Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

1068. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK FESJ MEGYEI K^Círíap 3 Egy lábból, kétszer? Képtelenség ugye: egy lábbal kétszer egymásután lépni, a másikkal meg egyszer sem. A hasonlatot, éppen az éles lát- tatás érdekében, műszakiak említették, akikkel az Ipari Szerelvény és Gépgyárban be­szélgettem. Arról szóltak, hogy élénk és sokoldalú vita volt és van soraik között arról, vajon a távlati fejlesztés, vagy a konkrét gyártás- és gyárt­mányfejlesztés élvezzen-e el­sőbbséget? Nyugodtan bővíthetjük a kört: nemcsak az Ipari Szerel­vény és Gépgyárban, hanem másutt is gond, vitatéma ez. Az új mechanizmus élesebben meghúzta a vonalat az érde­mes, nem érdemes között, vi­lágosabbá tette, illetve teszi, mi az, ami kifizetődik, s mi az, ami nem. Ahogy az Ipari Szerelvény és Gépgyárban, úgy másutt sem arról van szó, hogy a távlati fejlesztést egész egyszerűen kipipálnák, s csak­is a közvetlen holnapra for­dítanák teljes figyelmüket. Aki a holnaputánra nem gondol, az a holnapot is kockáztatja. Még­is, helyes felismerés az, hogy a konkrét és a távlati fejlesz­tés arányai az új helyzetben módosulnak: a távlati fejlesz­téshez elsősorban a konkrét gyártás- és gyártmányfejleszté­si munka teremti meg az ala­pokat, majd a távlati fejlesztés visszahat ezekre az alapokra, s így jutnak előbbre. A gyártás- és gyártmányfej­lesztésben a legutóbbi két esz­tendőben az Ipari Szerelvény és Gépgyár a korábbiakhoz mérten összehasonlíthatatlanul jobb eredményeket ért el. Több olyan termékkel léphet­tek piacra — elsősorban zo­máncozott szelepeik —, melyek valóban korszerűek, mégis, jo­gos az a vélekedés a műsza­kiak nagyobb részénél, hogy többre képesek. Ehhez lenne szükség arra, hogy létszámban, s egyéb feltételekben is átcso­portosítsanak, azaz erősítsék a konkrét fejlesztői tevékeny­séget. Egészségesebb arányok­ról van szó, a rendelkezésre ál­ló szellemi energiák koncent­ráltabb, céltudatosabb kama­toztatásáról. Az ilyesfajta, „szellemi tőké­ben” való gondolkozás új vo­nás az üzemekben. Tagadha­tatlan, hogy az új mechaniz­mus következménye ez. Eddig ugyanis nehezen, vagy alig volt mérhető, a fejlesztői mun­kát a piac mennyire értékeli. Most azonban a piac állítja ki a bizonyítványt: hiába fejleszt­getnek valahol olyasmit, ami a piacon i>em kell, tebát ,a. bele­ölt energiák is kárbavesznek. Olyan fejlesztői szervezetet kell tehát kialakítani — s nem véletlen, hogy éppen a kom­munista műszakiak a szószólói ennek az Ipari Szerelvény és Gépgyárban —, mely képes a gyors és rugalmas átállásokra, a piac jelezte követelmények teljesítésére. És ugyanakkor: a fejlesztői szervezet „hátorszá­ga” a távlati fejlesztésen dol­gozók csoportja. Az egészséges arányok ke­resése pozitív folyamat az üzemekben. Okos felismerése annak, hogy az „egy lábbal, kétszer” ugrá’áshoz vezet, míg a mindkét lábbal egy-egy lé­pés megtevése ritmusos, egyen­letes. tebát biztos haladást eredményez. M. O. KOMÁMASSZONY, HOL AZ — ORSÓ? Két levél fekszik az aszta­lon. Mindkettőn ugyanannak a vállalatnak a nyomtatott fejléce, bélyegzője, csak éppen az aláírások nem egyeznek. Az egyik levél arról értesíti a Forte fotokémiai ipart, hogy kapacitás hiányában nem tel­jesíthetik a megrendelést, a másik pedig azt közli, hogy mint régi partnertől, több megrendelést várnak, már csak azért is, mert a kínált termiek egy részének ára tetemesen csökkent. A két, el­lentétes tartalmú levél feladó­ja a Hungária Műanyag feldol­gozó Vállalat. KÉNYSZER NÉLKÜL A gazdaságirányítás új rendszere — s még korábban a szállítási szerződések új rendszere — azt jelenti, hogy a vállalatok egymás közötti kapcsolatában a kényszer­kötelezettséget a kétoldalú megállapodások váltották fel. Helyes és jó intézkedés ez, még akkor is, ha pillanatnyi­lag sok bajjal-gonddal jár. Lenyó László, a gyár igazgató­ja: — Nem az a baj, hogy vi­táink vannak, hanem hogy ezeknek a vitáknak egy része nem vezet semmire: zsákutcá­ba jut az ügy, s nem előre. A 6x9-es filmorsókra, ahogy korábban, most is föladták a megrendelést a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalatnak. (A vállalat debreceni gyáregy­sége szállítja ezt.) Rövidesen megkapták a választ: vállal­ják az igényelt mennyiség kétharmadának gyártását. In­dok: kapacitás hiánya. Eddig volt kapacitás, éppen most, amikor új gyáregységet he­lyeztek üzembe, nincsen — joggal méltatlankodnak így a váciak. Megkezdődtek a hosz- szú viták, tárgyalások. Végül is — a Forte számára azért is jelentős a dolog, mert a 6x9- es -filmek többsége exportra kerül — a Hungária nem kö­telező erővel, ígéretet tett to­vábbi kétszázezer orsó esetle­ges szállítására. Háromszáz- ezer darab orsó gyártására azonban még ma sincs semmi remény! (Most Solymárral, a Pest megyei Műanyagipari Vállalattal próbálkoznak, bár nem értik: a Hungária miért zárkózik el, amikor évről év­re azonos termékről, s igen nagy mennyiségről van szó?) MI AZ ÜZLET? Az eddigi tapasztalatok kö­zött természetesen sok a pozi­POLICHOR ♦ Kétféle levél jött ♦ Importból olcsóbb ♦ Olykor zsákutca A Polimer Ktsz a közeljövőben egy új típusú magnetofon­szalagot hoz forgalomba. A Polichor nevű hosszan játszó szalag 360 méter lesz, s különösen a nagy művek vissza­játszására használják magánosok és zenei egyesületek egyaránt. A kísérleti gyártást megkezdték. A tapasztalatok szerint sokkal jobb elektro-akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a korábbiak. tiv is. Jóval egyszerűbb lett az anyagbeszerzéssel, rendeléssel összefüggő adminisztráció, a gyártóvállalatok egy része igyekszik az ún. ad hoc ren­delhető termékek körét jelen­tősen bővíteni (tehát amikor azonnal, előzetes megrendelés nélkül, raktárról szállítanak), de igen ellentmondásos az a kép, melyet egy-egy új termék gyártatása esetén láthatnak a váciak. Helédi Ferenc, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője: — Régi partnerei va­gyunk jónéhány vállalatnak, s termékeink jellegéből követke­zően hagyományosan sokat rendelünk. Mégis, sokszor nem értjük, miért nem üzlet az, amit kínálunk? Szükségünk lenne például a 2x8 mm-es amatőrfilmekhez műanyag or­sóra és dobozra; a tekercsfil­mek trópusi csomagolásához szükséges alumíniumfóliát mű­anyaggal szeretnénk fölválta­ni, mert korszerűbb; a 6x9-es tekercsfilmorsót is korszerűsí­teni szerettük volna. Ajánlatot tettünk mindezekre a Hungá­riának, s nem kötöttük meg magunkat az ár kérdésében sem. Mégis, tovább nem jutot­tunk, mint hogy „tárgyalunk”. A rendelések elvállalásáról szó sincsen. Nálunk közben je­lentős exportszállítások kerül­hetnek veszélybe, mert a film ugyan megvan, de nincs orsó, melyre kiszereljük ... Valóban elgondolkoztató: mi az üzlet, ba nem a milliós da­rabszámú, évek óta gyártott, tehát felszerszámozásban, gyár­tási dokumentációban, s nem utolsósorban gyártási tapaszta­latban teljes egészében „be­lőtt” termék? A válasszal, hogy „gépi kapacitás hiányá­ban”, aligha tudnak bármit kezdeni a Forte-ban! INKÁBB külföldről Elgondolkoztató ez, már csak a következő példa miatt is. Jelentősen megnőtt a 4x6V2-es film iránti kereslet a külföldi piacokon. A Forte az Elzett Fémlemezipari Műveknél, ahol az orsó eddig is készült, közölte a megnövekedett igé­nyeket. Rövidesen meg is kap­ták a választ. Gyártják min­den mennyiségben, ám szem­ben az 1967-es százdarabon­kénti 68 forintos ár helyett — 103 forintért... ! Mivel több százezer orsóról van szó, a Forte nem fogadta el a jelen­tős árkülönbözetet, az Elzett válasza azonban az volt: vál­toztatni nem tud, nem is akar az áron. A Forte erre sztorní­rozta a megrendelést, s kül­földi kapcsolatait mozgósította. Kiderült, hogy nyugatnémet importból jobb minőségű orsót szerezhetnek be, bruttó áron (tehát amiben már minden, az üzletszerző jutaléka is benne van), 69 forintért száz dara­bot ... A jobb tehát olcsóbb, mégis elgondolkoztató: meg­oldás-e, hogy ilyen egyszerű fémtömegcikket importból kell beszerezni; indokolt-e, hogy a hazad, rosszabb minőségű ter­méket ötven százalékkal drá­gábban kínálják? A Forte számára nagy köny- nyebbség, hogy igen jók kül­kereskedelmi kapcsolatai, s ha már nagyon szorul a kapca, akkor ezek segítségével szaba­dul szorongatott helyzetéből. A gyár vezetői a fenntartás nélküli elismerés hangján szóltak a Chemolimpex, a Lignimpex, a Medimpex, s más, velük együtt dolgozó külkereskedelmi vállalatok munkájáról. Ezek, a külkeres­kedelmi kapcsolatok segítettek abban is, hogy például a sűrű főfájást okozó vegytiszta gli­cerin ügyét — ugyancsak im­porttal — megoldják. Az Or­szágos Növényolajipari Válla­lat — a glicerin gyártója — osztályvezetője, dr. Berg Sán­dor: — Igen, valóban közöltük a Forte-gyárral, hogy nem tudjuk szálh'tani a kért anya­got. Az általunk gyártott .vegytiszta glicerin általában megfelel a felhasználók Igé­nyeinek, s a szabványnak is, de a Forte speciális igényei­nek nem. Sajnos, olyan alap­anyagot kapunk, amelyből jobbat nem tudunk előállíta­ni ... A Forte tehát megint sza­ladgálhatott: az állami tarta­lékból, illetve importból kell biztosítania a gyártáshoz nél­külözhetetlen anyagot. Ez, mármint a szaladgálás önma­gában nem hiba, hiszen ma­gában rejti a választás lehe­tőségét. Hibává, gonddá, baj­já akkor válik, ha azért kell szaladgálni, hogy népgazdasá- gilag jelentős exportszállítá­sok ne menjenek füstbe amiatt, mert másutt oly köny- nyen leírják a levélpapírra a gépi kapacitás hiányábant, az elképesztően magas árat, s a többi magyarázatot... Ma­gyarázatokkal ugyanis nem le­het javítani az ország export­import mérlegén! Mészáros Ottó Népfrontülés: Napirenden a választás Szerdán délelőtt a Hazafias Népfront megyei elnöksége ülést tartott, amelyen részt vett Barinkat Oszkámé, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára. S. Hegedűs László titkár bejelentette, hogy minden községben tartottak népfront­bizottsági választást, hat já­rásban már az elnökség is megalakult. A napokban meg­kezdik az előkészületeket a március 24-én sorra kerülő megyei küldöttértekezletre. Tájékoztatójában elmondta, hogy a gyűléseken 27 ezren vettek részt, közülük ezerkét- százan fejtették ki elgondolá­sukat a közséigfejlesztési mun­kálatokról, a testületi életrőL A felszólalók többsége foglal­kozott a nemzetközi helyzet­tel, a vietnami háborúval és a békeharc eredményeivel. Beszámolt az időközi ta­nácsválasztásokat előkészítő megyei-városi-járási és közsé­gi jelölő gyűlésekről is. Már­cius 5-ig valamennyit rendben lebonyolították. Most már a március 17-i választásra ké­szülnek. Újjáalakult a Hazafias Népfront dabasi bizottsága Tegnap tartotta alakuló ülé­sét Dabason a Hazafias Nép­front újonnan választott járási bizottsága. A gyűlésen Bara- novits Béla, a járási tanács vb-titkára elnökölt. Az ülésen részt vett és felszólalt Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Dr. Kéri Miklósnak, a megyei népfront­bizottság képviselőjének fel­szólalása után került sor az új elnökség megválasztására. Dr. Bartha Károly, a rendelőinté­zeti főorvos lett az új elnök, titkárrá ismét Csonka Csabát választották. A gyűlés részve­vői egyhangúlag fogadták el annak a táviratnak szövegét, amelyben a járás dolgozói ne­vében az USA vietnami ag­ressziója ellen tiltakoztak. Meddig tart a türelmi idő? a gazdasägiränyitAs — az előkészítési elveknek megfelelően — január elsején egyszerre változott az egész népgazdaságban, szerteágazó és egymással összefüggő in­tézkedései egyidejűleg lép­ték életbe. Természetesen ma még nem állítható, hogy mindenütt következetesen al­kalmazzák az új irányítási és gazdálkodási módszere­ket. Nyilvánvaló, hogy ehhez időre, türelemre, tapaszta­latokra van szükség. Annál is inkább, mert a gazdasági életben a változások nem egyik napról a másikra szü­letnek, hanem hosszan tartó folyamatokban érlelődnek meg. Az új irányítási rendszert bármily igényesen és sokol­dalúan készítették is elő, a változást, a gyakorlati alkal­mazás minden lehetséges ha­tását nem láthatták előre. A türelmi időszaknak tulaj­donképpen az a funkciója, hogy gondos elemzéssel, szün­telen vizsgálódással elhatá­rolja a véletlen, a gyakor­latlanságból eredő hibákat, zökkenőket azoktól, amelyek általánosak s éppen ezért korrigálásra, javításra szo­rulnak. Ám mindennek az a feltétele: hagyjuk az új me­chanizmust kibontakozni, mű­ködni, türelemmel figyeljük és elemezzük hatásait. A gazdaságirányítási rend­szer kibontakozását megille­tő türelem azonban nem ad fel­mentést, az aktuális és konk­rét gazdasági feladat megol­dása alóL Éppen ellenkező­leg: az új mechanizmus elő­nyeinek érvényesülése felté­telezi a vállalatok cselekvő magatartását, a sűrűsödő fel­adatok eredményes megol­dását. A nagyon időszerű tennivalók közül ezúttal csu­pán egyet ragadunk ki. gazdasági növekedé­sünk egyik kulcsproblémá­ja a hatékonyabb külkeres­kedelem. Mivel a nemzeti jö­vedelem egységnyi — 1 szá­zalékos — növeléséhez ennél nagyobb mértékű többlet- importra van szükség, ma már nemcsak arról van szó, rendelkezünk-e megfelelő mennyiségű exportáruval, hanem: milyen gazdasági hatékonysággal kapcsolódunk be értékesítésükkel a nem­zetközi munkamegosztásba. Ha ugyanis ez a hatékony­ság rossz, vagy nem kielé­gítő, akkor az exporttermé­kek előállítására fordított munkát, költséget a világ­piac nem honorálja, a hazai munkabefektetés egy része nem térül vissza az árban. Az új gazdaságirányítási rend­szer a nemzetközi munka- megosztásban való hatéko­nyabb részvétel érdekében az egységes devizaszorzók beve­zetésével megteremtette a külső és a belső piac köz­vetlen és gazdasági kapcso­latát. Mivel az árbevétel és a nyereség most már a kül­földi piacok értékítéletétől és a kapott devizabevételtől is függ, nyilvánvaló, hogy a vállalatokat saját anyagi ér­dekeltségük ösztönzi és kény­szeríti az export gazdaságos­ságának állandó javítására. A külső és a belső piac ösz- szekapcsolása természetesen önmagában még nem garan­tálja az export gazdaságossá­gát. Igen sok iparvállalat olyan gyártmányválasztékkal, technológiai színvonallal s ex­porttermékkel rendelkezik, amelyeknek devizabevétele — a hivatalos szorzókkal átszá­mítva — gyakran még a vál­lalati kiadásokat, a termelési és értékesítési költségeket sem fedezi hiánytalanul. Az új irányítási rendszer — hogy a vállalatok anyagi érdekeltsége ne szenvedjen csorbát — olyan átmeneti intézkedést is tartalmaz, amely állami visz- szatérítést juttat azoknak a vállalatoknak, amelyeknek ex­portja az érvénybe léptetett rubel- és dollárszorzó mellett nem gazdaságos. A VISSZATÉRÍTÉS — a hiányzó vállalati bevétel pót­lása az állam, a közösség zse­béből — azonban nem örök időre szóló juttatás, amely felmenti a vállalatokat az ex­port gazdaságosságának javí­tása alól. Ellenkezőleg: az ál­lami visszatérítés a vállalatok kezdeményezését, sürgős és konstruktív cselekvését igény­li. Egyúttal figyelmen kívül hagyjuk e problémakör társa­dalmi és etikai vonatkozásait s csak a praktikus szemponto­kat és követelményeket említ­jük. Vállalati kezdeményezések­re, tettekre van szükség egye­bek között azért is, mert a visszatérítés, az állami jutta­tás összege és mértéke 1969- ben és 1970-ben fokozatosan csökken. Az állami visszatérí­tés a külkereskedelmi forga­lom közgazdasági eszközökkel történő irányításának egyik tényezője, amelynek kettős funkciója van: elősegíti a nép­gazdaság számára nélkülözhe­tetlen exportforgalmat. de emellett korlátozza is a gaz­daságtalan, a nem kívánatos exporttevékenységet. Éspedig azzal korlátozza, hogy a válla­lat egész exportjára 1968-ra megállapított visszatérítés mértéke csak minimális nye­reséget biztosít, 1969-ben és 1970-ben azonban a visszaté­rítés fokozatos csökkenése legfeljebb a termelési költsé­gek és az exportból származó árbevétel különbözeiének mérséklését teszi lehetővé. Ily módon az állami vissza­térítés alkalmazása — a nye­reségérdekeltségen keresztül — a termelési és az export­struktúra javítására készteti a vállalatokat NYILVÁNVALÓ, hogy a visszatérítésben részesülő vál­lalatoknak már az idei évben eredményesen kell munkál- kodniok az exporhatékonyság növelése érdekében. JMinimá- lis követelmény: az export termékösszetétel módosítása úgy, hogy annak gazdasági­pénzügyi hozama pótolja a visszatérítés 1969-ben és 1970- ben bekövetkező csökkenését. Valójában azonban ennél na­gyobb mértékű javulásra lesz szükség. Számolni kell ugyan­is azzal, hogy a rosszul érté­kesíthető exporttermékek vi­lágpiaci ára is csökken. Más­részt: a dolgozók növekvő bé­rének és személyi jövedelmé­nek anyagi fedezetét csak a nagyobb nyereségtömeg bizto­síthatja. Utalnunk kell arra is, hogy miközben a visszaté­rítés összege csökken, az ex­port mennyiségének növeked­nie kell, amiből az következik, hogy a vállalati erőfeszítések­nek a jelenleginél szélesebb körben kell megalapozniok a versenyképességet és a kivitel gazdaságosságát. V Az állami visszatérítés in­dokoltságát, mértékét az ille­tékes szervek az érintett vál­lalatoknál 1968—1970 idősza­kára vizsgálták s erre a há­rom esztendőre határozták meg a költségvetésből fizeten­dő visszatérítést is, A vissza­térítés összege és mértéke vál­lalatonként eltérő, ám a csök­kenés üteméből kiolvasható, hogy meddig tart a „türelmi időszak”, amely alatt meg kell szüntetni a veszteséges, az ál­lami visszatérítésre szoruló iparcikkek exportját. Ez azon­ban még félmunka, mert egy­idejűleg ki kell fejleszteni s piacra kell vinni azokat az új termékeket, amelyeknek érté­kesítése állami támogatás nél­kül is elegendő nyereséget szerez a vállalatoknak. Garamvölgyi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents