Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-12 / 86. szám
1968. ÁPRILIS 12.. PENTEK «Sf MECYEf kJCírlap Kik kaphatnak fagykártérítést ? Az utóbbi fagyos napok sok mezőgazdasági üzemben okoztak károkat, s ezzel együtt megszaporodtak a fagybiztosítással kapcsolatos érdeklődő kérdések. Az Állami Biztosító tájékoztatása szerint ? kipusz- tulásos károkra vonatkozó különféle fagybiztosítások március 31-ig voltak érvényben. Azon túl csak azok a gazdaságok kaphatnak fagykártérítést, amelyek a termelőszövetkezeti Vagyonbiztosítás kiegészítéseként nagyüzemi szőlők tavaszi fagykáraira is kötöttek biztosítást. Új feladatok — lehetőségek Erdei Lászlóné, a Mag/ar Nők Országos Tanácsa elnökének nyilatkozata Erdei Lászlónét, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökét kerestük fel, mondja el: jelenleg milyen feladat vár a dolgozó nőkre, háziasszonyokra. — A nőmozgalom részt vállal minden társadalmi haladást szolgáló feladatból — mondotta Erdei Lászlóné. —• Mit vár a nőtanács az ipari és a mezőgazdasági üzemekben dolgozó nőbizottságoktól? — Az üzemekben a nőmozÚjabb campingterület A RÁCKEVEI DUNA-ÁGBAN Ráckevén, g Duna partján megkezdték a nyaralóházhelyek parcellázását. Egyelőre 150, az ősszel pedig további 200 telket osztanak ki. Az építkezés mindig sok gonddal jár, különösen azoknak, akik más községben laknak. Ezért határozott úgy a szi- getszentmártoni fogyasztási szövetkezet, hogy felajánlja szolgálatait az új telektulajdonosoknak. Az újfalui Béke Termelőszövetkezettel összefogva, elvállalja az építkezéshez szükséges Dunakaivics helyszínre szállítását, a kerítések építését, sőt ha a telektulajdonosok igénylik, a nyaralóházak építésének megszervezésére is vállalkozik. A szigetszentmártoni partszakaszon, a régi sporttelep helyén a szövetkezet camping- tábort szervez. A vendégek itt sátrat kölcsönözhetnek. Gondoskodik a szövetkezet a kirándulók ellátásáról is. A budapesti campingklubnál már számontartják ezt az újabb táborozási lehetőséget. ÜNNEPI ASZTALRA Kilenc vagon füstölt hús Importsör - Narancslé és csokoládé A HIDEG BELESZÓLT.. Már csak két nap és beköszönt a húsvét, sonkával, borral, tormával, hétfőn a locsolókkal, a sokzamatú likőrökkel. A gyerekek a piros tojást, a csokoládé nyuszit és az új cipőit várják. — Vajon mindez van-e? — kérdeztük a megyei tanács kereskedelmi osztályától. — Ma már kevesebbet tudunk a felkészülésről, hiszen minden vállalat maga gondoskodik saját kockázatára, hogy miből mennyit tartalékol, milyen áruválasztékot kínál. Annyi azonban biztos, hogy soha ilyen mennyiség nem állt az ünneplők rendelkezésére mint most. Csak füstölt húsból kilenc vagont hozattak a boltok. Sonka-tarja ott főhet a fazekakban a kemény tojással. Hozzá innivalóban sincs hiány. Hogy sör is legyen elég, importáltunk hor- dóban-palackban eleget, mivel a hazai gyártás csak nem tud lépést tartani az igényekkel. A szörp-, üdítőital-, szódavízellátás jó, a legkisebb faluba is jut elegendő. Ebből kínálják a legényeket, ne a kisüstiből. A háziasszonyokat kellemes meglepetés érte: annyi dió, mák van a holtokban, hogy a hivatalos árnál is olcsóbban árusítják. Almát minden minőségben találni, citrom is van bőven. Viszont déligyümölcsből, narancsból, banánból csak elvétve lehet kapni. — Éppen a nagy ünnepeken sokan szeretnének pihenni, kirándulni, vendéglőben étkezni. S két hete is mi volt a Dunakanyarban! Étek helyett méreg ... — Igaz. Nem is kaptak dicséretet érte. Viszont a vendéglátóipar mentségére szóljon, hogy az időjárás ingadozásait legjobban ők érzik. Ha váratlanul beborul, rajtuk marad a készlet, ha viszont kiderül, semmi nem elég. Dehát ügyes gazdálkodással sok nehézséget le lehet gyűrni. Éppen a héten tartottunk megbeszélést a Dunakanyar vendéglőseivel. Reméljük, több Myan kellemetlen vasárnap bem lesz az idényben. — Még egy kérdést örülhetnek Minek a gyerekek? —r A rengeteg csokoládénak, figurának, cukorkának, amit a kétnapos ünnepre forgalomba hoztak. És a szebbnél szebb ruhákat, cipőket. Megindult a forgalom, de a hideg rosszkor jött. Az emberék ismét elővették a télikabátot, s ahhoz nem kell az új kesztyű, selyemsál, ernyő, amit húsvétra szokás ajándékozni. Akinek hétfőn elfogy a kölnije — ha terven felül locsol, vagy nem volt ideje megvásárolni — az se bánkódjon. Az illatszerboltok nyitva lesznek, kis és nagyüveggel vásárolhatják a „locsolóvizet”. k. m. galom feladata: a szakszervezettel együttesen segíteni, hogy a kollektív szerződésekben foglalt jogok és kötelességek megvalósuljanak. A köny- nyűipar, de főleg a vasasszakszervezethez tartozó üzemekben a nötanács a szakszervezeti bizottsággal közösen rendszeresen tart vizsgálatot, hogy azonos munkáért a nő megkapja-e azt az órabért, amelyet a férfiaknak adnak. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy betartsák azokat a párt- és kormányhatározatokat, amelyek a dolgozó anyák védelmét, a szocialista juttatások biztosítását szolgálják. — Természetesen így kell ennek lennie a termelőszövetkezetekben is. Minden tsz-be eljuttattuk a tsz-törvén nyel foglalkozó könyvecskét, hogy az asszonyok megismerjék és ahol erre szükség van, következetesen véleményt mondjanak a fizetett szabadság mértékének megállapításakor, a háztáji terület kiosztásakor, s egyéb kérdésekben is. — A termelőszövetkezetekben már igen sok helyen megszervezték a nőbizottságok a háztáji baromfitenyésztő csoportot. Ugyancsak több száz helyen megalakult a zöldség- t'agy a gyümölcstermelő asz- szonyok társulása. Ezenkívül a nőbizottságok szocialista brigádokat is szerveznek, örvendetes kezdeményezés több megyében, hogy a tsz asszonyai, ha a vezetőséggel valamilyen vitába bonyolódnak, vagy pedig a különböző rendeleteket nem ismerik eléggé, a városokból jogászokat hívnak meg ankétra. A falvakban eddig háromszázhatvan helyen szervezték meg a nők klubját és majdnem háromezer helyen a szülők iskoláját. — Az árreform életbe léptetése minden egyes családot közvetlenül érint... — Az árreform bevezetésének megértetésében és hatásának figyelemmel kísérésében is részt veszünk. Megvizsgáljuk, hogy a nagy családosokat, az alacsony keresetűeket, a gyermekeiket egyedül nevelő asszonyokat és a nyugdíjasokat miként érintik az árváltozások. Máris igen sok csalá dós anyát vontunk be a társadalmi ellenőrök táborába. Szeretnénk, ha minél többen kísérnék figyelemmel a változó árakat az üzletekben, a piacon, s ahol esetleg szabályta*- lanságot észlelnek, azonnal jelentsék illetékes helyen. — Arra is kérjük aktivistáinkat: kísérjék figyelemmel a nők elhelyezkedési lehetőségét, főleg a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Sajnos, több helyen előfordul, hogy a női mezőgazda- sági szakembereket csak addig alkalmazzák, amíg a kötelező gyakorlati év le nem jár. Ennek megszüntetésére tervezzük: brigádvizsgálatot tartunk, s a tapasztalatok alapján javaslatot teszünk a gondok megszüntetésére. — Készül-e a nőtanács részéről országos jellegű társadalmi akció? — Egyebek között felkészültünk arra. hogy megvizsgáljuk a szülői munkaközösségek tevékenységét, annak hatását és a tapasztalatok alapján határozatot hozunk a feladatok elvégzésére. — A nőmozgalomban milyen nemzetközi esemény várható? — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetsóg ez év no*- vemberében tartja meg kongresszusát Helsinkiben, ahol napirendre kerül a nők szerepe a társadalomban, a családban, a munkában. A kongresszuson a Magyar Nők Országos Tanácsa is képviselteti majd magát — fejezte be nyilatkozatát Erdei Lászlóné. András Ida Kikeletkor — fagyveszély Vele jár — mondja a tapasztalt ember. Természetes — állapítja meg a meteorológus. Minden kikeletkor, tavaszindításkor fenyeget még a íagyveszély. Ám amennyire érthető ez a természetben, annyira elgondolkoztató és elfogadhatatlan a mi esetünkben, amikor is mindkét fogalmat — a kikeletet és a fagyveszélyt — átvitt értelemben használjuk. Tavaszígéretnek, biztató jelnek tekintjük azt, hogy az Ipari Müszergyár és egy jugoszláv cég, a szabadkai SEVER között megkezdődött az együttműködés. Mindkét fél — közszükségleti termékekhez —■ azokat az alkatrészeket kínálja és adja, amelyeknek legjobb ismerője és előállítója. A kettőt összetársítva születik meg a kávéőrlő, az elektromos kézszárító, a villamos autópolírozó. Csakhogy beköszöntött a fellendülés és virágzás időszakával csaknem egy időben a „fagyveszély” is. Jelen esetben az irreálisan magas, ötvenszázalékos vám, amellyel a magyar pénzügyi hatóságok sújtják a SEVER-től érkező alkatrészeket. Késztermék esetében érthető lenne az import ilyen arányú vámolása, hiszen ezzel a hazai termékeknek kedvezne. Am itt olyan, végre kézzelfogható munkamegosztásról, a termékek közös előállításáról van szó, amely egyaránt érdeke a hazai és velünk kooperáló külföldi iparnak. Mindezt nem tennénk szóvá ilyen határozottan és sürgetően, ha ennek a vámakciónak nem lenne éppen a hazai ipar számára kedvezőtlen visszahatása. Ha ugyanis az Ipari Műszergyár nem akar ráfizetéssel dolgozni, annyira emelnie kell például a kávéőrlő árát, hogy az drágább lesz, mint a Nyugatról behozott Philips berendezés! Márpedig ez szöges ellentétben áll az új mechanizmus diktálta érdekekkel és törvényekkel. Az együttműködés gyorsan növekvő méreteket ölt. Bizonyos, hogy már a közeljövőben egy sor újabb termék készül el a két nemzet iparának együttműködésével. A nagy tételek előállítása jugoszláv és magyar, esetleg egy harmadik, vagy negyedik piac számára eleve olcsóbb árat, nagyobb versenyképességet biztosít. Az öröm kölcsönös, az átvitt értelmű kikelet sokat ígérő. Nem szabad hagyni háti hogy az emberektől függő ipari-kereskedelmi időjárás olyan fagyveszélynek tegye ki a sikeres próbálkozást, amely virágjában tépázza meg a nagyszerű terméskilátást. t. gy. A kiskunlacházi Petőfi Tsz kertészlettében az idén 40 holdon termesztenek szamócát. A tavalyi kísérletek eredménye alapján nyolc holdon fóliasátrak alatt nevelik a növényt. A nyolc méter hosszú alagutakban ké* héttel hamarabb érik a termés a szokásosnál. A korai gyümölcsöt április végén, május elején már szállíthatják a fogyasztóknak Falusi vasárnapok (A cikk első részét lapunkban közöltük.) tegnapi VASÁRNAP DÉLUTÁN három óra felé megélénkül az albertirsai utca. Eddig csak a cukrászda és a kocsma körül volt némi mozgás, m,ost nagy csoportok verődnek össze, és a menet a futballpálya felé indul. Nagy meccs lesz! Az irsai csapat a szomszédos nagy ellenféllel mérkőzik. A cegléd- berceliekkel vívott mérkőzés, úgy mondják, az itteni „örökrangadó”. Egy tizenéves ifjú hatalmas kereplőt cipel. A zajütő alkalmatosság félméteresnél is nagyobb, rajta a felírás: Hajrá, Irsa! A fiú időnként lódít rajta egy kicsit, ilyenkor reccsenő hang harsan, valahonnét egy kolomp felel neki, majd egy éles fütty csatlakozik. A főpróba sejteti: hangban nem lesz hiány. A pálya gyepe üde, tavaszzöld. Körülötte több mint ezer ember, egyelőre csendben, izgatott szotyolahámozásba me- rülten áll. A közelebb lakók székeket is hoznak, mert a pályán egyetlen ülőalkalmatosság sincs. Fiatal lányok rikító színű blúzokban, fluoreszcens festékkel színezett kardigánokban. Kettesével-hármasával összekapaszkodva sétálnak a férfiak sorfala előtt. A pályára egy tekintetet sem vesztegetnek. Egy fiú megrázza a lányoknak éles hangú csengőjét: — Jó a minid! — évődik. A lány odanéz, majd jó hangosan: — Apáddal szórakozz! KIFUT A KÉT CSAPAT. Óriási hangorkán. Lehet, hogy az alacsonyabb osztályú mérkőzéseken ez így szabályos, de nekünk szokatlan, hogy csak egy partjelző van. A bíró fiatal ember, fényes fekete klott ruhában, szigorú tekintettel rendeli magához a két kapitányt. Eldől a kapuk sorsa, a csapatok elhelyezkednek, és repül a labda. A pálya hangadói, az irsai B” közép, egy csoportba gyülekezett. Vagy húsz kereplő, kolompok, csengők és sípok általában húsz éven aluli fiúk kezelésében. A félméteres kereplő tulajdonosa a dirigens. Eleinte egyfolytában tekerik, rázzák, fújják alkalmatosságaikat, teljesen függetlenül attól, hogy a pályán mi történik. Látszik, hogy a feltűnésért, a gátlástalan zajongásért teszik. Aztán a kevésbé állhatatosak fáradni kezdenek. Valamit enyhül a hangorkán... Pedig éppen most az irsaiak támadnak. Egyik szélsőjük azonban lesre futott. Magasba lendül az egyetlen partjelző zászlaja, a les helyzet teljesen világos, megszólal a bíró sípja is. — Hülye! — reccsen egy mély basszus. — Szemüveget a bírónak — visítja egy fiú a pályák unott szellemtelen sztereotípiáját, A bíró hallja a kiabálásokat, de szeme sem rebben. Határozottan mutat a szabadrúgás helyére. Közben innen is, onnan is egyre gorombább jelzők hangzanak. Régen megszokott volt két szomszédos község között a megmagyarázhatatlan eredetű gyűlölködés. A rátóti legények nem éppen dicső tetteit megörökítő nóták szerzői biztos valamelyik szomszédos község névtelen költői lehettek. Mondják, hogy régen erősen élt a két szomszédvár: Bércéi és Irsa közt is ez az ősi gyűlölködés. Ennek természetesen ma már nyoma sincs. Legfeljebb itt, a labdarúgópályán támasztgatják fel a bekiabálok, akik leginkább húsz éven aluliak, tehát legfeljebb hallomásból tudnak arról, hogy valaha egy berceli fiúnak nem lett volna tanácsos egy irsai lány nyomába eredni. Ma az irsai fiú bátran átmegy a berceli bálba, nem kell félnie, hogy csak azért kap, mert Irsán született. De itt kiássák a régi csatabárdot. Az egyik berceli labdarúgó kikiabál valahiit a közönségnek. Azon a részen, ahol a szavait megértették, felháborodott fuj- jozás a válasz, a bíró meginti a fiút. AMENNYIRE MEG TUDJUK ÍTÉLNI, a mérkőzés különben nem bővelkedik izgalmakban. A kapu előtti kavarodásokból nem születik gól, a közönség inkább egyéb eszközökkel igyekszik a mérkőzést izgalmasabbá tenni. Amolyan öngerjesztésnek tetszik a dolog. Az igazi meccsrajongók a korlát mellett állnak. Ök a legkevésbé hangosak. Inkább a pálya eseményeit kommentálják egymás között. Ök azok, akik mindig tudják mit kellett volna tenni. Csupa íociprofesz- szor, edző és szövetségi kapitány. Ök tudományosan értékelik a labdarúgást. Olyanok ők, mint az operaház harmadik emeletének megszállottjai, akik a műsoron lévő opera partitúráját tartják az ölükben és kezükkel dirigálják a zenekart. Sokan halmozzák az élvezeteket. Nézik a meccset, közben kezükben szól a táskarádióból a „Mérkőzések percről; percre”, így azt is tudják; hogy mit csinál a Fradi. — Szereti a labdarúgást? — kérdezzük az egyik kereplős fiútól. — Igen... — hangzik a bizonytalan válasz. Azért őt szólítottuk meg, mert a fiú már régen belefáradt a kerep- lésbe és tekintete inkább a sétáló lányokat követte, mint a labdát. — Ha nincs vasárnap meccs; mivel tölti az idejét? — Lógunk... — Este? — Semmi ... Lefekszünk: Reggel fél négykor kell kelni: Pesten melózok. — Ha most valahol a faluban lenne egy klubdélután tánccal, nem szívesebben lenne ott? — De ..’. De nincsen! — Nem is szokott lenni? — Nem ... Tovább nem értjük egymást, mert újra üzembe helyezik a kereplőket, kolompo-' kát. Ö is megtekeri a saját kereplőjét. Nem nagy meggyőződéssel kezdi, de aztán belelendül és alig mentünk el két- három métert, már torkasza- kadtából ordít. Nézzük a csoportot. Egyikük odakiabál: — Mit bámulnak? Nem láttak még fehér embert? MECCS UTÁN kilódul az embertömeg. Ellepik az utat, hangosan vitatkoznak. Egy csapat lány tódul ki a kapun, nyomukban a kereplősök. Büszkén húznak az úton, látszik rajtuk, hogy elégedettek. Megtették a magukét. Nyugodtak, halkan nevetgélnek... Kiordibálták magukat, csaptak egy kis zajt, magukra vonták egy időre a figyelmet is... Mi kell ennél több? Most már békésen sétálnak a lányok után ... Megkérdezzük az egyik lányt: — Minden meccsre kijön? — Persze ... — Mennyi volt most az eredmény? Vállrándítás a válasz. — Hányadik helyen áll a csapat? — Nem tudom ... — Akkor miért jár meccsre? — Hát... Mindenki itt van... Ezen a napon ez volt az egyetlen esemény a faluban ... Padányi Anna—Ősz Ferenc
