Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

« ME V, <M£*irft»p 1968. ÁPRILIS 38., VASÁRNAP Kiváló művészek — érdemes alkotók A XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításon Tizenegy nagy teremben há­romszáz művész hétszázötven alkotása, egyebek közt kétszáz grafika, kétszáznál több szobor és csaknem feleannyi érem; — bőséges látnivalóval fogatú­ja nézőit a Műcsarnokban a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Első látásra talán túlságosan is sok a látnivaló a belépőnek, aki nehezen tud­ja eldönteni, melyik részén is szegje meg ezt a hatalmas, ke­rek kenyeret. Kezdje talán az idén kitün­tetettek műveinél? Alig né­hány napja kapták meg alko­tóink a művészeti díjakat. A Magyar Népköztársaság kiváló művésze, és az érde­mes művész” címeket. Hincz Gyula Kossuth-díjas valóban „kiváló művésznek” bizonyul ismét, szó szerint igazolva a friss cím indokoltságát; a ha­talmas és reprezentatív első teremből is kiválik tüzes színű és szép dekorativitással teli falkárpítja. Az idős mester fia­talos műve korábbi grafikai lapjainak hangulatát és figu­ráit idézi a szövött formákban, s a kiállítás oldalsó termeiben megtalálható a szinte minden műfajban — nemcsak festé­szetben, olykor szobrászatban is — emlékezeteset alkotó művész néhány friss grafikája, újabb gobelinterve is. Ugyancsak idősebb alkotót, a mai magyar vízfestészet ta­lán legbiztosabb kezű művé­szét illette az érdemes művé­szi rang Elekjy Jenő idei ki­tüntetésével. Két szép akva- rellje látható a grafikai ter­mekben, s a vízfesték illané- kony liamvasságát, áttűnő, s olykor tömörré sűrűsödő szí­neit idézik a maguk módján olajképének ecsetvonásai is. Végül a grafikus-polihisztor és a festő után egy szobrász: Tar István idei érdemes mű­vész legutóbbi nemzeti tárlati sikerét ismétli meg mostani szereplésével, Tiszát szimboli­záló erőteljes-harmonikus nő­alakjával és kétfigurás kompo­zíciójának harmóniáival. Az idei Munkácsy-díjasok egy része természetesen hiány­zik a seregszemléről, Kaján Tibor, Kassowitz Félix és Szűr-Szabó József grafikus- művészek alig néhány hete ugyanitt, a Műcsarnokban arattak méltó sikert a karika­túra-kiállításon. Itt vannak viszont a képgrafikus, festő és szobrász kitüntetettek: ifj. Szabó István szobrászon kívül Göllner Miklós, az ezúttal téli budai látképet kiállító érett hangulat-festő művész, Beré- nyi Ferenc, aki tömör, kemény és mégis melegszínű képekkel idézi a kubikosok zárt világát, Patay László, aki nagyméretű festményein jelképes jelenete­ket idéz, s Konfár Gyula, aki ugyancsak nagyléptékű és nagyindulatú képeivel vonja magára a figyelmet. S végül két grafikus a kitüntetettek névsorából: a rézkarcain palóc motívumokat, népművészeti hangulatokat idéző Czinke Fe­renc, s a fiatal Pásztor Gábor, aki nagyon dekoratív új mű­vekkel lepte meg művészeté­nek ismerőit. Korántsem csupán az idea művészeti díjasok szerepelnek jelentős alkotásokkal a kiállí­táson; a tájékozatlan látogató is rátalálhat fokozatosan egyéb, a jók közül is kiemel­kedő más művekre. Nemcsak olyan méltán elő­nyösen elhelyezett kompozíció kelt itt figyelmet, mint Vigh Tamásnak a bejáratnál fölál­lított Kürtösök című képe folytatni az ismerkedést, s megállni az első teremben Kondor Béla vívódó lapjai előtt. A fiatalon iskolát csi­náló grafikus mellett más ön­álló egyéniségek sorakoznak: az új lapjaival Picasso előtt tisztelgő Feledy Gyula, a hi­hetetlenül finom és hamvas költői Gross Arnold, vagy a népi tragikum hangiát rézbe karcoló Csohány Kálmán. S ha grafikusaink egészében most nem is szerepelnek olyan bel Béla, vagy a szikár fe-1 gyelemmel festő Kmetty Já- ! nos, nemcsak Domanovszky j Endre heves vásznai és Bér- i náth Aurél kompozíciói: teg- i napi és mai fiatalok viszik j előre a műfaj ügyét. Kokas j Ignác fojtotthangú, szikár i drámaisága, Fejér Csaba és; Kurucz D. István ugyancsak ; kevésszavú, sokat mondó fes- j tészete, Bartha László szenve- j délyes színköltészete egymás- j nak felelget. A grafikai tér-' mekben már megismert Kon­dor Béla itt is kiemelkedik, s j ugyancsak műveinek vívódó hangja ragad meg legelőször, hasonlóan Lakner Lászlóhoz, aki szintén grafikájának drá­maiságát hirdeti festményé­nek felfokozottabb hangján. Festőnőink eleven munkássága jelentősen gazdagítja az anya­got. Közülük három egy te­remben található: Szántó Pi­roska, a tragikum és az élet színeit-formáit hevíti egyet­len, tömör kompozícióba, An­na Margit busó-képe a mesék elevenségével ragad meg, s ugyancsak a mesék derűs-gro­teszk világát idézi más szem­léletmóddal. Berky Viola. Míg egy teremmel tovább negye­dik társuk, Gábor Marianne meszes-fehér tájképe teremt egyéni hangulatot. Barcsay Jenő, élő meste­reink egyike a szobor-terem­ben képviselteti magát: a Nemzeti Színház épületéhez készített mozaik-kartonját mutatja be a hátsó falon, mintegy méltóképpen lezárva az egész kiállítási.. . A hézagos felsorolás csak a legjobb művek egy részét em­lítette. A tárlat természetesen az itt említetteken túl jóné- hány közepes, vagy gyengébb képet, szobrot és grafikát is tartalmaz. (z—a) Szabó Iván forradalmárokat sorakoztató kompozíciója szi­luetthatásában igen érdekes Sa varia nyári egyetem Az ország kilencedik nyári egyeteme Szombathelyen nyí­lik meg augusztus 12-én, a Savaria-rendezvények kereté­ben. A tizenkét előadásból álló sorozat megtartására ne­ves egyetemi tanárokat hív­tak meg Budapestről, Debre­cenből, Grazból, Ljubljanából és Eisenstadtból. Az egyetemi előadások fő témái: Sa varia— Szombathely római kori tör­ténete és művészeti emlékei» Nyugat-Pannónia építészete és szobrászata, az Isls-ku'tusz történeti, művelődéstörténeti kérdései, a sárvári Nádasdy- vár, a kőszegi Jurisics-vár, a jaki templom, a nyugat-ma­gyarországi román, gótikus, reneszánsz, valamint barokk építészet, a Járdányi-Paulo- vics István Romkert régészeti leletei, a nemzetségek kiala­kulása a XI—XIII. században, az első hazai magyar nyelvű nyomda működése Sárvár-Uj- szigeten, valamint a mai Szombathely városépítészeti problémái. A hazai és külföldi hallga­tókat a Szombathelyi Tanító­képző Intézet modern kollé­giumában helyezik el, az elő­adásokat (a külföldi hallgatók számára tolmácsok útján több nyelven is), a tanítóképzőben tartják, ahol erre az alkalom­ra kiegészítik a fordító stúdió technikai berendezéseit. Az előadásokon kívül autóbusz­kirándulásokat rendeznek tör­ténelmi vidékekre. Az augusz­tus 12—25. közötti két hét alatt olyan kiemelkedő kultu­rális rendezvényeken vehet­nek részt a hallgatók, mint Mozart Varázsfuvola és Gluck Iphigenia a tauruszok földjén című operájának bemutatója az Isis-szentélyben, valamint a kőszegi orgonahangverseny az új gótikus plébániatemp­lomban, s a szombathelyi tör­ténelmi karnevál. A Claudius császár idejé­ben, időszámításunk 43. esz­tendejében alapított város várja a kilencedik nyári egye­tem hallgatóit. KŐSZEG A 229. följegyzés A kőszegi Jurisics Mú­zeumban érdekes dokumen­tumot őriznek a helyi szőlő­kultúra múltjáról, az 1740 óta vezetett ,,Szőlőjövések köny­vét”. A könyvbe minden év György napján természetes nagyságban rajzolták le a szőlőhajtásokat, hogy ebből következtessenek a termés mennyiségére és minőségére. Följegyzések készültek továb­bá a bortermésről, az időjá­rásról és a természeti csapá­sokról is. A szőlőjövések könyvébe, a hagyományoknak megfelelően ez év György napján, szerdán bekerült a 229. följegyzés. A szőlőcsőszök és úttörők vit­ték ,a Jurisics Múzeumba ün­nepélyes külsőségek között a kőszegi hegy különböző dűlői­ből származó szőlőhajtásokat, amelyek — a szakemberek véleménye szerint — jó köze­pes termésre mutatnak. Beethoven-smáta Egy Beethoven- mű száz éve elve-, szettnek hitt kot­tája kerüli napvi­lágra egy bécsi házban. Claudio Arrau chilei zon­goraművész, a szóbanforgó Beet- hoven-szonáta je­lenlegi tulajdono­sa zenekritikusok­nak elmondotta, hogy hamarosan hanglemezfelvé­telt készít a szo­nátáról. A nyilvá­nos bemutatóra az 1970-es bonni Beethoven-fesz­tiválon kerül sor. Az Esz-durban írt 6 tételes szo­náta Beethoven ifjúkori műve és Arrau véleménye szerint erős Haydn és Mozart hatásokat mutat. Beethoven ere­deti kézirata el­veszett. A szonáta első kiadásának 100—150 példá­nyából mindössze 2 maradt fenn. A másik példány a müncheni könyv­tár tulajdona. ■. (amely diadalmas hangszered­nek felfelé mutató lendületé­vel, s ritmusos embercsoport­jával hirdeti a kor eszméinek nagyszerűségét); a művész ki­sebb és máshol elhelyezett kompozíciói is érett, egyéni szemléletről beszélnek. S jól illeszkednek a plasztikai együt­tesbe, amelynek élvonalát a modern magyar szobrászat óriása,.. az időközben elhunyt Te- renczy Béni művei — utolsó szobrai és portréi — határoz­zák meg. Élő mestereink közül Pátzay Pálon, Somogyi Józse­fen, Makrisz Agamemrvonon kívül az említetteknél ezúttal több munkával szereplő Ke- rényi Jenó teszi jelentőssé a gyűjteményt. A szenvedélye­sen izgatott expresszív szobrá­szat újonnan bemutatott je­lentős termése Vili Tibor pá­lyadíjnyertes Madách-kompo- zíciója, a Margitszigeten ha­marosan fölállítandó nagy mű kis modellje. Rokon voná­sok jellemzik Schaár Erzsébet műveit — háborúellenes kis­plasztikája különösen megrá­zó —, s hasonló izgatottsággal, bár egészen más, egyéni han­gon szólalnak Varga Imre kis- bronzai, Borsos Miklós ki­egyensúlyozott, nyugodt dom­borművéhez s erőteljes Der- kovits-pprtréjához minden­képpen el kell jutnia a szem­lélőnek, mielőtt a kitűnő éremanyagot látni kívánja. A tárlókban a szobrásznak is je­lentős Kiss Nagy András, Kiss Kováts Gyula és egy sereg ígéretes fiatal érmei várják. A kisplasztika és éremművészet részben osztozik a termeken a grafikával. Érdemes hát itt átütő erejű gyűjteménnyel, mint a legutóbbi nemzeti tár­laton, nagy része van az egész kiállítás sikerében Paszler Károly, Lenkey Zoltán, és az egészen fiatal Bálványos Hu­ba és Vagyóczky Károly, Gyu­lai Liviusz és Lakner László máris egyéni hangú művésze­tének. A legnagyobb és legválto­zatosabb anyaggal most is a festők jelentkeztek. Ha a lá­togató úgy találja, hogy a festmények többsége itt csen­desen középszerű alkotás — sok megállásra kényszerítő és elmélyedésre késztető vászon hosszabbítja majd a szemlélő­dését. Nemcsak az idős mes­terek, a festészet nagy Öreg­Részlet a kiállításból, a háttérben Kádár György gobelin­tervével és Antal Károly nagyméretű Körösi Csoma- szobrával (Dozvald János (elvételei) Tisztéit Bíróság! Felelőssé­gem. tudatában kijelentem... — Még nem is mondtad, milyen? — szól bele elképzelt védőbeszédébe a sógorka. — Jól szalad, mi? — Mázlista vagy — bosz­szankodik és irigykedik a só­gorkára egyszerre. — Fél éve, hogy befizettem, és sehol semmi __ — Persze, akinek nem volt jó a Wartburg — ugratja só­gorka. — Disznóság, hogy a pénzt előre kérik. Kamat nélkül... — Akinek Fiatra telik, ne kicsinyeskedjen! Fehérvár után végre széthú­zódik a véget nem érő autó­sor. Tisztelt Bíróság! Felelőssé­gem tudatában kijelentem ... — Ébresztő, ügyvéd úr! Megérkeztünk hallja távol­ról a sógorka hangját. Meg­rázkódik, mint a fürdővízből kimászott kutya. Szeme a la­pos tetejű villát fogja fel el­sőként, aztán az asszony mo­solygó arcát. — Ügy mászott az úton, azért nyomott el a buzgóság — mentegeti magát kászáló- dás közben. Kótyagos a feje, a legszívesebben bemenne a i házba és szundi, de az asszony i két meztelen karja már öle- I li, meg kell csókolni %lőbb a : homlokát, aztán a száját és : felkapni és megforgatni maga ! körül. Három éve, hogy áll a ! ház, mindez hozzátartozik a : szombati érkezésekhez. Az ! asszony tanítónő, három hó- ! napig övé a Balaton, neki csak ! a week-end-ek jutnak, a sza- ! badsága másra kell. Csak már ; megkapná a kocsit! Az útle- ; velek a szekrényben, indul- ; hatnának akár holnap is. $ Az asszony közben már 5 megterített a teraszon. Rán- 5 tott csirke rizzsel, hozzá ubor­kasaláta. Fordulna fel vala­mennyi baromfi! Azért, mert egyszer, ismeretségük elején azt mondta, hogy imádja a rántott csirkét rizzsel, azóta minden szombat este ez az ünnepi vacsora. A kávét még hármasban fogyasztják el, aztán a sógor­ka kaján vigyorral a szája szögletében szép álmokat kí­ván és elvonul. Bemennek ők is a másik szobába, az asz- szony veszi elő a kis dobozt, szony szorosan öleli. Igaz, ő még csak harmincéves és az egy egészen más világ, mint az ő negyvennyolc esztendeje. — Beszéltem valakivel, le­het, hogy már a jövő héten megkapjuk a kocsit — hazud- ja védekezésül. Ellenkező ha­tás. — Majd elfeledtem, írt a gyerek — adja ki kezéből az utolsó adut. — Ezt csak most mondod? Hol van? Add ide hamar! Már szabad, mint a madár. hívta Klót. Ha annyira kell neki a bátorítás ... A vasárnap fordított világ. Az asszony még alszik, torna az ágy előtt. Utána cigaretta és máris biztosítva a jó anyagcsere. Aztán ki a kony­hába. A paprikát karikára, a paradicsomot négyfelé. Hagy- mametélés, jókora szalonna- darabok. Zsírt a lábasba, rá a szalonnát, megvárni, míg ol­vadni kezd, jöhet a hagyma, pirítás lassú tűzön, rá piros- paprika, kolbász, paradicsom, végül zöldpaprika. Só, fedő, zsírtól csöpögő fakanál az asz­talra. Feketefőzés mély átélés­sel, bele a két előmelegített pohárba, a tálcát a tenyérre, a tálcát a szobaasztalra, lehajol­ni és puszi a homlokra. Az asszony felül az ágyon, a sze­mét dörzsöli. Jól aludtál, szi- vi? Elhűl a kávé. Megy a konyhába, le a fedőt, kavarni a fortyogó lecsót, aztán a csö­pögő fakanál újra az asztalra kerül. Nem veszi észre, hogy lepottyan a földre, már a há­zat járja körül, mint a vizs­la. Az egyik ajtótámasztó megint kiszakadt. Üj tiplit vágni, gipszet keverni, bele a falba, amíg meg nem szárad, színes papírdarabkákat kötni rá: ne használd! Közben már a sógorka is kint totyog a kertben, az autó körül. Vö­dör víz, spongya, szarvasbőr. Be a konyhába, mert gyanús sistergést hall. A fene... sza­lad ki a száján, mert a ritmi­kusan emelkedő fedő alól csu­rog a főző vaslapjára a zsíros­paprikás lé. Az apád! kapja a füléhez megégett ujjait és most a fedő esik le. Mégsem, mondana le semmi pénzért a vasárnapi főzőcskéről. A kerti pádon mozog a támla két lé­ce. Szög, kalapács, vigyázni, mert megint az ujjára ver, az* Prukner Pál: WEEK-END ragyogó arccal számolja le elé a piros csikókat, a két vendég­szoba heti bevételét. Hét al­vás, szobánként és naponként százhúsz, az annyi mint... Puszi a homlokra, ez is a szertartáshoz tartozik. És le­het vetkőzni. Az asszony ágyaz és kivonul a fürdőszo­bába. A legszívesebben neki­vetné tomporát a falnak, és szundi, de ma szombat van, week-end, hol"ap este már indulás vissza, egy hét kelle­mes pauza, előbb azonban ki kell tennie magáért, különben az asszony bajt szimatolna, baj pedig mindig kerülhet ott, ahol az ember magányosan tölti a nyarakat. Már köze­legnek a léptei, fellebben a könnyű pléd, nincs kibúvó. Dejóvoltmegint, hallja végre a nagyon várt sóhajt és feküd­ne vissza a helyére, de az asz­Mégis csak jó, hogy a nyárra cseregyerek lett a Laci. Igaz, hogy jövőre Ingrid tölti náluk a nyarat, de az már az asz- szony gondja. Kattan a vil­lany, az asszony beletúr a zakó zsebébe, elmélyülten ol­vas. Most simogatni kellene, mondani neki, jó helyen van, meg nem elveszett gyerek, a jég hátán is megél és tízéves is elmúlt már, ő ilyen kor­ban kenyeret keresett... de félreértené a símogatást, bíz­tatásnak venné és következ­hetne a dejóvoltmegint. Ah­hoz pedig ma már sem kedve, sem ereje. Csak a szundi. Hol­nap este jelenése van. Kló, az új ügyvédbojtárlány kért tőle beszélgetést. Hétfőn délelőtt lesz az első jelentősebb tár­gyalása. Tanácsokat akar kér­ni tőle. Vasárnap este nyolcra

Next

/
Thumbnails
Contents