Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-09 / 107. szám

Közgyűlés Úriban Kicsi, korszerűtlen /I felszólalók is a húsboltról beszéltek A tápiósülyi fogyasztási szö­vetkezet Úriban tartotta köz­gyűlését. Csizmási Kálmán kereskedelmi osztályvezető értékelte a község helyi szer­vezetének múlt évi munkáját. A bolti kiskereskedelmi iizemág 500 ezer forinttal több forgalmat bonyolí­tott le, mint az előző év­ben. A legjobb eredményt 119,3 százalékos teljesítéssel a 3-as húsbolt, 114 százalékos telje­sítéssel pedig a 12-es vegyes­bolt érte el. Leggyengébben a 11-es vegyesbolt működött. Mindössze 92 százalékkal zár­ta az évet. A múlt év tavaszán megtar­tott helyi közgyűlés határoza­tának megfelelően a szövetke­zet a 11. számú vegyesboltot nemcsak belül korszerűsítet­te, hanem az épületet kívül is tatarozta, új lépcsővel és ke­rítéssel látta el. A 3-as számú húsbolt ré­szére pedig egy 120 lite­res villanyhűtőszekrényt vásárolt. A vendéglátóipari üzemág forgalma 72 százalékkal nőtt. Az ételforgalom növelése te­rén igen szép eredményt ért el a 3-as számú borozó-fala­tozó italbolt. Tartalmas és ol­csó tízórait biztosított az álta­lános iskola tanulóinak. A baromfitenyésztési ver­senyben Szabó Bélánét a fo­gyasztási szövetkezet oklevél­lel jutalmazta. A kölcsönzési tevékenység­ből származó bevételek 59 százalékkal emelkedtek. En­nek arányában a kölcsönzési eszközök értéke 8 ezer fo­rinttal gyarapodott. Űri községben mindössze két egységben fordult elő lel­tárhiány 4 ezer 696 forint összegben. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezeten belül Űri községben a legjobb a vagyonvédelmi helyzet. Csizmási Kálmán előadása végén rámutatott arra, hogy a község húsboltja igen kicsi és korszerűtlen. Ezért arra kérte a helyi ta-- nács képviselőit, hogy a szö­vetkezet részére adják át a tejcsamok helyiségét. Ezzel egyszeriben megoldódna a húsbolt problémája is. A fel­szólalók is megerősítették, hogy Úriban a legfontosabb feladatok egyike: a húsbolt korszerűsítése. (krátky) Amatőr mesterek Vizsgáztak a szabás-varrás „tanszak” hallgatói MONOMDfó PEST MEGYEI. HÍRLAP K ti l Ö. N K I A -D A S A X. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM 1968. MÁJUS 9., CSÜTÖRTÖK Mérlegen a járás ipara Harmintnyoltmilíió exportra Az „aprópénz": nagyobb részesedés — Stagnál a selejtmutató A nőtanács által rendezett szabás-varrás tanfolyam záró- délutánjára indultam el hét­főn. Szabásminták, egy-két el­készült darab kiállítva, a tan­folyamon tanultak összefog­lalása a vezető varrónők által — erre számítottam. Helyette egy nagyon hangulatos, színes ünnejH összejövetelbe csöp­pentem a Monori Vetőmag Vállalat ebédlőtérmében. Fiatalok, mama és nagyma­ma korban levő asszonyok korosztálya, mind képviselve volt a részvevők között. Te­rített asztal, sütemény és koc­cintásra váró poharak, kedves köszöntő szavak és ajándékok (a sokat fáradozó oktatók ré­szére). Mindezt a két hónap alatt baráti közösséggé ková- csolódott asszonyok önként szervezték meg. Igen ötletesen a jelenlevők között legtöbben vállalkoztak az itt elkészült mestermunka „élő” bemutatására, vagyis az itt elkészült iskoladarabban jöttek el. Szabó Lászlóné szí­nes festésű, szép nyakkendő­selyem ruháját akármelyik di­vatos pesti nő megirigyelhette volna. Fehér Lászlóné szürke elegáns szabásvonala tűnt fel. Pete Kálmánná pedig egy egész komoly bélelt kosztüm megvarrására vállalkozott. — Fényes Imrénének ezzel szem­ben kevesebb volt az önbizal­ma, mert nagy óvatosan egy régi kockás ruháját merte csak áldozni „tanulóanyagnak” — mondván, ezért nem kár. De tanúsíthatom, hogy a koc­kás ruha alakítása olyan jól sikerült, hogy gazdája nyugod­tan vallhatta volna új ruhá­nak is. Sokan varrtak köntöst, háziruhát is. Ceglédi Jánosné, aki évek óta vállalja a nőtanácstól a tanfolyamok megszervezését, elmondja, hogy minden évben körülbelül 2 hónapig tart egy ilyen tanfolyam. Hetenként kétszer, két csoportban, két- két órát tart a foglalkozás. Három varrónő vezetésével dolgoztak. Bajkai Elekné, Eva- rics Katalin és Tóth Istvánná így 48 órát áldoztak a varrás tanítására. Mindenki egy ru­hát készített el magának. A tanfolyam díja 50 forint ugyan, de az itt elkészült ruháért leg­kevesebb 100—150 forintot fi­zethettek volna egy varrónő­nek. Kilencvenen indultak, és 60-an fejezték be. Jártak asz- szonyok Gombáról, Vasadról és Nyáregyházáról is. Csömör Sándorné, a nőta­nács titkára, Gál János közsé­gi párttitkár és Kupecz Fe­renc, a községi tanács elnöke mint vendégek örömmel nyug­tázhatták a tanfolyam szak­mai ismereteit túlnövő, nagy erkölcsi eredményt — azt, hogy a háziasszonyok jól érez­ték magukat a közösségben, megismerték a közösségi mun­ka örömét. (reiter) A gazdaságirányítás reform­ja a járás ipari üzemeinél már tavaly éreztette hatását: 1967 volt az első esztendő, amikor nem írtak elő számuk­ra kötelező termelési tervszá­mokat. Mégis magas célokat tűztek ki maguk elé, s ezeket elsősorban a termelékenység növelésére alapozták. Tavaly a járás ipara 309 és fél millió teljes termelési értéket pro­dukált; a szám önmagában is jelentős. Teljes nagyságát iga­zán akkor mérhetjük le, ha például összehasonlítjuk a két évvel azelőttivel. A tavalyi 48 millióval több. Az ipar 1967-es tervét 102,7 százalékra teljesítette. Ez a 2,7 százalékos terv­túlteljesítés közel 8 mil­lió forint többletet jelen­tett a népgazdaságnak. A négy üzem, a Maglódi Vasipari Vállalat, a Vecsési Vízügyi Építő Vállalat, a Mendei Téglagyár és a Mono­ri Kefegyár az egész összeg 52 százalékát, a kilenc kisipari és az egy háziipari szövetkezet pedig az összeg 48 százalékát adta. A vállalatok közül a leg­szebb eredményt a maglódiak érték el, tervüket 14 millió fo­rinttal teljesítették túl, őket a Vecsési VÍZÉP követi 5 milliós túlteljesítéssel. A ktsz-ek között is a vecsé- siek vannak az élen, a mono- riak mellett. A Vecsési Vegyes Ktsz 121, a Monori Járási Épí­tő Szövetkezet 120,1, a Monori Vasipari Ktsz 114,6 és a Vecsé­si Fehérnemű Ktsz 105 száza­lékra teljesítette tervét. A többi kisipari szövetkezet is túlhaladta a száz százalékot, kivétel egyedül a Pilisi Ruhá­zati Ktsz a maga 80 és fél százalékával. Lemaradásuk egyik legfőbb oka az, hogy olyan exportfeladatokat vállaltak magukra, ame­lyek teljesítése előre nem várt okokból meghiúsult. Több mint 3 milliós export- terv-teljesítéssel maradtak el. Egyébként járásunkból ta­valy több mint 38 millió fo­rint értékű ipari áru került exportra, a tervet túlteljesítet­Május a tónál Még nem strand és nem ki­rándulóhely a gyömrői tó — egyszerűen csak tó, mozdulat­lan víztükörrel és mozdulat­lan horgászokkal. Szépsége szavakba alig-alig ölthetö és hiába válogatja az ember a jelzőket, egyik sem illik ide, kevésnek, szürkének tűnik mindegyik. Ilyenkor tavasszal igazi ez a tó. Semmi sem emlékeztet a fröcskölő, sikongó fürdőzőkre, csak az árva kabinsor. A fák nyújtózkodó levelei még za­vartalanul bámulhatják ma­gukat az alattuk elterülő víz­tükörben. A part a horgászoké és a — gyönyörködőé. Aztán jön, a június, omló fényeivel, és a tó strand lesz, egy nagy, tarka, kacagó fürdőhely. Vigyázni kell rá. Vigyázni, s különösen szépíteni, rendbehozni erre a célra is, mert — megérdemli! (koblencz) tűk. A kefegyáriak 9 millió, a gyömrői szabók több mint 8 millió, a vecsési és pilisi fe­hérneműgyártók együtt 10 mil­liónál több, a vecsési háziipa­rosok közel 6 millió forint ér­tékű exportárut készítettek. A jó eredmények ellenére járásunk ipara az exportlehe­tőségeket nem aknázta ki tel­jes egészében. Több s, főleg több jó minőségű árut lehet s kell készíteni. Az ipari vállalatok és a ktsz-ek tavaly is kemény harcot vívtak a minőség javítása, a selej­tes termékek százalékos arányának csökkentése ér­dekében. Az eredmény nagy általános­ságban azonbs az 1966-ossal. Ez a stagnálás azonban nem jelenti s nem is jelentheti azt, hogy az üzemek elérték volna azt a legkisebb selejtszázalé­kot, ami nélkül „szinte már nem is lehet dolgozni”. A terv teljesítését, illetve túlteljesítését ipari üzemeink jórészt az önköltség csökken­tésével érték el. A négy ipari vállalatnál ez a csökkenés az előző év­hez viszonyítva 3,7 száza­lékos, a kisipari szövetke­zeteknél 1,6 százalékos. Ez például a Maglódi Vasipa­ri Vállalatnál annyit jelent, hogy ezzel a módszerrel az üzemi nyereséget több mint 6 millió forinttal növelték. A kisipari szövetkezetek száza­lékszáma pedig „aprópénzre” átszámítva annyit jelent, hogy a dolgozók nyereségrészesedé­se három és nyolc hét között alakult. S ez bizony nem rossz! A MAGGYAR IS EL1ZEM LETT Utak, irodaház Örök probléma a szállítás ■ Segít a bolgár elektromos targonca Tóth Ambrus felvétele A monori maggyár (minek kiírni hosszú és hivatalos ne­vét, hiszen mindenki így is­meri) május elsejére élüzem lett. Az eredményekről, a ter­vekről és problémákról be­szélgettünk Réti Károly üzem­vezetővel. — A tavalyi legnagyobb fel­adatunk az áruraktározási le­hetőség bővítése volt. Az eddigi négyszáz vagon helyett most már hétszáz vagon árut tudunk elhe­lyezni, két nagy ráktárat építettünk. Persze, ezzel a nagyobb befo­gadási lehetőséggel a felada­tok is nőttek r a tisztítási, szál­lítási feladatok. Most is nagy munkában vagyunk: a telep belső területének betonozása folyik, körülbelül két hónap múlva be is fejezzük. A szál­lítást, azaz a belső árumoz­gást nagyban megkönnyebbí­tik majd ezek az utak s a bolgár import elektromos tar­goncák. 1968-ban az irodaház fölé emelet kerül, így központosítva lesz a szét­tagolt irodavonal. — Na, de ne csak az ered­ményekről, a jóról beszéljünk, hiszen egy élüzem élete sem „fenékig tejföl”. Voltak prob­lémáink — elsősorban a szál­lítás körül. Úgy néz ki, hogy ez az „örök probléma”. Az őszi betakarítás alatt a MÁV vagonforgalma óriásit nőtt. A ivartalan áruszállítás nem volt biztosított — a késések, többletköltséget, túlmunkát eredményeztek. Tavalyi exporttételünket si­keresen teljesítettük — sőt azt is elmondhatjuk, hogy ennek a feladatnak az el­végzésében a monori telep volt a legjobb. Az idei exporttervünik: körül­belül 100—120 vagon borsó és harminc vagon egyéb magfé­leség szállítása lesz. K. Zs. BALLAG „EGY KIS ÓVODÁSOM" Nekünk nevelőknek sokkal nehezebb a feladatunk, mint ami abból „kifelé” látszik. Hó­napok és évek telnek el, míg lemérhetjük nevelésünk ered­ményét. Nem végzünk pro­duktív munkát, ahol kézzel­foghatóan le lehet mérni egy ember alkotását, de neveljük azokat az embereket, akik ké­pesek egy nagyszerű kort épí­teni. Az intézményes, szervezett nevelés már az óvodás korban elkezdődik, és a közös, nagy cél érdekében nem mindegy, hogy hogyan. És ez így megy évről évre egy nevelő életé­ben. A kis emberpalánták ne­velése, formálása nemcsak gondot okoz, hanem szép, ma­radandó emléket is. Minden gyermekről marad valami emlék, és a kedves emlékek ambicionálják a nevelőt. Mi kíváncsian és érdeklődéssel figyeljük gyermekeink későb­bi sorsának alakulását. Na­gyon elégedettek tudunk len­ni, ha egy-egy gyermekünk megállja a helyét. Jóleső ér­zés az a tudat, hogy „ennek a gyermeknek a nevelése nékem is feladatom volt. Ezekre a dolgokra az óvodás korú gyermek életkori sajátossá­gánál fogva nem emlékezhet, csak később képes felmérni és értékelni egy-egy nevelő mun­káját. De utólag is értékeid, és ő is emlékszik a nevelőjére, csak akkor mi már nemigen ismerünk az „arcára” a fel­nőtté vált gyermeknek. De a bennünk maradt élmény újra felidézi egy gyermek óvodás­korát, amit látná nem, csak érezni lehet. Nagy öröm ért ma engem is: Magócsi Zoltán, volt kis óvodásomtól kaptam meghívót a gimnáziumi ballagási ün­nepségre, május 11-re. Óvodá­saim közül a bátrabbak meg­kérdezték: minek tetszik örül­ni? Persze ezt az örömöt ők még nem érthetik... Sötét Ormos Zoltánná óvónő HETI UTTOROKRONIKA jr * Édesanyák a padokban Szeretettel köszöntelek, édes­anyám! Ezeket a kedves sza­vakat olvashatták és ezek hangzottak el a kisdobosok és úttörők ajkáról a szombaton és vasárnap megrendezett anyáknapi ünnepségeken. He­tek óta készültek, gyűjtötték a filléreket, hogy a kedves szavak mellé ajándék is jus­son. Monoron a Kossuth iskolá­ban szombaton délután vala­mennyi alsós osztály együtt rendezte meg az ünnepséget. Jelenetek, szavalatok, hang­szerszólók, gyermektánc szere­pelt műsorukban. Az Ady is­kola V/a. osztálya önálló mű­sorral készült és vasárnap délután nagy izgalommal vár­ták az édesanyákat, nagyma­mákat. A folyosón egyenruhás úttörők sorfala várta az anyu­kákat. Akinek megérkezett az édesanyja, az a pajtás kézen­fogva vezette be az osztályba az ünnepeltet és saját helyé­re ültette. Siskó Mária ünnepi köszön­tője után virággal halmozták el a pajtások az édesanyákat, nagymamákat, az alsós tanító­nénijüket, aki csillogó szem­mel figyelte volt tanítványai kedvességét. A műsor után vidám vetél­kedő következett. A szigorú zsűri szerepét — nagyon jól — a mamák látták el. A verseny alatt mindenki lelkesen buz­dította a résztvevőket. Min­denki megmosolyogta a Belicz- ki testvéreket, akik feladatai­Három szegény szabólegény A mendei művelődési ház színjátszó csoportja május 12-én este 7 órai kezdettel bemutatja Balogh József— Buday Dénes Három szegény szabólegény című, négyfelvo- násos zenés vígjátékát. Hely­árak: 12,—, 10,—, 8,— forint. Délelőtt 9 órakor ezt a da­rabot az iskolásoknak mutat­ják be, a belépő: 4,— forint. Békehónap Május 9-én Vasadon ülést tart a Hazafias Népfront köz­ségi bizottsága. Napirenden a békehónappal kapcsolatos in­tézkedések megtárgyalása. JVIAI MŰSOR MOZIK Gomba: Liliomfi. Nyáregyháza: Zseniális megoldás. Úri: Szélhá­mosnő. kát ikrekhez méltóan teljesen egyformán hajtották végre. A versenyen vesztes nem volt, mert mindenkit csokoládéval, cukorral jutalmaztak. A jól sikerült délutánt víg nótaszó zárta be. Sok kicsi sokra megy Országos vasgyűjtési akció indult május 6-án, melybe be­kapcsolódtak járásunk úttörői is. A verseny június 29-ig tart, de a csapatok többsége, mive', akkor már vége lesz a tanítás­nak még'május hónapban in­dít akciót a padlásokon, lom­tárakban található hulladékok „ellen”. Nem egyszerű gyűjtésről van szó, hiszen minden 10 kiló be gyűjtött vasféle után 1 darai sorsjegyet kap a gyűjtő, amiér — ha a szerencse is neki ked­vez — értékes jutalmat kap­hat, vagy éppen főnyereményt, egy Skoda személygépkocsit. A nyereség lehetősége mel­lett, tisztában vannak út­törőink a hulladék hasznos­ságával Is, s ez az akció is le­hetőséget biztosít, hogy a próbakövetelményt maradék­talanul teljesítsék. Sporthírek A hét vége ismét gazdag volt sporteseményekben. Lezárul­tak a kézilabda- és labdarúgó­mérkőzések a körzetekben. Szombaton került megrende­zésre a járási kézilabda-, va­sárnap a labdarúgó-bajnokság. A mérkőzések sok-sok él­ményt és izgalmat nyújtottak. Az ecseri kézilabdázók rutinos játékának híre hamar eljutot* valamennyi csapathoz. Őket tartották a legnagyobb ellen­félnek. Valóban színvonalas játékot mutattak be a nézők­nek. A szerencse mégsem ne­kik kedvezett, mert 2. helyen végeztek. Kézilabdában a fiúknál Üllő, a lányoknál a gyömrői Kos­suth iskola csapata bizonyult a legjobbnak. Hasonló izgal­mas volt a vasárnapi kispályás futball-bajnokság.

Next

/
Thumbnails
Contents