Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-18 / 141. szám

Mai BORBAN AZ IGAZSÁG! vb-ülések Bényén délután 2 órakor tartandó vb-ülésen a tanács­ülés anyagát tárgyalják meg. Ecseten délután 2 órakor a végrehajtó bizottság és az Ál­lami Biztosító 1968. II. félévi munkatervét tárgyalják meg, majd a napközi otthonos óvo­da működéséről tartanak be­számolót. Gombán délelőtt 8 órakor a tanácsülés 1. napirendjét tár­gyalják meg, majd a nyári mezőgazdasági munkákról tar­tanak tájékoztató beszámolót. Káván délután 2 órakor a községi végrehajtó bizottság és az Állami Biztosító 1968. II. félévi munkatervét tár­gyalják meg. Maglódon délután 3 órakor tartanak beszámolót a csalá­di események társadalmi meg­ünnepléséről, majd tájékozta­tó jelentés hangzik el az ál­lampolgárok, az ifjúság hon­védelmi neveléséről. Xantippe Az egyik nagy New York-i házasságközvetítő intézetben a következő feliratú táblát függesztették ki: „Ne haboz­zék, házasodjék! Ha jó part­nert talál, boldog lesz, ha rosszat, filozófus, hiszen Szók­ratész is nem utolsósorban fe­lesége, Xantippe révén vált híressé”. Tanítás hat épületben Mih&M9 épül fel lapiosulyon az uj iskolai A tápiósülyi általános is­kola tanévzáró ünnepségét szombaton délután öt óra­kor tartották meg. Az új is­kola udvarán nemcsak a ta­nulók, hanem a szülők is szép számban jelentek meg. Kováts Géza iskolaigazga­tó értékelte az elmúlt tanév munkáját. Elmondotta, hogy az egymástól távol levő isko­lahelyiségek összhangjának biztosítása érdekében több mint száz rendelkezés, kö- rözvény kiadására volt szük­ség. Az egymástól távoleső tantermek ellenőrzése, továb­bá a tanulók tanítása mind az igazgató, mind a peda­gógusok idejét túlzottan igénybe vették. A hat különálló épületben közel ötszáz tanuló kö­zött nehéz volt a fegyel­met fenntartani, ezért is igen esedékes már a köz­ponti iskola felépítése. Tápiósüly két évtizedes álma remélhetőleg hamarosan meg­valósul. Az igazgató ezután meg­említette, hogy a gyerme­kek a társadalmi munkák­ban is derekasan kivették a részüket. Tevékenyen részt vettek a szőlőkötözés, a kul- túrház parkosítási, valamint a tüdőszűrés adminisztrációs munkáiban. Ezért a községi tanácselnök díszoklevéllel tüntette ki az úttörőcsapatot. A tanulók magatartása át­lagban 4,1, szorgalma 3,8, ta­nulmányi eredménye pedig 3,4 volt. Ezek jobbak a ta­valyi átlagnál. A tanulók közül 61-en kaptak kitűnő és jeles bizonyítványt, őket a szülői munkaközösség és a községi tanács ezer forint ér­tékben könyvjutalomban ré­szesítette. A végzett diákok közül 16-an tanulnak tovább, ket­ten evors- és gépíró iskolába iratkoztak be, a többiek nagy százaléka pedig ipari ta­nulónak jelentkezett. Az igaz­gató felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a vasadi bentlakásos me­zőgazdasági iskolába még Szomjúság FENT A TORONYBAN T oronyból nézve a világ más lesz... A Páskom tenyérnyi zöld kendője fehér Jóitokkal egyik, a Majori út végtelenbe nyúló homoksza­lagja a másik oldalon ... Mo- nor sok-sok piros meg szürke tető csupán, törpe birodalom minden utcája. Jó a harangozóknak — gon­dolom, míg megbámulom ezt az idegen, fentről, csodálatos Monort — hiszen ő minden­nap annyit gyönyörködhet, amennyit kedve tartja. Aztán eszembe jut, hogy mire felér­tem ide a tetőre, a lihegésem a harangzúgást is elnyelte volna — és nem irigylem tovább Monori bácsit, aki 68 évével naponta sokszor végig­járja a kanyargós, csigalép­csővel kezdődő, falétrával végződő utat. — Bizony, van, amikor ti­zenháromszor is felkaptatok a magasba. A tájat meg 'már megszoktam, megesik, hogy le sem nézek. Először én is így bámultam körbe, mint maga, de most már nem érdekes. Meg amúgy sem vagyok olyan „tájhóbortos”. A kiváncsia­kat azért felengedem, ha kér­nek rá. — Nehéz mesterség-e a ha- rangozóé? — Nem mondhatnám ... De ki ne próbálja! — szól rám tréfás rémülettel, mikor bele­kapaszkodom a harangkötél­be. — Meg is süketülne nyom­ba’/ Nézze, ezt a fülvédőt ra­kom én is fel harangozás előtt, meg a fülemet is betömöm. Megesett eleinte, hogy elfe­ledkeztem róla. Akkor már nem hagyhattam abba a ha­rangozást, azt hitték volna, hogy kongatok. Ügy zúgott a fejem utána, nem is tudom, hogy értem le. Mer’ erős en­nek a hangja, még akkor is zúg, ha már leértem. Ez a na­gyobbik nyolc mázsás, a kicsi meg három. Most került közé­jük egy hatmázsás is a napok­ban. Megfigyeltem: minden hatodik húzásnál találkozik a két hang. Lentről szép halla­ni. Majd hallgassa csak meg! — Mióta harangozik István bácsi? — Lassan három éve. Hin­né-e, hogy tizennégyen pá­lyáztunk annak idején erre a mesterségre? Végül én marad­tam. Lefelé megyünk a homályos, kanyargós úton. Araszolgatom a lépcsőfokokat, ő biztosan lép. Megszokta már. — Bagoly nincs? — kérde­zem, mert eszembe jut, mi­lyen lehet itt este, vaksötét­ben, pókhálók és bagolyhu­hogás között baktatni... Brrr! — Az nincs, csak denevérek vannak, meg csókák. — Es szellemek? Az öreg nevet, hunyorog. — Nem hiszek én a szelle­mekben! gaz, én sem. De azért mégsem jönnék fel ide este nyolcat harangozni. (koblencz) MA! MŰSOR MOZIK Gyömrő: Kártyavár. Maglód: Szólítson ügyvédnek. Mende: Kö­telék. Monor: Vörös rózsák Ange­likának. Pilis: Mici néni két élete. Üllő: Háború és béke II. Vecsés: Edgár és Krisztina. Hajdú Károlyt a hereüzem- ben találjuk. A Petkus mág­nesgépek egyhangú zúgással dolgoznak, lucernatisztítás fo­lyik. — Mióta dolgozik a mag- p—'-ban? — Idén lesz húsz éve. — Megvan-e elégedve a munkahelyével? — Többé-kevésbé igen. Zsá­kolóként kezdtem és csak másfél esztendő után kerül­tem az aprómagüzembe, mint beosztott dolgozó. Azóta hosszú, göröngyös utat tet­tem meg. Csoportvezető let­tem. Itt sajátítottam el a magtisztítás technológiáját, és mondhatom, hogy ezen a té­ren van bőven még tanulni- valóm. — Pedig úgy tudjuk, hogy Szőnyi Gáborral együtt a legjobb gépmunkások közé tartozik. — Igyekszem persze, de a m-'tisztítás technológiája sok­rétű. A magot a lebtöbb eset­ben súlyra, nagyságra, tisz­taságra kell kikészíteni, és várják a jelentkezőket! Németh Benedek tűzoltópa­rancsnok kérte a szülőket, hogy a szünidő alatt vigyáz­zanak a gyermekeikre, ne­hogy a községben vagy a határban tüzet okozzanak: ilyen esetekre van szomorú példa elég. Végül a Kátai Állami Gaz­daság sülyi részlegének ve­zetője bejelentette: a vaká­ció alatt a gazdaság a szőlő 1 főzésében, a nyárfák tör­zsének tisztogatásában s egyéb mezőgazdasági mun­kákban várja a gyermekek segítségét. Elmondta, hogy a ta-ulók naponta könnyű­szerrel 35—40 forint zseb­pénzt is megkereshetnek. — ky — Holtomiglan helyett öt éves szerződés Kanadában 1967 februárjá­ban állami bizottság alakult, hogy megvizsgálja a kanadai nők problémáit és javasla­tokkal álljon elő. A bizottság egyik legérdekesebb beszélge­tését Helmer Laird 44 éves agglegénnyel folytatta. Laird elképzelése szerint leghelye­sebb volna öt évre szóló házassági szerződéseket köt­ni, amelyeket öt év után csak mindkét fél beleegyezésével lehetne meghosszabbítani. mindig találkozik az ember ismert, vagy éppen isme­retlen gyommagvakkal, ame­lyeket nagyon nehéz eltá­volítani. Mindentxpiegpróbá- lunk ... Most már korszerű gépek állnak rendelkezésünk­re, ez a német Petkus mág­nesgép is például a legmo­dernebb. — Mihez ért még a mag­tisztításon kívül? — Ne tűnjön szerénytelen­ségnek, de itt a gyáron be­lül szinte mindenhez. Kony­hakerti-, here-, hüvelyes mag­tisztítás mellett el tudom végezni a szénkénegezést, fém­zárolást, holtszezonban a gé­pek javítását stb. Tudja, aki igazán jó szakember szeretne lenni, annak úgyszólván mindent el kell sajátítani. — Jó szakembernek? Ez ki­fejezésre jut a bérben is? — Nézze ... Az aprómag- üzemben 1950-ben négy fo­rint volt az órabérem, most hat forint húsz, plusz meny- nyiségi prémium, azaz mázsa­pénz. Ezt akkor kapom, ha A KÉZIKOCSITÓL A VILLANYTARGONCÁIG (6) A maggyár a törzstagok szemével Sikeres rajt a megyei borversenyen A megyei borverseny ered- i ményhirdetése már jellegénél fogva is elég prózai volt. Sem j himnuszok, sem dobogó. Is­mertették a benevezett 117 bormintából a megye legjobb borait, s az ország legkiválóbb borászaiból álló zsűri elismer­te az elismernivalókat. E nemes megyei vetélkedőn mi is — a monori járás — ott voltunk. Sokaknak talán meg­lepetés, hiszen a köztudatban inkább a neves „játékosok” az ismertebbek, az Állami Pince- gazdaság, a Kertészeti Főisko­la, a Kertészeti Kutatóintézet, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz. Kétségtelen, ezeken a he­lyeken a jó bor tradíció, hosz- szú évek munkája kapott s kap elismerést. De az idő el­jár, s felnőtték a reménysé­gek is! Nálunk a tsz-eink a remény­ségek, a II. ötéves terv nagy­arányú telepítési kampánya so­rán létrehozott nagyüzemi sző­lőink. S ezek kezdenek termő­re fordulni. Az idei erőpróba tehát az első volt. Őszinte örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy érdemes volt indulni a versenyen. A gombai Üj Élet Tsz sze­melt olaszrizling fajtájával a termelőszövetkezetek rangso­rolásában a megye legjobb bo­rai között a VI. helyezést érte el. A nyáregyházi Béke és az üllői Kossuth a középen he­lyezkedett el, s — kissé bár hi­hetetlenül hangzik — de ez is dicséretre méltó. Ha eredményt elért szövet­kezeteinkről s borainkról írunk, nem csupán a népszerű­sítésük a célunk, ennél sokkal többről van szó. Népgazdasági jelentőségű az, hogy az áldo­zatos munka, a hatalmas álla­mi támogatás eredményeként jó minőségű bort állítunk elő. Őszinte sikernek lehet elfo­gadni a zsűrinek azt a tömör véleményét, hogy a monori já­rásban is van jó minőségű, jól kezelt, a követelményeknek megfelelő bora. A VI. helyért járó oklevél egyúttal elismerés Gál András és Varga István szőlészeknek is, de az egész szövetkezet vezetőségének is, hiszen minden támogatást megadtak. Mi a borverseny tanulsága a számunkra? Az, hogy a szakmai ismeret­tel rendelkező szakemberek előtt — különösen, ha meg­kapják a szükséges támoga­tást — nincs lehetetlen. íme, tehát lehet eredményt felmu­tatni, s lehet a jövőben még inkább! Alapot adnak a nagy­üzemi szőlőink. Legyen ez az év bevezetője a következő évek egyre erősödő versenyé­nek s talán diadalának!? Re­méljük, hamarosan találko­zunk az üzletekben monori származású, jó minőségű bo­rokkal. Klein István járási kertészeti szakfelügyelő ÜLLŐI KÉRDÉS Miért a Maglódi út — miért nem Az üllői tanács az idén is folytatja a gyalogjárdák épí­tését. Ez évben a korábbi ta­nácsi határozat alapján a Maglódi útra kerül sor. A tanácstagok azt igyekez­nek elérni — érthetően —, hogy az ő körzetükben épül­jön minél előbb járda. Ettől a nemes szándéktól indíttatva többször felmerült a kérdés, már megint, miért nem az ő körzetük kerül sorra? Egyes tanácstagok kérésére Balatoni József, a községfej­lesztési állandó bizottság elnö­ke ezért a járdaépítés ügyét is­a mi utcánk? mét napirendre tűzte. Hernádi István ezen a tanácskozáson védelmébe vette a Maglódi utat. Itt esős időben a gyalog­járdán áll a víz, bokáig érő a sár, a kocsiúton sem lehet menni, mert a járművek feltö­rik az úttestet. Kérte, hogy a tanács a korábbi határozatát ne változtassa meg, épüljön csak meg itt minél előbb a gyalogjárda. Egyébként az utca lakói haj­landók a költségekhez hozzá­járulni. —em— S PORT Járási MNK-kupamérkőzés URI-KÁVA 2:1 (1:0) Káva, 1500 néző, vezette: Törőcsik. A két csapat a következő összeállításban játszott. Űri: Csaba, Sára, Nagy, Bori I, az előírt tisztaságot elérem. Tehát különösebben nem pa- naszkodhatom, de lehetne több. Azt is megmondom miért. Kevés az igazán jó gépmunkás, szakember. Ezt én így mondom, mert véle­ményem szerint ez is egy szakma. Ez azonban még nem ment át a köztudatba. — Mindez bizonyára ki­hat az utánpótlás nevelésére is ... | — De még mennyire! Az üzemben vagyunk vagy né- gyen-öten régiek. Burján Sán­dor, Beöthi Károlyné, Sző­nyi Gábor, Tóth József. Utá­nunk aztán egy nagy űr kö­vetkezik. Nincs fiatal gép- munkás-utánpótlás. Igaz, jöt­tek—mentek fiatal nők, most nincsenek, csak azt tudom, nagy szükség lenne rájuk. Minden évben új embere­ket beállítani azzal a gon­dolattal, hogy pár hónap után elmennek, nem valami szívderítő dolog. — Összegezve tehát? — Szeretem a munkahelye­met, mert érzem, hogy meg­becsülnek. Évente többször is kppok jutalmat. De na­gyon örülnék, ha a vállalat elősegítené azt, hogy tapasz­talatszerzés céljából elme- hessünk néha más üzembe is. Tanulni szeretnénk ...- ö. K. ­Kelemen. Bakos I, Király, Csordás, Bori II, Bakos II, Bordás. Káva: Benyő, Klement, Bújdosó, Molnár II, Vesztegh, Burján, Ábrahám, Baki, Mol­nár I, Kálmán, Fejős. A kávaiak kezdtek jobban és két esetben nagy gólhely­zetben hibáztak. Ezután fel­jött a vendégcsapat és Sára a fellazuló kávai védelem mel­lett védhetetlen bombagólt lőtt, 1:0. A gól után kiegyen­súlyozottá vált a játék, némi kávai mezőnyfölénmyel. Eb­ben a játékrészben a kávai csatárok több gólhelyzetet dolgoztak ki, a kapu előtt azonban határozatlannak bi­zonyultak. A II. félidőben ismét a já­rási bajnokságban szereplő hazai csapat támadott többet s mégis az úriak növelték elő­nyüket. Bakos II lövését Be- nyó nem tudta hárítani, 2:0. A kávaiak nagy erőfeszítése­ket tettek a kiegyenlítésre, de csak szépíteni tudtak. Molnár I szabadrúgásból talált a ka­puba, 2:1. Bírálat: Nem látszott meg a két csa­pat között az osztálykülönb­ség. A kávaiak mindvégig egyenlő ellenfelek voltak és több gólhelyzetet dolgoztak ki, mint a területi labdarúgó­bajnokságban játszó ellenfe­lük. A mérkőzés színvonala alatta maradt a várakozásnak, inkább küzdelem folyt, mint szép játék. Mindkét csapat je­lesen vizsgázott sportszerű­ségből. Kitűnő játékvezetés. Győ­zelmével az úri csapat jutott tovább! (ő) Vecsési asszonyok a határban.

Next

/
Thumbnails
Contents