Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-17 / 114. szám

KISZ-es évzáró Az 1967/68-as KISZ-oktatási évet befejezve, a KISZ járási bizottsága a legjobban dolgozó propagandisták részére baráti összejövetelt rendezett. Aján­dékot nyújtottak át Szilágyi Györgyné, Bozóki Jánosné, Pintér István, Drabek Ká­roly, Bucsics Imre, Czövek István, Wéber Péter, Vangel János és Kiss József KISZ- propagandistáknak. VB-VLES Úriban ma délután 3 órakor vb-ülést tartanak. Napiren­den a tanácsülés anyagának megtárgyalása. — A péteri Rákóczi Tsz­ben a tervhez viszonyítva 150 százalékos a bárányszaporu­lat. A birkák jól teleltek: ked­vező lesz a gyapjúhozam. — Az úri Béke Tsz-ben 300 mázsa halat adnak el június végéig — ennyit tartottak visz- sza az őszi lehalászásnál. MOMOMntfn X. ÉVFOLYAM, 114. SZÄM T968. MÁJUS 17., PÉNTEK Uj bölcsőde Üllőn és Pilisen Nőtt a születések száma — Kevesebben az abortuszbizottság élőié MAI MŰSOR MOZIK Monor: Egy férfi és egy nő. Ve- csés: Két jegy a délutáni előadás­ra. Dr. Nagy István járási fő­orvos beszámolót terjesztett a járási tanács végrehajtó bi­zottsága elé az anya- és cse­csemővédelem helyzetéről. A tavalyi év számadatai azt mu- I tátják, hogy járásunkban 1966- j hoz képest jelentős volt a fej­lődés. 1967-ben 1599 kisbaba szü­letett, hat százalékkal több, mint az előző évben. Az anya- és csecsemővédelem is előrelépett, harminchárom védőnő látta el a gondozási munkát. A negyedik negyedév­ben megkezdődött a járási gyermekszakorvosi rendelés, sőt a két rendelőintézet szak­Tolsztoj, Móricz, Berkesi Százan egy este A napokban meglátogattam a tápiósülyi művelődési ház könyvtárát. Jóllehet a könyv­tár csak öt órakor nyit, az is­kolás gyermekek már fél öt tájban gyülekezni kezdtek. Többen három-négy kiolva­sott könyvet szorongattak a hónuk alatt. A gyors véle­ménykutatás során kiderült, hogy legtöbben a kalandos történeteket szeretik. Szíve­sen olvassák Mark Twain, Verne Gyula regényeit. Egy nyolcadikos kislány bevallot­ta, hogy 6 bizony kedveli Maupassant novelláit Is.' Később szép számmal jöt­tek a felnőttek is. Volt köz­tük tanár, vasutas, gyári munkás, zenész. A külföldi klasszikusok közül leginkább Stendhal, Tolsztoj, Thackeray műveit kérték. A magyar iro­dalom jelesei közül pedig Jó­kai, Mikszáth, Gárdonyi, Mó­ricz regényei vezetnek. A leg­keresettebb azonban Sülyben is Berkesi András. Kopjások című regénye kézről kézre jár. Este hét órakor még mindig nagy volt a könyvtári forga­lom. A könyvcserét Bácskai István, a művelődési ház igazgatója bonyolítja le. A nagy forgalom miatt egész egyszerűen nem tudtam vele beszélgetni. A nyilvántartások ellenben elárulták, hogy a könyvtárnak 4 ezer darab Itöriyhe van. Ott tartózkodá­som alatt több mint százan lá­togatták meg a könyvtárat. A pontosan vezetett kimu­tatásokból más is kiderült. Ugyancsak több, mint százan a tavaly kivitt könyveket ez- ideig sem hozták vissza ... (krátky) rendelésén kívül Vecsés és Üllő is kapott csecsemő- és gyermekszakrendelést. Az anyavédelem, a terhesgondo­zás, a csecsemő- és gyermek- védelem területén — a kedve­ző lehetőségekkel élve — az idén e munka minőségi fej­lesztésére törekednek. Tavaly 188 koraszülött gyer­mek volt, az összes élve szü­letettek majdnem tizenkét szá­zaléka. Ez egy százalékkal ma­gasabb az előző évinél. A ko­raszülöttek arányának emelke­dése országos jelenség, s saj­nos, ezalól járásunk sem ki­vétel. Az országos emelkedés is egy százalék körüli. Az ok még nem tisztázott, kutatják a titkát. Magas az abortuszbizottság előtt megjelentek száma is, bár a szám évről évre csök­ken. Tavaly 12 százalékkal ke­vesebben voltak, mint 1966-ban. A csökkenés örvendetes je­lenség, a kormány szociális in­tézkedéseinek hatása mérhető itt, akárcsak a születési szám emelkedésénél. Hogy a gyer­mekprobléma mégsem csupán egzisztenciális probléma, ezt látszik bizonyítani néhány más számadat: a bizottság előtt huszonöt százalékkal kevesebb olyan asszony jelent meg, akik­nek már kettő vagy több gyer­meke van, viszont hét száza­lékkal nőtt a gyermektelenek vagy egygyermekesek száma. A csecsemőhalálozások szá­ma is évről évre csökken. Az arányszám 1962-ben még 5,2 százalék volt, ezzel szemben 1966-ban már csalt 3,6, tavaly 3 százalék. Az idei év első ne­gyedében még jobb az ered­mény, 2,4 százalék — az inf­luenzajárvány ellenére! Ez az eredmény országos viszonylat­ban is a legjobbak között van. Járásunkban jelenleg négy községben, Gyomron, Mono- ron, Üllőn és Vecsésen műkö­dik bölcsőde. A férőhely kevés, alig másfél száz kisgyermeket tudnak itt elhelyezni a dolgozó anyák. A járási vezetés napirenden tartja ezt a kérdést, a megol­dásban azonban számít a köz­ségek tanácsaira. A két leg­szorongatott helyzetben le­vő községben, Üllőn és Pili­sen, belátható időn belül fel­épül az új bölcsőde. TŰNŐDÉS jaawi^ . , Három szegény szabólegény Bemutatkoztak a mendei színjátszók Az újonnan vásárolt fekete körfüggöny adta keretben na­gyon jól mutattak az ízléses díszletek. A kassai szabómű­helyt jelezték a színpadon, ahova Posztó Barnabás uram őszinte megnyugvására — ki mellesleg nagy legénynyúzó hírében állt — betévedt a tör­ténet három igazi hőse: a vándor szabólegények. Babay József—Budai Dénes zenés mesejátéka Szuhanyi Fe­renc rendezésében és vérbő játékával nagy sikert aratott a mendei közönség előtt. Mi e siker titka? Hiszen ja­varészt először játszó szerep­lők vállalták az öt hónapnál is hosszabb ideig tartó próbaso­rozatot. Még olyan, az önte­vékeny munkát sokszor kísérő gond is jelentkezett, hogy az egyik főszereplőt váratlanul behívták katonának. Ügy gondolom, e siker titka — melyet a szereplőket több­ször visszahívó vastaps is jel­zett — az igényesség és az a jó kollektív szellem, melyet munka közben sikerült maguk között kialakítaniuk. Szinte általános gyakorlat ilyenkor úgy felsorolni a sze­replőket, hogy senki ne marad­jon ki. Nem teszem meg, mert mindenki munkája, tehetsége, szorgalma egyformán benne van ebben a bemutatóban. A járás területén nemrég tá­jolt a Déryné Színház ugyan­ezzel a darabbal. Csodálkoz­tam is, hogy a mendeiek erre vállalkoztak, de bemutatójuk meggyőzött: amatőr együttes is képes színvonalasat produ­kálni. Egy jól sikerült bemu­tatóval szemben mindig fenn­áll az igény: máshol is bemu­tatni, ott is hozzáférhetővé ten­ni a darabot közönség számá­ra, ahol a kis színpad és né­zőtér miatt állami színház nem fordul meg. A mendei bemu­tató után jogos ezt felvetni. Szeretném felhívni például Maglód, Űri, Tápiósáp nép­művelőit, gondolkodjanak azon, mikor és hogyan tudnak lehetőséget teremteni, helyet adni a mendei színjátszóknak. Mendén a színjátszó moz­galomnak évtizedes hagyomá­nyai vannak. E hagyományo­kat a kitűnő fiatal rendező, úgy látszik, képes csoportjá­val feleleveníteni, folytatni. (furuglyás) // POLITECHNIKA'' A bölcsődei munka önma­gában is kedves; szép feladat a kis emberpalántákat gon­dozni. nevelni. A monori böl­csődében a gondozónők ezt még évről évre azzal is teté­zik, hogy maguk közé fogad­ják a gimnázium néhány lánynövendékét, tanítják őket a „politechnikai képzés kere­tében”. Feltétlenül ezzel ma­gyarázható az, hogy például tavaly nyolc érettségizett je­lentkezett egészségügyi isko­lába (az más kérdés, hogy közülük csak kettőt vettek fel), az idén pedig tizenegy lány akar csecsemőgondozónő lenni. Hát már sosem ér véget ez az iskola?! Kútvölgyi Mihály felvétele A sorompónál Pirosat villan a fénysorom­pó, s lassan csukódik is már. A nagymama azonban na­gyon siethet, mert húzza ma­ga után az alacsony, vasvázas kiskocsit, szalad át a síne­ken. A kocsiban — két be­vásárlószatyor között — hó­fehér rugdalózóban 7—8 hó­napos apróság. A síneken rázkódik, zötyög a kocsi, a gyerek egyre lejjebb csúszik. A feje már nincs is az ug­ráló akotmányon. A nagy­mama oda se néz, csak arra ügyel, hogy mielőbb átérjen a túloldalra. Jaj! -Kiesik!!! De nem esett ki a kis srác — valaki odaugrott és visz- szarakta a bevásárló-szatyrok közé. A nagymama rémülten és hálálkodó tekintettel siet tovább. Tíz perce várunk legalább — de inkább időtlen idők óta. A suliból már kienged­ték a délelőttösöket, vagy húsz gyerek ácsorog a so­rompónál, kapaszkodnak a korlátba, kapargatják a fény­sorompó piros lámpáit. Egy csapat tanakodik, menjünk, ne menjünk? Éhes vagyok, gyerünk! De nem mennek. Eldübö­rög a vonat — a várakozók átsereglenek a sineken, autók között cikáznak a gyerekek. De megvárták, amíg elmegy a vonat! ★ Hogy lesz-e Monoron vala­mikor is felüljáró? Ki tudja. Forgalom és balesetveszély — az van. (koblencz) SZÓVÁ TESSZÜK Kinek jó ez? Vannak bizonyos dolgok, melyek előtt az ember ér­tetlenül áll. Próbál az okok­ra és miértekre választ kap­ni, de ez sehogy sem sikerül. S ilyenkor mérgelődik to­vább. így vannak most a mendeiek is. A helyzet a kö­vetkező: Mendén van a földműves­szövetkezetnek egy TÜZÉP- telepe. Ennek az az egyik sajátossága, hogy körülbelül 100 méterre van a téglagyár­tól. A téglagyár egész évben üzemel. ílordják a tégláját Keresztárra, Budapestre és még ki tudja hová. Ami most az egészben érthetet­len: hogy ha már van Men­dén téglagyár is meg TÜ­„Expressz" 'A nemsokára megjelenő új menetrend alkalmából sorra jelennek meg az ismerteté­sek az újságokban és az il­letékesek szívesen nyilatkoz­nak javuló vasúti közleke­désünkről. Nos, igen, javulás az vár­ható. De hol? Olvashatunk Mecsek expresszről, Tokaj, Borsod, Szeged, Balaton, Lillafüred és egyéb expresz- Szekröl. Sőt vasútmeteoroió- giai szolgálat is lesz, nyilván expressz időjárásjelentéssel. Mindezeknek örülünk, biz­tosan szükség van rájuk. Ám mi lesz velünk, állan­dó be>- és kijáró rövidtávú utasoklcal? Mert ugyebár monori, vagy pilisi expressz még nincs. Egyhamar nem is lesz, nem is ezt várjuk. De: Budapest—Pécs 229 ki­ZÉP-telep is, miért nem lei­het a mendeieknek mendei téglát kapni? S erre senki sem tud Mendén magyará­zatot adni. Hogy tulajdon­képpen miért is bosszantó ez? A mendei TÜZÉP-telepen a tégla ezer darabja 711 fo­rint lenne — de a Békés me­gyéből a mendei TŰZEP-re szállított ezer darabja már 1120 forint. Ez a 400 forint az, ami bosszantja a men- deieket. Mert ők azt tarta­nák igazságosnak, hogy ha már szívják a mendei tégla­gyár füstjét, kaphatnának is hazai téglát! M. J. menetrend lométer, a Mecsek expresz- szel kettő és fél óra, míg Budapest—Monor 38 kilo­méter, helyi járattal egy óra és hét perc. Nem lehetne itt miamit tenni? Meri e kis távon naponta 10 ezernél több ember utazik oda-visz- sza és ők is legalább olyan egyenjogú dolgozó magyar állampolgárok, mint az expresszvonat utasai. Kérjük a MÁV illetéke­seit: nyilatkozzanak a helyi közlekedés javításáról is, nyugtassanak meg több ezer embert, hogy legalább né­hány percet igyekeznek le­faragni a menetidőből. Higy- gyék el, ennek is örülni fo­gunk, legalább úgy, mint az expresszutasok a róluk való gondoskodásnak. — tt — Szidás — Sajnos elég gyakran hallat­ni — és a gyömröi postahi­vatalban sem az első eset —, hogy a pedagógusokat szid­ják „általában”. A minap a posta egyik közmegbecsü­lésben részesülő tisztviselő­nője ragadtatta magát peda- góguseüenes kirohanásra, csakúgy munka közben, de jó hangosan, hogy a jövő­menő ügyfelek és a jelen­levő pedagógus is hadd hall­ja az üvegfal túlsó oldalán. Az általánosítás soha nem helyes és nem igazságos. Ha egyik vagy másik kézbesítő, vagy a posta bármilyen ran­gú és rendű alkalmazottja hibát vét, nem helyes álta­lában a postásokat elmarasz­talni. Miért marasztalja el álta­lában a pedagógusokat, a ta­nárokat az a szülő, akinek már két fia mezőgazdasági technikumban végzett és a harmadik is közel áll ahhoz, hogy befejezhesse középiska­Pét ró 11 Valamelyik nap egy idős bácsi kopogtatott a szerkesz­tőség ajtaján. Kezében üres petróleum os kannát lenge­tett, homlokáról pedig iz- zadtságcseppeket törölgetett. — Legyen szíves, nézze meg — Szólt nekem — hány óra van! Csodálkoztam a különös kérésen. — Kilenc óra. — Na látja — tört ki az öregből — bejöttem Monor- ra a reggeli busszal, petró­leumért, s most várhatok tizenegyig! Mert hogy a vas­üzletben petróleumot csak tizenegytől tizenkettőig mér­nek. Azelőtt a háztartási boltban bármikor lehetett kapni, most hogy a vasbolt­ban árulják, ez a helyzet! Nem tudtam hirtelen mit szólni. — A petróleumra rámegy az egész napom. Pedig len­ne munka kinn a földeken — ontotta tovább a panaszt. — S mit csináljanak azok, akik egész nap dolgoznak! A bácsika elment. Először arra gondoltam: nyilván nem ok nélkül ha­tároztak az „Illetékesek” eképpen, petróleumárusítási „ügyben”. Kevés lehet ma már, aki effélét vásárol, s az eladó netán óránként nem büdösítheti be petróval a kezét. Monoron! Aztán általában lai tanulmányait — a taná­rok segítségével. Nem tu­dom, hogy mit követhettek el gyermekének tanárai, amiért „Pesten már megver­ték volna a szülők ezeket a tanárokat”. Biztosan nagyon súlyos problémák lehetnek, ha a szülő arra vesz bátorsá­got, hogy ezért az egész pe­dagógustársadalmat elma­rasztalja. De azok nevében, akiket ez a vád nem illet, az általában szidott pedagógu­sok nevében, a leghatározot­tabban visszautasítom az ilyesfajta pedagógusellenes demagógiát. És — mivel a hivatalos he­lyiségben és munkaidő alatt hangzott el — o hivatalve­zető szíves figyelmébe ajánl­juk. A pedagógusok mindig a szülők szeretetére és tisz­teletére nevelik a gyermeke­ket. És ezt joggal elvárnák viszont. Palotai Sándor-12-ig eszembe jutott, nem egy olyan háztartási üzletet is­merek fővárosunk, Budapest területén, ahol petrót árul­nak. A nap bármely szaká­ban, bármikor! (Ha éppen nem hiánycikk.^ Pedig Buda­pesten erre — szerencsére — még kevesebb embernek var. szüksége. Aztán a régi, sokat emle­getett szatócsüzletek jutot­tak eszembe. Vajon a sza­tócsmester is korlátok közt szorította a kellemetlen cik­kek árusítási idejét? Na, csak próbálta vo'na meg! Petróleum 11-töl 12-ig! Ha megkérdezném az „illetéke­seket”, egészen biztos tud­nának mondani indokokat. Talán elfogadható indokokat talán még igazuk is lenne De a bácsinak is igaza van: Most már csak az a kérdés, hogy én a kettő közül me­lyiknek adjak igazat? ön, kedves olvasó, ki mellett állna ki? Én a bácsika igaza mellett. Amióta csak létezik keres­kedelem ezen a földön, meg­van az értelme is: ellátni, kiszolgálni a vevőt. A keres­kedelem van a vevőért s nem fordítva! Érvényes kel­lene legyen ez Monoron. is. S nemcsak a vosboltban, és nemcsak petróleumügy­ben. Deregán Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents