Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

***Ä* f’est A/\cgvei hmuap különkiadása XII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM 1968. ÁPRILIS 19., PÉNTEK 20-22 AUTO NAPONTA Gyorssegély a „lerobbant” kocsiknak Itt van a város szívében, mégis ritkán tévedünk ide. A mai látogatással adósságot törlesztettünk. Sok itt az au­tó. Alig tudtunk befurakod­ni az udvarra, de egyenesen Magyar László helyettes mű­vezető karjaiba futottunk. Önálló gazdasággá alakul a tsz-ek erdötársulása Nagyobb jogok — Ipari fa a fűrészüzemben A termelőszövetkezetek tár­sulásának csókás-erdei tele­pén sok a faanyag. Rönk-, tű­zifa^, deszka-, lécmáglya ve­szi körül a kis fűrészüze­met. Néhány évvel ezelőtt még' alig pár méter hosszú sínpályán szállították a fát a fűrész alá. Ma már az er­dőben, a közeli árnyékos ré­szeken a deszkamáglyák so­kasága áll, s vágányhálóza­ton szállítják oda ki a szárí­tani való fűrészárut. Az akác- és tölgyfatüzelő há­rom méter magas falként ösz- szerakva várja a vevőket. Itt-ott emberek bíbelődnek a fával, mások megrakva szőlő­karókkal a sínen járó kocsi­kat tologatják. A fűrészházból a szalagfűrész harsogó hangja repül szét a fák között. Tímár Ferenc műszaki ve­zetőt az erdő szélén, a kis üzem közelében egy farön­kön ülve találom Én is mellé telepszem. — Dűlőre jutott már az er­dőtársulás sorsa? — fagga­tom — A közös gazdaságok er­dőtársulása eddig egysze­rűbb gazdálkodás formájá­ban működött a Hunyadi Tsz erdészeti üzemegysége­ként. Bár eddig is eredménye­sen dolgozott, minden állami támogatás nélkül. Az új gaz­daságirányítási rendszerben lehetőség nyüott az önálló gazdálkodásra is. Ennek elő­nyeit a hat gazdaság felis­merte és valamennyi tsz köz^ gyűlése úgy határozott, hogy az erdőgazdálkodás, mint hetedik termelőszövetkezet, kezdje meg önálló műkö­dését. Remélni lehet, hogy az új vezetőség nagyobb ru­galmassággal és cselekvési joggal rendelkezik majd, mint elődei. Biztosra vehető, hogy az eddig is haszonnal dolgozó kis erdei üzem jö­vedelmezőbb vállalattá fej­lődik. A fűrészüzem eddig ipari célokra felhasználható félkész anyagot gyártott. Je­lenleg mintegy 150 köbmé­ter fűrészáru van felmág- lyázva a fák alatt. Ezeket ki­száradás után a nyáron már készárunak dolgozzuk fel. Az új vezetőségnek a pia­cok felkutatásával meg kell teremtenie az értékesítés fel­tételeit. Az amúgy is bő tü- zifakészletet csökkenteni le­hetne azzal, hogy belőle a még ipari célra felhasznál­ható anyagot kiválogattatják. Tűzifa és a zártkertek ré­szére szükséges akác szőlőka­ró nagy bőségben várja a vásárlókat. (fehér) Mennyi a pontos idő? Órásműhely az udvarban Elismerem, hogy valahány­szor elhaladok a kapura ki­biggyesztett ingaóra mellett, mindig belehalászok a zse­bembe, előkotorászom az órám, és hozzáigazítom. Az óra felett levő írás meg- nyugat: pontos idő. Tehát nyu­godtan ráhagyhatom magam arra, hogy hozzávegyem az enyémet, nem fogom elkésni a vonatot, és reggel is pontosan érek a munkahelyemre. Bekukkantok az udvarra. Bevallom, életemben először. Uramfia, néhány lépéssel ar­rébb ugyanolyan óra, mint amilyen a ' kapun, s - amellyel már évek óta tartom a barát­ságot. Csak valami hiba van! A kapu óráján három óra múlt két perccel, az udvari órán három óra három perc. És a felírás itt is kardoskodik: pon­tos idő. Beléptem a boltba. Megnyugtattam Klein Dezsőt, a mestert, hogy semmi vásár­lási vagy javíttatási szándé­kom nincsen, csak egyszerűen megkérdezem: hogy is állunk a pontos idővel? — Hát kérem! — mosolyog Klein bácsi —, nagyon nehéz két olyan órát találni, ame­lyik egyformán jár. Ez az óra például — mutat egy fekete ingaórára —, együtt jár a rá­dió órájával, és viszonylag pontosnak tekinthető. De hát az abszolút pontosságot vala­hol Greenwich-ben kellene ke­resni. Az ottani órát azonban olyan nagy gonddal, olyan kö­rülmények között működtetik, amivel más órákra nem is gondolnak. — Szóval a kapun levő óra? — Reklám! Valamivel föl kell hívni a figyelmet arra, hogy az udvarban órás dolgo­21 — Mióta? — Negyven éve! Nagy idő, szép idő! Ezalatt legalább har­minc fiatal szakembert nevel­tem. Akik itt a városban vagy a környéken a szakmában dol­goznak, többségükben vagy a tanítványaim, vagy nálam vol­tak segédek, esetleg ott voltam a bizottságban, amikor a mes­tervizsgát tettek. (—si) Mit látunk ma a moziban ? Csapda. Romantikus törté­net a magas Északon. Fősze­replő: Rita Tushingham. Kísérőműsor: Látszat csal. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. — Szeretnénk körülnézni a telepen s egy-két műhelyben — mondom. — Nagyon szívesen hozzá­járulok s ahol kell, segítek is — válaszol udvariasan. — Hogy tudják kielégíteni az egyre szaporodó autósok és motorosok igényeit? — Az igaz, hogy naponta 20—22 belföldi és 3—4 kül­földi kocsi is beállít hozzánk szervizre és futójavítási mun­kákért, de még mindig sike­rült mindenkit kielégíteni. Az is igaz, hogy az ilyen autószerviz amolyan gyors­segélynyújtó hely. Útközben előállott kisebb hibák kija­vítására, olajcserére szorít­kozik. — Minden külföldi kocsit meg tudnak javítani? — Meg tudnánk, de csak a KGST keretébe tartozó or­szágok kocsijaihoz való pót- alkatrészekkel vagyunk ellát­va. — A tavalyi éves terv ho­gyan sikerült? — A kétmilliókétszázezer fo­rintos tervünket túlteljesí­tettük. Az idei tervről még nem tudok sokat mondani. Le­het, hogy az új lehetőségek folytán ennél nagyobb is le­het. — Idegen nyelvet beszél­nek? — Pomázi Mihály részleg- vezetőnk perfekt német. Fele­sége, aki itt adminisztrátor, a szláv nyelvekben járatos. Még mindig boldogultunk va­lahogy. Nagyon ritkán akad­tunk össze egy-egy angol­lal, vagy franciával. A né­met segített ki ilyenkor ben­nünket. (fehér) A Szabadság Tsz-ben Lelkiismeretesen biztosítják az egyre gyarapodó szarvas- marhaállomány gümőkórmentesílését: a fertőzöttséggya- nús állatoknak ellenőrző tuberkulin-injekciót ad az ál­latorvos ,Mesterségünk címere.. 5» Ma 20 órakor a Kossuth-rá dióban ezen a címen kerül sor a szocialista brigádok rádiós vetélkedőjének keretében a konzervgyár Bartha-brigád jának szereplésére. A Csépiéi Motorkerékpárgyár KISZ szo­cialista brigádjával mérik ösz- sze tudásukat. Kérjük a körösieket, szur­koljanak nekik a készülé­kek mellett, mert előfordul­hat, hogy a brigád olyan fel­adatot kap a vetélkedő so­rán, amit csak a lakosság' azonnali tevékeny segítségé­vel tud megoldani. A vidék legjobb borjúgondozója Galamb István, az itatásos borjúnevelés mestere. A rábízott állatok elhullás! aránya hússzor kisebb, mint a megyei átlag Foto: Kiss SPORT LABDARÚGÁS Nagykőrösi Kinizsi—Jászbe­rényi Lehel II 3:1 (0:1). Szerdán Jászberényben le­játszott edzőmérkőzésen a Kinizsi labdarúgó-csapata a következő összeállításban ját­szott: Gömöri (Vadnay) — Kecskés I (Vess), Juhász, Ba­ranyai, Józsa, Pécsi, Decsi, Kecskés III, György, Kleno- vics, Abonyi. A túl keményen játszó hazai csapattal szemben a második félidőben jó adogatással tu­dott eredményesebb lenni a Kinizsi. Több szép, tetszetős támadás futott a pályán, vol­tak jó kapura lövések is, mint a múlt heti, ez is jó edzőmér­kőzés volt. Góllövők: a hazaiak már az első percben nagy lövéssel megszerezték a vezetést 0:1. Abonyi egyéni akcióból egyenlített 1:1. György ke­mény belemenés után nagy gólt lőtt 2:1. Klenovics jól eltalált lövése védhetetlen volt 3:1. P. S. ★ Ceglédbercel—Építők 2:1 (1:1). Építők: Labanc — Fercsik, Gulyás II, Orsányi, Orbán, Gulyás 1, Tolnai, Bari, Pallagi (Horváth I) Toricska, Bata. Több kihagyott gólhelyzet után a vendégek szerezték meg a vezetést, majd Gulyás II szabadrúgásból egyenlített. Ismét az Építők rohamozott, de gólt nem tudtak elérni. Szünet után kiegyenlített küzdelem folyt. Vendégek sze­reztek gólt, ami egyben győ­zelmüket is jelentette. A közepes színvonalú, igen kemény mérkőzésen a döntet­len igazságosabb lett volna. Jók: Gulyás II, Orsányi, Orbán, Toricska, Bata. Ceglédberceli ifi—Építők ifi 3:1 (0:1). Építők ifi: Kovács I — Kris­tóf, Horváth II, Szénái, Te*- mösközi, Lábát, Balogh, Ér ki, Szűcs, Scheiber, Rákosi II, (Rákosi I). Ügyesen játszottak az ifik, de a hajrára kifáradtak és a jobb testi felépítésű vendégek ezt ki is használták. Jók: Kristóf, Erki, Szűcs. Vasárnap Kakucsra utazik a csapat. P. T. Torrmztoborzó A Kinizsi Sportkör torna- szakosztálya 20-án (szomba­ton) és 27 (szombaton) délután három órakor a gimnázium tornatermében toborzót tart 10—11 éves fiúk részére. Je­lentkezni a helyszínen lehet, Medve László edzőnél. Gyerekek, kié lehet? Szerkesztőségünk új „taggal” bővült. Egy játék­babát hozott be Szilágyi Imréné, aki azt a város központjában a földön he­verve találta. A baba na­gyon szomorúnak látszik — valószínűleg az a kis­gyerek is, aki elvesztette. Szeretnénk visszajuttatni neki. Kérjük a baba kis gazdáját, keressen fel ben­nünket a szerkesztőségben — hogy ő is és a baba is mielőbb megvigasztalódja*■ nak. A diákparlament után... Cinikusak-e a mai fiatalok? (h) tályunk lehetőségein belül is — a társadalomért. Nálunk nincs annyira érvényben az anyagi érdekeltség, mint a felnőtteknél. Éppen ezért az előbb említett felszólítás he­lyett jobb lenne, ha megkér­nének bennünket egy-egy al­kalommal ilyen munkára, hi­szen az önként jelentkezők is lennének annyian, mint azok, akik így úgy érzik, hogy pa­rancs hatására vesznek részt ilyesmiben. — Nem egyértelmű a tanu­lási körülmények szempontjá­ból hátrányos helyzetűnek ítélt diákok értelmezése sem — veti közbe egyikük. — Nem bizonyos, hogy a mun>- káscsaládok gyermekei — kü­lönösen akkor, ha a szülők széles körű érdeklődéssel ren­delkeznek — hátrányosabb helyzetben vannak azoknál, akik értelmiségi családból származtak. Az elért tanulmá­nyi eredményeket a diák al­kata, ambíciója, akaratereje és (képessége befolyásolhatja elsősorban. Amikor előveszem a jegy­zetfüzetemet, hogy mégis föl­jegyezzem a legfontosabbakat és érdeklődő, a vita hevében sipirult arcukra nézek — igazat adok nekik. Szándéko­san nem írom le a beszélgetés "észvevőinek a nevét. Hiszen lem ez a fontos és nem is a ársadalmi szervezetben betöl­tött funkcióik. Fiatalok. A véleményükre voltam kí­váncsi. Karai László (Folytatjuk.) kát és megkockáztatom a kér­dést: a közöny nem áll mesz- sze a cinizmustól, és ezzel az életérzéssel sokat joggal vá­dolnak közületek. Van-e alap­ja ennek? Némi gondolkodás után igennel válaszolnak. De rög­tön magyarázatát is adják a jelenségnek. — Nemcsak bennünk, fia­talokban van a hiba, ha vala­miért nem lelkesedünk látvá­nyosan. A felnőttek nagyon sokszor éretleneknek, önálló véleménnyel nem rendelke­zőknek hisznek bennünket, emiatt utasításokkal próbál­nak rábírni valamilyen fel­adat elvégzésére. Számunkra pedig mindennél fontosabb az, hogy észrevegyék: saját el­határozásunkból is készek va‘- gyünk a jóra és a cselekvő aktivitásra, de mindennél többre becsüljük a természe­tes, őszinte hangot. Például miben — firtatom tovább — hiszen az őszinteség nagyon sok területen követel­mény lehet? Egymás szavába vágnak, amikor egyszerre akarnak vá­laszolni. — Nem helyes, hogy társa­dalmi munkák végzésére fel­szólítás formájában hívják fel a figyelmünket. Többségünk tenni akar valamit — korosz­nak. Beszéltünk a cinizmust ról is, mint olyan életszemlé­letről, amely miatt a felnőttek egy része kézlegyintéssel kí­sért botránkozással ítéli meg és ítéli el a mai fiatalságot. A diákparlament képviselő­jének e szavaira pillanatok alatt fellángolt a vita az asz­tal körül. Hagytam őket be­szélni, mert kíváncsi voltam a véleményükre. Még a jegyzet- füzetemet sem vettem elő, hogy amennyire lehet, ne be­folyásolja őket az újságíró jelenléte. — Egyoldalúan és nagyon leegyszerűsítve vélekednek rólunk azok, akik cinizmussal vádolnak bennünket — tilta­kozott egyikük. — A ciniz­mus, a mindent tagadás nem általános jellemzője a mi kor­osztályunknak. Ha mégis van közöttünk olyan, akinek ez az életszemlélete, az egyrészt di­vatból, másrészt feltűnési viszketegségből mondja ezt magáról. — A mi korunkban az el­ért technikai eredmények, művészeti alkotások, a min­dennapi élet apró-cseprő problémái szinte lehetetlenné teszik, hogy érdektelenül menjen el ezek mellett akár­ki is — egészítik ki az asztal másik oldalán. Kihasználom a tiltakozásu­Interjút akartam készíteni a diákparlament egyik rész­vevőjével. Hogy ez az írás mégis cikksorozattá bővült, annak az őszinteségnek és lel­kesedésnek tulajdonítható, amely a beszélgetésbe bekap­csolódó fiatalok szavait jelle­mezte. ★ Az Arany János Gimná­zium fiúkollégiumának egyik tanulószobájában hátán ül­tünk az asztal körül. A kollé­giumi diáktanács tagjai, az iskolai KISZ-bizottság képvi­selői és az újságíró. Az első kérdésre még Manger Henrik válaszolt, aki a város közép­iskoláinak, szakiskolájának és ipari tanulóinak képviselője­ként részt vett a diákparla­ment ülésein, és akitől arról érdeklődtem: mivel foglalko­zott a diákparlament? — A tizenévesek tanácsko­zása volt. Azoké a fiataloké, akik az ország középiskolásait és ipari tanulóit jelentik. Az idei diákparlament a második olyan lehetőség volt, ahol e korosztály problémái megvi­tatásra kerültek. Szó volt itt a tankönyvréformról, az érettségi vizsgáról, az egyete­mi felvételekről, a teenagerek világnézetéről — egyszóval azokról a kérdésekről, ame­lyek bennünket foglalkoztat­

Next

/
Thumbnails
Contents