Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-08 / 83. szám

1968. ÁPRILIS 9., KEDD rí *1F.G xMírlaf) 3 Elsüllyedt világ (3.) A miniszteri tanácsos Ismét egy hosszú, hajdani parasziivúz. Mint a kalickák, nyílnaK belőle a szobakonyhás lakások. Az üveges ajtókon kis függönyök, az ablakokban cse- nevesz növények fordítják kar­jaikat a napfény felé. Csak a miniszteri tanácsos ablaka, ajtaja van bezsaluzva. Sokáig kell kopogni. — Biztos otthon van — szól át a szomszédból egy férfi. — Csak kopogjon! Kitartó kopogtatás és kitar­tó várakozás után halk nesze­ket hallok bentről, aztán résre nyílik az ajtó. A résben hu­nyorogva áll egy betegesen át­tetsző bőrű, bozontos szemöl­dökű, borostás, kopaszodó öregember. Finom ujjú kezé­vel, mintha védekezne, tartja össze mellén szétnyíló pizsa­máját. — Ne haragudjon ... — Nem, csak tessék. Beenged, és bezárja mögöt­tem az ajtót. Sötétben va­gyunk. A levegő nehéz, szinte sűrű a szellőzetlenségtől. Még mindig mögöttem áll, rátolja az ajtóra a reteszt is; én pedig igyekszem félrehúzódni. Nem tudom, miért akad el ilyen pil­lanatokban az ember lélegze­te. Össze vagyunk zárva. Eny- nyi az egész. Az öreg becso­szog a szobába, és villanyt gyújt. Meztelen körte lóg a be­ázásoktól és piszoktól sötétbar­nára színeződött plafonról. Mi­közben visszafekszik a dívány­ra a szennyes ágynemű közé, lélegzete többször elakad. Az ablakra nézek. Az ablak nem látszik. Színét vesztett pokró­cokkal és térítőkkel van be­szegezve. — Nehezen lélegzik... — mondom. Hosszú másodpercekig nem válaszol, lehunyt szemmel pi­hen a párnán. — Nem szabad:.. mozog­nom .,, — Nem kéne ablakot nyitni? — Mit akar tőlem?! Elmondom, hogy szeretném, ha az életéről beszélne. — Az teljességgel érdekte­len — hangzik a tömör vá­lasz. — Miért? — Mert az én életemnek egyetlen tanulsága maradjon itt, a szoba négy fala közt. Szövőátképzős munkakörbe ló éven felüli fiatalokat AZONNAL FELVESZONK Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZOVÖGYAR Bpest IV., Baross u. 99. — Mi ez a tanulság? — Az, hogy a tisztességes embereknek el kell pusztul­niuk. — Mindenki tisztességesnek tartja saját magát... — mon­dom halkan, de nyomatéko­san. Éles feszültség telepszik kö­zénk. Állok az ágy lábánál. Leülni sehova nem lehet. Min­dent vastag porréteg borít. Lassan felkönyököl a párnáin. Magas, boltozatos homlokán megcsillan a fény. — Ezt... ezt hogyan érti ? Megrándítom a vállam. So­káig nézzük egymást. Aztán azt kérdezem: — ön meddig volt miniszte­ri tanácsos? — Ezerkilencszáznegyven- hatig. — Tehát Horthy alatt, Szá­last alatt is... Indulatosan dobja le magá­ról a takarót, és felül. — Értem én már, hogy mire gondol... Tudja, mit jelentett az, hogy miniszteri tanácsos? Semmit! — megakad, egyszer­re akar nagyon sok mindent elmondani. — Kérem, én négy lépés távolságból láttam Hit­lert ... Mindenkinek az volt a véleménye, hogy nem nor­mális. Az az üvöltözés, azok az őrült gesztusok... Én ké­rem, azonnal jelentést írtam a benyomásaimról. S tudtommal ezt tették az összes nyugati diplomaták is. De ... De ezen túl? Tudja, mi volt az a va­gyon, ami az én szegény apám után maradt? Háromszáz pen­gőt találtunk az íróasztalában. Ez volt az örökségem, a gaz­dagságom. Ezért vagyok, ezért lettem kizsákmányoló... De mi volt az én vagyonom? Egy tízezer kötetes könyvtár. Mi volt az én bűnöm? Nem tu­dom. Elhallgat, levegő után kap­kod. Visszafekszik, és látszik, hogy nehezére eáik a beszéd, de folytatja. Most már higgad­tabban, az emlékezés hangján: — Éppen elvégeztem az egyetemet, amikor Bajcsy-Zsi- linszky azt mondta az apám­nak: „Add a fiadat mellém tit­kárnak. Ilyen ember kell ne­kem.” Tudja, mit felelt az apám? „Ide figyelj, Bandi, nem adom melléd a fiam, ne foglalkozzon ő politikával, le­gyen ő csak szürke kis hiva­talnok. Abból nem lehet baja. Nem sejtette még szegény”... Nem fejezi be a mondatot, fáradtan lehunyja a szemét. Később még órákig beszélge­tünk. A történelemről. Nem akar elengedni, pedig már későre jár. Tekintetem lassan megszokja ezt a szörnyű szo­bát. és leereszkedem egy szék sarkára. Az asztalon újságok­ból kivágott képek. Vezetőink képei. Észreveszi, hogy értet­lenül figyelem ezeket a képe­ket. gaz 5i-es típusú, ELHASZNÁLÓDOTT TEHERGÉPKOCSIJÁT FELÚJÍTOTTRA 33 000—35 000 forintért AZONNAL KICSERÉLJÜK Kívánságára a gépkocsit új gumiabroncsokkal és úi akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-ES TÍPUSÚ KOCSIK II. SZEMLÉJÉT VÁLLALJUK. A mezőgazdasági üzemeknek 50%-os kedvezményt nyújtunk! AFIT XI sz. Autójavító Vállalat SZEGED. Tolbuhin sugárút 9—11. Tel.: 15—491. — Azt kérdezi, minek? Órá­kon át szoktam nézegetni ezek­nek az embereknek az arcát. Például ezt — mutat egy kép­re. — Szimpatikus férfi. És közben arra gondolok, hogy mi lenne, ha egyszer elmennék hozzájuk, és azt mondanám: „Itt van egy ember. Két dip­lomája van, öt nyelven beszél, s azt hitte, azért született erre a világra, hogy csináljon vala­mit. Mert az ember, önmagá­ban, nem más, mint egy darab hús. Az ember csak akkor ér valamit, ha másokért él.” Ezt mondanám. Vajon mit vála­szolnának? Felkel. Kezébe veszi a képe­ket. — Ez csak olyan ábrándo­zás. Nekem most már minden későn jönne. Mert az én éle­tem már nem ér semmit. De mondja meg, uram, akkor mi­nek élek? Miért nem áldott meg a természet vagy az isten olyan képességgel bennünket, hogy ha már nincs értelme az életünknek, akkor meg tud­junk halni? Ne nézzen így! Nem öngyilkosságra gondolok. Ahhoz túlságosan vallásos vagy gyáva vagyok. — Rokonai nem élnek? Nevet. — Rokonok?... Havi háromszáz forint szo­ciális segélyt kap. Amikor ta­valy tüdőgyulladásban megbe­tegedett, s már úgy tűnt, meg fog halni, néhány szomszédja besettenkedett a lakásba, s ami értékes tárgy volt, azt elvit­ték. — És maga ezt látta? — Láttam. — És hagyta? — Miért ne hagytam volna?! Az emberek ilyenek... De vannak jó embereim is ... Hallgatunk. — Engem mindig érdekelt a földrajz. Esténként olyan szí­vesen nézegetném a térké­pet ... De nincs atlaszom __ V alaki megígérte, hogy hoz egyet a zúzdából, de annak is már jó fél éve. Nagyon kéne egy atlasz. Minden este eszem­be jut, milyen jó lenne, ha lenne egy atlaszom ... Amikor kilépek a szabadba, s a miniszteri tanácsos berete­szeli az ajtót, nagyot lélegzem a friss levegőn. Közönyös szépséggel borul a világ fölé az égbolt burája. Most bukik le a nap, s bőrös fénnyel vonja be a hegyeket. De a másik ol­dalon már a hold hideg fénye világít a csupasz ágak közt. Nádas Péter KÍSÉRTETJÁRÁS Maglódon az iparciÜTkeket árusító szövetkezeti boltban van olajkályha. Ami, ha fű­tési idény volna egyenesen a csodával lenne határos, de ilyen meleg időben, hogy egy­szerre öt is áll benne, még abban sincs semmi misztikus. Magában a boltban, azonban, mintha kísértet járna ... Nem, dehogy a kályhavételi szándékkal benyitó házaspár az. Mindketten húsból és vér­ből való eleven vevők. Any- nyira, hogy a férj már a buk­száját tapogatja, szedné elő a pénzt, az ügylet azonban még­sem jön létre. Ugyanis a bol­tos közli, hogy a kályha csak úgy egyedül nem eladó, meg kell venni hozzá az olajkan­nát is 120 forintért. A vevő azt mondja, nem kell a kanna, van odahaza a kályha táplálására alkalmas edénye, nem vállalja a plusz kiadást. Mire meg a boltos, hogy kályhát kannával, veszi, nem veszi, másként nem kapja, mert neki a központja annak meg a nagykereskedelmi vál­lalat minden kályha mellé kannát is küld, úgy szállítja a gyár is. Egy darabig — meg kell hagyni, nagyon udvarias hangnemben — elvitáznak, vé­gül is a kereskedő ezzel vet véget az enyhe szócsatának: — Nekem a kannát is el kell adnom! Ejha! Hát a sok üzletben nem is olyan régen még bur­jánzó effajta kereskedelmi „mechanizmus’**- szelleme jár ide vissza? Az árukapcsolás is kísért még? Ki hinné?! — y — e. Művészi munkák A Képzőművé­szeti Főiskola restaurátori tan­székén három évig tanulnak a jövendőbeli szakemberek. A hazai múzeumok sérült, megrongálódott műkincseit hozzák rendbe. Varga Viola (a képen), az Esztergomi Keresztény Múzeum erősen sérült, fára festett, 1470-ből származó egyik magyar képét restaurálja Semmi sincs új a nap alatt? Századokkal ezelőtt is bíráskodott már a községi tanács Az országgyűlés megszavaz­ta, rövidesen kihirdetik a köz­ségi tanácsot bírói jogkörrel felruházó törvényt. Mert bíród hatalom ez, akárhogyan is nézzük, még ha csupán eny­hébb esetekben, a társadalom­ra viszonylag kisebb veszélyt jelentő szabálysértőkkel szem­ben jár is el a tanács nevé­ben a vb-titkár. A régmúlt­ban, már századokkal ezelőtt, a községi tanács, bíró uram és esküdt uraim, szintén gyako­roltak hasonló hatalmat, még polgári ügyekben is. Egy almafa — egy forint Épp a napokban került ke­zembe a ráckevei tanács né­hány „bírói” döntését tartal­mazó jegyzőkönyv, vastagabb papírborítóban szépen össze­fűzve. Egykor élt községi pen­nák, nótárius uraimék, gyöngybetűvel és magyarul rótták gondosan papírra. Nem is rajtuk, inkább az eltelt sok időn meg a régies írásmódon múlik, hogy már nehezen ol­vasható, A füzet első jegyzőkönyve majd kétszáz éve, 1777 feb­ruár 14-én kelt. így szól: „Együtt lévén a becsületes tanács Nagysányi Jánosné pa­naszát nyújtotta avégett, hogy Lukácsi Nagy János Somlyó­ba levő szőlőjéből egészében levágott két vad termő alma­fát, amelyet Lukácsi János sem tagadván, annak megfize­tésére determináltatott, hogy Lukácsi János fizessen Nagy­sányi Jánosáénak két forintot. De minthogy mostanság sem­mi pénze nem vala, annak ki­elégítésére Pesti vásárra tett terminust.” Bizonyára be is tartotta a határidőt, mert az ügyre vo­natkozó feljegyzés nincs több az aktacsomóban. Munkaügyi per anno 1781 Viszont 1781. május 24-én „együttlévén a becsületes tá­rnics Budai János kovács le­génye Pátkai Ferenc tett pa­naszt principálisára, hogy tar­tozását neki ki nem fizette és nem akarja.” Kiderül a jegyzőkönyvből, hogy egy kovácslegény egész évi keresete 15 forint, vala­mint egy csizmafejelés, mely­nek értéke 1 forint és egy da­rab 1 forint 50 krajcárban fel­számított ujjaslajbi volt. Eb­ből pedig, aki akarja, arra kö­vetkeztethet, hogy milyen so­kat ért abban az időben a fo­Slágerexport Zúg a fejem az új sláger­mechanizmustól, mert az ipar, a kereskedelem és a mezőgaz­daság után már a táncdalok­nál is érezni lehet az új gaz­dasági mechanizmus szellemét. Igen, a slágereknél is. Persze, ha alaposan végig­gondoljuk. nincs ebben semmi különös, mert Végsősorban a táncdal, a sláger is áru, és én, aki a termelőket, a sláger­iparosokat évek óta figyelem, tudom, hogy közöttük is van gazdasági verseny azért, hogy a saját árujukat minél jobban eladják, és a piacon, a feszti­válokon a kedves vevő, a ked­ves közönség eldönthesse: a Jöjj vissza hozzám, a Nem vá­rok holnapig és az Annál az első, ügyetlen csóknál védje­gyű áruk tartósabbak. elnyű- hetetlenebbek és könnyebben is emészfhetők. mint például az Egy marék föld. Igaz, hogy azt meg se ették. Tehát versengés már volt eddig is. de csak a belföldi piacon, mert táncdalaink ed­dig csak belföldi fogyasztásra készültek és eddig csak a bel­földi igényeket nem elégítet­ték ki. De ez már a múlté, mert a táncdaloknál is betört az új időknek új szele, és az új időknek űj dalai már ex­portra készülnek, hála a Made in Hungary című székesfehér­vári slágerkiállításnak. Idén a kedves vevőnek már nem kell augusztus húszadi­káig várnia, hogy meglegyen a betevő táncdalfesztiválja, mert a slágeriparosok a rádió és a televízió segítségével gondos­kodtak arról, hogy a kedves vevő már télvíz idején a bol­dogságtól ordítani tudjon, mert mindenkinek van egy ál­ma és augusztus húszadikán rozsda lepi már az emlékei­met, de szomszédasszony, ne­kem nincs olyan szerencsém, jaj, nekem nincs olyan sze­rencsém. Szerencsés a műsor címe is: Made in Hungary, készült Ma­gyarországon. Ebből kitűnik, hogy az előadott táncdalokat nem belföldi fogyasztásra szánták, mert a Made in Hun­gary jelzést általában csak olyan árukon tüntetik fel, melyeket külföldre, exportra termelnek, fgv aztán a kedves külföldi vevő rögtön látja azon a téliszalámin, kecske­méti barackpálinkán és szom­szédasszonyon, hogy hamisí­tatlan magyar áru. Ismeretes, hogy eddigi ex­portunk főleg élelmiszerből, híradástechnikai gépekből és Zalatnay Saroltából állt, de remélem, hogy a jövőben már a magyar slágerekért is devi­zát kapunk majd külföldön, és szegény Zalatnaynak London­ban nem kell már angolul je- jejézmi, hanem eredeti magyar slágerekből, magyar nyelven citálhatja azt, hogy jejeje, vagy ha úgy tetszik, danada- nadom. Persze, nem állítom, hogy minden táncdal, amit Székes- fehérváron előadtak, eredeti magyar áru, mert egyik-másik angol alkatrészből, sőt, olasz ritmusból készült, de az biz­tos, hogy itt szerelték össze valamelyik körúti eszpresszó vagy kávéház szerelőcsarno­kában, tehát koprodukciós termék, ami előfordult már más áruféleségeknél is. Min­denesetre örülök, hogy a ma­gyar slágerekkel is sikerült betömünk a világpiacra, és remélem, hogy devizamérle­günk rövidesen a magyar táncdaloktól lesz aktív. Ha megengedik, van egy szerény javaslatom is, a jövőben több ; Tanács jogelődje, a főszolga- slágert és kevesebb libamájat bíróság hagyatéka. És Rácke- exportáljunk. vén is van múzeum. Meg hi­Hogy mit hoz a jövő, azt vatalos iratokról lévén szó, a nem tudom, de azt tudom, ! megyei levéltár is jogot for- hogy jelenleg zúg a fejem, , málhát azokra. Annak eldön­tőért a magyar rádió és a ma- j tésére azonban, hogy kit illet- gyar televízió állandóan és : nek meg ezek az akták, meg- unos-untalan a Made in Hun- haladja az én, de az immár gary díjnyertes táncdalait j ítélkezési hatalommal felru- nyúzza és én félek, nagyon fé- j házott községi vb-titkár hatás­lek, hogy ezekkel a slágerek- j körét is. Az iratokra jogot formálók között hihetőleg ba­rátságos megbeszéléssel inté­ződik el ez a kérdés. rint, én inkább az akkori ko­vácslegény keresetét tartom kevésnek. Egyébként a tanács mesteruramat a követelés megfizetésére kötelezte. Lókötő huszár De került a tanács élé bűn­ügy is. Az 1780. július 1^-án felvett jegyzőkönyv szerint „bizonyos Bodó Gergely itt Ráckemben született nemes császári regimentbeli lovas közkatona itt tartandó vásár­ba Ráckevibe idejővén szünte­len a bálványosi korcsmában tartózkodván éjjel pedig imitt- amott vásári embereknél csa­tangolt, gyanú merült fel, hogy pénzt lopott.” Be is csukták a községháza pincéjébe, onnan azonban megszökött Szigetinéhez. aki­nek padlásán fogták aztán el. Az asszony férje bevallotta, hogy Bodó biztatta lopásra, nyerget, kantárt lopott, sőt lo­vat is elkötött számára. Ez alapon a tanács úgy határo­zott, hogy Bodó Gergelyt vas- raverve a megyei börtönbe kísérteti, lovát pedig Bugyiba a szolgabíróhoz. Eltüzelt papírok Most pedig elmondom, hogy mindezt P. Szabó József nyu­galmazott előadó házában több más régi irattal, zálogle­véllel, végrendelettel, iparen­gedéllyel együtt olvasgattam Szigetszentmiklóson. — A felszabadulás után — beszéli el P. Szabó József, hogyan került ezekhez az ira­tokhoz —’ műszaki előadó let­tem Ráckevén. A tanácsháza udvarán nagy halom régi irat hevert és áztatta az eső. Be- hordattam egy volt cellába, de onnan is boldog-boldogta­lan vitt belőle begyújtani. Én néhányat elhoztam, mert min­dig érdekeltek a régi dolgok. Amikor megvetettük a szent- miklósi múzeum alapjait, be­jelentettem, hogy annak adom mindet. Csak egyelőre vannak még nálam. Kérdés azonban, hogy ezeknek az iratoknak a közsé­gi múzeumban van-e a he­lyük. Hiszen az egykori Rác­kevei Községi Tanács, illetve több akta a Ráckevei Járási kel Is úgy jártunk, mint egyes ipari termékeinkkel. Exportból visszamaradtak. Miklósi Ottó Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents