Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
Lányok a könyvpavilonban M0N0B»7IDin A P Ps. T M E GYE I. HÍRLAP Kp l O.N KI A«P.A 5 A;» X. ÉVFOLYAM. 128. SZÁM 1968. JŰNIUS 2., VASÄRNAP Aratásra készülve Üzleti tárgyalás. Kovács Mária, a kaktuszos könyvről beszélget Kovács Pityuval. Kihalt a monori Fő tér. Délidő, ebédszünet. A könyvhét alkalmából felállított könyv- ptvilon környéke is csendes. Belelapozok a Körképbe, a múlt év legjobb novelláit tartalmazó kötetbe. — Sokan vettek ebből — mondja az egyik kislány. — A szép versek könyvét is Síikan veszik — mondja a másik kislány. — Minden második ember Berkesit kér — mondja a harmadik kislány. Hárman vannak, gimnazisták, „tiszteletbeli eladók.” — Osztályunk, a IV/B. KISZ- munkában elvállalta a könyvheti pavilonban a könyvárusítást — nagyarázza a szőkehajú Farkas Mária. — Nagyon élvezzük ... — Pontverseny van az osztályok között — teszi hozzá Motyovszky Magdi —, s ezzel, hogy itt árulunk, jó sok pontot szedünk össze ... — Jutalmul két nappal tovább lehetünk majd oda kirándulni ... — Sopronba megy az osztályunk. — Jó lesz! — Sokan vészinek könyvet? — kérdezem. — Olyan is, aki a könyvesboltba talán soha nem menne be, itt megáll, nézeget és vásárol. Vevő érkezik, azaz, egyelőre csak érdeklődő, Varga Pityu, a Kossuth iskola VI/A. osztályos tanulója. — Most nincs nálam pénz, majd visszajövök — mondja. Nézem, egy kaktuszokról szóló könyvet forgat. — Kaktuszok? Ez érdekel téged? — Kaktuszokat gyűjtök — dicsekszik —, van már vagy huszonöt, harminc otthon. Néhány olyan, amilyen azt hiszem, senkinek sincs Mono- ron ... Ezért pedig visszajövök — fordul az ifjú vásárló az ifjú eladóhoz, s a könyvre mutat. Aztán elsiet. Másnap három másik „ügyeletest” is fölkerestünk. Kovács Juli, Feitzer Rozália és Róza Ida örömmel újságolta: — Az első napon négyszázötven forintot forgalmazott a pavilonunk. De azóta is megvan a napi 400—500. — Mi az, amit legjobban keresnek? — Pontosan meghatározni nem lehet. Mindenki mást. Legtöbbször mi ajánlunk. — Nekem például mit ajánlanátok? Körülnéznek, pillanatok múlva mondják: — Erich Knight: Légy hű önmagadhoz című kötetét, és Simon István most megjelent Verőfényét. A napfényes pavilonban meséskönyvek, verseskötetek, regények, lemezújdonságok között nevetnek a lányok — várják a vásárlókat. Deregán—Papp—Koblencz Foto: Tóth KOMBÁJN KERESTETIK KASZÁSOKAT IS BEÁLLÍTANAK A BÉNYEI NÉPFRONT TSZ-BEN — Csatlakoztak. A vecsési Zöld Mező Tsz bejelentette, csatlakoznak a Dél-Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének és egyúttal a gombai Űj Élet Tsz me- zőgazdaságiverseny-felhívásá- hoz. VECSES Színvonalas spartakiáddöntő Kedd délután mintegy 200 részvevővel megrendezték a vecsési spartakiáddöntőt. A versenyek mind atlétikai számokban, mind labdajátékokban izgalmas összecsapásokat hoztak. Először az atlétikai számokra került sor. EREDMÉNYEK FÉRFIAKNÁL: Futásban, 100 méteres: 1. Tavasi József, a 400 méteresben 1. Nagymarosi József, a 800 méteresben 1. Tilip Lajos. Súlylökésben: 1. Csorba Mihály. Gránátdobásban: 1. Dra- bek Ferenc. Magasugrásban: 1. Radványi Tamás. Távolugrásban: 1. Takács Flórián. EREDMÉNYEK NŐKNÉL: Futásban 100 méteresben 1. Müller Ilona, a 400 méteresben 1. Teremi Ilona. Súlylökésben: 1. Tuza Margit. Gránátdobásban: 1. Bene Rózsi. Magasugrásban: 1. Müller Ilona. Ezek után kerültek sorra a kézilabdadöntők és kispályás futballmérkőzések. Kézilabdában, sajnos, mindössze két-két csapat vett részt a férfiaknál és a nőknél is. A férfiak versenyét a VlZÉP csapata nyerte, míg a nőknél a Martinovics tér szerezte meg a bajnoki címet. A legtöbb részvevő — szám szerint 8 csapat — a kispályás futballban volt. A maratoni küzdelem döntőjébe a Martinovics tér és a Felsőtelep került, ahol nagy küzdelemben a Martinovics tériek 3:l-re nyertek. A nyolc óráig tartó sportvetélkedők végén az oklevelek kiosztása következett. A legjobbak jogot nyertek a járási lajnokságon való részvételre. Dicséret illeti a Drabek Károly által vezetett rendezőszervező gárdát, amely sikeresen lebonyolította a községi fiatalok sportversenyét. Szalontai János A bényei Népfront Tsz májusi párttaggyűlésén elsősorban az aratásra való felkészülésről tárgyaltak. Kun László főmezőgazdász volt az előadó. Az aratás előtt — mondta — van egy sor feladat, amelynek megoldása, illetve végrehajtása rendkívül fontos, Ilyen például a növényápolási munkák befejezése. Ez a bényei tsz-ben azt jelenti, hogy 510 hold kukorica második kapálását, 50 hold burgonya második kapálását és töltogetését, 20 hold siló- kukorica megkapálását, 50 hold málnás második kapálását, 10 hold takarmányrépa harmadik kapálását és 100 hold vegyes kertészet egyéb munkáit kell elvégezni. Ezenkívül 138 hold rét és 78 hold lucerna második kaszálását és betakarítását is el kell végezni. Sok szó esett — az aratással kapcsolatban is — a tűzrendészeti előírások betartásáról. Ennek a témának időszerűségét külön alátámasztja a nagy szárazság, ' s a sok szalmatetős épület és kazal. Éppen ezért emelte ki a beszámoló, hogy időt-fáradságot és pénzt sem szabad sajnálni azért, hogy a tűzrendészeti előírások mintaszerűen be legyenek tartva. A tsz-ben az összes, aratásra váró terület 588 hold. Ebből búza 415 hold, rozs 55 hold, őszi árpa 58 hold, és lucerna 60 hold. Ami az aratást nehezíti: eddig 2 kombájn aratott a tsz-ben, az idén csak egyet tud adni a gépjavító állomás. Ezenkívül felelős vezetőt és segédvezetőt is a tsz-nekkell biztosítania. S ahol nincs olyan ember, aki már ült és dolgozott kombájnon, ott vajon mi lesz? Mire az illető belejön a „kombájnozásba”, addigra vége az aratásnak. Bé- nyén csak úgy tudják megoldani a kombájnos kérdést, ha a műhely dolgozóit beállítják erre a munkára. De mi lesz a javításokkal? S lehetne még tovább sorolni a problémákat, melyek mind megoldásra várnak. De nagyon helyesen tették a bényeiek, hogy már most jó előre számba vették a problémákat és hozzákezdenek megoldásukhoz, hogy mire az aratás ideje megjön, addigra különösebb zökkenő ne legyen. Vigyázni kell nagyon a szemveszteségre. Az amúgy is kevésnek ígérkező kalászosoknál, ha valaha indokolt volt, most nagyon is indokolt, hogy vigyázzunk minden szem gabonára. A tsz — az eddigi évektől eltérően — az idén kénytelen volt aratási tervébe kézi aratást is beállítani. 55 hold rozsot és 40 hold búzát kívánnak kézzel learatni. A kézi aratást főleg az indokolja, hogy fél a tsz attól, hogy ha a kombájn elromlik és késve javítják ki, igen magas lesz a szemveszteség. A párttaggyűlés az előterjesztett beszámolót és határozati javaslatokat megvitatta és elfogadta. (M. J.) Telefon? Rövidesen Május 14-i számunkban írtunk a Táncsics utcaiak gondjáról: orvosuknak nincs telefonja, ami nagyban nehezíti a betegek ellátását. S hiába a szép orvosi lakás, a legfontosabbról, a telefonról elfeledkeztek az illetékesek. Cikkünk nyomán kereste fel dr. Nagy István járási főorvos, a monori posta főnökét. A telefonszerelés előrehozatala érdekében a Budapestvidéki Postaigazgatóságnál kell eljárni — a községi tanács ugyanis a telefonbeszerelési megrendelést idejében feladta. Tájékoztatták erről László Istvánt, a községi tanács elnökhelyettesét is. Nemcsak a telepiek, de mj is reméljük: az ügy most már hamarosan elintéződik, s megoldódik a Táncsics utcaiak orvosának, dr. Kövesi Lászlónak gondja is. Ástak — áramért Segítettek magukon a Csillagköz lakói Évek óta panaszkodtak már Úriban a - Csillagköz lakói, hogy környékükön az esti órákban olyan gyenge az áram, hogy á tv-t sem nézhetik. Pislákoló fény mellett töltik az estéiket; nem használhatják a háztartási gépeket. A községi tanács intézkedése nyomán május 3-án kezdett hozzá a villanyhálózat felújításához az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat. A munkák azóta befejeződtek, sőt: a felújítás során nemcsak az áram erőssége nőtt, hanem ipari áramot is vezettek. A Csillagköz lakói nem nézték tétlenül a munkát — segítettek a mihamarabbi befejezés érdekében. A villanyoszlopok helyének kiásásában Soltész János villanyszerelő és Oláh István községi tanácstag „vitték a prímet”, Csordás Sándor pedig szintén társadalmi munkában fuvarozta helyükre az oszlopokat. Az úri Községi Tanács ezúton is köszönetét mond a vállalat dolgozóinak és a társadalmi munkát végző Ady utcai és csillagközi lakosoknak. Mi csak annyit teszünk hozzá: nemcsak jó munka — jó példa is volt ez! VIRÁG HELYETT Az iskola gondja nem a szülőké, bár sok mindenről kell gondoskodniuk. Nem a gyermekeké, pedig az ügyetlen kis kezek nehezen tanulják meg a betűvetést, s nem megy könnyen az egyszeregy sem. A nevelők, a pedagógusok gondja igazán a iskola. Tessék elhinni — jut eszembe egy idős pedagógus szava —, nem is az a nehéz, hogy a tananyagot le kell adnom, szívesen is teszem, szeretem ezt is. Hanem elég sok problémát okoz a fegyelmezés. Különösen nekünk, öregeknek, akik fogytán vagyunk már testi és lelki energiánknak. Fáradtabbak vagyunk. Van-e, aki ezt meg nem értené? Néha a magunk gyermekével sem bírunk. A pedagóguson meg gyakran harminc-negyven gyermek gondja van. Előttem vannak a tanítás utáni kimerült, fáradt arcok. A gyermekek gátja tépett, vidám áradatként tódulnak ki az iskolakapukon. De ők, a nevelők, otthon sem kapcsolódhatnak ki. Hazakíséri őket az iskola gondja. Azoké, akiket hazabocsátottak, és azoké, akik otthon várják őket. (ej) FOGADÓÓRA Szijjártó Lajos, a járási tanács elnöke hétfő reggel 8 órától fogadóórát tart hivatali helyiségében — a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. Soha nem volt betegállományban A sülysápi vasútállomáson, dolgozik Szabó József váltóőr. Munkatársai őszinte sajnálatára másít nyugdíjba megy. Szabó József arról nevezetes, hogy harmincöt éves szolgála-? ta alatt balesetmentesen dolgozott, betegállományban egyszer sem volt. Példamutató szolgálatáért megkapta a kiváló dolgozó címet. Mindig kedves, szolgálatkész, megbízható kolléga volt, most valamennyi vasutastársa szeretettel búcsúzik tőle. Péteri levelezőnk híradása „Az én apukám csinálta“ Küzdelem Mindennap kísérteties egyformasággal kezdődik el a harc az óvodai öltözőszekrénykék és padok törpe birodalmában. Nap mint nap megvívja a maga szomorú küzdelmét, előttünk, fogadatlan prókátorok előtt, az asszony és dundi fiacskája. A mama fáradt, fiatal; nyalánksággal a tálkájában, jó szándékkal a szívében jön, hogy ma békével és szeretettel üdvözölje fiát. Jönnek a többi mamák is. Repülnek a srácok is az érkezők nyakába, birtokba veszi. ki-ki saját anyukáját, apukáját. De ez a dundi gyerek szendén, sunyin mosolyog, semmi rohanás, semmi ováció. Túl élénkek a tegnapi, tegnapelőtti pofonok emlékei talán? Az első taktikai hibát mindenesetre elkövette parányi harcosunk. A mama arcán átvonul a csalódott ingerültség első hulláma, de még nyugodt. Kezdődik az átöl- töztetés cseppet sem egyszerű művelete. Kifogástalanul szép, divatos öltöny, jó cipő. Nem beszélgetnek a napi eseményekről, a mamának nincs kérdeznivalója, a kicsinek nincs elmondanivalója. De a kisfiú azért nem hallgatag, bőven kárpótolja magát, tovább évődik, heccelődik társaival. Túl élénk. Egy vad kiscsikó energiája és játékossága tombol benne. Meglóbálja a felhúzásra váró cipőket, „giling-galang, szól a harang”. A nadrágba sasszézva akar belelépni. Csendben szurkolok neki és szeretném parányi fülébe belesúgni: vigyázz! baj lesz! Semmi giling-galang, semmi móka. Anyuka fáradt, nem érti a tréfát és siet, mert várja otthon a második műszak! Nézd csak, máris villámlik a szeme! Késő. Elcsattan egy hatalmas pofon Majd gyorsan követi az első szájonvágás. Az apró ellenfél arcán egy kis hökkent sértődöttség, sunyin nyaka közé húzza a fejét, szomorúan gyakorlott mozdulatokkal tartja maga elé a kezét a további pofonok kivédésére. Nem sír. Egy percig hallgat, majd tovább huncutkodik, nevetgél öltözködés közben. Az asszony arca már csupa ideges, ingerült rán- gás. Szinte a gyerek minden nevetésére rán- dul egyet és kiabál. Siessünk, nem játszunk! — reccsen a gyerekre. A pofon újra és újra ismétlődik. Felsóhajtok. Végre elkészültek. A kisfiú mindenáron útitársat akar keresni, az éppen induló gyerekek valamelyikét. Anyja előtt tisztes távolban előrevágtat. A kiosztott pofonsorozatok egyáltalán nem csendesítették le. Nevetni — igaz — már nincs kedve, de szilaj, vad pajkossággal csak azért is megrúgja a fákat, elviseli az újabb, immár az utcán kiosztott pofonokat, és mintha mi se történne, bezörög a suszter ajtaján. Na, várj csak, majd ad neked az apád... — hallom az utolsó anyai szózatot. A túloldalról nézem, amint bezáródik mögöttük lakásuk ajtaja. Birkózik bennem fogadatlan prókátor természetem, szeretnék utánukrohanni és leülni az idegességtől elcsigázott arcú asszony mellé. Jó lenne elbeszélgetni vele. Beszélni arról, hogy a hajnali vonatozások, a túlórák, lakás- és egyéb gondok nem szabad, hogy megöljék benne az anyát. A melegszívű, simogató kezű édesmamát. Elmondani neki, hogy adja el a fiának vett divatos öltönyöket, ruhákat, vegyen helyette lágy meseszót, türelmet, játékkal töltött szabad órákat. Guggoljon le a parányi emberkéhez és emlékezzen vissza: hu- szonegynéhány évvel ezelőtt ő is harangozott a cipőfűzőjével, és talán nem is pofozták fel érte. (reiter) Akárcsak az ország bármely részén, Péteriben is megszokott kép a gyermeküket óvodába kísérő apukák látványa. Mind többen vannak, akik leveszik ezt a gondot az édesanya válláról. A szülői értekezleten is egyre több és több apukát látni. S nemcsak jelen vannak, de nem ritkán igen komoly nevelési kérdéseket is feltesznek. S a nevelő más ügyekben is bizalommal fordulhat hozzájuk. Például, társadalmi munka ügyében. A hónap második hetében — hogy egy konkrét esetet mondjak — azzal a kéréssel fordultam Bódis Ferenc apukához, lenne olyan szíves megszervezni a szülők között óvodánk fedett színjének le- betonozását, a járda rendbehozását. Vasárnap — május 19-én — megjelent Petrik Lajos, Sinkovics István, Árvái Mihály és természetesen Bódis Ferenc, s a kért munkát elvégezték. Méghozzá olyan minőségi munkát végeztek, mint mikor az ember saját magának csinál meg valamit. A vasárnapi társadalmi munkásoknak jól esett egy kedves figyelmesség. Kalina János tanácselnök valahonnan tudomást szerzett a vállalkozásról és megjelent ő maga is. Ez egyébként nem különös szenzáció, a Péteriek tizenöt év óta megszokhatták, az elnökük mindig ott van, ahol valami közös tevékenység folyik. Az embereknek jól esik az ilyen. A munkához szükséges anyagról a tanács gondoskodott. Minden a helyszínen volt, s ez főleg az új tanács- titkár, Romházi László érdeme. Az új titkár most ismerkedik községével, s az elnökkel együtt köszönetüket fejezték ki az apukáknak. Amit most én is megteszek. Hadd zárjam egy kedves jelenettel. Jó volt néhány nap múlva hallani az egyik kisgyermek szájából, amint a többieknek mondta: — Látjátok, ezt az én apukám csinálta... Sölét Ormos Zoltánná vezető óvónő Ügyeletes orvos Monoron: dr. Bató László, Üllőn: Leyrer Lóránt, Vecsé- sen dr. Fodor Etelka tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszer- tár Monoron: a Kossuth Lajos utcai, Vecsésen: a Halmy-te- lepi. Állatorvosi ügyelet A monori körzetben: dr. Semsey Iván (lakása: Gomba, Lenin u.). Bejelentés, a Kossuth Lajos utcai gyógyszertárban, az 55-ös telefonszámon. A gyömrői körzetben: dr, Wallner György (Tápiósüly). MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Enyém, tied. Gomba: Nikki. Gyömrő: Antigone. Hétfőn: Én és a gengszter. Maglód: Barátnőm, Sybille. H: Bosszúállók. Mende: Bosszúállók. H: Barátnőm, Sybille. Monor: A felrobbant pokol. Matiné: Meztelen diplomata. H: Kalandorok. Nyáregyháza: Az özvegy és a százados. Péteri: Üt a túlsó partra. Pilis: Folytassa, Jack. H: Rákóczi hadnagya. Tápiósáp: Velejéig romlott. Tápiósüly: Csavargók köztársasága. Űri: Falak. Üllő: Kasztíliai sólyom. H: Betörők cinkosa. Vasad: Az utolsó vérbosszú. Vecsés: Az ellopott léghajó. Matiné: A Noszty fiú eseti Tóth Marival. H: Kalózkapitány újra tengerre száll.
