Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-24 / 95. szám

/t,3á MtCYEI K^dírttm 1968. ÁPRILIS 24., SZERDA A szolidaritás napja Április 24-én évről évre megállunk egy pillanatra, hogy gondolatban azokkal le­gyünk, akik idegen, imperialis­ta uralom jármát nyögik. Hi­vatalosan — hisz a DÍVSZ kezdeményezte — a gyarmati ifjúság napja ez, de az együtt­érzés nemcsak a fiataloké. Ezen a napon nemcsak azok­ra gondolunk, akik Rhodesiá­ban, Dél-Afrikában, a portugál gyarmatokon küzdenek felsza­badulásukért. Együtt vagyunk mindazokkal, akik szerte a vi­lágon harcba szálltak az im­perializmus régi és új gyar­matosító politikájával, nemze­ti függetlenségükért. Elsősor­ban is a hős vietnami néppel, amely a világ legnagyobb im­perialista hatalmával dacol, hogy megvédje jogát saját sor­sának irányítására. Április 24-e a szolidaritás ünnepe. Bizton hisszük, hogy együttérzésünk és támogatá­sunk új erőt önt az antiimpe- rialista küzdelem harcosaiba, s hozzájárul végső ,győzelmük­höz. BRÜSSZEL MMöhullútn Belgiumban 1833 óta nem tapasztaltak a jelenlegihez ha­sonló hőhullámot áprilisban. A dél-belgiumi Thuinban hét­jön 38 fokot mértek, a kutak kiszáradtak, a tűzoltóság biz­tosította a lakók vízellátását. BANGKOK Másfél tonna ópium Másfél tonna ópiumot kobo­zott el a thaiföldi rendőrség Bangkok közelében, öt éve ez volt a kábitószerosztály legna­gyobb fogása. A lefoglalt mennyiség értéke mintegy hét­százezer dollár. CSAK RÖVIDEN... PANMINDZSONBAN újabb ülést tartott a koreai fegyver­szüneti bizottság a Pueblo amerikai kémhajó ügyében. A NEMZETKÖZI VÖRÖS- KERESZT repülőgépei meg­kezdték azoknak a fehér zsol­dosoknak Európába szállítását, akiket a kongói nemzeti had­sereg űzött ki az országból Rwandába. A VIETNAMI—AMERIKAI ELŐTÁRGYALÁSOK ügyé­ben továbbra sincs újabb fej­lemény. MA DÉLUTÁN, magyar idő szerint az esti órákban, New Yorkban megkezdi munkáját az ENSZ közgyűlése. A köz­gyűlés 22. ülésszakát a múlt év decemberében napolták el. LUDVIK SVOBODA cseh­szlovák köztársasági elnököt Pozsony díszpolgárává válasz­tották. A Kommunyiszt cikke a kínai események okairól „Azért a mélységes társa­dalmi és politikai válságért, melyet Kína napjainkban át­él, teljes egészében Mao Ce- tung csoportja viseli a felelős­séget. Ez a csoport tudatosan szakított a marxizmus—leni- nizmussal a maga nagyha­talmi törekvéseinek érdeké­ben” — írja a moszkvai Kom­munyiszt. A lap szerkesztőségi cikk­ben elemzi azokat az okokat, melyek a jelenlegi kínai ese­mények kialakulásához vezet­tek. A maoizmus kialakulásához és éltéi'jédeséhez — mutat rá az újság — többek között a forradalom előtti Kína fél­gyarmati, félfeudális jellege szolgált táptalajul. A forrada­lom előtti Kínában, mint is­meretes, a munkásosztály a lakosságnak még egy százalé­kát sem tette ki. A maoizmus kialakulásának másik oka pe­dig az a sajátságos ellentmon­dás volt, amely hosszú évszá­zadok alatt alakult ki a kínai nép tudatában, nevezetesen, hogy Kína központi helyet foglal el a világban, pedig ez­zel szemben a tény az, hogy félgyarmati sorba süllyedt. Ez az ellentmondás — hang­súlyozza a Kommunyiszt — „o nemzeti érzések rendkívüli kiéleződéséhez vezetett és azt a kívánságot szülte, hogy Kí­nát bármilyen áron nagyhata­lommá tegyék”. A KKP megállapítása és fejlődése ilyen feltételek mel­lett nagy nehézségek között ment végbe. Miután — főkép­pen az 1927-es esztendőben — az első forradalmi fellépése­ket a nagyvárosokban minden­hol bukások követték, a KKP vezetőségében az a vélemény uralkodott el, hogy a prole­tariátus nem képes arra, hogy a kínai forradalom vezető ereje legyen. Ekkor kezdődött meg a parasztság szerepének abszolutizálása a kínai forra­dalom történetében. „Eltekintve fejlődésének bo­nyolult és ellentmondásos vol­tától, a KKP mégis teljesíteni tudta a népi forradalom veze­tőjének szerepét. Ez azon kommunista százezrek tevé­kenységének az eredménye, akik az ország függetlensé­géért és szocialista jövő­jéért harcoltak.” „A partizánháború idősza­kában szerzett politikai ta­pasztalatok abszolutizálása és dogmatikus allMlmazása á szocialista építés időszaká­ban, katasztrofális következ­ményekkel járt. E következ­mények hatására a . KP veze­tősége 1961 januárjában kény­telen volt eltérni az eddig al­kalmazott módszerektől és realisztikusabb politikai irány­vonalat követni. Az új politi­kai irányvonal bevezetésének egyik következménye az volt, hogy bizonyos mértékben élén­kültek az ország életének de­mokratizálását követelő erők. A pártban és a nép előtt ha- nyatlani kezdett Mao Ce-tung tekintélye és a tévedhetetlen­ségébe vetett hit. Minderre a válasz azonban a párt- és az állami demokrácia további csökkentése, a társadalom ka­tonai jellegű átszervezése, a hadsereg szerepének növelése, a nacionalista szenvedélyek felgyújtása és Mao kultuszá­nak még további fokozása volt”. Ezzel egyidejűleg — han­goztatja a Kommunyiszt — Mao Ce-tung csoportja nyílt, rágalmazó kampányt indított a szocialista országok és a kommunista pártok ellen és katonai provokációkat kezde­ményezett a nemzetközi hely­zet kiélezése céljából. Madonna, a sarki eszpresszóból I. Elmondom, hát, kedves barátom, a Nagy Szerelem történetét, minden­féle tanító szándék és bölcs okosko­dás nélkül, hiszen — így visszate­kintve — nem sok tanulságot látok benne, bölcsességet pedig legkevés­bé. Elmondom, halld — neked talán egy jó sztorid lesz belőle, én pedig kiadom magamból, s végleg meg­könnyebbülök. Hallgasd. Egy dupla feketével kezdődött az egész ügy, még tavaly nyáron. Egyik barátomnál voltam látoga­tóban; a búcsúzásnál lekísért, mond­ván: van itt a sarkon egy eszpresz- szó, igyunk meg egy kávét. Az első helyiségben a süteményes és az ita­los pult, a másodikban legelöl a ká- véfőzőgép, hátrább az asztalok és egy emelvényen a zongora. De hát nem ez a lényeg, hanem a kávéfőző­gép, azaz: a kávéfőző lány. Én még ilyen szép lányt nem lát­tam, pedig húsz éve járok eszpresz- szókba, kocsmákba és mindig, min­denütt megnézem a szolgálatos szép nemet. Olyan szép volt —, mit szép: gyönyörű —, mint a királykisasázo- nyok a gyermekmesékben. Miért magyarázzak, itt a fényképe, nézzed. Látod a szemét, olyan mint egy Madonna. És figyeld meg ezt a ki­csi szomorkás-keserű mosolyt az ar­cán: Mona Lisa. Nézd az ívét a nya­kának, a vállainak, ezt a sudár-nyú- lánk szép termetét, szép vonalú és egy parányira mégis gyerek-suta lábát... Te, nekem még most is melegem lesz tőle. Add ide a képet... II. Ernának hívták — nem' volt ne­héz megtudni, mert abban az idő­ben olyan barbár szokás dívott sok presszóban, hogy a/gép elejére, ahol mindenki láthatta, egy kis táblács­kán feltüntették a kávéfőzőnő nevét. De a vendégek is, kollégái is több­ször szólították: Erna kedves így, Ernácska úgy .;. Nem szaporítom a szót: hamaro­san megismerkedtünk, az első ran­devún kitártuk a szívünket és gint ittunk és megcsókoltam a haját az elváláskor; a második randevún szerelmet esküdtünk egymásnak, a harmadikon — kirándultunk akkor — valóra váltottuk esküinket. Tudod, te, milyen gyönyörű Do­bogókő még akkor is, ha az ember egy kedives szoba ablakán át nézi a hegyeket és az erdőt? Feledhetetlen. Én nem láttam, nem hallottam et­től kezdve semmit, senkit, csak őt. Környezetemben mindenki bolond­nak tartott Az együttlétnek csak a mézét érzékeltem; egy óra helyett kettőt akartam és kaptam, két óra helyett négyet, négy helyett nyolcat, egy napot, egy hetet... Csakugyan bolond voltam. Olyannyira, hogy — én, aki ed­dig egy szemrebbenésből, egy el­csúszott hangsúlyból, egy tétovának tűnő mozdulatból mindig pontos kö­vetkeztetésekre tudtam jutni — nem vettem észre; a minden percben vá­gyott méz már nem olyan arany, nem olyan édes. Még verset is írtam! Én, a bolond. III. Az élet minden jelenségét úgy kell felfogni, ahogyan van. Reálisan. Aki idealizál, elveszt minden mérté­ket. Az idealista azt hiszi: repül a szerelem szárnyain, a valóság pedig az, hogy egyre jobban lába köré fo­nódik valamiféle hínár, s húzza le­felé, egyre jobban. No, de félre a filozófiával. A vég akkor kezdődött — most már tudom — amikor először szólt nekem a régi szerelméről. Hogy a Kálmán ilyen meg olyan rendes fiú volt, és ő tudja, hogy csak egy sza­vába kerülne és visszajönne hozzá. És mert miattam szakítottak végle­gesen, ezért hálával tartozom. Mert gondoljam csak meg, a Kálmánnak autója van, jól menő maszek-üz­lete, s vele nem volt nagy probléma három rongyot eltapsolni valamelyik lokálban. Három rongyot! Tízszer a „Felkelő nap háza” — egyenként, egy kiló, összesen egy rongy, azaz: ezer froncsi. Csak a nótáért! Per­sze, persze... nem sajnálja ő ezt, mert én más vagyok és egyáltalán: csak beszél róla, hogy lássam, mi­lyen őszinte hozzám. Legyintettem: semmi az egész. A múlt — elmúlt; vagyunk csak mi ketten: ő meg én és ez szent dolog, boldogságos, szent dolog, soha sem lesz vége. És én egyre jobbaan meggyőződ­tem őszinteségéről, olyannyira, hogy egy idő után már nem túlzottan vágytam rá. Elmondta például, hogy a maszek-Kálmán előtt volt a Dezső, aki Emil után következett, s Emilt csak a Béla előzte meg, az első, az igazi nagy szerelem. Ccc. Bizony! Azután: két ölelés között azt mesél­te ej, hogy a hely, ahol éppen va­gyunk, nem ismeretlen ám, se a Kálmán, se a Dezső, se az Emil, se a Béla előtt... Óh, ha ezek a bútorok megszólalnának!... Jujujuj! Haha- ha... így az én Madonnám, az én Moraa Lisám. Újra és újra legyintettem, de már egyre kevésbé energikusan. Végül, szerelmünk magaslatain járva, kénytelen voltam irgalmatla­nul megpofozni az én szomorú sze­mű király kisasszonyomat. IV. Ugyanis: betelt a pohár. Kicsur- rant. Egy szép szerelmes szombaton — nem sokkal a záróra előtt — bemen­tem az eszpresszóba. Derűs volt a hangulatom, nemcsak a délelőtt em­lékezetétől, hanem az elkövetkező vasárnap várásától: meglepetést ké­szítettem szerelmemnek, valami kedves bohóságot. Ismered azt a népi bölcsességet: a kutya megérzi az esőt. Nos, amint beléptem a helyiségbe, mintha oxi­génhiányom támadt volna; valami idegfeszítő feszültség lepett meg, noha külsőleg minden a régi volt: a kedves fogadtatás, az udvarias elő­zékenység a kollégák részéről. Csak Madonnám alig-csókjában volt va­lami idegenszerű. No jó — próbál- v tam lélekben legyinteni — hiszen lehet, hogy van itt valaki az üzleti széptevők közül, hiszen az őszinte- sógi időszakokban beszélt ő nekem Volkswagenes Paliról, a kék Taunu- szos Elemérről, a fehér Mercedes­szel járó, formás lábikrájú hajdani gólkirályról és még többekről, aki­ket nem volt szerencsém személye­sen ismerni; egyszóval: üzleti érdek foroghat fenn, ezért tűnik hűvö­sebbnek a puszi. Mindazonáltal: éreztem az esőt. Kértem egy italt és azután még egyet és így tovább. Szépen álltunk, mire lehúzták a rolót. < Mentünk taxival hazafelé. Ott, a taxiban kezdődött. Hogy én minek járok utána az üzletbe? Talán ellen­őrizni akarom? Ö már x-szer meg­mondta, hogy ne járjak be. Egyéb­ként is únja már az egészet, mert úgy érzi, hogy rabigában tartom. Eddig mindig úgy volt, ahogyan ő akarta, én meg rátelepszem az egész testi-lelki világára. Megbénítom; Neki erre nincs szüksége. Ha ud­varló kell neki, majd lesz. Akár hat­száz közül választhat. Akit akar. Mondom neki ezekre: így szívem, úgy szerelmem, csak te vagy nekem az egyetlen, örökre szeretlek — de 5 csak mondja a magáét. Kiszálltunk a taxiból, s mentünk a Barátok utcáján, lehetett éjjel két óra. Nem csöndesedéit: gazem­ber vagyok, strici vagyok; az egész idő, amit együtt töltött velem, maga volt a borzalom; sohasem szeretett, csak pazarolta az idejét rám, hiszen mi-mennyit mulaszthatott el én- miattam ... Azután mondott még egy csúnyát — förtelem volt hallani abból a gyönyörű, imádságos szájból — amit megismételtettem vele, és csak ezután kapta az első pofont, majd utána a többit. És kiderült, hogy mégis szeret! Amikor felemeltem a földről, szoro­san magához ölelt, csókolt és azt mondta, vigyem ahová akarom, csak haza nem. Egy barátomékat vertem fel haj­nali négykor; ők elmentek, mi ma­radtunk. Vasárnap délig. Csodálatos hajnal, csodálatos délelőtt volt. A bocsánatkérés és bocsánatadás ma­gasztos forrósága tüzelt bennünk szerelmünk új csúcsain, abban a madárfészeknyi idegen garzonlakás­ban. És ezeken a csúcsokon járttmk —, közel a naphoz és a csillagokhoz — még egy hétig, vagy tíz napig. Azután a nap leszállt, s lehullot­tak a csillagok is az égről. Különö­sebben még átmenet sem volt: egyik napról a másikra történt. Vártam, mindig a Madonna-moso- lyú királykisasszonyomat vártam, és egyre inkább csak Erna jött, Er­nácska, a sarki presszóból. Arcának szépsége, mosolya, nyakának, s vál­lalnak íve nem változott, s. ugyan­olyan drága-sután jött ui utcán, mint régen — csak éppen nem volt már királykisasszony. V. No nézd, az ördögbe is, újra elér- zékenyültem. Nem, nem, semmi, csak valami a szemembe ... Én mondom neked, kedves bará­tom, a dolgokat tilos idealizálni. A jó öreg realizmus: az-'áz élet. Jól kibeszéltem magam. Lásd: nem sok a tanulság és semmi böl­csesség. Azért jól esett elmondani. Most már tényleg lezártam az ügvet. Dér Ferenc A Vörös Csillag Traktorgyár GÖDÖLLŐI GYÁREGYSÉGE FELVÉTELRE KERES több éves gyakorlattal ÖNÁLLÓ TERVEZŐT fejlesztőt, mérnöki vagy technikusi végzettséggel, valamint német nyelvtudással IMPORTŐRT. Felveszünk gödöllői telep­helyünkre önálló előadói munkakör betöltésére alapos gyakorlattal KAZÁNHÁZI REKONSTRUKTŐRT és beruházási előadót. JELENTKEZÉS: a Gödöllői Gyáregység Személyzeti Főosztályán személyesen vagy Írásban. SZÁRAZ TRANSZFORMÁTOROK készítését javítását 60 kW teljesítményig VILLANYMOTOR TEKERCSELÉSÉT 05 SZIVATTYÚK javítását - szerelését határidőre vállaljuk DABASI (GYÓNI) műhelyünkben. Dabasi Járási Javító és Szolgáltató KTSz DABAS (GYÓN) III., Kossuth L. u. 4. Telefon: 202. KŐMŰVES, ÁCS. VB-SZERELŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, LAKATOS, FESTŐ, PARKETTÁS, VILLANYSZERELŐ, VIZ- ES FŰTÉSSZERELŐ. AUTÓ­SZERELŐ. ÉPÜLET- ÉS GÉP­LAKATOS SZAK­MUNKÁSOKAT, BETANÍTOTT- ÉS SEGÉD­MUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16 évet betöltött fiúkat is) ÉS RAKODÓKAT azonnal felveszünk Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: a PROSPERITÁS KTSZ munkaügyi osztályán Bp. IX.. Viola u. 45. sz. alatt

Next

/
Thumbnails
Contents