Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
1 Figyelő HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN A Népszava bemutatta épülő új egészségügyi intézményeinket, s ennek során megemlítette, hogy a 476 ágyas új váci kórház 1970-ben kezdi meg működését. — Egyik múlt heti tv-híradóban láttuk Tóth György riportját a Forte most felépült új üzemrészeiről. — A váci Végh-házaspár szerkesztésében megjelent a Tudományos Magazin idei második száma, az Akadémiai Kiadó tájékoztatójaként. — Az Esti Hírlap hétfői száma beszámol arról, hogy a leállított mohácsi hajójáratok lehetővé teszik a Dunakanyar vízúti közlekedésének további javítását. (P.) XII. EVFOI.YA.«. 146. SZÁM 1968. .JUNIUS 23.. VASAM NAP Napirenden a munkaerőgazdálkodás Munkáshiány Kedden este Tájékoztató - kisiparosoknak Mind a lakosságot, mind a kisiparosságot érintő egyik legfontosabb kérdés ma a jelenlegi árak helyes alkalmazása, a törvény előírásainak megfelelő árkalkuláció. Ezért határozta el a helyi KIOSZ vezetősége, hogy kedden este hat órakor ilyen tárgyú ismertetést ad a tagságnak. Előadó: a Pest megyei Adóközösség vezetője, aki a helyszínen feltett kérdésekre is válaszol. A városi tanács végrehajtó bizottsága pénteki ülésén további előterjesztéseket tárgyalt meg a június végi tanácsülés anyagából. Dr. Bíró Elemér egészségügyi osztály- vezető a város egészségügyi intézményeinek egészségügyi ! és gazdálkodási tevékenysé- | géről, Arany István vb-titkár j pedig a piaci, vásárcsarnoki árusítás, továbbá a városkép szempontjából fontos útvonalakon levő üzlethelyiségek kialakításáról és végül a fásított és parkosított területek használatáról és védelméről ' szóló tanácsi rendeletek felül- ; vizsgálatára tett előterjesztést. Városunk iparfejlesztése szempontjából fontos jelentést | vitatott meg a végrehajtó bi- j zottság, Rácz Sándorné mun- j kaügyi főelőadó előterjesztésében a váci nagyüzemek | Visszamennek a tsz-ekbe 44 órás munkahét 8 gyárban Az élet visszaüt AZ ELMÜLT HETEKBEN „Nyomornász” címen szomorú sorsú gyerekekről írtam. Elhanyagolt és éhes gyerekekről, meg szüléikről, akik életre hívták őket, de szülői kötelességük teljesítése kimerül abban, hogy naponta egyszer enni adnak nekik, ha adnak. Megjelenése után többen azt mondták, hogy nem tipikus, ritka eset, ezért szükségtelen volt írni róla. Az a véleményem azonban, ha nem is mindennap találkozunk ilyen családokkal, ahol az ital, a mostoha körülmények a gyerekek degenerá- lódásához vezetnek, van belőlük éppen elég. ILYEN CSALÁDDAL találkoztam néhány napja a bíróság egyik tárgyalótermében. Egy büntetőügy résztvevői voltak. A tettes már nem gyerek, de a vallomásából úgy tűnik, hasonló lehetett a gyermekkora. B. Károly, aki idegbeteg, az elmúlt év április 4-én — egy szóváltás után — barátaival együtt megverte édesapját, az ütések és rúgások eltörték az, orrcsontját, arca, homloka, szemhéjai vér- aláfutásokkal lettek tele, mellkasa összezúzódott. Ezért az ügyészség súlyos testi sértésért emelt vádat a fiú és barátai ellen. A fiú a tárgyaláson tett vallomásában elmondta, hogy apja gyerekkora 'óta üldözte, négyéves korában például úgy földhöz vágta, hogy azóta is dadog. Vallomása szerint a verekedés után (amit egyébként anyja is végignézett) édesanyja így szólt: „most kapta meg, amit tíz évvel ezelőtt meg kellett volna kapnia”. A szülők nem tettek vallomást, nem cáfolták gyermekük szavait. A fiú, az elsőrendű vádlott — idegbeteg. Az egyik barát enyhén gyengeelméjű. A fiú felesége is zilált idegrendszerűnek látszik — most vár gyereket... AT. ÜGYÉSZ vádbeszédében arra hivatkozott, hogy egy apa bármiként is viselkedik, ilyet nem lehet vele tenni. Lehet, igaza van. De nem tudom, hogy egy gyermek puszta világrasegítése elegenNYUGDIJAS ASZTALOSOKAT ALKALMAZUNK Építőipari Vállalkozás Vác, Sztárai Sándor u. 16. dő jogcím-e az életfogytiglan tartó hálára? A bíróság nyolc, hét és hat hónapra ítélte a verekedés résztvevőit. Börtönben kell letölteniüli. A fiú az ítélet indoklása alatt hátrasandított apjára és szájáról nem volt nehéz leolvasni, amit mond. Nem a hála szavai voltak. MINDEZT csak azért írtam meg, mert nem tartom lehetetlennek, hogy az 'én Nyo- mornász-beli kis ismerőseim is nyolc, tíz, vagy tizenöt év múlva megismétlik e perbeli jelenetet. Ezek után még mindig lehetséges, hogy ez olyan ritka eset, mint a fehér holló. Tanulságnak viszont nem haszontalan, hiszen az élet előbb-útóbb — így vagy úgy — de mindig visszaüt. (b) munkaerőgazdálkodási politikájáról. Az elmúlt évben — állapítja meg a jelentés — tovább emelkedett a város üzemeiben foglalkoztatottak száma. A tizenkét legnagyobb üzemben 1967-ben már összesen tízezer-hétszázötvenkilencen dolgoztak, s ez a szám az idei év első negyedében további 564-gyel emelkedett, de még mindig kétszázötvenöt fővel kevesebb a szükségesnél. A legnagyobb munkáshiány a DCM-nél van, a többi vállalatnál általában két százalékkal dolgoznak kevesebben a kelleténél, különösen nagy a hiány segédmunkásokban. Az utóbbi hónapokban végzett vizsgálat megállapította, hogy ez a hiány tovább növekszik, mert egyre többen térnek vissza a termelőszövetkezetekbe, melyek mellék- és kisegítő üzemeiben jobb kereseti lehetőséget találnak. Honnan és hogyan pótolják az üzemek a létszámhiányt? Egyes vállalatoknál lehetőség van munkaerőátcsoportosításra, de nem mindenütt lehet ezzel pótolni a hiányt. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy az üzemeknek többet kell foglalkozniuk a munkásokkal, annak érdekében, hogy meg tudják tartani őket. A városi tanács munkaügyi szerepe is megnövekszik, minthogy az új helyzetben nagyobb szükség van az üzemek közötti koordinálásra a munkaerő-gazdálkodásban. A tanács munkaügyi csoportja kapcsolatot teremt a környező járások munkaügyi szerveivel, hogy az ott fölöslegesnek mutatkozó munkaerőket a váci üzemekbe irányítsák. Az új munkaerőszükséglet pótlására többet kell foglalkozni az általános iskolából kilépő, tovább nem tanuló fiatalok munkába állításának lehetőségével. Ebben jó példát adnak jelenleg a Kötöttáru- gyárban, a Forte-ban, az Izzóban, a Híradástechnikában, a Finomfonóban. Az Izzóban azt tervezik, hogy olyan családos nők számára, akik gyermekeik miatt nem tudnak egész napra munkát vállalni, négyórás foglalkoztatást vezetnek be. Egyéb problémák megvizsgálása mellett megvitatta a végrehajtó bizottság a negyvennégy órás munkahét bevezetésének lehetőségét — az öntödei kedvező tapasztalatok után — a Forte, Finomfonó, Gyapjúmosó, Pálma Gumigyár, Hajógyár, Híradástechnika, az Izzó és az Autójavító és Fémipari Vállalatnál, ahol a második félévben térnek át a rövidített munkaidőre. A DCM-nél is foglalkoznak a munkaidő csökkentésével, azonban ennek nagy akadálya jelenleg a munkáshiány, mely az új mészüzem megindítását is veszélyezteti. (ferencz) Hobby vagy hivatási Amikor először beszélt róla — rajongott. Hetek múlva már nosztalgia csendült ki a szavából az elérhetetlennek tűnő diákköri ábránd után. Hónapokig nem beszéltem vele, édesapjától tudtam meg, képesítés nélkül tanítóskodik Rádon. Néhány hete egy autóbusz-megállóban futottunk össze. — Mi van a kerámiával? — érdeklődtem. — Jaj, annyi időm sincs, hogy rájuk gondoljak. Kíváncsi voltam ezekre a diákköri alkotásokra, végül is az édesapja mutatta meg nekem. Ott álltak elárvultán a szobában, a dohányzó- asztalon és a zongorán. Valami olyan érzésem volt akkor, hogy örökre társtalanul, egy be nem teljesülhetett hivatásvágy emlékeként. A hónapok és az évek mintha jeges páncéllal vonnák be, egyre vastagabban, mit majd az alkotójuk emlé- I kező pillantása ! sem olvaszthat le i róluk" soha. S talán ez a pillantás is fokozatosan elhidegül, mint a megunt szerelem. — Hobby vagy hivatás? — Ott szemlélődve, miközben az édesapa gyermeke útkeresésének drámai részleteit ismertette meg velem, vetődött fel bennem először így a kérdés. A választ nem is általánosságban kerestem, hanem e a a . '■«feíÉÉlSlI Kérdés: emlék vagy indulás? fiatal lánynál, aki — mint később meggyőződhettem — dédelget magában egy eddig meg nem valósulhatott hiva- tásérzetet, s ami még az általános iskola utolsó osztályában támadt fel benne. így beszél most erről: — Tizennégy éves voltam akkor. A nyolcadik osztályban kezdtünk az agyaggal foglalkozni. Szerettem ezt az alaktalan masszát élő formába alakítani. Kint voltunk egyszer a híres Gorka Géza keramikusnál, s nyáron már jelentkeztem a verőcei porcelángyárba munkára. Az agyag véglég a cinkotai kísérleti gimnáziumban hódított meg, ahol a politechnikában kerámiával foglalkoztunk. Előbb csak gombokat készítettünk, majd kisebb tárgyakat, hamutálcákat, harmadikban . már fali kerámiák, vázák, gyümölcsöstálak kerültek ki a kezünkből ... Berkó Márta nem sok beszédű, de amikor a kerámiáról szól, gyorsabb ritmust vesznek fel ajkán a mondatok, s mintha átforrósodnának, csaknem olyan izzásig, mint amikor a vázák, tálak agyaga kerámiává nemesedik az égetőkemencékben. — Ringattam magamban a reményt, hogy egyszer én is ANGOLKERINGŐTŐL A PASSE DOUBLE-IG Mozgó virágoske A Madách Imre Művelődési Ház nézőterén helyet foglaló mamák, nagymamák biztosan kissé elfogulva figyelték a színpadon zajló produkciókat. ■Ám a pártatlan néző is jól érezte magát, kellemes másfél- ! órás műsort tapsolt végig j csütörtök délután. Évről évre sok érdeklődőt j vonz a kultúrház kebelében j működő tánciskola nyilvános évzárója. Szinte nincs is alsó korhatár; a bölcsődéből alig kikerültek már próbálgatják zenére az ütemes lépéseket. A legkisebbektől a felnőtt iskolás korú tanítványokig mutatták be a látványos népi-, gyermek- és társastáncok sorát. Először a Két kicsiny fehér j balettcipő ismert dallama j csendült fel a zongorán, s húsz habfehér ruhácskába öltözött hópehely libbent végig a színpadon. Következett egy páros tánc a Waterloo Bridge angolkeringőre. Szünet nélkül pergett a műsor. A Meseautó dallamára már 13 pár táncolt, s a bécsi keringő lágy ritmusára 15 pár rt oszínpadon keringett a szépen megvilágított színpadon. Mi kapott még sok tapsot? A vidám hangulatú Sapkatánc csakúgy, mint a megelevenedett színpadi virágoskert, amikor gyermekdalok kedves dallamára énekes mesetáncot mutattak be a legkisebbek. Élénkítette a műsort á közbeiktatott felnőtt táncok sora. Tizennégy — továbbtanuló — táncos keresztmetszetet adott a hatvanas évek táncszámaiból, az angolkeringőtöl a Passe double-ig. Pezsdítő spanyol táncuk ráadást kívánt. Végül 20 rokokó-baba lejtette el kecses táncát, menüett hangjaira, régi korok báltermi hangulatát idézve. Virágözönnel árasztották el a műsor összeállítóját, a tízhónapos tánctanfolyam vezetőjét: Kiss Imrénét, a kulturált, szép táncot kedvelő fiatalok kedves Ica nénijét. A színfal mögül irányította, vezényelte végig a gördülékeny, 90 perces programot, s minden ritmus, tánclépés az ő értő, fáradságot nem ismerő munkáját dicsérte. (papp) A Dunakanyarban olvastuk „BÍZOM BENNE, HOGY VÁC...“ Nagy Miklós országgyűlési képviselő nyilatkozata A Dunakanyar Intéző Bizottság ez évi első tájékoztatójában, a Dunakanyar-ban három kiemelkedő jelentőségű Duna menti város, Szentendre, Vác és Esztergom országgyűlési képviselői nyilatkoztak városaik általános és idegenforgalmi fejlesztési terveiről, valamint azokról a nehézségekről, amelyek akadályozzák a fejlődést. Nagy Miklós, városunk országgyűlési képviselője az eredmények között említi a négyszázhetvenhat ágyas járási kórház építését, a csatornázást, a szennyvíztisztító telepet, az új kenyérgyárat, mint csupa olyan új létesítményt, amelyek a jövőben a város és. a környék lakosságának érdekeit szolgálják. Ide tartozik a Földvári téren épülő száznegyvennégy lakás is, m—!!■!■ ■! n keramikus leszek. — Ezt már szürkén mondja, kihűlnek a maga elé hullajtott szavak. — Főiskolára nem mertem jelentkezni, mert az iparművészeti gimnáziumokból kikerülők részesülnék előnyben... Az első bizonytalanság itt és ekkor vetett gáncsot a reménye elé. Aztán megismerte a többi akadályt is. A „keramikusipar” telítettségét s az esetleges elindulás anyagi nehézségeit. Hol égesse ki a megformált agyagot? Egy égetőkemence csaknem felér egy gépkocsi árával. — Megannyi probléma, mely ma is gátként magasodik az induló fiatalok tehetségének kibontakozása elé... — Megszerettem a pedagóguspályát, jelentkeztem az egri tanárképző főiskolára. Ügy gondoltam, talán ott majd szakköri foglalkozás keretében élhetek e hobbymnak. Igen, már hobbynak mondja az egykori hivatásérzetet. „Ez megmaradt belőle” — erősíti meg a kimondott szót. De már nem izzik a szava, nem sugároz saját fényt magából. S bizonytalan. Abban is, hogy felveszik-e a tanárképzőbe. Megértem: óvatos, hiszen már egy „élettapasztalat” — nevezhetjük-e csalódásnak? — van mögötte. És tovább latolgat: „ha nem sikerül a felvételi, elszegődöm tanulónak egy keramikus mellé”. * Ferencz Lajos amelyekből idén előreláthatólag kilencvennégyet fejeznek be az építők. A városba és az innen eljáró munkásoknak közvetlenül segít — s közvetve a turizmust szolgálja — a Budapest—Szob vasútvonal fejlesztése, amelynek a főváros és városunk közé eső szakaszán a rekonstrukciós munkák még idén befejeződnek és jelentősen csökkentik a menetidőt. Nagy Miklós képviselő nyilatkozatát így fejezi be: „Bízom benne, hogy ... Vác városa saját lakosságának és az idelátogató turistáknak mindazt nyújtani tudja, amit ennek a nagy múltú városnak lakói, vezetői szép fejlesztési elgondolásaikban célul tűztek ki”. Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Fenyves István, szerdán: dr: Papp Miklós, csütörtökön: dr. Gulyás Zoltán, pénteken: dr. Bénik Gyula, szombaton és vasárnap: dr. Áfra Tamás. A beosztásban hét közben változás történhet. Huszonkettő életévet betöltött dolgozókat FEL VÉTELRE KERESÜNK, irodagépjavításra betanítunk Jelentkezni lehet az Irodagéptechnikai Vállalat Nagykőrösi üzemegységénél Nagykőrös, Örkényi út 44—46. Bérezés meqegyezés szerint.