Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

KIT MEGYEI 1968. MÁJUS 26., VASÄRNAP Mit tenne Ön? Az erők összefogásáért? Bicskei Gábor harmincegy éves. Budapesten született, de élete nagyobbik részét Tápió- szentmártonban töltötte, ahol apja körzeti orvosként dolgo­zott. A ceglédi gimnáziumban érettségizett, utána elektro­műszerész szakmát tanult. Hét esztendeje népművelő, Buda­keszin kezdte, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyának előadójaként folytatta, jelenleg pedig a Népművelési Intézet munkatársa. Népmű- velés-könyvtárszakos diplomát a szombathelyi főiskolán szer­zett két esztendővel ezelőtt. O Mit tenne ön a kulturális erők összefogásáért? — Amióta népművelő va­gyok, foglalkoztat ez a gonda- lat. Mit kellene tenni azért, hogy a falvak kulturális, szel­lemi és anyagi ereje összeforr­jon az elaprózódás helyett. Minden szervezetnek és intéz­ménynek, illetve gazdasági egységnek van bizonyos anya­gi kerete, melyet kulturális cé­lokra fordítanak. Külön-külön ez az összeg nem jelentős, együtt azonban nagy feladatok végrehajtását is lehetővé ten­né. Csakhogy ezek az összegek az elmúlt esztendőkben soha vagy csak alkalomszerűen és nagyon ritkán kerültek egy közös kasszába, egy közös cél valóra váltása érdekében. O Véleménye szerint az új gaz­dasági mechanizmus változást je- lent ebben a kérdésben is? — Biztos vagyok benne. Én ezt példával is tudom bizonyí­tani. A budai járás öt közsé­gének: Páty, Budajenő, Per­bál, Tök és Tinnye példájá­val. A közelmúltban jártam az említett községekben, s beszél­tem erről a kérdésről a ta­nácselnökökkel, termelőszövet­kezeti vezetőkkel, művelődé­si ház igazgatókkal, ök mond­ták el a változás kézzelfogható jegyeit. O Mellek ezek? — Az öt művelődési ház ösz- tzesen évi harminckilencezer forint állami támogatást kap. Ez bizony kevés. Ahhoz, hogy ezek a művelődési házak meg­feleljenek a népművelés kor­szerű igényeinek, egyre több pénzre van szükségük. Hon­nan vegyék? Az előző eszten­dőkben a hiányzó összegeket különböző szórakoztató ren­dezvényekkel igyekeztek meg­szerezni. Ez a gyakorlat ma még a művelődési házak több­ségében. Bálok, beathangver- senyek, táncdalestek a legje­lentősebb bevételi források. Nem e rendezvények ellen van kifogás, hanem egyre nö­vekvő számuk ellen. Nos, az említett öt községben abban következett be változás, hogy bz öt termelőszövetkezet ugyanolyan összeget bocsátott a művelődési házak rendezvé­nyeinek fedezetére, mint amennyi az állami támogatás. így a kultúrára fordítható anyagi erők egy esztendő alatt megkétszereződtek ezekben a községekben. Ez nem egysze­rűen azt jelenti, hogy csupán a pénzügyi fedezet emelkedett a kétszeresére, hanem azt is, hogy a tanácsok mellett a ter­melőszövetkezetek is felelős és befolyásos gazdáivá váltak a községek népművelésének. O Mit jelent az, hogy a termelő­szövetkezetek befolyásos gazdáivá váltak a községek népművelésé­nek? — Azt, hogy a művelődési házak az említett támogatási összegeket a termelőszövetke­zetekkel közösen kialakított és meghatározott célokra fordít­ják. Szó sincs arról, hogy a termelőszövetkezetek valami­féle „ajándékként” adnának évente nyolc-tízezer forintot. Az a kikötésük, hogy ezt az összeget úgy használják fel, hogy abból elsősorban a ter­melőszövetkezeti tagok profi­táljanak, de — s ez rendkívül fontos vonása az együttműkö­désnek! — az esetek többségé­ben nem egyedül, hanem a község más lakóival, gyakorla­tilag az egész lakossággal együtt. O A gyakorlatban hogyan való­sul meg ez? — Megint csak példával tu­dok válaszolni. Pátyon a falu és a , termelőszövetkezet veze­tői egyaránt szívügyüknek te­kintik a tagság általános és szakmai művelődését, de azzal is tisztában vannak, hogy a művészetek, az adott esetben a népművészet ember- és kö­zösségformáló ereje milyen hatásokat válthat ki a mind fejlettebb társadalmi szerve­zetté és erővé váló gazdasági egységben. A község lakóinak hetven százaléka székely. Ko­vács József tanácselnök lelkes ápolója a székely kulturális hagyományoknak. A közeljö­vőben székely estet rendeznek, és irodalmi műsort Tamási Áron műveiből. Tervezik to­vábbá egy székely jellegű iro­dalmi együttes létrehozását Szabó Bálint, a termelőszövet­kezet elnöke teljes egészében egyetért a törekvésekkel, mi­vel a termelőszövetkezetben is az említett arányban dolgoz­nak székely származású em­berek. Vagyis: ami a falunak jó és hasznos, az feltétlenül jó és hasznos a termelőszövetke­zeti tagságnak is. O Van példa rá, hogy a termelő­szövetkezet vezetői maguk is vé- geznek népművelő munkát? — Igen. A Tök és Perbál községeket összefogó Egyetér­tés Termelőszövetkezet veze­TISZASULY Bizánci orvosok koponyaműtétje A tiszasülyi „Éhhalmon” végzett régészeti ásatás köz­ben egy honfoglaláskori csa­lád temetőjét találták meg a szolnoki Damjanich János Mú­zeum régészei. Az öt feltárt sírban két nő, két férfi és egy gyermek tetemének nyomait fedezték fel. A sírban talált emberi csontokat tüzetes vizs­gád alá vették, s megállapí­tották, hogy a második sír­ban levő koponya tulajdono­sán annak idején műtétet vé­geztek. A honfoglaláskorból jól is­mertek a koponyaműtétek, de ezeket általában a koponya­tetőn végezték, onnan emeltek ki bizonyos méretű csontdara­bot, majd a hiányt ezüstlemez­zel pótolták. Az ezüstlemez fö­lött a fejbőr összenőtt és alatta a koponyacsont gyógyulni kez­dett A tiszasülyi sírban talált koponyán azonban a nyakcsi­golyák és a koponyacsont ta­lálkozásánál levő úgynevezett „öreglyukat” vágták fel, és úgy kísérelték meg a beteget meggyógyítani. A különleges koponyaműtét utáni gyógyu­lást azonban semmi jel sem mutatja. A muzeológusok és az or­vosszakértők feltevése szerint az eddig ismereti m honfogla­láskori műtétet bizánci orvo­sok végezhették. LÉGIBUSZ Hannoverben sajtóértekezleten ismertették az új „európai légibusz’’ műszaki adatait. Az angol—francia —nyugatnémet együttműködés keretében készülő új közlekedési esz­köz — a légibusz — körülbelül 250— 300 utast szállíthat 400—1200 kilomé­ter távolságra. A légibusz hosz- sza 49 méter, szárr.yszélesscge 47,37 méter, két „Rolls Royce” gyártmányú lök- hajtásos motor hajtja és súlya teherrel együtt 138,5 tonna. A tervek szerint a légibusz 1971- ben tenné meg próbaútját, amennyiben az érdekelt kormá­nyok a terveket elfogadják. tői, elsősorban Rakusz József elnökre és Herein Gyula fő­mezőgazdászra gondolok, nem­csak azáltal támogatják a nép­művelők munkáját, hogy évi nyolc-nyolc ezer forinttal se­gítik a két község művelődési otthonát, hanem adott esetben maguk is aktív népművelőkké lépnek elő. Amikor például a munkaerőhelyzet elemzésekor kiderült, hogy a tavaszi idő­szakban az asszonyok közül csak igen keveset tudnak fog­lalkoztatni a gazdaságban, el­határozták, hogy szamócát te­lepítenek. Ehhez azonban szak­emberekre volt szükség. Hon­nan vegyék? Szakmai tanfolya­mot szerveztek az asszonyok részére. Más alkalommal az elnök volt a fő szervezője a traktorosversenynek. A fő­könyvelő eleinte kidobott pénznek, a „felnőttek gyerekes játékának” tartotta a versenyt, de azután kiderült, hogy a versenyre való felkészülés, a szakmai önképzés, a verseny után mutatkozó jobb teljesít­mények a sokszorosát hozták a ráfordított néhány ezer forint­nak. S ami szintén a termelő- szövetkezet vezetőinek érde­me: énekkart szerveznek a tagok között. A ráfordítás, amely a művelődési otthon tá­mogatásában jelentkezik, havi négy-ötszáz forint. Megéri? Értékét ugyan a pénztárkönyv­ben kimutatni nem lehet, de feltétlenül megtérül a ráfordí­tás a tagok közösségi erejének, szellemének további fejlődésé­ben, abban, hogy szabad ide­jüket nem kocsmában, hanem kulturált körülmények között, önmagukat művelve töltik eL A művelődés részben cél, rész­ben eszköz. Cél annyiban, hogy a szocialista embertípus ki­alakítását, a kultúra közkincs- csé tételét segíti elő; eszköz pedig annyiban, amennyiben a müveit ember jobban, ' többet tud termelni, korszerűbb, tar­talmasabb közösségi életre ké­pes. O A többi községben is Így vé­lekednek a vezetők? — Igen. Ennék bizonyításá­ra hadd idézzem befejezésül Erdei Lászlónak, a tinnyei Üj Elet Termelőszövetkezet elnö­kének a szavait. „Községünk­ben még élő hagyomány a Kossuth-kultusz. Jelenleg is Kossuth-emlékkiállítás foglal­ja le a művelődési otthon egyik termét, amely egyben ottho­nunk klubszobája is. Az építő­brigádunk most jön vissza egy nagyobb munkáról. Az első feladata lesz a művelődési ott­hon bővítése, amit a község­nek nyújtott eddigi támogatá­son felül biztosítunk. Nem ön­zetlenül: szeretnénk, ha fia­taljaink és idősebb dolgozóink is állandó otthonra találnának a művelődési házban. Ez nem­csak a tagság egyéni érdeke, hanem az egész közösségé.” Prukner Pál — Parancsol egy kis tüzet? S melyik tűzszerszámmal? A dohány­zók az angol pavilon legérdekesebb vitrinének tartják. Nyugod­tan mondhatjuk, hogy legnagyobb sikere is az ezeket előállító Ronson cégnek van. Azért persze az sem árt, ha az informátor mellett sem megy el az ember csak úgy — hidegen. BNV dm Szárazon és v'izen URH-s portyán a váci Duna-parton NAGYSZABÁSÚ ZÖLDÖVEZETI RAZZIÁT TARTOTT ÉS SZÓRAKOZÓHELYEKET ELLENŐRZÖTT PÉNTEK DÉLUTÁNTÓL ÉJFÉLIG, A FŐVÁROSTÓL VÄCIG, A IV. KERÜLETI ÉS A VÁCI RENDŐRKAPITÁNYSÁG. MUNKA­TÁRSAINK A KÉT CSOPORTTAL, KÉT IRÁNYBÓL IN­DULTAK EL, ÜJPESTRŐL A VlZIRENDÖRÖK HAJÓJÁVAL, VÁCRÓL URH-S JÁRŐRKOCSIVAL. Fenegyerekek 18 óra: Motoroshajónk a Szentendrei-sziget mellett húz el. Nyomunkban, „hulláma­inkra” ülve kajakosok, kenu­sok tömege. Nem sokáig tán­coltathatják magukat: a rend­őrök figyelmeztetik őket: — ez a játék veszélyes! Távcső­vel figyeljük a tiltott helyen fürdőzőket, a kényelmes lu­bickolásból egy-kettőre ver­senyúszás lesz a part felé... 18 óra 30: Vác. A 2-es szá­mú országútról jelentkezünk. Az URH-s kocsin a váci rend­őrkapitány társaságában indu­lunk Sződliget felé. Motoros állítja meg autónkat — Dél­után ellopott kerékpáromat most láttam meg egy fekete képű gyereknél — panaszko­dik. öt perc sem telik el, s a kis tolvajt fülöncsípjük. 19 óra: A horányi rév mel­lett — a távcsövén látjuk — nagy bajúszú bácsi sódert rak lovas kocsijára. Hogy arra tartunk, indul is, de az ellen­őrzést már nem úszhatja meg. Engedélye nincs, hiába magya­rázkodik. Surány felé tovább hajózva, két fel-felbukkanó fejre, kétségbeesett karlenge­tésre figyelünk fel a Duna közepén. Motorunk felzúg, tel­jes sebességgel robogunk a szerencsétlenül járt kajako­sokért. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esziergólyos, marós, lakatos, motorszerelő, hegesztő, asztalos szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe Helyezéséhez technikusokat, kazánkezelőket, férfi segédmunkásokat. KOLSZOLGALATI MUNKAKÖRBE műszer és technológiai szerelési munkahelyekre csőszerelő, központifűtés-szerelő, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen 5 napos munkahét, munkásszállás és étkezés van. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. Hiába hajóznak már tíz éve, most bizony a meleg rendőr­köpenyekbe burkolózva ad­nak hálát megmentőiknek. Van miért félniük 19 óra 45: A sződligeti kem­ping és strand környékén jár úttalan utakon kék-fehér autónk. Sűrű erdőben, ösvé­nyeken, patak mellett halad­va, a váci kapitánnyal, s egy rendőr főhadnaggyal nézzük végig alaposan az elhagyatott víkendházakat, a földből, fá­ból tákolt bungalókat, bunke­reket, mert ezek kitűnő búvó­helyül szolgálhatnak körözött, a rendőrség által jól ismert figuráknak. Paplanok, takarók, játékok hevernek szanaszét a parton késő este is. 20 óra: A motorcsónak már kikötött, megérkezett az URH-s kocsi is, találkoztunk Duna­keszin. Hosszú karaván áll a 2-es út mentén, motoros rendőrök tartanak itt szúrópróbaszerű gépjármű-ellenőrzést. Bizony, akadnak jó néhányan, akiket ez felettébb kellemetlenül érint. A Dunakeszi Konzerv­gyár furgonjának vezetője sem örül, akinek menetlevele a Váci úti induláskor, kilomé­terórája Dunakeszin, egyaránt 411 kilométert mutat. Nem tá­madt jókedve a penci Me­nyecskehegy Tsz tehergépko­csi-vezetőjének sem, aki ép­pen bútort szállított Pestről — haza. Különös módon kilomé­terórája most kevesebbet mu­tat, mint induláskor a menet­levélen. A község túlsó végén radar­ellenőrzést tartanak. Csak­hogy itt már óvatos duhajok az autósok, motorosok. A megengedettnél is jóval ki­sebb sebességgel közlekednek. Nem nehéz kitalálni: már az állomás előtt megkapták „kollégáiktól a drótot”, vi­gyázz, radar! Mi lenne, ha a KRESZ betartásában is ilyen szolidárisak lennének? Kocsmák — „vendégek" 21 óra: Az alsógödi ital­boltban kevés a vendég, per­ceken belül zárnak. Az egyik asztalnál ápolatlan, harminc év körüli nőre figyelünk fel. Poharak sorakoznak előtte, most hajtja fel a hatodik fröccsöt. Hogy a bort szereti, azt látjuk. Három gyerekét már kevésbé, őket ugyanis a nagymamánál helyezte el — „ideiglenesen”. Felsőgöd. Du­na-parti falatozó. Akinek itt kedve van, ám falatozzon, ne­künk azonban leülni sincs kedvünk, a piszkos kerthelyi­ség, ha lehet, még piszkosabb asztalaihoz. A vezetőnek, úgy látszik, ez nem okoz gondot, hiszen büszke a forgalomra, amely egy év alatt meghárom­szorozódott. Mozgó reklámnak is elme­hetne az a hosszú hajú fiatal­ember, aki mellén, akár egy kitüntetést, büszkén viseli az „igyon Pepsi coca-colát” fel­iratú jelvényt Ezek a furcsa díszek most nagyon divatosak. Az alsógödi strandvendéglő­ben egy egri fiatalember ha­talmas oroszlánfejet viselt cif­ra derékövén. 22 óra 30: Vác. A Hattyú eszpresszó előtt stoppolnak a rendőrautók. Füst és borkőd­ben kezdődik' az igazoltatás. Többen rögtön megcélozzák a kijáratot, ott azonban ismét hellyel kínálják őket. Vörös képű, idős ember, majdnem nekiesik az őt igazoltató rend­őrnek: — Pardon! Én csak egy hosszúlépést ittam. De ez a lépés túl hosszúra sikerült, mert járni is alig tud. Régi ismerősként üdvözölték a rendőrök az egyik asztaltársa­ságnál azt a 23 éves lányt, aki nemrég szabadult a börtönből. Munkahelye nincs. Kilenchó- napos terhes, ez lesz a har­madik gyereke, de ez nem za­varja az ivástoan. Az igazol­ványokból — már akinél van — sok érdekes derül ki. Egyiknek bejelentett lakása nincs, másiknak munkahelye. Van, akinél mindkettő hiány­zik. K. M. K. 24 óra: Vác. Rendőrkapi­tányság. Az ügyeletén két „vendég”. Tizennyolc éves lá­nyok. Szemtelenül vitatkoz­nak. Közveszélyes munkake­rülésért vették őket őrizet­be... Az épület elé egymás után futnak be a különböző irány­ból érkező URH-s kocsik, és motoros járőrök Az ellenőrző körút véget ért. Egyszerű si­ma, hétköznap este volt. Varga — Szitnyal Szövöátképzős munkakörbe 16 éven felüli fiatalokat AZONNAL FELVESZÜNK Munkásszállás van. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZOVŰGYAR Bpest IV„ Baross u. 99. A k A

Next

/
Thumbnails
Contents