Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-23 / 94. szám

2 1968. Április 23., kedd Uram, ön eltévedt Á mulatétól rohant egészen a Madách té­rig. Lihegve állt meg a sarkon. Néptelem volt a hajnali utca. Megnézte az óráját, né­gyet mutatott. Szemben, az épülő háznál már dolgoztak. Sokáig nézte a daru billegő horgát. — Géza! — csapott valaki a hátára. Megfordult. Gyuszi volt, Gyuszi, a műhely­ből. Egy évig dolgoztak együtt. Most nagyon megörült neki. — Hát te meg merre, jársz? — kérdezte Gyuszi. — Csak úgy mászkálok — mondta. — S te? Ilyen korám, bemész? — Van valami külön melónk. — Aktatáska volt nála, és ő ezt irigyen nézte. Jött a villa­mos. — Te! Várjál csak! — Mór kiabált — be­megyek veled. — Esküszöm, megőrültél... — Itt a 47-es, gyere! — De hát, mit akarsz? — Szállj már fel, mert lemaradunk. Az utolsó pillanatban sikerült felkapasz­kodniuk. — Milyen jegyet parancsol? — kérdezte Gézát a kalauzlány. Varázsa van az ébredő városnak. — Egy párnásat kérek — mondta felélén­külve. — Tessék az elsőosztályú hálókocsijegy. Ráfér magára úgyis. — Megnyomta az indító- gombot és már a másik oldalról hallatszott a hangja. Közben odaértek a gyárkapuhoz. Csak a portás állt még ott. Gyuszi felmutatta az iga­zolványát. — Hova ilyen korán? — kérdezte a portás. Üresek voltak a folyosók. Az öltöző is. Amikor idekerült, bevezette a művezető, az­tán otthagyta. Először el akarták zavarni. „Vagyunk itt elegen ...” „Nincs hely, fiatal­úr!” De aztán összebarátkoztak. A nagy műhelyben még csendben álltak a gépek. Hátramentek, egészen a végéig. Gyu­szi titokzatosan vezette, egy szót sem szólt, míg rá nem mutatott a csúcsköszörű mellett álló új gépre. — Ez az a meló. Ágyköszörű lesz. A mi újításunk, Kékes Zolival. Azután kezdtük, nem sokkal, hogy te itt jártál. — Hát az már jó három hónapja volt — emlékezett — és jól megnézett mindent. — Ügyes kis dolog. — Erre gondolt, mert a la­katosok nem rajonganak a sauberért. — És lesz belőle valami pénz is? Gyuszi elvigyorodott. — Szerelemből nem dolgozunk, pajtikáim Tízezret is kaphatunk érte. R átette a kezét. Erről észrevette, hogy azért úgy néz arra a nagy gépre, mint egy kislányra, akit most lát először. Gyuszi nekilátott a hántolásnak, amit tu­dott segített neki, észre sem vette, hogy köz­ben feldübörögtek a gépek. Körbevették a fiúk. — Mesélj már valamit! — sürgette Kiss Feri. — Egy brigádban dolgoztak, minden reggel megivott egy liter tejet, most is az üvegét mosta. — Hát gyerekek — kezdett a vallomáshoz — az a nagy helyzet, hogy irkátok. Egy kis irka-firka, aztán már kész is. De azért ezt ne higyjétek el. — Ugyan már — vágott közibe Feri — ki hisz egy írófélének. A múltkor olvastam egy cikkedet, sok hülyeséget összeírtál, de azért nem volt rossz. — Novella volt az, nem cikk — mondta félénken. — Dumája az van neki — szólt a kövér Lali. — Itt is lyukat beszél; a hasunkba, — Hát, ami azt illeti, emlékszem rá, ami­kor csöveket vert az öntödében. Ügy károm­kodott, mint egy született kocsis. Dübörögtek a gépek. Hankó szaki elnevette magát. — Az ám! Délután meg odajött hozzám a fiú és elkezdte: „Hankó szaki, ez nem lesz így jó .,. Én nem azért tanultam, hogy vacak csöveket verdessek... én nem azért...” Egy­szóval úgy dörmögött, mint egy mosómedve, Emlékszik rá, ugye emlékszik? A reszelők csikorogtak az acélon. Persze, hogy emlékezett. Ügy csinált, mintha dühös lenne, de hát tudta, hogy ez úgysem használ. — Mit vihogtok? A kövér Lalinak még a könnyei is kicsor­dultak. Sejtette, hogy most a telefon követ­kezik. Tudta volna nélkülözni. — Hogy vagytok, fiúk? — próbálkozott. — Csak ne beszélj mellé — nevetett Feri. — Rajtad röhögött az egész műhely. Hova is hívott téged az igazgató? Egyik lábáról a másikra állt. — Hát mi újság a műhelyben? — Csak ne beszélj mellé — csapott a vál­lára Feri. — Jó félnapon át kerested a 303-as szobát..; — És nem találtad, mert nincs ilyen, haha- ha, nincs is ilyen... — a kövér Lali úgy rö­högött, hogy le kellett ülnie egy székre. — Mi van itt, emberek — szólt egyszerre valaki hátulról. Nagyon ismerős volt a hang. Bordás Gyuri volt, a művezető. Itt kezdte, mint inas, most negyedéves az egyetemen. Kezet fogtak. — Művezető elvtárs, eltörött a fogaskerék — mondta jó hangosan, aztán körülnézett. Mindenki eldőlt a nevetéstől. Gyuri behúzta a nyakát. Tudta nagyon jól, miről van most szó. V égigment a gépek között. Már teljesen benépesült a műhely, olajos lett a keze a sok kézfogástól. — Ah, művész úr! — üdvözölte Szirtes bá­csi. — Itt a Géza! — bömbölt a hatalmas ter­metű Tiszai. Egyszóval rettentő jól érezte magát, még­is majd leült a meglepetéstől, amikor Tibit is ott látta a gépek között. Mögé lopakodott és befogta a szemét. Tibi próbált kiszabadulni, de nem sikerült. Felnevetett, mire megismer­te azonnal. — Hát a Géza! — mondta és felé fordulva összecsapta a kezeit. Mindig ezt csinálta. — Szevasz, kisfiam — üdvözölte könnye­dén, de nagyon örült. Irtó rendes fiú volt ez a Tibi. Egymás mellett dolgoztak egy évig. Mikor elment innen, akkor vették fel őt is a bölcsészkarra. Most ötödéves. — Hogy kerülsz ide? — kérdezte Tibi cso­dálkozva. — Te hogy kerülsz ide? — Hát melózom. A szünetre bejöttem egy kicsit. — És a vizsgáid? — Jeles lettem. — Szóval, éltanuló vagy. — Az ám! Él tanuló. De veled mi van. Megmondta. — Ne mondd — nevetett Tibi — amikor együtt dolgoztak, mindig neki mutatta meg először írásait. Nem örült a megtiszteltetés­nek, de hát elolvasta. Állandóan együtt mász­káltak. Ök voltak itt a „két Géza”. — Hát Géza! — Hát Géza! Ügy nevettek, ahogy csak tudtak. Lalinak megették az ebédjét, aztán Tibi leült az asz­talhoz és rajzolni kezdtek. Mellé telepedett Látta, hogy később egy füzetet vesz elő és pi­ros ceruzával javítgatja. — A Gyuszi! — mutatott a műhely végébe. — Tanul a srác, technikumba akar menni. — Micsoda? — kérdezte meglepődve. — Tudod, amikor bejöttem, megkért, hogy segítsek neki. Számtant és helyesírást tanút Abból lesz a felvételi. Mindennap itt mara­dunk egy órára. Ha látnád, mennyire lelkesen csinálja. Beleolvasott a füzetbe. „Az apa”. Szabályos kis iskolai dolgozat volt, még a helyesírási hi­bák is olyan szabályosak voltak. — Nem teszed le! — hallotta ekkor Gyuszi hangját, aki közben bejött az irodába. Rákiabált. — Mekkora a négyzet területe? Kissé ijedten válaszolt. — Á-nógyzet. — És mi az az á-négyzet? — Hát ászor á — mondta Gyuszi, a világ legtermészetesebb hangján. — És a trapézt hogy számítod ki? — Középvonal szorozva magassággal. Dübörögtek a gépek, az acél csendben ver­te vissza a nehéz kalapácsokat. Targonca ro­hant el mellettük. — Mi az a triéder? — Háromszög alapú gúla. — És négyzetgyök négy? — Kettő. — Négyzetgyök mínusz egy?­............ M ellettük recsegve mart az anyagba a szer­szám. Gyuszi megvakarta a fejebúbját, — Hát azt nem tudom. — Jobb is — nevetett —, mert neked ezt még nem kell tudni. Így nincs értelme. — Nincs értelme, nincs értelme — ismétel­gette Gyuszi, de látszott rajta, hogy bántja őt a dolog. H ármasban indultak hazafelé. Észre sem vette, milyen gyorsan eltelt a nap. Meg­ittak egy korsó sört, aztán Gyuszi meghívta őket, nézzenek fel hozzá. Ahogy beléptek a lakásba, két gyerek állt az ajtóban. — A fiaim — mondta büszkén. A gyerekek illedelmesen köszöntek, Gyuszi boldogan vigyorgott, s ezzel kezdetét vette „Az én fiaim, a világ legklasszabb kölykei” című előadás. Jól ment minden, a kisebbik kézenállt, a nagyobbik pedig kapásból vála­szolt az egyszeregyre. Végül pálinkát ittak, majd megvacsoráztak. Ö főzött, azt meg kel­lett kóstolni; Gézával szótlanul ültek a szobában. Tud­ták, hogy Gyuszi elvált a feleségétől, s most nyerte meg a gyerektartási pert, ez aztán az egyenjogúság, úgy fizet az asszony, mint a katonatiszt. Ahogy elnézte a szép, tiszta lakást, a sürgő­forgó kiskölyköket, egyszercsok irtózatos ká- romkodhatnékja támadt. Legszívesebben le­köpte volna magát, vagy valami ilyesmi. Fel­ugrott a fotelból, s kirohant, Gyuszi is Géza is utána kiabált, de nem törődött vele. A ház előtt buszra szállt, elment a végállomásig, ott átszállt egy másikra és a hatodik megállónál leugrott a kocsiról. Egy nagy, szürke ház előtt állt meg, s lihegve támaszkodott a kapunak. Üres volt az utca, sokáig kellett várni míg arra jön valaki. Egy kalapos férfit szólított meg végül, s egy bizonyos utca iránt érdeklő­dött. — Ez az — nézett rá csodálkozva — ez az az utca, éppen. — Biztos benne? — kérdezte halkan. A férfi bólogatott. — Nem lehet az, hogy rosszul tudja? — erősködött. A kalapos úgy bámult rá, mint egy bolond­ra, és otthagyta; Bizonytalan léptekkel ment be a nagy szür­ke házba, fel a második emeletre, kulcsot vett elő, kinyitotta az ajtót. A lakásban ledobta a kabátját, a konyha persze tele volt mosatlan edénnyel, az ágy vetetlen, s az egész szoba teleszórva kézirat­papírokkal. Bekapcsolta a magnót, és bele­suttogott a mikrofonba egy mondatot, aztán visszapörgette a tekercset. —- Uram, ön eltévedt! harsogta engedelme­sen a gép. G yorsan kikapcsolta, s kirohant a lakásból. „Jó kis novellát lehetne írni ezzel a címmel” — gondolta és sajnos, már elégedett volt megint. Benedek B. István Távirat Lausanne-ból GYŐZ AZ OLIMPIAI ESZME? Szavazás két napon belül A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság végrehajtó bizottságá­nak lausanne-i üléséről Avery Brundage, a NOB elnöke a NOB valamennyi tagjának táviratot küldött az alábbi szö­veggel : „A végrehajtó bizottság tag­jaitól nyert értesülések alap­ján a jelenlegi nemzetközi helyzetet figyelembe véve, egy­öntetű vélemény, hogy nem volna helyes egy dél-afrikai csapat részvétele a XIX. nyári olimpiai játékokon. A végrehajtó bizottság kéri egyhangú javaslatának támo­gatását a dél-afrikai olimpiai csapat olimpiai részvételével kapcsolatban. A választ azonnal sürgönyileg kérjük a NOB-nak Lausanne- ba.” A hírügynökségi jelentések és a sajtóvisszhangok arról számolnak be, mindenütt biz­tosra veszik, hogy a NOB 71 tagjának távirati úton való szavazása végérvényesen jog­erőre emeli Dél-Afrika kizá­rását a mexikói nyári játékok­ról. A NOB-tagok szavazásának két napon belül kell megérkez­nie L ausanne-ba, és ha leg­alább 36-an a vb javaslata mellett foglalnak állást, akkor elsimulnak a Grenoble-ban felkavart hullámok, az olim­piai részvételre jogosult or­szágok zavartalanul folytathat­ják előkészületeiket a nagy sporttalálkozóra. A Mexikói Olimpiai Bizott­ság kiadott közleményében a lausanne-i döntést az emberi jogokért vívott harc-győzelmé­nek nevezi, majd megállapít­ja : — Ezt a határozatot az egész világ Mexikónak az em­beri egyenlőségért vívott küz­delme eredményeként fogja el­könyvelni. Csanádi Árpád, a NOB fő­titkára, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja sze­rint a NOB végrehajtó bizott­ságának egyhangúlag hozott határozati indítványa a disz- j krimináció ellen küzdő haladó ‘ erők jelentős győzelme. Brooks Mendell amerikai közéleti személyiség táviratot intézett Johnson elnökhöz és Ho Si Minhhez, javasolva, hogy az amerikai és az észak- vietnami fél képviselői talál­kozzanak egy semleges in­diai hajón, amely a 17. szé­lességi foknál horgonyozna. India az indokínai nem­zetközi ellenőrző bizottság MOSZKVA Koszigin hazaérkezett Koszigin szovjet miniszterel­nök pakisztáni látogatását be­fejezve kitérővel Üj-Delhin át utazott vasárnap Moszkvába. Az indiai fővárosban több mint három órát töltött. Meg­beszélést folytatott négyszem­közt Indira Gandhi miniszter- elnökkel, aki ezt követően ebé­den látta vendégül a delhi el­nöki palotában. elnöke és Mendell indítvá­nya szerint a hajó közelében állomásozna még egy lengyel és egy kanadai hajó is — ez a két ország a bizottság má­sik két tagja. Johnson korábban kije­lentette, hogy kész egy hajón is találkozni — hangsúlyozta Mendell. ATHÉN Évforduló — húsvétta I Nigériai—biafrai béketárgyalások Londonban? Londonban találgatások in­dultak el arról, hogy a nigé­riai szövetségi kormány be akarja fejezni a tíz hónapja tartó polgárháborút és haj­landó béke tárgyalásokba bo­csátkozni a Biafra néven elszakadt keleti tartománnyal. Dr. Okoi Arikpo nigériai külügyminiszter hétfőn Lon­Hétfőn, a londoni nemes­fémtőzsdén az arany szabad­piaci ára unciánként csaknem egy dollárral volt magasabb, mint pénteken, zárás előtt, és 38,5—39 dollár között moz­gott. Tőzsdeügynökök szerint ez a nagyarányú emelkedés donba érkezett, hogy tárgyal­jon George Thomson nemzet- közösségi miniszterrel és Ar­nold Smith-szel, a nemzetkö­zösség kanadai nemzetiségű főtitkárával, aki nemrég köz­vetítés végett Nigériában járt Már vasárnap megérkezett a biafrai „kormány” küldöttsé­ge is. elsősorban William McChes- ney Martinnak, az Egyesült Államok szövetségi bankrend­szerét irányító Federal Re­serve Board igazgatójának pénteki nyilatkozatával ma­gyarázható. Az amerikai pénzügyi szak­ember figyelmeztette a John- son-kormányt arra, hogy az Egyesült Államok 1931 óta a legveszélyesebb pénzügyi vál­ságot éli át. MIKE MEANEY Hajós javaslat Tüntetések világsxerte a görög junta ellen Vasárnap, a görögországi 1967. április 21-i katonai ál­lamcsíny évfordulóján Rómá­ban, Stockholmban, Oslóban, Montrealban, Nyugat-Berlin- ben és Washingtonban junta­ellenes tüntetések zajlottak le. Athénban, a juntakormány székhelyén az orthodox hús- véttal egyidejűleg „ünnepel­ték” az évfordulót, amely a részvétlenség jegyében, erős katonai és rendőri védőkor­donok között folyt le. A vá­rosban kormányellenes röp- iratokat terjesztettek, az Ave- roff börtönben tűz keletkezett, amelyet feltevések szerint az ott bezárt politikai foglyok gyújtottak. KISZÁLLT A SÍRBÓL Mike Meaney kidugta szur- tos kezét koporsójából és ke­zet fogott azokkal, akik 61 napos föld alatti tartózkodá­sából kiemelték. A vállalkozó szellemű ír 3,4 méterrel a föld felszíne alatt volt elte­metve és csupán egy acél- csövön keresztül kapott leve­gőt. Teljesítménye új világ­rekord. CSAK RÖVIDEN... ÜNNEPI ÜLÉSEN emlékez­tek meg Moszkvában Lenin születésének 98. évfordulójá­ról. SIERRA LEONÉBAN be­börtönözték a régi kormány­zat 85 vezetőjét. LETETTE AZ ESKÜT az új kanadai kormány. INDONÉZIÁBAN nem ün­nepük meg május 1-et. SVOBODA csehszlovák el­nök kétnapos látogatásra Szlovákiába utazott. TODOR ZSIVKOV vezetésé­vel bolgár párt- és kormány- küldöttség utazott Csehszlová­kiába. AZ ANGOL KONZERVA­TÍV ÁRNYÉKKORMÁNYBÓL kizárták Enoch Powell had­ügyi szóvivőt. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 22. ülésszaka szerdán kezdi meg a tizennyolcas leszerelési bi­zottság atomsorompó-szerződés tervezetéről szóló jelentésének megvizsgálását. KOLERAJÁRVÁNY pusztít Nyugat-Pakisztánban. A halá­los áldozatok száma eddig 160. BERLINBŐL Szófiába érke­zett Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés országai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka. AZ AMERIKAIAK vasár­nap ismét provokációt követ­tek el a koreai demilitarizált övezetben. Díszsortűz- egy nap késéssel II. Erzsébet angol királynő vasárnap ünnepelte 42. szüle­tésnapját. A születésnapot hagyományos díszsortűzzel szokták megünnepelni. Erre azonban az idén csak hétfőn került sor, tekintettel arra, hogy Angliában — békeidő­ben — vasárnap nem szabad ágyúból lőni. Tavaszi kánikulában (Folytatás az 1. oldalról) nyíltak a teraszok, s odakinn a napsütésben poharaztak a szomjas vándorok, sört, bort, limonádét. A HÉV-ek is megpakolva indultak. Micsoda turistaidő! Bakanccsal, bottal, hátizsák­kal felszerelkezve törnek utat előbb a villamosra, HÉV-re, buszra, majd fel a budai he­gyekbe. A fővárosi strandokon nem kellett félni a hidej; víztől. Ezrek dobták magukat a medence simogató, ámde még mindig lélegzetelál­lítóan hideg hullámaiba. Sebaj, kárpótolhatja őket a tudat, hogy az első strandolok között voltak, s hogy a hőméj rő szála a jelek szerint továbá kapaszkodik a 30 fok fölé. Tart a tavaszi kánikula. LONDON Rekord aranyár

Next

/
Thumbnails
Contents