Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-13 / 87. szám
FEST MEGYEI i'JCírlav 1968. ÁPRILIS 13., SZOMBAT Jó évet ígérnek a tervek Kiesett kétmillió — mégsem csökkent a jövedelem POGÁNY Tsz-arborétum A Pécs és Harkány közötti útvonal mentén új arborétumot telepítettek a pogányi szövetkezeti gazdák. Ez az ország első termelőszövetkezeti arborétuma. A gazdaság központjában három holdon ültették el a különböző ritka fákat és cserjéket, s ehhez kétholdas rózsaliget csatlakozik. Drégelypalánkon Ez idén is megrendezik az országos bogyósgyümölcs kiállítást és versenyt június 24—31-ig. Tavaly Vácott tartották és Pest megye málnát, szamócát, ribiszkét, egrest termelő közös gazdaságai nagy sikerrel vettek részt benne, sok díjazást értek el. Ebben az esztendőben az ország bogyósgyümölcs termelőit a Nógrád*megyei Drégely- palánk látja vendégül. Megyénk tsz-ei, tszcs-i és szakcsoportjai nagy számban neveznek be a kiállításra és legtöbben új fajtákkal indulnak a versenyben. Az üdülési főszezon előtt Ütközet" beutalóért - A vállalatok kezdeményeznek — Izennyo'cezren külföldre Néhány hónap választ el az ; Az állam és a szakszervezet Hatvannyolc vietnami fiatal tanulja a gyógyszeripari szakmát a Chinoin Gyárban. A hároméves gyógyszeripari szakiskola elvégzése után hazájukba visszatérve gyógyszeripari szakmunkásokként dolgoznak majd. Szentendre—Vác—Budapest 68 milliós csatornázási program Vácott értekezett a közmű- vesítők magas szintű tanácsa. Márciusban Szentendre volt az egész napos megbeszélés színhelye; most Vácott jöttek össze az érdekeltek. Ott volta megyei tervosztály, a beruházási iroda, a Dunamenti Vizes Csatornaművek, a vízügyi építővállalat és a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője, képviselője. Nagy Miklós országgyűlési képviselő, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Elmondotta, hogy a most már havonkénti pontossággal megtartott értekezések célja: úgy összehangolni az építtetők és kivitelezők munkáját^ hogy a szentendrei építkezés 1969-es és a váci 1970-es befejezési határideje biztosítva legyen. Vácott 38, Szentendrén 30 millióért csatornáznak, illetve építenek derítőtelepet. Tervet, anyagszállítást, alvállalkozó-munkát kell egybehangolni, hogy határidőre meglegyen a közművesítés. A váci derítőtelep talaj- egyengetési munkáját szkrő- perrel végzik. Megoldották a hatalmas beton tömbszekrény földbe süllyesztésének technológiáját is. A tervek szerint május elseje után elkezdik a Lenin úton a csatornázási munkákat. A forgalmat vagy fél oldalra irányítják, vagy átterelik teljesen a Köztársaság út—Mártírok útja vonalára, Az üzembe helyezés szakaszonként történik, vagyis nem kell megvárni a teljes elkészülést, akár százméterenként is átadhatják a forgalomnak. A ligeti részen elkészült a főgyűjtő második ága, és a nyomáspróba kitűnően sikerült. A Földvári téri Elkészült a főgyűjtő második ága Májusban a Lenin úton kezdik lakótelepen is az épületek felhúzásával párhuzamosan halad a közművesítés. A tanácskozás részvevői meghatározták a következő' négy hét feladatait. A májusi megbeszélést a vízügyi építővállalat budapesti központjában tartják. (P. r.) üdülési főidénytől. Érthető tehát, hogy megélénkül az érdeklődés az üdülési lehetőségek iránt. Ezekről beszélgettünk a SZOT illetékeseivel. — A fő üdülő idényig még hátralevő időt arra használjuk fel, hogy maximálisan felkészüljünk a döntő nyári „ütközetre” — mondta Bölcsföldi Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdülési főigazgatóságának szervezési főosztályvezetője. Bár furcsán hangzik az „ütközet” szó, mégis igaz. Hiszen legtöbben a 2—3 kánikulai hónapban akarjuk kivenni a szabadságot s a beutalókért elsöprő rohamot indítunk a szakszervezeti üdülési felelősök ellen. — Hazánkban egész esztendőben tart az üdültetés, összesen 246 üdülő áll a szervezett dolgozók rendelkezésére — folytatja a főosztály- vezető. — Amikor valameny- nyiben teljes az üzem, tehát a főidényben, 14 ezren élvezhetik az üdülésit egy turnusban. A nyári idényüdülők, amikor tavaly elbúcsáztatták az utolsó vendégeket, azonnal fogadták a tatarozóbrigádokat. Egész télen megfeszített munka folyt. Lassan végére érünk a felújításoknak és otthonossá tesszük az üdülőket — Ebben az esztendőben hány szakszervezeti tag üdülhet? — Még csak előzetes adatok állnak rendelkezésre. Eszerint kétszázharmincezer felnőtt dolgozó és ötvenezer gyermek kaphat idén beutalót. Ez a szám 10 ezerrel több, mint az elmúlt évben, de ha figyelembe vesszük, hogy 1967-ben mintegy 50—60 ezerrel emelkedett a szervezett dolgozók száma, akkor ez is meglehetősen kevés. Különösen családos és gyermeküdültetés iránt fokozódik az érdeklődés. Ezért szükséges lenne új üdülők építése. — Van is sok ilyen kezdeményezés — teszi hozzá Bessenyei József főoszitály- vezető-helyettes. — A vállalatok önállóan is építkeznek, illetve bérelnek üdültetési célra épületeket. így saját erőből és a SZOT-üdültefés keretében összesen mintegy félmillió dolgozót juttathatunk kedvezményes pihenéshez. — Mennyit fizet a beutalt? — A teljes költségnek mindössze 25 százalékát téríti meg. vállalja magára a költség 75 százalékát. — Milyen üdülési lehetőségek lesznek az idén? — Hazánk legszebb tájai várják a beutaltakat. S ezenkívül az idén 18 ezren utazhatnak kedvezményes külföldi üdülésire. A legszebb szovjet, NDK, lengyel, jugoszláv, bolgár, osztrák, cseh vidékekre kaphatnak beutalót. — Végezetül a beutalók elosztásáról? — Ez az idén még fontosabb, mint eddig volt. Differenciáltan kell elosztani a beutalójegyeket. Feltétlen előnyben kell részesíteni azokat a dolgozókat, akik kitűnnek a munkában. A Szak- szervezeti Tanács elnöksége határozatot hozott, hogy egymást követő esztendőben ugyanazon dolgozó nem kaphat a fő idényben beutalójegyet. Ezzel az intézkedéssel még igazságosabbá akarjuk tenni a beutalójegyek elosztását — fejezte be Bölcsföldi Tibor. R. I. Szünőben a külföldi áruk imádata Versenyképesek a hazai gyártmányok IÁ JOGA TÁS £GY ELEKTROMOS S2AKÜZLETBEH — Azt hiszem, elsősorban az új mechanizmusnak köszönhetjük, hogy a jó minőségű, külföldön is keresett magyar áruk mellett, egyre több külföldi iparcikk kerül a boltokba — mondja Szarvas Mihály, a nagykőrösi KERAVILL-bolt vezetője. — Tessék nézni! Kínálunk szép lengyel televíziót, szovjet táskarádiót, porszívót, holland Philips-árukat, nyugatnémet villanyborotvákat és nagy választékban bolgár rádiókészülékeket. Éveken át bizony a külföldi áruk csak maszek piacon kerültek forgalomba. Egy idő óta ez a helyzet megszűnt. A kirakatban és a bolt polcán békésen megférnek egymás mellett a magyar és külföldi cikkeik és semmi szükség arra, hogy a vevő bizalmasan suttogva kérje a külföldi árut. — És van még egy alapvető különbség! — mondja a boltvezető. — Nálunk ezek a cikkek legális áron kerülnek forgalomba. A nyugatnémet villanyborotva például 980 forint. Ami szintén fontos szempont, mi garancialevelet mellékelünk az áruhoz. Ha valaki éppen Philips kávéőrlőt akar, adjuk szívesen, minden protekció nélkül. — A magyar áruk hogyan bírják a versenyt? — A magyar áru olcsóbb, jó és állja a versenyt. Azt én is mondhatnám, hogy nem a külföldi áruk konkurrál- nak a magyarral, hanem éppen fordítva. Nézzük a példát. A lengyel gyártmányú Tozpáz televízió tetszetős, jó gép. Állítom, hogy világviszonylatban is megállja a helyét. Olcsóbb is, mint a magyar. Ennek ellenére legalább tíz magyar televíziót csomagolunk be, amíg egy Topázt. Jó a holland Philips kávéőrlő, szép a formája. Azt sem mondhatom, hogy sokkal drágább, mint magyar gyártmányú cimborája. Ennek ellenére az eladási arány egy a húszhoz. — Magyarázat? — A külföldi áruk iránti imádat, azért, mert korlátlanul kaphatók, erősen szűnőben van, — rossi — Narancsvirág A szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének egyik nagy üvegházát elözönlötték a méhek. A szellőzőnyíláson hatoltak be, s a virágzó narancsfát lepték el. Több mint félezer szirom nyílik a délszaki fán és kellemes illata még az üvegházon kívül is érzik. TORZ TÜKÖR — Hát a szerelmest? — Azt nem... Hagytam elmenni. Gyors léptekkel igyekezett a kocsi felé. Nem nézett hátra. Az apjávál bementek a kocsmába. Azóta nem tudok szabadulni tőle. Azon gondolkozom, hogy a foglalkozás találta meg a neki megfelelő embert, vagy a környezet, a munkája és a körülmények tették-e ilyenné? Minden bizonnyal az utóbbi igaz, és amennyiben hiszünk a környezet emberformáló hatásában, talán így is kell ennek lennie. A jó sintér nem sajnálhatja meg a kóbor ebet. kegyetlen munkafeltétel, de azt hiszem, nem lehet rajta változtatni. De vajon a többi? Az honnan jön? Mit lehet azon érteni, hogy csak a magyarokat szereti? Egyáltalán, honnan hallotta, hogy aki nem magyar, azt utálni kell? Ez nem a foglalkozásból ered. Messze ágaznak ezek a tudati hajszálgyökerek, és ilyen véleményeket másutt is hall az ember. A megdöbbentő legfeljebb ez az egyszerű, minden „tudományos” körmön- fontságtól mentes tőmondatokba szorított nyíltság. Neki ugyanis nem kell alakoskod- nia. Az emberek közül kitaszítva, emberroncs apjával él ez a gyerek, acsarog a világra, és mint egy torz tükörben, benne láttam meg az emberiség nemtelen indulatait. Nagyon sajnálom őt — és borzongok tőle ... ősz Ferenc kútba. Mostanában nincs sok dög. — Honnan tudják, hogy hol van elhullott állat? — Bejelentik ... Csak a cigányok nem jelentik be. Tőlük úgy kell elszedni... Utálom a cigányokat. — Miért? — Csak! Mert utálom őket. — Még kit utál? — A zsidókat! — Ismer zsidó embert? — Nem... . — Akkor miért utálja őket? — Nem tudom. Utálom őket. — Kit szeret? — A magyarokat... Meg apát. — És az édesanyját? — Azt nem ... Otthagyott. Elvitte a pénzünket. — Mit csinálnak a pénzzel? — Most vettünk tíz malacot Azt hizlaljuk. — Mivel? — Ami van ... — Szokott inni? — Igen ... Bort meg sört. — Mennyit? — Fél litert... de ezt nem lehet pontosan tudni. BESZÉLGETÉS közben egyre gyakrabban nézeget a kocsma felé. Ott áll a bejárat előtt kocsijuk két gebével. A kocsi mellett az apja. Nem jön hozzánk, de egyfolytában néz. A fiú türelmetlen, menne már. — Ha szabad ideje van, mit szeret csinálni? — Bemegyek Pestre ... moziba. — Milyen filmet szeret? — A jó bunyósat. — Hurokkal? — Azzal... — És aztán? — Három napig tartjuk őket, aztán megölöm... — Hogyan? — Felakasztom őket... — Miért nem méreggel? — így egyszerűbb. Három perc alatt mégdöglenek ... Meg aztán így szeretem ... — Soha nem sajnált még meg kutyát ? Nem történt meg, hogy egyet elengedett volna? öntudatosan, büszkén felel: — Nem! — Vannak barátai? Kék szeme hidegen csillog. Kihagyja a kérdést, hallgat. — Nem hiányzik a társaság? Nem érzi, hogy esetleg lenézik? — Nem érdekel... — Nem gondolt még arra, hogy más foglalkozást kellene választania? — Nem... Jó ez! — Udvarol valakinek? — Van egy lány... Pesterzsébeten lakik. 17 éves és a tsz-ben dolgozik. — ö még nem szólt a foglalkozása miatt? — Nem ... MEGBORZONGOK, ahogy a rebbenéstelen szemekbe nézek. Inkább a munkájáról kérdezem. — A mi dolgunk a dögök összeszedése. Bevisszük a dögis viseli, egyik állami tébolyda örök lakója. Az öreget ma már csak ez a fiú köti a valósághoz, ölelgeti, érthetetlen indulatszavakat nyög, és hull a könnye. A fiú vörös lesz, nem tudom, a szégyentől, a kelletlenségtől vagy valami érzelemtől. Ahogy elnézem ezt a furcsa két embert, arra gondolok, hogy Balzac meg Zola írt ilyenekről. A középkort lerázó korai kapitalizmus Párizsa termett ilyen figurákat... Csakhogy ezek ma élnek, Pestől húsz kilométerre. Bűzös rongyaikon nem csodálkozom. Ez a foglalkozással jár, mert „maszekben” a kóbor ebek és elhullott állatok összegyűjtése mellett a község árnyékszékeinek tisztítását is vállalják. Ezt is a tanácson mesélik: jövedelmük több ezer forintra rúg. AZ ÖREGGEL tervezett beszélgetésből így nem lett semmi. de érdekelni kezdett a fiú. — Elhatározott szándéka, hogy folytatja az apja foglalkozását? — Igen — hangzik a válasz. Ügy látom, csodálkozik a kérdésen. — Mennyi iskolája van? — Három osztály... — Mi a dolga? — Először is a kutyák ... Azokat kell összeszedni. CSAK A NAIV széplelkek fanyalognak, ha találkoznak az élet szükségszerű borzalmaival. Nem is ezért kerestem meg az öreget. Inkább a kíváncsiság vonzott hozzá ebbe a Pest környéki faluba. Azl mesélték róla, hogy a háború előtt hóhér volt, majd a fel- szabadulás után sintérré szelídült. Az igazságot a községi tanácson tudtam meg. Az öreg világéletében gyepmester voll — a hivatalos nyelv ugyanis szemérmesen így nevezi a sintért. Az \^szont igaz, hogy a háború utolsó éveiben, amikor a gyűjtőfogház hivatásos ítéletvégrehajtója nem győzte a sok „munkát”, néhány gyepmestert — köztük az én emberemet is — behívták segíteni. Micsoda vérlázító cinizmus ... Nekem ez a kép is sokat elmond a fasizmusról: sintérek segítettek a hóhérnak... Az öreggel azonban nem lehet szót érteni. Három évvel ezelőtt szélütés érte, száján csak artikulátlan hangok gur- guláznak. És részeg is. Hivatalát már nem ő viseli. Utóda a fia lett. A fiú ábrándos kék szemű, fehér arcú emberke, még nincs 18 éves. Az anyja elhagyta őket. Különben sem volt az öreg törvényes felesége. Aki az öreg nevét még ma
