Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-19 / 142. szám

3 1968. JUNIUS 19., SZERDA rus» UFT, if. I xMívlap A kultúra, mint mostohagyerek Nem elég csak akarni titkár Pestre jár, három mű­PATYOLAT - HELYBEN Magasabb árak - nagyobb forgalom Nyolc kilométerre Monor- tól, a járás székhelyétől, Bá­nyán, a művelődési otthon udvarán, néhány fiatal lány és fiú röplabdapályát épít. Egye­lőre még csak a gyomirtásnál tartanak... Most körém gyűl­nek, legalább megpihennek kicsit. Kipirultak, némelyikük arcán még a verejték is meg­csillan. Egy hét múlva már az új pályán szeretnének játsza­ni. Tavaly nyáron, a járási bajnokságon, másodikok let­tek. Eddig az iskolában edzet­tek, de ott egy idő óta épít­keznek, az udvar kövekkel, téglákkal van tele. Hát így segítenek magukon. Hangok helyett recsegés Az életük? Egymást noszo­gatják, de főként Török Zsu­zsát, beszéljen ő: egyike a köz­ség nyolc gimnáziumi tanuló­jának. Kezdje csak, majd ők kisegítik, ha elakad. — Vagyunk itt vagy ötve- nen, fiatalok, és semmi szóra­kozási lehetőségünk nincs — fakad ki egyszeriben a vé­kony, 15 éves kislány, kunkori fűszálat pödörgetve ujjai közt öntudatlanul. — A mozit a múlt év végén megszüntették, bár addig sem nagyon élvez­hettük, mert rossz filmeket játszott, olyanokat, amelyek nem tetszettek senkinek és folyton elszakadtak, emberi beszéd helyett csak zúgást, re­csegést hallottunk, mintha valami kozmoszban kerengő űrhajóból jöttek volna a han­gok. És már a tévét sem néz­hetjük. — Van ugyanis a kultúrott- honban egy tv-készülék —, vág közbe Kiss Ági. — Amíg össze nem gyűlt a pénz, amit kiadtak érte, a műsort egy forintért egy-egy este bárki végignézhette. Azóta csak a csillagos égben gyönyörködhe­tünk. De abban legalább díj­talanul. — Néhányszor, amikor klassz filmet vetítettek, át­mentünk Gombára, ott remek mozi van, de sose kaptunk jegyet. Elhatároztuk, hogy nem mászkálunk többet po­tyára — pakol ki Viszkok Ist­ván ipari tanuló. — A báli rendezvényekre el-eljártunk, de jöttek ide Pándról, Káváról, Gombáról is fiúk, és olyan gúnyos meg­jegyzéseket tettek, hogy majd lesült a képünkről a bőr. Be­nézve például a kultúrotthon- ba, egyikük így vigyorodott el: „Á, ne menjünk be, ná­lunk otthon még a WC is na­gyobb.” Szégyen ez a község­re — ezt Sinkovicz Mária mondja, aki gyors- és gépírni tanuL — A községi könyvtár a központtól távol esik, sokan inkább lemondanak az olva­sásról, semhogy olyan messzi­re elkutyagoljanak — szolgál­tat újabb adalékot Boris Mar­git szakközépiskolás. — Egyéb­ként jó kis könyvtár, körül­belül kétezer kötet van ben­ne. Hetenként kétszer áll az olvasók rendelkezésére, és Fe- renczy Lívia, aki kezeli, na­gyon készséges, nagyon lelki- ismeretes teremtés. — Hát a KISZ-szervezet? — szegezem nekik a kérdést. Rögöket zúznak szét a tal­puk alatt, lesütött szemmel, lopva egymásra sandítanak. A <4 Vörös Csillag Traktorggár Gödöllői Gyáregysége FELVEST gyakorlott építészi (mérnököt vaqy technikust) a qyáreqyséq beruházási építkezéseinek irányításába és műszaki ellenőrzésére. Budapestről és környékéről meqfelelő és qyors a közlekedés. Ehhez költséq- hozzájárulást adunk. Várjuk a jelentkezőket a qyáreqyséq személyzeti főosztályán, személyesen vaqy telefonon. szakban dolgozik, KISZ-életről Bényén nemigen eshet szó. Aki tanul, Monoron, Pesten, iskolája KISZ-szervezetében vállal feladatokat. Gyér fény, sivárság Milyen talpraesett, értelmes, csinos kislány ez a Lomén Er­zsébet! Húszéves, gazdálkodási előadó a községi tanácsnál, s mellesleg, havi 300 forintért, a művelődési otthont is vezeti. Persze, azt a szégyenkezve megbúvó, ütött-kopott, pará­nyi épületet, melyet belülről is megmutat, nagyképűség műve­lődési otthonnak nevezni. Bé- nyének 402 háza, 1500 lakója van — ebbe az egyetlen te­remből álló, gyér világítású művelődési otthonba legfel­jebb százhuszan férnek. Elől tenyérnyi színpad, hátul, a fa­lon, meszelt téglalap, arra ve­títették a filmet valamikor. Egy székre leülök, de pattanok is fel róla menten — összeros- kadt volna alattam. Egy mási­kat is kipróbálok. Jobbra-bal- ra kileng, és becsípi a nadrá­gom. Néhány rézkarc és egy árnyékba burkolózó, amatőr kézre valló festmény küzd a sivársággal — eredménytele­nül. Az épületet a községi tanács, a Pilis és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezettől bérli. Hogy bővít­se, csinosítsa, pénzt költsön rá, nem érdeke: a tulajdonos bár­mikor visszaveheti... Segítség nélkül 1967. január elsején bízták a művelődési otthon irányítását Lomén Erzsébetre. Fél évvel azelőtt kapta meg az érettségi bizonyítványát, tapasztalatok nélkül kezdte meg a munkát. Részt vett a gyömrői tovább-, képző tanfolyamon, de tényle­ges segítséget senkitől sem kapott. Amit tehetett, megtet­te, s úgy érzi, megteszi ma is. — A mozit, mely kiadás- többlettel zárta az évet, taná­csi vb-határozat szüntette meg. A mozipénztáros nem vállalta, hogy kezeli és őrzi a tévékészüléket, ezért kellett elvonnunk a közönségtől. Kü­lönben is, még meccsközvetítés idején is alig ültek előtte né- gyen-öten — mondja leplezet­len keserűséggel. — Próbál­tam, a helyi tánczenekar pró­báival egybekötve, szerdán és pénteken klubesteket rendezni. A zenekar szorgalmasan gya­korol, de senki nem élvezi. Még a bálokkal is bajaim van­nak. Ha beat-zenekar játszik, a házaspárok és az idősebbek maradnak távol, ha hagyomá­nyos zenekar, a fiatalos hiá­nyoznak. Az igények itt, mint­hogy három és félszázan Pest­re járnak dolgozni, fővárosiak, a lehetőségek meg még az át­lagos járási szinttel összeha­sonlítva is elmaradottak. Álta­lában az iskolai rendezvények sikerülnek a legjobban. Június 2-án a nyolcadikosok a Timur és csapatát mutatták be, há­rom héttel azelőtt az alsó tago­zat adott elő egyfelvonásoso- kat. Lelkesen megtapsolták őket. Féléves munkaíervem nagyobb része rájuk épül, il­letve a szülői munkaközösség előadássorozatára. Legfonto­sabbnak azonban a színjátszó­csoport és a sportkör megszer­vezését tartom. Sajnos, a ta­nács a kultúrát csak évi 7000 forinttal tudja támogatni, vi­szont, ha például kifestetnék, az maga legalább 4—5 ezer forintba kerülne. Akaratom van, kedvem is, de hqgy bol­doguljak ilyen kultúrotthon- ban, ilyen körülmények közt, segítség nélkül, egyszál ma­gam? — A fiatalok egy akaraton vannak magával, fogja egybe, mozgósítsa őket. — Már hányszor megpróbál­tam — és reménytelenséget fe­jez ki az arcán végigfutó, ön­kéntelen grimasz. Majd ha fagy ? — Nem — mondja a község tanácselnöke —, amíg óvodánk nincs, amíg iskolát, utakat, hi­dakat nem építettünk, amíg nem oldottunk meg egy sor fontosabb problémát, a kultúr- otthonnal nem foglalkozha­tunk. Bériye szegény község, nem örökölt kastélyokat. A mozit visszaállítanánk, ha a MOKÉP megváltoztatná mű­sorpolitikáját, és technikailag is kifogástalan filmeket külde­ne. — A tévénézést is megold­juk valahogy — fűzi hozzá Lo­mén Erzsébet. — Egyébként száztizenhét készülék van már a faluban. Két ígéret tehát, ez minden. A röplabdapályát építő fiata­lok jutnak az eszembe, Török Zsuzsa és a többiek. Mit te­gyünk, kérdezték tőlem, s bi­zonygatták, ha rajtuk múlna, másmilyen kultúréletet élne falujuk. Világosítsa fel őket valaki, esetleg Tomsó Imre, a járási tanács művelődési osz­tályvezetője, hogy rajtuk is múlik, s egyúttal mondja el nekik azt is, hogy mit tegye­A Gödöllői Kisállattenyész­tési Kutató Intézet régóta fog­lalkozik nyulak nemesítésével, s egyes fajták vérvonalainál máris jelentős eredmé­nyeket ért el. A kutatók most Az idei tavaszon jóval töb­ben vitték ruháikat tisztítani, vagy festetni a megyében, mint máskor, pedig a Patyo­lat órai emelkedtek. Igaz, nem sokkal, a vegytisztítás 20—30 fillérrel, a festés, aminek sza­bad ára van, maximum 50 fil­lérrel. De a Pest megyei ruha- tisztító fiókok többlet bevéte­le mégsem ebből származik, hisz a számadatok tanúsága szerint majdnem kétszer any- nyian vették igénybe szolgál­tatásaikat, mint tavaly. Ennek legfőbb oka talán az, hogy kényelmesebbek lettünk. Az Erdei Melléktermék Fel­dolgozó Vállalat nagymarosi üzemébe már megérkezett a második narancsszállítmány is Izraelből. A narancssűrít­ményből a nagymarosiak főz­ték a szörpöt. Eddig 700 má- zsáryit küldtek tovább a Mar­gitszigeti Szikvíz- és Ásvány­üzemi Vállalathoz, ahol palac­kozzák és szénsavval dúsítják. Nagymaroson megkezdték a fekete ribiszke sajtolását, rövi­desen préselik a málnát is. E több importfajtával előkészí­tik a vérvonalakat, amelyek­kel hibrid nyulakat bocsáta­nak a tenyésztők rendelkezé­Akik gyakran járnak Pestre, azok is rájöttek, mennyivel egyszerűbb, ha a helyben mű­ködő Patyolathoz viszik a ru­hát. Ma már számos kisköz­ség lakóinak is biztosítják ezt a kényelmes megoldást. Az elmúlt év végén, és azóta több helyen nyílt új fiók: Isasze- gen, Örkényben, most két hó­napja Bugyi községben. A me- j gyében talán a váci mosoda ; bonyolítja a legnagyobb for- I galmat, míg tavaly tíz napra 6—7 ezer forintot, idén 10—12 I ezer forintot számolhat el. két gyümölcsből azonban majd csak az ősszel és télen, de helyben készítik az egyre ked­veltebbé vált üdítő szörpöket. VIT-tej csoki VIT-tejcsoki készítését kezd­ték meg a Szerencsi Csokolá- j dégyárban. Kétféle csomago­lásban kerül forgalomba. A 100 grammos borítólapját Bul- I gária és Magyarország nemze­ti színei, illetve a szófiai VIT jelvénye díszíti. A másik cso­magoláson az eddigi világifjú­sági találkozók városainak emblémái láthatók. Az Ipoly szabályozása az ár­vízkárok csökkentése érdeké­ben tudvalevőleg Csehszlová­kiával közösen megkezdődött, de a szobi járás területén csak 1975-re fejeződik be. Ipolytöl- gyes egész határát, valamint Vámosmikola és Letkés ala­csonyabban fekvő- területeit érinti. A mintegy 20 millió fo­rint költséggel járó nagy munkálat felbecsülhetet­len értékeket ment meg a víz pusztításaitól. Az árvízvédelem fokozására a járást átszelő négy patak rendezése is elengedhetetlen. A Verőcénél Dunába torkolló Lózsi-patak szabályozását ta­valy fejezte be a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság, idén pedig megkezdte a Morgó szabályozását. A Ke­mence- és a Börzsöny-pa­takra a negyedik ötéves terv folyamán kerül sor. Emellett azonban a járásban főleg az utóbbi esztendőkben a mezőgazdaságnak sok kárt okozó belvizek elveze­Tantalosz kínjai Hadd használjuk példának. Közismert, hogy a görög mí­tosz világában az istenek bün­tetésének egyik legsúlyosabb változatát ismertették meg vele. Éhes volt. előtte csodás gyümölcsök, de mihelyt érte nyúlt, köddé foszlott. Szomjú­ság kínozta s mikor lehajolt, hogy a kristályos patakból csillapítsa szomját, semmivé változott a víz. Ha gondolkodó lények leimé­nek, a forróságban égő növé­nyek ilyesmit érezhetnének azokon a vidékeken, ahol „kertek alatt folyik a víz”, de egy csepphez sem jutnak az öntöző berendezés használha­tatlansága miatt. Megdöbbentő adattal szolgált a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság: 46 ezer holdnyi öntözhető terület­ből mindössze 7500 kataszteri hold berendezései álltak ké­szen arra, hogy ellensúlyozzák az aszályt. Mi az oka ennek a nehezén hihető helyzetnek? Mindenek­előtt az, hogy évekig szeren­csénk volt, bőségesen hullott az égi áldás. Ezért nem törőd­tek vele, elhanyagolták, sok tsz nem gondoskodott a be­rendezések kijavításáról, kar­bantartásáról. így történhetett, hogy az aszályos idő beköszön- tével szinte egyszerre’ jelentek meg különböző alkatrész igé­nyeikkel, amelyet a kereske­delem — ilyen nagy tételekben — nem tudott kielégíteni. A következtetéseket ki-ki maga vonja le. Álljanak itt még egyszer az önmagukért beszélő s egy kicsit elszomo­rító számok: június közepén 46 ezer holdnyi öntözhető terü­letből 23 ezer katasztrális hol­don hallgatnak a gépek, nem hull az eső, pusztít az aszály. t. cy. lése, túl magas szintjük süllyesztése szintén gondot okoz. Az erre vonatkozó tervek Kis­maros, Nagybörzsöny és Perő- csény belterületére is elkészül­tek, néhány más község pedig megrendelte azokat. A mező- gazdasági területeket veszé­lyeztető belvizekkel kapcsola­tos teendők a tsz-ek feladat­körébe tartósának. A védelmi munkálatok az ipolytölgyesi tsz-ben előrehaladtak, Szoko- lyán megkezdődtek, más tiz­ekben azonban még csak a ter­vek készültek el, vagy most készülnek. A vízgazdálkodással szoro­san összefügg a hegyes-dom­bos járás területén a lejtőkön fekvő talaj védelme az erózió­tól. Erre vonatkozó terveket eddig a bernecebaráti Hunya­di és a vámosmikolai Vörös Csillag készíttetett, és azok alapján v 1970-ig a munkálatokat is befejezik. A többi tsz talajvédelmi terve idén, illetve jövőre készül el. sére. Kavicsok Az a kis manó, aki bennem na­ponként a jó. és rosszkedvet ada­golja, ma, valószínű tévedésből, egy kanállal több keserűséget csepegte­tett a szívembe. Vettem hát két cirkuszjegyet, vi- dámodjunk fiammal együtt. — Cirkuszba? A sátorba? Ebben a döglesztő melegben? — kérdik tő­lem, akik tudnak az elhatározásom­ról. — A gyermekért a házasságot is kibírja az ember, pedig az, ugye ... ★ Egy házassági hirdetés: Az első férjem jobb sorsra érde­mes alkoholista volt. A második, sajnos, absztinens. Keresem a hoz­zám illő harmadikat. ★ A segédmunkás, jóképű fiatal fér­fi, óránként 5 forint 50 fillérért ci­pelte a vasútnál a hatalmas paradi­csomosrekeszeket. Szóval trógerolt. A munkavezetője, irigy, fonnyadt izmú öregember, már napok óta kri­tikus szemmel figyelte, milyen köny- nyedén végzi a fiú a munkát. Az­után délben rászólt: — Jenő, már nem vagy a régi, a szezxrn elején szebben tartottad a Iá. dákat és a járásod is veszített köny- nyedségéből, gazellakecsességéből. A melós tudta, hogy most a ve­zető belékötött. Dörmögött valamit, már amit ilyenkor dörmögni szo­kott egy melós. — Dörmögsz, fiam? Ez azért van, mert nem bírod a kritikát. Ismerem én az ilyen fickókat. Fiatalok, be­képzeltek, nem szeretik, ha az öre­gek oktatják őket. Egyikőtök sem szereti a kritikát, csak a nőt, meg a hosszú hajat — szólt még egyszer a vezető. Ekkor a fiú földhöz vágta a para­dicsomosládát. Valószínű, a 30 fok­nak köszönhető, hogy felforrt az agya, mert a következő válaszra ve­temedett: — Azt hittem, hogy óránként 5 fo­rint 50 fillérért az ötvenkilós ládá­kat kell bírnom, nem a kritikát... Később ráfogták, hogy vándor­madár. ★ Korán nősült, ráért volna még. És szegények is voltak. Dolgoztak, este hazamentek és azt tették, amit ilyenkor tenni kell. Három hónapig bírta. Akkor, va­sárnap délután, amíg felesége aludt, leszökött. Hazament az anyjához, kért tőle egy húszast és elment a tánciskolába táncolni. Egy óra múlva a felesége is ott volt és szomorú szemmel táncolt egy idegen karjaiban. Tízkor hazamentek, szótlanul le­feküdtek. ★ Egy angol fickó búcsúzkodni kez­dett budapesti barátjától és azt mondta vendéglátó házigazdájának: — Nagyon szép ország az önöké. Víz, hegy, levegő! Kellemes két he­tet töltöttem itt, önöknél. Vidám, barátságos emberek, mondhatnám, boldog emberek között. És az ételek, és az italok, nincs is Vajuk jelző. És a hölgyek nagyon csinosak. De ha megengedi, egyet nem ér­tettem. Két hete érkeztem ide, ak­kor kezdtek itt, a szomszédunkban egy ház építéséhez és most, hogy utazom, még nincs kész. Árulja el nekem, mi lehet itt a baj? ★ A kórház folyosóján szaladgálok le-fel és dohányzom ... Odabenn az asszony vajúdik. Filmet nézek, a kórház folyosóján fiatal férj szaladgál le és fel és do­hányzik ... Odabenn az asszony va­júdik. A Tv-jelentiben szombaton este mutatják a kamerák, hogy a kórház folyosóján egy fiatal férj szaladgál le és fel, és dohányzik... Odabenn az asszony vajúdik. A hetilapban olvasom, hogy a kórház folyosóján a fiatal férj sza­ladgál le és fel, és dohányzik ... Odabenn az asszony vajúdik. Elgondolkodom. Mi lesz velünk, újságírókkal akkor, ha egyszer egy ilyen fiatal férj nem dohányzik majd? ★ OTP-ország vagyunk. Eddig is sej­tettem valamit, néhány tetemes köl- csönömből kifolyólag, most azonban teljesen megbizonyosodtam. A kisfiam Monigitárt kért és azt mondta: — OTP-részletre is kapható. Én 12 éves koromban szájharmo­nikát kértem, és azt sem tudtam, mi az a bank. (suha) nek! Polgár István VÉRVONAL Izraeli narancsból margitszigeti Jaíía Készül a Börzsöny-vidék talajvédelmi terve

Next

/
Thumbnails
Contents