Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
1968. ÁPRILIS 14., VASÁRNAP re*» HECVKI üJCívlap » Reflektorfényben /ter Äfer kiváló műrész Húsvéti tolások Olyan színész, akinél gyakorta úgy érzi az ember: ezt, meg azt a szerepet egyenesen neki írták, például Dürren- tnatt Romulus császárét, a Li- liomfli Szellemfijét, Azdak bírót Brecht Kaukázusi krétaköréből. Játékának sajátos íze, arculata van. Különlegesen egyéni, mégsem „skatulya”- színész. A sajószentpéteri üveggyár egykori vasesztergályosának íia már hatesztendős korában színpadon volt: az elemi iskolában ő játszotta a tanító úr színdarabjának főszerepét. A sárospataki kollégiumban töltött nyolc esztendő alatt a diákönképzőkörben számlál- hatatlan szerepet kapott. Az érettségi után az ő családjukban is lezajlott az a dráma, amely csaknem minden művészpályára igyekvő fiatalembert elért: édesapja hallani sem akart a színészek mesterségéről, tisztes megélhetést, hivatalt szánt a fiának. De a tehetség felkelti és táplálja az elhivatottság érzését az ifjú művészjelöltekben. Néhány hónap múlva Pécsi Sándor rendezőasszisztens a Magyar Filmirodánál, s röviddel később alkalma nyílik, hogy bizonyítson: a Színiakadémián elsőéves korában már a végzősök darabjában kap szerepet, végigjátssza a főiskolás éveket, a háború után hónapokat tölt a sátoraljaújhelyi, majd a szombathelyi színtársulatnál, egy évadot Miskolcon, Egerben, s végül a budapesti Művész Színház színpadán 1946-ban elérkezik az első, országos visszhangot kiváltó siker. — Amikor felvételre jelent1- keztem Várkonyi Zoltánnál, a Művész Színház igazgatójánál, azzal fogadott, hogy inkább elbocsátana színészeket, mintfügét helyeztek el, és gyakran fedezték fel a tojást etruszk sírokban is. Olaszországban mohából készített fészekbe rejtették a húsvéti tojásokat, aztán eldugták, s a gyerekeket keresésükre küldték. Németországban is így kedveskedtek a szülők, de a fészekbe a tojásokra kitömött nyulat tettek. A hagyomány szerint „a nyúl márciusban megbolondul” — innen ered a mai csokoládé és cukorból készített nyúlfigurák története. LOCSOLNAK A LEGÉNYEK A palóc legények azoknál a házaknál, ahol meglocsoltak minden nőt, nyers tojást, szalonnát vagy sonkát kaptak. A húsvéthétfői locsolás szabadsága az első harangszóig tarthat, ezután már illetlenség locsolni. A FEKETE KAKAS Napjainkban történt, a húsvéti tojásgyűjtő kampányban, hogy a városból nemrégiben falura költözött orvos ifjú felesége meghívta egyik helybeli újdonsült ismerősét, és dicsekedve mutatta neki háztáji „tyúkfarmját”. A gyönyörű fehér fajtyúkok között egy fekete kakas sétálgatott. — De drága Marcsi! — kiáltott fel az ismerős —, azonnal dobja ki azt a fekete kakast, ha azt akarja, hogy tiszta fajtyúkjai legyenek! — Öh, ne féljen, gondoltam erre — hárította el mosolyogva a figyelmeztetést a falut addig sose látott asszonyka. — A kakast éjszakára mindig külön zárom a tyúkoktól! A HÉTFŐI LOCSOLÁS UTÁN Tökrészeg férfi dülöngél haza a langyos éjszakában az egész napi locsolás után a vidéki város főutcáján. Egyszerre csak megáll egy villanyóra előtt, majd odamegy egy levél- szekrényhez, előkotor a zsebéből egy húszfillérest, és bedobja. Aztán felnéz a villanyórára, és bosszúsan csóválja meg a fejét: — Na tessék! Már megint híztam három kilót! ÜNNEPI HANGULAT Békés egyetértésben pihen húsvéthétfőn délután a házaspár. Az ifjú férj párnát helyezett az ablakba, azon bámulja az utcán közlekedő, locsolás utáni talajvesztettség- ben közlekedő fiatalembereket. A csinos asszonyka kényelmes karosszék mélyén re- ' gényt olvas. Egyszerre meg- ! szólal: ; — Fiacskám, mi az az óriási ; csörömpölés az utcán? ! — Semmi, fiacskám, csak Jegy autó akart befordulni a J mellékutcába. ! — Na és? ! — Nem volt mellékutca. 5 A VILÁG LEGNAGYOBB HÚSVÉTI TOJÁSA ! Modern korunk mindenben ! keresi a világrekordot. A hús- 5 véti tojás sem kerülhette el i világrekorder sorsát. Ugyanis S minden eddigi rekord megdőlt ; a múlt héten. A világ eddigi 5 legnagyobb csokoládé tojását $ rendelte húsvétra egy Londonéban élő angol lord Fokváros- é ban élő menyasszonyának. A é nem mindennapi, világrekor- é der csokoládé tojás három mé- J tér magas és másfél méter át- Jmérőjű volt, s a szerelmes an- Jgol lord belsejével sem taka- J rékoskodott: színültig megtöl- 5 tötte a legfinomabb bonbonokkal, s $ Revesz Tibor hajdanában már szombaton befűtötték a búboskemencét, mert sütötték a húsvéti kalácsot. Húsvét vasárnapján az asztalra báránypecsenye került. A ház egyik sarkában a legényfiú ólompitykéket keresett régi mellényéről. Ezzel készült a férjhez adó leány ólomöntésre, amely „megmutatta, kicsoda lesz jövendőbelije”. TOJÁS ÉS NY ÜL A húsvéti tojás ajándékozásának több ezer éves a múltja. A rómaiak áprilisban ünnepelték a tojás ünnepét a Leda-hattyú tojásából életre kelt Castor és Pollux tiszteletére. Ezt az ünnepet átvette a keresztény papság is, mivel ilyenkor szorgalmasan tojtak a tyúkok, és így a papokat illető tizedadót a tojásokra is kiterjeszthették. Eleinte fehér tojást ajándékoztak egymásnak, csak később festették pirosra a tojást, az öröm színére. Egy időszámításunk utáni 320-ból származó sírban, Worms mellett piros tojást találtak. Régi palócföldi sírokban a fiatalon elhalt nők sírjában a halott sarka alatt ugyancsak találtak tojást. Te- losi sírokban a tojás mellett $ sem számok jelzik: arra em- ^ lékszünk, hogy az Aranysár- $ kány epizódalakját, a jómódú ^ boltost-éppoly remekül for- ^ málta, mint a Pénzhamisítók S főszerepét, a Sellő a pecsét- ^ gyűrűn Salgó őrnagyát épp | olyan tapintható közelségbe ^ hozta, mint a Kis Katalin há- ^ zassága tapasztalt, józan párt- ^ titkárát. & s Színpadi szerepei meg a $ filmszerepeknél is változató- ^ sabbak. Nem foglalkozása, ^ szenvedélye a színészet, s mégsem zaklatott lelkű em- ^ bér: talán azért, mert ez a ^ szenvedélyes szerelem sosem J reménytelen, Most, a „kiváló művész” ^ cím elnyerése alkalmával a | táviratok ellepik asztalát, ki- & emel közülük egyet és azt mu- ^ tatja meg büszkén: „Kitünte- ^ téséhez sok boldogságot kívá- ^ nunk. A sajószentpéteri föl-1 diek”. Zilahi Judit | sem hogy újakat vegyen fel. Valahogy mégis rábírtam, hogy meghallgasson, s ennek eredménye lett az azonnali szerződés Jean Anouilh Eury- diké-jében a vidéki színigazgató szerepére. Szép sikerem volt valóban, s ennél nagyobbat talán csak egy másik darab hozott: Girodeaux „Trójában nem volt háború”-ja, FELTÁMADÁS Keresztre szögezték. Feltámadt. „Nincsen itt, mert feltámadott” — mondta a keneteket vivő asszonyoknak az angyal. És folytatódik a mítosz. Megjelent az apostoloknak. Megmutatta sebeit a kétkedő Tamásnak. Aztán a meny- nyekbe szállt. Mítoszt írtam. Gyerekkoromban még hittem, hogy így volt. Barátomnak éreztem a kis Jézuskát — segítőmnek, jótevőmnek a keresztre feszített nagyot. Most mítoszt írok. Mítosz — legenda; történelmi, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti kategória. Tudom, hogy Attisz, Kis-Ázsia pogány természetistene ugyanúgy meghalt és feltámadt, mint a Názáreti. Tudom, hogy az óegyiptomi Ozirisz istent is megölték, de föltámadt — fekvő testéből kalászok sarjadtak. A Bibliát lapozgatom. Szeretném egyszer végigolvasni. Aztán újra és újra. Magáért a műért, a Bibliáért. Aztán két évezred művészeti alkotásaiért. Amelyek tele vannak a Biblia témáival, hasonlataival, alakjaival, példázataival. Mint ahogy nyelvünk számtalan fordulata, képe, hasonlata is a Bibliából sarjadt. Kálváriát jár. Mosom kezeimet. A négy evangélista megírta a legnagyobb emberi drámát. Megírta az örök emberi-társadalmi kulcshelyzetet. Az újért küzdők elbukását, s az újért küzdők, de inkább az ügy győzelmét, feltámadását. S itt nem Jézus személye a döntő. Élt? Nem élt? Élhetett. De nem az, akit megírtak. Nem úgy, ahogy megírták. Élhetett és minden bizonnyal élt egy Jézus nevű férfi, aki annyi volt, vagy több volt, mint a korabeli lázadók. Aztán erre a már keresztre feszített emberre felrakták mindazt a legendát, programot és vágyat, ami Isten fiává, s kereszténység Mesterévé tette. Felrakták azokat a tulajdonságokat, hagyományokat, amiket az Ószövetség előirt, s amelyek a zsidóságon kívül is éltek a korabeli vallási elképzelésekben. Golgota. Koponyák hegye. Kivégeztek egy embert — sok ilyen embert kivégeztek akkor—, aki abban a korban, az akkori viszonyok között újat és haladót hirdetett. A program azóta régen elévült. De akkor, abban a korban forradalom programja volt; akkor, abban a korban egy elnyomott és meghódított nép előtt tárt fel új lehetőségeket. Ezért szép a feltámadás. Benne van a természet megújulása. És benne van — magasabb szinten, s nemcsak ismétlődést, hanem előbbre lépést is jelentve — a társadalom megújulása. Benne van az emberiség jobbik felének a hite, hogy azt, ami előre mutat — bármit is tesznek ellene — nem lehet elpusztítani. Murányi József Könyvek a bálban A bál — bál mindenütt. Sémái vannak, uralkodó törvényei ... A mennyezet alatt színes papírszalagok lengedeznek, a oárok hol teljesen ösz- szetapadnak, mint a birkózók, hol szétválnak, mintha megunták volna egymást. Ha szünet van. rohannak a büfébe, vagy megbújnak valamelyik sarokban. 0 Tűnődésemből arra riadok, hogy a zene elhallgatott. A zongora elé, a színpadra, könyvekkel megpakolt kis asztalkát helyeznek, s egy, az átlagosnál valamivel alacsonyabb termetű férfi, csendet intve, felemeli a kezét: — Kedves bálozó közönség, megkezdjük a könyvsorsolást! Közelebb furakszom. Takaros kislányt invitálnak az asztalka mellé a parketten toporgó sokadalom közül, aki, mielőtt felmegy, ideges mozdulatokkal némiképp rendbe szedi csapzott haját, körülöttem meg, itt is, ott is, kicsi cédulácskákat húznak elő a zsebükből egyesek. A takaros kislány az eléje tartott dobozba nyúl. — Az enyémet, Juli! — kiabálják nevetve, nyújtózkodva ismerősei.^. # Mellettem egy nyurga fiú Isaac Asimov amerikai író „Gyilkosság az űrvárosban” című könyvét lobogtatja. — A jövő évezred krimije — olvassa a fülszöveget szőke hajú, nagy szemű táncospárjának, aki ellágyulva a vállára hajol. — Két forintot a kutyának is megér, s ráadásul ; én marhául szeretem a sifi- : két. A leányka szégyenlősen be- I vallja, nem tudja, mi az a sifi. — Hát tudományos-fantasz- : tikus regény! — kérkedik a - fiatalember. i — Ugye, majd nekem is : kölcsönadod — duruzsol a i leány. i — Tessék, tiéd az elsőség. ; Legalább egyszer még bizto- I san találkozunk, amikor visz- i szahozod. A leányka tekintetéből fél- I reérthetetlenül kiolvasható, hogy ez a biztosíték teljesen felesleges. A lecsupaszított kis asztalt elviszik. A zenészek ismét elfoglalják helyüket. Folytató^ dik a báL & Sikerül elcsípnem a közjáték rendezőjét. A fal mellé húzódom vele. — Czine László a nevem — mutatkozik be. — Ügyelő vagyok itt, a nagykátai művelődési házban, és mellesleg terjesztője a Kossuth Könyvkiadó kiadványainak. — Tetszett, amit csinált — mondom neki. Szerényen elmosolyodik: — Ebben az évben már több ezer forint értékű könyvet adtam el így. A nagyobb rendezvényeken és a szombat-vasárnapi össztáncokon mindig kaphatók kétforintos tombolajegyek. Az összegyűlt összeg teljes értékében könyveket sorsolok ki. Általában 150— 200 jegy fogy el egy-egy alkalommal. — Üdvös lenne ezt az ötletet megyeszerte megvalósítani — lelkendezem, — Azt hiszem, nincs semmi akadálya. Ha itt bevált, bizonyára beválik másutt is. Persze, hamarosan rendszeres könyvárusításra is áttérek, szervezett propagandával, író—olvasó találkozók rendezésével, vitaestekkel... Felkapjuk a fejünket. — Laci bácsi, legközelebb úgy csinálja, hogy én is nyerjek! — integetett egy szvin- gelő . fiatalasszony. Partnere nagyot pefdít rajta, hogy a ritmusba, melyből kizökkentek, visszataláljanak. Polgár István melyben én mondtam el az árbockosárban ülő, névtelen, becsapott és kisemmizett hajós háborúellenes monológját. A változatos szerepeket kínáló két művész színházi év után, 1948 nyarán Pécsi ; Sándort áthívták a Madách i Színházhoz. Ott van azóta is, í immár húsz esztendeje. ] Ugyanekkor indult el a Tál- í palatnyi földdel filmkarrierje i is, mely hamarosan a magas- : ba ívelt: máig egyik legemlé- i kezetesebb alakítása a vász- | non a Különös házasság Med- j ve doktora, s ennél is jelen- i tősebb az „Erkel” címszerepe, | melyért 1953-ban, harminc- j éves korában Kossuth-dí jat; kapott. Filmszerepeinek szá- j mát maga se tudja már, csak i úgy, mint színpadi alakítá- j saiét, s e gazdag pálya álló- j másait a mi emlékezetünkben: vesztette el a fejét, s ha kellett, a vezérrel is nyugodtan leáll vitatkozni, a Bódi felhördülését követő csöndet kihasználva, azt mondta: — A szennyest egyszer úgyis ki kell teregetni! Hát nem? Ügy néztek rá, mint aki megbolondult. Jó viccei vannak. Könnyű neki. Tele a fiókja kormánykitüntetésekkel, első számú szaktekintélynek számít, könyvei kötelező egyetemi tananyagok. Fényes, kerek képén ártatlanságot mímelő mosollyal,'megtoldotta: — Végeredményben itt mindenki-mindenkor megmondta a véleményét, sok újat úgysem hallhatunk, hát nem? Tátrai, csal: hogy szabaduljon a Bódival alig kezdett szópárbajtól, Fényes felé fordult: — Kérlek, ne tréfálj, itt halálosan Komoly dologról van szó. Fényes, pocakján eligazítva a zakót, fölnevetett, a kövérek göcögő hangján: — Ugyan már, Jóska! Pont az fáj neked, hogy Bódi vadászik? Ez legyen a legnagyobb disznóság ennél a vállalatnál! Ha meg nem ez, akkor beszéljünk, ami — igen! T átrai még mindig állt, nagyon szerencsétlenül nézett ki, látszott, le is ülne, el is indulna, de képtelen dönteni. Fényes, aki megingathatatlannak tűnt, átvette a hatalmat: — Szóval, kék kaktusz. Varázsital? És erre, te, Jóska, a vadászattal jössz? Édes öregem, drága Tátrai elvtárs, hát miért nem azzal jössz elő, hogy amikor a központban hatvanmillióért építettek egy üvegcsodát, akkor nálad az emberek egy része még vödörből, meg lavórból mosdik? Hát miért nem erről beszélsz? Bódi erőtlen kísérletet tett, hogy visszavegye a szót. Fényes úgy intett neki, ahogy legyet hessent sl az ember. Folytatta: — Pedig azt is igazgatósági ülésen döntöttük el! Egy szót sem szóltál! Jeklik Gyuri meg én kárál- tunk, holott nem nekünk dukált volna a pénz, hanem neked! Akkor meg most rn?t akarsz? Bódi vadászik? Na és? Ez a legnagyobb bajod Bódival? Itt mindenki mindenről tud, de csak a tizedéről beszél. Ez a baj. A színház, édes öregem! Hogy valahol önmagunkat veszítettük el, mert magamat sem tartom kivételnek. Beleegyezünk olyasmibe, ami ellen berzenkedik az eszünk, a szívünk: de hát: „ha a vezér akarja”, „ha Bódi elvtárs úgy gondolja...” Szavazunk, s odahaza káromkodunk. Itt mi vagyunk a jól fésült 'igazgató elvtársak, meg vezérhelyettesek, meg gazdasági tanácsadók, kiemelt személyi fizetéssel, odahaza meg visz- szavedlünk asztaltcsapkodó főnökökké, akik a lenyelt mérgüket a máguk szerencsétlen emberein töltik ki. Hát ez a ronda benne. Többek között. A túl nagy simaságunk. Az. okos1 águnk. Belül meg ágáló emberkék vagyunk, íe vigyázunk arra, nehogy túl hangosan ágáljon ez az emberke, mert akkor kénytelenéi« lennénk odafigyelni rá, s hová lenne úgy ; kényelmünk, a lelki biztonságunk, a langy meleg? Hová lenne az a ronda okoskodás hogy amíg én jó vagyok a vezérnél, s amíg £ gyár valami nagy disznóságot nem csinál, addig igazgató leszek? Na, mindegy. Ha köz tünk, felnőtt emberek között ilyesmiről kel beszélni, mert mindez nem természetes, hozhatják ide dézsastzám a kék kaktusz levét, akkor sem lesz semmi... Ez a kék kaktusz különben egy kedves indián legenda, annyi iga: belőle, hogy valóban a toltékoktól származik Mármint a legenda. A varázsital maga, kedves turista-becsapás. Nem túl borsos áron adnak egy üvegcsével. Alkoholos növénypárlat Hatása semmi. Hoztak már nekem is. E lhallgatott. Megint megrángatta a pocak ján félrecsúszott zakót, türelmetlen moz dulatokka! előhúzott egy szivart, s rágyújtott Csönd volt. Tátrai leült. Bódi, hogy valamelyest visszaszerezze meg tépázott erkölcsi súlyát, a maga órmótlai módján, kedélyeskedni kezdett: — Gyerekek hát egy kis marhaság volt az egész. Ki gondolta, hogy ennyire komolyan veszitek? Menyhárt készségesen vihogott: — He., he... Még majd kedvet kapok egy konyak ra... Fényes úgy nézett rá, mint aki ölni készül de Menyhárt Bódira függesztette a tekintetét Tátrai nagy lendülettel csapta le széke mellé a szőnyegre a táskáját, s úgy mondta: — A fene ebbe az egészbe. Ilyen hülyeségekkel előjönni, mégha április elseje lenne...! Jeklik mohón nyelte a kristályvizet, újr; töltötte -a poharát, azt is lehajtotta. Csak azután fordult Menyhárthoz: — A Fényes Laci azért bedöntötte, nem? Legalább Bódi bele kóstolt egy kicsit, mi is a lényeg?! Menyhári megrovóan nézett rá: — Bolond vagy? Ne add a bankot! Sáros itt mindenki, akkor meg minek ugráljon? Jeklik akart mondani valamit, de azután bólintott. Végeredményben Menyhárt .mindig jól egyensúlyozott, különben is, a vezér mindig őket emlegeti példaként, mint akik... Az más tészta, hogy é többiek azt kapják, csak, amit Menyhártéi lefölöztek. Erről is beszélni kellene már egyszer ... Az asztal túlsó oldalán a kopasz égimeszelő Gyapjas fölrikkantott: — Jó kis marhaság volt ez, te Bódi! Erre inni kellene, hallod-e? — Igyunk — mondta Bódi, s egyszeriben úgy érezte, hogy helyreállt a rend. A tanácstermet a poharakba csorgó ital hangja töltötte be. Bódi fölemelte a poharát, s körbelen- dí tette: — Egészségetekre! Ügy ittak, mint akik hisznek abban, hogy két korttyal tüzet olthatnak el.
