Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-19 / 91. szám
IW# MEGYEI 1968. ÁPRILIS 19., PÉNTEK FOLYTATTA MUNKÁJÁT A HAZAFIAS NÉPFRONT KONGRESSZUSA (Folytatás a? 1. oldalról) Nemzeti Felszabadítási Front elnökségének és a Vietnami Demokratikus Köztársaság Hazafias Frontja Központi Bizottságának. További délelőtti felszólalók voltak: Bohus Mihály, Bács megyei, Kakukk Imre, Heves megyei, Vida Miklós, budapesti küldött, dr. Brezanóczy Pál c. püspök, római katolikus apostoli kormányzó, Ivan Tépő v, a Bolgár Hazafias Arcvonal Országos Tanácsának vezető titkára, Szabó Dénes, Győr-Sopron megyei, Kiss Istvánná Szabolcs-Szatimár megyei küldött, Jan Stencl, a Szlovák Nemzeti Tanács minisztere, a Csehszlovák Nemzeti Front küldöttségének vezetője, Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács titkára, dr. Ele Alenius, a Finn Népi Demokratikus Unió elnöke és Juhani Pertunen, a Finn Centrum Párt titkára. Ebédszünet után a délutáni ülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagja is. Jámbor István Hajdú megyei és Nemecz Ernő Veszprém megyei küldött felszólalása után a kongresszus részvevőinek hosszantartó tapsa közben Kádár János, a Magyar Szocialista 'Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz. ír János beszéde A népfrontmozgalom hazánkban egyesíti a szocializmus és a béke alapvető céljaiban egyetértő különböző világnézetű embereket. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront IV. kongresszusa belpolitikai életünk jelentős eseménye, és munkájának eredményessége népünk, egész társadalmunk érdeke. Mi, kommunisták, tudjuk, hogy a párt és a népfront munkája kezdettől fogva egymásba kapcsolódott, így van ez jelenleg is, és úgy véljük, elválaszthatatlan lesz a jövőben is egymástól. Hazánkban a párt ma vitathatatlanul a társadalom vezető ereje, és befolyása döntő módon érvényesül az ideológia, a politika, az állami élet, a gazdasági és kulturális tevékenység minden fő területén. A párt vezető szerepét úgy értelmezi és valósítja meg, hogy az feltételezi és igényli az állami és társadalmi szervezetek önálló, felelős és rendeltetésszerű működését. A párt közvetlen szerepéről még egy-két dolgot kívánok szóvá tenni. Az elmélet és minden politika próbája a gyakorlat, s csak az élet igazolhatja helyességét. A Magyar Szocialista Munkáspárt immár 12 esztendeje hirdet és realizál egy töretlen vonalú politikát. Az összes hazai tapasztalatok és a legújabb nemzetközi események és tapasztalatok figyelembevételével a Központi Bizottság nevében ma megismételhetem, megerősíthetem azt, amit pártunk IX. kongresszusa másfél évvel ezelőtt leszögezett: pártunk politikájának fő irányvonalán nem változtatunk. Fő feladatunknak e politika még hatékonyabb és jobb gyakorlati megvalósítását tartjuk. Fő irányvonalunk megtartását nem értelmezzük semmiféle babérokon való megpihenés- nek vagy politikánk megmerevedésének. Mi a marxizmus— leninizmust nem kezelhetjük dogmák gyűjteményeként, hanem a cselekvés iránytűjeként. A párt megjelölheti a köve*- tendő irányt, eszmeileg és politikailag vezetheti és irányíthatja a társadalmi folyamatokat, de a politika általános megvalósítása a nép, a nemzet egyetemes érdekeinek hatásos szolgálata, s nagy, országos feladatok sikeres megoldása, a társadalom összes erőinek cselekvő fellépését kívánja. Ennek mozgósításában viszont a népfront-mozgalomnak van sajátos és nélkülözhetetlen szerepe. Időnként egyeseknél felmerül a kérdés: milyenek a kilátások a Hazafias Népfront munkájának jövőjét illetően. Már szóltam arról, véleményünk szerint a párt vezető szerepe a szocializmus építésének egész időszakában szükséges lesz. Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy ugyanezen időszakon át, tehát az osztály nélküli társadalom, a kommunizus felépítéséig szükség lesz a dolgozó osztályok szövetségét biztosító politikára, a kommunisták és pártonkívüliek közös társadalmi fellépésére, ezért nyilvánvalóan szükség lesz a Hazafias Népfrontra, annak munkájára is. Itt most számvetés történik az eltelt négy év alatt végzett munkáról. Az Országos Tanács beszámolójában, szerintem helyesen, átfogóan érintették a népfrontmozgalom történetét, a megtett út tapasztalatait. Mindenki tudja, a fejlődés nem volt töretlen, az új társadalomért folyó harcban nagy győzelmeket értünk el, de közben súlyos kudarcokat is elszenvedtünk. Nincs okunk, se jogunk, se szándékunk kérkedni. De számvetés idején jogunk, sőt kötelességünk tudni és tud túl adni, volt*-e értelme áz áldozatoknak, a a munkának, a harcnak? Ilyenkor a párt- és népfront- eszme egyszerű közkatonáit, a dolgozó milliók erőfeszítéseit tisztelve, szólnunk kell arról, hogy az elmúlt években állhatatos harccal és munkával helyreállítottuk pártunk, államunk, népünk becsületét itthon és a nagyvilágban is. A Magyar Népköztársaság szilárdan áll a lábán, népünk nyugodtan, megfontoltan halad előre a szocialista építés maga választotta útján. Az imperialistáknak tetsző „szenzáció” már jó ideje nincs, és nem is lesz hazánkban. Azok közül az időszerű kérdések közül, amelyek ma foglalkoztatják közvéleményünket, s természetesen itt a népfront kongresszusán is napirenden vannak, szólni kívánok a szocialista haza- fiság kérdéséről. A hazafiság fogalma és eszmei tartalma koronként természetesen változik, fejlődik. Abból a nacionalista „ha- zafi”-ságból, amely a nemzeti himnuszt énekelve tiporta a haladás erőit, \ népünk eleget látott a horthysta ellenforradalom negyedszázada alatt, a hatalomért folytatott harc időszakában, 1945— 48 között, sőt, rövid néhány napig 1956-ban is. A szocialista hazafiság kérdése közéletünk legnagyobb kérdéseinek egyike, jó, hogy a Hazafias Népfront is munkája középpontjába állítja. Nincs módomban e felszólalás keretében a szocialista hazafiság kérdését részletesen tárgyalni, mindössze arra kívánnék utalni, hogy ez az eszme is, mint minden nagy eszme, vallóitól mindenekelőtt az eszmének megfelelő helytállást és tetteket kíván. A haza kötelessége, hogy gondoskodjon fiairól, államunk polgárainak munkát, kenyeret, művelődési lehetőséget, jogot, szabadságot, védelmet biztosítson. A Magyar Népköztársaság az egész népet, a milliókat illetően, e kötelezettségének erejéhez mérten híven eleget tett eddig is, és eleget fog tenni a jövőben is. A pártnak, kormányunknak, a Hazafias Népfrontnak, minden társadalmi szervezetünknek állandó feladata a nép és az egyes állampolgárok jogai fölötti őrködés, a dolgozók emberi életéről való gondoskodás. Ugyanakkor, elengedhetetlen, hogy az egyes állampolgárok viszonya a hazához fenntartás és feltétel nélküli, igaz hazafiság legyen. A mindennapi életben, az egyes embereknek lehetnek és vannak is problémáik keresettel, előmenetellel, lakással, egyetemi felvétellel és sokféle más kérdéssel kapcsolatban. De nekünk, bármilyen is egyéni helyzetünk, sorsunk, csak ez az egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság, s ha a haza iránti kötelesség teljesítéséről van szó, akkor alku nincs, csak egyetlen erkölcsi parancs van, a kötelesség becsületes teljesítése. Ez a hazafiság. Ha így viszonyul a hazához mindenki, kicsi és nagy, öreg és fiatal, a haza még erősebb lesz, mindinkább olyan, amilyennek az igaz hazafiak mindig is szerették volna látni. Néhány szót az ifjúság kérdéséről, amelynek mindenki, akinek fontos a nép, az ország jövője, mindig is nagy fontosságot tulajdonított. Mi, marxisták, a társadalmat nem tagoljuk korosztály szerint, és nem ismerünk semmiféle kibékíthetetlen ellentétet öregek és fiatalok között. Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai és problémái, amelyek megoldásához a társadalomnak megfelelő intézkedésekkel és intézményekkel segítséget kell nyújtani, mint ahogy ez nálunk lehetőségeinkhez mérten történik is. A kérdés helyes egyéni megközelítéséhez a magam részéről mindig és mindenkinek ajánlom annak tudomásul vételét, hogy az életkor változó állapot, nem egyéni elhatározástól függ, az ifjúság és az öregség önmagában nem érdem és nem bűn. Mi az embereket, életkoruktól függetlenül, munkájuk és magatartásuk alapján ítéljük meg. A népfrontmozgalom sokat tehet annak érdekében, hogy az ifjúság kérdéseivel társadalmunk mindenkor megfelelően foglalkozzon, hogy a nevelő munka javuljon, hogy a lehető legjobban készülhessen fel ifjúságunk a reá váró nagy feladatok megoldására. Fiatalságunk nagy többsége tanul, dolgozik, részt vesz munkánkban, harcunkban. Harcra, munkára, helytállásra, igaz emberi életre és ha szükséges, hősi helytállásra kell nevelnünk ifjúságunkat, mert eszméink teljes hazai és világméretekben is szükségszerű győzelme sokat kívánt és kíván még ma is a felnőtt nemzedéktől, de nem kevesebbet kíván a mai magyar ifjúságtól a jövőben. Hazai közvéleményünket — érthetően — erősen foglalkoztatja a szocialista országok kapcsolatainak kérdése, a mi viszonyunk alakulása a többi szocialista országgal, valamint egyes olyan események, amelyek mostanában a szocialista országokban történnek. A múlt évben örömmel vették az emberek nálunk, hogy nagy barátunkkal, a Szovjetunióval és a Német Demokratikus Köztársasággal új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel erősítettük tovább szövetségünket. Sajnálattal értesült közvéleményünk arról, hogy országunk és a Román Szocialista Köztársaság álláspontja eltért egymástól a német kérdés, majd ezt követően az izraeli agresszió egyes konkrét kérdéseinek megítélésében. A csehszlovákiai és lengyelországi eseményekkel kapcsolatban pártunk és közi véleményünk teljes mértékben szolidáris testvérpártjainkkal és őszintén kívánjuk a szocializmus erőinek további megerősödését országaikban. Ami pártunkat és országunkat illeti, mi teljes mértékben tiszteletben tartjuk minden testvérpárt önállóságát, minden szocialista ország szuverenitását. Mi szüntelen a magyar— szovjet barátság, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös I Gazdasági Segítség Tana- i csa szervezetén belüli együttműködés erősítésének hívei vagyunk. I A nemzetközi helyzet bonyolult. Bár őszintén szólva, ameddig én vissza tudok emlékezni, egyetlen nyugodt esztendőre sem emlékszem. Népünk dolgozzon nyugodtan és állhatatosan. A történelem, a világ előrehalad és nem visszafelé. A szocializmus, a béke erői növekednek, legyőz- hetetlenek és minden nehézségen át diadalmaskodni fognak. Hosszantartó ütemes taps követte Kádár János beszédét. A délután folyamán még több felszólalás hangzott el. A kongresszus ma reggel fél 9 órakor folytatja munkáját. Tartsák Budapesten az amerikai-vietnami előkészítő megbeszéléseket (Folytatás az 1. oldalról) jának odaítélésére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi munkaversenyben legjobb eredményt elért üzemek és vállalatok részére. Az OKISZ elnöke „A Minisztertanács vándorzászlójával kitüntetett kisipari szövetkezet” cím adományozására tett előterjesztést. A kormány a javaslatok alapján határozatot hozott. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Vörös vándorzászlóval kitüntetett üzem, illetve vállalat többek között az Egyesült Izzó, a Május 1 Ruhagyár, a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, az Érdi Mezőgazdasági Gépjavító Állomás és a Pest—Komárom— Nógrád megyei Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat. ★ A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK NYILATKOZATA A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK ÉS A DÉL-VIETNAMI NEMZETI FELSZABADÍTÁSI FRONT ELNÖKSÉGÉNEK Állásfoglalásaival KAPCSOLATBAN. A Magyar Népköztársaság kormánya megújítja és megerősíti szolidaritásának kifejezését a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és népe, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és Dél- Vietnam népe iránt. Az utóbbi időben új szakasz kezdődött a vietnami népnek az amerikai agresszió és intervenció ellen vívott hősi önvédelmi harcában s nemzetközi politikai és diplomáciai tevékenységében is. A Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az agresszióval szemben kifejtett aktív ellenállása hatékonysága, a délvietnami nép felszabadító fegyveres alakulatainak sikerei következtében az Egyesült Államok veszteségei gyorsuló ütemben nőnek. A dél-vietnami erők új esztendei nagy of- fenzívája alapjaiban zavarta meg az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikai és katonai elképzeléseit. Hatalmas arányú nemzetközi nyomás nehezedik az Egyesült Államok kormányára annak érdekében, hogy induljon ei az agresszió csökkentésének útján, s fogadja el a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak s a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak a nemzetközi jog írott és íratlan szabályait tiszteletben tartó ajánlatait a tárgyalások előkészítésére. Eközben példátlan arányú súlyos tragédiákká nőttek az Egyesült Államok belső társadalmi problémái. Ilyen kérlelhetetlen tények kényszerítő ereje alatt hangzott el az Egyesült Államok elnökének március 31-i bejelentése, amely egyfelől a legutóbbi négy év amerikai kül- és belpolitikája sikertelenségének beismerését, s másfelől — legalábbis látszólag — a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front követeléseinek megközelítését jelenti. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának április 3-i, majd a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front április 5-i nyilatkozata s számos más vietnami részről elhangzott hivatalos állásfoglalás hitelesen és pontosan méri fel ezt az új helyzetet. Bár az Egyesült Államok agressziója tovább tart nemcsak Dél-Vietnamban, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaság bizonyos területei ellen is, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front mégis kifejezte készségét a tárgyalásokat előkészítő megbeszélésekre. Ezzel ismét bebizonyította az egész világ előtt, mennyire a nemzetközi béke iránt érzett nagy felelősséggel állott és áll helyt a leghatalmasabb imperialista hadigépezet példátlan ágressziójával szemben, mindig készen a valódi tárgyalásra. Ugyanakkor az amerikai intervenciósok fegyveres harcainak fokozása Dél-Vietnamban, a Vietnami Demokratikus Köztársaság egyes, részben sűrűn lakott területeinek bombázása, új tartalékosok behívása, az Egyesült Államok huzavonája a tárgyalási hely kijelölő-: sével kapcsolatban, azt mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya még mindig nem végezte el alapve-: tőén elhibázott délkeletázsiai politikájának felülvizsgálatát. A vietnami háború eddigi története alatt, valahányszor a tárgyalásos rendezés lehetőségének a körvonalai kezdtek mutatkozni, az Egyesült Államok mindannyiszor új támadás előkészítésével támasztott kétségeket szándékai őszinteségét illetően. így volt ez 1965 decemberében és 1966 januárjában is a 37 napos bombázási szünet idején. Most újra nyitott az út a tárgyalásokat előkészítő megbeszélésekhez. Ha azonban az Egyesült Államok a jelenlegi helyzettel továbbra is visszaél, minden eddiginél súlyosabb veszélyeket idéz fel, A Magyar Népköztársaság kormánya szívesen látná — ha mind a két félnek megfelelne —, hogy a tárgyalásokat előkészítő megbeszélések Budapesten kezdődjenek. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe a vietnami háború egész története során mindig kész volt arra, hogy — lehetőségeihez mérten — a vietnami, a magyar nép s a nemzetközi béke é* biztonság érdekeinek megfelelően politikai, diplomáciai és anyagi támogatásban részesítse a vietnami nép igazságos és jogos ügyét. A mostani új helyzetben teljes megértéssel támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állásfoglalását. Csatlakozunk ahhoz a világméretű követeléshez, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül és végérvényesen szüntesse meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását s mindenfajta agresszióját a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, mert így elkezdődhet a tényleges tárgyalás a békés rendezésről.
