Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-11 / 109. szám
2 1968. MÁJUS 11., SZOMBAT kT/ifírimt Milyen vonatról maradt le Jan Prochazka? A moszkvai Lityeraturnaja Gazeta című hetilap, a Szovjet írószövetség orgánuma legutóbbi számában „Újságíró” aláírással kommentár jelent meg. A cikk megjegyzéseket fűz Jan Prochazkanak, a Csehszlovák írószövetség egyik vezetőjének az AFP francia hír- ügynökség tudósítójának adott interjújához. A marxizmus burzsoá „ca- folói” egyik vereséget a másik után szenvedik — írja bevezetőben a kommentár. És íme most segítségükre siet Jan Prochazka, az „elfogulatlan marxista”, aki még újonc a marxizmus „cáfolöi” között. Ennek megfelelően nem ismeri az óvatosságot és nem kevesebbre, mint a marxista agrárelméletre támad, amely pedig a kommunizmusról szóló egész tanítás egyik alapfogalma. Prochazka kijelenti: „Marx, Engels és Lenin eszméi által vezettetve, akik egyáltalán nem ismerték a mezőgazdaság gazdasági rendszerét, mi felszámoltuk a kis magáhgazdaságo- kat abban a félelmünkben, nehogy fennmaradásuk újabb Rotschildokat szüljön . . .” A lap ezzel kapcsolatban megjegyzi: A falusi szövetkezeti rendszer ellen intézett támadások megszokottak a burzsoá agrárszakemberek részéről. Megjegyzendő, hogy az utóbbi években a szovjet mezőgazdaság nyilvánvaló sikereinek láttán még ők sem ragadtatják gyakran magukat ilyen kirohanásokra. Napjainkban csupán a behunyt szemmel járó tudatlanok merik azt állítani, hogy Marx, Engels és Lenin „egyáltalán nem ismerték a mezőgazdaság gazdasági rendszerét”. Marxnak egyik legnagyobb tudományos érdeme éppen az értéktöbblet-elméletet betetőző földjáradék-elmélet kidolgozásában áll. A továbbiakban a cikk így folytatódik: Prochazkat úgy tűnik szerfölött aggasztja az, hogy milyen szerepet kell játszaniuk a mai világban a kultúra képviselőinek. „Ügy vélem — mondja —, hogy a kultúra képviselőinek joguk van hallatni hangjukat mindenkor, amikor valahol «boszorkányüldözés* kezdődik.** Vajon mire gondol Jan Prochazka? A négerek kegyetlen elnyomására Amerikában? A görög hazafiak üldözésére? A fajgyűlölők kegyetlenségeire Dél-Rhodesiában? Az „elfogulatlan marxista’* interjújában erről egy szó sincs. Kiderül, hogy Prochazkát azoknak az egyes személyeknek a sorsa aggasztja, akik rágalmazzák a szocialista rendszert, fellépnek e rendszer ellen. Milyen szép összhangban vannak a csehszlovák író kijelentései az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Deutsche Welle adásaival! Jan Prochazka egy kézlegyintéssel elintézi a szocialista Csehszlovákia eredményeit. A külpolitikáról például így nyilatkozik: „Húsz éven át nem volt diplomáciánk!” És ez arról az országról hangzik el, amely fontos szerepet játszott a szocialista közösségben, amelynek hangjára odafigyelnek Európában és az egész világon. Interjújában ezzel kapcsolatban kijelenti: „A lehetőségeinknek megfelelő, szerény külpolitikát kell folytatnunk. Nem értem miért kell beavatkoznunk Madagaszkár, Guatemala, vagy Nigéria ügyeibe?’* Mit nevez Prochazka „beavatkozásnak”? Annak idején az egész világ tiltakozott a guatemalai amerikai intervenció ellen. Ezzel nem ért egyet Prochazka? Lehetséges, hogy „beavatkozásnak” tartja a gyarmati iga ellen küzdő népek megsegítését? — teszi fel a kérdést a kommentár. Jan Prochazka magának a csehszlovák népnek az érdekei, a béke és a szocializmus érdekei által diktált önálló nemzeti politika helyett egy „kis” európai ország provinciális politikáját ajánlja. Nem lehet ezzel kapcsolatban nem felidézni a harmincas évek Csehszlovákiájának diplomatáit. Látható, hogy Prochazkát semmi sem fűzi a proletár internacionalizmushoz, viszont annál több a burzsoá nacionalizmushoz. Vajon emlékeztetni kell-e Prochazkát és a hozzá hasonlókat arra, hogy a csehszlovák burzsoázia politikai irányvonala akkor nemzeti katasztrófához vezetett? A kommentár ezután emlékeztet arra, hogy az elmúlt húsz év alatt Csehszlovákia jelentős sikereket ért el. „Mindez a csehszlovák nép munkájának eredménye, amely támaszkodott a Szovjetunió és a többi szocialista országok testvéri segítségére, önzetlen barátságára. Mindez elsősorban a csehszlovák munkásosztály erőfeszítésének köszönhető. Azoknak a munkásoknak, akik Prochazka szavai szerint „a konzervativizmus tartalékaivá” váltak. Vajon lehet-e ennél ostobább és sértőbb valamit kitalálni a csehszlovák munkásosztállyal szemben?” Prochazka azt állította, hogy 1948-ban „Csehszlovákia lemaradt a haladás vonatáról”. A kommentár felteszi a kérdést: „Vajon milyen vonatra gondol? Arra, amely a határon túlra szállította a reakció szétvert erőit és a kapitalizmus visszaállításába vetett reményeket? A fentiekből ítélve Jan Prochazka éppen erről a vonaról maradt le.” MOSZKVA Elhunyt Szokolovszkij marsall Súlyos betegség után 71 éves korában, pénteken elhunyt Vaszilij Szokolovszkij marsall. Pályafutását a szovjet hadseregben 1918-ban kezdte. A Nagy Honvédő Háború idején Szokolovszkij marsall vezetésével dolgoztak ki és hajtottak végre több nagy hadműveletet, köztük Berlin elfoglalását. A háború után a honvédelmi miniszter első helyettese, majd vezérkari főnök volt. Megkapta a Szovjetunió Hőse címet, több szovjet és külföldi érdemrenddel tüntették ki. Zs. Szambu hazánkba látogat Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására május második felében hivatalos látogatásra a Magyar Népköztársaságba érkezik Zs. Szambu, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökségének elnöke. Nagygyűlés a Csepel Autógyárban (Folytatás a- 1. oldalról) lyen lendületes erejű mozgalom született. A városi párt- bizottság kezdeményezésére az üzemek dolgozói általában egynapi jövedelmüket ajánlották fel a vietnami nép támogatására. Antalicz Jánosné, a Csepel Autógyár szocialista brigádvezetője, bejelentette, hogy csatlakoztak a váci kezdeményezéshez. Miló Béla, a tápió- sági Kossuth Tsz elnöke szerint parasztságunk is tudja; Vietnamban jó ügyért, a mi jövőnkért is harcolnak. Dr. Varga Zsigmond ceglédi érdemes orvos az egészségügyi dolgozók nevében ígérte, hogy gyógyszerrel, műszerrel és további vérküldeménnyel segítik a küzdelmet, amely a szocialista világ küzdelme is. Dinh-Ba Thin szavait várakozó, együttérző csend fogadta. Tolmácsolta hazája köszönetét és üdvözletét. Ismertette a dél-vietnami harcok jelenlegi formáját és kifejtette, milyen ösztönzést ad nekik a szocialista országok erkölcsi és anyagi támogatása. A Csepel Autógyár dolgozóinak, a megye lakosságának egyaránt sok sikert kívánt őket is támogató , munkájukhoz. Ismét énekszó csendült, majd [ Turjánszky Mihály, a szak- I szervezeti bizottság titkára felolvasta a megye dolgozó népéhez intézett felhívást. k. m. CSAK RÖVIDEN... WILLY BRANDT nyugatnémet külügyminiszter júniusban Jugoszláviába látogat. AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS plenáris ülésén beszédet mondott Olaf norvég király. 64,5 KARÁTOS gyémántot bányásztak Kelet-Szibériában, Mirnij közelében. A NATO-ORSZÁGOK hadügyminiszterei egynapos értekezletet tartottak Brüsszelben. KATASZTROFÁLIS vereséget szenvedett a brit Munkáspárt a helyhatósági választásokon. WATERLOO ÉS BRÜSSZEL között kigyulladt Lipót ex- király rezidenciája. JORDÁNIÁI ÉS IZRAELI erők között pénteken reggel 40 perces tűzharc robbant ki a Husszein király hídja közelében. WALTER ULBRICHT az SZKP Központi Bizottságának meghívására a Szovjetunióban tölti pihenőjét. PRÁGÁTÓL északra, az Elba menti Rip-hegyen százezres tömeg, valamint az állami, párt- és kormányvezetők jelenlétében nagygyűlésen emlékeztek meg arról a száz év előtti eseményről, amikor 1868. május 10-én kiemelték itt azt a követ, amely a prágai Nemzeti Színház alapkövévé vált. LENGYELORSZÁGBAN kivégeztek egy kémet. Védjük a békét, segítsük Vietnamot! PEST MEGYE DOLGOZÓI! ELVTÁRSAK, BARÁTAINK, HONFITÁRSAINK! A béke megvédése ma fontosabb, mint a történelem során bármikor. • Ma a fegyverek hatása akkora, hogy mindazt elpusztíthatja néhány óra alatt, amit az emberiség t évezredek során alkotott. A pusztító fegyvereket az imperialista kard- csörtetők a népek elnyomására, szabadságuk és függetlenségük eltiprására akarják felhasználni. Erre akarják a revansra vágyó nyugatnémet fasiszta erők is megszerezni az atomfegyvereket, közvetlenül veszélyeztetve ezzel Európa biztonságát, hazánk békéjét. Az életet csak a béke és a szolidaritás jegyében munkálkodó, a békéért harcoló emberiség védheti meg. Napjainkban a vietnami nép csodálatos harcot vív a világ leghatalmasabb imperialista államával szemben, nemzeti függetlenségéért, szabadságáért, a szebb életért. Vietnami testvéreink az imperializmus elleni harc élvonalában értünk is harcolnak. Harcukat nemcsak fegyvereikkel, hanem igazságukkal, szabadságszeretetükkel is vívják. Hősiességük nemcsak népünk csodálatát, de cselekvő szolidaritását, segítőkészségét is kiváltotta. Nehéz harcukban erőt ad számukra, hogy mögöttük állnak a békeszerető emberek milliói. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Háziasszonyok! Fiatalok! Nyugdíj ások! Szerte a világon mind erősebb az emberek százmillióinak tettrekész békevágya. 'Mi a Pest magyei békenagygyűlés résztvevői felhívjuk a megye minden lakosát, vegyen rész* az Országos Béketanács által indított szolidaritási hónap akcióiban. Politikai meggyőződésünket, békeakaratunkat tettekben, mindennapi munkánk végzésében is juttassuk kifejezésre, anyagiakban is nyújtsunk segítséget Vietnam harcoló népének. Kövessük Vác város dolgozóinak kezdeményezéséi, akik eddig közel egymillió forintot gyűjtöttek. Küldjünk a harcolóknak segítséget gyógyszerben, orvos' műszerekben, kórházautókban, és más, az élethez szükséges felszerelésben. A mi segítségünk is bizonyítéka együttérzésünknek, szolidaritásunknak. Védjük a Békét, segítsük Vietnamot! A Pest megyei békenagygyűlés résztvevői! Az első kézfogás Párizsban (Folytatás az 1• oldalról) a küldöttségek vezetői nem jelentek meg. A találkozó öt perc híján két óra hosszat tartott. Az eljárási kérdések vitáját ma folytatják. Az első plenáris ülésre hétfőn délelőtt kerü1 sor. A dél-vietnami hazafiak péntek reggel erőteljes támadást intéztek Saigon legerősebb támaszpontja, a Tan Son Nhut-i légitámaszpont ellen. Indiai napló (5) A béke lakhelye Szemem előtt napos, széles kertutak, dús mangófák, lombokkal árnyékolt egyetemi épületek. A béke lakhelye, bengálul Santiniketán. Harmóniája, szépsége, szellem- pezsdítő nyugalma — egy Ta- gaie-költemény. Elbűvölten kószáltam fényben, árnyékban és találgattam, melyik pompás mangófa volt kezdő sora? Melyik alatt indította el a költő öt falusi gyermek tanításával a művet, amelyből a világhírű, nemzetköz! egyetem lett? Jelenleg is lehetőleg a szabadban, a fák tövében foglalkoznak a tanítók a falvakból jött óvodásokkal, iskolásokkal, a szabadban tartják előadásaikat a szanszkrit, a filozófia, az összehasonlító vallástudomány, az indiai tánc, a népművészet és a töbnl tanszék tanárai, India és a világ minden tájáról idesereglett .hallgatóknak. Miss Sykes — a tizes évek elején előkelő angol otthonából Tagore iskolájába utazott, hogy indiai gyermekeket tanítson — mesélte: Rabindranath Tagore gyakran behívta magához a tantestületet és felolvasta elkészült novelláját. színdarabját. Verseire — maga irt hozzájuk zenét — megtanított egy-egy jó hallású, jó hangú gyereket, akik továbbadták az iskola növendékeinek. így szálltak szájról szájra előbb a költő-zseni, a nemzeti nevelés apostolának dalai, az iskoláról szerte Bengál városaiba, falvaiba, aztán az egész óriás országba. ★ Látom, a délelőtt és a fák fényeiben az emeletes Ta- gore-múzeumot, előtte az iskolásfiúkat — látogatóba jöttek Calcuttából — és hallom tiszta éneküket. A nemzeti himnusszal — az is Tagore műve — búcsúztak Santi- niketántól. A múzeumtermekben meglepően sokan ődöngtek, sarutlanul, mint szent helyeken. Falusi asz- szonyok, parasztok és művészek, tanárok. Álldogáltak a kéziratvitrinek, a világ minden nyelvén megjelent Ta- gore-könyvek előtt. (Sok indiai nyelvre csak mostanában fordítják.) Többen, főként a falusi asszonyok, leültek egy-egy kép elé, — Tagore festett is —, és úgy nézték sokáig ... sokáig... Alig hagytam el a múzeumot, nem messze a kínai betűkkel ékes kínai tanszék épületétől, óriás rózsák, lila virágfürtökkel teli bugenvi- liabokrok közt kis házra bukkantam. Megállítottak a napfényben táncoló szinek. — Tessék, jöjjön be. Nézze meg közelebbrőL A hívás valahogy természetes volt Santiniketán tiszta, emberi légkörében. Bár nem láttam, ki szólt, egyszerűen benyomtam a kis lécajtót. A földszintes ház Küszöbéről köpcös, alacsony férfi indult felém. A laza, széles lepel fehér villogásában sötétbarna arc, tompa orr, vastag száj és leírhatatlan szempár. Áttetsző sugárzás, szikrázó láva. — Véletlenül észrevettem, hogy benéz, azért szóltam — mosolygott a kidolgozatlan arc s a rendkívüli szempár. — Mi az, ami érdekli? — Tulajdonképpen semmi és minden. Az egész. Santiniketán. Éppen csak rápillantottam és nyomban félre. Nem bírtam túlfényes tekintetét. Nem volt firtató, nem vesébenéző. Inkább én éreztem úgy, ha szembenézek vele, szemérmetlenül meglesem titkait. — Tessék, ismerkedjen meg egy santiniketáni tanár házával, dolgozószobájával. Feleségem tanítónő, tizenegykor végez. Pár perc múlva itthon lesz — mutatott a nyitott bejáróra. Tágas, meszelt szoba, a kert zöld fényeivel. A gyékényen a szobasarokban vastag könyvek oszlopa. Az asztalon füzetek, jegyzetlapok. — Hát ilyen — mondta, s maga is derűsen szétnézett. — Megkérdezhetem, min. dolgozik? — Doktori disszertációmon. — Témája? (A szobasarki könyvek mellett egy régi szitára.) — Sartre és az egzisztencializmus. ! Elállt a szavam. Ez a délindiai, primtív arcú, mágusszemű ember és Sartre és az egzisztencializmus?! — Irodalmat tanít? — kérdeztem, hogy megszakítsam a csendet. — Nem. Filozófiát — felelte kényszeredetten. Nyilván megérezte lényegileg sértő elámulásomat. Határozottan megbánta, hogy behívott. Az asztalon nyitott könyvekre pillantott. Tehát feltartóztatom — gondoltam. El is köszöntem volna, de vissza akartam hozni találkozásunk egyszerű emberségét. — Harmadik éve élek Indiában — kezdtem és soha filozófussal nem találkoztam. — Most pedig egy nap alatt ő a második. — Franciaországból jött? Nem, Magyarországról. És rögtön Lukács ... Korunk egyik legnagyobb filozófusa — gyúlt fel, teljesen elfeledve, hogy néhány perce szeretett volna mielőbb kint látni. Marxista esztétikai elemzései nagy segítséget nyújtottak neki. Örül, hogy megismerkedett egy magyarral. Tanulmányát az indiai filozófia és az egzisztencialista gondolatok hasonlóságáról és különbségéről, szeretné elküldeni Lukács professzorhoz. Az első imprimatúrát részben megkapta — emelt ki és ejtett vissza egy ívnyi nyomtatványt. Nem, ő nem marxista és nem egzisztencialista. Egyszerűen tamil anyanyelvű hindu, filozófiatanár Bengál- ban. Mai tudásunkkal keresi az embert. Az Upanishad azt tanítja, hogy az elmélkedéssel elért önuralom azonos — természetesen mikro, azaz emberi méretben — a kozmikus erővel. Minden okok okával. Tehát ahogy a kozmikus erőket kezdjük ismerni, az ember is megismerheti önmagát. Nem a gondolkodó, cselekvő énjét, hanem ismeretlen lényét, aki így vagy úgy gondolkozik, cselekszik... * Mindezért nem vállalok felelősséget. Könnyen lehet, hogy szanszkrit szavakkal tűzdelt magyarázatát félreértette az a megfoghatatlan lény, aki vagy ami által gondolkozom. Bájos, fiatal felesége érkezése vetett véget a magasban kóválygásnak. A házigazda, mint Lukács professzor honfitársát mutatott be. Szegény asszonyka feszélyezetten mosolygott , 4— ő nem tudta, ki Lukács és titkolta férje előtt. Az elemiben tanít bőrmunkát és batikolást. Tagore a kezdet kezdetén beiktatta a gyakorlati munkát a tanrendbe. Sriniketánban okvetlenül látogassak el. Ott már a Nobel- díjas és világhírű Tagore 1922- ben elindította a falufejlesztési mozgalmat. Háziiparra tanította a falusiakat. Kis üzemeket szervezett, amelyeket azóta is maguk vezetnek. Borzasztó, erről nem tudtam — mondtam elkeseredetten.— Délután visszautazom Calcuttába, nem lesz rá időm. — Igazán kár — mondta a férj, feleség egyszerre. — Aztán az égőszemű férj már feloldódott feleségének: — Adj vendégünknek egy beszámolót. Az asszonyka, habos rózsaszín szárijában, könyvoszloptól könyvoszlopig suhant. — Vigyázz, vigyázz! — kiáltott a férfi. — Vigyázok — nevetett és rakta félre óvatosap a kopott aranyozású szitarát. Ki játszik rajta? — Én, de mind a ketten énekelünk hozzá — felelte a filozófus. Előkerült a brosúra. És akkor megkértem őket, búcsúzóul énekeljenek. Kedvesen összevillantak. Kint a kertben leültek egy bokor alá — déli naptűz lángolt körülöttünk, — Egy Tagore-dalt énekelünk, amit én fordítottam tamilra — vette ölébe hangszerét a férfi. Nem akarom soha elfelejteni a képet, s a mély basszúszengés ben vergődő madár csipo- gású szopránt. Ligeti Vilma Vége. száz darab 122 mim-es rakéta csapódott. Ezzel egyidejűleg a partizánok tűz alá vették a főváros közelében levő Bien Hoa-i légitámaszpontot. Nyugati hírügynökségek egyébként azt jelentik:, hogy az éjszaka Saigonban viszonylagos nyugalomban telt el és a reggeli órákban kibontakozott harcok heve sem éri el az előző napokét, Saigoni megfigyelők azonban valószínűnek tartják, hogy a partizánok a viszonylagos nyugalmat a fővárosiban kiépített állásaik megerősítésére használják fel. Erre mutat az is, hogy csütörtökön a környező tartományokból a hazafias erők nagy számú egységei indultak Sodron irányába, és ezek minden valószínűség szerint meg is érkeztek a fővárosba. SZÁRAZ TRANSZFORMÁTOROK készítését javítását 60 kW teljesítményig VILLANYMOTOR TEKERCSELÉSÉT és SZIVATTYÚK javítását szerelését határidőre vállaljuk DABASI (GYÓNI) műhelyünkben. Dabasi Járási Javító és Szolgáltató KTSz DABAS (GYÓN) III., Kossuth L. u. 4. Telefon: 202.
