Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
PEST NEC VEI v/(fívltm 1968. MÁJUS 12.. VASÁR1V\P Mit tenne Ön? Ha pedagógus lenne? Deme János Bagón született. Hetedik gyerekként. Mégis, amikor tizenhat esztendős korában meghalt az apja, neki kellett átvennie a tizenhat hold megművelését, bátyjai mind elmenekültek a föld elől. Ment volna ő is, követve példájukat, a vasúthoz, de a gazdaság vezetését mégsem hagyhatta a lánytestvérekre. Földművesként nősült, úgy is lépteit be nyolc esztendeje a bagi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, amelynek negyedik esztendeje az elnöke. O Elmondaná röviden a gazdaság nacionáléját? — Kétezer-kétszázhuszon- nyolc hold, ebből ezerháromszázhúsz hold a közös szántó. Háromszázkilenc tag, ebből mintegy kétszázhatvan a dolgozó. A tagság átlagéletkora ötven év felett van. O Ezek szerint nem sok fiatal dolgozik a gazdaságban? — Sajnos, nem. Húsz év alatti dolgozónk mindössze három van. Huszonnyolc év alatti pedig rajtuk kívül húsz. O Véleménye szerint miért nem jönnek dolgozni a bagi fiatalok a termelőszövetkezetbe? — Egy mondatban erre nehéz lenne válaszolni. O Hogy áll a gazdaság anyagilag? — A legutóbbi zárszámadáskor ötvenkét forintot ért egy munkaegység. Ez különösen akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy négy esztendeje ez az összeg még csak harminckét forint volt. Egy tízórás munkanapra jutó átlagkereset ma kilencvennégy forint. Ez p>edig már nem rossz pénz. O Ezek szerint nem anyagi okok miatt nem jönnek dolgozni a gazdaságba a helyi fiatalok? — Ma már a gazdaságban többet kereshetnek, mint a gyárban, és lényegében ugyanannyi idő alatt. Ügy értem ezt, hogy egy óra vonatát Budapest, ugyanannyi vissza, aztán az állomástól a gyárba és vissza, az összesen tizenegy óra. Es aki ismeri az utazás kényelmetlenségeit, az nyugodtan sorolhatja ezeket az órákat is a munkaidőhöz. Az idő tehát lényegében azonos, a kereset ezzel szemben a kilencvennégy forintos napi átlagjövedelmet figyelembe véve, havonta kétezer-háromszáz forint. És mégis, az idén a nyolcadik osztályokban végző fiatalok közül talán egy sem jön el dolgozni hozzánk. Pedig, és ez sem lehet közömbös, az új tsz-törvény alapján két év átlagkeresetét figyelembe véve, a jövedelem nyolcvan százalékát havonta forintban fizetjük. Ez az összeg, ha a már említett napi keresetet veszem alapul, körülbelül azonos a Pestre járók havi keresetével. És ehhez jön még az esztendő végén a húsz százalék és a háztáji jövedelme is. O Akkor? — Az egyik ok, amiért például még nem akarnak itthon rliliiM ^KERAVIU^ VÁSÁR ÁPRILIS 22 — MÁJUS 25 PHILIPS HAJSZÁRÍTÓ 659 Ft E cikkünk kedves vásárlóinak 165 Ft értékű hajápoiószer AJÁNDÉKCSOMAGOT ADUNK maradni a fiatalok: a kultúrálatlan munkakörülmények. A gyárba utazhat valaki elegánsan, és ugyanúgy távozhat is a munka elvégzése után. A határba azonban jó ruhában kimenni ... Ez az igazság. De az is, hogy például a hathegyi szerelőműhelyünkben már vannak zuhanyozók, amelyeket használhatnak az állattenyésztésben dolgozók is. Saj-, nos, és ez is az igazsághoz tartozik, még csak kevesen veszik igénybe. És az is igaz, ha az idén felépül a százharminc férőhelyes növendékistállónk, mellette a hatvan férőhelyes itatásos borjúnevelőnk és a tejház is, ezekkel együtt tovább gyarapodnak szociális létesítményeink, gondolok egy újabb fürdőházra. Persze, nálunk ilyen vonatkozásban a fejlődés üteme nem olyan gyors, mint a gyárakban, de azért mi is lépünk mindig egyet O A .másik ok? — Mindaddig, amíg csak beszélünk arról, hogy elöregszik a falu, és közben az ipar korlátlanul felvesz munkásokat, nehéz visszatartani a fiatalokat. A városi munkakörülmények mindig csábítóak. Meg aztán ... igaz, hogy nagyot léptünk előre a nyugdíjkérdés és az SZTK-megoldás- ban, de ezekben a kérdésekben még mindig nem értük utói a városi dolgozókat. És ezt is számításba veszik a fiatalok. O A harmadik? — A mezőgazdaság mindig az időjárás függvénye marad. Igaz, hogy az már nem fordulhat elő, ami gyakorta megtörtént a kisparaszti világban: egyetlen természeti csapás ki- semmizte mindenéből a parasztembert. Nemcsak a biztosításra gondolok, arra is, hogy a zárszámadáskor hétszázezer forintot tartalékoltunk üzemviteli biztonsági alapként, mégis, egy aszályos év csökkentheti az emberek jövedelmét. O Mit tenne ön, ha pedagógus lenne, annak érdekében, hogy a fiatalok egy része minden esztendőben itthon maradjon, és a gazdaságban találja meg az életcélját? — Bármennyire furcsán hangzik is, azzal kezdeném, hogy az általános iskolákban a nevelést, az emberformálást tartanám az elsődleges feladatomnak, és csak másodlagosnak az oktatást. Ma fordítva van ez. Mindent meg akarnak tanítani a fiatalokkal, és ennek következtében sem idő, sem energia nem jut a nevelésükre. Pedig kétszeresen szükség lenne a fiatalok értő formálására, hiszen ma máraz apák mellett az anyák többsége is dolgozik, s emiatt a családban egyre kevesebb idő jut a gyerekek nevelésére. Az asszonyok munkába állásával párhuzamosan az iskoláknak egyre nagyobb részt kellett volna vállalniuk a gyermeknevelésből, ehelyett azonban az oktatandó anyagot s a szakkörök és más elfoglaltságok körét bővítették. Még szakmát is akarnak taníttatni a gyerekekkel ahelyett, hogy csupán a munkát kedveltetnék meg velük. Kimondom kereken: a politechnikai oktatás elhibázott koncepciójára gondolok. Nem azokra a kivételes iskolákra, amelyekben a politechnikai oktatásnak minden eszköze és lehetősége rendelkezésre áll, hanem az iskolák többségére, amelyekben sem az eszközök, sem a lehetőségek nincsenek meg, és mégis erőltetik ahelyett, hogy ezt az időt a gyermekek jellemének formálására, erkölcsi nevelésére fordítanák, nem tanórák, hanem inkább beszélgetések, játékos eggyüttlétek keretében. Elmélyült szakmai képzésre ott vannak a középiskolák, de legfőképpen az egyetemek, ahol viszont kialakult jellemű, szocialista módon gondolkozó fiatalokkal sokkal könnyebben boldogulhatnának. O Véleménye szerint tehát az általános iskolákban csökkenteni kellene a tananyagot, és több időt kellene fordítani a diákok nevelésére? — Pontosan így. A technika mai fejlődése mellett polihisztorokat nevelni úgysem lehet. A szakmai ismeretek megszerzésére ott van a közép-, illetve a főiskola. Ha én pedagógus lennék, ilyen szellemben nevelném a fiatalokat... Prukner Pál Zsíroshegyhez — sovány koszion? — Van-e panaszunk? — ismétli meg a kérdést Varga Ernő, a nagykovácsi tanács vb-elnöke, majd tréfásan folytatja: — „A panasz az utcán hever”, pontosabban a főutcán. Itt, a 63-as autóbusz végállomásánál van ugyanis a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat 20-as számú italboltja, amely — enyhén szólva — nemigen öregbíti vendéglátó- iparunk jóhírét. — Ismerem a szóbanforgó intézményt, repedt, csorba poharait, részeg törzsvendégeit, az üvegvitrinben árválkodó hőségtől lágyult desszertjeit. Varga Ernő fanyarul mosolyog: — Nem én mondtam. De mindenki tudja. Pedig, a bélés külföldi turisták kedvelt kirándulóhelyeihez, a Nagyszénáshoz és a zsíroshegyi turista házhoz vezető útvonalon ez az egyetlen vendéglátó- hely Nagykovácsiban! Nyári vasárnapokon ezer-ezerötszáz vendég is megfordul nálunk, de sem ételt, stem üdítő italt nem talál. — Annál több piszkot. — Ez talán megváltozik: most festik, tatarozzák az italboltot. — A forma tehát — valamit — változik. És a tartalom? — Erre csak a BVV illetékesei tudnának válaszolni ... ★ — Budakörnyéki Vendéglátó? — Igen. Dr. Kormos Károly csoportvezető beszél. — Mit ígérhet a nagykovácsiaknak? — Kisvendéglőt — sajnos, — nem, mert arra nem alkalmas az az egyetlen helyiség. — Hideg ételt? — Hűtővitrint — belátható ideig — nem tudunk biztosítani. E nélkül nem megy. De azt megígérem, hogy vasárnapra bécsis zsemléről, sós- stangliról, vajas pogácsáról, sajtos rúdról gondoskodunk. S a hét minden napjára biztosítunk üdítő italt. ny. é. Levelezők a szerkesztőségben Véleményeiére a jobb együttműködésről Kedves vendégek látogattak tegnap szerkesztőségünkbe: legszorgalmasabb levelezőink, tudósítóink, találkoztak a Hírlap vezetőivel, munkatársaival. Jelenleg a megye különböző vidékeiről csaknem nyolcva- nan tartanak már velünk kapcsolatot, tudósítják szerkesztőségünket, a közvéleményt a községükben történt eseményekről, felhívják a figyelmet az itt-ott előforduló hibákra, ostorozzák a visszás jelenségeket. Közreműködésük nélkül szegényebb, színtelenebb lenne az újság, nem tudnánk szorosabb kapcsolatot teremteni az olvasókkal. Régi és nélkülözhetetlen barátaink ők, akik évről évre újakkal gyarapszanak, s akik fáradhatatlan munkásai a hír- szolgálatnak. Csiba József több mint másfél évtizede, csaknem 1500 levélben, cikkben, tudósításban számolt már be Gödöllő j életéről, gondjairól. Bundies Péter betegen is hűséges in- ! formátora lapunknak és Tököl j községnek. Podgorsek Károly, : a veterán kommunista nevét i is ismerik már olvasóink, aki Szentmártonkátáról küldi rendszeresen leveleit. Mayer Béla Máriabesnyőről, Kiss Sán- dorné Gödöllő, Aszód környékéről, Antal Erzsébet Tá- piószecsőről, Dobrovolni István j Pécelről és Solymosi László ' Dunakesziről — hogy csak néhány nevet említsünk az ankét résztvevői közül — mind hozzájárulnak lapunk munkájához. El is mondották, hogyan lehetne még gyümölcsözőbbé tenni, tovább javítani az együttműködést. Beszámoltak gondjaikról, örö- mekiről, elképzeléseikről. Szerkesztőségünk vezetői tájékoztatták a tudósítókat a lapkészítésről, az időszerű feladatokról. Lövészklub a tsz-ben A nagykőrösi Dózsa Tsz-ben ! rendszeres foglalkozáson sajá17 taggal megalakult a lövészklub, tagjai közül kilenc nő. A sportlövészek szabad idejükben títják el a puska kezelését, a célba lövést. Kiskunlacházi óhaj: Öntsünk tiszta vizet a pohárba VÁLASZOK A PANASZOSOKNAK Elvesztették türelmüket a kiskunlacháziak. Négy éve fizetik az érdekeltségi hozzájárulást a községi ivóvíztársulatnak — a társulati tagok évi 400, a többiek évi 800 forintot háztartásonként, de jó ivóvizet mind ez ideig egy cseppet sem kaptak. Kispénzű emberek, nyugdíjasok, közös háztartásban élők bizonytalankodnak: jogosan rótták-e ki rájuk a terhet, nincs-e tévedés az ő fizetési kötelezettségük körül? Kamatokról beszélnek, melyeknek semmiképp sem értik az okát. Igazságtalannak találják, hogy a község vezetői, illetve azok, akik szolgálati lakásban laknak, s akiknek havi jövedelme nagyobb az övékénél, egyetlen fillérrel sem támogatják a közös akciót. Be nem váltott ígéretek miatt há- borognak. Kérdéseikkel, kételyeikkel, háborgásaikkal szerkesztőségünket is felkeresték. Erélyes hangú leveleikben — Antonies Józsefné, özv. Csősti Jánosné, Gudics Jánosné, Hatjina Mihály, Igaz Jánosné, Iván Józsefné, Juhász János, Légrády Sándorné, Liber József, özv. Liber Sándorné, özv. Tóth Miklósné fogott tollat — választ, tájékoztatást, intézkedést sürgetnek. Ak: akar, ma is beléphet Az ivóvíztársulatot, 1964. április 28-án, Kun Károly, a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke alakította meg — azzal a céllal, hogy Kiskunlacháza népét jó ivóvízhez juttassa. Az alapszabályzat szerint minden család, illetve minden háztartás 3200 forint hozzájárulást köteles fizetni. A tagok ezt az összeget 8, a nem tagok 4 év alatt törlesztik, félévenként 200, illetve 400 forintos részletekben. A tagok havi fizetéses kedvezményben részesülhetnek. Rendelkezés biztosítja: ha a lakosság 51 százaléka már tagja az ivóvíztársulatnak, a kívülma- radottaktól, ha meghatározott időn belül nem rendezik adósságukat, az érdekeltségi hozzájárulás közadók módjára behajtható. Az ilyen esetben a községi tanács adóügyi csoportja a behajtandó összeget 3 százalékos kezelési költséggel toldja meg: a kezelési költséget vélik tehát egyesek kamatnak. Tévedésük nyilvánvaló. . — Mindenkinek személyre szóló hivatalos felszólítást küldtünk annak idején — mondja Gyökér Mihály társulati elnök —, melyben meghatároztuk, mikortól meddig lehet tagnak belépni. Aki arra hivatkozik, hogy semmiről nem tudott, őt senki nem kérdezte meg, valótlant állít. Mi még ma sem zárkózunk el a jelentkezők elől, de csak akkor írhatják alá a belépési nyilatkozatot, ha azt az összeget, amelyet a t^igok ezidáig befizetek, ők is az asztalra teszik. Az ivóvíztársulat, 1966 végéig, a község centrumában, egyelőre a mellékutcákat kihagyva, 67 közkifolyó kúttal, 17 kilométer hosszú gerincvezetéket építtetett Egyévi hitegetés után — Azt, hogy ígéreteinkhez tarthassuk magunkat, az Országos Vízügyi Főigazgatóság akadályozta meg — jelenti ki felvilágosítóm. — Építővállalata ugyanis csak hitegetett bennünket, de 1967-ben, más fontos munkáira hivatkozva, egyetlen kapavágást sem tett Kiskunlacházán. Ez év februárjában jelent itt meg ismét, azóta a víztorony alapzatát építi. A víztorony a napokban érkezik meg, helyben hegeszti össze, szereli fel a generálkivitelező. A tgrv szerint a második negyedév végére állnia kell, és próbanyomás alá vételét is végre kell hajtani. — Tehát a jó vízre még hónapokig várhatnak a lachá- ziak? — Már csak néhány napig kell várniuk. Az intéző bizottság ugyanis úgy döntött, hogy addig is, míg a víztorony épül, a meglevő hálózaton ideiglenesen vizet szolgáltatunk. A hálózat kipróbálása, rejtett hibáinak kijavítása a befejezéshez közeledik. A 67 kifolyót pár napon belül használhatja a lakosság. Vizünk bőven van: 1000 köbméter napi fogyasztásra számítunk, s mi körülbelül 1600 köbméterrel rendelkezünk. A mellékutcák csatlakozó hálózata, a második ütemben, ez év végére készül el. A munka most épp Újtelepen folyik. Egyébként a beruházás teljes összege 17 millió forint, ebből 6 milliót fedez a lakosság hozzájárulása, a többit az állam, a megyei, illetve a községi tanács és az Országos Vízügyi Főigazgatóság biztosítja. Közös háztartás, szolgálati lakás Maradt még néhány tisztázatlan kérdés. Most ezekre kérek választ. — Azoknak az ügyét, akik igazolni tudják, hogy pár száz forint nyugdíjukon kívül egyéb jövedelmük nincs, az ivóvíztársulat intéző bizottsága felülvizsgálja és ezeket az idős embereket mentesíti a fizetési kötelezettség alól. — Azt, hogy valaki valakivel közös háztartásban él, a tanácsnak kell igazolnia. Ha például egy házaspár együtt lakik a nagymamával és fizetésükből bizonyos ösz- szeget a főzésért, mosásért, takarításért odaadnak neki, ez nem jelent közös háztartást. A közös háztartásban a családtagok teljes jövedelme egybefolyik. Tanácsi igazolás nélkül a közös háztartás tényét nem fogadhatjuk el. — Mindazok, akik 1969. július 1-ig Kiskunlacházára költöznek, vagy ugyanez ideig házasságot kötnek, új csalás dot alapítanak, az ivóvízhozzájárulás teljes összegét kötelesek megfizetni, méghozzá minél később válnak lachá- ziakká, illetve férj és feleséggé, annál rövidebb idő alatt, tehát annál nagyobb összegű részletekben. A társulat 1972-ben feloszlik, létesítményét a Pest megyei Vízmű és Kútépítő Vállalat veszi át, addigra minden hozzájárulási összegnek a kasz- szában kell lenni. Mi sajnáljuk a legjobban, hogy egyesekkel szemben csak a behajtás kényszerével boldogulunk. — Nem titok: a szolgálati lakásokban lakók ivóvízhozzájárulását a munkaadó fizeti. Ezt rendelet írja elő. Nem hiszem, hogy akadna érdekelt, aki amellett kardoskodna, hogy hatálytalanítsák ezt a rendeletet. Indokolt türelmetlenség A be nem váltott ígéretek miatt méltán háborogtak a kiskunlacháziak. Türelmetlenségük is indokolt. Aki fizet, szeretné mielőbb hasznát látni annak, amiért pénzt adott. Ez természetes. Már csak azért is, mert a jó ivóvízre községszerte szüksége van mindenkinek, hisz e szükség hívta életre a társulatot is. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak semmiképp sem lett volna szabad teljes egy évre faképnél hagynia a községet. De hát ezen most már kár is meditálnunk, eső után köpönyeg. A fontos inkább az, hogy az újabb ígéretek végre csakugyan megvalósuljanak! Polgár István
