Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-03 / 102. szám
1968. MÁJUS 3., PÉNTEK n sí UECVEI tJCMan NEMZETKÖZI EENIN-BÉKEDlJASOK Hárman a hat új Lenin béke díjas közül (balról jobbra): Jean Effel, dr. Sík Endre és Joris Ivens. Moszkvában, Szkobelcin akadémikus elnökletével április 26-án és 27-én ülést tartott a nemzetközi Lenin-békedíjakat odaítélő bizottság. Az ülésen hozott határozat értelmében, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kiváló érdemeikért az 1967-re szóló nemzetközi Lenin-békedíjakat a következők kapták: Sík Endre, a Magyar Országos Béketanács elnöke, Romes Csandra (India), a Béke-világtanács főtitkára, Jean Effel világhírű francia karikaturista, Nguyen Thi Dinh asszony, a DNFF Központi Bizottsága elnökségének tagja, Jorge Zalamea Borda columbiai író és Joris Ivens holland filmrendező. Hiánycikk volt, hiánycikk van... Bosszúságok filléres és forintos áruk miatt Szövetkezeti boltosok az áruellátásról Elég gyakori, különösen fal- vainkban a panasz: a boltokban nem mindig kapható, amit éppen keres a vevő. Ezekről a hiánycikkekről érdeklődni tértünk be a Dabas és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetbe. — Élelmiszerboltjaink áruellátására általában nem lehet panasz — halljuk Farkas Isi•- ván igazgatósági elnöktől. Vasáru- és műszaki, meg ruházati cikkek közül azonban ... érdeklődjön csak a boltvezetőknél. Miért üres az orvosi lakás? A szövetkezet 1. sz. vasműszaki boltjának vezetője, Spaniel István mondja: — A rozsdamentes evőeszköz olcsóbb lett mintegy 40 százalékkal, de nincs. A zománcedény szintén hiánycikk, ha pedig kapunk belőle, éppen a legkeresettebb méreteket nem szállítják. Talán mert a zománcedény ára is csökkent... — Dehogy, tavaly, amikor még többe került, akkor is ugyanez volt a helyzet. Vagy vegyük például a fürdőkádat. Most mintegy 100 forinttal kerül többe, mint múlt évben, de amíg tavaly negyedévenként nyolc darabot kaptunk, ez idén még egyetlen egyet sem. Igaz, múlt esztendő utolsó negyedében is elmaradt a szállítás. Erre az évre közvetlenül a Szerelvényértékesítő Vállalatnál rendeltem 70 darabot. A válasz: fedezet hiányában nem tud szállítani. Dabason a harmadik orvoslakás már hónapokkal ezelőtt megépült, mégsem tudják átadni, mert hiányzik még a fürdőszoba. Előbb a kádat kell beépíteni, csak akkor veheti át az épületet a község és költözhet be az orvos. Amire van, és amire nincs horganylemez — A szöghiány is „áthúzódott” a régi mechanizmus idejéből. Hetenként kétszer-há- romszor szaladgálunk hiába szög után Pestre a Vasérthez. Most sikerült szerezni 12 mázsát, Kecskeméten, a Vasért Bács megyei kirendeltségénél. — Horganyzott árukból főleg csak vedret kapunk, de legalább feles számban, Tehát joggal feltehetem, az ipar számára nem hiánycikk a horganylemez. Ugyanabból a horganylemezből akkor vajon miért nem készít elég mosó- teknőt meg locsolókannát? A boltvezető vajon a nagykereskedelmet hibáztatja a nagyon keresett, hiányzó áruk miatt? — Nem. Neki is érdeke a minél nagyobb forgalom. Inkább arra gondolok, hogy az ipar még nem rgindenben veszi figyelembe a piac követelményeit. ' r ■ At nem vett megrendelések A szövetkezet ruházati boltjának vezetője, Galacz Istvánná mondja: — Olcsó férfikonfekció van, de alig kapok az igényesebb vevők részére jobb árut. Hágó kelméből készült ruhát kapunk, csakhogy nehezen adi ható el, mert divatjamúlt mintájút küldenek. Férfinad- I ragból sem kapunk megfelelő i választékot. I — Aztán a hat éven aluli fiúknak sem tudunk rövid nadrágot adni. Már személyesen is bementem a Férfiruha ' Nagykereskedelmi Vállalathoz, , hogy rendeljek, azt mondták, i ne fáradjak, nincs és nem is i lesz, mert az „iparnak nincs . alapanyaga”. Sem kamasz-, I sem férfisortra nem vették át megrendelésemet. — Cipőben kicsi a választék. Főleg gyermekcipőben. Sokféle rövidáru is hiányzik, idén például még nem kaptam egyetlen darab varrógéptűt sem. — Mi, kérem, csecsemőkelen- gye-beváltásra kijelölt bolt vagyunk, egyetlen az egész járásban, de pólyahuzattal nem szolgálhatunk. Még a rendelést sem akarták felvenni rá, csak nagynehezen kaptam nemrég tíz huzatot. — Ebben az évben mostanáig nehezebb az árubeszerzés, mint azelőtt volt. A bűvös kör Remélheti a vásárló, hogy rövidesen javul a helyzet? — Honnan tudhatnám? A nagykereskedelem azt mondja, ami hiányzik, azért hiánycikk, mert egyáltalán nem, vagy csak gyéren gyártja az ipar. Az ipar viszont azt állítja, hogy amit nem gyárt, azt a kereskedelem nem rendelte meg. Igen, ez az az önmagába állandóan visszatérő görbe vonal, úgyszólván bűvös kör, amit az ipar és a kereskedelem rajzol maga körül, ha a hiányzó árucikkeket számon- kérik tőle. Szakoly Endre Szocialista kasztok? Az ember nem szereti, ha megkülönböztetik másoktól, ha másokat elébe — fölébe — helyeznek. Az élet rácáfol a szubjektív érzésekre: minden munka fontos, de az egyik értékesebb, mint a másik; minden emberre szükség van, de az egyik többel szolgálja a közösséget, mint a másik; a mérlegelés s ami ezzel együtt jár, a különbségtevés szerves része a mindennapi munkának. Az elmúlt hónapokban eléggé szenvedélyes viták bontakoztak ki egy újfajta különbségtevés körül: a részesedési kategóriákon. Tíz nagyüzemben — a többi között a Csepel Autógyárban, a Duna- menti Hőerőműnél, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Mechanikai Műveknél, az MGM Diósdi Gyárában, az Egyesült Izzó Váci Tv Képcső- és Alkatrészgyárában — kértem és kaptam véleményeket e vitákról, illetve a vitatott kérdésekről. A tapasztalatok tehát — tekintve, hogy a tíz üzem mintegy 25 ezer embert foglalkoztat — általános tanulságokat hordanak magukban. Megszokott egyenlősdi A viták szenvedélyességének magyarázatáért időben távolabbra kell visszanyúlni. Az 1946-ban végrehajtott valutastabilizációs intézkedések, a forint megteremtése, majd az ipar államosítása úgy ment végbe, hogy az 1938-as műszaki-alkalmazotti fizetések — akárcsak a bérek — jelentősen csökkentek. A kényszerítő gazdasági körülmények részletezése fölösleges. Tény, hogy a műszaki-alkalmazotti fizetések az 1938-as szint felét sem érték el, s bár később, a szocialista ipar gyors ütemű fejlődése lehetőséget teremtett arra, hogy a szükséges korrekció megkezdődjék, ez — az anyagi ösztönzés lebecsülése, a tudati tényezők túlbecsülése miatt, sok más ok mellett — nem következett be. Hosszú éveken át megszokottá vált az egyenlősdi: Öt- ven-száz forint „különböztette” meg a korrekt hivatalnok módjára adminisztráló műszakit s a jelentős alkotómunkát végző tervezőt, konstruktőrt. A rendkívül kötött státusgazdálkodás, a premizálás formalitásai, a fizetésnövelésre fordítható összeg elválasztása az üzem gyakorlati termelési eredményeitől, tovább súlyosbított ezen a helyzeten. Megszokott gyakorlattá vált — s így volt ez az említett üzemekben is —, hogy jelentős munkát végző embereknek kinevezésekkel tudtak csak nagyobb fizetést biztosítani: így lettek beosztottak nélküli csoport- és osztályvezetők, így burjánzott el a bújtatott státusok rendszere — fizikai állományú technológusok stb. — s így következett be az a nem kívánatos átáramlás, hogy z autócsoda nem /k odakanyarodott, ha- f—/M nem odalebegett az C, / díszéihez, oly halkan és nesztelenül, mint valami áramvonalas angyal. Olyan volt, mint egy csodálatos spórkassza, amelyben ugyan pénz nincs, de amely maga megér kétszázezret, így tehát kinek fájna, hogy belül üres. De nem volt üres. Csemcsegi szállt ki belőle, hanyag könnyedséggel, hátra sem nézve, visszkéz- ből csapta be az ajtót, ahogy a régi filmek nieseautó-tu- lajdonosai szokták. — Csemcsegi! örököltél! — kiáltottam rá irigy megdöbbenéssel, mert igaz, hogy osztályvezető volt egy jól menő üzemben és ezért havi jövedelme is tiszteletreméltónak volt mondható, de ennek a kocsinak legfeljebb a pótkerekét vehette volna meg több havi részletre. — Szervusz, Pemete — intett keserűen Csemcsegi és látni véltem, hogy mind a két szeme tele szalad köny- nyel. Mit kérdeztél az imént? — suttogta. — Gratuláltam a kocsidhoz, és azt kérdeztem, örököltél? — Én és az öröklés... Ugyan. Hol volt nekem szerencsém valaha az életben? Márkája: Mementó Soha. Még hpgy örököltem! Lebuktam, fiam. Kirúgtak az állásomból, s még azt sem mondhatom, hogy nem érdemiem meg ... Elkövettem néhány disznóságot, megúsztam egy felfüggesztéses börtönbüntetéssel és huss ... Már kívül is találtam magam a kapun — borult a váltamra férfias könnyeket hullajtva. — De... de a kocsi... Ez a kocsi... Hát ha nem örököltél és az állásodból is kirúgtak ... a kocsi... akkor az honnan? — hebegtem a tökéletes értetlenségtől. — Ne mondd... ne mondd ezt a kocsit. Ez a kocsi az én emlékeztetőm. Ha látom, ha benne ülök, akkor mindig a szégyen jut az eszembe ... Nekem ez a kocsi azért van, hogy figyelmeztessen: Csemcsegi, nagyot vétettél. Most is osztályvezető lehetnél, megbecsült tagja a társadalomnak, olyan ember, akinek o szavára adtak, akinek a szavától féltek, akit irigyeltek... Vigyázz, Csemcsegi! — ezt jelenti nekem ez a kocsi, Pemete barátom ... — Nézd, Csemcsegi... Ha te engem hülyének nézel, ahhoz jogod van, de hogy ennek a kocsinak az ablakából nézz hülyének, azt kikérem magamnak... Mi az, hogy lebuktál, és mi az, hogy emlékeztető ... Más ezt megoldja egy papírlapra odafir- kantott jelmondattal az ágya felett... Hát miből élsz, te? — Miből élek? Hát élet ez? Jó barátaim elintézték, hogy az egykori osztályvezető kapjon egy kis lángossütö ge- bint, sör- és rövidital-kiméréssel ... És én most ott állok a pult mögött, én, a volt osztályvezető, mérem a féldecit, a lángost és nézem a járda szélén a kocsit: „Csemcsegi, látod, mivé lettél, hová jutottál?” — húzott elő egy hatalmas zsebkendőt, nagyot trambitált, aztán megkért, hogy bocsássam meg botlását én is, miképpen ő is megbocsát a valaha ellene vétkezőknek, aztán beszállt és tovaszállt. Nem is tudom, milyen volt a kocsi márliája? Van ilyen, hogy Mementó? Gyurkó Géza a fejlesztésen dolgozó szakemberek a közvetlen termelés- irányításban vállaltak munkát. (Még 1964-ben is, amikor pedig már intézkedések sora ösztönözte a fordított irányú mozgást, a gépipar húsz üzemében végzett vizsgálat szerint a közvetlen termelés- irányításban dolgozó mérnökök fizetése 15—20 százalékkal, a technikusoké 20—25 százalékkal volt több, mint a gyártmány- és gyártásfejlesztésen tevékenykedőké.) A megszokottá vált egyenlősdi eredménye volt, hogy nemcsak a művezetőket kellett „kötéllel fogni”, hanem a magasabb beosztású műszakiakat is. (Nem számított ritkaságnak az az üzemvezető mérnök, aki három-négyszáz embert irányított, sok milliós értékű termelésért felelt, de fizetése három-ötszáz forinttal kevesebb volt, mint a teljesítménybérben dolgozó szakmunkások legjobbjaié.) A párt Központi Bizottságának 1964 decemberében hozott határozata teremtette meg az elvi alapot ahhoz, hogy a mind kró- nikusabbá váló gond megoldása — fokozatosan — megkezdődjék. Nemcsak cím! A gazdaságirányítás új rendszere kellő elvi és gyakorlati kereteket teremtett ahhoz, hogy a vezetők teljes felelősséggel és a szükséges jogokkal felruházva végezhessék munkájukat. Ez természetesen nemcsak cím kérdése, hanem anyagiaké is. A részesedési kategóriabesorolás egyik — bár nem egyedüli — feltétele annak, hogy az irányító posztok betöltői anyagilag kellően érdekeltek legyenek munkájuk minél tökéletesebb elvégzésében. A népgazdaságnak fontos és hasznot hozó kezdeményezéseket aligha lehet másként honorálni, mint a gyárnál képződő nyeréségálap bizonyos hányadának arányos felosztásával. 'Mégis, annak ellenére, hogy a bevezetőben említett tíz üzemben — s nyilván másutt sem — nem okozott annak idején vihart a reform elveinek megismertetése és vitája —, holott azokban ez már világosan szerepelt —, a kollektív szerződések tervezetének megtárgyalásánál vihar kerekedett. Érdekes módon az üzemek egy részében — így például a Mechanikai Művekben — nem a tartalmat, hanem a formát vitatták. Nem azt, hogy a nyereségrészesedési alapból többel honorálják-e az igazgató, a főmérnök, a különböző főosztályvezetők munkáját, hanem azt, hogy mi szükség az I. meg a II. és III. kategória elnevezésre? Itt és más üzemekben is sűrűn elhangzott a „szocialista kasztokat hozunk létre” vélemény. Ugyanakkor elhangzottak olyan vélemények is, hogy aránytalanul nagy a különbség a három kategória között, s különösen az I. kategória nyolcvanszázalékos arányát vitatták. (Más kérdés, hogy a nyolcvanszázalékos részesedés kifizetéséhez egy-egy üzemnek olyan nyereséget kellene produkálnia, mely ma még aligha van reális közelségben.) A viták egyik eredménye volt, hogy több helyen — így például a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, az MGM Diósdi Gyárában — a tervezettnél kisebb lett az I. és II. kategóriába soroltak száma, s ez, bizonyos értelemben, kritikája is volt a vitatott munkakörök súlyának, értékének. Igaz, a vitákban ellenérvként elhangzott, hogy az I. és a II. kategóriába soroltak fizetésükkel is felelnek a vállalát esetleges rossz gazdálkodásáért, míg a munkások — illetve valamennyi III. kategóriába tartozó — minden esetben megkapják teljes bérüket, ez azonban ma még — gyakorlati példa híján — nem talált kellő méltánylásra. Egy valami azonban igen lényeges: a viták — volt olyan hely, ahol a vállalati szakszervezeti tanács teljes napon át csakis a részesedési kategóriákat vitatta — felszínre hozták azt a jogos igényt, miszerint felül kell vizsgálni az irányító apparátus összetételét, szerkezeti kapcsolódását, s meg kell szüntetni a látszatvezetői beosztásokat. (Több helyen ez ugyan a reformra való fölkészülés idején megtörtént, de nem mindenütt.) Egészséges realitás Annak ellenére, hogy a vitákban elhangzottak szélsőséges nézetek, az egészséges realitás végül is érvényre jutott. Több helyen — így például a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál — a mérlegelésben már a jövőt is figyelembe vették. Jelenleg ugyan még nem, de a következő évekre értve érvényesíteni szeretnék azt az elvet, hogy részesedési kategórián belül se alakuljon ki valamiféle újfajta egyenlősdi, hanem bizonyos megkülönböztetés itt is legyen. Az egészséges realitást bizonyította az is, hogy a berzenkedők többsége az elvet elfogadta —egy kisebbség azonban ezt sem —, nem vitatta, hogy a vezető — akár igazgató, akár egy-egy szakterület irányítója — valóban többet tehet az eredményesebb munka érdekében, mint az, aki csak a maga munkájáért felel, a kategorizálást azonban mint formát sértőnek ítélte. Vannak tehát — úgymond — első meg másodosztályú emberek, s aki marad, az kerül a hármasba. A rossz ízű, nemegyszer demagógiától sem mentes véleményeket félretolva, gyakorlatilag tehát azzal kell szembenézni, miféle „osztályozást” valósít meg a nyereségrészesedési kategóriák kialakítása. Röviden: ugyanazt, ami eddig is megvolt. Eddig is különbözött az igazgató meg a művezető fizetése; eddig is nagyobb beosztásnak számította főosztályvezető, mint a műhelyírnok; s ami igen lényeges: a nyereségrészesedés fölosztásában eddig is voltak különbségek. A jelenlegi kategorizálás csak élesebbé tette az eddig is meglevő mérlegelést, s ami igen fontos: a vállalati kollektíva ítéletére bízta az eddig egy-egy főnöki ítélettől függő elbírálást. A mostani ka- tegorizálási rendszer a gyakorlatban csak szabatosan meghatározta az eddig is meglevő ,,-tól-ig” határokat, s ha nem kategóriáknak, hanem másnak neveznénk ezeket, a lényegen az sem változtatna. A lényeg pedig, hogy aki többet ad a társadalom közös hasznához, az többet is kapjon vissza. E több megadásának — hangsúlyozni kell — csak egyik módja a részesedési alap. A „szocialista kasztok”-ról zajló viták tehát csakis akkor járnak haszonnal, ha valameny- nyi körülményt mérlegelnek — s ez nem mindenütt volt meg —, ha nemcsak azt vitatják, hogy ki mennyi pénzt kaphat, kap majd, hanem és főként azt, hogy kinek mit kell azért — tennie! Mészáros Ottó Autósok figyelem! Magángépkocsik karosszériajavítása, dukkozása a nagykőrösi gépjavító es faipari kts2 Szolnoki út 94. sz. alatti telephelyén. Telefon: 196
