Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
1968. MÁJUS 23.. CSÜTÖRTÖK res i »tec ret xJCívhm 3 Intézkedés a nyugdíjas ”Miénk az iskola—®aá«nknak építjük« Munka közben vizsgáznak a tanulók NSV Jf * |v-: * ' T Wi~ idei foglalkoztatásáról Egyes korábbi utazási kedvezményekre továbbra is jogosultak ez ÉVM vállalatok dolgozói Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium hozzájárulásával intézkedett a nyugdíjas építőipari munkások ez évi foglalkoztatásának megkönnyítéséről. Az új intézkedés lehetővé teszi, hogy az idén a havi 500 forintos tételeknek megfelelő évi hatezer forintos keresetet ne 12 hónap alatt érjék el, hanem rövidebb időszakban. így akár két-három hónap alatt megszerezhetik a nyugdíjon felüli évi jövedelmet. Ezt a kedvezményt viszont csak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a tanácsok építő-, szak- és szerelőipari, valamint építőanyagipari vállalatai adhatják meg. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a távolról munkába járó dolgozók utazási kedvezményeit január 1-től szabályozó rendelkezések egységes végrehajtása érdekében új intézkedést tett közzé az Építésügyi Értesítő 12. számában. Közli, hogy az állami építőipari és az ÉVM építőanyagipari vállalatoknál továbbra is jogosultak — a munkaviszony megszűnéséig — a kedvezményre azok a dolgozók, akiknek 1968. január 1 előtt a vállalat a távolsági autóbuszbérlet árának 50 százalékát megtérítette, s változatlanul megilleti a dolgozókat az az utazási térítés, amelyet korábban a vállalat külön engedélyével az általános kedvezményeken felül — például utazhat a gyorsvonat első «sztályán, stb. — kaptak. i»'Kiskunlacházán évtizedes múltra tekint vissza a szakmunkástanuló-képzés. Őszintén szólva, nehéz évtized volt: különböző helyeken, általános iskolával „társbérletben”, örökös délutáni műszakban folyt a tanítás. Illetve tanítanak ma is, de már csak az évzáróig. Az új tanévet — új iskolában kezdi meg az a mintegy 500 fiatal, akik TÁRNOK NAGY GONDJAI: az út, a busz meg a víz A vasútállomástól a kultúr- | házig mintegy öt kilométer hosszú az út. Ez Tárnok főközlekedési útvonala, portalaní- tott, aszfaltburkolatú s az Útügyi Igazgatóság kezeli. Kissé mostohán ugyan, mert éveken át hiába sürgették, hogy javíttassa meg. Tavaly végre követ meg hidegaszfaltot hordtak az út mellé, és az útőr meg öthat ember hozzáfogott a munkához. Késő ősszel azonban hirtelen abbahagyták, eltűntek, csak a fel nem használt anyagot hagyták maguk mögött. Meg egy jókora javitat- lan útdarabot. Azóta is hiába sürgeti a tanács, folytassák az útjavítást, hozzák rendbe a még hátralevő másfél kilométernél aligha hosszabb szakaszt, amely így gondozatlanul egyre jobban romlik, hovatovább már járhatatlan lesz. Egyetlen pótkocsis autóbusz viszi a vasúthoz meg vissza az utasokat. Sokszor fordul, hiszen naponta ezernégyszáz bejárót kell ide- oda hordoznia. Elég gyakran megtörténik, hogy útközben elromlik és leáll a jó öreg jármű, vagy elindulni sem tud. Ilyenkor, aki futva eléri, azt elviszi a vonat, de sokan lemaradnak, késve vagy egyáltalán nem jutnak el munkahelyükre. Kapjon Tárnok új csuklós buszt, hogy ne legyen annyi defekt, ezt kérte a tanács a MÁVAUT-tól, és ígéretet kapott. A csuklós busz azonban csak nem jön. Nem is csoda, azon a ki nem javított másfél kilométeres útszakaszon hamar megöregedne az új koc$i. Öt mélyfúrású közkutat építtetett az utolsó tíz évben a községi tanács. Olyan nyomással tör fel a víz mindegyikből, hogy szivattyúra sincs szükség. Bővízűek ezek a kutak, vizük elegendő lenne az egész lakosság számára, feltéve, ha Tárnok zárt település lenne. A község három része, Ófalu, Tárnokliget és Újtelep azonban távol van egymástól, közöttük másfél, két kilométer széles lakatlan terület fekszik, s emellett mindhárom település hosszan nyúlik el. Sokan tehát ötszáz, sőt ezerötszáz méteren cipelhetik haza a kútvizet. Legalább 25—30 kút kellene, hogy senkinek se kelljen fél kilométernél nagyobb távolságról hordania. Természetesen foglalkoztak az ivóvíztársulat alapításának gondolatával is. A tanács meg is csináltatta a törpevízmű tanulmányi tervét. Eszerint 12 millióba kerülne a vízmű és vezeték megépítése, és éppen ezért évekig tartana, amíg teljesen elkészül. A társulati díjak fizetését pedig nyomban meg kellene kezdeni, annak is, akinek a házához esetleg csak hosszú esztendők múlva ér el a vezeték. Szó volt arról is, hogy néhány utcában a lakók maguk készíttetnek mélyfúrású kutat. Amire viszont nem kaphatnak engedélyt, arra azonban, hogy ki-ki a maga udvarán fúrasson, igen. Csakhogy 40 méternél mélyebb akkor sem lehet a kút. Ilyen mélységben majdnem mindenhol akad egészséges víz, de a felszínre kell szivattyúzni, motor is kell hozzá, tehát túl nagy kiadást jelent egy-egy családnak. Persze, a Vízügyi Igazgatóság bizonyára okkal tesz ilyen kikötést. Mégis nehéz megérteni az érdekelteknek meg másoknak is, miért kell a házi kutat fúrató családnak tízezer forintot kiadnia, amikor tíz-ti- zenkét család összeállva aránylag kevesebbért juthatna közös kúthoz. Olyanhoz, amely ugyan nem negyven, hanem 60—80 méter mélységből, motor nélkül ad vizet. Sz. E. ősztől kezdve itt készülnek fel a munkáséletre. Kalapács József igazgató mostanában többet „pendlizik”, mint akármelyik népszerű színész szilveszter éjszakáján: a régi és az épülő új iskola között. Izgalma érthető: augusztus 15-én szeretnék avatni az iskolát, s addig még sok a tennivaló. Az épület 1,2 millió forintba kerül, a Munkaügyi 'Minisztérium „kontójára”. Tíz tanterem, egy tanári szoba és egy kémiai előadóterem szolgálja majd az elméleti oktatást. A gyakorlatit pedig a helyi gépjavító állomás, a Kiskunsági ÁG apajpusztai üzemegysége, és a különböző kisiparos mesterek biztosítják. Az építkezés gyors iramú. Nem csoda, — természetesen képzett szakemberek irányításával — maguk a szakmunkástanulók dolgoznak. Mégpedig, összekötve a kellemest a hasznossal: az egész megyéből idehozzák gyakorlatra a kőműves-, asztalos-, villanyszerelő-, szobafestő- és mázol ótanulókat. Munkájukkal nemcsak az iskola épül gyorsabban, s nemcsak saját szaktudásukat gyarapítják, de itt teszik le az úgynevezett felmérő gyakorlati, illetve a szakmunkásvizsgákat is. Az sem utolsó szempont, hogy a minőségi hibákért — legfeljebb saját magukat szidhatják. Az első reformtapas Négy hónapja dolgoznak a vállalatok* az új mechanizmus feltételei között. Nem vonhatunk le tehát messzemenő, általános érvényű következtetéseket, ehhez egy esztendő is kevés. Bizonyos tanulságok levonására azért máris alkalom nyílik. Nyilvánvalóvá vált például, hogy a népgazdaság központi tervek lebontása nélkül | is tervszerűen fejleszthető, s j a tervutasítások helyett köz- ’ gazdasági szabályozó eszkö- ; zökkel is lehet a kívánt irány- | ba befolyásolni a vállalatok, a I szövetkezetek működését. Az j első hónapok statisztikai ada- j tai félreérthetetlenül bizonyít- | ják, hogy az önálló vállalati t tervek összhangban vannak a I népgazdaság központi célkitű- | zéseivel. A statisztikai adatok és a j köznapi tapasztalatok egyaránt j tanúsítják, hogy a reform be- ; vezetése nem okozott fennakadást sem a termelésben, sem az j áruforgalomban. , A vállalatok új, a fejlődés \ irányát jelző s a reform által ösztönzött gazdálkodási mód- . szerei az első hónapok szám- , adataival még nem fejezhetők | ki. Ezek a változások már korábban elkezdődtek, a fejlődés folyamata azonban az idén észrevehetően meggyorsult. Milyen új jelenségekkel találkozhatunk a vállalatok gazdálkodásában ? Élénkült a fogyasztó, a felhasználó javát szolgáló kezdeményező készség és vállalkozó kedv. A vállalatok úgy kívánják saját bevételeiket növelni — s ezzel a gyorsabb fejlődés, a nagyobb személyi jövedelmek feltételeit megterem- i teni —, hogy jobban alkal- ' m^zkodnak a fogyasztói igényekhez, magasabb színvonalon elégítik ki a szükségleteket. E törekvéseknek megfelelően bővült több termékcsoport áruválasztéka, és javult a minőség. A fejlődés elsősorban a kiskereskedelmi ..... módszerek a lakulásában, az élelmiszer- és a könnyűipar termelvényeinél érezhető. És ez nem véletlen, az iménti ágazatokban élénk a verseny, és a fejlődés eredményei is gyorsan mérhetők. © Mivel az egységes devizaszorzók alkalmazásával a vállalatok érdekeltté váltak a gazdaságosabb külkereskedelmi tevékenységben, megkezdődött a felhasznált importanyagok és az exportgyártmányok összetételének kedvező irányú átalakítása. Elsősorban az ösztönző állami visszatérítések serkentik a vállalatokat a magasabb devizabevételeket biztosító, gazdaságosabb összetételű kivitelre. O Az ésszerűbb és gazdaságosabb munkára való törekvés jellemzi a vállalatok beruházási igényeit is. Nagy körültekintéssel, a megtérülés, az eszközigényesség sokoldalú mérlegelésével készül napjainkban minden önálló vállalati beruházási döntés. Sok, korábban elhatározott igényt töröltek a beruházások listájáról. Mindenütt erőfeszítéseket tesznek — az eszközlekö- tési járulék erre serkent — a meglevő állóeszközök és termelőberendezések jobb kihasználására. A beruházási javak piacán így sincs meg a szükséges egyensúly. Ezért nem jut állami támogatás, vagy bankhitel minden, önmagában gazdaságos beruházási igény kielégítésére. Így. a különböző beruházási javaslatok között verseny alakult ld, s csak a legfontosabb és leggazdagabb feladatok megvalósítására lesz zöld jelzés, anyagi és íjénzügyi lehetőség. Az előző évekhez képest — az első negyedévi számadatok szerint — kedvezőtlen tendencia is tapasztalható. Lanyhult a munka termelékenységének növekedése, a termelésnövekedés a korábbi éveknél nagyobb hányada származott az új dolgozók alkalmazásából. Igaz, ezzel szertefoszlott az a félelem, hogy a reform munka- nélküliséget idéz elő. A vállalatok közötti munkaerő-átcsoportosítás a szükséges mértékben nem valósult meg. Az új viszonyok között, az átlagbér-fejlesztés jelenleg érvényes szabályozása mellett a vállalatok nem érdekeltek megfelelően a felesleges létszám átcsoportosításában, a termelékenység gyors emelé- ] sében. Az illetékes szervek j mar foglalkoznak ezzel a problémával. Fontos, . hogy a vállalatok átmenetileg se mondjanak le a takarékos létszámgazdálkodási módszerek kutatásáról, alkalmazásáról. A gondok, a problémák között említhetjük meg, hogy a vállalatok vezetőinek figyelmét az elmúlt négy hónapban lekötötte a külső kapcsolatok rendezése, új gazdásági 'alapokon. önmagában dicséretes a piaci módszerek iránti megkülönböztetett érdeklődés, s az a tény, hogy a fogyasztói igények alakulását, változását, fejlesztését tekintik a gazdálkodás kiindulópontjának. Sokfelé azonban az új feladatok mögött háttérbe szorultak a kevésbé látványos, üzemen belüli műszaki-gazdasági teendők. Remélhető, hogy az elkövetkezendő hónapokban a vállalatok vezetőinek figyelme erőteljesebben fordul a probléma felé. Mivel a gazdasági szabályozó eszközök csupán a vállalati gazdálkodás fő irányait körvonalazzák, és nem szabják meg a részleteket, a vállalati elhatározások esetenként sérthetik a közérdeket. Így például előfordul, hogy bizonyos termék gyártását csökkentik, vagy teljesen beszüntetik — noha szükséges és keresett cikkről van szó, — csupán azért, mert az adott árformában az gazdaságtalannak bizonyult. Ha viszont a terméket a kötetlenebb árformába sorolták, néha, közgazdaságilag indokolatlan esetben is. az áremelés eszközével élnek. Gyakori a rendelő, a vásárló kiszolgáltatottsága a monopolhelyzetben levő vállalatoknál, főleg akkor, ha a kereslet számottevően meg is haladja a rendelkezésre álló kapacitásokat. Az ilyen és hasonló visszásságok láttán fontos a mértéktartó állásfoglalás. Mert nemcsak a hibák felnagyítása, általánosítása okozhat kárt gazdasági életünknek. a reform ügyének, hanem az indokolatlan és türelmetlen központi beavatkozás is. Persze, megfelelő tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy a reform talajából sarjadt hibákat ne a régi módon, adminisztratív eszközökkel, hanem a reform lényegéből adódó közgazdasági módszerekkel számoljuk fel. K. J. A kőolajipar forgalomba hozta az európai színvonalnak megfelelő MULTI-SÜPER OlL t, amely egész évben, az évszaktól függetlenül használható a motorokban. Tekintse meg a kőolajipar kiállítását a Budapesti Nemzetközi Vásáron! Heti témánk: az új mechanizmus és a kereskedelem (3.) A kiskereskedelem Fáradtan érkezik meg vidéki körútjáról Kalmár István, a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Nincs is kedve beszélgetni, de észre se veszi, már nyakig benne van a témában. Helyesen úgy véli, akkor használunk a reformnak, ha • főként a hibákra irányítjuk a figyelmet. — A nagykereskedelmi vállalatok áruszállítása még a mai napig sem felel meg a követelményeknek — közli első megállapítását. — Ezért hiányoznak bizonyos áruk. Jelenleg például, noha a strandszezon már megkezdődött, nincs fürdőruha, cam- pingnadrág, férfishort. A cse- csemőkelengye-hiány megszüntetése már-már központi intézkedést követel. Sok cikket tudnék még felsorolni, melyek ott hevernek a nagykereskedelem raktáraiban, s még csak nem is közlik velünk a késedelmes szállítás okát. A boltok eladói pedig tehetetlenül állnak a vásárlók előtt. | A választék és a készlet, a múlt év azonos időszakához mérten, mégis javult. Megvan a magyarárat: — Vállalatunk kereskedelmi osztálya a ktsz-ekkel, a tanácsi vállalatokkal az idén jóval több szerződést kötött, többet termeltet, mint tavaly. Kész ágyneműt, farmernadrágot, harisnyát, cipőt stb. I rendeltünk tőlük, csakis azt, amit a vásárlók kértek. Meglátogattunk továbbá több vidéki, vagyis más megyebeli nagykereskedelmi vállalatot is, és bizonyos árukat tőlük szerzünk be, természetesen a lakosság igényei szerint. Az igazgató említést tesz arról a többletmunkáról is, melyet, a jelenlegi árrendszerben, az árak kiszámítása és helyes feltüntetése okoz a boltok vezetőinek, illetve dolgozóinak. — Ha a nagykereskedelmi vállalatok gondosan számláznak — jegyzi meg —, a boltokban kevésbé fordulhat elő tévedés. A nagykereskedelem ezzel segítse a kiskereskedelmet, s a boltok dolgozói munkaidejük nagyobb részét tudják majd a vásárlók kiszolgálására fordítani. Remélem, a második félévben ettől a gondtól sikerül megszabadulnunk. A továbbiakban arról a könnyebbségről beszél, mely abból ered, hogy nincsenek kötve a megyei nagykereskedelmi vállalatokhoz, s jó jelnek veszi, hogy míg 1967-ben 88 milliós átlagkészletük volt, jelenleg 71 milliós átlagkészlettel rendelkeznek. — Az új reform követelményeinek mind politikailag, mind gazdaságilag eleget kívánunk tenni — mondja befejezésül. — Magyarán szólva: ruházati cikkekkel igényeiknek megfelelően el akarjuk látni a megye lakosságát. P. I. t 1 i
