Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-25 / 96. szám

1968. Április 25., csütörtök PEST MEGYEI itfírlap Holnap: Klubest Gödöllőn Ismét egy kellemesnek, ér­dekesnek Ígérkező klubest ré­szesei lesznek a gödöllői egye­temisták és meghívott vendé­geik. Az agrármérnök jelöltek B-kollégi urnának halijában, több nagysikerű, hasonló ren­dezvény után holnap este hét órai kezdettel kerül sor László Lilla képzőművész bemutatá­sára. Különösen nagy érdeklődés­re tarthatnak számot zománc- munkái, amelyekkel már ed­dig is több kiállításon hívta fiel magára a fí«velmet. Hol­nap Czinke Ferenc Munkácsy-, és Derkovits-díjas művész mond bevezetőt — ismertetőt. A MADRIGÁL KÓRUS KÜLFÖLDÖN A budapesti Madrigál kórus Szekeres Ferenc karnagy ve­zetésével kéthetes vendégsze­replésre Svájcba, Olaszország­ba, illetve Franciaországba utazott. Preklasszikus és klasz- szikus művekből álló műsorát a kórus bemutatja többek kö­zött a firenzei Palazzo Pitü­ben, Luganóban és Lausanne - ban is. ígéretes pályakezdés Pilis. Kilencezer lakosú köz­ség, mintegy félszáz kilométer­re a főváros határától. Két termelőszövetkezet, hizlalda, üzletek, presszó, iskola, leány­nevelő intézet, művelődési ház. Csendes, estébe hajló hétköznap délután. A művelődési ház igazgató­jának irodájában harmonika szól: Madari Gergely tanár oktatja a zeneiskola kis tanít­ványait. A klubteremben Bi­ros Ernő községi KISZ-titkár vezérletével festik a falakat az ifjúsági klub tagjai. A színpa­don zenés vígjátékot próbál­nak Sipos Károlynénak, a művelődési ház igazgatójának vezetésével. Az épület másik szárnyában Kottász Árpádné ajánlja olvasói figyelmébe a legújabb könyveket. Nincs harsogó reklám, csak szerény, hétköznapi munka. Népművelés, ha úgy jobban tetszik. És gondok. Nem is ke­vés. — A közelmúltban két szín­házi előadásra is ráfizettünk — mondja tűnődve a fiatal igazgatónő, aki szeptemberben vette át a művelődési ház ve­zetését. — Nem sokat, az igaz, de ezer forint az ezer forint. Még szerencse, hogy volt egy táncdalestünk is. Az kétezer- négyszáz forint tiszta hasznot hozott. Tudom, hogy ez nem jó dolog, de valahogy csak elő kell teremteni a pénzt a nép­művelő munkára. A pilisi művelődési ház évi száznegyvenezer forintos költ­ségvetéssel dolgozik. Az álla­mi támogatás ebből negyven­kétezer forint. A különbözeiét rendezvényekből és tanfolya­mok díjaiból kell biztosíta­niuk. — Azért nincs baj — mosolyog derűsen az igaz­gatónő. — Az elmúlt esztendőt háromezer forintos nyereség­gel zártuk. És az sem utolsó dolog, hogy például nyeresé­ges a zeneiskolánk is. Nem nagy pénzt hoz, havonta hat­száz forint rajta a haszon. És az, hogy ötvennégy gyerek ze- " '*■ tanul. Hegedülni, zongo- ni, gitározni és harmoni- kázni. Csak így együtt teljes a kép. A bevétel vagy kiadás önmagában semmit sem mond. Az a kérdés, milyen szellemi érték áll mögötte. Hogy pél­dául azok a száz és ezer fo­rintok, amelyeket ismeretter­jesztésre fordítunk, valóban tudást és ismereteket adnak-e ,///////////////////////////////////^/^z’^'^^/^////////////////////////////////////^ es há!ly embernek! 5 Huszonöt éves. Fél esztende­— ........ & ^ 1 r, i tfíiTűatn § je igazgató. 5 — Régi vágyam ÉPÜL CEGLÉDEN A VASÚTI felüljáró. A körülbelül 100 méter hosszú, négynyílású hidat részhatáridőkkel úgy építik, hogy a villamosítási programnak megfelelően a villamos vontatású vonatok még ebben az évben közle­kedhessenek a budapest—ceglédi szakaszon. A felüljáró- hidat 1969. elején adják át rendeltetésének _ teljesült, ^ amikor kineveztek, mégis meg- ^ ijedtem a felelősségtől. A kul- ^ turális életet irányítani egy ^ kilencezres faluban, nem kis i dolog! És nem is akármilyen ^faluban! Pilisen több mint há- \ rom évtizedes múltja van a \ színjátszó mozgalomnak. Már $ a felszabadulás előtt népföis- ^ kola működött. Az emberek § igényesek, nem jönnek be ^ akármilyen rendezvényre. 'Meg ^ aztán nem is ide való vagyok, ^ hanem monori. Ez is bizonyta- lanná tett az első hetekben: S vajon befogadnak-e maguk | közé? Azt hiszem, ez tö’bbé-ke- 5 vésbé már sikerült. Bár... $ tudja, mi volt az első nyilvá ^ lődési házban. Előbb egy *.=- ^ szeg, nem idevaló huligánt kel- ^ lett kitessékelnem, aztán egy ^ tökmagárus nénit, ha nem | akartam, hogy percek alatt sze- $ méttel legyen tele a bálterem, § És az is aggasztott, nem is ki- $ csit, hogy a bálozó fiúk egy ^ része farmerban, piros ingben J jött a művelődési házba. Ez J pedig semmiképpen nem báli J viselet... Ma már jöjjön el ^ nyugodtan bármikor, nem tá­ji Iái itt ilyen „szerelésbe" öl­tözött táncoló fiatalokat. Egy­szóval, nem volt könnyű bele­szokni az igazgatóságba. És nem könnyű jól csinálni még ma sem . .. Az esztendő elején egyre több fiatal kereste fel. Egy ifjúsági klub megalakítását sürgették, ahol összejöhetnének beszélgetni, táncolni, közösen művelődni. — Próbaként rendeztünk né­hány klubdélutánt, zenével, tánccal. Aztán március köze­pén megalakítottuk a kért if­júsági klubot. Volt már né­hány érdekes rendezvényünk. A földművesszövetkezet lel­kes patrónusa a faluban a kultúrának. Az elmúlt négy esztendőben harmincezer fo­rintot adtak a könyvtárnak, amelyben ma már több mint tizenkétezer kötet között vá­logathatnak az olvasók. Most olyan életrevaló javaslattal fordultak a művelődési ház igazgatójához, hogy adnának negyvenezer forintot a klub berendezésére, ha cserébe he­tenként két alkalommal a földművesszövetkezet dolgozói találkozhatnának, szórakoz­hatnának a klubban. — A község két termelőszö­vetkezete is lelkes támoga­tónk. Nyolcvan-száz jegyet vesznek meg minden rendezvé­nyünkre. Ez pedig nagy dolog! Igaz, nem minden, de a közeledésnek, egymás segí­tésének biztató jele. Jó úton jár a pilisi művelő­dési ház fiatal igazgatónője. Fél esztendő bizonyítja ezt. P. P. ill/fír Képtelen hír terjedt el a múltkoriban Budakeszin. „Ko­porsó nélkül, papírba csavar­va, jeltelen sírba temetik azo­kat a holtakat, akiknek nin­csenek hozzátartozóik.’’ A hírt egy idős, egyedülálló ember közölte velem. Sőt. Megnevezte azt a másik, szin­tén idős és egyedülálló fér­fit, aki egy ilyen temetésen szemtanú volt. „ö maga látta, papírba voltak becsavarva és öt halottat temettek hasonló­képpen egyetlen gödörbe.” Felkerestem a szemtanút. De a szemtanú ki*.ölte, hogy ö tulajdonképpen nem szem­tanú, csak másodkézből érte­sült a dologról, s azóta ret­teg, mi lesz vele, ha meghal. „Hát úgy fognak elásni, mint egy kutyát?” Kértem, nevez­ze meg az „igazi” szemtanút. Azt mondta, nem lehet, mert nagy baja lehetne belőle, ha rájönnének, hogy ő szellőztet­te az ügyet. Arra kértem hát, csak azt tudja meg, ki volt az, akit ilyen módon, koporsó nélkül jeltelen sírba temet­tek? A.z állítólagos szemtanú azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, csak annyit mon­dott, hogy az illető 91 éves korában halt meg és rajta kí­vül senki sem kísérte el utol­só útjára. Az állítólagos szemtanú személyét sajnos hosszas ku­tatás ellenére sem sikerült felfednem. Azonban az ügy így is tisz­tázható. Budakeszin tavaly és az idén is, eddig minden halot­tat hozzátartozói vagy ismerő­sei temettek el. Budakeszin tehát minden halottat hozzá­tartozói vagy ismerősei je­lenlétében temettek el. Budakeszin az utóbbi hóna­pokban egyetlen 91 éves em­ber sem halt meg, akinek ne lett volna rokona. A 81 éves korában elhunyt Fischer Géza Budakeszi, Széchenyi utca 112. szám alatti lakos temetéséről eltartója gondoskodott. A te­metkezési vállalat budakeszi kirendeltségének számlái osz­tályon felüli temetésről valla­nak. Budáké:}'. temetőjében egyetlen (olyan területet sem találtam,' amely jeltelen sírra utalna. Még ezekkel az adatokkal is elégedetlenül kerestem fel egy olyan temetkezési alkal­mazottat, aki március elsején hagyta ott munkahelyét, te­hát még félelem, vagy bármi­féle megkötöttség sem akadá­lyozta volna meg, hogy az igazságot mondja. Az egykori sírásó csodálkozott, nevetett. „A háborúban, a katonaságnál, akkor igen, akkor temettünk koporsó nélkül. De most?!” A tények ellentmondanak a híreknek. Ellentmond ennek a szörnyű hírnek a józan ész is. Úgy látszik, az állítólagos szemtanú az ebből fakadó hiszékenységet használja fel idős és beteg emberek meg-, félemlítésére. Személyét jó lenne ismerni. És szemüveggel segíteni meg­romlott látását. N. P. Híradás a földekről: Az országos átlagnál nagyobb a fagykár Pest megyében Vetik a kukoricát — Munkában az öntözőberendezések Kihasználva a nyárias idő­járást, megyeszerte gyors tem­póban halad napjaink legfon­tosabb mezőgazdasági munká­ja: a kukorica vetés. Sok he­lyütt megkezdték már a kikelt és a fagytól megkímélt cu­korrépák sarabolását, több gazdaságban az egyeléshez is hozzáfogtak. Minthogy a nagy meleg miatt a homokosabb te­Mindenki n&t , amit akar t 'r zeniekben, ipari vállala- J toknál napról napra hal­lani a címként válasfctott mondatot. Elhangzik, ám nem kérdő, hanem kijelentő mód­ban! Valahogy így: elég sok a zűrünk, mert mindenki azt csinál, amit akar; sajnos, le kell nyelnünk a keserű piru­lát, mert mindenki...; nincs hová menni fellebbezni, mert ma már mindenki... Ma már, azaz január elseje óta csinál mindenki azt, amit akar. A palackba zárt szellemet tehát — úgymond — az új mecha­nizmus engedte ki. A reform, ha képletesen is, de valóban új szellem palack­ját nyitotta meg. Kalodaként működő akadályokat tett fél­re, útvesztők elejét tűzdelte teli figyelmeztető táblákkal, a szűkebben vett gazdasági ha­tások mellett tehát új légkört, szellemet honosít meg. Az. alapvetően új érthetően nyug­talansággal jár. Van tehát né­mi pánikhangulat is ebben a „mindenki azt csinál”-ban, van azonban — s hiba lenne nem felfedezni — jogos aggo­dalom is. Az exportáló válla­latoknál például alapos főfá­jást okoz az, ami a FORTE Fotokémiai Ipart az év elején jelentős hitelek felvételére kényszerítette. Nevezetesen, hogy export-árbevételeik 30— 75 napos eltolódással je­lentkeznek számlájukon, ugyanakkor az importanyago­kért mintegy harminc nappal korábban kell letenniük a vételárat, s közben biztosítani kell a munkabér, s ezernyi más költség fedezetét. A kiragadott példa alapján hiba lenne levonni általános következtetéseket, de tény, hogy az új elszámolási rend­szer részletei nem minden esetben a kívánt irányban hat­nak, s tény továbbá az is, hogy mind az importnál, mind az exportnál a koráb­biaknál jóval több ügyviteli munkát igényelnek. A gyár­vezetés reális álláspontja ilyen esetekben nem elegendő. A többletmunkával terhelt ügy­intézők csak annyit látnak, hogy sokasodott a dolguk, mert „mindenki aet csinál, amit akar”. Hasonló véleke­dést szült az is, hogy miután megkötöttek egy félmillió dolláros nyugati üzletet, utó­lag közölték velük: bizonyos hányadát a bevételnek be kell fizetniük a relációs kasszába. V an azonban más is. A vállalatok egy része, érezve önállóságát, olyan in­tézkedéseket határozott el, amik messzire gyűrűznek, s hatásuk — kedvezőtlen hatá­suk! — másutt csapódik le. Az Utépítőgép- jarvító és Gyártó Vállalatnál például több mil­lió forint értékű exportberen­dezések határidőre történő elkészítését sodorta veszélybe, hogy az ezekhez szükséges, s alig néhány.száz forint értékű egyik alkatrész gyártását „át­profilírozták”. Nem ők a hi­básak, mégis, nekik kell sza­ladgálniuk fűhöz-fához, s in­dokolatlan-e, ha azt kérde­zik: elég-e, ha a vállalatok csak saját érdekeiket látják? A reform — alaptalanul ugyan — néhány helyen va­lóban olyan vélekedés kiala­kulásához vezetett, hogy —- úgymond — semmi nem szá­mít, csak a mi cégünk széná­ja rendben legyen. Az ilyen, nem ritka példák vezetnek odáig, hogy a vállala­toknál kialakulhatott az emlí­tett vélekedés, sőt, erőteljesen tartja is magát. Tapasztalha­tó az is, hogy az üzemek egy része valóban indokolatlan követelésekkel lép fel partne­reivel szemben, kihasználja monopolhélyzetét, mert tudja, hogy azok úgyis lenyelik a ke­serű pirulát, mert egész egy­szerűen nem mehetnek másho­vá, csak hozzá. (Jó néhány példa van erre elektromos szerelési anyagok, kapcsolók stb. esetében.) Az ilyen ese­tekben fölcsapó szenvedélyes vitákban sűrűn elhangzik egy érv, miszerint a partner „nem érti az új mechanizmust”. Nos annak vitatása, hogy ki-meny­nyire érti az új mechanizmust, aligha feladata a vállalatok kö­zötti, szállítási szerződéseket megkötő embereknek, az „érv­vel” magával azonban érde­mes foglalkozni. A reform senki számára nem szolgálhat önigazolásul, nem lehet indo­ka, takarója, a nyerészkedés­nek — mint például a tsz mel­lék üzemágként működő for­gácsoló-, öntödei stb. részle­gek esetében —, nem lehet menlevél a megalapozatlan intézkedések következményei­re. (Megint csak zárójelben: a kereskedelem több, azóta „visszacsinált” ármegállapítá­sa, mint csepp a tengert, úgy tükrözte a reform helyes ér­telmezésének fontosságát.) A tervgazdálkodás részletező, sokféle kötöttséggel működő rendszerének föladása nem azonos a tervszerűtleruséggel, a csakis vállalati érdekeket elismerő, de annak összefüg­géseit figyelmen kívül hagyó gazdálkodással, a túl gyorsan alkalmazott jogokkal, de „elfe­lejtett” kötelességekkel. A teljes igzsághoz tartozik, hogy azok a vállalatok, amelyek előszeretettel hangoz­tatják a mindenki azt csi­nál ...” — véleményt, maguk- sem angyalok. Másutt, más cégeknél nekik címezve mondják ugyanezt, tehát vé­gül is bezárul a kör, s senki sem marad kívül azon. A ma létező nyugtalanságok egy részét a „berázódás” automa­tikusan, megszünteti, a begya­korlottság, a rutir fölszámol­ja a kezdeti zökkenőket. Azo­kat a jelenségeket azonban, melyek joggal, okoznak nyug­talanságot az üzemekben, ér­demes és szükséges is alapos vizsgálat alá vetni. A kezdet­nél fölismert hiba ugyanis később nem válhat — bajjá! Mészáros Ottó rületeken „megszomjaztak” a növények — a természetes csapadék pótlására működésbe léptek az esőz- tető-, permetezőberende­zések. A múlt hét végén lapunk­ban is hírt adtunk a hó eleji mezőgazdasági fagykárokról. Pest megyében, mint azóta a különböző jelentésekből meg- megáUapítható — az országos átlagnál is nagyobb mértékű kár érte az egyes gyümölcs- féleségeket és a szántóföldi növényeket. Különösen a kaj­szi, az őszibarack és a man­dula ültetvényekben jelent­kezik máris a fagy kedvezőt­len hatása. A közvélemény leginkább a szőlőt félti. Min­den ok megvan rá, hiszen nem végleges becslés szerint is az áprilisi fagyok hozzávetőleg húszszázalékos terméskiesést okoztak a hazai szőlőkben. Egyes Pest megyei gazdasá­gokban még ennél is többet. A pillanatnyi helyzet sze­rint országosan mintegy félmillió mázsányi termést „szüretelt” le a zord idő­járás. Ennyivel kevesebb szőlő kerül­ne tehát a fogyasztókhoz, il­letve a feldolgozó üzemekbe, ha a szakemberek tétlenül néznék a pusztulást és nem követnének el minden tőlük telhetőt a hiány pótlására. A mezőgazdasági üzemekben nagy erőfeszítéseket tesznek. hogy a termést a továbbiak-* ban megvédjék. Jól halad a szőlő metszése, s igen fontos e munka. A meleg hatására ugyanis a rügyek megduzzad­tak, kifakadtak és ilyenkor már jóval serdülékenyebbek. A jobb termés érdekében so­kat használhat a növényvéde­lem és a megfelelő talajmun- ka. A szőlő bizonyos fokú ön­védelemre is képes: kisebb termésnél jobban kifejlődnek a bogyók, egyes szőlőfajták pedig — például az ezerjó és a kadarka — önmaguktól regenerálódnak, saját ma­guk pótolják a fagy okoz­ta veszteséget. A szakemberek remélik, hogy e gondosabb ápolás, a talaj és növényvédelem nagyobb ter­mést eredményez, s az ültet­vények „visszaadják” azt a mennyiséget, amit az áprilisi fagyok elraboltak. A VÁCI VÁROS­GAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT ÖNÁLLÓ PÉNZÜGYI ELŐADÓT KERES Mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezők, vagy azt végzők előnyben részesülnek JELENTKEZÉS: Vác, Április 4. tér 28. a vállalat főkönyvelőjénél önéletrajzzal Autó és motorkerékpár SZAKSZERŰ, GARANCIÁLIS ÉS EGYÉB JAVÍTÁSA A GÉPJAVÍTÓ ÉS FAIPARI KTSZ Naqykőrös. Ceglédi út 8. sz. alatti szervizállomásán Telefon: 432

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents