Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-22 / 145. szám

MST HEGYEI 1968. JÚNIUS 22., SZOMBAT Nyelek Cserépfaluból Több mint tízezer kaszanye­let készítettek az idén a Bükk déli lábánál fekvő Cserépfalu lakói. Az ősi szerszám iránt azokon a hegyes-dombos vi­dékeken a legnagyobb a ke­reslet, ahol a meredek lejtők­re húzódó szántóföldeken a gépekkel nehezen boldogul­nak. Megnőtt a kereslet az ásó- és kapanyelek iránt is. Ezekből mintegy harmincez­ret készítenek az idén a cse­répfaluink. A felszabadulás előtt az egész Tiszántúlt és az Alföldet ez a falu látta el szer­számnyelekkel, időközben azonban háttérbe szorult ez az ősi mesterség. Első lépés Minden ötödik szombat szabad A reális helyzettel számol­tak a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban, amikor alapos felmérés után úgy döntöttek, hogy a 44 órás munkaidőt fokozatosan vezetik be 1970-ig. Most nem tudták megvalósí­tani a létszám növelése és a kapacitás bővítése nélkül; ezért július elsejétől csak az olyan csökkentett munkaidőt vezetik be, ami minden ötö­dik szombatot teszi szabaddá. PROGRAMADÓ A KÍVÁNCSISÁG Jól működő népfrontklub Nagykátán A napokban a nagykátai já­rási művelődési házban jár­tam. A nemrég újjáalakított épület külsejében is megfelel a követelményeknek, amelye­ket egy ilyen létesítménnyel szemben támasztunk. De az már nemcsak az épületnek, hanem — leegyszerűsítve — a helybeli egészséges szellem­nek, jó közérzetnek is köszön­hető, hogy a művelődési otthon falai között valóban tartalmas az élet. A ház újjáalakításakor két he­lyiséget rendeztek be klub cél­jára: így kapott állandó, szép otthont a nagykátai ifjúsági klub, és a Hazafias Népfront Kossuth klubja. Itt beszélgettem kényelmes fotelek, szép képek között, barátságos tárgyi környezet­ben dr. Ferencsik Sándor köz­jegyzővel, a Kossuth klub el­nökével, és dr. Magács Imre TIT-elnökkel, a klub tagjával, a járásbíróság elnökével ösz- szejöveteleikről, rendezvé­nyeikről. Megtudtam, hogy a mostani klub tulajdonképpen nyolcéves múltra tekint visz- sza, mert létét a régebbi nagy­kátai értelmiségi klub megala­pításától származtatják. Belőle alakult meg az idén január­ban a Kossuth klub. Jelenlegi tagjai tanárok, agrárértelmisé­giek, orvosok, kisiparosok, jo­gászok —, de két tag ajánlásával szíve­sen látják ezután is az új jelentkezőket. Január óta a következő meg­mozdulásokra emlékeznek vissza: az ő rendezésükben tartottá'- meg Nagykátán 280 főnyi közönség előtt a költé­szet napjának megyei megnyi­tóját. A budai Vár múltja, je­lene, jövője címmel Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója tartott előadást, és válaszolt kérdé­seikre. Általában rendezvé­nyeiket — melyeknek témáját mindig kíváncsiságuk szabja meg — a kérdések tömege, az érdeklődésnek való hangot adás jellemzi. így valósággal kifaggatták Hegedűs Mihály filmesztétát is, aki a mai ma­gyar filmről beszélt a klubban nemrég, vagy Kovács András filmrendezőt, akit a Falak cí­mű filmje fölötti vitára hívtak meg. Előadást tartott náluk Antalfia Jenő, a járási párt- bizottság első titkára, a gaz­daságirányítás, az ipartelepí­tés problémáiról. Emlékezete­sek zenei .estéik is, Beethoven­től—Bartókig. Legutóbb dr. Pálffy József, a Magyarország főszerkesztője jelent meg kö­rükben. A hallgató kérdez, a külpolitikus válaszol címmel meghirdetett rendezvényen. Jó kapcsolatot tartanak a művelődési házzal, mely anyagiakkal is támogatja megmozdulásaikat. A művelődési ház szervezésé­ben több klubtag is részt vesz a járási népművelők lengyel- országi, tanulmányi utazásán. A túra célja: megismerni a — kitűnő — vidéki lengyel klub­mozgalmat. Szokásos heti találkozásaik ról alig var. mit írni: beszél getnek, kártyáznak, zenét hall­gatnak, összejárnak. Csendes összejövetelek ezek, de áttéte­les módon mégis kisugároznak a vidék életére, fejlődésére, szellemiségének formálására, éppen úgy, mint a klub egész léte. Igény van országszerte ilyen klubokra, már ezért is érde­mes volt ismertetni ezt a szim­patikus nagykátai társaságot, mintegy követésre méltó példaként. Hiszen az ilyenfajta, szeren­csére nem egyedülálló, körök léte — találjuk őket termelő­szövetkezeti, művelődésügyi, népfront, vagy más keretek között — beleszól a mindnyá­junkat érintő szabadidő-prob­lémába, s az elidegenedés, el­magányosodás lehangoló táv­latai helyett emberhez szabott, meghittebb, társas, tevéke­nyebb életformákra nyit ki­látást. P. A. A kistarcsai fésűsfonóban Ka­posvári István gyárrészleg­vezető és Pankotai Istvánná munkaügyi csoportvezető tá­jékoztatott az előkészül stekről — Nem akarunk olyan, ter­het vállalni — mondja a gyár­részlegvezető —, amiről ké­sőbb kiderül, hogy meghalad­ja erőinket. Az volt a célunk, hogy olyan alapokkal indul­junk, amelyekre később is szilárdan építhetünk. Ez biz­tonságot ad. — Ezért úgy terveztük — veszi át a szót a munkaügyi csoportvezető —, hogy min­den ötödik szombaton leáll a gyár. Sokat dolgoztunk az üzemvezetőkkel együtt, amíg megállapítottuk azokat a le­hetőségeket, amelyekkel 1,48 százalékos többlettermelést érhetünk el. Ennyi ellensú­lyozza az öthetenként hiányzó két műszak munkáját. — A szabad kapacitásokat jobban kihasználjuk — folytatja Ka­posvári István. — Műszaki in­tézkedésekkel is elősegítjük a kedvező feltételek megterem­tését, például a cheviotfonoda egyfejes gépét kicseréljük kétfejesre. Egyébként még eb­ben az évben az NDK-ból komplett gyújtófejeket ka­punk és a termelési szem­pontból kulcsfontosságú gé­peket átalakítjuk, illetve fel­újítjuk. A munka jobb meg­szervezésével betartjuk a szál­lítási határidőket is, mert szinte valamennyi gyapjúfo­nallal dolgozó hazai vállalat­nak adunk fonalat. Arra is gondolnak, hogy ér­tékesebb, munkaigényesebb fonalakat gyártsanak, s ezzel is növeljék a vállalat jövedel­mezőségét. — Mennyi munkaidő-csök­kenést jelent az öthetenkénti szabad szombat? Pankotai Istvánná sorolja a számokat. — Jelenleg a három műszak munkaideje heti 45,3 óra, mi­után szombaton nincs éjszakai parti; július 1-től 44,3 óra lesz. — Egyformán érvényes mindenkire a kedvezmény? — Természetesen — mond­ja a munkaügyi csoportveze­tő. — A karbantartók viszont nem akkor kapják a szabad napot, amikor a többiek. Ez­zel is nyerünk, mert csökken az állásidő. A heti egyórás munkaidő­kedvezmény nem tűnik sok­nak, a gyárban az asszonyok mégis örülnek neki. A tervek szerint az első szabad szom­bat július hatodikén lesz. (s. i.) A VÁCI RAKTARBA Kisnémetli küldte az első gabonát Kedden délután négy óra tizenöt percet mutatott az óra, amikor az idei első gabonaszállítmány Vácott a Lenin úti mag­tárhoz kanyarodott. A VF 35—88 rendszámú Zetor vezetője kissé megilletődötten kezelt a Pest megyei Malomipari és Ter­ményforgalmi Vállalat váci képviselőjével. A szállítmány szemre is szépnek mutatkozó rozs volt, a kisnémedi Zöld Mező Termelőszövetkezet küldte. A motoros szállítószalag már elő­készítve várta a pótkocsis vontatót. A termés az utcáról egye­nesen az emeleti raktárba került. A kisnémediek nemcsak sorrendben voltak az elsők, ki­tűnő minőségű rozsot küldtek. CEGLED Harminc helyett tizenegy centiméter eső Azt olvasom, hogy országos viszonylatban csapadék tekin­tetében 30 százalékkal alatta vagyunk a tízéves átlagnak. Előttem van az utolsó hat hónap csapadékstatisztikája, íme a fontosabb feljegyezni való adatok: 1967. december. Országszer­te sokévi átlag alatt maradt a lehullott csapadék. Cegléden 24 millimétert mértek. Az idő­járás alakulásához fűzött megjegyzés ezt mondja: ahol 25 milliméternél kevesebb csa­padék esett, ott a lehullott eső és hó nem érte él a sok­év átlag felét. Január: Cegléden a hó fo­lyamán 14 milliméter eső esett. A meteorológusok ősz­Tíz év alatt kétszer annyi orvos és védőnő VIPERÁK Az idei meleg, csapadék- mentes időjárás .a zempléni hegyekben korán előcsalta rejtekhelyükről a keresztes viperákat. Ezek a mérges kí­gyók az embertől félnek s csak akkor támadják meg, ha valaki bántja őket. Marásuk életveszélyes, ezért az erdő- gazdaság vezetői a viperaveszélyes helyeket feltűnő táblákkal jelölték meg. A hegyekben levő községeket megfelelő mennyiségű ellen­szérummal látták el. A vipe­rák irtását is megkezdték. A füzérkomlósi erdészetben ed­dig 50 levágott viperafejet szolgáltattak be, amelyért a gazdaság jutalmat fizetett. Sá­pi Mihály erdész az Állator­vostudományi Egyetem kéré­sére, a ritka nagyságú, veszé­lyes hüllőket élve fogja el. Az idén eddig már négy, 50 centiméternél hosszabb vipe­rát küldött az egyetemnek. A legnagyobbat — amelynek hossza 80 centiméter — egy távvezetékoszlop betonlapján fogta el sütkérezés közben, puszta kézzel. Monor az egészségügyi el­látás járási központja is. Itt működik a járási szakrende­lőintézet, a szülőotthon, a tü­dőgondozó, a bőr- és nemibe- teggondozó, itt székel a men­tőszolgálat és többek között Monoron rendel a sportorvos is. Ezeket az Intézményeket az egész járás igénybe veszi. Legnagyobb számarányban azonban —■ élve a közvetlen közelséggel — a monoriak használják. Hogy ezek az in­tézmények Monoron vannak, az egyúttal azt is jelenti: rendkívüli mértékben emelik a járási székhely lakosságának egészségügyi ellátását, első­sorban minőségi szempontból. Monor egészségügyi ellátása nagyot fejlődött az elmúlt tíz évben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az orvosok és védőnők száma a kétszere­sére emelkedett. Ezenkívül minden orvos házi betegápolót kapott. Minden körzeti orvos mellett működik egy-egy védőnő is. öt Monoron, egy pedig Mo- nori-erdőn. Űk végzik a cse­csemők, a kisgyermekek és a terhes anyák gondozását. Je­lenleg tehát Monor egészség- ügyi ellátása megfelelő. Hoz­zájárult ehhez az is, hogy Pé­teri község saját orvost és egészségügyi dolgozót kapott s így ez már nem a monoriak gondja. A negyedévi betegforgalom alapján megállapítható, hogy a rendeléseken megjelentek száma emelkedett a tavalyi első félévhez képest. Fertőző megbetegedés viszont jóval kevesebb volt. szefog'laló jelentése azt mond­ja: mérsékelt csapadékhiány jelenkezett az ország egész te­rületén. Február: A sokévi átlag 26 —40 milliméter. A hónap fo­lyamán az ország kétharmad részében lehullott csapadék átlagmennyiség alatt marad. E hónapban Cegléden 13 mil­limétert mértek. Március: A havi csapadék az ország nagyobb részén 15 —15 milliméter. A sokévi áil­leg 32—-50 milliméter volt. Cegléden mindössze 18 milli­méter esett. Áprilisban Cegléden 27 mil­liméter hullott, a sokévi át­lagnak csak a fele. Az ország területének 99 százalékán csa­padékhány volt. Májusban a sokévi átlag 52—80 milliméter között ala­kult a megfigyelések és a fel­jegyzések szerint. Most az or­szág elenyésző részén tudtak csak ilyen mennyiséget mérni. Cegléden 14 milliméter volt a csapadék. Hat hónap alatt tehát ösz- szesen 110 milliméter csapa­dék áztatta a várost és hatá­rát: vagyis, ha a víz a föld felszínén maradt volna, 11 centiméteres vízréteg borítaná e vidéket. Kevés, nagyon ke­vés. Januártól júniusig leg­alább 300 milliméterre lett volna szükség. Sz. I. KECSKEMÉT Bor olimpia Kecskeméten július 2-án meg­rendezésre kerülő országos borversenyre a 13 megyében megrendezett elődöntők után összesen 710 bormintát nevez­tek be. Az idei „borolimpia” várhatóan minden eddiginél élesebb vetélkedést hoz majd. Pomáztól megáll a zöld szerel­vény, cibálják az ajtót a föl­szállók; Pomázon mindig so­kan vannak, de különösen így, dél táj ban, amikor a délutános műszakok emberseregét görge­ti vaskerekein Pest felé a za­katoló doboz. Először a szem­közti ülésre huppan le az asz- szony. Tiszta, jólöltözött, ke­vés festék a száján, keze mu­tatja csak, hogy fizikai mun­kát végez. Leül, eligazítja a szoknyáját, ölébe teszi a tás­kát, s mire ezzel végez, a má­sik már csókolja is: — Szer­vusz angyalkám, nem láttalak ezer éve, már éppen gondol­tam, hogy egyik este átmegyek hozzád ... A másik sem sokkal idősebb, harminc alatt vannak mind a ketten, munkába mehetnek, is­merősök; barátnők aligha. Az első, aki szemközt ült le ve­lem, tartózkodóbb, legalábbis annak sejtem, a másik hango­sabb, nyíltabb, nem sokat tö­rődik azzal, hol is van. Mel­lém ül, úgy beszélnek. — Szóval, gondoltam már, hogy átmegyek hozzád, mert hallottam, hogy elfogták azt a két csavargó lányt, aki az in­tézetből szökött, s ott mellet­tetek, a ... bácsiék padlásán voltak a lányok, mert a ... bácsi fia dugdosta őket koszt­tal, persze, a ... hihihi .. .fe­jében .., MIRE AZ ÉN „TARTÓZ­KODÓM”: — Ne is mondjad, mert nem igaz, hogy mekkora cirkusz volt emiatt. A rend­őrség már kereste a lányokat, valahonnét megtudták, hogy ott bujkálnak a környéken, de a ... bácsi fia megszagolta a dolgot, s hamar eltüntette a lányokat, mit tudom én, hova. Hát a rendőr meg csak tén- fergett ott, vele volt egy ön­kéntes is, olyan karszalagos, tudod, de nem ismerem, vár­tak, vártak, azután elmentek. A ... bácsi meg káromkodott, hogy szétveri a Laci fejét, mert ilyen szégyent... állító­lag az öreg nem tudott a do­logról, de a Laci meg azt mondta — mert másnap be­széltem vele —, hogy nem kell az ő apját félteni, neki a lányok, mármint az egyik, megmondták, hogy ... szóval, gondolhatod... — És? És? Mondjad, mi lett végül? — Nahát este visszajöttek a lányok, a Laci megint feldug­ta őket a padlásra ... — Ezek innét szöktek Po- mázról? — Fenét, dehogy, Pestről jöttek ki, az ottani intézetből, Palotán vagy hol van, s a La­cit ismerték, mert az egyik a macája volt, mielőtt elvitték volna... — És? Irtó jó, miért nem mentem már el hozzád, hogy elmeséljed, még az a szeren­cse, hogy most találkoztunk. — Szóval fölvitte őket a padlásra, de a rendőrt sem ej­tették a fejére, mert éjszaka — — úgy tizenegy felé — kijöt­tek egy olyan kék autóval, tu­dod, amelyikre rá van írva, hogy rendőrség, s elcsípték őket. Még a Lacit is beültették, mert állítólag — ... a bácsi mondta — szemtelenkedett a rendőrökkel. — Majd ellátják a baját. — Hát nem érdemli meg? Két lányt dugdosni a padlá­son ?! Ilyen lányokat! — És a ... néni mit szólt az egészhez? — Gondolhatod. Tördelte a kezét, meg elmondta minden­nek a Lacit, másnap ment a templomba, azt mondta, neki ezt meg kell gyónni. — Szeretem az ilyen ... — Nekem mondod? Hát ha valaki tudja, én igazán tudom, az ablakunkból pontosan oda­látni hozzájuk. Amikor a... bácsi éjszakás volt, a Laci meg katona, hát azt láttad volna! Minden éjjel ott aludt nála egy férfi, azt mondta a... né­ni —, tudod, a másik szom­szédjukban laknak —, hogy járt az már máskor is ide, mi­előtt mi odaköltöztünk volna, soha nem kellett félteni a ... nénit, mert még lány korában is többet törődött a fiúkkal, mint az anyjával, aki pedig özvegyasszony volt. A KALAUZ SZAKÍTJA MEG pillanatra a beszédfolya­mot. Átnyújtja a bérletet a mellette levő ellenőrnek is, megnézi az is, visszaadja, a táskába kerülnek. Az eddig csak kérdezgető: — És azért is el akartam menni hozzád, mert képzeld el, a gyárban ... azt tudod, hogy már nem a régi helye­men vagyok, onnét eljöttem, mert a művezetőm, a ... is­merted te is, kiszekálta a lel­kem, szóval most a ... ban dol­gozom, szóval mit gondolsz, kivel találkoztam össze? Nem fogod kitalálni! A ... Hússal. Tudod, alattunk járt egy osz­tállyal, az apja a tanácsnál volt, azután onnét elkerült, és most Szentendrén dolgozik a.. ,-ban. Te, hát az az Ilus! Én még akkora ... gondolod, hogy mit, nem láttam. Nem számít annak, csak nadrág le­gyen. — Nem ment férjhez? — Dehogynem, de ott is hagyta a férje, gondolhatod, micsoda házasság lehetett! — És? — Szóval az Ilus azt mond­ja nekem, hogy itt lakik-e még a faluban a ... Jancsi, tudod, annak a művésznőnek a fia, akinek a férje, az a professzor vagy kicsoda, két éve az erdő­ben fölakasztotta magát ka­rácsony előtt. Mit akarsz tőle, kérdeztem én, s tudod, mit felelt erre? Azt, hogy az a félbolond biztos kapna utána, mert amikor még járt a há­zukhoz, akkor nagyon odavolt érte, s nem is lenne rossz fo­gás, mert abban a nagy ház­ban, amiben laknak ... Neki ugyanis el kell jönni az ap- jáéktól, mert az apja állandóan cirkuszol az ügyei miatt. Hát hallottál ilyet?! — És megmondtad, hogy . . — Persze. Mondtam, hogy a... Jancsi megnősült, meg el is vált, s két gyereket ha­gyott ott a feleségének. — Mit felelt? — Azt, hogy pont ilyen kell neki. Majd ő megvigasztalja. — És? — Kapaszkodj meg: egyik nap, ahogy jöttünk ki a gyár­ból, a Jancsi ott várta a kapu előtt! — Nem igaz! — Ügy éljek. — Most mond. Micsoda nők vannak. Nem is csinál­nak titkot a dolgaikból. Iga­zán eljöhettél volna. Ha ezt én elmesélem anyámnak ... ! — Amúgy jól vagytok? — Jól. És ti? — Tudod, az anyósom ... — Ne is mondd, a fél faiu retteg tőle. — Azért eljöhetnétek egyik este. — Majd én átszaladok. Jobb úgy, a férfiak csak tátanák a szájukat... ha meg ketten va­gyunk, legalább jól kibeszél­gethetjük magunkat... AZ ARPAD-HÍDNAL mind­ketten leszabnak. Csókolgat­ják egymást, úgy látszik, nem egy irányba mennek. Monda­nak még valamit egymásnak, talán most egyeztek meg, mi­kor találkoznak, hogy — ki- beszélgethessék magukat... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents