Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

Havas parkavató VIDÉKE L Ö N KI A-P A S A X. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1968. ÁPRILIS 10.. SZERDA Vb ülést tartanak ma Mendén 13 ára­kor. Napirenden: a tanácsülés anyagának megtárgyalása. Munkaerő-csábítás; segédüzemágak Megbecsülés nélkül? Monoron tanácskoztak négy járás mezőgazdaságban dolgozó f'ata’jai Ilyen is régen volt már. Kedden reggel — a szom­bat, vasárnapi ko­ra nyár után — télre, házakat, fá­kat, földet borító fehérségre ébred­tünk. Persze áp­rilistól minden ki­telik. Nem hiába nevezik szeszé­lyesnek, bolondos­nak. Szeszélyes ötlet volt ez is: „részt venni” a monori Petőfi ut­cai park avatá­sán. A park nem­rég készült el, s most fehérben áll­nak a díszbokrok. Bal oldali ké­pünk ugyancsak a szeszélyről tanús­kodik. Harmat helyett hó borítja a virágzó jácintot. Egy hónappal előbb készül el a peresi bolt A tápiósülyi fogyasztási szö­vetkezet házi kőművesbrigádja már több mint egy éve műkö­dik. Ez idő alatt a szövetkezet körzetébe tartozó mindhárom községben is dolgoztak. A könyvelés nyilvántartása sze­rint a múlt esztendőben 300 ezer forint értékű tatarozást és karbantartási munkát végez­tek. A brigád azonban nemcsak az apró-cseprő munkát végzi el. Tagjai képzett, tapasztalt szakemberek. Az év elején Tá- piósáp peresi részén egy ve­gyesbolt építéséhez fogtak hozzá, a munka szépen halad, a raktárhelyiség már teljesen elkészült, a bolt alapjait is le­rakták már. Megkérdeztem Bosánszki Istvánt, a kőművesbrigád ve­zetőjét, hogy a tervezett határ­időre elkészülnek-e az építke­zéssel? A brigádvezető vála­sza: — A peresi vegyesbolt építését augusztus 20-a helyett július 15-ére befejezzük. Ezt az ígéretüket azonban csak abban az esetben tudják valóra váltani, ha a külső-bel­ső nyílászáró vasszerkezet ha­ladéktalanul elkészül. Az épü­let falait nem tudják addig felhúzni, míg a lakatosok ezt a munkát el nem végzik. Csizmási Kálmán, a keres­kedelmi osztály vezetője el­mondotta, hogy a peresi ve­gyesbolt vasmunkáira több kisiparos és ktsz nyújtotta be költségvetését. Éppen most ke­rül sor a legmegfelelőbb aján­lat elbírálására. Ennek alap­ján a legrövidebb időn belül j elkészül az említett vasszer­kezet. Ezek szerint nincs' semmi akadálya annak, hogy a kő­művesbrigád a szép felajánlá­sát teljesítse. Krátky László A nagykátai, a dabasi, a rác­kevei járás mezőgazdasági jel­legű KISZ-alapszervezeteinek küldöttei a monori járás fia­taljaival tanácskoztak és meg­vitatták az 1967-es gazdasági évben felmerült problémákat, értékelték a munkaversenyben elért eredményeket, s megbe­szélték az idei feladatokat. A munkaversenyről szólva Berla Ferenc, monori járási KISZ-titkár elmondotta, hogy járásunk fiataljai a vál­lalásukat több mint 10 százalékkal túlteljesítet­ték. Pintér István, a KISZ Pest megyei Bizottságának paraszt­ifjúsági felelőse vitaindító elő­adásában számszerű eredmé­nyekkel igazolta, milyen nagy jelentősége van a versenymoz­galomnak. — A nagykátai járásban több mint ötmillió forint volt a fiatalok terven felüli válla­lása, a ceglédieknél is négy­millió felett. Mégis, az a ta­pasztalat —, hangsúlyozta, hogy a gazdasági vezetők sem anyagilag, sem erkölcsileg nem ismerik el a fiatalok tevékenységét. Arra kell törekednünk, hogy a munkaversenyben kiváló ered­ményt elért fiatalokat jobban megbecsüljék. Az előadást érdekes vita kö­vette. Misek János, a péteri, Rákóczi Tsz KISZ-es gépcso­port vezetője elmondotta, hogy sok helyütt baj van az alkat­Dícséretek a panas*.könyvben ... mi is minden magyart ilyen szeretettel fogadunk ii Néhány napja egy idegen rendszámú személyautó állt meg az üllői Vörös Hadsereg utcán, a fogyasztási szövetke­zet hármas számú falatozója közelében. A vendégeket Bur­ján Jánosné vezető a szokásos módon: udvariasan szolgálta ki. Távdzás előtt legnagyobb meglepetésére a gépkocsiveze­tő a panaszkönyvet kérte, s a következőket jegyezte be: „Minket, akik hazánktól távol vagyunk, igen meglepett az az igazi baráti szeretet, amivel kiszolgáltak bennünket. ígér­jük, hogy mi is minden ma­gyart ilyen szeretettel foga­dunk majd otthonunkban.” Az aláírók: négy néger diák, közöttük három medikus, egy pedig mémökszakos egyetemi hallgató. Visszalapoztuk a panasz­könyvet, hátha találunk ben­ne a dicséreten kívül mást is. Panasz azonban nem volt. El­lenben további elismeréseket olvashattunk — nem törzs­vendégektől és ismerősöktől, hanem teljesen idegenektőL Többek között Wid Károly, Nagykároly, Románia, Tauber Márton, Salgótarján, legutóbb pedig a községen keresztül­utazó Győri Vasas ETO tor­nászszakosztály tagjai jegyez­ték be elismerésüket a figyel­mes és udvarias kiszolgálásért. De a feljegyzés nemcsak az udvariasságra vonatkozott, ha­nem a felszolgált ételek mi­nőségére is. — em — rész-utánpótlással. A csúcsidő­ben bekövetkezett, rongálódá­sok esetén olykor több tízezíer forin­tos kiesést is jelenthet egy csekély összegű alkat­rész hiánya. Javasolta, hogy a munkaerő- csábítást központilag akadá­lyozzák meg. Hozzászólásában kitért még a munkafegyelemre is, amely szerinte nagyban be­folyásolja a munkaversenyt. Kovács János, az üllői Kos­suth Tsz fiatal állattenyésztője elmondotta, hogy a munkaerő­vándorlást' csupán azok a tsz-ek tudják megakadályozni, ahol erkölcsileg is, anyagilag is honorálni tudják dolgozói­kat. Ha ilyen tsz-hez jönnek egyes ipari üzemek vezetői „agitálni”, kevés eredménnyel járnak. A táborfalvi Május 1. Tsz küldötte elmondta, hogy stk helyen nincs összhangban a gazdasági terv a szakmun­kásképzés tervével. Így olyan visszás esetek is be­következnek, hogy egy baromfitenyésztő szak­munkás elmehet répát egyelni. — Hol térül itt vissza a nép­gazdaságnak a háromévi ta­nulásra fordított összeg? — tette fel a kérdést. Süli János, az úri Béke Tsz KISZ-titkára kifogásolta, hogy a tanácskozásokon csak a problémák kerülnek megvita­tásra, s az eredményekről, azok elérésének módszereiről hall­gatnak. — Tanu’ni nemcsak a hibákból, hanem az elért ered­ményekből is lehet — fejezte be hozzászólását. A tanácskozáson részt vett Szijjártó Lajos, a járási tanács elnöke, aki elmondotta hozzá­szólásában, hogy a péteri tsz küldöttje nem tárta fel a hiányosságok igazi okát, pedig csak így lehet tisztán látni. A munkaerő-csábításról a következőket mondta: — Addig, míg a péteri Rá­kóczi Tsz például mindössze alig 20 forintot tud fizetni elő­legként, s ugyanakkor a mo­nori Űj Elet Tsz 50 forintot fi­zet, várható is az elvándorlás. Ez természetes folyamat. Hozzászólása további részé­ben foglalkozott a tanácskozá­son felvetődött segédüzem­ágakkal kapcsolatos problé­mákkal. Elmondotta, hogy új segédüzemek nyitását a to­vábbiakban is szorgalmazni UTAZUNK/ UTAZGATUNK... Szarkák alkonya Ügy látszik, „szarkák’ Pestre székhelyüket, a szabálysértési jegyzőkönyvek legalábbis er­re engednek következtetni. A Szent István körúti ön- kiszolgáló boltba ment be vá­sárolni egy pilisi lány — és eközben táskájába és zsebébe „vándorolt” egy üveg rum és néhány csokoládé is. Az eladó azonban észrevette — és az „ingyencsemegéből” 120, fo­rint bírság lett. A Mártírok úti önkiszolgáló boltban némi változással ugyanez történt: egy pilisi asz- szony élelmiszerkészletét akar­a pilisi j ta gyarapítani — persze, ti­teszik át I tokban. Nyolcvannégy forint értékű holmit rejtett a táskájá­ba — ám nem sikerült. Az „akció” nyolcszáz forint bír­ságot eredményezett. A monori Kossuth Tsz-ben titokzatos módon fogytak az udvaron tárolt deszkák. A ti­tokra hamar fény derült: a tettes, aki kifizetődőbbnek tartotta innen beszerezni, mint a TÜZÉP-telepről — lakásá­nak fáskamrájába rejtette, hogy később felhasználhassa a deszkákat, ötszáz forintra bün­tették. Utazunk, utazgatunk, ajaj, de mennyit! Uta­zó nemzet va­gyunk. Utazunk ■vonaton és autón, buszon és villa­moson, kerékpá­ron és lovon. Uta­zunk faluból vá­rosba és vissza, Balatonra és kül­földre, utazunk a prémiumra és jut­tatómra (és fele­barátainkra, hogy ne ő kapja, ha­nem, én.) Maradjunk most csak a vo­natnál. Van téli és nyári utas, van télen utazó nyári utas és fordítva. A téli utas nyáron is felhúzza az ab­lakot és nagyka­bátban ül a nap­sütésben. A nyári utas fordítva. Van ülő, álló, mászkáló utas és vasutas. Az ülő utas az ideális utas, vagy olvas, vagy alszik. Az álló utas már ve­szedelmesebb, mindig odaáll, ahol a legszűkebb a keresztmetszet. Jelszava: „Csak a testemen keresz­tül!” A mászkáló utas a legelső vagy a legutolsó kocsiba száll, és vándorol végig a vonaton, mindig keres valakit. Ha naponta utazik, akkor egy évben 36 ezerszer kell ajtót nyisson, utá­na jól becsapja, ami figyelemre méltó teljesít­mény. A vasutas több­féle lehet: moz­donyvezető és utas vezető (másr néven kalauz). A mozdonyvezető a mozdonyt, a ka­lauz az utast ve­zeti. A kalauz le­het látható vagy láthatatlan. A lát­hatatlan kalauz sűrűn látható, miután már há­romszor megnézte a jegyeket, ne­gyedszerre meg­sértődik, ha ném mutatjuk meg. A vonathoz tartozik még a menetrend (amit azért csi­nálnak, hogy tud­juk: mennyit ké­sik a vonat), a táskarádió (amit azért bömböltet- nek, hogy senki ne tudjon másra figyelni) és külön­böző csomagok (hogy legyen mit elhagyni). Utazzunk hát minél többet, hogy idegeink rendbe­jöjjenek és hosz- szú életűek le­gyünk e földön. —tt— kell, de csak ott, ahol erre megvannak a lehetőségek. Meg kell akadályozni azt, hogy a segédüzemágakban „szocialista összekötteté­sek” útján, sógor-koma alapon történjen a mun­kások foglalkoztatása. Nem lehet megengedni azt sem, hogy csupán azért tartsa­nak fenn ilyen részleget, hogy egyes „szerencselovagok" havi 7—10 ezer forintos jövedelem­hez jussanak, hanem előtérbe kell helyezni a népgazdaság, s az adott tsz-tagságának érde­keit. Az elhangzott hozzászólá­sokra Pintér István válaszolt, majd Berla Ferenc foglalta össze az elhangzottakat. A KISZ érdekvédelmi szervezet is, mondotta, és a problémák továbbítása a tsz-vezetésnek nemcsak joga, de kötelessége is a járási KlSZ-bizottságok- nak. Az 1967. évi munka verseny értékelése alkalmával Bálint Istvánt, az úri Béke Tsz-ből, a Monori Gépjavító Állomásról pedig Böjti Gabriellát — ki­váló eredményeikért — egyhe­tes NDK-beli úttal jutalmaz­ták. B. F. Intézkedett a tanács Nem kell elutazni Úriból a frizuráért Úri községnek nemcsak szó­rakozási lehetőségei szegénye^ sék, de a lakosság számára szükséges szolgáltatások sin­csenek kellően biztosítva. Ha az úriak valamit meg akar­nak javíttatni, ha rendbe akarták hozatni hajukat — vonatra, buszra kellett ülniük. Az úri asszonyok örömére a tanácsülés is foglalkozott a dologgal — méghozzá ered­ményesen. A Gyömrői Vegyes­ipari Ktsz Úriban átalakított, tetszetősen berendezett helyi­ségében már fodrász- és ci­pészüzlet várja a megrendelő­ket. Nemcsak kényelmesebb így cipőt javíttatni, hajat rakatni, fésültetni, hanem olcsóbb is. Hiszen csak a muhkadíjat kell kifizetni, a vonatozással járó többletkiadást nem. <d.) HOLNAP VECSESEN: Baranyi Ferenc szerzői estje Csütörtökön este a vecsési művelődési otthonban — a költészet napja alkalmából — Baranyi Ferenc szerzői estjét rendezik meg. Kilencvenhárom esztendő Üllőn a Dózsa György út a Káptalan telep leghosszabb ut­cája. Hétköznap délelőtt az utca néptelen, a telep lakói mind bejáró emberek, s ilyen­kor alig látni valakit. Csak Gyarmati István bácsi, a köz­ség legöregebb embere ül a háza előtt egy széken. István bácsi 93 éves. Ele­ven, csillogó szemű öregem­ber. Fiatal korában egy mono­ri fakereskedő cég üllői fate­lepén volt anyagkiadó. Az ül­lői építkezésekhez nagyon sok téglát, cserepet, faanygot adott ki annak idején. Négy gyerme­ke van. Ilona. Zentai Mátyás­áé gondoskodik róla. István fia nyugdíjas, János fia szoba­Munkaidő festő és a legfiatalabb, Mária, Mészáros Sándorné, bejáró munkás. — Nagyszüleim hosszú éle­tűek voltak. Nagyapám 92, nagyanyám 87 éves korában halt meg. Tízen voltunk test­vérek. Fiatal koromban sokat betegeskedtem. Amikor bevo­nultam katonának, ott is beteg lettem. Mikor javulóban vol­tam — kéthónapi szabadságot kaptam —, dunna között, lo­vas kocsival hoztak haza, mert lábra sem tudtam állni, s ab­ban az időben nem volt még mentőszolgálat. Gyógyulásom után „elfelejtettem” vissza­menni, mert cséplési idő volt, és apáméknak segíteni kellett. Csendőrök jöttek értem, hi­szen katonaszökevény voltam. A katonaságnál szakács és tisz­tiszolga voltam. — ötvennyolc éves korom­ban agyvérzést kaptam. Azóta egyik szememre nem látok jól, más nem maradt vissza. Az orvos eltiltotta a dohányzást és a bort. Nem is dohányzom, de a borról nem mondtam le, még a mai napig sem. Egyszer nő­sültem, feleségem 1950-ben halt meg — mondta István bá­csi. István bácsit szeretik Ül­lőn. Mindenki ismeri, hiszen üllői születésű, és mindig itt lakott. Ha öregek napját tar­tanak, ő a „kiemelt öreg”, akit külön virágcsokorral köszönté­nek. Szeretnénk még nagyon sokáig látni őt a ház előtti kis széken... (em) Spartakiádról — a Vasasba Akik „felsőbb osztályba•• léptek Tavaly láttam őt, amikor a Vasas NB I-es kézilabdacsa­pat a Pécsi Bányász női együttesével mérkőzött. Kuni Kati a Vasas egyik legjobbjá­nak bizonyult. A többszörös spartakiádgyőztes üllői kis­lány ma már a Vasas egyik erőssége. Akkor került a Va­sasba, amikor Üllőn feloszlat­ták a női kézilabdacsapatot. Hamar gyökeret vert a csa­patban, s népszerű játékos lett. A tévében látott mérkőzésen is átlagon felülit nyújtott Kati. , Feltűnt jó helyezkedésével és erős, biztos lövéseivel. Még Üllőn játszott, de már a spar- takiádon is indult több szám­ban és sokszor állt a dobogó legmagasabb fokára Most ké­zilabdázik, de bizonyára nem lett hűtlen a kiegészítő atlé­tikai számokhoz sem. A mindig mosolygó, szőke kislány nagy jövő előtt áll. Nagy játékos válhat belőle a Vasasban, ahol szeretik őt. s ahol ő még jobban megked­velte ezt a sportágat. Gér József »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents