Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

«ST HEGVE I hírlap 1968. ÁPRILIS 2., KEDD Keveset tesznek a balesetek megelőzésére ^ssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ | ' S. Polgár Angéla: | Gyertyaégetés I Hét tsz, N Emlékszel még az áraketyegésre? S arra, hogy milyen gyertyát gyújtottunk —, ha mentünk a sötétbe árnyékunk kullogott a pince falán rőt árnyékok táncoltak szemed alján. Emlékszel még az utcánkra, a bokorra, a házra és kutyánkra — mit elvitt a sinter, ugye, emlékszel még? A barna magassarkú cipődre, mit én tettem tönkre bakfis boti ad ozással — meg kopott imakönyved szívtelen szentjeire és arra, a hitvesi ágyat őrző —, könnyeidben is száraz fafeszületre, mondd anyám — emlékszel, te? Megismered még a hangom? Elváltozott, rekedt nikotinbánya — tudom. A te hangod mindig szép volt és szél fújta szemben az utcán halálod után. Látod, ez vagyok. Kiterítem éveim kötelére szennyeseimet, éjszakázásokat, vállvont nappalokat és fényes keserűségem — mit kudarcaim csiszoltak fényesre. Ismerj meg! Ne bánts lúgos szavaiddal. Látod a ráncaimat? No, csak jól nézd meg. Alaposan. Alattomosan futnak szemem alatt, de kiabál szám szögletében, Te is ráncosán haltál meg. Halkul a siratom, pislákol a fény. Az élő élni kezd. s te nyugodj örökké halott országodban, füvek és keresztek között, hol borzolt őszirózsák melegít nck és porh anyós a rög, ahová úgy vágj-tál. hogy itt hagytál. Ahol a nyilvántartást sem vezetik — Felülvizsgálják a segédüzemeket vssatsss/Waw/fjrssss/r/rsjwr/jyssrssssssssr/rfssfssssfsfsssssssssfrfssrs/ssssfssssii A KERTESZEK ALMA: a fekete rózsa A rózsa mindig a virágok „király+ nője” volt. Az utóbbi esztendők­ben egyre jobban szaporodnak hó­dolói. A tavaszi heti piacokon Nagykőrösön is az egyik legkereset­tebb növény a ró­zsatő. A piacon a kis rózsafácskákat több helybeli és környékbeli ker­tész árulja. Egyi­kük, Varga Ist- ván, akinek Tele- ky utcai kertjében 200 rózsafa hozza egész nyáron a szebbnél szebb vi­rágokat. — Kisgyermek korom óta sok szeretettel bibe- iődöm a szőlővel és a virágokkal, főleg a rózsával — mondotta. — Közel tíz eszten­deje lakom Kőrö­sön. Páhi község­ből költöztem ide. Házam kertjében rózsaligetet ültet­tem, mely azóta egyik fő munkám, jövedelmem és szórakozásom. A körösiek szeretik a virágot, különö­sen a rózsát. Nyá­ron kelendő a vá­gott virág, tavasz- szal és ősszel meg rózsatöveket áru­lok. — Minden év­ben — magyaráz­za — új és új faj­ták érkeznek, szemzőhaj tások formájában, főleg Hollandiából és Angliából, de a, magyar kertészeti kutatóintézet is pompás új fajtá­kat produkál. Az újdonságok sorában kiemel­kedik a „Béke" rózsa, melynél a sárga virágszir­mok széle rózsa­színbe olvad. Van továbbá egy csontszínű új ró­zsa, mely nem nyílik ki teljesen, bimbóban marad. — Az újabb faj­ták között nagyon szép az ibolyakék virágú és a ham­vas rózsaszín bár­sonyrózsa, vala­mint a kertészek régi álma: a sötét­bordó, majdnem fekete változat. (Kopa) * A Monori Járási Népi El­lenőrzési Bizottság legutóbb a termelőszövetkezetek baleset- elhárítási tevékenységét vizs­gálta. A sokoldalú ellenőrzés során azt is megnézték, hogy az előző vizsgálat idején ész­lelt hiányosságokat megszün­tették-e. megszervezték-e a balesetelhárítást, eleget tesz­nek-e a rendeletnek megfele­lően a balesetnyilvántartási és bejelentési kötelezettségüknek, a mezőgazdasági üzemekre vo­natkozó óvó intézkedéseknek. Három év balesetmegelőzési tevékenysé­gét vizsgálta a NEB a bényei, ecseri, a nyáregyházi, a vecsé- si Zöld Mező, a vecsési Ezüst­kalász, a monori Űj Élet és Kossuth tsz-ben. A népi ellenőrzési bizottság általános tapasztalata az, hogy a vizsgált termelőszövetkeze­tek vezetői a balesetelhárítási rendszabályokat csak részben tartják be. A vizsgált 7 termelőszövet- kezej közül csak a monori Üj Életnek van munkásvédelmi terve. A bényei, ecseri tsz és a vecsési Ezüstkalász bizton­sági felszerelései hiányosak. A vezetőség ritkán tart bizton­sági szemlét Az ecseri Törekvő Termelő- szövetkezetben 1965 óta nem vezetik a balesetnyilvántar­tást. A többi közös gazdaság ve­zeti a baleseti jegyzőkönyvet. Az írásos bizonyítékok szerint ebben a hat termelőszövetke­zetben 1965-ben 52 baleset és egy haláleset volt. 1966-ban 48 baleset történt. 1967-ben pedig 36. Nemcsak a vizsgált termelő- szövetkezetekben, de a járási átlag szerint is évről évre kevesebb a bal­eset, bár ez nem mindig a megelőzési tevékenységnek köszönhető. Az ecseri tsz-ben például a hídmérleg és a da­ráló aknája nincs biztonságo­san lefedve, a daráló helyisé­gében gyúlékony anyagot , tá­rolnak. A kukoricamorzsoló motorja nincs lefedve és a műhelyben levő gépeken nin­csenek védőfelszerelések, sza­badon lógnak a villanyveze­tékek. ME 28-as traktoruk baleset- veszélyes, a pótkocsin nincs fék. A major villamossági be­rendezései is súlyos balesetet okozhatnak. A balesetelhárítási oktatás általában formális, legfeljebb néhány, a végzett munkára vonatkozó veszélyre figyel­meztetik a dolgozókat. A vizsgálat szerint a nők és a fiatalkorúak testi épségé­nek védelmét szolgáló rendel­kezést a termelőszövetkezetek betartották. A járási népi ellenőrzési bi­zottság javasolja, hogy a járási tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya vizsgálja meg a segéd­üzemágak engedélyét és csak azokban a termelőszövetkeze­tekben hagyja jóvá, amelyek az előírásoknak megfelelő biz­tonságot megteremtik. A NEB azt is javasolta: szólítsa fel az osztály a vizsgált termelőszö­vetkezeteket, hogy a kifogá­solt hiányosságokat szüntes­sék meg, a védőitalt és ételt folyamatosan adják a veszé­lyes munkahelyen dolgozók­nak, s ne készpénzben fizes­sék ki (hiszen ez nem fizetés- pótlék, hanem a sokféle káros ártalmat ellensúlyozó, a szer­vezet védelmét szolgáló „já­randóság”). A járási tanács végrehajtó bizottsága a NEB összefoglaló jelentését elfogadta és java­solta a mezőgazdasági osz­tálynak, hogy vizsgálja meg az említett tsz-ek segéd- és mel­léküzemági tevékenységét, el­lenőrizze a felsorolt közös gaz­daságokban, hogy hozzákezd- tek-e a NEB-vizsgálat által talált hiányosságok megszün­tetéséhez. Ha még nem, úgy az osztály adjon segítséget, hogy dolgozóiknak biztonsá­gos munkakörülményeket te­remtsenek. (deli) 139 kocsi mindig útra készen ZIL teherautóik húznak a vasútállomás felől a városba. A teherszállítmányokat viszik a megrendelő üzemekhez, vál­lalatokhoz. ZIL-ek viszik a FÜSZÉRT-szállítmányokat, segítenek a Húsipari Vállalat­nak az ellátás lebonyolításá­ban, követ, homokot hordanak útépítéshez. Tulajdonképpen nehéz lenne felsorolni, hogy mióta jobbra fordult az idő, hol, merre lehet látni a ceg­lédi AKÖV-telep szállító autóit. Az év első hónapjai még aránylag csendesek vol­tak, de március már egészen más volt. A ceglédi telepen 85 nagy ZIL-t és 54 két és fél ton­nás teherautót tudnak egyszerre munkába állíta­ni. Az ősszel és a tél elején fl vasúti felüljáró építéséhez hordták az építőanyagot, a töl­tés homokját. Most a 4-es fő­útvonal építéséhez, az út szé­lesítéséhez szállítják az anya­got. A forgalom teljes kialakulá­sa májusra várható, amikor a friss zöldséget termesztő terü­letekről kell — szinte az or­szág minden tájára — szállí­tanunk. Emellett ipari szállí­tásokat is végeznek, hét vé­gén — általában szombaton és vasárnap — pedig a lakosság kívánsá­gára » költözőknek segí­tenek. Május elején különös rako­mánnyal száguld néhány te­herautó a virágba boruló, messzi vidékek felé! ők a vándor méhészeket viszik kap­KAPÁSBÓL A gyorsvonat simán lassít, majd nesztelenül megáll Kiskunfélegyházán. A kocsi tágas belsejét pillanatok alatt megszállják az első szabadságukról be­vonuló kiskatonák, akik a szentes— orosházi személyvonatról szálltak át Pest felé igyekezve. Sudár termetű, szé­les vállú, karcsú derekú fiú valameny- nyi. Húsz év körüliek. Az egyik táska­rádiót szed elő, kihúzza az antennát, igazgat rajta valamit, aztán az ablak előtti asztalkára helyezi. Már zengenek is a táncdalok, túlharsogva a kerekek csattogását. A másik, vele szemközt, tranzisztoros lemezjátszót bont ki a do­bozából. — Régen fáj a fogam rá, most végre megvettem — mondja boldogan és ki­választ egy parányi hanglemezt, óvato­san helyére illeszti, majd megindítja a masinát. Táncdalt harsog az is, ver­senyre kelve a táskarádióval. Velem szemközt vászontokba zárt ha­talmas gitárt helyez el egy katona a há­lós polcon, majd leül, folyóiratot vesz elő. Ügy látom, valami műszaki lap le­het. Fölnyitja, térdére fekteti és fo'é- hajolva belemerül. — Jó hangja van? — mutat a gitár felé egyik bajtársa és már nyúl is érte. — Súlya, az van — állapítja meg, ahogy leemeli. A másik abbahagyja az olvasást, ne­vetve veszi át a tokot, fölnyitja, majd egy gondosan átkötött csomagot ránci­gái ki belőle, a gitár mellől. — Ez a nehéz, nem a gitár — mutat­ja. T- Disznót vágtunk odahaza, anyám csomagolt belőle. A folyóiratot félreteszi, fölbont ja a csomagot, vaskos karéjt szel a friss ci­póból, hozzá jókora darab sült kolbászt. A többit visszacsomagolja, fölrakja a polcra, ismét térdére fekteti a lapot, ön­feledten olvassa és -.őzben nagyokat harap a kenyérből, kolbászból. A tánc­dalokhoz most enyhe fokhagymaillat vegyül. A kíváncsi bajtárs néha meg- megpengeti a gitár húrjait. A tavaszi estében boldogan nyújtóz­kodó mezők között így száguldunk Pest felé. ★ Szédítően kavarog a tömeg a Nagy­körúton. Dübörögnek a villamosok, zúgnak a motorok, fel-felsikoltanak a fékek, az autóbuszok pedig morózus, ideges utasaik rosszkedvét fekete füst­felhők formájában pöfögik ki maguk­ból. Ebben a fejfájdító összevisszaság­ban senki sem veszi észre, hogy a vér­szegény körúti fák vékony ágairól már halványzöld szemek kíváncsiskodnak a világba, és a kék égen hófehér felhő­lobogókat lenget a tavaszi szél. A sok csudából az a termetes férfiú sem lát semmit, aki az egyik kapumé­lyedésbe húzódva mindenáron szeret­ne rágyújtani. A cigaretta már a szája szegletéből meredezik, de az öngyújtó kanóca az istennek sem fogna lángot a tűzkő szikráitól. Forog vele jobbra, bal­ra, bal kezével még a felöltője szárnyát is elébe emeli, hogy föltartsa a gonosz­kodó szelet, de minden hiába. Már sa­jog az ujja hegye, amint pörgeti vele az átkos szerkezet érdes dörzskerekét. Most kilép a kapu mélyedéséből és kö­rülkémlel. De nincs szerencséje, a nagy tömegben egyetlen járókelőt sem lát égő cigarettával, akitől tüzet kérhetne. Üjból nyaggatja a makacs öngyújtót, forog vele, mintha megkergült volna. Aztán leírhatatlan gyűlölettel mered rá egy pillanatig, majd föltekint az égre, mintha onnan várna segítséget. Közben fölfedez a közelben egy trafikot. A sze­me megvillan, amint még egyszer a go­nosz masinára tekint, és olyasféle moz­dulattal hajítja az úttestre, a száguldó kerekek közé, mint ahogy gyerekko­runkban lapos kavicsokat kacsáztat­tunk a folyópartról. Az öngyújtó még meg-megvillan röp­tében, de aztán laposra tapossa egy szé­les autóbuszkerék és végképp eltűnik ebből az árnyékvilágból. A mi emberünk pedig valósággal be­robban a trafikba: — Kérek egy doboz gyufáfl Magyar László tárostul, ha a zúgó-dongó mézgyűjtők valahol már vé­geztek a. munkával. (— es) Vári Marika, a nagj'kátai 223-as számú ipari szakmun­kásképző iskola fodrásztanu­lója a forradalmi ifjúsági na­pok országos női fodrászver­senyének döntőjében első he­lyezést ért el, s ezért fél év­vel korábban szakmunkás­bizonyítványt szerzett. A Mun­kaügyi Minisztérium kéthe­tes juíalomüdülésre küldi. A kislány mestere, édesapja: Vári Sándor, tápiószecsői fod­rászmester külön elismerés­ben részesült. Török tábor Pilisborosjenön Köztudott, hogy az egyik leg­jobban várt magyar filmet, az „Egri csillagokat”, Pilisboros­jenön forgatják, ahol felépítik az egri vár mását. A filmfelvétel alatt közel hatezer ember tartózkodik majd a községben és a vár körüli táborokban. A helyi földművesszövetkezet a kora­beli stílushoz alkalmazkodva, íörökös árusítóhelyeket állít fel, de a felvétel közben szét­szórt csoportok részére külön mozgóboltot is szerveznek. Különben, Pest megye fo­gyasztási szövetkezetei közül egyedülálló üzemágat fejlesz­tettek ki. Kétévi szívós szer­vező munkával elérték, hogy a budai és szentendrei járás termelő- és szakszövetkezetéi nekik adják a szálas takarmá­nyaikat. A múlt évben ezer vagonnal dolgoztak fel' állat­tenyésztési célokra, valamint csomagoló- és papírgyári alap­anyagnak. A tanács és a nevelők gondja csupán? '44 gyermekek — veszélyben Cél: o megelőzés — Szülők is segítenek Az alsógödi iskolában har­mincnégy veszélyeztetett kö­rülmények között élő gyer­mek tanul. Minden osztály­ban vannak néhányan. Az osztályvezető tanár az, aki el­sődlegesen pártfogolja, segíti őket. A családlátogatások al­kalmával részletes környezet- tanulmányt készít életkörül­ményeikről. Ennek alapján a többi tanár is figyelem­mel kíséri sorsukat. Az isko­lában két ifjúságvédelmi fe­lelős van, akiknek társadal­mi feladatuk valamennyi ve­szélyeztetett körülmények kö­zött élő gyermek sorsának könnyítése. Gondjukat vise­lik abban Is, hogy helyet biztosítsanak számukra a napközi . otthonban, sikerült is majdnem valamennyit fel­vétetni. A napköziotthon-ve- zető tanár hivatást vállalt magára e gyermekek neve­lésében. De nemcsak a tanárok viselik gondjukat az iskolá­ban. Az úttörők legjobbjai tanulópárokban foglalkoznak velük, segítik a tanulásban. A szülői munkaközösség pat­ronáló csoportot szervezett, e feladatra vállalkozó szülők­ből. Naponta ellenőrzik az iskolából hiányzó gyermeke­ket. Ha betegek, orvost hív­nak hozzájuk, s állandó kap­csolat alakult M az egész­ségügyi védőnővel is. S a gyermekek szülei? A bajok okai itt gyökereznek, hiszen ép­pen a rossz családi körülmé­nyek okozzák e gyermekek áldatlan helyzetét. A pártion gói hálózat mindent megtesz, hogy — a szülőkre gyakorolt ráhatással — enyhítse, s le­hetőleg megelőzze az elő­adódható bajokat. Tapasztal­hatja, hogy sok szülő rosz- szul értelmezi az iskola pe­dagógiai céljait az önállóságra való nevelésben. Az önálló­ság semmiképpen sem jelent egyet a gyermekek elhanya­golásával, a szülői kötelessé­gek elmulasztásával. Az ilyen „önállónak” tartott gyerme­kek sodródnak igen könnyen rossz társaságba — a szülők gondatlanságából. _ Nagy segítséget nyújt a ve­szélyeztetett körülmények kö­zött élő gyermekekről való gondoskodásban a tanács. A tanácstitkárnő valameny- nyiük problémáját ismeri. Különös gonddal figyeli az állami gondozott gyermekek sorsának alakulását, a ne­velőszülőnek juttatott állami segélyek rendeltetésszerű fel- használását rendszeresen el­lenőrzi. Akad szülő, akinek nem használ a jó tanács, fi­gyelmeztetés, ezekkel szem­ben hatósági kényszerítő eszközöket kénytelen alkal­mazni. Mert olykor erre is szükség van — e jobb sorsra érdemes gyermekekre lesel­kedő veszélyek megelőzése ér­dekében. Kása Lajosné

Next

/
Thumbnails
Contents