Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

• LON K I A,DA S A X. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1968. ÁPRILIS 21., VASÄRNAP As építkezés közbeszólt** Nagygyűlés, YIT-verseny, iskolai vetélkedők A május elsejei ünnepsé­geknek szép hagyományai van­nak Monoron. A mostani program összeállításánál azon­ban „közbeszólt” az építke­zés. A főtéri állványerdő miatt ugyanis nem kerül­het megszokott helyére a tri­bün — ezért a községi tanács épülete előtt, az ott felállított emelvénynél hal púinak majd el a felvonulók. Az ünnepi nagygyűlés tíz órakor kezdődik az Interna- cionáléval. Ezután Kupecz Ferenc, a Monori Községi Tanács elnöke mond megnyi- i ,, Pezseg az élet”? Látogatás a monori ifjúsági klubban ... Járási viszonylatban is jelentős, pezsgő és eleven klub­élettel büszkélkedhetünk ... Tartottak már körünkben beszá­molót neves írók, ismert sportemberek. ... A hallgatók nagy tetszéssel fogadták a „Korunk izmusai” és a „Dzsessz törté­nete” című előadássorozatainkat... Ezeket a szemelvényeket lapunk egyik múlt évi, júniusi számából ragadtam ki. A cikk a monori ifjúsági klubbal fog­lalkozott. A tervekkel, az eseményekkel. A befejező mondat: „Várják a segítséget, hogy a ma mégl szervezett közösségi életen kívül rekedt fiatalok is új otthont találjanak itt”. Ez volt 1967-ben. És most? — Szevasztok! A lépcsőn fiúk, lányok ül­dögéltek és beszélgettek, az egyik szobából zene szűrődött ki, a nagyteremből csattogás, lábdobogás. Találomra benyi­tottam egy ajtón. A szobában négyen voltak, és egy lemez­játszó, ami túlharsogta beszél­getésünket. — Népszerűsíteni kellene a klubot. Megy itt minden jól, csak sokan azt sem tudják, hogy létezünk — mondta Kal­már Jóska, a klub vezetője. — Szóval „megy itt min­den”. És mi az a minden? — Hát... — Kezdjük talán a múlttal. 1964-ben alakultatok, körül­belül tíz taggal — Stimmel. Most ötvenket- ten vagyunk, a gimnazistákkal együtt. Ők is eljárnak ide. Ta­valy Csehszlovákiában vol­tunk: a gy&mrői népitánc-cso- pőrt, a vecsési vegyes kórus, az Ezüst Csillag zenekar és mi. Ez tulajdonképpen „vi- szontlátogatás volt. Először a galántaiak látogattak hozzánk. Voltak műsoros estjeink, elő­adásokat hallgattunk... — Igen. „Pezsgett az élet” — ezt akartad mondani. És most? — Pillanatnyilag semmi. Összejövünk. Van sakk, domi­nó, esetleg tánc ... — És ez elég? — Kérdezd meg őket! Megkérdeztem „őket” — már többen voltunk a szobá­ban. Paksy Agnes: „A kötetlen program híve vagyok. Azt csi­náljuk, ami jön. Táncolunk, meg ilyesmi”. Sztaniów Kázmér: „Szintén. Persze, nem árt néha valami komolyabb is. Mondjuk: vita­délután”. Kosztán János: „Sakkozni, táncolni, pingpongozni járok ide. Ez van”. Ez van... A klub lassan négyéves múlttal dicsekedhet. A múlttal igen —, de a jelen­nel? Persze... ha jól meg­gondoljuk, jó, hogy ilyen is van. Hogy van helyiség, ahol összejöjjenek, ahol beszélget­hetnek, táncolhatnak. A fiata­lok igénylik a kollektív szóra­kozást. Tulajdonképpen nincs is itt semmi probléma — csak hiányzik valami. Valami, ami összefogja ezt a klubot, ami értelmet adna a csütörtök es­téknek. Fiatalok kellenek, lányok, fiúk, akik megteremtik a klubszabályokat. A gimná­zium tánccsoportja és az Ezüst Csillag jelenti egyedül a „pezsgést”. Persze, máshol még ilyen sincs. De hát nagy­község vagyunk! Sok fiatallal — és nagyon-nagyon kevés szórakozási lehetőséggel. Ez az ifjúsági klub jelentené a bá­zist, ahonnan kezdeményezé­sek indulnak ki, amiről be­szélnek. A lehetőség megvan. A mostani klubtagok „akar­nak valamit” —, de kevesen vannak, ötletek kellenek — új emberek, új ötletei. Fiatalok, akik igényűtek a szórakozást, és az iskolából ki­kerülve néha „sehová sem tartozónak” érzitek magatokat — — várnak benneteket! ötleteiteket és véleményeteket pedig írjátok meg a Monor és Vidéke szerkesztőségének! Koblencz Zsuzsa Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy' építkezés, amit mlndenk figye­lemmel kísért, hi­szen nem akár­milyen építkezts v-olt ez. — No — mond­tam magamnak — meyné em már köze ebbről én is ezt az építkezést, elbeszél'etek a munl-á~okkal. Mert ugye. jó tudni, hogy mi van, mi lesz, és mik~r tesz? El is ir.du'tam, d'Ivtín fél há- romko~ már ott Álltam - téglafa­lasok, bvtonoszlo­Snóbli pók tövében. A munkások azon­ban nem értek rá beszélgetni ve­lem: éppen snób- liztak. Igaz, nem is mentem oda hozzájuk, nehogy valakinek megza­varjam a szeren­cséjét. Csak néz­tem. Messziről, csendesen, bele r törődve sorsom­ba. Aztán jött egy teherautó. meg­rakodva beton­oszlopokkal. Le­ugrott erről a me­sebeli kocsiról is vagy három em­ber. — Most kez­dődik a munka! — gondoltam fel­villanyozva —, de nem. Az újonnan érkezettek is snóblizni kezdtek nagy élvezettel és nagy hozzáértés­sel persze, a szép számú nézőközön­ség örömére. Mert akkor már vagy húszán álltunk ott, s izgultunk a szerencse játéko­sok sikereinek Ja. az építkezés? Az éppen állt, mert ugye, leheti nek „objektív ne­hézségek” is ... (-ez) tót, majd szavalat hangzik el. A nagygyűlés szónoka Gál János, a községi pártbizott­ság, titkára. A beszéd után Kupecz Ferenc adja át a „Tár­sadalmi munkáért” elnevezésű oklevelet azoknak, akik leg­többet tettek a községért. A nagygyűlést követően kerül sor a kulturális és sportmű­sorokra. Az iskolákban a hagyo­mánynak megfelelően ve­télkedőket szerveznek. Délután egy órakor kezdő­dik a sporttelepen a községi üzemek és KISZ-szervezetek VIT-versenye, melyen belül atlétika és kispályás labda­rúgás szerepel. Két órakor a Vigadó eme­leti helyiségében birkózó há­zi bajnokságot rendeznek. Fél ötkor kezdődik a Mo­nor—Szállítók NB I/B-s lab­darúgómérkőzés. FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács titkára hétfőn délután egy órai kezdettel fogadóórát tart hivatali helyiségében a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. Utolsó húzások Pilisen rövidesen befejeződik a villamosítás. Azokban a mellékutcákban, ahol eddig fog­híjas volt a közvilágítás, vagy egyáltalán ne m volt még villany — ezekben a napokban végzik az utolsó húzásokat Nánai István felvétele Hétfőn ülésezik a járási tanáss Hétfőin délelőtt 8 órakor ülést tart a Monori Járási Tanács. A végrehajtó bizottság na­pirendi javaslata: Jelentés a gazdaságilag meg nem erősö­dött tsz-ek 1967. évi zárszám­adásának eredményéről és 1968. évi tervéről. Előadó: Szabó Imre, a pénzügyi osz­tály vezetője és Hajdúk Bá­lint, a mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály vezetője. Ezután beszámoló jelentés hangzik el az 1967. évi költ­ségvetés zárszámadásának eredményéről. Az egyéb ügyek sorában a járási népi ellenőrzési bizott­ság 1967. évi munkáját ártér keli a járási NEB-elnök, majd tájékoztató jelentés hangzik el az 1968.' évi idősza­kos választásokról. ÉLET A KASTÉLYBAN (3.) A/ Családi" szoba — Házaspárok is vannak nálunk, ok külön szobát kap­nak — szól újra kísérőnk, és mi bekopogtatunk egy fehérre lakkozott ajtón. A nagy fákra néző ablak mel­lett kétoldalt két ágy, a fal mellett asztal, a sarokban kályha. Hermann bácsit és feleségét beszélgetés közben zavartuk meg, de nem is ma­radunk sokáig. A bácsi be­teg. — Nemrég, nyolcvankét éves koromban még stramm legény voltam én, sose betegesked­tem! — Most hány éves, Hermann bácsi? — A nyolcvanhatodikban vagyok. Hiába, eljött értem is az öregség, hiába hesse- gettem! — mondja, de ne­vet. — A feleségem meg hetvenhat! — Jó itt — mondja kérde­zés nélkül a néni. — Jó itt, nem kell főzni, háztartást ve­zetni, könnyű így az öregség. Készen vár bennünket a reg­geli, az ebéd. Tv-t nézünk, rádiót hallgatunk — és pihe­nünk. Mi kell még az em­bernek öreg korára? Szeretném mondani, hogy unokák, gyerekek; a fiatal családok kisebb-nagyobb gondjainak megosztása — az az öröm, ami az embernek öregkorára kell, talán job­ban keli, mint a pihenés. De ettől nem ők fosztották meg önmagukat, Stefi néni sem, aki nyolcvanöt éves ko­rára egyszál maga maradt, Kállai néni sem, aki kilenc- venhárom évesen csak a nő­vérkét szólíthatja az ágyához, ha fáj a szíve, és nem a lá­nyát, az asszony unokáját. Újra lépcsőn megyünk, de most már lefelé. A társalgóban összehozta a hír az öregeket, hogy „jött valaki”. Mosolyognak, kér­dezgetnek. Megigazítják a hajukat, hogy „legyek már fiatalos azon a képen”. Elbúcsúzunk. Még egy pil­lantás a kastélyra, ahol ma este új téma is kerül a többi mellé: a mi látogatásunk. Jó, hogy új szociális ott­hont építenek. Ez a régi ki­csit szűk, kicsit elavult. Kü­lönben minden olyan benne, amilyennek lennie kell. És mégis ... Csak arra tudtam gondolni, milyen jó lenne, ha ilyen intézményekre egyál­talán nem lenne szükség, ha nem lennének magányos het- ven-nyolcvanévesek. Szöveg: Koblencz Foto: Somodi , „...pillanatok alatt helyreigazította“ Gyömrőiek ä szelőcei csontkovácsnál Az elmúlt év tavaszán hi­hetetlennek tűnő hír terjedt el a Dunántúlon. Egy Cseh­szlovákiában lakó, hazánkban üdülő kisfiú mesélte, hogy náluk, Sókszelőcén él egy öreg parasztember, akihez sza­zával járnak csípőficamos, billegő járású betegek, s ő a legtöbbjükön segít. Kezdetben természetesen senki sem hitte el amit a gyerek mondott — az­tán több beteg mégis nekivá­gott, hogy szerencsét próbál­jon. Úgy gondolták, veszteni­valójuk nincsen. S aztán a gyógyultak boldogan beszél­ték el: eddigi gerincferdülé­süket, csípőficamukat egy-két mozdulattal helyretette Pista bácsi. Pápától Veszprémig futótűzként terjedt el a jó hír — s a barátok, rokonok, ismerősök révén az ország távolabbi részébe, így járá­sunkba is eljutott. Közben az Esti Hírlap is beszámolt egy gyógyulásról. Ennek hatására újabb és újabb emberek — szinte tömegével — indultak útnak Sókszelőce felé. A mintegy 3500 lakosú kis­község Komárom és Pozsony közötti magyar lakta telepü­lés. Az egyszerű parasztház­hoz, ahol a csontkovács la­kik, könnyű odatalálni, hiszen hétköznap és ünnepnap hajnaltól késő estig gyalogosok és autósok hosszú sora várakozik a ház előtt. A gyógyításra várók a legkü­lönbözőbb nemzetiségűek: magyarok és angolok, néme­tek és franciák, csehszlovák parasztok és Kanadából jött pénzemberek. Egy rádióriporter, majd a Hét című csehszlovákiai ma­gyar újság cikke nyomán lett ismert Kubicskó • István (így hívják teljes nevén), aki az­előtt hosszú évekig csak saját falujabelijeit és a szűkebb kör­nyék betegeit gyógyítgatta. Most különböző napilapok, külföldi képes magazinok fog­lalkoznak vele és tárgyalják a kérdést: csoda-e, kuruzslás-e amit a csontkovács művel, vagy valóban tud-e gyógyíta­ni? Orvosok foglaltak állást pro és kontra, a gyógyultak pedig valóságos legendát szőt­tek a csontkovács köré. E különös és csodálatos ké­pességű, de ugyanakkor puri­tán egyszerűségű parasztem­berről beszélgettünk a gyöm- rői Huszár Istvánnal, aki húsvétkor elvitte csípőficamos kislányát a szelőcei csontko­vácshoz. — Ha magam nem láttam volna, el sem hinném — em­lékezett vissza Huszár István. — Délután fél ötkor értünk oda Egy teljes órát várni kellett rá, mert nem volt ott­hon. Előttünk vagy húszán várakoztak. Féltem, hogy csak nagyon ké­sőn kerül ránk a sor: — Aztán hazajött az öreg. Utána gyorsan ment minden. Először megnézte kislányom lábát, s megmutatta, hogy az egyik mennyivel rövidebb a másiknál. Utána kedvesen be­szélgetni kezdett a gyerekkel — s pillanatok alatt helyre­igazította a kificamodott cson­tot. Most már egyforma hosz- szú lett kislányom mindkét lába. Fájdalom nélkül... Előt­te, még itthon azt mondták a kórházban, ahol röntgenfelvé­telt készítettek a kicsi csípő- csontjáról, hogy hat hétig gipszbe kell rakni. Nagyon féltünk, féltettük a kislányt a fájdalomtól. — Ami a kuruzslást illeti: a csontkovács gyógyított — és pénzt egyáltalán nem foga­dott, nem fogad el. Csupán az útiköltség volt a kiadásunk. De ha tíz­szer ennyibe került volna, ak­kor is azt mondanám: meg­érte. Kislányom életvidám és simán, szépen lépeget. És ezt nem lehet megfizetni! Palotai Sándor Tanácsülések Tanácsülést tartanak Péteri­ben hétfőn 8 órakor. Napiren­den: a mezőgazdasági állandó bizottság tevékenységének a megtárgyalása. Úriban délután 3 órakor tar­tanak beszámolót a község ál­lategészségügyi helyzetéről, az általános iskola oktatási ered­ményeiről, valamint a hatósági ügyintézés és az igazgatási munka értékeléséről. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Tury Ist­ván tart ügyeletet. — Ügyele­tes gyógyszertár: Monoron: a Kossuth Lajos utcai. Vecsésen: az Andrássy-telepi. MAI MŰSOR: MOZIK Ecser: öt jómadár. Gomba. Egy szerelem három éjszakája. Gyömrő: Egymilliárd a biliárd­asztalban. Hétfőn: Aranysárkány. Maglód: Gyermekrablás Wiesbá- denben. H.: Szüzet a hercegnek. Mende: Szüzet a hercegnek. H.: Gyermekrablás Wlesbádenben. Monor: Big Beat. Matiné: A lord és bandája. H.: Csapda. Nyár­egyháza: Nagy medve fiai. Pé­teri: Vidám hétvége. Pilis: Csil­lagosok, katonák. II.: Hófehérke és a 7 vagány. Tápiósáp: Köte­lék. Tápiósüly: Romeo a csata­téren. Úri: Tanulmány a nőkről. Üllő: Irma, te édes I—II. H.: Bosszúállók. Vasad: Folytassa, cowboy. Vecsés: Kártyavár. Ma­tiné: Tanár úr kérem. H.: Egy férfi és egy nő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents