Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
1968. április 7.. vasárnap rt.3» UECYE9 v/firfnp ?» A kulturális élet I I fő gazdasági kérdései | írta: Garamvölgyi Károlypénzügyminiszter-helyettes\ PLEASE, MONSIEUR, SODAWASSER! (A cikk első részét lapunk április 4-i számában közöltük.) MINT ARRÓL az előző cikkben szó esett, a kultúrpolitikai vezetés számára létre kellett hozni olyan közgazdasági befolyásoló eszközöket, amelyek a kulturális érdekek védelmét biztosítják. Ilyen gazdasági eszköz a kulturális alap s a járulék, melyek az új gazdasági mechanizmusban' jelentős feladat betöltésére szolgálnak. A kulturális alap rendeltetése, hogy fokozott anyagi támogatásban részesítse a fontos, eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről segítse az alacsonyabb jövedelmű rétegek és az ifjúság kulturális igényeinek kielégítését, valamint a még ma is létező kulturális fehér foltok felszámolását. A kulturális alap részére az állami költségvetésből, valamint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük a számunkra fontos műveket, szolgáltatásokat. így a vállalatok és az intézmények most már gazdaságilag is érdekeltek abban, hogy e fontos művek kiadásra, illetve bemutatásra kerüljenek, tekintettel arra, hogy ez anyagilag számukra sem kedvezőtlen. A kulturális alap egyébként a művelődésügyi miniszter, s az egyes kulturális ágak országos összefogóinak, szakértő tanácsának közvetlen rendelkezésére áll és kerül felhasználásra. Az állami költségvetésből az induláshoz az országgyűlés tízmillió forint többlettámogatást szavazott meg. Ez az ösz- szeg átsegíti a kulturális alapot az indulás nehézségein és lehetőséget ad arra, hogy már 1968. január elsejétől betölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazdasági szabályozó funkcióját. Mint arról szó esett, az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék: olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létrehozásához. Egyfelől korlátozza a kizárólag szórakozást nyújtó művek, szolgáltatások olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások háttérbe szorításához vezetne; (azáltal, hogy mintegy termelési adóként ezeket többletköltséggel, a járulékkal terhelt), másfelől íinánszírozza a kulturálisan értékeset A járulék kivetésére, behajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései, amelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végire: A KÖNYVKIADÁSBAN járulékfizetési kötelezettseg alá esnek a csak szórakoztató jellegű müvek (detektív-, kalandregények), valamint azok az ismeretterjesztő művek, amelyeknek kultúrpolitikai je- $ lentőségük nincs (például sza- ^ kácskönyvek, kézimunkaköny- ^ vek), továbbá mindazok a mű- ^ vek, amelyeket a minisztérium £ kultúrpolitikai okokból járu- £ lékkötelesnek nyilvánít. ÍJ A kulturális alapba befolyt ^ könyvkiadási járulékból is tá- ^ mogatják a politikai és kultúr- ^ politikai szempontból fontos * műveket és a művek egyes $ csoportjait. Támogathatnak $ sorozatokat, nagyobb vállalko- § zásokat, meghatározott műfaj- $ csoportokat. így például igen $ célszerű a támogatás, ha bizo- $ nyos kevéssé tájékozott rété- § gek számára politikai vagy $ kultúrpolitikai témáról ké- § szülő sorozat kiadását segíti | elő. Az ilyen esetekben a fo- 5 gyásztól árat elsősorban e ré- J legek anyagi erőinek figye- < lembevételével — tehát jóval í Beültem tehát egy ilyen üzemegységbe, jött a pincér, kezébe nyomtam egy tizest, mondtam: tegye el. ez a majáé, mindössze egy pohár szódát hozzon érte. És hozott. Meglehet, hogy a pincér magában oktondinak nézett, de semmiesetre sem kétfejű borjúnak. Ö mosolygott, nekem szemem se rebbent, úgy fogtam föl a dolgot, mintha ezt a szódát Bécsben ittam volna, felárral vásárolt valutáért. Jobb trükk után vágytam. Betelepedtem egy másik üzemegységbe. Hanyagul elvetettem magam egy székben, fejemen hagytam a kalapomat. Körülbámészkodtam, mint aki jobb helyekhez van szokva. Jött a pincér, és én idegen nyelven kértem a szódavizet. spriccelő mozdulatokkal, és bárgyún. A pincér meghajolt, elsietett és hozta a szódavizet. Nyájasan mondta: „Please, Monsieur, Sodawasser!” Hát igen, kérem, akinek néhány ezer dollár lapul a zsebében, az nálunk már akár szódavizet is ihat. Na még egy trükk. Beültem az üzemegységbe, kitettem az asztalra egy amerikai cigarettásdobozt, amelyben tizenkét Fecske lapult. A pincér, miközben a szódát kértem, rápillantott a dobozra, és mivel látta, hogy nem akárkivel van dolga, örömest hozott egy pohár szódát. További trükkjeimet nem leplezem le. Elvégre ezentúl is szódát akarok inni. FÖLÉNYBEN A fejlemények megnövelték önbizalmamat. Már nem éreztem magamat kétfejű borjúnak, hanem egyfejű magyar állampolgárnak, aki munkával keresi a vendéglátóipari üzemegységekben elköltendő pénzét is. Magamhoz kértem a főpincért és feltettem neki néhány kérdést: — Mi jellemzi mai gazdasági életünket? — Az új mechanizmus — vágta rá. > , — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből — felelte ő. — Hallott már erről az üzleti elvről: nagy forgalom, kicsi haszon, továbbá, hogy sok kicsi sokra megy? — O, igen, még gyerekkoromban. — Fontos-e önöknek, hogy én itt, és ne egy másik üzemegységben fogyasszak? — Hájaj! — Akár, ha szódavizet is? — csaptam le rá. — De kérem tisztelettel — felnyögött —, egy üveg pezsgőn mégiscsak több a haszon, mint egy üveg szódán ..? — Akkor ön fúrja a mechanizmust! H. J. ySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS (j Március Tüskés bokrok közt rejtezik, arcát az ég a fénybe mártja, máshoz lesz így hasonló — beöltözik a fák lombjába. Tavasz terepszíne, ágak rozsdája és védetlensége! Levéllel álcázza magát a bimbó, s rásimul az égre. A gének őrzik a tavaszt, az ember elhever fű-élen, szerelemhez, fronthoz hasonlít a táj a holdsugár test-színében. >SS/S/S///SSSf/SfS*fS/SSS/ffSSSSSfSSfSSS/SS//S/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/S///SS/S///StS/SÍ SÓZOTT KÉMIA RÉGI JÁRMŰ A DIVAT (Kertész László rajza) — Fiam, a kémia az életben nélkülözhetetlen! Meglátod hasznát veszed! — tette hozzá Kácsor tanár úr. Ha más haszonnal nem is járt, de azon a kémiaórán kitörölhetetlenül belém vésődött: NaCl. — Nátriumklorid. Az élet furcsa helyzeteket teremt. A közelmúltban külföldön jártam. A ca mpi ng elésnek hódolva, hiányos nyelvtudásommal magam láttam el családomat, s társaimat élelmiszerekkel. s egyéb ilyenkor szükséges kellékekkel. Egyik reggel azzal álltak elém az asszonyok, szerezzek sót, mert any- nyi sincs, ami egy darab zsíros kenyér ízesítéséhez elegendő lenne. Nosza, ezen ne múljék a főzés — gondoltam —, bér- állítottam egy ön- kiszolgáló boltba. Sokáig keresgéltem a polcokon, de nem találtam rá a sóra. Az üzlet alkalmazottainak feltűnhetett tájékozatlanságom. s talán emiatt lépett hozzám eoii csinos elárusítónő. aki megkérdette. mit óhajtok. — Sót!... Sót!... Sót!... — ismételtem. . •< ? >; Értetlenül ■ túrta szét , a kezét. Megpróbáltam megmagyarázni, de arcfintoráim sem vezették eredményre. Le- törten indultainkéi az ajtó felé. Miár hallottam nejem és társaim megr jegyzéseit, s éreztem szálúban az édeskés ízű' marhapörköltet, amikor felvillant előttem Kácsor tanár úr képe, s arcom csakúgy mint húsz évvel ezelőtt a pofonoktól — égni kezdett. Visszafordultam. Odaléptem « kiszolgálónőhöz, zsebéből kiragadtam a ceruzát, s a pulton heverő papírfecnire — mielőtt meglepe,- téséböl magához térhetett volna — felírtam: NaCl. a szőke. fitos orrú eladónő rátekintett v cédulára, maja derűsen felkacagott. — Nátriumklorid... — s egy polcra mutatott ahol nylon burokban kristályfehéren ott sorakoztak a sóval tel zacskók .. Mennyire igazr. volt Kácsor tanár úrnak. „A kémia az életben nélkil- lö-in^eVen!” Gémes Gábor § ELŐZMÉNY ^ Egy hazai vendéglátóipari ^ üzemegységben (azelőtt: kocs- ^ ma, vendéglő, étterem, resti) ^ egy pohár szódavizet kértem. ^ A főpincér végigmért, és né- hány kérdést tett fel nekem. ^ Őszinte feleleteket várok — $ mondta. ^ — Mi jellemzi mai gazda§ sági életünket, nos? ^ — Az új mechanizmus — ^ vágtam rá. $ — Miből él az üzletvezető ^ és a személyzet? ^ — Az üzletmenetből fakadó í bevételből. $ — Mi iobb: a Chandon pezs5 gő. a tokaji szamorodni, vagy ^ a szódavíz? $ — Embere válogatja. Én ^szódavizet kérek. $ — Becsületes magyar em5 bemek tartja ön magát? 5 — Igen, azt hiszem. $ — Téved, kedves vendég. $ Ön fúrja az új mechanizmust. $ Kitámolyogtam a vendéglá- | tóipari üzemegységből. S VALLOMÁS s 5 Nem szeretem az „a” betu- $ vei kezdődő szeszes italokat, J tehát a bort, a sört, a pálin- ! kát. a gint, a pezsgőt, és a J többit. Nem tehetek róla, ; absztinens vagyok. Arról sem ! tehetek, hogy a költészet és a ^vendéglátóipar futó találkozá- ! sából olyan nézet született, ; miszerint „a bort” iszik a ; magyar, nem pedig vizet. > Aha, ezért nem lehetek én be- J csületes magyar ember. Hát ! persze, az én szomjamat — | vesztemre — csak a szódavíz ! oltja. Hm... ha én előre meg- ! sejtem ezt a konfliktust, már ! zsenge koromban dehogyis > anyatejet, inkább anyaszeszt i szürcsöltem volna. De nem jvoltam előrelátó. ! KÉTFEJŰ BORJÚ s j Gondolom, nehéz lehet két- i fejű borjúnak lenni. Az era- ! berek minduntalan rácsodál- ! koznak. Biztosíthatom a két- ! fejű borjakat, az én helyzetem i sem sokkal könnyebb, mivel : szódavízivó vagyok. Ha én egy i pohár szódát kérek a pincér- : tői, ő alig akar hinni a fülé- ; nek. Tüzetesen szemügyre vesz, alkalmasint még ki is kérdez, mint fentebb láttuk, lés megállapítja, hogy fúrom a : mechanizmust. DRÁGÁBB A\CHI ANTINÁL Nem akarok igaztalan s illúziókeltő lenni. A szódavízivók ellen a kapitalizmus is védekezik. Például Bécsben egy pohár szódavíz vagy egy pohár narancsszörp ára között alig van különbség. Itáliában a szódavíz drágább, mint a vörösbor, a chianti. A kapitalista világban még a levegőt sem adják ingyen. Hát még mennyit kell fizetnie annak, aki ilyen-olyan kedvtelésből kétfejű borjú akar lenni! Egyszer megkérdeztem egy nyugati nagyvendéglőst, van-e nála bevételi terv? Ezt felelte: — Nálam ilyesmi nincs, de aki azt nem teljesíti, az röpül! Ebből láttam, hogy kicsi a világ, s az sem fenékig szódavíz. RAVASZDI MÓDSZEREK Megérthetik lelkivilágomat: becsületes magyar ember, s : nem kétfejű borjú akartam 1 lenni. ban részesítik, hanem műfajtól függetlenül, a darabol eszmei mondanivalóját, megvalósításuk művészi értékét általában' kultúrpolitikai funkciójukat veszik figyelembe, A miniszter a színházak műsorterveinek véleményezése alkalmából már előzetesen meghatározza, Hogy a bemutatásra kerülő darab bevételébő] milyen mértékű járulékot kell befizetni, vagy milyen összegű támogatást kíván nyújtani. (Meg kell jegyesmi, hogy általában a darabok nagyobb részénél sem járulék fizetésére, sem támogatásra előreláthatólag még nem kerül sor.) A miniszter a járulék kivetésénél — nézőnként 0,50 forinttól 4 forintig terjedhet, vagy a tervezett bevételt meghaladó többlet 25 százaléka — a színház összes körülményeinek mérlegelésével dönt, olyan szempontok alapján, hogy például a bemutatandó darab mennyiben illik a színház profiljába, vagy a műsorpolitikai arányok magasabb vagy alacsonyabb kulturális járulékok kivetését teszik indokolttá. A járulékot a színház igazgatósága a helyárak felemelésével — részben vagy egészben — a nézőkre is átháríthatja. A képzőművészeti alkotásoknál — figyelemmel az itt forgalomba kerülő műtárgyak sokféleségére — eltekintenek attól, hogy a miniszter egyenként határozza meg a járulékfizetési arányokat, illetve a támogatás mértékét. Az egységesített Művészeti Alap — amely most magában foglalja a régebbi képzőművészeti, irodalmi, zenei alapot — egy összegben fizet kulturális járulékot és a vállalatai útján forgalomba hozott termékek árát saját belátása szerint szabályozza. A gazdaságirányítás új rendszerének életbe lépésével megteremtett szabályozók hatását csak fokozatosan, a gyakorlatban lehet lemérni. Úgy véljük, a közgazdasági irányító eszközök e mechanizmusa az élet próbáját kiállja, az új mechanizmus bevezetésével szocialista gazdálkodásunk nemcsak gazdasági, hanem kulturális területen is hatékonyabbá válik. A KULTURÁLIS ÉLET teí-ületén a gazdasági élet törvényszerűségei a vázoltak szerint tehát természetüknél fogva, valamint az általunk létesített speciálisabb közgazdasági körülmények folytán sajátságosán hatnak, s az eredeti célkitűzéseink megvalósítása jórészt attól függ, hogy a kulturális élet alkotói, művelői, s irányítói menynyiben érzik ezt a felelősséget, amit ez a poszt jelent, illetve országunkban hogyan alakul az egészséges kulturális közvélemény. az önköltség alatt — állapítják meg, hogy a kívánt cél elérhető legyen. A Kulturális Alapnak még szerepe lehet kiemelkedően nagy művek értékesítésének ösztönzésében, propagandájában, esetleg díjazásában. A filmgyártás és a -forgalmazás hazánkban már korábban is állami támogatásra szorult. Most a termelői árrendezés következtében mind a gyártás, mind a forgalmazás még jelentősebb terheket ró az állami költségvetésre. A támogatás rendszerével létrehozott új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bel- és külföldi filmek járulékfizetési kötelezettségét a film átvétele alkalmával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékeik alapján A), B), C) kategóriákba osztják. A C) kategóriákba sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsöndiját úgy állapítják meg, hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék összege is benne legyen. Az így összegyűlt pénzt az A) kategóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatására használják. A kultúrpolitikailag fontos filmek támogatása tehát a kölcsöndíj megfelelő csökkentése útján történik, s ezzel elérhető, hogy a forgalmazó moziüzemi vállalatok anyagi érdekeltsége biztosítva legyen a támogatott és a járulékköteles filmeknél egyaránt. Olyan támogatást adnak, illetve olyan kölcsön- díjcsökkentést hajtanak végre, amely a mozi átlagos nyereségét eredményezi. Ugyanakkor a járulékköteles filmeknél, a differenciált kölcsöndíj útján, a járulékot olyan mértékben vetik ki, hogy e filmek vetítése esetén az átlagosnál magasabb nyereséget lefölözze és így ne fűződjék különösebb anyagi érdek e filmek vetítésének aránytalan meghosszabbításához, a műsorpolitikában e filmek eluralkodásához. A SZÍNHÁZAK — mint sajátos költségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű állami támogatásban részesülnek. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között a színházaknál is érvényesül a nagyobb önállóság a műsortervek összeállításában, egész szakmai és gazdasági tevékenységük megvalósításában. Hasonlóképpen a más művészeti területekhez, a művelődésügyi miniszter itt is kulturális járulékot vethet ki az elsősorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és támogatásban részesítheti a társadalmi szemoontból értékes produkciókat. Ennek elbírálása azonban nem úgy történik, hogy egyes műfajokat — például az operettet — hátrányF zlnö az ember, megfér- fiasodik, tele van a mindennapok gondjaival, de sokszor eszébe jutnak a diákköri élmények. A legmaradandóbb ilyen emlékem Kácsor tanár úrihoz fűződik, aki az alma mater- ban a kémiát és a n\atematikát próbálta a szó szoros értelmében kemény koponyánkba verni. Égyszer madárkaromhoz hasonló ujját maga felé hajlítgatva hívott ki felelni. — Mondd csak fiam... miből áll a konyhasó? Szerencsétlenül éreztem magam, mert csupán az jutott eszembe a fekete tábla előtt, hogy a só fehér és sós. s a zsíros kenyér — amelyet minden esetben megosztottam Vir zi Béla barátommal — anélkül élvezhetetlen. E gondolatgazdagság az arcomon tükröződhetett, mert a tanár úr két ujjával megfogta bal fülemet, s ugyanazzal a kezével csattanós pofonnal nyugtázta felkészültségemet. Pontosan annyiszor törölt képen, ahány betűből áll a kony<- hasú képlete.
