Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-17 / 89. szám
Április 28-án: MOHOMIDín P E S T MEGYE) HÍRLAP X. ÉVFOLYAM. 89. SZÁM 1968. ÁPRILIS 17., SZERDA Kész a terv, a közgyűlés jóváhagyta Beruházásra: egy és háromnegyed millió járási népitáncfesztivál JUBILÁLT A GYÖMRŐI TÁNCCSOPORT - VLCSÉS, ÚRI CSATLAKOZIK FEJLŐDÉS, TALÁLKOZÓK, UTÁNPÓTLÁS A mendei Lenin Tsz legutóbbi közgyűlésén többek között megtárgyalták és jóváhagyták az 1968. évi termelési és pénzügyi tervet, valamint újjáválasztották a tsz vezetőségét A közös gazdaság a következő növényeket termeli az idén: 433 hold búzát, 250 hold őszi árpát, 19 hold zabot, 323 hold kukoricát — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szálas és lédús takarmányok fedezik a tsz évi szükségletét.. Ezekből a terv szerint nem kell vásárolniuk. A kenyérgabonából is elegendő (lesz. Az átlagterméseket az elmúlt évek tapasztalatainak figyelembevételével állapították meg. A növénytermesztés ösz- szes bevételi értéke: á terv szerint 6 millió 195 ezer forint. Az állattenyésztésben nem kívánnak különösebb változtatásokat tenni az idén. Beruházásra 1 millió 773 ezer forintot fordítanak. Építenek egy 98 férőhelyes tehénistállőt, kibővítik a gépszínt, elkészül a 40 férőhelyes növendékmarha-istálló és hozzá a szolgálati lakás. Az új tsz-törvénynek megfelelően a járásban elsőként Mendén választották újjá, titkos szavazással a tsz-vezetőséget. A .tsz elnöke ismét Fazekas Károly lett, elnökhelyettes Gutái István, az ellenőrző bizottság elnöke ismét Hunka Mihály. A tsz vezetősége az alapszabály szerint 13 tagból áll. M. J. Nemrégiben tartotta ez évi klubestjét a gyömrői tánccsoport. Sorrendben a harmadikat. A művelődési ház nagytermét kellett berendezni asztalokkal, hogy a táncosok, a néhány érdeklődő szülő és a meghívott vendégek elférjenek. Mendén szerepelt a csoport hatvanadszor, akkor mutatkoztak be az új csoporttagok is, igen szép sikerrel. A művelődési ház és a csoport vezetői elérték, hogy most már valóban járási együttesről beszélhetünk, melynek két bázisa van Gyomron kívül: a vecsési kórus és az úri citerazenekar. Szólistáik szereplésére ' ezután került sor, közösen még nem szerepelt az együttes; a teljes műsor bemutatására, több Maglódi őrjárat Poros oklevél a falon A kígyózó országút két oldalán elterülő nagyközség, Maglód, este hét óra után sötétségbe burkolózva várja a hazatérőket.-Csütörtök van. A művelődési otthon egyetlen nyitva lévő kisszobájában sivár kép fogad. Szemben a falon a Peítélet lopásért A tizenkilencedik ígéret Szabványos ügyben hirdetett ítéletet a Monori Járásbí- rcfeág: egy besurranásos lopás ügyében. A vádlott, Sztojka Piroska, 43 éves monori lakos — sírt. Ügy sírt, mint aki először van a bíróságon, s először hallja a vádat. Pedig lassan törzsvendég itt: a tizenkilencedik esete ez a mostani. Utoljára másfél évet kapott, s a múlt év októberében szabadult a börtönből. Egyik nap „körútra” indult — és egy éléskamrában kötött ki. Leakasztott a rúdról két szál kolbászt és három kiló- nyi szalonnát — majd a jól végzett „munka” után eltávozott. A házban csak a fiatal- asszony tartózkodott, aki furcsállta a nyitott éléskamraajtót — és a mozgó rudat. Az anyósáért kiáltott és még idejében utolérték az elsiető Sztojka Piroskát. Az eltulajdonított holmi értéke nem nagy. Tulajdonképpen csak szabálysértés lenne. De tizenkilencedszer ...? Sztojka Piroska a bírósági folyosón is sírt. Fiatalnak, életerősnek, egészségesnek látszott. Három gyereke van és béna, leszázalékolt férje. — Én tartom el a családot, mi lesz velük nélkülem? — mondta. Pedig többet ült börtönben, mint a gyerekei mellett. Idegesen, reszkető kézzel gyűrögette sárga selyemszoknyája szélét, a haja a szemébe hullott. Ígéretet tett, hogy soha többé nem követ el ilyesmit — de ez az ígéret már tizenkilencedszer hangzott el a bíróság előtt. Hathónapi szabadságvesztésre ítélték, tekintettel kiskorú gyerekeire és rokkant férjére — valamint többszörösen büntetett előéletére. A vádlott enyhítésért fellebbezett. (k. zs.) Élesztő, cukor, miegymás Még a tizedik rokonomnál sem változott húsvéthétfőn a menü: sonka, tojás, bájgli — máshol: bájgli, sonka, tojás, mindenhol és minden mennyiségben. Ez egy idő után eléggé unalmas és egyhangú lett volna — ám új színt vitt a stagnálásba ama kétes színű folyadék, mely a lányos házaknál a „likőr” névre hallgat. Ide illik a mondás: Ahány ház, annyi likőr. Mit annyi? Még több — és inni is kell! Jó kis likőr. . — Tudod, fiam — mondta bizalmasan a nagyim —, nem kell ehhez csak cukor, élesztő és kukorica — miközben erélyesen teletöltött a kotyvalék- ból egy vizespoharat. Barátom húgához menet meggyőződtem arról, hogy ráadásul ereje is van az- effajta gyenge itókának, mert a KIOSZ Vörös Hadsereg úti, gerendákkal alátámasztott helyiségét több sorstársam is támogatta, mintha nem bíznának eléggé az oszlopokban. Annyira igyekeztek, hogy ketten a kimerültségtől le is rogytak a gyógyszertár előtti vadonatúj parkban. Barátomnál folytattam a locsolást. Hozták a sonkát, tojást, és következett a szokásos: — Ebből innod kell, ez az igazi! — Tudom — válaszoltam: — Cukor, élesztő, kukorica. — Álljunk meg egy ásónyomra — néztek végig rajtam. — Nem kukorica, hanem burgonya! — Burgonya? — kérdeztem férfiasán. S miként a tragédiák hőse a mérget — hajtottam fel poharam. Barátommal együtt mentünk hozzánk. Most nem menekülsz — gondoltam, sonka, tojás és bájgli. — Antal bácsi a locsolásért — kínálta barátomat háziasz- szonylcént hétéves kislányom, miközben csöpp kezében két likőrösüveget szorongatott. — Zsuzsikám — szólt a barátom —, cserébe adjál öt forintot a locsolásért, hogy a Vigadóban ihassak egy pohár eredeti kecskeméti barackpálinkát. Meg kellett kapaszkodnom, mert rájöttem: a barátom tudja, hogy én is rég ismerem a receptet: élesztő, cukor, burgonya, miegymás... (tönköly) tőifi kultúrcsoport 200. fellépése alkalmából adott tanácsi oklevél porosodik. ★ Húsz-huszonöt fiatal üli körbe a hideg kályhát, a rex- asztal tetején szék, a földön csikkek, mivel hamutartóról senki nem gondoskodott. Az oklevél alatt álló szekrény tetején reprodukciók — leírhatatlan állapotban, pedig elférnének a falon is. Megállók a szekrény mellett. Az egyik kisleány ismerős, Gyömröre jár táncolni. , — Mi lesz ma este? — kérdezem. —■ Nem tudom. Csak itt vagyunk. Ilyen körülmények között. És még azt kérdezik, miért járunk el a községből szórakozni? — válaszol kissé keserűen. ★ A „klubnak” választott vezetősége van. Pétert, a klubvezetőt, másfél éve ismerem. Berobban a szobába. — Tessék elképzelni, nem lett kész az előerősítő! Most mit csináljunk? Közben egymás kezébe adják a kilincset. — Egész nap ezután rohantam — folytatja — hogy ma este táncolhassanak! (A választott vezetőségből ketten látogatják a klubvezetői tanfolyamot.) Keresem az igazgatót. — Itt szokott lenni — mondja Péter. — Levágatom a hajam — teszi hozzá és mutatja a hosz- szát: — Négy-öt centis lesz. Talán azután szóbaállnak velem. Most azt mondják, komolytalanok vagyunk, nagy hajúak, nem „tárgyalóképesek”. ★ Más is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Kiderül, hogy a művelődési otthon néhány drága pénzen vett asztala lábak híján kinn van az eresz alatt, egy lábat az irodában is találtam, a bérelt pianínó mögött. — Nincs ami mellé leüljünk — mondják az érkezők és hamarosan a kis szobában vagyunk vagy ötvenen; és nem túlzás, ha azt mondom: ugyan- ennyien kifordultak az ajtón. Száz fiatalért már a nagytermet is érdemes lenne kinyitni hetenként egyszer. Néhány tervben megállapodunk, majd elköszönünk. Péter kikísér. A művelődési otthon környéki járdán még legalább húszán beszélgetnek, valószínűleg, mert van mondanivalójuk, mert igénylik a hetenkénti találkozást, a közösségi életet. ★ Nem rajtuk múlik, hogy így sikerült. De végül is ki ezért a felelős? Felelősek a község vezetői, felelős a művelődési otthon igazgatója, mindanynyian, akik harcoltak az igazgatói állásért, de nem gondoskodnak a fiatalok kulturált szórakoztatásáról, igénybevéve öntevékenységüket. Felelősek a szülők, ismerősök, mert nem sürgetik a társadalmi összefogást, a számukra legfontosabb nemzedék, a fiatalok érdekében. Tavaly segíteni akartunk. Több mint egy hónapig rendszeresen jártunk Maglódra. Mi igen — de előfordult, hogy a helybeli igazgató akkor sem volt ott Most ismét megpróbáljuk. Péter és társai megérdemlik a segítséget. Furuglyás Géza kisebb szereplés után, előreláthatólag csak ősszel kerül sor. A járási táncmozgalom megerősítését szolgálja az a terv, hogy népi táncosaink évenként egyszer fesztiválon találkozhassanak. Az első járási népitáncfesztiváira április 28-án kerül sor Gyomron. A csoportok délután színes menetben járják be a község központját, bemutatót tartanak a községi tanács előtt, majd a művelődési házban bonyolítják le a fesztivált, melyen vendégként fellép a fővárosi József Attila művelődési ház népitáncegyüttese is, dr. Osko Endréné vezetésével. Kívánságra a fesztivált évenként más-más községben rendezhetjük; ha ilyen igény mutatkozik, a járási művelődési ház minden segítséget megad a jövőben a rendezéshez. A jubileummal kapcsolatban önként adódik a kérdés: van-e fejlődés járásunk népi táncmozgalmában? Feltétlenül van. Az úttörő kulturális szemle is bizonyította, hogy utánpótlásunk jó kezekben van és a feladat csak az, hogy ne engedjük ki a kezünkből a kicsiket. Vecsés, Maglód, a gyömrői úttörőház a szemlén kitűnő csoportokat vonultatott fel, rájuk vigyázni kötelessége a művelődési intézményvezetőknek. Az első népitáncfesztivál jó alkalom lesz a csoportvezetők találkozásához is. Ezeket a találkozásokat is rendszeresíteni kellene, bővíteni a kapcsolatokat, egységesebbé tenni a népitáncmozgalom vezetését járásunkban. A gyömrői csoport három éve működik — eredményesen. Reméljük, a további sikerek sem maradnak el. F. G. SPORTJEGYZET FÓNYAD AZ NB I B-BEN Akik ,,felsőbb osztályba'' léptek Fónyad Péter nevét nemcsak saját községében, Monoron, de szerte a járásban s a megyében is sokan ismerik. Sőt az sem túlzás, hogy az ország futballrajongói számára sem ismeretlen már Péter neve, hiszen nemrég még a Bp. Honvéd NB l-es csapatának a hálóját őrizte. A volt monori labdarúgó ekElleselt pillanat A SZÓNOK (Virág Istvánná felv.) Finn vendég Gyomron Krónikaírók őrse A napokban megalakult Gyomron az úttörőkrónika- írók őrse. , Az alábbiakban a krónikaírók tudósításaiból közlünk. Kevés a táborhely Kedves vendéget fogadott a gyömrői úttörőházban az 1079. Körösi Csorna Sándor úttörő- csapat Hattyú és Olimpia őrse. A vendég a Finn Országos Ifjúsági Szövetség elnöke volt. Érdeklődött az úttörők életéről, és elmondta, hogy náluk a táborozási lehetőségek mérsékeltebbek, mivel az országban csak négy olyan hely van, ahol táborozni lehet. Elmondta : nagyon tetszik neki a magyar úttörők élete, tevékenysége, és sok kedves emlékkel távozik a gyömrői úttörőházból is. Kisház vaságyból Érdekes vállalkozásba kezdett az úttörőház vezetősége. Elhatározta, hogy használhatatlan vaságyakból kis házát épít az úttörőtábor részére. Ezen a nyáron 7 darab készül el ezekből a hangulatos, vi- kendházhoz hasonlító kis házakból, amelyek felépítésében az úttörők is részt vesznek. Ezt az érdekes munkát a Magyar Televízió is megörökítette. Húsvétvasárnap délelőtt közvetítették. kor érte el élete legszebb sportteljesítményét. Bekerült az ifjúsági válogatottba, s magára húzhatta a címerest mezt. Ennél szebb eredményt nem is érhet el egy pályafutása elején álló fiatal kapus — mondogattuk akkoriban. Ám Péter úgy határozott, hogy elhagyja a Honvédőt, s el is ment a Budai Spartacus NB ll-es csapatához. Itt kevesebb volt az utazás, így a futball nem gátolta őt a tanulásban sem, hiszen Péter egyetemi hallgató. Játékostársai megszerették a csendes, szerény fiút. Állandóan tagja volt az NB Il-es csapatnak, s többször csillogtatta kapustudását. Néhány hónapja azonban ismét egyesületet változtatott. A B. Spartacus egyesült a Bp. Spartacusszal, s Péter a Budafoki MTE NB I B-s csapatába lépett át. Ismét feljebb került tehát egy osztállyal. Akik ismerik őt, azt mondják róla — sok van benne. Elégedett új egyesületével, s reméli, sikerül állandó csapattagnak maradnia. Gér József Demokrácia A tavasz mindenkit kicsalogat kertjébe. A kert számomra is mindig megújuló izgalmat jelent. A rügyező fák, a földieper, a saláta fejlődése jóleső érzéssel tölt el. A tavaszi kerti munka beszélgetőpartnerekké alakítja a szomszédokat. Még azoknak is van néhány szavuk egymáshoz munka közben, akik egyébként ritkán találkoznak. Erzsi néni a sövénykerítést javítgatta a szomszédban. En ástam. Közben megbeszéltük, mi van már a földben, mi var még ültetésre, mit kell elvégezni a ház körül. Ahogy a kerítést kötözgeti, izgazgatja, a fölösleges apró gallyakat metszőollóval kivágja, majd félredobja. — Ezeket majd elégetem ott az udvaron — mondja. — Miért nem gyújt be vele mosáskor az üst alá? — kérdem. — Gáztűzhelyem van! —jelenít ki büszkén. Aztán hozzáteszi: — Ilyen apró vacakokkal nem szöszmötölök. Elvégre demokrácia van! (— ás)
