Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-30 / 125. szám
2 £'^#irttm 1968. MÁJUS 30., CSÜTÖRTÖK Az olaj — és Mexikó 1938. május 30-án, harminc évvei ezelőtt, jelentős esemény történt Mexikóban: a tőkés világban első ízben külföldi olajérdekeltséget államosított egy kapitalista állam. Mindenütt felfigyeltek erre a fordulatra, amelyet Mexikó történetének ismerete nélkül nem könnyű megérteni. Mexikó népe 1810-től szinte folyamatosan küzdött felszabadulásáért. Nagy sikerek és nagy kudarcok jelzik ezt az utat. Parasztfelkelések robbantak ki a földesúri zsarnokság ellen. Lerázták a spanyol gyarmatosítók igáját. Kikiáltották a szövetségi köztársaságot. Több ízben szabadságharcot vívtak az USA ellen. Nemzeti balsikereik főoka mindig az USA volt. A belopakodott jenki telepesek 1836-ban elorozták tőlük Texast, 1848-ban a Rio Grandétól északra eső területeket: Üj-Mexikót, Arizonát, Felső-Kalifomiát. 1853-ban „vásárlás” révén raboltak újabb területeket, A további expanziónak a népi erőkre támaszkodó Juarez elnök vetett véget. Juarez államosította az egyházi birtokot, eltörölte a szerzetes rendeket és elválasztotta az államot az egyháztól. Ez a demokrácia tette képessé Mexikót az angol—francia—spanyol invázió visszaverésére és Miksa császári törekvéseinek megakadályozására. Juarez halála után Diaz tábornok ellenforradalmi diktatúrája kerekedett a demokrácia fölé. A földesurak és papok uralma visszaállott, s az ország kapui kitárultak az angol és amerikai tőke előtt. A századfordulón a gazdag bányák 75 százaléka, a kőolajforrások 50 százaléka az USA-tőkések birtokába került. Ugyanekkor az indián és a mcsztic parasztokat kiforgatták földjükből, s meghonosították a peon-rendszert, a tudatosan eladósított mezőgazda- sági munkások modern rabszolgaságát. Szükségképpen tört ki az új farradalom 1910-ben Madero vezetésével, Villa és Zapata legendás hírű partizánvezérek támogatásával. Ebben a forradalomban a munkások és a parasztok már vállvetve harcoltak egymás mellett. Megint csak az USA tört az országra: 1914-ben megszállta Veracrúzt, 1916-ban pedig egész Észak-Mexikót akarta megkaparintani. Ezt a jenki számítást általános népi felkelés hiúsította meg, s az új elnök, Carranza idejében forradalmi alkotmányt iktattak törvénybe. Kimondották: ezentúl az ország minden természeti kincse a hazáé. Cárdcnas elnök pedig földet osztott a parasztközösségeknek, az ejidóknak. Csakis ebben a népi erőkre támaszkodó demokratikus légkörben kerülhetett sor az államosításokra. Előbb 1937-ben államosították az idegen tőkések kezén levő vasutakat, egy évvel később pedig, 1938. május 25-én az amerikai és a holland olajmágnások birtokában levő olajkuta- kat. Létrehozták a PEMEX (Petroles Mexicanos) elnevezésű államilag ellenőrzött vegyes vállalatot, s ki- ebrudalták az országból a Mexican Eagle Oil Co-t. Igaz, Camacho elnök uralma idején, 1946-ig, az idegen tőke ismét behatolt Mexikó gazdasági életébe. A népi harcok eredményei, az államosítások azonban megmaradtak, s bázisai lehetnek a fejlődés újabb szakaszának. Egy bizonyos: Mexikó maga rendelkezik évi 12 millió tonna olajával. Ennek 35 százalékát, a világexport egy százalékát, külföldön értékesítik. Az államosítás példáját azóta több más tőkés országban is követték. BONN HARMADIK OLVASÁS - SZTRÁJKOKKAL A bonni kormány szükségállapot törvényjavaslatát szerdán kezdte tárgyalni harmadik olvasásban a szövetségi gyűlés és feltehetően kétharmados többséggel jóvá is hagyja. A diákság és munkásság tüntetésekkel és sztrájkokkal nyilvánítja ki, hogy nem kér a fasiszta ízű szükségállapot törvényekből. FORTALEZA ZOKOGÓ RENDŐR Egy brazil rendőr feleségének négyes ikrei születtek, két kisfiú és két kislány. Az apa a hírt megtudva zokogni kezdett: „Rejtély, miből fogom most nyolc gyermekemet eltartani” — mondta a gratu- lálóknak. Heves harcok Dél-Vietnaxnhan Roham. A Dél-vietnami Nemzeti Felszaba dítási Front egyik fegyveres egysége a front lobogója alatt indul hősi rohamra az ellenség eilen, Quang Nan tartományban. CSAK RÖVIDEN... a kínai népköztársaság és Nepál képviselői Pe- kingben kereskedelmi szerződést írtak alá. TIZENEGY NAPPAL a műtét után meghalt Európa első tüdőátültetéses betege, az angol Alex Smith. MEGHALT 92 éves korában Van Dongen, a modern francia festőiskola egyik kiemelkedő mestere, a francia „vadak” csoportjának tagja. GORTON ausztráliai miniszterelnök befejezte látogatását az Egyesült Államokban. RUSK amerikai külügyminiszter erős influenzában megbetegedett. IRAKBAN, az Eufrátesz folyó áradása következtében 150 ezer ember vált hajléktalanná. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS folytatta a délnyugat-afrikai kérdés vitáját. AZ ÉSZAK-INDIAI HŐHULLÁMNAK az elmúlt tíz nap alatt 31 halálos áldozata volt, a hőmérséklet sok helyen elérte a 48 Celsius fokot. NIGÉRIA ÉS BIAFRA képviselői szerdán zárt ajtók mögött folytatták tárgyalásaikat,, miután kedden háromórás megbeszélést tartottak. A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI ALSDORFBAN folytatták a Contergan-per tárgyalását, miután a bíróság elvetette a védelem perhalasztási indítványát. AZ OSZTRÁK KORMÁNY határozatot hozott arról, hogy Habsburg Ottó hét .gyermeke is osztrák útlevelet kaphat. Ottó korábban úgy nyilatkozott, hogy végleges ausztriai letelepedését csak gyermekeinek beutazási tilalma akadályozza. Bodrogi Sándor: %mdec/Cl ' et KOPASZ OROSZLÁNBAN 10. Amikor a vezér újra hivatta, át sem öltözött, fehér köpenyben ment fel az irodaház márványlépcsőin. Kezében kis cédulát szorongatott. — Gondolkodtam az ajánlatán, és azt hiszem, megértettem. vezérigazgató úr. Zseniális gondolat. De... minden körülmények között többre van szükségem évi három-ötezer márkánál. Éppen a tízszerese kell. Munkabérekre. És szükségem van havi tíz fiatal rhésus majomra, kétszáz tengerimalacra. És arra, hogy időről időre közleményeket jelentethessek meg a műtrágyának az élő szervezetekre gyakorolt hatásáról. — Másra nincs szüksége? Például néhány arabra, aki munka közben legyezze önt, ifjú barátom? — Vezérigazgató úr — mondta Wocheck —, legalább egymás előtt ne színészked- jünk. Azt hiszem, ha nem értettem volna meg az önök téridéit... valóban nem érdemelnék többet évi ötezernél. A kísérleteimet minden körül- tnények között folytatni fogom. Ha nem itt, az I. G.-nél, akkor a Dupont konszernnél vagy másutt. Véget nem érő por kezdődik majd a Farben és az új cégem között. És közben ... a faktor, vagyis a szer, az a vegyület, amely minden élő szervezet vastartalmának lekötésére szolgál... elkészül. Egy másik laborban, vezér- igazgató úr! Az igazgató felállt, sétálni kezdett. Néha elmosolyodott, máskor elkomorult az arca. Azután Wocheck mellé lépett. — Tetszik az ultimátuma. Kedves Wocneckem, maga megértett egy titkot, és az értelemnek ára van. A Farben — fizet. Elsejétől a most elkészülő VII. tömbben kap dolgozószobát. Ugyanazon az emeleten két helyiség is az öné. — Köszönöm, vezérigazgató úr. Nem csalódik bennem. Még egy kérésem azonban lenne. Van egy évfolyamtársam, Hilde Kraus a neve. Első asszisztensként számítok rá. A vezér felállt. — Nőügyeket a gyáron kívül ! Itt nincs enyelgés... ! — Bocsásson meg! Félreért engem, vezérigazgató úr. — Hilde Kraus nem nő, hanem gép. Precíz, jól 'szolgáló, fáradhatatlan gépezet. Szükségem van rá. Ha nagy és költséges kéréseimet teljesíti, ne tagadja meg tőlem ezt az apróságot ... Hilde Kraus egyetlen kalap- skatulyával érkezett és még aznap este megjelent a VII. épületben. Rendelkezett, jól tudta, miben kell segédkeznie. A legcélszerűbb szempontok szerint átrendeztette a laboratóriumot. A két nagy helyiséget négy kicsivé alakíttatta, és az ajtókra biztonsági rácsot szereltetett. A labor ajtajára halálfej került, és szigorú hangú felirat rémített el mindenkit a belépéstől. Néhány hónappal később Wocheck Berlinbe utazott. A fiatal mérnök kandidátusi értekezést ment megvédeni. „Az AEROPHOSPÁT műtrágya hatása a gyomnövények terméshozamára” nagy feltűnést keltett. A tanulmány csodálatba ejtette az anyaország és az anyavállalat szakértőit. A nemzetközi sajtó megvásárolta és teljes terjedelmében közölte az előadást. A Farben kilogrammonként 2 dollárcenttel emelte a műtrágya árát. / Kari Heinz Wocheck megkapta neve elé a „dr.”-t, és ahogv mondani szokták: „befutott”. Ekkor már az egész VII-es tömb az asszimilációs kísérleti üzem birodalmává nőtt... ... Az elkövetkező nehéz időkben mindössze kétszer utazott Németországba. Az első esetben, amikor beválasztották a Farben Tudományos Minősítési Tanácsába, másodszor, amikor a Tudományos Akadémia Is tagjául fogadta. Itt mindjárt kellemetlensége is akadt. Az ülésszak minden résztvevője ugyanis katonai egyenruhát viselt. Wocheck saját sérthetetlenségének tudatában így fordult a portáshoz: — Nem tudom, jó helyen járok-e? Hiszen úgy fest ez az épület, mint valami kaszárnya, ahol még a közlegény is tábornoki ruhát visel. A Farbenindustrie közbenjárásának köszönhette, hogy nem tartóztatták le. Ahhoz viszont ragaszkodtak, hogy már másnap térjen vissza Görögországba és folytassa munkáját. A háború hírére az akkor már nagy hírű tudós lassította a kísérletezést és valóban lehetetlenné tette a fegyverként is felhasználható találmány esetleges katonai hasznosítását. Az SS toporzékolt, a Gestapo fenyegetőzött, de a tudós pótolhatatlan szakértő volt. Egyenruhát kényszerítettek rá, amit Wocheck tiltakozás nélkül vett tudomásul és. kijelentette: kész színjáték az élet, és a színpadon egyetlen statiszta sem határozhatja meg, hogy milyen jelmezt terveztessen számára a rendező. Hilde a maga szigorú, komor és erélyes modorával élő falként ékelődött minden birodalmi hatalmasság és a főnöke közé. Olyan anyához volt hasonlatos, amelyik testével is védi gyermekét. A háború után fiatal, energikus igazgató látogatta meg a céget és közölte a tudóssal, hogy két esztendőn belül sikert kell felmutatnia. Az eredeti téma nem változott: a ferrumasszimiláció kémiai módszerét kell produkálnia. Wocheck levette a' szemüvegét, hosszasan törölgette. Eközben arra gondolt, hogy már évekkel korábban megtalálta a megoldást. Ám jelentésében mindig újabb nehézségekre hivatkozott. Az egyszerű, könnven gázosítható és permetezhető anyag recep- túrája Hilde és Heinz ágyában eleven életet élt, de mindketten tudták, ha kiszolgáltatják a titkot, háborúra inspirálják a vereségbe beletörődni nem képes tábornokokat. (Folytatjuk) Dél-Vieínamban kedden az egymást követő ötödik napon ismét heves harcok folytak a demilitarizált övezet nyugati szélén fekvő Khe Sanh-tól egészen Dong Ha-ig, az amerikaiak legkeletebbre levő támaszpontjáig. Dong Ha térségében a tengerészgyalogosok arra törekedtek, hogy a szabadságharcosokat visszaszorítsák a Cua Viet-folyótól, amely a határ mentén fekvő amerikai és dél-vietnami támaszpontok létfontosságú utánpótlási vonala. Az amerikaiak vesztesége saját jelentéseik szerint a keddi harcok során 15 halott és 9 sebesült volt. Saigon egyik nyugati külső negyedében a gerillák egy összecsapásban öt amerikai katonát megsebesítettek. Saigon! jelentés szerint a késő éjszakai órákig csatározás folyt a város központjában, az elnöki palotától háromkilomé- ternyire északra is. A VNA egy szerdai jelentésében közölte, hogy hétfőn a Mekong deltájában a szabadságharcosok megtámadtak és elsüllyesztettek 10 hadihajót, felgyújtottak négy másikat, s harcképtelenné tették a hajók által szállított mintegy ezer amerikai katonát. A meglepetések szerdája a francia fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) szavonulását a közélettől; a második: lemond a Pompidou- lMrmány és De Gaulle tábornok új kormányt nevez ki; a harmadik, amit pillanatnyilag a kommentárok a legvalószínűbbnek tartanok: az elnök feloszlatja a nemzetgyűlést és új választásokat ír ki. Ezt tekintik ugyanis a válságból kivezető utak közül a legcélszerűbbnek. Az elnök ilyen irányú elhatározásában nyilvánvalóan közrejátszik az a tény, hogy a népszavazás terve gyakorlatilag megbukott. Nem látszanak biztosítva a népszavazás • lebonyolításának feltételei, a jelenlegi helyzetben a népszavazásra bocsátott törvénytervezet ígéretei már túlhaladottak, nem elégítik ki a sztrájkoló munkások követeléseit, hátráltatják a sztrájk befejezésére irányuló törekvéseket. A választás kiírása viszont — úgy vélik politikai körökben — elősegítené a munka újrafelvételét. Az elnök lemondásának lehetőségét azonban egyáltalán nem zárják ki. De Gaulle tábornok elutazásának bejelentése után az Európe-I. rádiókommentátora valóságos gyászbeszédet mondott a gaulle-ista rendszerről. A kommunistaellenes áramlatok elszigeteléséről (Folytatás az 1. oldalról) látnak bizonyos szovjetellenes tendenciákat, amelyek bemocskolhatják a demokratikus folyamat tiszta áramlatát. Ilyenformán azt látják, aminek mi magunk is saját akaratunkból és népünk érdekében tudatában vagyunk és ami ellen megalkuvás nélkül akarunk, és fogunk harcolni. Ez pedig nem jelent semmiféle beavatkozást, hanem kölcsönös megértést, amely azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy mindig számíthatunk a Szovjetunió támogatására. — A kommunistaellenes ten. denciák nálunk egyelőre bizonyos keretek között mutatkoznak. A nyilvánosság előtt e tendenciák képviselői azt bizonygatják, hogy ne idézzenek elő nyílt konfliktust pártunkkal és a szocialista erőkkel olyan időszakban, amely előny, télén számukra és amikor — ezt jól tudják — elkerülhetetlenül a rövidebbet húznák. Ám nem szabad megfeledkezni arról, hogyha számukra kedvezőbb helyzet támadna, akkor ezek az erők nyílt támadásba mennének át ellenünk. Kolder véleménye szerint a kommunistaellenes áramlatok elszigetelése szempontjából döntő tényezők a következők: O A pártnak szoros összefogásra kell törekednie, a munkásokkal és parasztokkal, meg kell őket győznie arról, hogy az új politika nem veszélyezteti szociális érdekeiket, épp ellenkezőleg, jobb jelent és jövőt biztosít számukra. O A CSKP-nek olyan politikát kell folytatnia, hogy ne idézzen elő újabb éles konfliktust a párt és az értelmiség között. O A csehek és a szlovákok viszonyát az ország föderatív berendezése révén kell rendezni. O A CSKP-nek be kell bizonyítania, hogy őszintén meg akarja valósítani a nemzeti front politikáját. Ellenkező esetben a párt elveszíti a bizalmat. O A CSKP-nek le kell küzdenie a szektásság, a bürokratikus módszerek és a dog. matikus előítéletek maradványait. A párt lépéseinek semmiesetre sem szabad a legkisebb aggodalmat sem kelteniük abban a vonatkozásban, hogy kísérlet történik a január előtti módszerekre való visszatérésre. *
