Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

Hétfőn Foton: Kónya Lajos szerzői estje A fóti Vörösmarty Emlék- bizottság, a községi könyvtár éz a helyi fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezet június 3-án, hétfőn este hat órai kez­dettel rendezi meg Kónya Le* jós kétszeres Kossuth-díjas költő szerzői estjét a községi könyvtárban. A költő műveit az I számú iskola irodalmi színpada tágjainak előadásá­ban hallhatjuk. A-U-TÓ Az ívelt vasrácsok mögött hat év körüli szöszi áll. Kezé­ben baba, most mégis a Már­cius 15. téren elsuhanó Wart­burgokat, Moszkvicsokat fi­gyeli. — A-u-tó — mondja és ke­cses kis kézmozdulattal ,kíséri a lejtés nélküli hangsort. — Mondjátok, a-u-tó — ta­golja a tanító néni. — A-u-tó — utánozzák fel­csillanó szemmel a többiek is. — Jól van. Jól csináltátok ■— dicséri őket a tanító néni. Heten vagy nyolcán játszo­gatnak, a Siketnómák Intéze­tének előkészítősei, a föld­szinti teremben. Az a kis sző­ke kislány, aki olyan szépen mondta egy bordó Wartburg­ra, hogy a-u-tó — két éve ta­nul az intézetben. Ez a szépen kimondott szó is a tanító néni érdeme. (—sz) VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS Xll. hVfULí.-iíi, 128. t'ZAM 1968 JUNlbS v á:"A'.íi\A1* Vác-Visegrád-Budapest Magyar-német közös kórusverseny a Dunakanyar-daloslalálkozó előestéjén — A viszontlátásra Vácott! i — így búcsúzott a Vox Huma- \ na kórus május elsején Hal- j lóban a Luther Márton Egye- [ tern J. F. Reichardt kórusától. Kedves barátokkal ismerked­tek meg a Német Demokra­tikus Köztársaságban, s már egy hónappal ezelőtt megbe­szélték a magyarországi közös hangverseny műsorát. Elment a Madách Imre Mű­velődési Ház hivatalos meghí­vólevele, s a Pest megyei Ta­nács művelődési osztálya anyagi támogatásával lehetővé váít a hetventagú együttes négynapos látogatása. Pénteken este érkezett a gyorsvonat a Nyugati pálya­udvarra. Váci küldöttség várta az érkezőket, majd felkísérték őket szállás­helyükre, a Fővárosi Idegen- forgalmi Hivatal kempingjé­be. Kövi László, a FIH váci munkatársa — szavai szerint — maximális kényelmet és osztályon felüli ellátást bizto­sított a vendégeknek. Tegnap, szombaton délelőtt 11 óra után vonattal jött a haliéi kórus Vácra. Megtekin­tették a város nevezetességeit és délután rövid próbát tar­tottak. Gyermekeinket nevelik, oktatják Angyal Józsefné és Kárpáti János: az oktatásügy kiváló dolgozója Szombaton délután megtéri- j kiváló dolgozója jelvényt és tett, fehér asztalok mellett | kitüntetést. Két régi váci tan­foglaltak helyet a fegyveres j erőt ért méltán az elismerés, erők klubjának nagytermében j ANGYAL JÓZSEFNÉ nehéz a meghívott pedagógusok, is- J tery^etgn> a kisegítő iskolánál kólái es ovodai dolgozok. j dolgozikj 1958 óta. Felettesei Több helyen megelőzően j elismerik szakmai tudását, fel­készültségét. Kitűnő módszer­Őrszentmiklósi Gaál Dezsővel, Örszentmik- lós tanácselnökével beszélge­tek a falu kulturális arcula­táról. — Fejlődött-e Örszent- miklós? — kérdem. A kérdés szinte formális, hiszen már láttam: új járda, kicsinosított kultúrotthon, épülő eszpresz- szó fogadja a régi ismerőst. Még az ósdi, elavult iskola- épület is mintha megifjodva állna a falu közepén, leve­tette hajdani börtönszürke köntösét, s most élénksárgán virít, mintha elnyűhetetlensé- gét akarná bizonyítani. — Igen, régi gondunk az iskola — mondja a tanácsel­nök. Öt elavult, túlzsúfolt teremben folyik az oktatás, nevelés, és a sok évtizedes, vályogfalú ház roskatagságát álig-alig takarja már a friss, sárga fes­ték. Nagyon elkelne itt az új iskola. Megemlítem, hogy pálya­kezdő tanárként négy évet töltöttem a községben, s már akkor állandó téma volt az iskola állapota. Javakorabeli, friss mozgású ember Gaál Dezső. Élénken, szenvedéllyel ecseteli, meny­nyit harcoltak, csatáztak már azokért a milliókért, amelyek­ből új iskolát lehetne emelni, [ s egyszerre két község gond- j ját megoldani — a szomszé- | dós Vácbottyán nebulóseregé- I nek átvállalásával. Részletezi is: hat-hétszázezer forinttal saját erőből tudnánk hozzájá­rulni az építéshez. A * szülők sok ezer óra társadalmi mun­kával segítenek. Nem lehet meghatottság nélkül hallgatni a szép terve­ket, amelyeket a régi gond felszámolására szövögetnek a község vezetői. Beszélgetésünkhöz Andruskó Géza iskolaigazgató csatlako- I zik. Megerősíti az elhangzot- ' takat, s jócskán meg is toldja a gondok sorát. A tizenegy tanerős nevelőtestületből ha­tan ingázók, lakás híján Pest­ről, Vácról járnak ide taníta­ni. Tőlük nem lehet teljes ér­tékű munkát kívánni, hajnal­ban kelnek, s télen öreg este van, mire otthonukba térnek. — Es a pedagóguslakások? — Mindkettőjük véleménye szerint a négy szolgálati lakás van is, meg nincs is. Mindösz- sze egy lakás gazdája aktív pedagógus, ő is már csak hét­nyolc évig, a másik három la­kásban egykori pedagógusok hozzátartozói, özvegyek, elvál­tak élnek. Velük a törvény te­— Emlékszel... emlékszel? Legalágbb tíz­szer tette fel e múltat idéző kér­dést Csopaki — főosztályvezető barátjának, vacso­ra közben, melyet búcsúzásul sike­rült kierőszakol­nia egykori osz>- tálytársától. Az ifjúkori emlékek feltámadtak az idő temetőjéből, megszépülve min­den kamaszkori pörsenéstöl. Már a harmadik szá­raz szamorodni­nál tartottak, ami­kor Csopaki új­fent rásóhajtott a közös ifjúkori múltra: — Hát arra em- lékszel-e, pajtás, amikor az öreg Szabó óráján fo­gadásból alsónad­rágra vetkeztél... tudod ... annak a nyugdíjas tanár­nak az óráján, aki helyettesíteni járt be a gimibe, s akinek egy másik alkalommal csere­bogárral töltötted CSOPAKI ARCBŐRE meg a katedra fiókját... em­lékszeme, milyen nagy kópé voltál te akkor? ... Hát hogyne em­lékezett volna az egykori osztály­társ erre a stikli- re, amit azóta is élete legnagyobb szégyenfoltjának tart, s amit.. . igen, amit egyet­len önéletrajzába sem írt be soha. — No, nem azért mondtam ... csak éppen ez is eszembe jutott, de ne félj, vagyok én egy olyan haver, hogy nem haszná­lom fel ellened, hiszen az könnyen megingatná a te szépen fejlődő po­litikai karriered... Másnap aztán minden szemreb­benés nélkül új­ságolta az igazga­tónak, hogy a mi­niszter nagy súlyt helyez a „törpz bigyó” gyakorlati alkalmazását cél­zó kísérletek foly­tatására. — A főosztály­vezető mondta, hogy a miniszter egyelőre elha­lasztja látogatását mindaddig, amíg a gyártmány olyan stádiumba nem jut, hogy ... — A kísérletek irányításával pe­dig magát bízom meg — mondotta hosszas tanácsko­zásuk végén az igazgató, kilátás­ba helyezve egy külföldi utat a Bigyó gyártó Vi- lágcéghez. E beszélgetést követő éjszaka Csopakit nehéz álmok gyötörték. Arcáról előbb le- sirült a bőr, egé­szen a véres hú­sig, aztán gyorsan újraképződött, s percről percre vastagodott, míc csak a feje is egé­szen hasonlatossá nem vált a vízi­lóéhoz. (ferencz) hetetlen, no meg emberség is van a világon. Alig merem megemlíteni, hogy szerintem lenne megoldás. Modern garzonházat lehetne építeni a többnyire magányos lakóknak, egy épületben há­rom-négy kislakást, s a fel­szabaduló két szoba összkom­fortokba, pályázat útján (!) fiatal pedagógus-házaspárokat lehetne hozni. Számoljunk csak. Nyomban hat helyben- lakó pedagógust nyerne a köz­ség, s a garzonház is idővel egy-egy magányos pedagógus otthonává válhatnak. Miért ne lehetne merészen kezdemé­nyezni? Még sokáig beszélgetünk a község problémáiról s búcsú- záskor lelkemre kötik, okvet­lenül írjak a gondjaikról. Hazafelé a „Községi Könyv­tár” feliratú táblácska alatt vezet el az utam. Ez is még a hajdani üzlethelyiség. Be­pillantok: két szekrényke ár­válkodik odabent. No lám, ez hát a községi könyvtár. ★ Eltöprengek. Többet érde­melne ez a kétezer lakosú, állandóan gyarapodó Pest környéki község. A felvázolt gondokat — ha szabad így neveznem — fogadja soron kívüli interpellációnak a járá­si tanács, azzal a jóindulatú figyelemmel, ahogyan azt elő­terjesztettem. Rudolf Ottó Este fél nyolc órakor a gépipari technikumban rendezték meg a magyar és a német kórus hang­versenyét. A műsor előtt Rudolf Ottó, a művelődési ház igazgatója kö­szöntötte a kedves vendége­ket. A műsor első felében a Vox Humana szerepelt, Makiári József Liszt-díjas karnagy ve­zetésével. Műsoruk egy részét német nyelven adták elő s be­mutattak több, Vácott első íz­ben hallott kórusművet. Nagy taps fogadta a do­bogóra lépő, Johann Friedrich Reichardt német zeneszerző nevét viselő egyetemi kórust és Carlferdinand Zech karna­gyot. Színvonalas műsor, fe­gyelmezett magatartás jelle­mezte az NDK zenekultúrá­ját méltán reprezentáló együt­test. A hangverseny után a vá­rosi tanács fogadást adott a Lenin úti művelődési házban, a két kórus tiszteletére. Vasárnap vízibusszal indul a vendégkórus a Dunakanyar legszebb tájára. Visegrádion kiszállnak és társasgépkocsi­val a fellegvárba látogatnak. Este a Hárshegyen rendezik a búcsúvacsorát. Hétfőn, panorámabuszra ülve tekintik meg a főváros neve­zetességeit. Este a Metropol expresszel hazaindulnak, a Nyugati pályaudvarról. 22 óra 30 perc körül robognak át a váci állomáson. Biztosan vet­nek majd egy pillantást váro­sunkra, amely szívesen fogad­ta és szerététébe zárta a dalos ajkú német vendégeket. Papp Rezső már a szülői munkaközösség köszöntötte gyermekeink ne­velőit, oktatóit. Itt a városi tanács rendezett pedagógus­napi ünnepséget. Arany Ist­ván vb-titkár fejezte ki elis­merését az „iskolaváros” fél­ezer nevelőjének, majd Pová- zsai Sándor, a művelődésügyi osztály vezetője pénzjutalma­kat adott át a legkiválóbb ta­nároknak, tanítóknak. Ezen a napon itt és a középiskolák­ban összesen száztízezer fo­rint jutalommal honorálták az ifjúság nevelőinek, oktatói­nak munkáját, fáradozását. Ugyancsak a tegnapi napra kapott meghívást két váci pe­dagógus ' a Pest megyei Ta­nácshoz, ahol ünnepség kere­tében vették át az Oktatásügy rel érte el, hegy osztálya min­dig a legjobbak között van. Türelmes nevelői-oktatói munkája eredményeként a szellemileg fogyatékosok is aktívan szerepelnek az órá­kon, tevékenykednek, jó be­szédkészséggel rendelkeznek. KÁRPÁTI JÁNOS országo­san is az elsők között volt, akik a fizikai és kémiai kísér­leti eszközök sorozatgyártását megvalósították. Ezzel hozzá­járult a korszerű iskolai okta­táshoz. Az általa gyártott po­litechnikai eszközökkel több helyi, megyei és országos ki­állításon vett részt. Jelenleg új területen dolgozik, a bioló­giai kísérleti eszközök előállí­tásán fáradozik. (p. r.) ÜGYELETES ORVOS Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosak tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovp.cs Pál, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Áfra Tamás, szom­baton és vasárnap: dr. Okoli- csányi János. A beosztásban hét közben változás történhet. Messzi nagyanyám Imádságos jó nagyanyám, úgy poroszkált el hajdanán a lippói malom alatt, hogy üressé járt a garat. Ahány molnár: inas, mester, nem is egyszer, tán’ ezerszer várta, arra napszálltára, hogy nagyanyám átlibegjen a vén malom új kútjára. Cseng a korsó, habra-csurran, áll az alkony, — dehogy surran!-.— díj a garat, liszt sem porzik, csak a bodzaillat omlik, csak hét darázs — az is csöndbe' — ingerkedik rá a csöndre: „hétszer-fodros alsószoknya, hét pillangó hét év alatt, hétszín-szálból szőtte, fonta...” Zizegett a szél, szállt a kendő, tűzpirosból-kékrefeslö, akácszirom hullt a kútra elszédülve, elvakulva szép nagyanyám mosolyától, mint a tarló parázs nyártól és az este is ni! megbomlott: eltakarta erdőszéli kosok nyakán a kolompot. Kerge szél és lenge illat, úgy illett a feslő pírnak, ami arcán felsugárzott, s a nagykerék ahogy játszott a kút mellett a zugával nem dünnyögött panaszszóval, de mint most a versem mondja: „nyárban ringó asszonyoknak még a hűs víz is bolondja.. Imádságos ... ó, már értem, honnan vettem örökségem! Most már tudom: régi nyárnak tüzel rám visszaszálltak. Hej, nagyanyám! akkor régen nem csüngtél rózsafüzéren, — de az üdvös inged alja teli-gyöngyös harmatokkal ezüstözve lett hajnalra ... Csankó Lajos Öreg fák alatt FÉRFI BETANÍTOTT MI'NKÁSOKAT jó kereseti lehetőséggel felveszünk Szabad szombatok, csökkentett munkaidő. TMK munkában gyakorlott lakatosokat és TMK munkára segédmunkásokat sürgősen felveszünk a PÁLMA GUMIGYÁR VÁCI GYÁREGYSÉGÉRE (Derecske dűlő) Jelentkezés reggel, a munkaügyi osztályon (Törnek János felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents