Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-27 / 98. szám

HEVES A JÁTÉK KI SEGÍT? Látogatás a monoi*! isltolanapköziben A monori napközi otthon 1965-ben költözött át a Kos­suth Lajos utcából a Bajcsy- Zsdlinszky utcai új épületbe. Azóta is sok változás történt — erről beszélgettünk Boldi­zsár Józsefné gazdálkodási ve­zetővel. — A legnagyobb változás természetesen az átköltözés volt. Azóta? A napközi otthon­hoz is három, dolog kell: pénz, pénz és pénz. Sajnos, ez az, amiből a legkevesebb van. 1967-ben hatvanötezer forint volt előirányozva, ezt fel is használtuk egy fillérig — így is csak a legszükségesebb mű­ködési kiadásokra futotta. A kerítés életveszélyes volt, ledőlt — és azóta is úgy áll. Felújításra nem kaptunk pénzt —, de talán sikerül va­lahogy megoldani. Ellátogattunk a napközibe. A poros udvaron sehol semmi­féle játékeszköz. Két kisfiú spárgával „lovast” játszott, a sarokban, egymásra rakott téglák tetején egyetlen lengő­hinta —, rajta legplább tíz gyerek — aztán semmi. A ke­rítés tövében üldögéltek ná- hányan — a kő padlábaik üre­sen meredeztek. — Egyszerűen nincs miből udvari játékokat előteremteni. A játékra, szemléltető eszkö­zökre szánt összeget meg sem merem mondani — mondta Boldizsár Józsefné. A gondnokság költségveté­sét nagyjából ismerem, A gye­rekeknek azonban játszani is kell. Az itt töltött napi 4—5 órát nem lehet padok mellett ülve eltölteni — a gyerekek igénylik a játékot, a mozgást. És ez napközi otthon; a hang­súly a szó második tagján van: otthon. Segítség kellene: barkácsoló apukák segítsége, akik nem is túl sok ráfordítás­sal segíthetnének a bajon. 130 —140 gyerek jár a napközibe. S ennyi szülő közül egynek sem lenne néhány szabad órá­ja? Az épület szép. Bent az al- sótagozatosok foglalkozása volt. A napló szerint az az­nap délelőtti program: három­negyed nyolctól kilencig sza­bad játék, utána tanulás, tíz­óraizás, majd tizenegyig tanu­lás. Utána fél óra .levegőzés, játék, fél tizenkettőtől délig ebéd, utána még egy félóra egyéni foglalkozás (ellenőr­zés stb.). — Te mit szeretsz csinálni a napköziben? Hogy telik el az idő? — egy pirulós, szőke kislányt, a IV. osztályos Kö- vesi Margitot kérdeztem meg. — Én játszani szeretek a legjobban — mondta —, de sokat tanulok is, mindig van elég lecke. — És mivel játszol? Közbeszóltak a többiek is. A legtalpraesettebb kicsi, Zsíros Vera, még a noteszomat is „el­lenőrizte”, mit írok róluk. — Hintázni a legjobb! Az a baj, hogy csak egy hintánk van. (Láttam, a „téglás” hin­ta, amit ők „szerkesztettek” maguknak.) — Jó itt a napköziben! Jó a kaja is. Csak néha sótalan. Az épület egyébként szépen berendezett. Összehasonlítva a régivel: óriási különbség. A napközisekkel nincs baj: ne­kik csak előny, hogy pedagó­gusok foglalkoznak velük. Hány otthon tanuló gyereknek segítenek a kémiapélda meg­oldásában? Rendszeresen el­lenőrzik a tanulásukat — min­dig együtt vannak, és szerin­tük „közösen jobban mennek a dolgok”. A monori napközi otthon va­lóban a járás legjobban mű­ködő, legkorszerűbb napközi­je. S a problémákon — a leg­égetőbb az udvari játékoké — csak közösen lehet segíteni. Kell a segítség. A kérés talán meghallga­tásra talál valahol. K. Zs. M0H0B*VlDfiEI I Klubvezetői tanfolyam X. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1968. Április 27., szombat A járási művelődési ház | által rendezett klubvezetői ! tanfolyam következő foglal­kozására április 28-án, va­sárnap reggel 9 órakor ke­rül sor a járási művelődési házban. Ok só cserépkál tégla helyett f Negyedév alatt négymilliós forgalom a sülyi TÜZÉP-telepen A tápiósülyi fogyasztási szövetkezet TÜZÉP-telepán el­készült az új irodaház. A szép és korszerű épület 150 ezer forintba került. Az épület belsejében két kényelmes és világos iroda­Épül a sorház Szerelik a vasakat a monori főtéren, a sorházépít­kezésnél. Rövidesen zsaluzat fogja közre a vasakat; betont öntenek oda — és máris nőtt, magasabb lett az épület váza. Hét végi sportjegyzet Kialakulóban az erőviszonyok az NB lll-ban Hat fordulón túl vagyunk már a labdarúgó NB III. idei küzdelmeiben, és ez a hat for­duló már megmutatta azt, hogy körülbelül mit érnek a csapa­tok. Jólesik a táblázatra pillan­tani, hiszen egyetlen NB-s csa­patunk, az újonc Vecsési VÍZÉP, valóban kitűnően si­Beszélő seregélyek Egy ornitológus feljegyzéseiből (3.) Több neve van: serege, se- regje, seregény, seregdny. Ri­gó nagyságú, színe fekete, bí­boros ércfényű fehér pettyek­kel tarkázva. Egy vihar alkalmával kidőlt egy fa, annak odújából szed­tem ki két seregélyfiókát. Fel­nevelésük nehéz volt, mert a fiókmadarak étele csak han­gyatojás, vagy friss hús lehet, s nekem egyelőre egyik sem volt. Rovarokat, álcákat, szöcskét, apró csigát, hernyót, gilisztát, lótetűt, pajorokat sáskát stb. ugyan hol találtam volna, amikkel az öregek táp­lálják fiaikat? Húst adtam nekik, amit úgy megszoktak, hogy mást azontúl meg se et­tek. Amikor már repülni is tudtak, mindkettőt fütyülésre kezdtem tanítani. Külön kalit­kába zártam őket, hogy egyik se láthassa a másikat. Az első nóta az volt, hogy „Végig mentem a Balaton mellett”... Vagy hússzor, harmincszor el­fütyültem nekik a nótát, míg megtanulták. Akkor aztán egymást túlharsogva fütyül­tek. Jött a beszéd. Ez nehe­zebben ment. Két hónapig tar­tott, míg tökéletesen megta­nultak néhány szót. Egy alkalommal vendégek jöttek hozzánk. Az egyik ma­daram így üdvözölte őket: „Szervusz öregem, mit álmod­tál, és nekem mit hoztál?” Vendégeink közül egy ifjú hölgynek nagyon megtetszet­tek a beszélő seregélyek. Meg­ígérte, hogy nála is jó sora lesz, nekiajándékoztam hát az egyiket. A másik egy ideig szomorkodott utána, de aztán elfelejtette. A megmaradt ma­dár esténként, de csakis este mindig elfütyülte a katonai takarodót. Ezután bement a kalitkájába pihenni, de már kora reggel felébredve a „Ba­latont ..fütyülte el és csak aztán a többi 26 „műsorszá­mát”, persze megállás nélkül. Ősz felé nem sokat beszélt, de tavasz és nyár idején annál többet. Nevelőapámat egyszer egy diákfiú látogatta meg, aki na­gyon „pályázott” a madaram­ra és amikor elment, zsebre is vágta. Észrevettem a dolgot, ezért még időben elkiáltottam magam: „Madárkám hol vagy?” Ö pedig torka sza­kadtából kiáltotta a fiú zse­béből: „Itt vagyok!” Kottái Gyula került rajtjával a hatodik for­duló után a második helyet foglalja el. A várakozásnak megfelelően jól sikerült a vecsési piros-fe­hérek bemutatkozása és külön öröm, hogy általában a bajnoki címre is esélyesnek tartják a vecsési együttest. Persze erről még korai volna beszélni, min­denesetre a jól sikerült rajt megnövelte a csapat értékét, mindenütt tartanak a vecsési gárdától. A hatodik forduló után las­san tisztázódni kezdenek az erőviszonyok. Az idei bajnoki címért — előreláthatólag — a félelmetesnek mutatkozó Aszó­di Vasas, a kitűnő játékosok­ból álló, igen gólképes Ikarus, az egyre jobban magárataláló ÉRDÉRT és a Vecsési VlZÉP lehet nagy versenyben. Ügy tűnik, hogy Rákoskeresztúr és Gödöllő együttese a mezőny két legszerényebb képességű tizenegye. Persze még sok min­den történhet. Vasárnap a vecsési sporttele­pen két újonc találkozik, a Ve­csési VÍZÉP és Nógrád megye 1967. évi bajnoka, a Karancs- lapujtői Bányász. Bár a papír­forma hazai győzelmet ígér, de éppen a vendégeknek az el­múlt fordulóban elért 4:1 ará­nyú nagyszerű győzelme, a ta­valy még NB II-s Martfű ellen arra figyelmeztet: nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Kérdéses a vasárnap kiállított Nógrádi játéka is. Csak a leg­teljesebb odaadással folytatód­hat az eddig igen szép sorozat. Remélhetőleg az eddigiekhez hasonlóan, nagy szurkolósereg is segít a vecsési piros-fehérek­nek. Szalontai Attila A téglát azonban újab­ban nagyszerűen helyette­sítik a falazóblokkok. Háromfajta blokkot árusí­tunk. Az egyik nyolc és fél, a másik tíz, a harmadik tizen­nyolc téglát pótol. A közönség eleinte idegenkedett tőlük, de most már egyre többen vásá­rolják az építkezésekhez. Krátky László Öiórai tea Monoron A monori művelődési ott­hon vasárnap táncdelutánt tart, melyre szeretettel várja a szórakozni vágyó fiatalokat. A zenét az Ezüst Csillag zenekar szolgáltatja. Mai műsor MOZIK Gomba: Betörők cinkosa. Gyöm- rő: Gyilkosság a tengerparton. Maglód: Nyár a hegyen. Mende: Fantomas visszatér. Monor: Nem a legszerencsésebb nap. Nyáregy­háza: Árnyak a Notre-Dame fe­lett. Péteri: Az agyaggaMamb. Pi­lis: örök kalendárium. Tápiósáp: A tolvaj. Űri: Zűrzavar a Park hotelban. Üllő: Bizánci arany­kincs. Vecsés: Fiúk a térről. A bogár helyiség van. Egyik a telep­vezetőé, másik a pénztárosé. A nagy előtérben a vásárlók ízlésesen el­rendezett, gazdag árube­mutatót láthatnak. A polcokon felülről lefelé so­rakoznak a különböző méretű samottéglák, ott láthatók a bükk-, tölgy-, gyertyán- és akácfából készült parketták, középen pedig a különböző színű, nagyszemcsés, sakkos ^'fsssssfs/sssf/ss/sss/ssss/ssssssssssssssjfs/sss/s/sffsss/ffssf//f/fs/ss/ss/sssss/ssss^ és mintás mozaiklapok. Leg- ^ alul vörös, zöld és krémszín- $FERENCZY HANNA: ben az épületek külső nemes § vakolatához szükséges anya­gok állnak. Borbás Antal telepvezetőtől érdeklődtünk, jelenleg milyen a forgalom a telepen. — Az első negyedévben több mint négymillió fo­rint forgalmat bonyolítot­tunk le — mondja a telepvezető. — Igen nagy az érdeklődés az építkezési anyagok iránt. Kü­lönösen kelendő az 500-as ce­ment. Méltán, mert az ára 152,50 forintról 98,10 forintra szállt le. A gipsz is keresett cikk. Ez is olcsóbb lett jóval. Gazdag a választék ajtókban és ablakokban is. A cserép kályhákat is viszik. Érdemes is most beszerezni, mert a melegben a berakás után könnyen szárad. A lengyel cserépkályha ára 1220,80 fo­rint, a románé 1460,80 forint. — Téglából hiány van. Hátán fekszik, ég felé kalimpál, ügyetlenül vergődik a porban, hangyák futkosnak mellette sorban, fenn csúfolódva cserfel egy madár — hogy nem tud lábra állni a bogár. .. Körülötte most felfordult minden, a fák óriások, rengetegek — felhők: vitorlázó szörnyetegek — és körülötte csattogva járnak a csizmás, cipős, bakancsos lábak ... Feledem, hogy csak hitvány kis féreg, hogy élni akar — csupán ezt látom, és, hogy sár tapad a röpke szárnyon. — Eredj, hát repülj! vár rád az élet, ne legyek sorsodban épp én a végzet... 5; Lehajtok hozzá, s ujjam hegyével talpra segítem vergődő testét, ^ elszáll, s mentegetem önmagam tettét: ^ — A sorsa úgyis csak röpke pár nap — hadd örüljön még fénynek, virágnak... ^ Vetélkedő Pilisen Hangulatos, érdekes egész­ségügyi vetélkedő színhelye volt a napokban a pilisi II. számú általános iskola egyik terme. Pedagógusok, járási és helybeli vöröskeresztes veze­tők előtt zajlott le 25 ifjú vö­röskeresztes tanuló beszámoló­ja a tanév folyamán elvégzett tanfolyamok anyagából. A gyerekek a sokféle gyógy­szerből kiválogatták, mi tartható a házi gyógy­szertárban, és elmondták, mikor használ­hatók. Sötétítő függöny mel­lett híres orvosok, tudósok fényképe villant fel diafilmen, utána magnószalagról elhang­zott a kérdés: „Milyen jelen­tős egészségügyi vívmány fű­ződik az illető nevéhez?” Eszméletlenek, áramütöttek, égési sebet szenvedettek bal­eseténél— persze, csak szimu­lálták a baleseteket — alkalmazzák az élesztési eljárásokat, mesterséges légzést. Orrvérzés és ütőeres vérzés esetén nyújtottak gyorsan, ügyesen elsősegélyt. Zárt és nyílt végtagtöréseket láttak el. Változatos és gondosan elké­szített kötözési formákat mu­tattak be. A vetélkedő után még egy csecsemőápolási bemutató kö­vetkezett. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter, Monoron: dr. Bató László (rendel: Monor, Bocskai u. 21.), Üllőn: dr. Leyrer Ló­ránt, Vecsésen: dr. Fodor Etelka (rendel: Vecsés, Áchim András u.) tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron: a Vörös Hadsereg úti, Vecsésen: a János utcai. ÜGYELETES ÁLLATORVOS A monori körzetben: dr. Varga Dénes (lakása: Pilis, Kossuth Lajos u.). Bejelen­tés a monori Vörös Hadsereg úti gyógyszertárban, vagy a 28-as telefonszámon. A gyömrői körzetben: dr. Wallner György, Tápiósüly. Távolság Rengetegen voltunk. A kalauz az utasok egy részét a lestoppolt gyorsjáratú buszba irányította. A déli vonathoz siettek. Beprése- lődtem a szatyrok közé. Mellettem egy jó negyvenesnek látszó, kidolgozott kezű asz- szony ült — a homlokán néhány barázda. — Katókám! Te is itt vagy? — fordult hát­ra az előttünk lévő ülésről egy nyúlszőrkala­pos hölgy, körülbelül ugyanolyan idős, mint a Katókának szólított asszony. — Csókolom, Bábu néni! — mondta Katóka és Monorig elmesélte majdnem az egész éle­tét „Bábu néninek”, akit ez a „csókolom” és a „néni” annyira nem illetett meg, hogy illem ide, illem oda, végighallgattam az egészet. — A szívem, tetszik tudni, a szívem... Néha két orvosságot is beveszek, mert más­különben elesnék. — Csak nem ideges vagy? — :ngatta részt­vevőén aranyfülbevalós fejét Bábu néni. — Az a gazember? — Á! ö aztán nem idegesít. Könyörög ugyan, hogy menjek vissza hozzá, de nem estem a fejemre. Megvagyunk a gyerekkel. Jól tanul, tiszta ötös. Elsőben ugyan meg­bukott, mert nem vittem ajándékot a tanító­nak — persze tudhattam vclna, hogy erre osztályoznak. De aztán eljöttünk onnan lakni — hiszen tetszik tudni, és itt nincs semmi baj. Csak a szívem ... A beszéd Bábu néni szájíze szerint volt gyártva, és én csodálkoztam, hogy veheti ennyire komolyan. Mert komolyan vette — alaposan megtárgyalták az iskolarendszert. — Hány éves is vagy te, Kató? — kérdezte rövid kitérővel a nyúlszőrkalapos. (Magam­ban már csak így hívtam, ez illett rá.) — A harmincharmadikban vagyok,.. — mondta Kató keserűen, mint aki az ötvenedi­ket tapossa. Nem akartam hinni a fülemnek. Az arc... a ráncok ... — Fiatalon akarsz meghalni? — szisszent fel Bábu néni. — Menj orvoshoz, nézesd meg a szíved! — és ellátta jó tanácsokkal, együtt­érzéssel, egy Bénye—Monor közötti útra szóló olyan kedveskedéssel, amit csak egy arany­fülbevalós, itt felejtett méltóságos nyújthat a volt háztartási alkalmazottjának. Ereztem a távolságot kettőjük között — azt a távolságot, amit a legelső percben, a nyúl­szőrkalap és a szorosra kötött fejkendő tett bizonyossá bennem, meg a „csókolom Bábu néni”. Bábu néni kibeszélte magát, mosolygós­hűvös biccentéssel fordult előre, magára hagyva Katót a beszélgetés alázatával. Kató — már nem is tudom, hozzátegyem-e a „né­nit” a harminchárom évéhez — hozzám for­dult. — Milyen sok kisliba! — mondta az útra mutatva. — És én képtelen voltam vissza­nevetni rá. Koblencz Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents