Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-11 / 109. szám

X. ÉVFOLYAM, 109. SZÄM 1968. MÁJUS 11.. SZOMBAT Aranyat érne az eső Sorol a kukorica, kaszálják a lucernát a kávai határban BALLAGÁS Ballagnak a gyömrői gimná- [ zium végzős tanulói. A volt | szolgabírói hivatal szinte j megfiatalodik erre a napra. Innen búcsúzik most az utol­só előtti évfolyam, s nagyon sajnálatos, hogy nem lesz folytatás. Kevés volt a község hite, összefogása egy közép­iskola fenntartásához, most sem volt kíváncsi a búcsúzás1- ra egyetlen községi vezető sem. Hozzátartozik a nap króni­kájához, hogy népes családi asztalok alakulnak ki a Ha­lászkertben. Az erre az alka­lomra érkezett hozzátartozók, egymást ritkán látó, vagy rit­kán szót ejtő emberek mele­gítik fel a kapcsolatokat a gyerek ballagása kapcsán. És szód az is, ahogy a fiatalem­berek a napot befejezik. Utol­só közös klubestjük ez, fehér asztal mellett osztályfőnökük­kel és a legjobb harmadikos barátokkal közösen töltik az estét. Emléket visznek a járási művelődési házból is. Klub­tagsági igazolványt kap min­den végzős tanuló, benne két hónap igazolással. Szerény, nem sokát mondó ajándék, jelkép csupán. Lefekvés előtt csoszogást hallok az ablak előtt. Meg- pendül a gitár és felhangzik — e napon ki tudja már há­nyadszor — „Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk le­járt ...” Lejárt az iskolában — de valójában csak most kezdő­dik! Most kell majd, érett emberként helytállniuk, most kell kamatoztatniuk a maguk­ba szívott tudást, (furuglyás) VECSÉSEN Nagy nap volt a csütörtöki. Vecsés fennállása óta először ballagtak itt gimnazisták. A volt Központi Általános Isko­lából kinőtt Vecsési Általános Iskola és Gimnázium az idén vált teljes tizenkét osztályúvá, illetve a gimnáziumi tagozat teljes négy osztályúvá. Az első ballagáson megjelen­tek a felettes szerv képviselői és a község vezetői is. Meg­ható, szép ünnepség kereté­ben búcsúzott el az első 37 végzős tanuló az iskolától, ta­Az időszerű mezőgazdasagi munkák helyzetéről érdeklőd­tünk Fatér Lászlótól, a kávai Haladás Tsz főmezőgazdászá­tól. Elmondta, hogy a kedve­zőtlen időjárás ellenére a ta­vaszi vetéssel már végeztek. Igyekeztek jól megszervez­ni a kukorica vetését is, ennek eredménye, hogy 133 holdon a kukorica már sorol. A jövő hét folyamán kezdik kimérni a területet a vállalók részére, előbb azonban még le akarják fogasolni. Földben van már 15 holdon a csalamádé, ezt középkorai zöld takarmánynak szánják. Most kel a 40 holdrvyi burgo­nya, mákot 15 holdon vetettek, ezt egyelik a tsz-tagok, és (a tervek szerint) ez a munka a mai nappal befejeződik. Az 5 hold sárgarépa és az 5 hold zöldség vetésével sincsen már gond, 5 holdon sorol a takar­mányrépa, ezt az emberek most sarabolják. ELŐSZÖR náraiktól, társaiktól. Külön érdekessége volt a ballagás­nak az, hogy a nappali tago­zatosokkal együtt búcsúztak a gimnázium esti tagozatán ta­nulók is, 25 felnőtt. A vecsésiek örömét és az Ünnepély hangulatát emelte, hogy kijöttek a Magyar Rá­dió és Televízió munkatársai is. A riportokat csütörtökön este már láthattuk, hallhat­1 A tavaszi munkához tar­tozott még 15 hold zab el­vetése és erre 10 hold lu­cerna felülvetése. Nagyon szép a lucerna, már kaszálják. Közel fél méter ma­gas, még nem bimbós, a fő­mezőgazdász 15 mázsát vár száraz szénából holdanként. Tegnap ülést tartott a járá­si tanács végrehajtó bizottsá­ga. Több fontos kérdésről tár­gyaltak, ezek közül is kiemel­kedett a most végző általános iskolai és gimnáziumi tanulók továbbtanulási, elhelyezkedési gondjaival foglalkozó napi­rend. Hasonlóan nagy érdeklődést A marxista—leninista kö­zépfokú iskola hallgatói szá­mára az időjárástól függetle­nül is „melegek” ezek a mos­tani napok. A vizsgaidőszak kellős közepén vannak. Igaz, A szövetkezetiek elégedettek a kalászok fejlődésével. Ka­lászba szökött az őszi árpa, jól fejlett a búza is. Az eső azon­ban Káván is hiányzik; igaza lenne a közmondásnak, hogy a májusi eső aranyat ér. M. J. váltott ki az a beszámoló, amely az anya- és csecsemő­védelem helyzetét vizsgálta a járásban. A továbbiakban beszámoló- jelentés hangzott el az elmúlt évi költségvetési vizsgálatok­ról és a termelőszövetkezeti melléküzemek tevékenységé­ről. a vecsési VÍZÉP-nél már csü­törtökön, magában Vecsés köz­ségben pedig máf tegnap meg­tartották a beszámolót, de a Maglódi Gépgyár középiskolá­sai számára a jövő csütörtök, a Monor községiek számára pe­dig 21-e lesz a nehéz nap. Az idén a középfokú iskolán összesen 62 hallgató végez. tűk. (pápay) Szereti Ön a vaddisznókolbászt? Elhelyezkedés, költségvetés, anya- és csecsemővédelem Ülést tartott a járási tanács végrehajtó bizottsága „Meleg“ napok Vizsgáznak a marxista—leninista középiskola hallgatói A marxista—leninista esti egyetem végzős hallgatói egye­lőre még a kisebb gondokkal küszködnek: a fényképezés, a tablókészítés gondjaival. Ök június 20-án állnak a vizsga- bizottság elé, s ez a nap mind számukra, mind a járás mar­xista oktatása számára jelen­tős dátum lesz. Az idén elő­ször bocsátja szárnyaira az esti egyetem hallgatóit. Egyébként az egyetem há­rom évfolyamára az idén 62-en jártak. A járási pártbizottságon ezekben a napokban már az egyetem új tanévének előké­születein dolgoznak. A szep­temberben induló első évfo­lyamra a felvételi vizsgák má­jus 27-én lesznek Monor on, a járási pártbizottság épületé­ben. „Oázis" a Kint, Monor határában, Csévharaszt felé, a bokáig süppedő homoksivatagból egy parányi zöldellő ligetecske tű­nik elő. Valóságos kis oázis!... Távolabb két düledező viskó húzódik meg a lombok között. Körülöttük felhalmozódott sze­mét, a felismerhetetlenségig elformátlanodott használati tárgyak sokasága. Azt hinné az ember, hogy egy műemlék­re bukkant, amelynek omla­dozó falait csak a sejtelmesen susogó esti szél lakja. Ám az udvaron három apró maszatos gyerek köszönt rám. — Hát ti mit kerestek itt? — tekintek feléjük meglepet­ten. — Itt lakunk — mutatnak fel a romos épületre. Elképedek. Tetőzet egyálta­lán nincs, a korhadt kereszt­fák félig bedőlve, vagy egyszál magányosan merednek az ég felé. Bemegyek. A gyufa fel­lobbanó lángja egy ócskásrak- tár lassan tisztuló körvonalait „Borbarlang-túrán44 jártunk — No végre! — gondoltuk, mikor híre jött, hogy megnyi­tották a gombai Borbarlangot, s rögtön felkerekedtünk, hogy mi adjuk az első hírt a bar­lang mélyéről. A meredek úton felfelé né­hányszor elátkoztuk ugyan ezt a hirtelen „felkerekedést”, de aztán ... A dombtetőn körben piros padok, lobogószalagos májusfák, s lent a völgyben a falu, nevető háztetőivel, tor­nyával. Gomba mindig is szép volt, de innen (pár lépésre a kerekhasú, piros szlankával teli hordóktól) a szebbnél is szebb. Félreértés ne essék: nem vagyunk „borisszák”, de ezért a borért, ezért a bar­langért érdemes ide felmászni. — Ki a. Borbarlang borát issza, vágyik annak szíve ösz- sze vissza! — változtatta meg jóízűen a közmondást Pete Sándor, a barlang pincemes­tere, uralkodója, rendbentar- tója — azaz mindenese. A pincelejáratban egy kicsit meghökkentem, a vaddisznó­fej nem éppen vendégmarasz- talóan vicsorgatta rám a fogait — de holt dühét némiképp eU lensúlyozta a falraakasztott csikóbőrös kulacs, és a lopó­tökök látványa. Bent termés­kőhöz hasonló falburkolat, kecskelábú asztalok fogadtak. — Csak a gyertya hiányik, ennyi idegen ötlet láttán, de Pete Sándor alaposan meg­válaszolt. — Az is lesz — mondta Pete Sándor. — Gondoltunk mi mindenre, dehát ez csak a kez­dés. Olyan itt a hangulat hét végén mint egy igazi falusi lakodalomban. Bényéről, Kává­ról, Monorról, Pilisről is le­járnak hozzánk. Háromszáz hektoliter saját termésű borra! indultunk, pálinkával. És itt a specialitás: a vaddisznókol­bász. Megkóstoltok. Királyi inyenc­falat. S hogy itt mi minden lesz még! A falbaépített sütők­ben kívánságra pirulnak a szalonnaszeletek, sőt a roman­tikától elrugaszkodva hamaro­san még grillsütőjük is lesz — a tsz csirkefarmja biztosítja a sültcsirkét minden mennyiség­ben. Délelőtti látogatásunkon csak két futóvendéggel talál­koztunk, Lénárt Istvánnal és Kurunczi Lászlóval, ök már többször jártak itt, javaslatuk: Ki kell nyitni a befalazott mel­lékágat is, mert lesz itt for­galom, csak győzze a tsz! Hát gondolta volna valaha is a Patai beomlott pincéje, hogy borbarlang lesz belőle, még­hozzá nem is akármilyen? Mert aki ide eljött egyszer, annak nemcsak „összevissza”, de vissza is vágyik a szíve, a teli hordók és Suha Gyula talp­csiklandozó cigánymuzsikája mellé. Szöveg: Koblencz Foto: Tóth Ambrus Majmok a versenyautóban A Ralpf Keid cirkusz Monoron A magasban, elektromos meghajtású bambuszrúdon ... Nem is tudom, hány kocsival és mennyi emberrel érkezett a cirkusz, de óriási a nyüzsgés a piactéren. Radnóti Tamással, a cirkusz igazgatójával készítet­tünk villáminterjút az egyik kocsi sarkában, erősítők és kü­lönböző, számomra ismeretlen rendeltetésű felszerelések kö­zött. A cirkusz 2 ezer személyes — o műsor 3 órás, és ez a 3 óra válogatotton érdekes pro­dukciókból tevődik össze. — Nem vagyok elfogult, de félelmetesen látványos a mű­sorunk! — mondta Radnóti Tamás, és felsorolt néhány produkciót: a négy Sallai, akik több külföldi turné után elő­ször szerepelnek Magyarorszá­gon, ugródeszkával kombinált óriásgolyós számukkal; a két Mazzáni elektromos meghajtá­sú bambuszrúdon végzi mu­tatványát, a négy Jaroszlávi klasszikus gladiátorszámot mu­tat be. Szerepel a revütánc- kar, a 8 tagú Beatron-zene- kar és az indiai majomrevü is a legnagyobb számok egyike lesz — majmok a versenyautó­ban. Ralpf Heid, a cirkusz sztár­ja. meglepetést is tartogat a nézőknek, de hogy mit, azt elő­re nem árulta el. Az igazgató azt is elmondta: az utolsó előadáson is a teljes műsorral lépnek fel, nem csonkítják a produkciót sátor­bontás miatt. Két nap múlva már Vecsé- sen lesznek —r addig a mono- riaké a gyönyörködés lehető­sége. Mert hogy lesz miben gyönyörködni — az egy pilla­natig sem vitás. K. Zs. ÜGYELETES ORVOS Gyomron: dr. Lányi Péter, Monoron: dr. Pálfy Ferenc, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve- csésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron: a Vörös­hadsereg utcai. Vecsésen: a János utcai. • • ügyeletes állatorvos A monori körzetben: dr. Benczik Kálmán (lakása: Ecser). Bejelentés a monori Vörös Hadsereg utcai gyógy­szertárban, vagy a 28-as tele­fonszámon. A gyömrői körzetben: dr. Wallner György (Tápiósüly). Hörcsöghalál Gombán idős Vásárhelyi Sándor és fia különleges csapdákkal 7700 hörcsögöt és 1123 ürgét irtott ki az idén a tsz területén. A kártékony ál­latok kiirtásáért darabonként 3 forintot fizet a tsz. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Pardaillan lovag. Gyom­ról Érzelem. Maglód: Kasztiliai sólyom. Mende: Folytassa, Jack. Monor: Bomba 10.10-kor. Nyár­egyháza: Jégkirálynő. Péteri: Stan és Pan a nagy nevettetők. Pilis: Csapajev. Tápiósáp: Finom kis háború. Úri: A Nagy Medve fiai. Üllő: Lássátok feleim. Ve­csés : Hűtlen asszonyok. faluszélen rajzolja elém. A mennyezeten át a sötétlő ég egy darabká­ját látom, a falak tövében ha- lombadobált ruhák, deszka­darabok sokasága. Jobbról egy félig bedőlt kemence, rajta régtől ottfelejtett ételmaradé­kok. Nyirkos, orrfacsaró illat. Benyitok egy másik ajtón. A kormos falon petróleumlámpa pislákoló fénye. Nincs az a ki­mondott tisztaság. A sarokban egy szétrepedezett, vagy in­kább szétaprított szekrény, vele szemben egy fekhely; két, egymással szemben elhelyezett deszkalap között egy csomó egymásra dobált szennyes, szalmahulladék, papír. Vako­lat hol van, hol nincs. A pad­lózaton bokáig gázolok a sze­métben. Nem akarok hinni a szememnek és a tárgyakat vé­gigtapintó ujjaimnak. önkén­telenül is a rosszemlékű Mária Valéria-telep idéződik fel ben­nem. De az itt lakók önmaguk áldozatai! A legnagyobb lány, — akit jól ismernek a környéken —, elsírja magát. Hogy ide ju­tott, ezért a környezetét okol­ja. A szülők szinte naponta tántorogva térnek haza. Tud­ják, hogy bármelyik nap fe­jükre dőlhet a ház, de nem törődnek vele. A lány csak hat osztályt végzett, jelenleg nem dolgozik — Minek — mondja. Régebben, amikor még dol­gozott, hazaadta a fizetését és az elfolyt. Most megy, elmegy — mint mondja —, el innen bárhová! De hová? Hová ve­zet ez az út? S mi lesz a három kisgyerek sorsa? Az egyik már iskola- köteles, de nem jár iskolába. Neki, s testvéreinek is segít­ség kell! Egy bizonyos határon túl kötelességük és joguk a hi­vatalos szerveknek beleszólni a magánéletbe Az ilyen ma­gánéletbe is. Ezt a határt már régen túllépték az „oázis” la­kói. (baky)

Next

/
Thumbnails
Contents