Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

1968. JÚNIUS 16., VASÁRNAP

rtat

UEGYEI

v/tíí’lfiP

9

AZ ÉLET KATONÁI

ANTALFIA JENŐ

VIETNAMI FIÚ

MTI foto — Pálfai Gábor felvétele)

Parazsat szító gyű jtőlencse

Darvas József riportjai

D

arvas Józsefet sokan tisztelik és sokan nem szeretik. Az embertől, s a kultúr- politikustóL nehezen elválasztható a művész, s mégis, akik nem szeretik, azok is respektálni kénytelenek', művészetét. Emberként sem sablonos életűi tat tett meg; íróként még kevésbé. Éppen ez, sikereinek és tévedéseinek azonos erejű vállalása avatja ellenfelei szemében is igaz, mert tollát hittel forgató művésszé. Olyan alkotóvá, aki mindig az élet sűrűjét kereste. Az aktuális*, a szenvedélyeket fellobbantót, a felszín alatt megbúvót. A legfrissebb tanú erre: 43 riport, kötetbe gyűjtve. A kötet címe: Gyűjtőlencse.

Az olvasó persze bizalmatlan. A dokumentáción túl mondhatnak-e bármit is a nyolc év alatt, 1936—1944 között, tehát jórészt majd’ három évtizede megjelent riportok? Mondhatnak-e bármit is a kordokumentáción túl? Mondhatnak. Sokat.

„Nincsen olyan rossz, ami még valakinek jó ne lenne”

— Öszeres! Mi van eladó? — főszereplője. A tárgyak sorsára utaló mondat — az írói tehetség gyűjtőlencséje alatt — egyszeriben lángra lobban: az emberi sorsokra, a társadalomra vet rőt fényt a láng. Mert, úgy látszik, az emberi sorsban sincs olyan rossz, amit valaki még jónak, elviselhe- tőnek ne érezne. Az éhbérért birkákat hajtó öreggel — a hajcsárral — elég néhány szót váltani, néhány szál gyufát adni neki, s rögtön könyyebb- nek érzi az életét; az ágyra- járás bérét a háziasszonynál természetben lerovó fiatalember úgy érzi, hogy jó üzletet csinált... ezerféle alakban, típusban jelenik meg az az emberi szerencsétlenség és "kiszolgáltatottság, melyet tipikusként egy adott társadalom termelt ki, de amit a szenvedők maguk is természetesnek éreznek. Darvas — s az akkor fiatal újságíró szemléletének dialektikája vizsgázik ezzel — nemcsak magán a társadalmi rend teremtette helyzeten háborodik fel, hanem a szenvedők beletörődésén, akaratnéla járásban. Nagyon megörültünk, amikor Szentmártonká- tára telepítették, már kétszáz embert foglalkoztat. De az sem kis öröm számunkra, hogy Tá- piószelén hatvan nő dolgozik a pénzverde ide helyezett éremüzemében. És ennek az üzemnek is szép jövője van. És mindennek örülünk. Mert amiről beszélek, az járásunkat gazdagítja, az emberek boldogulását segíti.

— Tápiószelén a gépjavító állomás helyén a Vaskohászati és Kemenceépítő Vállalat új telepe épül. Ügyesen kooperál Tápiószecsőn az ipar a mezőgazdasággal. A Gyapjúfonó Vállalat egyik részlege működik itt.

— Természetesen a járási székhely rangosabb beruházásokat kapott és kap a jövőben is. Már áll Nagykátán a terményforgalmi kombinát hatszáz vagonos raktára, épül az új áruház, a vendéglátó-kombinát, a megújhodott járási művelődési ház a járási rendelőintézet is felépül 1969- ben, a huszonhét és ötvennégy lakásos KISZ-társasház is épül, hogy csak a nagyobbakat említsem. De a kicsik sem igazán kicsik, hiszen épül a törpe vízmű is, és. a mozink szélesvásznú lett.

— A közeli tervek? — teszi fel önmagának a kérdést An- talfia elvtárs.

— Nos, csatornázás, a gimnázium tantermekkel és konyhával való bővítése, iskola- napközi, ezek Nagykátán. Tá- piószentmártonban új nyolc tantermes iskolát építünk. Befejezés előtt áll húszmilliós beruházással egy konfekcióüzem építése is és a Kecskeméti Konzervgyár is létesített néhány üzemrészleget járásunkban.

MINDEZT EGYSZUSZRA mondta el, mindezt fejből, papírok nélkül, mert ezekben. él, ezekkel él, ezekért ég.

Mondom neki, hogy párttitkárnak lenni, különösen járási titkárnak ma már elsősorban szakma. Vitatkozik és azt mondja, hogy nem, illetve:

— A párttitkár elsősorban politikus, bárhol is dolgozzék. Munkája csak másodsorban. szakmai, akkor is a politikai és gazdasági tevékenység ötvözete.

— Minden kitűzött célunkat, minden eddig elért eredményünket a politika oldaláról közelítettük meg először. Tulajdonképpen az általam felsorolt eredmények, mondhatni csupán végeredmények. Az utak, az eszközök, legalább is a fontosabbak a következők voltak:

— Mindenek előtt a demokratizmust cselekvőbbé kellett tennünk. Először a saját portánkon kezdtük az újat. A vb- és a pb-tagokat megkértük: mondják meg, milyen problémákat, témaköröket vizsgáljunk és tárgyaljunk meg. És az elvtársak segítettek, változatosabbak lettek a napirendek, termékenyebbek a viták és az eredmények mutatják: jobbak a határozatok.

— E munkamódszer kialakítását igyekeztünk segíteni a tsz-ek kommunistáinál is, ugyanezt a tanácsoknál, -mindenütt, ahol az életet segítik. Elmondhatjuk, hogy eddig nem volt olyan komoly horderejű kérdése járásunknak, melyen ne vitatkoztunk volna már.

— És minden két hétben meghívjuk a termelőszövetkezetek párttitkárait, hadd tudják: mit gondolunk munkájukról, róluk és mi is, hogy 5k mit gondolnak rólunk — mondotta az első titkár és minden szaván érezni lehetett, rendkívül komolyan v-*szi munkáját, mindazt, amit mondott.

EZ A MUNKASTÍLUS a

iulcsa a dolgok megértésén k, gondolom magamban. A járás parasztsága ezért van ott a pártbizottság háta mögött, mert a parasztember reális és nagyon becsüli a cselekvő embert.

És az értelmiség. Igen, _ az értelmiség már régen a párttal együtt van ebben a járásban, hiszen Antalfia Jenő 16 éve él közöttük, velük. Ebben természetesen része van bizonyos személyi varázsának is, de még inkább, hogy a párt politikája találkozik az értelmiségi emberek szellemi és érzelmi világával és az a tény# hogy a párt politikája itt, a nagykátai járásban is állja a sokszínű próbát.

A járási pártbizottság első titkára él, de a párt számára él az emberek bizalmával. Ott van közöttük, tanácsot ad, segít. .Bár az idő, mindannyiunk legnagyobb ellenfele őt is elég sokat a székhez nyomja. És ráadásul ott van az országgyűlési képviselői munka is. Az ilyen közéleti funkcióban már egyedül a lelkiismeret az ellenőr és a munkának csupán a fizikai bírás végessége szab határt.

És járja a községeket, évenként legalább kétszer elmegy mindenhová, mint képviselő, sok ügyet elintéz. Holott az az igazság, hogy ezek jó részét ott helyileg a tanácsok is el tudnák intézni.

Antalfia Jenő országgyűlési képviselő mostanában nemcsak fogadóórákat tart, hanem összehívja a község valamirevaló előadótermeibe azt a harminc-negyven legkülönbözőbb osztályból és rétegből származott embert, akiiekéi szeretné megvitatni a világ, az ország, a járás életét. Az emberek szívesen jönnek, ő pedig örül, hogy a járás politizál.

Antalfia Jenő 47 éves és eddig mindig vidéken, kisvárosokban élt. Mégis „pesti”,- amennyiben ez a szó jelző és nem helyhatározó. Mindenben lépést tart az ország szellemi életével, minden valamirevaló folyóirat jár a „házhoz”, az irodalmiak is.

ÉS HASONLÓ HATÁST gyakorol a környezetére is. Nem mondja, de érezni a légkörből, hogy legtöbbet ad, amit ember munkatársainak adhat: hagyja őket dolgozni és minden döntésénél kikéri a véleményüket. És vállalja a vezető legnehezebb munkáját, a döntést, és tud nemet is mondani.

Tulajdonképpen a járási pártbizottság, anélkül, hogy erre dolgozói fogadalmat tettek volna, vagy erről bármilyen naplót vezetnének, egy kis szocialista brigád. Az természetes, hogy közösen dolgoznak, de ami a plusz: közösen tekintenek meg egy- egy jobb, vagy problematikusabb filmet, utána vitát tartanak, amelyre meghívják a film alkotóit is, vagy a könyv íróját. Legutóbb Kovács Andrást és Gyurkó Lászlót De Pálffj József, a Magyarország főszerkesztője, már otthonos vendég a járásban és sokat dolgozik itt Fábián Zoltán is.

A „szocialista brigád” néha belátogat Pestre is; színház, múzeum, Operaház. És, hogy teljes legyen a kép, az apparátus családos összejöveteleket is rendez.

ÉS TERMÉSZETESEN Antalfia Jenő könyvvel ébred, könyvvel fekszik. De rövid az élet, sajnos nem lehet minden jó könyvet elolvasni, mert az emberek „ellopják” a vezetők életét. Igaz, az ellopott régi helyett újat adnak az emberek, talán tartalmasabbat, izgalmasabbat, változatosabbat is az előbbinél.

Suha Andor

^ KORÁN ÉRKEZTÜNK - l Nagykátára, megittunk egy fe- ^ ketét a vasúti presszóban.

$ Amikor kijöttünk, egy pa- $ rasztmenyecske is velünk jött, L $ beült Moszkvics kocsijába, az $ autó leeresztett ablakán visz- , • ^ szaköszönt a korcsmárosnénak, ^ $ hogy „szia”! A motor felbő- ^ gött, a kocsi jókora porfelhőt jj. ^ kavarva maga után elhúzott, p

$ E sorok szerzője nem babo- a 5 nás. de azért ez a kocsi mégis- é: 5 csak jobb ómen volt, mintha ü g fekete macska futott volna át É ^ az úton. Mert nem lehet az a $ rossz járás, szegény járás, ahol k $ ilyen parasztmenyecskék b

$ Moszkvicson szaladgálnak.

^ Még akkor sem, ha a két ke- . ^ zünkön meg tudjuk számolni i az ilyen menyecskéket.

S “

^ Antalfia Jenő, a Nagykátai o ^ Járási Pártbizottság első tit- n ^ kára, országgyűlési képviselő fi ^ viszont azt mondta, hogy a n ^ paraszti sors jobbra fordulá- § sát mégis inkább az új házak ^ demonstrálják, azokon jobban ‘ $ lehet mérni az életet. ^

$ Antalfia Jenő értelmiségi, n $ De csodálatos határsértő az s ^ élet, nem tűri a beskatulvá- ú ^ zást, mert Antalfia Jenő ok- b $ levelére, igaz, 1942-ben nyom- n ^ ták a pecsétet, mégis fiatal d ^ ember, teljesen új, friss esz- b ^ mékkel. És, természetesen, h $ találkozunk időnként egészen é ^ friss keltezésű értelmiségi ok- k ^ levél-tulajdonosokkal, akiknek s ^ (hogy mást ne mondjunk) né- a ^ zeteit az avitt jelzővel illet- s ^ hetnénk.

^ 1921-BEN SZÜLETETT Bé- f

^ kés megyében, Gyulán. Kis- t í hivatalnok családban. A felső ^ mezőgazdasági iskolát Oroshá- ^ zán végezte. A háború évei- j, ^ ben bevonult, a szovjet hadi- ^ fogságból 1947-ben jött haza ' ^ Akkor Gödöllőre került a Kis- £ ^ állattenyésztő Kutató Intézet- ^ ^ be, ahol segédkutatói munkát y S végzett. 1953-ban ide, a nagy- - $ kátai járásba, Tápiószelére $ jött, és a kísérleti gazdaság ^ ^ farmvezetője lett. ötvenhétben | kinevezték igazgatónak, hat- § vanháromban víssza&érüYt'Gö-- döllőre igazgatóhelyettesnek. r

^ És 1965-ben itt, Nagykátán £ ^ a járási pártbizottság első tit- - ^ kárává választották. Ebben a ^ járásban él tulajdonképpen 16 ^ éve. És részt vett minden va- I;

5 lamirevaló politikai és gazda- r ^ sági megmozdulásban. Külö- s ^ nősen emlékezetes számára a é ^ mezőgazdaság átszervezésének 1 ^ időszaka. Akkor ismerte meg

^ igazán az embereket, és akkor ^ ismerték meg őt igazán az em- E ^ berek. Alföldi ember, ismeri a 2 ^ homokot, Nagykátán is ideha- s í za van. És most a homokon is £ ^ eredményesen termelik a ga- “ ^ bonát. Örömmel mondja, hogy ^ nagy terményforgalmi köz- t ^ ponttá épül Nagykáta. r

$ Szóval három év. Három r ^ év? Lehet, hogy egy ember ^ ^ életében jelentős, de egy járás f ^életében? Hinné az ember, *’ ^ csupán egy szempillantás, pe- 1 \ dig nem így van. a

> \ ^ Pelteszek egy meredek kér6 dést, szó szerint a következőt:

S - n

§ — Ha most el kéne búcsúz- j,

^ nia a járástól, és más területre p ^ szólítaná az élet, akkor magá- v ^ ban hogyan összegezné, mit ^ ^ mondana: mi történt ebben a p ^ három évben, mit fejlődött ez v 5 a járás? Miben nyugszik az ön r | munkája?

^ NEM SÉRTŐDÖTT MEG, T- ^ meg sem hökkent, ezért nem a | is folytattam azt a suta ma- 11 í gvarázkodást, amelybe bele- t ^ kezdtem a tiszteletlennek ^ tűnő kérdésért. ^

$ — 1965-ben a járás tizenhét a

^ termelőszövetkezetéből hét u ^ mérleghiányos volt. Ma ilyen d ^ termelőszövetkezetünk csak t ^ egy van. 1966-ban a tsz-ek d ^ bruttó termelési értéke járá- h i sunkban 323 millió forint n $ volt, 1967-ben ez már 371 mii- v | lióra rúgott.

$ — Mint említettem, gomba n

^ módra nőnek falvainkban az k ^ új, modem paraszti porták. És ti ^ természetesen közben épültek k ^ a járdák, a kultúrotthonok, ja- ö ^ vult a községek kommunális n ^ és kulturális ellátottsága is. n $ A termelőszövetkezetek ügye, r, ^ a dolgozó parasztok élete tehát n | javult, helyrejött. o

^ — Ipar itt sohasem volt, és

^ már van, még inkább lesz. A ^ ^ Klíma Ktsz az első igazi üzem g

küliségén is. Azon, hogy rent- § deltetésszerűnek fogják fel $ sorsukat, s nemegyszer — a ^ szegényes motyóját fillérekért ^ eladó munkásasszony például ^ — önmaguk idézik elő a ma- ^ guk megrövidítését, ösztönösen ^ is hozzájárulva — a ceglédi J piacon aratásra kínálkozók $ egymást tipró ajánlkozása — ^ a szegénység újratermelődé- $ séhez. §

S

A riportok nagy többségé- ^ ben jelen van ez a, szén- ^ vedélyességében is tárgyilagos ^ szemlélet. „... Abonyban, eb- ^ ben a tizenhatezer lakosú szín- ^ magyar alföldi faluban a hűl- ^ ló magyarság egyik legkietle- ^ nebb szigetét ismertem meg,.,’’ i — írja- Mitr- látok az -ország- < úton? című riportjában, de ^ nemcsak a kastélyokra vetne § tűzcsóvát gyűjtőlencséjével, ^ melyek; a falu „keleti szélén ^ fák éS futónövények közé” ^ húzódtak, hanem szítani sze- ^ retné a szegények között lap- ^ pangó parazsat is: ne hagyja- 4 nak mindent, ne eleve bele- í törődéssel fogadják, hallgas- ^ sák az urakat. §

s

A szociográfiai ihletésű rí- i portok többsége végülis a szó $ nemes és igaz értelmében vett ^ politikai — nem találok jobb ^ kifejezést — ténypubliciszti- ^ ka magasába emelkedik. Nem ^ pusztán azt írja le a szerző, ^ hogy szegények és hogyan sze- ^ gényelc az emberek, hanem ^ minden összetevőt, okot igye- ^ kezve felkutatni, arra is vá- ^ laszt keres — és ad! —, miért ^ szegények ezek az emberek, s ^ túl a társadalmi igazságtalan- ^ ságok hegynyi terhén, maguk ^ milyen terheket raknak saját S vállaikra? Darvas József nem S sajnáltatni akart riportjaival, S hanem: felháborítani.

A több. mint ötszáz oldalas | kötetet végigolvasva, | nyomát sem találni, az ebben S az időben olyannyira divatos | „jaj-magyarkodásnak”. Darvas $ nem siránkozásra vállalkozott ^ — a toloncházban éppúgy ^ nem, mint amikor ágyrajáró- ^ ként írta riportját az ágyrajá- ^ rókról —, hanem: elemzésre. ^ A tények látszatra nagyonis ^ esetleges fölsorakoztatására, ^ ami valójában — s a riport, ^ mint fölülmúlhatatlan műfaj, S tolla alatt dráma, tragédia, ko- ^ média, politikai vitairat és > közgazdasági tanulmány sűrít- í menye lesz — gyilkos kritiká- $ jú társadalmi keresztmetszet- ^ té válik. Mindig a konkrétum- \ ról beszél: az ószeres apró ^ ügyeskedéseiről, az önálló al- ^ bérletért vakulásig dolgozó ci- | pészlegényről, a nagygazdát ^ rettegve leső parasztlányról, ^ de úgy, hogy az egyéni tragé-| diák izzóbb vagy húnyóbb pa- i razsa mögött a gazdaságot éss társadalmat — országot! —§ emésztő tüzek lobognak. Ez, ^ a konkrétság és az általánosí- ^ tás összeforrottsága példává is § teszi a kötetbe gyűjtött ripor-^ tokát; hogyan kell nemcsak a ^ valódit, hanem az igazat ki- ^ mondani! M. O. s