Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-22 / 118. szám

1968. MÁJUS 22., SZERDA Ma tüdő-, holnap szívkórház is Modern dolgozószoba. író­asztal, kis kerékasztal négy fo­tellal. Egy hosszabb asztal kö­rül tucatnyi kárpitozott szék. Sablonos igazgatói szoba, csak­hogy itt az igazgató mindig fehér köpenyt visel, sőt ősz haján fehér vászonsapkácská- val ül a szobában is. Jártam már egyszer itt, akkor is fehér köpenyes férfival ültem szem­ben, de az másik volt. Azzal búcsúzott ebben a szobában egy őszi délutánon, hogy hol­nap tovább folytatják az inté­zet továbbfejlesztéséről meg­kezdett beszélgetést, de dr. Bánát István kórházigazgató­nak nem virradt több holnap. Most pedig utódja dr. Harsá- nyi Gyula azt mondja: — Olyan ember volt, aki­nek nem könnyű nyomdoká­ba lépni, szellemében folytat­ni a munkát. Nyűik az ajtó, fehér köpeny villan, egy derűs arc vidáman bekiált: Megjött! — s már megyünk is az iro­dából át az ódon külsejű kas­télyba, amely eredetileg je­zsuiták kolostora volt, és most kórház. Pest megye törökbá­linti tüdőkórháza. — Ki jött meg? Mi jött meg? — kérdem. — Az ergometer, mely meg­mutatja, milyen megterhelést visel el a tüdő meg a szív. Az­az csak megmutatja majd, ha mér kész lesz a helye, ahová állítjuk. Egyelőre ládába csomagolva raktárba kerül, de nem so­káig. Tucatnyi fehér köpenyes nő meg férfi állja most körül csillogó szemmel a ládát. Sietve jön a parkon át egy ősz bajúszú kék munkaruhás, sapkás ember. — Hát, akkor megkezd­jük ... — szól az igazgatóhoz, aki bemutatja. — Szűcs Pista bácsi, ezer­mesterünk. Főgépész máskülönben, de talán nincs olyan ipari szak­ma. amiben ne lenne járatos. A földszinti falak Kétszázéves faborításához illő stílusban kovácsoltvas csillárokat készí­tett Megreped a vízvezeték csöve és nincs kéznél a szere­lő, megreparálja. Kialszik a villany, megkeresi a hibát, ki­javítja. Most néhány hétig, mint valahányszor, ha valami átalakítás szükséges az épüle­ten, megint építésvezető lesz, irányítója, hat különböző szak­májú mesterembernek, akik közül csak egy a kőműves. De valamennyi bont vagy falat húz, amikor leéli építőbrigád­ba állnak össze, volt már eset, százezrekbe kerülő építőmun­kát végeztek el, tízezer forint költséggel. Ilyen a szellem eb­ben a kórházban orvosok, ápolónők és minden alkalma­zott között. Most közfalat eltávolítva, ajtókat áthelyezve, új ablak- nyílást törve megnagyobbít­ják azt a helyiséget, ahol má­sik új vizsgáló készülék, a spirotest áll és működik né­hány hónapja. Ez a légzés­funkciót vizsgáló gép sok min­dent kiderít a tüdőről, egye­bek között még azt is, alkal­mas-e a beteg, ha szükséges, a tüdőműtétre. — Egy éven belül két ilyen drága gépet kaptunk, egyen­ként mintegy százezer forint­ba kerül. Jövőre új broneho- lógiai felszerelésünk lesz a még használható, de elavult mostani helyett. A megyei ta­nács igazán megtesz mindent, hogy intézetünk felszerelése korszerű legyen. Megint az igazgatói irodában. Cigarettázva beszélgetünk. Hogy egyre kevesebb a tbc-s beteg, de növekszik az egyéb fajta tüdőmegbetegedések szá­ma. Például munkahelyi ártal­mak miatt több, úgyszólván csupa idős embert ápolnak a kórházban jelenleg is. Régente nem sokat adtak a munka- védelemre, ezért az ilyen be­tegek között nagyon ritka a fiatal, az öreg munkásokon vi­szont most üt ki a munka köz­ben valaha szerzett betegség és a tüdőszűrésen észreveszik. — Ma már betegeink 33 szá­zaléka nem tbc-s. — Üjból rágyújtunk. — Belátható időn belül azért aligha tűnik el tel­jesen ez a betegség. — Egyre több tüdőrákrél- hallani... — jegyzem meg ér most én kínálom a cigarettát. — Ez igaz. Igaz azonban az is, hogy a közhiedelem elle­nére az esetek jelentős része kezdeti stádiumban műtéttel gyógyítható. Fontos tehát a legújabb vizsgálati módszerek elsajátítása, hogy a betegsé­get, még mielőtt elhatalmasod­na, felismerhessük. A gyor­sabb diagnosztizáláshoz sokat segítenek a modern gépek. Egyébként, hogy a tüdődaga­natok keletkezéséhez feltétle­nül hozzájárul a cigaretta, az is bizonyos. — Törökországban — foly­tatja, miután újra rágyújtunk — az első világháború előtti időkben, egészen az ifjú török mozgalom feltűnéséig alig szív­tak cigarettát, inkább csak vízipipáztak az emberek. Jó­formán nem is fordult elő tüdőrák. Épp így Izlandban 1942-ig. Akkor, a háború alatt USA katonai támaszpontokat telepítettek a szigetre és az izlandiak eltanulták a kato­náktól a cigarettázást. — A legdöntőbb bizonyíték pedig, hogy a tüdőrákosok 80 százaléka erős dohányos — megint rágyújtunk, miközben kérdőn és talán ijedt tekintet­tel nézek az igazgató főorvos­ra, mire megnyugtató doktor- bácsis mosollyal hozzáteszi: — de a cigarettázóknak nem nyolcvan százaléka rákos. Ebben az évben a törökbálinti tüdőkórházban, gondosan és ahogy mindig, na­gyon szép eredménnyel keze­lik a tbc-s és más tüdőbete­geket. Legtöbbjüket meg is gyógyítják, közben a tüdőrák korai felismerésének módoza­tait tanulmányozzák. Ez az idei külön tudományos feladat — Célunk a szükséges vizs­gálatok minél gyorsabb befe­jezése, hogy így a bajt túlélők számát növelhessük. A kórházban dolgozó orvo­sok természetesen tüdőszak­orvosok, de szükségszerűen elsősorban a tbc gyógyítására specializálták magukat. — Most pedig állandó to­vábbképzés, sőt az új felada­tok következtében úgyszólván átképzés folyik nálunk. A nő­véreket is oktatjuk, éppen most fejeződött be kétéves to­vábbképző tanfolyamuk. Kór- Jbázunk. profilja., „lassan meg­változik. csökken a tbc, ugyanúgy kevesebb lesz hamarosan a munkaártalmak okozta tüdőbetegség, a meg­ürülő ágyakat pedig szívbete­gek foglalhatják el. Vagyis né­hány év múlva tüdő- és szív­kórház leszünk. Szokoly Endre Bodrogi iSQncJov“: ________ m lei/& ex KOPASZ OROSZIÍ 3. — Öltözz fel, te marha! — sziszegte az idegen. — Mit akadékoskodsz?! Mindkettőn­ket le akarsz buktatni?! Schirmbaum zavarodottan tápászkodott fel. Magára öl­tötte ingét, zubbonyát. Ami­kor elkészült, az. idegen át­ölelte őt és megcsókolta az arcát. — Te marha, te — mondta becézően —, fogolynak néz­tél, te bolond? Schirmbaum hangosan fel- kacagott. „Vége a magány­nak” — gondolta. A nagy iz­galomra cigarettát halásztak elő, rágyújtottak. Néhány szippantás után a pályaudvar felé sétáltak. — Rudolf Schirmbaum, a fegyveres SS ... — kezdte a bemutatkozást. Elhallgatott. Azt akarta mondani: a fegyveres SS kü­lönleges szolgálatot ellátó őr­szeme. De ez a cím most egyszerre nevetségesen hang­zott volna, hiszen hol volt az SS, hová tűntek a „különle­ges őrszemek?” Dönitz a napokban írta alá a kapitulációt. Az ismeretlen csendesen kuncogott. — Én pedig — mondta — ODESSZA vagyok. Legyen ennyi elég. Odessza — főro- hamcsapatvezető, barátaim­nak, bajtársaimnak csak egy­szerűen. főrohamcsapatvezető. Eldobta a cigarettát, ráta­posott. Körülnézett, majd ko­molyan folytatta: — Ezzel, vedd úgy, újra állományba kerültél. Látha­tod. az SS tovább él. A pa­rancsom: most elválunk és húsz perc múlva az Odeon mozi előtt találkozunk. Sem­mi csodálkozás: szovjet egyenruhában látsz viszont. Szegődj a nyomomba, min­denütt gyere utánam. Ame­lyik ház kapujánál megállók és rágyújtok, oda menj be. Balkézről pince nyílik. Oda­lent mindig balra tarts, a faláttöréseken keresztül min­dig balra. És közben számolj! A hatodik pincéből a fel­színre jöhetsz. Romházba jutsz. Az udvaron seregnyi cégtáblát találsz. Az egyik ajtó felett valaha parókaké­szítő hirdette a portékáit. Oda mész. A kezedet nem tartod a zsebedben, hanem az üzlethelyiségbe való belépés után azonnal a koponyád mögé kulcsolod. Megállsz az ajtó fénykörében. Akkor egy női hang kérdi, ijonnan jöt­tél. Azt feleled: „A bordély­házból”. Ezután egy férfi­hang kérdezi ugyanezt. A válaszod: „Odesszából”. Még egy. Mondtam már, újra az SS-hez tartozol. A fegyelem köt, az árulás büntetése ha­lál. Megértetted? — Igenis. Az ismeretlen sarkon for­dult és elsietett. Schirm- baumban élt a gyanú: őrült­tel hozta össze az élet. De élt a félelem is. Tetteit mindig a félelem vezette. Elment az Odeon elé. Kisvártatva felbukkant Odessza. Szovjet egyenruhát viselt. Géppisztolyát orosz szokás szerint mellén kereszt­be vetve hordta. Lassan sé­tált, tempósan, mint akinek szolgálata végéig még jócskán van ideje. Rudolf az utca másik olda­lán követte őt. Odessza az egyik kapu előtt végre megállt. Zsebébe nyúlt, újságpapírt és dohányt halá­szott ki. Kis tölcsért gyártott, teleszórta dohánnyal. Átha­tóan nézett Rudolfra. Azután gyufát rántott, rágyújtott, és hosszú, sietős léptekkel ma­gára hagyta őt. Rudolf Schirmbaum kiégett, kormos udvarba lépett. Po­ros, festett, szürkült nyilak mutattak balra, a pince irá­nyában. Lement. * Gyér vilá­gosság jelezte a szomszéd házba vezető utat. Megbotlott Régi vita, új A technikai haladás — pon­tosabban: a tudomá­nyos-technikai forradalom — világméretekben változásokat jelez, s módosításokat sür­get a munkaerő szakmai mi­lyensége, s szerkezeti össze­tétele tekintetében. Megbu­kott az a nézet, mely szerint az ún. szakképzetlenek hó­dítása következnék be az ipar­ban, s kiderült: soha nem volt annyi szakmunkásra szükség, mint éppen nap­jainkban. A régi vita új ta­nulságai az üzemek gyakor­latában is jelentkeznek. A Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában pél­dául tartotta magát az a nézet, miszerint a gyár egyik igen fontos részlegében, a bá- nyaszerszámüzemben nincs vagy alig van szükség szak­munkásokra. A nézetet az­után a gyakorlat cáfolta. Több szakmunkás kellett, csakis így volt biztosítható a technológiai előírások betar­tása, a gyártmányfejlesztés tökéletesítése, azaz a terme­lési színvonal emelkedése. A szak- és betanított munka határainak összemosódását hirdető nézetek valóban elég­gé divatosak voltak. Annak idején például felhagytak a szakmunkásképzéssel a Dunai Kőolajipari Vállalatnál — nemrég viszont újra megkezd­ték —, a betanított munka elsődlegességét vélve. Hason­ló volt a helyzet a textilüze­mekben is — két hét be­tanítás a gép mellett, s sem­mi több —, s a nézet hatására a bérezés is módosult; alig volt eltérés a szakmunkás és a betanított munkás bére kö­zött. Egy országos, ötven üzemre kiterjedő vizsgálat adatai szerint a szakmunkás és segédmunkás — ide tar­tozik a betanított munkás is — bérek között átlagosan tíz-huszonöt százalék eltérés van csupán, s ritka kivétel az az eset, amikor egy-egy nagy képességű szakmunkás a két­szeresét keresi a betanítottak bérének. (Az ENSZ Munka­ügyi Szervezetének adatai szerint ugyanakkor Francia- országban a szakmunkások 50—150, a Német Szövetségi Köztársaságban 70—200, Svéd­országban 80—170 százalék­kal keresnek többet a segéd­munkásoknál.) A bérezésben mutatkozó bajok nem egysze­rűen annyit jelentenek, hogy kinek mennyi pénz kerül a fi­zetési borítékjába, hanem nagy nehézségeket okozó munkaerővándorláshoz is ve­zettek. így például az a szűk- látókörű, s még napjainkban sem | kiveszett nézet, misze­rint a karbantartó „impro­duktív” munkaerő, a leg­jobban képzett szakmunká­sokat — a rossz bérezés miatt — távozásra kénysze­rítette, s helyükre nemegy­szer minimális tudású embe­rek léptek, akik alacsonyabb bérért is vállalták a mun­kát, ámde napokig álltak a százezreket termelő értékes berendezések... A jó munkát meg kell fi­zetni — napjainkban kezd talaja lenni az üzemek­ben a tagadhatatlanul helyes, igaz véleménynek. Az értéke­sebb munkáért többet kell fi­zetni — így is fogalmazha­tunk. így került például sor a Csepel Autógyárban — első­sorban a Szerszámgyárban — több szakma bérének nö­velésére, az Egyesült Izzó tv-képcső- és alkatrészgyá­rában több bérkategória mó­dosítására, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál a szakképe­sítést szerzett dolgozók béré­nek automatikus emelésére — azaz jár a béremelkedés —, a Gyapjúmosó- és Szövőgyárban a szakképzés teljes átszerve­zésére stb. Tegyük rögtön hozzá: a kényszerítő körülmé­nyek hatására cselekedtek így az üzemek, s nem valamiféle önkéntes belátásból. És éppen ez az, ami ebben az esetben mondanivalónk lényegét rejti. Ma még, sajnos, igen ritka az az üzem, ahol tervszerű és elemzésen alapuló munkaerő­gazdálkodást jolytatnak, ahol tisztában vannak a munkaerő­hullámzás okaival, a kilépők indokait megtudakolják - stb. Az esetlegesség, az ad hoc módszerek, az „aki jelentke­zik, azt vesszük föl” stílusú munkaügyi tevékenység jel­lemző sokkal inkább. Termé­szetes és elkerülhetetlen te­hát, hogy újra és újra ugyan­azok a gondok jelentkeznek az üzemeknél, s hogy az erőből többre nem, csak a rések be­tömésére futja ... Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár ar­matúra- és motorüzemének vezetője például elmondotta, hogy a munkaerő-vándorlás miatt 1967-ben a ténylegesen számítható időalap hat száza­lékát tette ki az ún. betanítási idő, tehát az új emberek ok­tatása, amely mögött tényle­ges teljesítmény nincsen, de amiért fizetni persze kell...! Ez az egyetlen példa is bizo­nyító erejű, de hozzátehetjük, hogy a Csepel Autógyárban évenként megközelítően öt­millió forintot emészt fel a ki- lépők-belépők miatti többlet- munka., A régi vita új tanulságai tehát nagyon is meggyő­zőek, s aligha hagynak kétsé­get afelől, hogy az eddigiek­nél sokkal nagyobb, s főként alaposabb figyelmet kell for­dítani a munkaerő-pózáét ko- dásra, a tervszerű szakmai képzésre, a műszaki fejlesztési tervek és a munkaügyi ter­vek nem formális, hanem na­gyon is gyakorlati egyezteté­sére. Ma már — a korábbiak­hoz mérten — az üzemek többsége — mert a gyáregy­ségek helyzete más — ön­állóan dönt arról, miként kí­vánja változtatni vagy meg­hagyni a kapun belüli mun­kaerő megoszlását, s mennyi szak-, illetve betanított mun­kást foglalkoztat. Ez az ön­állóság azonban csakis akkor jár kellő eredménnyel, ha szervezeti feltételeit biztosít­ják az üzemek, s e feltételek közül legfontosabb a terv­szerű, tudományos megalapo­zottságú, előretekintő munka­erő-gazdálkodás. Mészáros Ottó Heti témánk: az új mechanizmus és a kereskedelem (2.) A nagykereskedelem a földön heverő törmelékben. Azután felegyenesedett és el­szántan haladt mindig balra. így érkezett a hatodik pin­céhez. összeszorította hát aj­kát, és lassan felfelé ment Sivár, omladozó bérház kor­mos ablakai néztek rá. Pará­nyinak, törpének érezte ma­gát, amikor a magasba tekin­tett: az égboltból csak zseb- kendőnyi darabot látott, s a magas, rideg falak — úgy érezte — menten rászakad­nak. Aztán ahogy lejjebb nézett, megpillantotta az egykori üz­letek feliratait is. Igen, itt a parókakészítő boltja is. Csikorogva tárult fel az ajtó. Schirmbaum a beszű­rődő gyér fény vetette kör közepén megállóit. Feje felett összekulcsolta a kezét. Vésztjósló csend fogadta. Végül, hosszú idő múltán halk női hang hallatszott, de úgy, mintha gramofon tűje alól sercegne elő. A jelszót kérte. Amikor Schirmbaum felelt neki, az üzlet felső traktusá­ból — most látta csak, hogy belül a helyiség kétszintűvé tagozódott — nyúlánk test huppant a földre. Fürge ujjak tapogatták végig, nyilván fegyvert kerestek nála. Az­után valaki megragadta a ke­zét és maga után vonta. Űjra feljöttek a mélyből és az egyik szomszédos ház ud­varára jutottak. Egy helyi­ségbe léptek. Rudolfot nem lepte meg, amikor felszólították, vegye le zubbonyát. Tudta, az iga­zolásul szolgáló tetoválását kívánják szemügyre venni. A szakértő kis zseblámpa fényé­ben dolgozott, így Rudolf azt sem tudta megállapítani, hogy fiatal, vagy idős ember vizsgálja-e őt. (Folytatjuk.) Az idén Pest megyében az állami kiskereskedelem, azo­nos áron számítva, 9,2, a fo­gyasztási szövetkezetek 4,7 százalékkal több árut rendel­tek a Vastömegcikk Értékesítő Vállalattól, mint a múlt év első négy hónapjában. Szem­betűnő a kohóipari termékek (szeráru, szeg, hengerelt és húzott áru stb.) 117,8 és a fo­natok. a különböző tüzelés- technikai cikkek 37 százalé­kos emelkedése, az edény és műanyag 14,9 és a tömegcik­kek. illetve a rozsdamentes evőeszközök 43,9 százalékos felfutása. E legutóbbira fő­ként a 30 százalékos árcsök­kenés ad magyarázatot. — Vasárukban bővült a választék, a hiánycikkek köre szűkült, bár fonatból, szegből, henge­relt és húzott áruból az igé­nyeket még ma sem tudjuk maradéktalanul kielégíteni — mondja Révész István, a Vas­tömegcikk Értékesítő Vállalat igazgatója, majd azt említi, hogy a gázkészülékek forgal­ma a megyei kiskereskedelmi vállalatnál 47,1, a szövetkeze­ti kereskedelemnél 71 száza­lékkal visszaesett. Oka min­den bizonnyal az, hogy a pro- pán-butángáz készülékek be­kötése, illetve üzembe helyezé­se sokkal vontatottabb, mint tavaly. — Megérzik-e. hogy a me­gye kiskereskedelmi vállala­tai más beszerzési forrásokhoz is fordulhatnak? — kérdezem. — A változás nem befolyá­solja forgalmunkat —, ez a válasz — Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy elsősor­ban a Vastömegcikk Értéke­sítő Vállalatot tartották meg szállítójuknak, ami érthető is: két évtized alatt jó kapcsolat alakult ki közöttünk, nálunk bővebb választék, körülbelül 18—20 ezer cikkelem áll ren­delkezésünkre. Évente mint­egy negyedmilliárd értékű importáruval is bővítjük vá­lasztékunkat. S egy jelentős könnyítést is tervezünk a bol­ti dolgozóknak: amennyiben engedélyt kapunk rá. a máso­dik félévtől fogyasztói áron számlázzuk a kiskereskede­lemnek küldött árucikkeket. Befejezésül azt mondja: — A vaskereskedéssel fog­lalkozó dolgozókkal Pest me­gyében az együttműködés bíz­tató. Forgalmukat vélemé­nyem szerint úgy fokozhat­nák, ha színes kiállítások, vá­sárok keretében mutatnák be vevőiknek az árut. Ehhez mi gyakorlati, sőt, anyagi segít­séget is adnánk. Ha például a nagykőrösi fogyasztási szö­vetkezet bemutatót rendezne, mondjuk tüzeléstechnikai és edényárukból, mi. velük kö­zösen, megtartanánk ott a különböző főzőedények bemu­tatóját, kávé- és virslikóstoló­val és felhívnánk a modern, gyors higiénikus, energiát és időt megtakarító, gáz- és vil­lanytűzhelyen egyaránt hasz­nálható főzőedényekre a nagykőrösiek figyelmét. Szinte látom, már veszik is fel Nagykőrösön a telefont, hogy Révész Istvánnal ebben az ügyben tárgyaljanak. P. I. 1 L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents