Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-20 / 143. szám

Vetélkedő - vesztes nélkül A Híradó laktanya, az Egyesült Izzó, a Kötöttáru- gyár és a Híradástechnikai Anyagok Gyárának KISZ- szervezetei között nem újkele­tű a kapcsolat. A legközelebbi közös klubdélutánt szombaton rendezik, a HAGY KlSZ-szer- vezete látja vendégül a társ- szervezeteket. Mindenütt ké­szülnek az összejövetelre: le­xikonokat, folyóiratokat, iro­dalomtörténeti ismertetőket lapoznak a fiatalok. \ A délután műsorában' a ze­ne és a 'tánc mellett ugyanis irodalmi vetélkedő szerepel. Egyebek között Majakovszkij, Juhász Gyula és Radnóti Mik­lós életéből, költészetéből tesz­nek fel kérdéseket a szellemi játék részvevőinek. A Híradástechnikában any- nyit elárultak, hogy ők már a múlt hónapban felosztották egymás között a terü'eíeket. Egy-egy üzemrész fiataljai alaposan átnézték a költők munkásságát. Ez a kezdet, amelynek sikerétől függ a folytatás. És miért ne lenne sikere, hiszen ennek a vetél­kedőnek nem lesz vesztese, minden részvevő nyer és nem is keveset — irodalmi ismere­teket. (—i) VÁCI MAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1968. JÚNIUS 2«., CSÜTÖRTÖK Tizenegy új könyv A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Róma várostérké­pe, E. Vittorini: Emberek és farkasok, Ady Endre: Prózai művek VIII. kötet, Sárközi— Sevcsik: Fotoamatőr zseb­könyv, Többen: Tanár úr, ké­szült? Aczél György: Kulturá­lis és ideológiai életünk né­hány időszerű kérdése, Kis Tódor: Ezer vicc a javából, Já­vorka Edit: Jövedelemszabá­lyozás és anyagi érdekeltség, Fehér Klára: Nem vagyunk ördögök, Jókai Mór: Politikai divatok és Nagy Ernő: Raké­tajárművek. Jubileumi munkaverseny Szocialista módra dolgozni és élni Az Egyesült Dunamenti Tsz felhívása a termelőszövetkezetekhez A hét elején megjelent a ha­talmas, vörös alapon festett tábla a Lenin út és a Szé­chenyi utca sarkán, amely hírt adott a váci üzemek összesített, jubileumi mun- kaverseny-felajánlásáról. Jóleső örömmel adunk most tudósítást arról, hogy a já­rás dolgozói is megtették az első lépést. Az Egyesült Du­namenti Tsz párt- és gaz­daságvezetői bejelentették, hogy az 1918-as magyar őszi­rózsás forradalom és az 1919- es Magyar Tanácsköztársa­ság fél évszázados jubileu­mára az alsógöd-dunakeszi ter­melőszövetkezetnél széles körű gazdálkodási és mun­kaversenyt kezdeményez­nek. Albert Mihály elnök, Ta­kács Lajos párttitkár és dr. László Domokos főagronó- m"s közösen foglalták ösz- sze a tagság benevezését. — Termelőszövetkezetünk — mondják — a nagy földterü­lettel rendelkező tsz-ek gaz­dálkodási versenyébe nevez be, mivel a közös gazdálko­dás alá vont összterületünk 3454 hold. A nemes viadal három frontja: 1. a munka­csapatok, brigádok és rész­legek versenye, amely vég­eredményben az egyéni ver­senyre épül; 2. a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó verseny és 3. a szántótrakto­rosok és a kombájnosok ver­senye. — Pontosan megjelölve 31 millió forintos terme­lési értéket vállalunk az 1968-as esztendőben. — Vállaljuk, hogy 520 főnyi dolgozó tagsá­gunk nyolcvan százaléka részt vesz a tsz-en belül folyó versenyben. Közülük 247-en a szocialista cím elnyeréséért küzdő ti­zenhat brigád tagja. — A szükségnek és a le­hetőségnek megfelelően gondoskodni fogunk kü­lönösen a betegek és öre­gek, valamint az egyedül­álló kisgyermekes anyák szociális helyzetének ja­vításáról. Az 1968-as év folyamán az eddiginél is nagyobb gon­dot fordítunk a dolgozó tag­ság tanulási, művelődési, kulturális, sport és szóra­kozási lehetőségeinek fejlesz­tésére. Sportkört hozunk lét­re, klubot és szakköröket alakítunk. — A járási pártbizottságot kértük, hogy fogadja el be­nevezésünket és segítse a vállalások menetközben! ér­tékelését. örülnénk, ha csat­lakozna versenyfelhívásunk­hoz a váci járás több kö­zös gazdasága is. (papp) Jft OK oáwuíóé Halálra ítélték a faóriást Jogos felháborodást váltott ki a lakosság és több száz be­járó dolgozó körében egy szo­morú tény, egy ésszerűtlennek és megmagyarázhatatlannak látszó intézkedés: a gödi MÁV-állomás parkjában pompázó évszázados faóriás halálra ítélése. Egyelőre csak barbár mó­don megcsonkítva várja az utolsó baltacsapásokat, hogy utána csak fájó emlék ma­radjon azokban, akik szeretik és féltve őrzik községük ter­mészeti szépségeit. Milyen akadályt jelenthe­tett, a rekonstrukciós terv j végrehajtását mennyiben sér­tette a műemléknek számító faóriás? Az előterv készítésé­nél még szó sem volt az el­pusztításáról. Nem fűződik történelmi nevezetesség az egész parkot tegnap még beborító fához, csupán impozáns nagyságá­val, több tízméter átmérőjű lombkoronájával vált védetté és tette széppé a nemzetközi főútvonal melletti állomást. Országos jelentőségű épít­kezéseknél nagy összegeket fordítanak zöld övezetek léte­sítésére, a tervezésnél pedig figyelemmel kísérik a már meglevő természeti tárgyak védelmét. Kérjük, a gödiek nevében: az illetékesek aka­dályozzák meg az ilyen és eh­hez hasonló intézkedést. Horányi Ferenc Június a fegyveres erők klubjában Besfles-trizurával, farmernadrágban belépni fitos A júniusi kánikula ellenére sincsen nyári szünet a Mártí­rok útján, a fegyveres erők házában. A hónap második fe­le is sok érdekes eseményt ígér. Vasárnap a tartalékoso­A GYŐZTES CSATA UTÁN Görgey Vácon Vác földrajzi kulcshelyzete magyarázza, hogy a csatanye­rés és a város elfoglalása mi­ért volt olyan nagy jelentősé­gű a szabadságharc győzelmes tavaszi hadjáratában. Vác a feudalizmus korában, más vá­rosainkhoz viszonyítva, többet jelentett, mint ma. Ha meg­nézzük a feldunai hadsereg győztes csatáinak térképét, látjuk, hogy — Buda és Vác kivételével — mind a közsé­gek mellett, vagy éppen azok­tól távol zajlottak le. Nem egy történészünk sze­rint a legnyugatibb és legjob­ban megerősített stratégiai pont, Komárom vára is a váci győzelemnek köszönhette fel- szabadulását, és azt Klapka mng a világosi fegyverletétel után is tartotta. Komárom volt a szabadságharc utolsó bástyája. Görgey magatartását sok te­kintetben magyarázzák bizo­nyos egyéni jellemvonásai. Bár többfelé terjed érdeklődé­se (a bécsi egyetemen például kémiát tanult), lélekben fanatikus katona volt. A hadászatot nemcsak tudománynak, de művészeti­nek tartotta, a nem katonákat lenézte, s talán ezért nem be­csülte sokra a népfelkelőket sem. Az, hogy milyen ügyért harcol, a nagy katonai szak­maszeretete mellett, érzelmi világában kissé háttérbe szo­rult. Azt hisszük, önéletrajza, és a róla szóló jelenlegi kritikák után, ennél tömörebben nem is lehet őt jellemezni. Ez a mindenek fölé helyezett ka­tonaeszménye magyarázta azt is, hogy miért fordított annyi időt, erőt — és lőszert Götz osztrák tábornok váci temeté­sén a díszsortüzekhez, amikor a váci nemzetőröknek nem volt használható lőfegyverük sem. A híres váci nyilatkozatban is, — néha kiáltvány néven szerepel — csak arról szól, hogy az osztrákok jogtalanul járnak el az elfogott magyar szabadságharcosokkal. Görgey azzal, hogy nyíltan jobb ka- ] tanának tartotta magát Kos- ! suthnál, és természetesen így ! jobb politikusnak is, egyre j gyakrabban szállt szembe Kos­suth és a Honvédelmi Bizott­mány rendelkezéseivel. Gör- geynek esze ágában sem volt végső csapást mérni az oszt­rák császári hadakra. Úgy gondolta, Kossuthék és az osztrákok között önálló politic kát folytat, és megalapozza sa­ját egyéni szerencséjét, ami a szabadságharc bukása után részben sikerült is neki. Ezek­ből érthető, hogy Vácról sem nyugati irányba vezette a fel­dunai hadsereget, hanem észak, majd kelet felé és hogy néhány csatától eltekint­ve — állandóan kitért az osztrákok elől, hagyta, hogy üldözzék és ki}ál­májának. Az osztrákok egy­magákban nem is tudták vol­na leverni a magyar szabad­ságharcot, de segítségükre sie­tett — többek közt — az orosz cár is. Az 1849. július 17-én vívott második váci csatában a cár hadai győztek. Ez a győzelem már előrevetítette a szabadságharc katonai buká­sát. Stefaits István múzeumigazgató o GO u Cl. 'LU u '< > Rif László felvétele A hétágra sütő nap Martin-kemence hőfokára izzítja a szerkesztőségi cella levegőjét. Ha lehúzom a vászonrolót — a levegőtlenség kábít el, ha pedig fel­engedem ... Egyszóval, délre, — mire a másnapi lapot a futár kezébe adom — megolvadnak az agysejtek szigetelői, a gondolatok egymásba futva, kergén kergetőznek ebben a kánikulai rövid­zárlatban. Hová lehet menekülni, legalább egy­órás felüdülésre, ebből a Martin-ke­mencéből. A vízbe, a vízbe! De hétfő van, zárva a városi strand, irány hát a túlsó part, a Duna hűs hullámai felüdí­tenek, akkorra talán két ággal keve­sebb csatornán ömlik a naptűz is a cel­lám ablakára, mehet a meló hat óráig... Hol őrzik meg a ruhám ? Ostorral caspkodnám a komp lusta motorlovát, hcfgy minél előbb a Duná­ból hányjak fittyet a hétágú napra. A víz felett azonban elvonják figyelme­met a komp körül sürrögő hullámok a kánikuláról, a strand felé már a fák lombsátora nyújt percnyi menedéket. Tájékozatlan vagyok azonban a po­kol-szigeti szabad strandon, melyet — akár egy külországbeli idegenforgalmi idealista — úgy képzeltem el, hogy megvan ott minden, ami kelléke egy akármilyen strandnak. A kabinokat ke­resem, ahol biztonságosan várakoznak majd rám ruháim, amíg én megmerít- kezem a „kék Duna” sárgás hullámai­ban. Kabinok helyett ráakadtam a ..férfivetkőzőre”, melynek öregedő őre elmondja — ki tudja, hányadszor — a két év előtti történetet: — Nem messze innen legeltetett a csordás ... felbíztatta a nála segédkező fiút, hogy szedjen össze egy kötegnyit Kánikulában — a túlsó parton Menekülés a vízbe az őrizetlenül hagyott ruhákból. A tör­ténet vége, persze, megnyugtató happy end: még aznap elcsípték a rendőrök... s nem kellett ruhátlanul hazatérnie az illetőnek... Sürgősen megkértem a „vetkőző” őrét, őrizze meg az én ruháimat. Az idegenforgalmi csárdában Lubickolás, úszás, napozás — lubic­kolás, úszás, napozás. Ínyhez tapad a nyelv ebben a vízparti futó nomádizá- lásban, le kell hát öblíteni sörrel. (A kút vizéből nem merek inni, mert — mondja ott valaki — a napokban is egy gyerek görcsöt kapott tőle. S azt is hoz­záteszik: ideje volna kitisztítani, a leg­utóbbi árvíz hordalékiszapjától.) — Egy üveg sört kérnék — mondom csendes alázattal a percek múlva elő­kerülő pincérnek a csárda teraszán. — Üveges sörünk nincs ... — ? — ... csak elvitelre... Bambán nézhettem rá meglepődé­semben, amit aztán megtoldottam sza­vakkal is: elvinni, innen... a Pokol Csárdából? — Tudja, mit — folytattam, miután közölte, hogy Kinizsi névre hallgat az elvitelre tartott üveges sör —, öntse ki egy korsóba, úgy iszom meg, mint­ha csapolt volna. Aztán mégis ott, az asztalomnál bon­totta fel a Kinizsit, kedves figyelmes­séggel, az imént még csak csapoltat ajánló pincér. Ittam is jóízűen, ezen a kies teraszon, egy még tűrhető tiszta­ságú abrosszal leterített asztal mellett. Egyébként egy szép figyelmességben is volt részem. Az első pohárnál oda­jött a fizetőpincér, s az abroszokat meghazudtoló vendégfogadóként meg­kérdezte: elég hideg-e a sör? Dicsértem a sör hűvösségét, az árnyékban üldö­gélő két ifjú pincérét viszont ezúttal nem. Távoztomban udvarias jó napol­tál odaköszöntem nekik, de még a fe­jüket sem biccentették meg — hűvös­ségükben. Itf az óra, hol az óra ? Mintha csak az iménti ruharablási történetre, refrénként játszódik le a következő eset: A bal térde alatt kötést viselő lány óvatosan lépked a Duna kavicsos part­ján. A víz szélén veszi észre, hogy kar­ján van az órája. Lecsatolja és belép néhány méterre a vízbe, hogy meglo­csolja magát. Arrafelé közeledik egy ötvenes asz- szonyság, ruhában. Óvatosan körülfi­gyel, felveszi az órát és szatyrába rejti. Ártatlan arccal sétál tovább. — Hol az órám? — jajdul fel a víz­ből kilépő lány. Három fiatalember lendül a szaty- ros asszony után. Megbotránkozva til­takozik a gyanúsítás miatt. A vitázók- hoz lép a FICE csónakházának „ga­rázsmestere”. Hatásos felszólítására előkerül a karóra, a szatyorból. örömükben „futni” hagyják a szabad strand alkalmi tolvaját. Ferenc* Lajos kát vitték Aszódra, ahol meg­látogatták az egyik ottani ka­tonai alakulatot. Kedden klub­bizottsági ülés vitatta meg a második félévi munkatervet. Pénteken az ifjúság számára rendeznek ötórai teát, de — a meghívó szerint — Beatles- frizurával és farmernadrágban belépni tilos! Szombaton 16 órától éjfélig hajókirándulást szerveznek Visegrádra. Jövő kedden nyílik meg a katonai újítók kiállítása. Június 27-én évzáró összejövetelt tart az út­törővezetők honvédelmi klub­ja. A hónap utolsó péntekén légpuska- és kispuskaversenyt bonyolítanak le. 10-től 18 éves korig máris elfogadnak bene­vezést a klubban. KULTURÁLIS VERSENY Az első forduló — szombaton Hírt adtunk arról, hogy há­rom váci üzem és egy helyi honvédalakulat KlSZ-szerve- zete benevezett a jubileumi kulturális versenybe. Az ér­tékes dijakért folyó küzdelem első fordulójára szombaton este hét órakor kerül sor, a Zrínyi utca 17. szám alatti . üzemi kultúrház nagytermé­ben. Sorsolás útján a kö­vetkező négy téma a KÖL­TÉSZET nevet viselő első erőösszemérés tárgya: Rad­nóti Miklós (Híradástechni­kai Anyagok Gyára) — Ma­jakovszkij (honvédalakulat) — Juhász Gyula (Váci Kö­töttárugyár) és József Attila (Izzó tv-képcsőgyára). MA: inggvnos jogi iiiniírsuthis Csütörtök délután öt órai kezdettel ingyenes jogi ta­nácsadás lesz a Lenin úti to- raegszervezeti székházban. Ez alkalommal dr. Zádor Antal, a váci ügyvédi munkaközös­ség tagja lesz az ügyeletes. A Pest-Bács Nógrád megyei MÉH Vállalat váci telepe AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZ férf; rakodó- munkásokat Kereseti lehetőség: 1600-tól 2000 torintig. Ötnapos munkahét, minden szombat szabad. Jelentkezés hétköznap (szombat kivételével) 8 órától 15 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents