Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
«ST megyei 1968. MÁJUS 5., VASÄRNAP Mit tenne Ön? ZeSsegény idegenforgalmának fellendítéséért? Dániel Kornél festőművész Nagyváradon született negyvenöt esztendeje. Húsz esztendeje fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát. Volttex- tilminlázó, részlegvezető, igazgató, megyei képzőművészeti szakreferens. Képeivel hosszú esztendők óta találkozhatunk a kiállításokon. Jelenleg a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum igazgatója. O Mit tud Zebegényről? — Évtizedek óta a turisták kedvenc kirándulóhelye. Nem véletlenül. Festői szépségű táj. Hegyek, völgyek, patakok, Duna, csodálatos panoráma itt mind egy helyen megtalálható. Tudomásom szerint évente mintegy százötvenezer turista fordul meg Zebegény- ben és környékén. O A természeti szépségeken kívül mit nyújt még ez a táj a turistáknak, kirándulóknak? — Az elmúlt néhány esztendőben szabadtéri színpaddal kísérleteznek. Néhány hangverseny — tudomásom szerint ez minden, amit a természeti szépségeken kívül kaphattak itt a turisták. O Mit jelent Zebegénynek a Szőnyi István Emlékmúzeum? — Nyolc hónappal ezelőtt nyílt meg. Azóta mintegy tizenötezren keresték fel. Szobáin, műtermein nem változtatott senki, nyolc esztendővel a művész halála után is minden olyan, mintha ma is falai között élne a mester, ez vonzereje. És az, hogy olyan híres alkotásokat láthat itt a látogató, mint a Vetkőző lány, a Sirató asszonyok, a Kerti pad és a Zebegényi temetés. Mindez tartalmasabbá, gazdagabbá teszi a Zebegénybe látogató turisták programját. Szőnyi István életének és művészetének megismerése közben közelebb kerülnek a művészethez. Annál is inkább, mert a képzőművészeti élményt filmélménnyel gazdagítjuk: Kol- lányi Ágoston színes alkotását vetítjük napjában többször is. Azután: egy hete megkezdődtek a Kerti pad hangversenyek, s folytatódnak ezentúl minden hónap utolsó vasárnapján. A képzőművészethez így kapcsolódik a filmművészet és a zeneművészet, és rövidesen zenés irodalmi délutánokra is sor kerül. O Zebegény helyt tud-e állni a megnövekedett és a várhatóan tovább növekedő idegenforgalomban? — Nehezen. A faluban mindössze egy étterem és egy presszó van. Kimutatható, hogy az étterem forgalma ugrásszerűen megnövekedett a múzeum megnyitása óta. A hét végeken pedig már régóta nem tud maradéktalanul eleget tenni a kirándulók igényeinek. Különösen akkor nem, ha váratlanul elromlik az idő. Még fedelet sem tud biztosítani a kirándulóknak! A presszót pedig két hete tatarozzák. (Éppen most, turistaidényben!) És ami a gondokat tovább növeli: elkészült a hajóállomás, megindult a hajóforgalom. A megyei TIT például májusban ezerkétszáz látogatót hoz kü- lönhajóval a nagykátai járásból egyetlen nap alatt! És micsoda gond, ha valaki hosszabb időt szeretne eltölteni itt! A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal korlátozott mértékben biztosítani tud ugyan a fővárosban érdeklődőknek vendégszobát, de az összeget ott kell befizetni, és a házigazda csak jóval később kapja meg az eddigi gyakorlat szerint ezért a fizetségét. Pedig ő dolgozik meg érte elsősorban, és nem az Idegenforgalmi Hivatal! O Elképzelése a megoldást illetően? — Itt van például a Fischer- féle műemlék malom. A fel- szabadulást követő években még működött ez a vízi malom, de már évtizede üresen áll. Meg kellene vásárolni és berendezni vendéglátóipari kombináttá, amelyben korszerű étterem, presszó és néhány vendégszoba is helyet kapna. S a malom mögött lehetőség nyílpa kis faházalt .építésére is, Ha a tsz területi szövetség és a földművesszövetkezet fantáziát látna benne, biztos, hogy hamar visszatérülne a ráfordítás. A környező termelőszövetkezetek helyben értékesíthetnék termékeiket, többek között e vidék híres málnáját és itt palackozott hűsítő italaikat. O Más tervek? — Nem bontaná meg a múzeum épületeinek harmóniáját, ha sor kerülne egy nagy kiállítóterem megépítésére. Jelenleg, éppen helyszűke miatt, . , „ ,, , i Szőnyi István művészetének O A népművelésnek ez a csak töredéke látható itt. komplex formája minden bi- E kiámtóterem megépítésé- zonnyal meg több látogatót j vel két_háromszáz aikotás ls vom majd Zebegenybe. — Biztos vagyok benne. Annál is inkább, mert amint hírt adtunk már róla, júliusban megnyílik az első zebegényi képzőművészeti szabadiskola olyan előadókkal és tanárokkal, mint például Pátzay Pál kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, Somogyi József Kossuth-díjas érdemes művész. Jövőre már külföldieket is szeretnénk meghívni a sza- 'b->. bemutatható lenne, ez pedig olyan vonzerőt biztosítana Zebegény számára, amellyel nem sokan büszkélkedhetnének. És szó van arról is: műteremházat szeretnének építeni fenn, a dombtetőn, ahonnan belátni a tájat, le egészen a Dunáig. Ezekben a műtermekben ma- gyar és külföldi festőművészek alkothatnának kora tavasztól késő őszig. Olyan gondolat is felmerült: nem pénzért vált- r-»rj itt-tartózkodásuA magyar bútoripar legnagyobb vállalata rm bubiv BUDAPESTI BÚTORIPARI VALLALAT n A BNV 8. sz lakberendezési pavilonjában (a vásár főterén) a kiállítás tartama alatt BUBIV" márka MINŐSÉG, JÓ ÍZLÉS! kát, hanem egy itt készült alkotásukkal. Az évek során egy második múzeum alakulhatna ki ily módon Zebegényben. O Közelebbi tervek? — Eddig mintegy ezer külföldi látogatója volt a Szőnyi István Emlékmúzeumnak. Finn diáklány, kanadai kereskedő, angol tanár, francia tisztviselő, dán orvos, német pártmunkás, lengyel mérnök, a vveimari múzeum igazgatója és sokan mások. Egy-két héten belül idegen nyelvű — orosz, angol, francia német és cseh — tárlatvezető magnetofonok könnyítik munkánkat. Megalakult az ifjúsági múzeumi szolgálat, mintegy húsz, továbbképzésben rendszeresen részt vevő diák segíti a vendégek kalauzolását. És most van alakulóban a turistaszolgálat is: mivel a múzeum tíz órakor nyit, a turisták viszont már reggel nyolckor megérkeznek Zebegénybe, ők gondoskodnak arról, hogy a korai időpontban is megtekinthessék az emlékmúzeumot. O Mint múzeumigazgatónak mi a legfőbb célja? — Élőnek megtartani Szőnyi István művészetét és emlékezetét. És ezzel párhuzamosan: az eddiginél is nagyobb mértékben fellendíteni Zebegény idegenforgalmát. Prukner Pál ELSŐ DÍJ DOHÁNYÉRT Jóminőségű dohányával már tavaly hírnevet szerzett a kó- kai Kossuth Termelőszövetkezet. Nagy szó ez, hiszen a kó- kaiak a legkiválóbb szabolcsi dohánytermesztő gazdaságok mellé zárkóztak fel. A múlt év őszén a Kossuth Tsz nagydíjat szerzett a mezőgazdasági kiállításon s több magas helyezést kapott a bemutatott dohányáért. Legutóbb a Magyar Dohányipar első díját szerezte meg a kókai közös gazdaság. Ismét jelentkezhetnek fiatalok az NDK-ba TÁJÉKOZTATÓ A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatót á'litott össze a mezőgazdasági nagyüzemek, termelő- szövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, szakszövetkezetek, halászat' termelőszövetkezetek, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, a kisipari szövetkezetek, és a kisiparosok élelmiszer- ipari tevékenységéről. A 176 oldal terjedelmű könyvet a járási tanácsok, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai díjmentesen bocsátják az érdeklődők rendelkezésére. Ez év őszén újból elindulhatnak ifjú magyar szakmunkások é szakképzetlen fiatalok a Német Demokratikus Köztársaságba hároméves szakmai továbbképzésre, illetve szakma tanulására. Pest r véből természetesen szintén jelentkezhetnek 18. életévüket betöltött, de 26 évesnél nem idősebb, egészséges fiúk és lányok. Megyénkből elsősorban lakatosok és elektroműszerészek mehetnek Németországba. A megyei tanács munkaügyi osztálya néhány vállalatot és szakmunkás tanulóintézetet je' lt ki, ahol az ott dolgozó, illetve idén szakképesítést nyerő fiatalok jelentkezhetnek. Hat gimnáziumot pedig, ahol most érettségiző szakképzetlen r' mdékeik jelentkezését fogadják el. Esetleg sor kerülhet a kijelölt vállalatokhoz nem tartozó, a feltételeknek egyébként megfelelő főként gépgyártó, lakatos, altalános műszerész, villanyszere ’ 5 és bútoripari szakmunkás fiatalok kiutazására is, ha június 10-ig bejelentik szándékukat az állandó lakhelyük szerint illetékes városi, . vagy munkaügyi csoportjánál. Sikert aratott a Pest megyei kiállítás Szófiában Navy érdeklődés kíséri azt a kiállítást Szófiában, amelyen Pest megye iparát, mezőgazdaságát, kulturális életét és népművészetét ismerheti meg a bolgár közönség. Szófia után a bolgár főváros környékén is bemutatják az érdekes anyagot. Méhtábor A DUNABOG- DANYI ÚTTÖRŐ TERMELŐSZÖVETKEZETNEK 66 CSALÁDBÓL Allö méhészete .táborozik A FALU SZÉLI GYÜMÖLCSÖSBEN. A TERMELŐSZÖVETKEZET TAVALY 15 MÁZSA MÉZET PERGETETT. EZT A MENY- NYISÉGET AZ IDÉN 18 MAZSA- RA SZERETNÉK NÖVELNI. A SZOVJET SAJTÓ NAPJA Nincs a világnak egyetlen fővárosa, ahol ne vetnének számot vele: mit ír a Pravda. Pravda — magyarul igazság. 57 éve hirdeti az igazságot az SZKP központi lapja. Címoldalán, a fejléc mellett a lap első megjelenésének dátuma: alapítva 1912. május 5-én. A Pravda első példánya csak öt évvel előzte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét. E győzelemben elválaszthatatlan szerepe volt a párt központi orgánumának, amely harcra mozgósította a tömegeket a régi világ, az elmaradottság erői ellen. A forradalom győzelme óta újságok, folyóiratok százai és ezrei kapcsolódtak bele abba a nagy munkába, amelyet a Pravda kezdett el. Harcba indultak az embermilliók agyának és szívének megnyeréséért, a széles tömegek felvilágosításáért, a szovjet nép szocialista szellemű neveléséért. A Pravda s a többi szovjet lap hírt adott az ötéves tervek nagy építkezéseiről és munkasikereiről, ott volt a frontkatonák mellett a lövészárokban Moszkva alatt — és Berlin alatt is. Felmérhetetlenül nagy szerepe van a szovjet sajtónak a párt legutóbbi kongresszusai által meghirdetett nagyszabású feladatok eredményes valóra váltásában. A szovjet sajtó erejét az eszmék határozzák meg, amelyeket hirdet —, de a puszta számok is jellemzők. Ma több, mint ötezer különféle újság, folyóirat jelenik meg szovjet földön és egyszeri megjelenési példányszámuk meghaladja a 181 milliót. Mai ünnepükön őszinte szeretettel köszöntjük a szovjet sajtó munkásait, újságírókat, nyomdászokat, lapterjesztőket, mindazokat, akik munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a lenini párt igazságának ténye eljusson az olvasók millióihoz. ÁRCÉDULÁK Á KIRAKATBAN Négy hónap rövid idő, mégis, ma már mosolyogtatónak tűnik a december végi, január elejei nyugtalanság. A kirakatok izgatott nézegetése, az árcédulák módszeres böngészgetése, az itt-ott, elsősorban az építőanyagoknál tapasztalható fokozott vásárlási kedv a gazdasági reform részeként bejelentett termelői árrendezések előzményei, illetve, következményei voltak. Ma már tény: a „minden drágább lesz'’-t hangoztató híresztelések nem találtak szélesebb körben meghallgatásra, nem volt pánikszerű fölvásárlás, a takarékbetét-állomány pedig emelkedett. Az árstatisztika segítségével — új eszköz ez, eddig nem volt, most mintegy háromezer fogyasztási cikk árát kísérik figyelemmel havi összesítésben — tudjuk, hogy a kiskereskedelmi árszínvonal a tavaly január-februárihoz mérten 98,3 százalék, a piaci árszínvonal pedig 98,4 százalék volt. Olcsó vagy drága? A termelői árrendezés szükségessége, s ennek kihatása a fogyasztói árakra, időben távoli okokra vezethető vissza. A felszabadulást követő esztendőktől kezdve, a fogyasztási szerkezet alapvető változásokon ment át. Elég taíán példaként megemlíteni, hogy 1940-ben évente 1,2 kg cukrot fogyasztott fejenként a falusi ember, napjainkban ez a mennyiség harminc kilogrammra emelkedett. Rendkívüli méretekben megnőtt a falun felhasználásra kerülő ipari eredetű anyagok meny- nyisége, s összetételükben is jelentősen változtak. (Pl. a kékfestő anyagok eltűnése stb.) A lakosság pénzbevételei ugyancsak emelkedtek: a munkások és alkalmazottak reálbére 75 százalékkal, reál- jövedelme 115 százalékkal, a parasztság reálfogyasztása 92 százalékkal volt nagyobb 1965-ben, mint 1949-ben. (Tíz esztendő alatt, 1957—1967 között csak a bérfejlesztésre fordított összeg 8,9 milliárd forint volt.) Ugyanakkor azonban húsz esztendő alatt a fogyasztói árak — többségükben 1946—1952, de főként 1951—1952 között — száz szá>- zalékkal emelkedtek, s mivel nem okvetlenül az volt az olcsó, ami társadalmilag is kevesebbe került, s nem az a drága, ami többe, a fogyasztási szerkezetben érthető torzulások jelentkeztek. Az 1968. január elsején megkezdett árreform előtt a lakosság fogyasztását szolgáló árualap csak mintegy tíz százaléka került értékéhez közelálló áron eladásra, míg harminc százalék igen magas adókkal, hatvan százalék pedig állami dotációval kiegér szítve jutott a fogyasztóhoz. Árviszonyaink alapvetően 1946-ban alakultak ki, s a forint megteremtésével, a valutastabilizációs rendelkezésekkel függtek össze. Az 1951- ben végrehajtott árreform az addig is meglevő ellentéteket, ellentmondásokat kiélezte, s lényegében függetlenítette az árakat a társadalmilag szükséges munkaráfordítástóll Igen szélsőséges ún. ,,-tól -ig” határok alakultak így ki. A női divatszövetek ára például 32—71, a kártolt gyapjúszövet 13—55 százalékos adót is magába foglalt, míg ugyanakkor a konfekciónál 55 százalékos állami dotációtól 39 százalékos adóig, a tejnél és tejterméknél 30—225 százalékos állami dotációig, az építőanyagoknál 150 százalékos állami dotációtól 74 százalékos adóig terjedt ez az ún. „tól-ig” határ. Első lépésként Megközelítően egymillió árucikknek volt hatóságilag meghatározott, tehát merev, a piaci viszonyokat nem tükröző ára, s mintegy 2500 adókulccsal dolgoztak az ármegállapításkor. Ezt a lehetetlen, mert előrehaladást gátló helyzetet első lépésként az 1968. január elsején életbe léptetett árreform kezdte megszüntetni. Maga a folyamat egésze legalább tíz esztendőt, ha nem többet igényel, s érthetően, az első lépéseket kellő „biztosítással'' tettük és tesszük meg. A 2500 adókulcs ezerre csökkent — ez már önmagában is jelentős lépés, de ugyancsak az a különböző árformák létjogosultságának elismerése. 1968-ban, a tervezett forgalom 19,7 százaléka bonyolódik — számítások szerint — rögzített árakon. A maximált áron — itt tehát csak árcsökkentés történhet — forgalomba kerülő termékek 29,7 százalékot tesznek ki, a limitáras — itt öt-tízszázalékos emelkedés várható — cikkek aránya 27,3, míg a szabadáras termékeké 23,3 százalék. A négyféle ártípuson belül természetesen forgalmi szektoronként eltérőek az arányok, mert például míg a ruházati termékeknek 21,1 százaléka maximált, 53,5 százaléka pedig limitáron kerül forgalomba, addig a vegyes iparcikkeknél ez a megoszlás 50, illetve 22,2 százalék. A számok nehezebbnek tűnő mondanivalóját lefordítva: megkezdtük annak következetes érvényesítését, hogy egy- egy terméket nagyjából any- nyiért vásárolhassunk meg az üzletben, amennyibe az a társadalomnak került. Azaz: a termék ára ne valami mesterségesen kialakított összeg legyen, hanem kifejezője, tükrözője a valós értéknek. (Például: olcsóbb legyen a pamutáru, mert ennek kedvezőek a termelési feltételei, s nem igényelnek túl nagy munkaráfordítást ) Az állami árpolitika míg egyrészt vigyáz arra, hogy az árreform
