Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
% VÁC Az első csoport „bevonult" Száztíz KISZ-tag két hétig lakást épít i í áfCCl v/f/WaiJ JÚNIUS 13. CSÜTÖRTÖK A következő két hét alatt száztíz fiatal dolgozik ott a lakótelep építésén. Napi hat óra a munkaidő. Szálláshelyet a gépipari technikum jól felszerelt diákotthona nyújt. Ellátást az otthon kitűnő konyhája biztosít számukra. Meglátogatta a munkatábort B. Kovács András, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője és akinek irányításával épül Vác déli részén ez a korszerű háztömb. (papp) Úttörőtábor lett a zebegényi Vén Diófa Ünnepélyes külsőségek között nyílt meg kedden délután Zebegényben a szobi járás úttörőtábora. Provits Ilona, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet és átadta a tábort a járási KISZ-bizottságnak, amelynek titkára, Szálát Árpád köszönte meg, hogy nyári otthont teremtettek a fiatalságnak. A tábor első vendégei 22NAGYKOROS MENNYIT ÉRT AZ ESŐ? — Itt Erdei János, a nagykőrösi Petőfi Termelőszövetkezet üzemgazdásza beszél. — Egyetlen kérdésünk van csupán: mennyit ért a szövetkezetnek a vasárnapi és hétfői csapadék? — Nagyon sokat! Ez az eső a szó szoros értelmében az utolsó pillahatban érkezett. A kukorica-, burgonya-, szőlő- és gyümölcstermesztés egyaránt kedvezőbben alakul ezek után. Még a gabonákon is segített. Búzánál és rozsnál legalább 15—20 százalékkal növelte a várható terméseredményt. Az árpának sem volt közömbös, mert igaz, hogy szőkül már a kalász, de mert viaszérésben van, nyilvánvalóan a csapadék ez esetben is növeli az átlagtermést. Az pedig különösen jó, hogy az eső után közvetlenül nem jelentkezett a hőség, mert így nem következik be az ilyenkor szokásos szemszorulás. — Az esőtől függetlenül szőlészetünkben igyekszünk megelőzni a peronoszpóra kártevését. Forgós rendszerben végezzük a permetezést. Szőlőnk és gyümölcsösünk — amelyikben gépi permetezéssel megoldható a védekezés — csaknem 600 hold. Nagyon vigyázunk, hogy semmiféle kár ne csökkentse ezen a területen azt a termésnövekedést, amit az eső után várhatunk. Június 28—július 6 Esztergom—Budapest-DömsödDunaharaszti A 140 éves török rabságban sínylődő Esztergom felszabadításáért vívott párkányi csata győztes hadvezére, Sobieski János lengyel király volt. E győzelem emlékére emelték Esztergomban 1933-ban a So- bieski-emlékművet, ugyanakkor először rendezték meg a Duna-evezősversenyt és vízi túrát. A hagyományok ápolása és a magyar—lengyel kapcsolatok elmélyítése érdekében a Magyar Természetbarát Szövetség és a budapesti Lengyel Kultúra június 28 és július 6 között Esztergom—Budapest— Dömsöd—Dunaharaszti útvonalon emléktúrát rendez, amelyen 150 lengyel sportoló is indul. én érkeznek. Száz dunaharaszti úttörő népesíti be majd a szép, tágas parkban vert sátortábort. Az épület kéménye megint füstölögni kezd, újra főznek konyhájában, öthat nyáron át vendéglője volt ezen a helyen a Váci Vendéglátóipari Vállalatnak. Annak idején a megyei tanács 250 ezer forintért vásárolta meg az ingatlant a vállalat számára, az viszont, mert ráfizetett, el szerette volna adni, de nem akadt vevő. Kapóra jött azonban, hogy a járási KISZ-bizottság tábornak megfelelő helyet keresett. Természetesen nincs negyedmilliója ingatlanvásárlásra, így hát ötéves bérleti szerződést kötött vele a vállalat. Ráadásul asztalokat és székeket is átengedett használatra az úttörőknek, akik az esztergomi Fürdő Szállótól tányérokat és poharakat kaptak. A főzőedényeket és evőeszközöket pedig a zebegényi iskolai napközi otthon adja kölcsön a vakáció alatt. Fontos Ilii A TIZEDIK KÖTETEN A MARXIZMUS—LENIMZMUS KLASSZIKUSAINAK KISKÖNYVTÁRA Szerény csöndességében is eseménynek számító jubileum: túljutott a tizedik köteten a Kossuth Könyvkiadó nemes vállalkozása. Nemes vállalkozás; a marxizmus—leninizmus klasszikusainak legfontosabb műveit szép köntösben, olcsó áron hozzáférhetővé tenni a politikai irodalom egyre növekvő olvasótábora számára. Az egymás mellett sorakozó tizenegy kötet — a legutolsó Lenin: Mi a teendő? című műve — tematikájával, s tájékozódást segítő alapos jegyzeteivel egyaránt dicséri a kiadó e sorozattal foglalkozó kollektíváját, a marxizmus—leninizmus klasszikusainak szerkesztőségét. Az eseményként köszönthető jubileum alkalmából elmondhatjuk, hogy eddig a sorozat sikerrel teljesítette vállalt feladatát. Valóban kiskönyvtár jelleggel adott értékes válogatást a klasszikusoknak azokból a műveiből, amelyek tanulmányozása a politikai műveltség elmélyítése mellett segítséget ad aktuális teendőink jobb megértéséhez. Állításunk bizonyítására elegendő az eddig megjelentetett művek felsorolása. Elsőként Átalányt kell fizetni a fogyasztásmérő A Magyar Közlönyben megjelent a nehézipari miniszternek az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben kiadott rendelete a háztartási fogyasztásra szolgáltatott városi és földgáz árának megállapítására vonatkozó 1962. évi rendelet módosításáról és kiegészítéséről. A rendelet új tarifát állapít meg, amelyet olyan lakásokban kell alkalmazni, ahol központi fűtés és központi melegvízszolgáltatás van, s a gázt csak főzésre használják. Ilyen lakások, melyekben nem is szereltek fel fogyasztásmérőt, csak a legutóbbi időkben épültek, s eddig ilyen esetekre alkalmazható gáztogyasztási tarifa nem volt. A rendelet most havi átalány- összeget állapít meg a lakás méreteitől függően, mégpedig garzon- tűzhelyeknél 12 és 29, kétlángú gázfőzők esetében pedig 10 és 25 forint közötti értékben. A gázhűtőszekrények átalánydíja szobák számától függetlenül havi 22 forint. Ezenkívül lakásonkint és havonta 3 forint használati — készenléti — díj fizetendő. a gázfogyasztás után nélküli lakásokban Az új tarifára vonatkozó rendelkezéseket 1960. április 1-től kezdve kell alkalmazni. KÉVÉS A CSIGA Veresegyházról csigalassúsággal indulnak idén a „csigavonatok”, Franciaországba és Svájcba. A MAVAD éticsiga exportjának alig a felét teljesíti. A tayalyi 1000 tonna helyett idén alig 500 tonnát tud begyűjteni. Az ok: a szárazság. A csiga csak esős, hűvös időben bújik elő, csak ekkor „nagy a termés”. Száraz időben elrejtőzik. Veresegyház a MAVAD egyik legfontosabb csigabegyűjtő helye. Az idén kevés csemegének valót indíthat külföldre. Marx—Engels alapvető munkáját, A Kommunista Párt kiáltványát bocsájtotta útjára a kiadó, majd Lenin két művét: „Baloldaliság” — a kommunizmus gyermekbetegsége, illetve utolsó írásainak gyűjteményét. A nemzetközi munkásmozgalom mai, problémákkal is terhes időszakában a kiskönyvtár három egymást követő kötete is a jobb eligazodást kívánta elősegíteni. így került sor Marx: A gothai program kritikája, Marx—Engels: az I. Internacionáléról és Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig című művének kiadására. A kiskönyvtár hetedik kötete, a Lenin: Magyarországról című válogatás egy „Lenin-so- rozat” megnyitását jelezte, mert egymásután — az említettel együtt — Lenin öt műve került kiadásra: A szocialista gazdálkodásról; A szocialista és tőkés államok békés egymás mellett éléséről; Az imperializmus mint a ltapitalizmus legfelsőbb foka; Mi a teendő? A Marxizmus—Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára a politikai irodalomkiadás nemes hagyományaihoz nyúl vissza. Azokhoz az időkhöiz, amikor — szerkesztésben éppúgy, mint árban — a szükebb és bővebb olvasótábornak egyaránt elérhető volt a legfontosabb művek tára. Fontos és tiszteletreméltó missziót teljesít tehát a kiskönyvtár. A politikai irodalom „olcsó könyv- tár”-aként, ahogy a szépirodalom gyöngyszemeit említett társa, úgy nyújtja át a politikai irodalom leghíresebb s legfontosabb alkotásait az olvasóknak, közülük is elsősorban azoknak, akik egyébként aligha tanulmányozzák a marxizmus—leninizmus klasz- szikusavnak gyűjteményes munkáit. A kiskönyvtár az elméleti tudás nélkülözhetetlen fegyverzetét kínálja, missziójának hatása tehát sikerrel vívott elvi-gyakorlati csatákban lesz mérhetővé. A tizenegy piros borítójú könyvecske — s természetesen a további kötetek — olyan kiskönyvtárat jelent, amelyben nem holt ismeretek, hanem nagyon is hasznos útmutatások sűrűsödnek. (m) Hétfő reggel még hét órát sem mutatott Vácon, a Lenin úti párt- és tömegszervezeti székház előcsarnokában az óra, amikor sietős fiatalok érkeztek a város minden irányából. A földszinti nagyteremben foglaltak helyet. Sokan ismerték már egymást, többen itt mutatkoztak be társaiknak. Pálmai László, a KISZ Váci Városi Bizottságának titkára köszöntötte a részvevőket, akik az 1968. évi nyári ifjúsági épitőtábor első munkacsapatát képviselték. Nyolcvan fiú, a gépipari technikum hallgatója, harmincán viszont a mezőgazdasági technikum tanulói közül jelentkeztek építőmunká- ra. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége segítette a tábor munkáját azzal, hogy egyik kiváló szakemberét, Gulyás Pált, adta kölcsön egy hónapra. A csapat rövid eligazítás után levonult a Földvári térre. PETŐFIBÁNYA Négyen felvették az „ötöst" A lottó 22. játékhetének öt- találatos szelvényére a petőfi- bányai takarékpénztári fiókban szerdán kifizették az 1 837 884 forintos főnyereményt. A nyertesek a Lőrinci Gumiipari Ktsz dolgozói: Matasd « Gyula lőrinci, Kovács Zoltán hatvani, Ficsor Béla herédi és Győri Pál selypi lakosok. A nyertesek a rájuk jutó összegből házat, illetve autót vásárolnak. DUNAÚJVÁROS Egy patkány sötétbe borította a várost Kedd este negyed 11 óra tájban teljes sötétség borult Dunaújvárosra. Szünetelt az utcai világítás, elhallgattak a rádiók, televíziók. Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat ügyeletesei megállapították, hogy a váratlan áramszünetet egy patkány okozta: besétált a megszakító sínek közé, s az ezáltal előidézett rövidzárlat a városi központi elosztóra is hatott. A Mechanikai Laboratórium azonnalra felvesz: KÖZPONTI TELEPHELYÉRE: mechanikus műszerészeket, segédmunkásokat, takarítónőket. ALAGI TELEPHELYÉRE: mechanikus műszerész, elektroműszerész, esztergályos, marós, köszörűs szakmunkásokat. MEO-BA: gyengeáramú elektrotechnikusokat, elektroműszerészeket, gépipari technikust. TMK-BA: géplakatosokat (legalább 10 éves gyakorlattal). JELENTKEZÉS: Dunakeszi Repülőtér Munkaügyi csoport, illetve Bp. VII., Gorkij fasor 25/27. Munkaügyi osztály, telefon: 427 — 990. Alagra közlekedés: a vállalat által bérelt MÁVAUT-autóbuszokkal a főváros minden pontjáról. Havi bérlet: 35 Ft. Kellemes este A z ember sok olyasmit kénytelen megtenni, amihez semmi kedve. Amikor szólt Erzsébetnek, hogy szombat estére meghív néhány kollégát feleségestől, az asszony elhúzta a száját. Megértőén bólintott, azután ki is mondta, amit gondolt: — Nekem sincs hozzá sok kedvem, dehát tudod... Erzsébet tudta. Amióta két esztendeje férje átvette az intézet vezetését, elég sűrűn kellett ilyen „tudod” estéket rendezniük. A forma kedvéért is, mert a férfi sokat adott arra, hogy — szavai szerint — emberi kapcsolatok alakuljanak ki munkatársai és közötte, s azért is, mert az ilyen esték azért csak nem maradnak haszon nélkül. Bóda az intézeti mélytengerből emelkedett az első helyre; előadóból rögtön főosztályvezető lett, majd — sok-sok fokozat kihagyásával — az intézet vezetője. Maga is gyanakodva fogadta ezt a gyors felemelkedést, s ezért sokszor érezte úgy, hogy azok, akikkel együtt dolgozik, valami mást is várnak tőle, mint általában a vezetőtől szokás. A legegyszerűbb utat választotta: havonta egy-két alkalommal feleségestől meghívott nyolc-tíz embert, ettek valami hideget, iddogáltak, beszélgettek vi- tatkozgattak is, olykor, s elég centi zge tőn. A mostani szombat is úgy hasonlított a többihez, mint a tojás a tojáshoz. Kézcsók Erzsébetnek, kézcsók az érkező nejének, a diszkréten letett virágcsokor, vagy bonbo- nosdoboz, fölvillanó cigaretták, köszönés a már ittlevőknek, s háttérként zene, ma éppen Aureliano Pertile egyik lemeze; Kalaf áriáját énekli. A háromszobás lakás szerencsére, elég nagyméretű; a két, egymásba nyitott szoba bőven helyet ad a vendégeknek, sőt, még Bözsinek, a bejárónőnek is, aki ilyenkor Erzsébet mellett segédkezik, s most éppen a hűtött, harmatos borosüvegeket rakja föl az asztalra. Bóda körbejár, bele-belehallgat a beszélgetésekbe, de annyi ideje nincsen, hogy hosszabban időzzön, hiszen akkor másokhoz nem jut el. Megváltás Erzsébet hangja: — Gyerekek, asztalhoz. A tálak mutatósak, hiába, profik készítik, az ember csak fölemeli a telefont, s azt mondja... Tamásnak a felesége rakja a tányérjába a halsalátát, az a szerencsétlen, amióta az egyik ilyen szombaton az ölébe döntötte a fél tálat, ném nyúlhat villához. Szécsi már zabái; sértés lenne a fogalomra, ha ezt a falást evésnek neveznék. Becse, mint mindig, szemüvege fölött vizsgálgatja a tányérján púposodé ételt, s úgy mozgatja a száját, mintha kérődzne. Kicsit unta őket, de azért haragudni nem tudott rájuk, mert hiszen végeredményben ők meglennének nélküle, de ő nélkülük nem. B özsi leszedte a tálakat, bőr ömlött a poharakba, Erzsébet a kávét töltögette, valaki Amerigo Tótról beszélt, aki nemrég Pesten járt, s aki magyar származása ellenére mellesleg világhírű művész. Ez a mellesleg megütötte a fülét, mondani akart valamit, firtatni, mit is jelent az a mellesleg, de azután hallgatott. Ott egye a fene, nem értekezlet ez, hogy mindenre reagálni kelljen — gondolta, s ivott a kávéjából. Erzsébet, ahogy elment a széke mögött, megsimogatta a haját, néhányan elmosolyodtak, ahogyan ez ilyenkor illik. Becse a könyvespolcról leemelt egy kötetet, de azután visszatette. Az asszonyok már félreültek, motyogták a maguk receptjeit, ruhaszabásokról vitatkoztak, s inkább csak kötelességtudatból tekintgettek a férfiak asztalához. Erzsébet nevetése csapott időnként hozzájuk, azután Tamás gömbölyű feleségének hízelkedő altja; az új szőnyeget dicsérte, s az árát tudakolta. Közben beszéltek hozzá, bólogatott, de nem nagyon figyelte, mit is mondanak. Becse dörmögő basszusa valami rendelkezést áztatott; nem túl okos emberek készíthették. Érezte megint, szólni kellene, legalább any- nyit, hogy milyen rendelkezésről van szó — nyilván nem az övéről —, de helyette rágyújtott, fújta a füstöt, udvariasan rámosolygott az egyik asszonyra — kinek is a felesége? —, akivel összeakadt a tekintetük, a nő visszamosolygott rá, majd mondott valamit Erzsébetnek, aki húzott egyet a vállán. Eljátszott a gondolattal, vajon mit mondhattak Erzsébetnek, de Bözsi suhant hozzá, s azt tudakolta, hozzon-e be még bort? Körül sem nézett, menynyire ürültek ki az üvegek, csak bólintott. Ma az egész napja valahogy bólogatásból áll. Ezen elmosolyodott, s zavartan vette észre, hogy Szécsi milyen hálásan tekint rá; csak most jutott el tudatáig, hogy viccet mesélt, s azt hiszi, a poént dicséri a mosoly. Szeretett volna ő is hamar egy viccet elsütni, de nem jutott eszébe egy sem. Ennyire üres lenne a feje? K almár, akit eddig szinte észre sem vett, most odajött, a tőle megszokott körülményes módon a gépkocsi vásárlásához kért aláírást, meg pecsétet, mert „ugye, akkor talán csak másként kezelik”. Jól van, mondta, gyere be hozzám holnap, kaphatsz egy pecsétet, de nehogy azt hidd, hogy ettől hasraesnek előtted. Jó volt látni Kalmár savanyú képét, ahogy visszavonult a neje mellé, aki éppen valami tejszínhabos izét harapdált — mii lehet? —, s apró, fehér gömböcskék ragadtak meg az ajka fölött. Erzsébet lemezt tett fel, nem tudta fölismerni az első taktusoknál, mi is lehet, sőt, később sem. A lemezek Erzsébet hobbyját jelentették, amit tudott róluk, az csupán Erzsébetről ragadt rá, aki valamikor konzervatóriumba járt, de csupán ennyi, a rajongás maradt meg benne ambícióiból. Szécsi kortyolt a poharából, ő, tekintetével kérdezett, s Szécsi készségeskedve feleit: — Otthonhagytam a járgányt... Kalmár epés viccet eresztett meg a Trabantokról, kedve lett volna visszaszólni, akkor miért kér még pecsétet is a lapjára, de hagyta ezt is, mint mindent ma este. Értelmetlennek és fölöslegesnek érezte ezt az egészet, a trak- tát, a borokat, a kidobott pénzt, a reklámmosolyokat, s mindazt, amit ezek az esték jelentettek. Inkább ült volna magában, olvasott volna valamit, vagy átnéz néhány anyagot, tömve velük a táskája; holnapra marad. Holnap meg Erzsébet rágja majd a fülét, hogy menjenek el valahová, ne kuksoljanak itthon, s 6, örök megalkuvással, végül is beleegyezik. Hétfőn fáradtan megy majd be, mert csak éjszaka jutott hozzá az anyagokhoz, akkor, amikor Erzsébet már csöndben alszik a szobájában ... Akaratlanul is az asszonyt kereste tekintetével, látta, egészen összebújtak a női szakaszban, biztosan pletykálnak, dehát tegyék, ha kedvük telik benne. Micsoda szamárságokról képesek fél meg egész órákat fecsegni...! Mégis, amikor majd újra szól, hogy szombatra meghív néhány embert, Erzsébet ismét elhúzza a száját... Azután persze egészen jól meglesz a többi nővel, de amikor elmegy a társaság, sóhajtozva ül le, s szemrehányóan kérdi, minek ez az egész? I vott, legszívesebben felállt volna, hogy kimenjen az erkélyre, friss levegőt szívni, de helyette cigarettáért nyúlt. Becse, míg előzékenykedve tüzet adott, bizalmaskodva rákacsintott: — Egész kellemes este, nemde főnök? Bólintott, s arra gondolt, hogy Becse a héten biztosan bekopog hozzá, s kérni fog valamit... Mészáros Ottó
