Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-14 / 138. szám
MST HEGYEI '^CMtw 1968. JÜNIUS 14.. PENTEK CEGLÉD „Tüzes paripán“ Feketén csillog Zsemlye István paripája, oly szépen rendben tartja. Vadul fújja a párát, készül az indulásra. — Mivel él ez a paripa? — Naponta két tonna szenet eszik meg, 12 köbméter vizet iszik rá, s ettől aztán hajnaltól késő estig jókedvűen fü- tyürészve, háromszor is megteszi az utat Ceglédtől Hantházáig. Hajnalban még nagyon sokan legjobb álmukat alusszák, amikor már fütyülnie kell az ablakok alatt. Négy óra 55-kor I korom, a füst. A tanyákról bejövő lovasfogatok... Megijednek a lovak, félnek a mozdonytól, ez a baj forrása. — Nehéz a munkája? — Hajnali 3-tól este 3-ig talpon vagyunk. Utána 24 órám szabad. Otthon megreggelizem, délben, amikor újra Cegléden vagyok, a feleségem kihozza a meleg ebédet. Elvégzem a kisebb javításokat, fűtőmmel szenet, vizet veszünk. Most 40 fok meleg van egy méterre a kazánajtótól. Sok a indul. Sorompók nincsenek a város területén, s bár Gerjéig csak óránként 5 kilométeres sebességgel halad, az óvórendszabályok értelmében minden útkereszteződés előtt figyelmeztető jelzést kell leadni. — Mi a tapasztalata, időben reagálnak a járókelők a jelzésekre? — A régi ceglédiek már megszokták a városon áthaladó vonatot — mondja a mozdonyvezető, ök türelmesek és figyelmesek. Ugyancsak nagyon körültekintőek a teherautók vezetői. De a magánautósok, a kerékpárosok, s az idősebb asszonyok különös bravúrokra képesek. — Volt már balesete? — 31 éve dolgozom a vasútnál, több mint 10 éve vezetek mozdőnyt, de még nem volt. Csak majdnem. Egy lovaskocsival. Szerencsére időben tudtam használni a gyorsféket. — Már leállították a gőzmozdonyok gyártását. Nem sajnálja majd a megszökött masinát? — Nem! Az új korszerűbb! Fejlődni kell, ez az élet törvénye. Néhány év múlva már itt is a Diesel baktat. — Hogyan pihen a hosszú műszak után? — Szenvedélyes sporthorgász vagyok. Szeretem a természetet, szeretek olvasni, kedvelem a zenét. Szívesen nézem a tv-t is, ha jó a műsor. — Cegléd—Hantháza 20 kilométer. Naponta háromszor teszi meg az utat a kettőhet- venötössel. Sokan bosszankodnak hajnali füttyei miatt. A kötelesség, az elővigyázatosság a fontosabb. Nem az alvók álmát kell őriznie, hanem a koránkelők testi épségét. Szabó Alfréd Tizenhétezer szakmunkástanuló kéthetes kedvezményes üdülésre indu A tanévzáró ünnepélyek után e hét végén több mint 180 ezer szakmunkástanuló kapja meg év végi bizony!tvá- | \IZSGALAZBAN A napokban fejeződnek be megyénkben a gimnáziumi szóbeli érettségi vizsgák, amelyek a diákoknak és a vizsgáztatóknak az izgalom mellett sok derűs percet is szereznek. Ez alkalommal ezekből a diák „aranyköpésekből” gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. Katona Bánk bánja a tétel. A jelölt nagyon izgatott, ebből ugyanis nem készült fel. Valamire még emlékszik, s hogy mentse, ami menthető, kínjában így szólja el magát: „Bánk végső elkeseredésében kését tövig döfte — a tanárnőbe”. A történelemkönyvben ez áll: „A sans-culotte-ok, azaz a nem úrinadrágosok szembeszálltak a király pártiakkal”. A felelő emlékezete szerint azonban az esemény 1792-ben így történt: „A nadrágnélküliek megdöntötték a királyságot”. Látja, hogy valami tévedés van, hát javítja: „...azaz a rövidnadrágosok döntötték meg”. ★ Az érettségi biztos kisegítő kérdéseket tesz fel: — Mit tudsz Hemingway- ről? — Ö írta az „öreg halász és a tenger”-t — csillan fel a lány szeme. És ez a világirodalom legnagyobb kisregénye. ★ A tanár odasúgja az egyik diáknak; — légy szíves, hozz egy krétát. A jelölt szolgálat- készen felpattan, örül, hogy ezzel lefegyverezheti a bizottságot. Múlik az idő. öt perc, tíz perc. Húsz perc múlva nagy dörömbölés az ajtón, amely kitárul, s megjelenik a fiú izzadva, de diadalmasan és a bizottság elé állít egy nagy létrát. Mészáros Sándor nyát. Az utolsó éveseknek azonban június 15-én kezdődik a tanulás- nagy próbatétele, a szakmunkásvizsga. Július 30-ig ezekben mintegy 55 ezer fiatal ad számot tudásáról. Június 15-én kezdődik a szakmunkástanulók nyári szabadsága is. A Munkaügyi Minisztérium mintegy 17 ezer szakmunkástanuló — a tanulásban és a KISZ-munkában jeleskedő s a fokozottabb anyagi támogatásra szoruló fiatalok — kéthetes kedvezményes üdültetéséről gondoskodik. Ml NYÍLMK a Ferenczy-család tárlata a Várban A Ferenczy-család nemcsak a kiemelkedő mester, Ferenczy Károly révén írta be nevét a magyar kultúra történetébe, hanem három generáció öregbítette a család hírét képző- művészetünkben. Ferenczy Károlynak már a szülei is — ha műkedvelő módra ugyan, de festettek, felesége, Füllka Olga ugyancsak festő volt, s gyermekei, Valér, Noémi és Béni már a harmadik generációt képviselték. A Ferenczy-család művészeti emlékkiállítása ma délután 18 órakor nyílik meg a Magyar Nemzeti Galéria épülő új otthonában, a budai várpalota déli szárnyában, ötszáznál több festmény, szobor, grafika, gobelin sorakozik az új kiállítási fórum impozáns csarnokaiban. VÁC ÖTSZÁZ TONNA TRÉNINGRUHA A Váci Városa Pártbizottság felhívással fordult az üzemekhez, vállalatokhoz, intézményekhez a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása fél évszázados évfordulójának megünneplésére. Elsőként a Váci Kötöttárugyár dolgozói válaszoltak a felhívásra — jubileumi munka verseny indításával. Mit vállaltak a kötöttárugyáriak az ünnepi évfordulóra? — A gyár termelésében előtérbe került a belföldi piac igényeinek kielégítése, ezért jelentősen növelik a gyár termelését. Az elmúlt évben 330 tonnányi pamut felsőruházati cikket gyártattak. A piaci igényeknek megfelelően a pamut alapanyagot mindinkább szintetikus anyagokkal helyettesítik, s az új, tetszetős tréningruhákból — a jubileumi versenyben tett vállalások eredményeként — évi 500 tonnára emelik termelésüket. Ez azt jelenti, hogy évente 120 ezer női, 250 ezer gyermek és bakNAGVKŐROS Szükség van fiatal kisiparosokra A KIOSZ nagykőrösi csoportja első félévi gyűlésén részt vett S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára, Nagykőrös országgyűlési képviselője is. Beszédében méltatta a város fejlesztését és azt az igyekezetét, amely a nagykőrösi iparosok részéről e munka iránt megnyilvánul. , Elmondotta, hogy a város vízellátása, csatornázási munkái számottevő társadalmi erő és összefogás segítségével oldhatók csak meg, de az eddigiek azt bizonyítják, hogy a körösiek mindig készek voltak tenni is a városukért. Pej János, a KIOSZ titkára az elmúlt félév eredményeiről számolt be. A megyei versenyben a II. helyre küzdötte fel magát? a nagykőrösi kisiparosMONOR Jól szerepeltek a gimnazisták Akik a Szovjetunióban tanulnak tovább Néhány évvel ezelőtt a rno- nori József Attila Gimnázium tantestülete elhatározta; az oktató-nevelő munkán belül fokozottabban ügyel, hogy minél több monori gimnazista vegyen részt a különféle tantárgyak külöböző szintű tanulmányi versenyein. Akkor szórványos részvételekről és eredményekről volt szó csupán, míg most nagy számban és rendszeresen vesznek részt a monori gimnazisták a tanulmányi versenyeken. Sőt, évről évre mindig képviseli néhány tanuló a József Attila Gimnáziumot a rangos ösztöndíjak odaítélésénél is. Érdemes megemlíteni név szerint azokat a tanulókat, akik az idei tanévben vívtak ki magasabb fokú elismerést önmaguk és iskolájuk számára. Az országos orosz nyelvi versenyen Fáskerti Mária a második helyen végzett. Az országos angol nyelvi versenyen Haness Edit dicséretben és jutalomban részesült. A megyei szintű versenyeken Szalai Tibor matematikából és H uszthy Péter kémiából lett első, míg Czeglédi Imre biológiából ért el helyezést. Feltétlenül említésre méltó, hogy Magóczi Zoltán és Szalai Tibor a Szovjetunióban végzik majd felsőfokú tanulmányaikat, Katus Elvira pedig községi ösztöndíjra bizonyult méltónak. ság. Azon igyekszünk — mondotta — hogy az első helyet szerezzük meg. Erre lehetőségünk van, hiszen az elmúlt évek során öt ízben is elértük már ezt a helyet. Felhívta a kisiparosokat, hogy a város 600 éves évfordulója alkalmából júliusban és augusztusban megrendezésre kerülő kiállításokon, minél nagyobb számban vegyenek részt. örömmel újságolta; lassan- lassan biztosítottnak látszik az iparitanuló-utánpótlás is. Jelenleg 98 fiatal tanulja a szakmákat az idősebb mesterek irányításával. A fiatal szakmunkásokra azért is szüksége van a városnak, mert a KIOSZ 257 tagjának a fele már betöltötte 50. évét, és ezek között 70—80 éves szakemberek, sőt, a 90 éves Dobnik bácsi, cipészmester munkájára is szükség van. A hozzászólók felvetették az anyagellátás problémáit, elsősorban a különféle vasáruk hiányát. Fischer Pál, a Pest megyei KIOSZ gazdasági vezetője, az országos gondok megoldása utánra tudott csak ígéretet tenni a megfelelő vasanyag biztosítására. (fehér) fis és 60 ezer férfi tréningruhát gyártanak. Fontos része a gyár vállalásának a rokonüzemekkel való együttműködés fejlesztése. Az üzem vezetői a maguk részéről a munkafeltételek javításával és egyéb szociális jellegű beruházásokkal viszonozzák a dolgozók vállalásait. Ürömi iskola Tíz éve lenne szükség új, korszerű, világos általános iskolára. Ennyi ideje veszélyes, alkalmatlan a régi. Most elkészült a tervdokumentáció. A hattantermes új iskola jövő őszre megnyitja kapuit a gyerekek előtt. A budai járási Építőipari Szövetkezet dolgozói, még idén hozzálátnak a munkához. KÖNYVESPOLC C. N. PARKINSON: Póniparádé Először az első, aztán az újabb törvényéi — két kötet — értek meg több kiadást nálunk is, majd egyik folyóiratunk részleteket közölt Par- kinsonné törvényéből, és az olvasó még mindig nem tudta eldönteni, hogy a szerző író, közgazdász vagy humorista elsősorban. 1tfe is elemezzük, inkább vegyük kézbe legutóbb kiadott gyermekregényét, a Póniparádét, amely a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Egyál talán: gyermekregény ? „Az ember lépten-nyomon olyan könyvekbe botlik, amelyeket pónikról írtak gyerekek számára. Ez a könyv, éppen fordítva, gyerekekről szól, és póniknak íródott... Csak mostanában kezdik tudomásul venni, hogy a póniknak igenis van saját szempontjuk.” Így aztán: „Itt nem a gyerek tanítja meg ugrani a pónit — mintha a póni nem tudna ugrani! —, hanem a póni tanítja meg lovagolni a gyereket” — mondja ajánlásában az író. Gyerekkönyv vagy póniolvas- mány — annyi biztos, hogy a felnőtt is élvezettel forgathatja. Nekünk, felnőtteknek, arra a tanításra jó esetben már nincs szükségünk, amit a kiskorú olvasó haszonnal sajátíthat el: hogy fogadjuk méltányosan a dolgok reciprok értékelését is. Bizony, ha az ilyesmivel nem barátkoztatják meg korán az embereket, később nehezen állnak rá, hogy tiszteletben tartsák a más véleményt vallókat, más szokások szerint viselkedőket, más fajtához tartozókat. A másik tanulság: hogy mindenki igyekezzen kifejleszteni a saját magát — akkor a vágyait is köny- nyebben eléri. Ideális példaképeket próbáljunk utói érni? Dehogy. Nézzük csak: „Már jó néhány éve annak, hogy Dedford községben (Dorset grófság) Didery-Csicsery Dóra kisasszony igazgatta a Diadal Lovaglóiskolát. Azóta férjhez ment.” Nyolc póni új gazdát keresett tehát. Nyolc ideális kislányt. Ilyet nagyon nehéz találni. És ők sem ideális pónik. Viszont egy bizonyos dologban mindenki lehet ideális, ha jól elhatározza! — állapították meg egymás között. Itt van például Pancser, a kicsit féleszű tarka, akit mindig is egy kissé felülről kezeltek a jobb pónik. Pancsert rásózzák egy londoni kislány, Jennifer papájára, aki családjával vidékre, az Abrakétási Űrkutatási Központ mellé költözik. Később Pancserből űr- pónit akarnak faragni, de ő a rakétáját nem merőleges, hanem vízszintes irányba állítja, és beleszalad az űrkutatási központba, egyenesen egy űrkutató-értekezlet kellős közepébe. A tudósok is rájönnek, hogy nem egészen beszámítható, és eladják egy cirkusznak. Itt Pancser magára talál. „Soha nem tudott megkomolyodni. Most viszont rájött, hogy ha még többet bohóckodik, az emberek pirosra verik a tenyerüket.” Aztán itt van Parázs, akit egy távoli szigeten lakó család vásárolt meg. Az író bevallja, hogy Parázs a kedvence, és ha meggondoljuk, hogy Parázs Guernsey szigetére utazik, s hogy Parkinson birtoka is ezen a szigeten fekszik, akkor már kitalálhatjuk, miért. Parázs utazása kalandokban bővelkedő. Az egyik kikötőben találkozik az övéhez hasonló frizurát viselő Plöm Plöm Gitárosok Bitlisz Együttesével. Először megijed, de aztán roppant izgalmasnak találja a muzsikájukat. „Igaz, nem any- nyira az, mint a Rajta, szilaj paripák, de azért van benne valami. Hogy is volt csak? Ö az enyém, és angyali szép? Pam, pa pa pam, közbe pedig je je je?” Parázs arra gondol, hogy ha volna egy saját külön kislánya, talán komponálna neki egy ilyen dalocskát. Aztán megérkezik egy nagyon barátságos házba, ahol minden van, hűséges kutya, macska is, aki csak egyszer látott egeret, akkor is azt mondta: Jujj! — és felugrott a dada ölébe, és egy kislány, Pat, a gazdája, pont olyan, amilyet megálmodott —, és Parázs nekiül megkomponálni élete első slágerét „Én és egy kislány” címmel. Így talál gazdára mind a nyolc lovacska. A kötetet Réz Ádám fordította, Szántó Piroska illusztrálta. P. A. HAVONTA EGYSZER Ilka nénit kitalálni sem lehet. Milyen? Szókimondó, vicchallgató, kedvderítö. Szépen fésült, frissen vasalt, jóétkű. A dolgokról időben értesül, minden eseményt számon tart. Számon tart és kommentál. Helyesli a helyeslendőt és kifogásolja a kifogá- solandót. Vita nincs. Az újságot naponta olvassa (szemüveg nélkül), kritizálva. Főbérlő és törzsvendég. Gavallér és takarékos. Állandó helyén a cehet utánaszámolja, alkalmanként ötven fillér borravalót ad. Mégis szeretik a kávéslányok. Délben érkezik — három órakor távozik, este visszatér (társasága várja), s pontban háromnegyed tizenegy órakor fizet, még kapuzárás előtt otthon akar lenni. Nyolcvanhárom éves. Egy személyben a tegnapelőtt, a tegnap, a ma — sőt, még remélhetőleg nagyon soká — egy kicsit a holnap is. Mert Ilka néni bizony nem csámcsog a múlton. Érdekli a ma, izgatja a jövő. „Szemrevételezi" az új — szerinte csúf, igaza is van — Corvin Aruházat. Szeretné, ha már befejeződne a Baross téri aluljáró, s alig várja, hogy utazzon, robogjon a pesti metrón. Orvossággyűlölő, kórháztól idegenkedő. Betegekről, betegségekről nem szabad előtte beszélni. A panaszkodók- tól mindig megkérdi: „Hány éves?" S a válasz után felnevet: mikor én még hetvenegy éves voltam, a mozgó villamosra is felugrottam ... Szigorú is tud lenni, A túl tarkán öltözött vagy kócos lányokat szidja. Nem kedveli a kövérséget sem, fogyókúrára minden reggel éhgyomorra pohár kamillateát ajánl, cukor nélkül... —1 „Jobb, mint a Gráciáin.” — Örömmel. tolmácsol alkalmanként, ha látja, hogy a ruhatáros, a pincér nem érti a betérő német vagy lengyel vendég kérését, kérdését. Egyedül él. Fia, sofőr, a hídépítésnél járt szerencsétlenül. Azonban mégsincs egyedül. Aki annyira törődik a világgal, mint Ilka néni — az nem marad magára. A múltkorában — barátnőjének, Zel- mának — elmesélte: álmában az egyik magyar vezető ember jött a kávéházba, az ő asztalához ült, habos kávét ivott és — Ilka néni tanácsára — búrkiflit rendelt mellé. Jól elbeszélgettek, igazat adott Ilka néninek a Gitta-ügyben. Ugyanis elpanaszkodta, hogy a sógornő állandóan szekálja, mikor festeti már ki a konyhát, meg hogy esténként miért nem marad otthon,\miért ül a kávéházban. Hogyisne, a villirfíyszámla éppen elég magas, meg aztán megölné az unalom .'.„Ráérek majd akkor a szobában rostokolni, ha öreg leszek...’ Botja ezüstfejű, brossa ötvösmunka, sálja mohair. Havonta egyszer lovago: vár. Napokkal előbb készül a randevúra. Figyeli az ajtót: jön-e már? A tisztes férfiú — ősz, jól borotvált, gondozott bajszú — mindig délelőtt érkezik. Nem megy a ruhatárhoz, a presz- szópultnál sem áll meg, egyenesen Ilka néni asztalához tart. Mindenki figyel. A jövevény boká- zik. Kezétcsókolommal köszön. Egészség után érdeklődik. Magabiztos. Nem ül le. Bőrtárcát vesz elő és a „brief- taschniból” pénzt számol az asztalra. Piros bankjegyet, kéket, zöldet, meg ezüstszínű vert aprót. A nyugdíjat hozta az egyenruhás pénzespostás. Jóbarát, szolgálatkész, nem hagyja a figyelmeztető cédulát a lakásajtón. Utánamegy a címzettnek. Pár méterrel, néhány székkel távolabbról egy „sorstárs” szemmel-ajakkal ellenőrzi, mennyit kap a másik. Amit Ilka néni az asztalon „felejt", a lovag megköszöni, zsebreteszi. A szertartás nem ér véget, hátravan még a ceruzanyújtás, aláírás, plajbászeltétel. A tanmese hőse, a megelevenedett kötelességtudás meghajtja magát, kisz- tihandol, távozik. Ilka néni pedig azonnal int Zsuzsikának. Havonta egyszer lumpot. Kis konyakot rendel. László Miklós
