Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

PEST MEGYEI y/CívSiW 1968. MÁJUS 7., KEDD Ultrahang Az ultrahangos eljárásokat egyre nagyobb területen al­kalmazzák a különböző ipar­ágakban. Képünkön kristály- fiveget tisztítanak az ultra­hangos fürdőben. CMJGM.EU Esőre szórni azik a föld A. Gerje-Perje sem segít — Kutak vízével önt&zik a cukarrépát Tavaly és azelőtt is tavasz- szal a legnagyobb gondot a belvíz okozta a ceglédi tsz-ek- ben. Az idén bezzeg nincs pa­nasz a belvízre: valamennyi kútjukat, szi­vattyújukat munkába ál­líthatták, ha a kertészetekben féltve nevelt palántákból, a salátá­ból, a korai zöldségből, kala- rábéból, hasznot akartak lát­ni. A száraz, csapadéktalan időjárás úgy kiszárította a földeket, hogy szinte nyoma sem maradt a'z annyiszor elátkozott magas talajvíznek. A ceglédi termelőszövetke­zetekben — a Petőfi Tsz ki­vételével, ahol nincs kerté­szet — mindenütt dolgoznak az öntözőberendezések. Márciusban felkészültek már erre a víztelen időszakra. A tavaszi gépszemle idejére ki­javították, frissítették az ön­tözőgazdálkodáshoz szükséges berendezéseket is. Szerencsé­re minden tsz-ben van kút — ezeknek a vízét használják fel kertészeteikben. A Dózsa Népe Tsz és a Vörös Csillag Tsz VÁC Kétezerben: ötvenezer lakos Zsúfolt programot terjesztett a Váci Városi Tanács végre­hajtó bizottsága a legutóbbi tanácsülés elé. Mélyreható elemzését adta a város nép­művelési helyzetének a műve­lődési osztály jelentése. A har­madik ötéves terv iparpoliti­kájának végrehajtásáról és a lakosság számára végzett szol­gáltatások helyzetéről az ipari osztály számolt be. A város fejlődésének jövő irányát meg­határozó általános városrende­zési programot Dombay Sán­dor, az építési, közlekedési osz­tály vezetője élő szóban ismer­tette. Elmondotta többek kö­zött, hogy a kétezredik évre mintegy ötvenezer lakosa lesz Vácnak. Három tanácsi rende­let ügyében is határozott a ta­nácsülés: módosította a lakó­házak rendjéről és a lakó bizottságok munkájáról szólót, s hatályon kívül helyezte a műemlékvdéelemről szóló, már időszerűtlen tanácsi rendele­tet. Ugyancsak a mostani ta­nácsülésen szerepelt a pénz­ügyi osztály jelentése az 1967. évi költségvetés végrehajtásá­ról. Megállapítást nyert, hogy múlt évben a városnak nem voltak pénzügyi nehézségei. Jelentést tett a tanácsülés­nek a tervcsoport is az 1967. évi költségfejlesztési alap vég­rehajtásáról. A társadalmi munkások megbecsülésének jeléül a ta­nácsülés a „községfejleszté­sért” elnevezésű jelvény arany fokozatát kilenc, ezüst fokoza­tát tizenkét és bronz fokozatát ugyancsak tizenkét, társadalmi munkában kitűnt váci polgár­nak adományozta. — Ellenvélemények elhang­zása után többségi szavazat­aránnyal elfogadta «a tanáesr ülés a végrehajtó bizottság elő­terjesztését Sződliget területát- csatolási kérelméről, azzal a módosítással, hogy az átcsato­lásra kerülő területen nem le­het házhelyek céljára parcel­lázni. A területet fenn kell tartani a városi és több, Vác környéki községet ellátó víz­műfejlesztési céljaira. A tanácsülésen mintegy tíz interpelláció is elhangzott kü­lönböző városfejlesztési kérdé­sekről. Kivágott denevértanya A Magasbakony tetején, az ugodi erdőség sűrűjében a mi­nap különös meglepetés érte a favágókat. Egy öreg odvas bükkfa törzsében zsúfolt de­nevértanyára bukkantak. A nappali fényességtől megza­vart éjjeli állatkák olyan las­san menekültek, hogy könnyű­szerrel megszámlálhatták őket: kereken 50 odúlakó vált haj­léktalanná a fa kivágásával. T Labdarúgó lipicai kanca FAVORY A 35. újvidéki nemzetközi me­zőgazdasági vá­sárra a rendező szervek és a ju­goszláv lovas szö­vetség bemutató­ra hívta meg a magyar lovas né­pi együttest. A válogatott keretet már össze is állí­tották: a küldött­ség 42 tagú és mellettük az el­maradhatatlan szereplési kellék: 30 pompás ló. A lovasokkal ezút­tal népi tánc- együttes és zene­kar is utazik, ugyanis élőképben akarják bemutat­ni a Jókai-re­gény, az „Egy ma­gyar nábob” pün­kösdi királyság című fejezetét. Ebben megeleve­nedik majd a nagy mesemondó által leírt lovas vetélkedő, káprá­zatos j mutatvá­nyok után dől el, ki a környék leg­jobb lovasa, mi­közben a díszes fogatokon sorra érkeznek a népi zenével köszön­tött „vendégek” — ezúttal termé­szetesen a felkért statiszták. Az együttes műsora lélegzet­elállító számok­ban bővelkedik. Újvidéken bemu­tatják a Koch—5- öst, azt a mutat­ványt, amikor a hajtó a hátrább futó két lovon áll­va vezeti maga előtt a különös fogat másik há­rom arab ménjét. Elutazik a Kis­kunsági Állami Gazdaság híres „labdarúgója” a Favory nevű lipi­cai kanca, „aki” a hátsó lábaival 11-est rúg és nagyszerűen veze­ti a labdát. Bizo­nyára nagy sike­rük lesz a híres hármas, négyes, ötös fogatoknak is a nemzetközi bemutatón. a cukorrépaföldjét is ön­tözi, jobb termést remélve. A leg­kevesebb a víz a Lenin Tsz- ben. A talajvíz szintje is jócs­kán csökkent és ha nem kap­nak hamarosan kiadós esőt, a vízhiány komoly problémát okoz számukra. Sajnos, a Ger- je—Per je csatornáinak vize sem segít, vékonyan csordo­gál a város környékén. Hogy a piac számára mit jelent a vízhiány? Egyelőre csak a primőrök érkezésének eltolódását. Pedagógusmüvéss Somodi László tanár és festő-grafikus művész kiállí­tása nyílt meg Szentendrén a művelődési házban. Nem vé­letlenül írtuk ide azt is, hogy tanár. Az előző kiállításon, melynek helyére most az övé került, a Móricz Zsigmond gimnázium szakkörének tagjai mutogatták oroszlánkörmei­ket. A szakkör vezetője Somo­di László. Ő tehát kétszeresen is bizonyít: a keze alatt ne­velkedő, tanuló fiatalok tehet­ségével és most önálló tárlat­tal: A — mintegy — harminc kiállított kép Szentendre, Por máz, Visegrád, Nagymaros utcáinak, tereinek hangulatát idézi, a grafikai hatások — szinte minden — eszközét fel­vonultatva. MEGKEDVELTE APAJT AZ AMUR Gazdag fogás a tavaszi halászatokon Az állami gazdaságok hal- tenyésztő üzemeiben szakítot­tak a hagyománnyal: nemcsak ősszel, a nagy halászatok ide­jén, „aratják” le a tavakat, hanem folyamatosan, minden időben a szükségletnek meg­felelően szállítják a zsákmányt a Halértékesítő Vállalatnak. A 30 ezer holdnyi tógazdaság területén 15 lehalászó brigád dolgozik, s a hajókról, csóna­kokról egyre-másra merítik vízbe a hálókat. A legtöbb helyről gazdag fogást jelente­nek. Jól sikerült a tavaszi ha­lászat, a hortobágyi, a Bala­ton környéki, valamint a Ti­sza vidéki tógazdaságokban is. Az egyesülés üzemeiből a múlt hónapban több mint 50 vagonnyi hal került az üzle­tekbe. Jóval több, mint ta­valy ilyenkor. Legnagyobb a kereslet a ponty iránt, de a vásárlóközönség kezdi meg­kedvelni az újonnan telepített növényevő halakat, az ízes hú­sú busát és az amurt. Egyéb­ként a Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai halasta­vaiban is meghonosodtak ezek a fajták. Jól sikerült bemutatkozás Fekete alapon szépen raj- [ tő fiatalokkal. Igaz, nem rit- zolt betűk hirdetik a nagy- j kaság náluk a költővendég, de marosi állomáson Juhász j ez az este még a szokottnál is László fiatal, pesti költő be­mutatkozó estjét. Délutánra zsúfolásig megtelik a Pince­klub a költészetet szerető, ér­A kötelességek kölcsönösek A Maglód és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a napokban tar­totta Gyomron tagértekezle­tét, amelyen Ferenczi László elnök számolt be az 1967. évi munkáról és tájékoztatta a gyömrői tagokat a szövetke­zet előtt álló feladatokról. A szövetkezet az elmúlt év­ben 4418 tagot számlált, ebből 1290 gyömrői. Az 1966-os évhez viszo­nyítva 193 fővel nőtt a létszám. Gyomron egy méhész, egy nyúltenyésztő, egy tojáster­melő szakcsoport tevékenyke­dett az elmúlt évben, továb­bá zöldségbolt, szikvízüzem, Szeszfőzde és két daráló üze­melt a szövetkezet keretében. A különböző szakcsoportok sokat fejlődtek. A méhészek 14 taggal működtek, 53 má­zsára kötöttek szerződést és 55 mázsát teljesítettek. A le­adott méz túlnyomó részben első osztályú volt. A faluban egy régimódi szikvízüzem működött, amely nem tudta kielégítően ellátni a nagy kiterjedésű község igényeit, ezért vált szükségessé új, modern töltőállomás üzembe­állítása a Mária-telepen. A zöldségbolt 97,7 százalék­ban teljesítette tervét, annak ellenére, hogy a MÉK mostohán kezelte az egységet. A tojástermelő csoport ered­ményei jók. Ferenczi László a negatívu­mokról is beszélt. Elmondot­ta, hogy a két daráló közül a Sallai utcai ráfizetéses volt. A szeszfőzde ráfizetése 18 ezer forint volt. Az elnöki beszámolóhoz többen szóltak hozzá, s az eredmények elismerése mel­lett határozott kritikával il­lették a szövetkezet vezetősé­gét. Varga Imre, a községi ta­nács elnökhelyettese hangsú­lyozta: a kötelességek kölcsö­nösek, s ezeknek teljesítése nemcsak a tagságra nézve kö­telező, hanem a vezetőségre is. Sárospataki Lajos és Var­ga József felvetették: mi az oka annak, hogy az elmúlt évben is több mint 2 millió forint volt a szövetkezet haszna, s mégsem kaptak a dolgo­zók nyereségrészesedést. Ágoston György sérelmezte, hogy a méhészek nehezen kapják a mézelőleget, a múlt évi prémiumot sem kapták meg. Fehér Sándor, a nyúltörzs- állományi hitel miatt rekla­mált. Többen hangsúlyozták, hogy a vezetőségnek fokoznia kell az ellenőrzést és többet kell foglalkoznia, törődnie a tagsággal. A tagok ne csak évente egy-két alkalommal érezzék, hogy a szövetkezet kötelékébe tartoznak. A szövetkezet elnöke el­ismerte a hiányosságokat és zárszavában annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy az idei gazdasági év mindenki megelégedésére nagyobb eredményeket hoz majd. izgalmasabbnak ígérkezik. Az irodalmi szakkör tagjai ugyanis, már előzőleg megis­merkedtek a fiatal költő ver­seivel, s a súlyos, nehézveretű sorok művészi tolmácsolását érdeklődéssel Várják. Mikor az előadók — Babits László és Cseh Erzsébet — a dobogóra lépnek, minden zaj elcsitul. Figyelmes csendben, hangzanak el egymásután a meglepően érett, a világról, az emberről a teljesség igényé­vel szóló versek. Juhász László stílusa nem visel ma­gán „divatos” jegyeket. Egy­szerű és mély. Alapja az őszinteség, bátor kiállás a bar­barizmus, és minden — az embert megrontó erő — ellen. A fiatal költő, Juhász László, a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló Vál­lalatnál dolgozik — gépjaví­tóként. Fizikai munkás, aki a napi munka után hazatérve verssé formálja érzéseit, ta­pasztalatait, gondolatait. NAGYKŐRÖS Pár lépés a határ... ÍTÉLT A BÍRÓSÁG Hirtelen támadt ötlet — hosszan tartó következmény. Így lehetne summázni a tör­ténetet. Tavaly karácsonykor a mozi előtt képeket nézegetve be­szélgetett Duka Ferenc. Nagy­kőrös, Leininger utca 2. szám alatti lakos. J. J-vel, fiatalkorú barátjával. Hogy az aznap játszott „Az Angyal lesen” című film adta-e az öt­let indítékát, vagy valami más, ezt már nem lehet kide­ríteni, de Duka Ferenc azt javasolta barátjának, hogy szökjenek Nyugatra, mert ott jóval izgalmasabb az élet. Ügy képzelték, hogy Jugo­szlávián keresztül Olaszor­szágba mennek. A fiatalkorú J. J. közölte szüleivel, hogy elutazik Sze­gedre munkát keresni. A szü­lőket nem lepte meg a beje­lentés, mert fiúk korábban is dolgozott már Szegeden és él­tek ott rokonaik. December 27-én a két barát elindult Sze­gedre, ahová részben gyalog, részben autóstoppal két nap múlva megérkeztek. Decem- ben 29-én a fiatalkorú egyik rokonánál tartózkodtak, majd 30-án elköszöntek, és a vas­útállomásra indultak, mintha hazautaznának. Itt J. J. egy levelezőlapot firkantott szü­leinek, melyben értesíti őket, hogy talált munkát és január vége felé ismét jelentkezni fog, személyesen, vagy levél­ben. Alkonyaikor indultak el a Belgfádi úton, és bár úgy képzelték, hogy a határőrök mozgását figyelve, megpró­bálnak kijutni az országból — Röszke közelében, a határ*- tói másfél kilométerre egy járőr igazoltatta őket — és ezzel a kalandosnak ígérkező út befejeződött. A bíróság Duka Ferencet egy rendbeli tiltott határát­lépés kísérletében és egy rendbeli lopással elkövetett tulajdon elleni bűntettben mondta ki bűnösnek. Neve­zett ugyanis a disszidálási kí­sérlet előtt egyik előző mun­kahelyén munkatársa pantal­lóját elemelte. A bíróság 10 hónapi börtönbüntetésre ítél­te és két évre eltiltotta a köz- ügvek gyakorlásától. Fiatalkorú társát háromhó­napi szabadságvesztésre ítél­ték, de büntetését a bíróság háromévi próbaidőre felfüg­gesztette. MINITRILÓGIA Pál, az osztály szégyene — cipész íett. Egyszer volt, régen volt, réges-régen. Ma még ma van. S Pál ma is cipész. Maszek a Lipótvárosban. Péter kitüntetéssel matu­rált, summa cum laude dokto­rált. Tanár lett. Pedagógus ma is. A minap látta, mutatta is kisfiának a zsúfolt 6-os villa­mos ablakából egykori osz­tálytársát. — Látod ott azt a bácsit ab­ban a vadonatúj Opel Rekord­ban?... — s büszkén tette hozzá: — Együtt jártunk is­kolába. 0 A Vörösmarty téri cukrász­da pultja előtt egy nagyon-na- gyon idős nénike és egy na- gyon-nagyon fiatal lányka áll. A rövid hajú matróna ked­vében szeretne járni a még rö- videbb frizurájú csitrinek. — Neked mit vegyek? — Semmit. — Rigójancsit? — Nem ... — Indiánért?... Dobost...? Sarokházat? — Nem kérek. — Nézd, francia krémes. Most hozták ki, még egészen friss. — Kösz, de sütire nincs ked­vem ... Az öreg hölgy tovább kapa­citál : — Hát akkor mire? ... Vá­lassz! A bakfis látja, egyszerűbb, ha kér. S menten rendel is, ha­tározottan, magabiztosan: — Egy fél gint .. László Miklós D — Borzasztó ... ' Nem bírok lefogyni • • • Pedig van úgy, hogy két napig nem eszem egy falatot sem ... s naponta úszók fél órát... Hiába! Kati — jóval a húszon in­nen — kamaszőrjítő, férfibo- londító, vénifjító szőke, kék szemű kislány panaszkodik. Társnői helyeslőén, megértőén bólintanak. Zsuzsin a sor. Huszonöt esz­tendős, hamvas bőrű. Kecses léptű, feszes izmú, nagy cson- tú. Vidám lélek, azonban most részvétváróan szomorú. — A kolléganőm tanácsolta, dohányozzak — mondja. — Nem használ. Pedig van úgy, hogy egy nap húsz cigarettát is elszívok. Mégis három kiló­val több vagyok, mint tavaly. A múlt szombaton mértem. Lassan már nem férek a ru­hámba. — Egyik nap gyümölcskúrát tartok — magyarázza a görög profilú, harmincéves Teri. — Másnap csak tejet iszom ... Semmi mást. Vajon hol, mi s mennyi az arányos testű, barna bőrű, ki­sportolt Terin a felesleges? Ibolya — Kati mamája — szakszerűen tanácsolja: — Diétázni kell. Ne egye­tek, csak vízben főtt krumplit zsír nélkül, kétszersülttel. Kekszet, hideg, keserű teát. S — ez a legfontosabb! — dél­után már egy falatot sem. Ne igyatok vizet, és ne aludjatol feleslegesen perceket sem. Ér is így csinálom. Idősebb hölgy: Éva nén kontráz. — A torna, csak a torna biz­tos ... Ki az ágyból hajnal­ban. Egy-kettő... Híd .. Mellső fekvőtámasz... Na­ponta húsz perc. Ilona lépett e pillanatban i szobába. A többiek végigmér­ték karcsúságát. Irigyer szemlélték termetét, fiús alak­ját, hipsteres soványságát Ilona is önmagáról beszél. — Mondd — kérdi Zsuzsátói —, hogy csinálod ezt a dundi- ságot? Mert én nagyon unom a keszegségem. Ügy szeretnél hízni ... Pörköltet eszem no- kedlival és zsíros kenyeret Barna sört iszom és habzsolom a tejszínhabot. Hiába. Átal­szom a vasárnapokat, leszok­tam a bagóról, nem használ. & Péter és Pál együtt jártai iskolába valamikor. Péter jc tanuló volt, Pál rossz. Pétéi eminens, csupa nagybetűvel Pál bukott diák, csupa kicsi­vel. A szülők milliószor emlí­tett példaképe: Péter — a mu­mus, a rém pedig Pál. Míg aztán, miért, miért nem, Páll elérte a végzete, aminél ször­nyűbb annak idején egy gye­rekkel nem történhetett, i pa­pája nemcsak ígérte, hanem meg is tette: suszterinasnál adta a fiát.

Next

/
Thumbnails
Contents