Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-06 / 55. szám
4 MST JfCCYEI 1968. MÁRCIUS 6., SZERDA Egymásmellettélés Tombol az Ellenkezés s olykor a szitok már sziszegéssé véknyul Mosolyráncokba gyúródik a gyűlölet s a zugkereskedői értékelés csak Már a Mérést jelenti Ennyit érsz nekem Nekem S kevélyen koppan az Én Te kiteheted ha teheted a riadtan dobogó húscsomót Kezdhetsz beszélni hogy mennyit ér — Még kilóra is többet De csak dadogni fogsz s ők a csámcsogó csodálkozók — Hogyan Hogyan is mondta kedves Kedves hogyishívják Felfedezzük a világmindenséget Görgő atomokat és gömbölyű molekulát Megmérjük az Időt a Távolságot Csak egymás szavait nem értjük Értelmünk zálogát Hagyjuk a harsogásokat Mellveréseket és a nincsmiértek szenvelgését Legyünk egyszerűek és tisztás zeműek Mint mikor tejet iszunk és Kenyeret törünk S. Polgár Angéla A körösi polgár i ismét első a megyében I ^ Most újra kiderült, hogy a | körösiek nem csupán beszélni |és dicsekedve szónokolni tudónak városukról, hanem képe- |sek önzetlenül tenni is érte. | Évről évre versenyeznek | egymással a megye városai, | hogy hol fordítanak több ener- S giát szűkebb pátriájuk felvi- | rágoztatására. Már egyszer — S tavalyelőtt — e vetélkedésből | Nagykőrös került ki győztesen, í A napokban pedig elkészült a | tavalyi év eredményeinek ösz- ^ szesítése. i A számok szerint ismét a Emeletes őszibarackfák A Balaton-part gyümölcsöseiben a megszokottnál egy kórlappal előbb befejezték az őszibarackfák metszését. . Az állami gazdaságok és a keszthelyi Agrártudományi Főiskola kísérleti kertjeiben Ferdinand Dezső tanszékvezető, egyetemi docens új metszési módszerét vezették be. Eddig a főágak a barackfa törzsének egy pontjából indultak ki. Ferdinánd Dezső több főág nevelésével emeletes barackfákat alakított ki. A gyümölcs ily módon nem a fő ágakon, hanem az azokból kiinduló gallyakon terem és ezzel számottevően bővül a termőterület. A tapasztalatok szerint az emeletes ősziba- rackfák 80—85 mázsát is teremnek holdanként. Fél év Indiában Vig Rudolf, az Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos munkatársa, kilenc éve tanulmányozza a hazai cigányok népzenéjét, hosz- szabb gyűjtőutakat tett a Szovjetunióban és Romániában is. Ezért választotta őt Kodály Zoltán, amikor az UNESCO ösztöndíjával alkalom adódott, egy magyar nép- zenekutató indiai gyűjtőútjá- ra. Ugyanis a cigányok eredete Indiában keresendő, s az ottani népzene tanulmányozása sok zenei összefüggést is feltárhat. Víg Rudolf a napokban tért haza több mint nyolchónapos útjáról, amiből fél évet Indiában töltött. körösieké |a pálma. S ez a pálma nem is ^akármilyen jelkép, hiszen kekeken százezer forint díszíti. ^ Ennyi ugyanis az elsőség ju- S talma. | Nagykőrös felnőtt lakóinak | száma csak megközelíti a 18 | ezret. A társadalmi munka ér- téke mégis egymillió-három- S százezer forint. A felnőttekre 5 így átlagosan 91 forint jut. | Természetesen nem mindenki S egyképpen dolgozott. A nyilvántartások szerint ^ 3530 körösi végzett számottevő munkát, ^ az elismerés tehát elsősorban v őket illeti. Reszeli Soós Ambrus, a tanács titkára irányította a körösieket a dicsőséghez vezető úton, ám a nagy társadalmi munka megszervezésében nagyszerű segítő volt Freitag Béla, a tanács tervcsoportjának helyettes vezetője és Erdei Pál, a tervcsoport műszaki ügyintézője. A teljes igazság azonban az, hogy most fel kellene sorolni csaknem valamennyi kerületi tanácstagját is. Érthető ez, hiszen ilyen eredményhez kevés volna egykét ember jószándéka, tettvágya. A közös összefogás eredménye az újólag megszerzett elsőség. Elismerően kell szólni a Hazafias Népfront szervező tevékenységéről s a KISZ-esek helytállásáról. Hadd súroljunk fel néhány konkrét példát. A gimnazisták árkot ástak a tormási városrészen, ez 12 ezer forint értéket jelentett. A Kinizsi sportolói megmutatták erőjüket: több mint 14 ezer forintnyit teljesítettek. Százezer forintokat ér jó néhány utca lakóinak járdaépítése, parkosítása, a szegély- virágágyak készítése. Az utakról, terekről mindinkább eltűnik a sártenger, hogy helyébe a városképbe beillő pázsitcsík vagy betonozás kerüljön. Városiasodik Nagykőrös. Igen, éppen ideje, hiszen rövidesen a hatszáz éves évfordulót ülik. Az ünnepség azonban így lesz nagyszerű: ez évre egymillió forint értékű társadalmi munkát terveznek. A körösi polgárok ismét tanúsíthatják, hogy nagy hírű városukat mennyire szeretik. "JT' , Balatonkenesén, a Sirály HiXDOrtra Műanyagfeldolgozó Ktsz I negyedében több mint Balatonkenesén, a Sirály Vas- és az év első negyedében több mint száz műanyagból gyártott «népvitorlást” készít dán és svéd megrendelőknek. A hajótípus érdekessége, hogy farmotor is szerelhető rá Az ágyú krónikása BESZÉLGETÉS EGY KÖNYV SZERZŐJÉVEL „És volt egy ágyú, az volt az ágyú. S az ágyúcső nem szűk...” Ki tudná megmondani, hogy hányszor énekelték magyar színpadon Brecht Koldusoperájából az „ágyúnótát”. „... És volt egy ágyú .. Hány ágyú volt, hány ágyú lőtt emberre, épületre, hajóra, repülőre, amíg a gyári szerelőszalagot elhagyhatta a legfélelmetesebb ágyúsztár, az atomágyú. Ez az otromba mordály megjelent a könyvesboltok kirakataiban is, Horváth Árpád dr. könyvének borítólapján. „Az ágyú históriájának” majd 300 oldalán végigvonul, dübörög a leghangosabb fegyvernem, a tüzérség. Eleinte még nem dübörgőit. Legföljebb dongott a várfal, ahová nekilódult a ballista faragott kőgoiyója. Az első lövéseket nem kísérte robbanás, még azokat sem, amelyek a legrafináltabb harceszközöket repítették a várvédők közé. A leleményesen kegyetlen középkori harcosok szurokhordókat, méhkasokat, sőt cserép- be zárt viperákat is lőttek az ellenségre. Horváth Árpád tanár úr az ágyúk históriása, Tizenhárom éves kora óta csodálja az iszonyatos fegyvereket. — Az első világháború után feloszlatták egy bosnyák ezred könyvtárát. Antikváriumban vettem néhány könyvet, azóta ... Azóta gyűjti az anyagot, az élményeket az ágyúmonográfiához. Hat tucat könyveimet sorol fel a tanulmány irodalomjegyzékében. — Ezek csak a legszükségesebbek. Legalább tízszer eny- nyit jegyzeteltem, végignéztem múzeumokat, bebarangoltam elhagyatott erődöket. Nyugat- Németországban vettem egy könyvet: a Harmadik Birodalom csodafegyvereiről szólt. Orkánkabátot kaptam volna az árán. A hírhedt V—3 történetét meséli el benne a szerző. Coenders, a Soar-vidéki gyáros zavaros és fergeteges svádájával megbabonázta Hitlert, s elkezdték gyártani a csodafegyvert, anélkül, hogy kipróbálták volna. Meg is lett az eredmény: az óriáságyúból 160 kilométer helyett csak hatvanra repültek ki a lövedékek. Az ágyú közérthető nyelven beszél. A budai Hadtörténeti Múzeum példányain máig is jól olvasható a latin nyelvű felirat: „Királyok végső érve”. Az ágyúk krónikásának nehezebb a dolga: hat-nyolc nyelv- területről kell összegyűjtenie az ágyúk, tarackok, mozsarak irodalmát Horváth doktor a latin források mellett főleg az angol és német szakirodalmat olvassa, s figyeli az olasz és francia könyvtermést. De a harmincéves háború parádés svéd tüzérségének »történetét svéd nyelven írták meg: svédül is olvas. Hollandia tengeri hatalmát a hajóágyúk vigyázták hangos szóval, ezért hollandul írták meg a brit fregattok és a nederlandi hajóágyúk vitáját Az ágyúk históriája: a licitálás története. Vastagodtak az öles várfalak: nőtt a félelmetes hadiszerszámok kalibere. Nagyobb lett a hajógránátok ha tilsa? Erősödött a páncélzat. Kötelékben támadtak a zuhanóbombázók ? Az angol tengerészek összekapcsolták a gépágyúk csövét, s úgy vadászták a stukákat. — Az ágyú kétségtelenül előbbre vitte a technika fejlődését. A tüzérség a rakétakorszak előtti időkben egyesítette magában egy ország, egy kor technikáját. Neki dolgozott a közlekedés, a vegyipar, a kohászat és a műszer- gyártás. Első könyvét, A dinamó regényét, az Egyetemi Nyomda adta ki 1944-ben. A következő huszonhárom év alatt tizenhat könyvet írt. A tankönyvek mellett megírta az óra történetét, a közlekedés fejlődését, a gőzgép diadalútját, Vásárhelyi Pál életrajzát és Eötvös Loránd biográfiáját. Most dolgozik a katonai gépjárművek történetén, írt csillagászati sfakkönyvet, foglalkozott a gépzenével, és a közeljövőben győri barátjával, Móricz Emillel együtt megírja Verne életrajzát. ötvenkilenc éves budapesti tanár, két és fél éves egyenruhás Intermezzo kivételével mindig a legbékésebb foglalkozása volt: diákokat tanított kémiára, tanárjelölteket a kémia tanítására. Fiatal éveiben, amikor még a nylon és a többi műanyag nem a kirakatokban, hanem csak a szaicköny- vekben szerepelt, a textilipari műanyagokról írt doktori disszertációt. Krajczár Imre Leánybúcsú a Hungárián —:--------------- foglalta el U tolsónak [ helyét Pirkó Hungárián. Tömve volt minden kocsi, a kalauz nagyokat sóhajtozott, úgy sétált a szürke reggelen a peronon, mintha álomban járkálna. A fülke ablaka alatt idős házaspár rakodott a hordár targoncájáról. Kismillió csomagot. Hosszút, gömbölyűt, könnyűt, nehezet. — Meg ne nyomd, ez a bejgli ... Óvatosan tedd le, el ne felejtsd megmondani: hidegen kevertem ki. Te, a fehér, vagy a rózsaszín hálóingedet hoztad el? — Ugyan, Mami... — szólt Pirkó restelkedően. — Mind a kettőt — súgta még sebtiben. A vonat megmozdult. Fütyült a kalauz, a mama két kézzel dobta fel az utolsó csomagot, egy fiaskót — Ezt akkor bontsd fel, ha hazaértetek! Istenkém, istenkém, vigyázz magadra, jaj, a jácintod... Fogjad már! Pozsonyban, meg Prágában is van csap az állomáson, locsold meg... — mondta még a mama tovább is, de mór elhúzott a vonat s nem hallotta az, akinek az intelem szólt Pirkó szontyolodottan lépett a kup>éba és csomagjai mellett téblábolt — Jó lenne a csomagokat elhelyezni, nemde? — szóltam hozzá, hogy megtörjem a csendet. — Ha utazik az ember, csak a legszükségesebbet viszi. De, ha mér így történt, csak adogassa, majd segítek. — Csak azt hozom, ami kell. Egy pillanat, mindjárt rendezem. — Táskájából előszedett egy összehajtogatott papírt. — Harminckilenc csomagnak kell lenni! Mindegyik meg van számozva * ha lehet sorba rakjuk. — Na akkor kérem az egyest. — Azt utoljára. Jó? Az utolsónál kezdem. Ez ajándék. Mehet állítva. — Már vagy a húszadiknál tartottunk, amikor sokallón megjegyeztem: — Népes rokonsága lehet. Erre ráment egy havi fizetése. — Meg az egész KST-m. Ezt a násznépnek viszem. — Esküvőre megy? — Jaj, igen. — Miért jaj ... Én nagyon szeretek lagzizni. Elviselnék most is olyan háromnapos, sátoros, tökös, retkes lakodalmat ... — Ott nem hiszem, hogy ilyesmi lesz. — Hová megy? — Erfurtba. — Mire odaér, úgy elfárad, hogy nem tud táncolni Pedig kell, hiszen a polka mellett a csárdást nem hagyhatja el* Sajnos, nem lesz cigányzene. — Hozom Járóka Sándort. A huszonnyolcas dobozban.------;------------j a pakk. P»a— Fogyott I kod tunk ---------------------- rendületlenül, két útitársam, a mongol szemű fekete asszony. Maya, meg a dundi Klári kíváncsian mocorogtak a helyükön, lesték, hová tesszük ezt a teméntelen sok cuccot. — Ügy látom, mar nem fér el. Majd tartom az ölemben — mondta Pirkó kissé félszegen. — Erfurtig? Adja ide, felkötjük legfeljebb a vészfékre. Mi van benne? .— Mirtuszkoszorú, meg fehér kalap. Az utolsóban pedig Opera krém estére, arcmosó uborkatej, parfüm ... ez... az... — Ne is folytassa, tehát egy illatszerbolt? Kinek viszi? — Magamnak. — Mind a két csomagot? — Az egyes délelőttre kell, a többi pedig estére — Csak nem ott megy férjhez? — Ott bíz én... — hüp- pögte Pirkó majdnem sírva. — Jaj ... hogy üljek le! — mondtam hitetlenkedve. — Mikor, hogy? — kérdezte egyszerre Maya, meg Klári. — Pénteken. Nem lesz nagy lagzi. — Magyar a fiú? — Nem. Tősgyökeres thüringiai. — De csak beszél magyarul? — Keveset Annyit, minit én németüL Négy hónapja tanulok, de azért megértjük egymást — Azt sejtem. Még beszélni sem kell — jegyeztem meg kissé kajánul. — Aztán hol ismerkedtetek meg? jó szokásokat is ünnepeljük meg! Töltök megint — ajánlottam. ,-------------------: már, hogy I — Meséld I kezdődött! — ------ kérte Maya j-----------------;----- A RirályI — Verőcén. | réten. Augusztus közepén a KISZ-tábprban. Ott üdültem, meg Klaus is. Ha eszembe jut, mennyit mérgelődtem akkor, hogy nem kaptam a Balatonhoz szakszervezeti beutalót Most már csak nevetek... — Mi ebből a tanulság? Sohsem tudja az ember, mikor jön meg a szerencséje. No, erre igyunk, gyerekek. — Elővettem a kecskeméti fütyülőst, s jobb híján vizespoharakból koccintottunk. — Egészségükre, hölgyeim! Egészségükre! Kérem az útlevelet — nyitott be ' hozzánk Szob előtt a határőr, meg a vámtiszt Am, a fülkébe lépni már nem tudtak. Gyanúsan néztek ránk, az útlevelek ellenőrzése után szigorúan ráncolták homlokukat — De hölgyeim... Nem túlzás ez egy kicsit? — tárta szét a karját a vámos. — Na lássuk, mit visznek. Azt a szatyrot kérem — mutatott egy szürke kockásra Pirkó csomagjai közül. — Ebben? Hányas szám is az kérem? — kérdezte zavartan Pirkó. — Huszonötös — olvasta a hivatalos ember a fogójára kötött cédulát. — Szárított kapor tökfőzelékbe, aztán csigatészta levesbe, darált sóspaprika, sáfrány, szerecsendióvirágszirom, meg dughagyma. — Mutassa, kérem. — Tessék — bontogatta ki Pirkó a zacskókat, befőttes üvegeket. — Az esküvői ebédjéhez viszi — jelentette be Maya. — Igazán? — nézett a telt kupéra megkönnyebbülten a vámos. — Akkor sok jót, kislány! — mondta nevetve és búcsúzott. — Bátor vagy, hogy csak így ukmukfukk el mersz menni. — Nem bátorság kell ehhez, hanem szerelem. Most a külföldi esküvő a divat. A mi korunkban az járta, hogy a szülő engedélye nélkül elrabolta a fiú a lányt. Engem is Csömörre lopott a férjem — mesélte Maya. — Hát akkor a régi, meg a Pirkót. — Látjátok, erre már nem is nagyon emlékszem. Csak onnan, hogy napoztam. Klaus meg négy méterről figyelt Elfordultam. Szembe került velem. Lementem a Dunára úszni, jött utánam a vízbe. Aztán a csárdában leültem ebédelni. Erős halászlét rendeltéig meg dupla feketét. Néma hódolóm is. Köhögve ugyan, de megette az ételt, s a feketétől pedig még késő este sem tudott aludni. Sátoruk ajtójában ült, onnan figyelt. Azitán a lányokkal táncolni mentünk. A német fiúk is jöttek. Innen már egyszerűen ment. Tíz nap múlva, a búcsúzáskor megkérte a kezem. — Mit csinál Klaus? — Piktor. Szobafestő. — Jó szakma, mennyit keres? — Azt írta: ötszáz márka körül, s ebből szépen megélünk ott akkor is, ha én nem dolgozom. De lesz helyem. — Neked mi a szakmád? — Gödöllőn az autójavítónál gépésztechnikus vagyok. — Lakásotok lesz? — Már van. Klaus új bútort is vett. Csuda takarékos egy ember. — A tieid máért nem kísértek el? — Apának nagyon gyenge a szíve. Meg cukros is. Az orvos azt mondta, nehezen bírná az utazást. A mama is azért maradt otthon vele. Drezdában már vár Klaus. De nehezen engedtek el szegény öregek. Csak hát... — így van ez rendjén. Este lesz, mire odaérünk. — Ebédeljünk, násznép, hiszen már elhagytuk Brünt — szólt Klári. Válogatva csomagoltuk az elemózsiát. Mindegyikünk a legjobb falatot kereste, s az óriás táska tetején terítettünk. A lányos ház ebédjét a Hungárián Prága előtt költöttük el. Estig nem tudom, hányszor mentünk az étkezőkocsiba sörért, ha jól emlékszem, estefelé már a kupénkban szolgálták fel a pincérek. De csak Pilsenit. Beszélni nemigen tudtak velünk, mert csehek voltak, de erős, magyarosan rövidre engedett kávéval, rrveg saját keverésű dókával kedveskedtek. Mire Drezdába értünk, már ott is tudták a vasúti tisztek: menyasszon ybú- csúztató van a vonaton.---------—---------------- ember I A Iáin ársapkás | kocsi---------------------------- szám s zerint Harma th Piroskát kereste. A megszabott időnél kicsit tovább álltunk az állomáson, mert annyi pakkja volt ennek a lánynak. Sorszám szerint adtuk le, s az odavezényelt két vasutas rakta össze. Számolták, hogy mind megvan-e? Mire készen lettek, a forgalmista már vigyázzban állt, de indulásra csak akkor jelzett, amikor a lépcsőn a peronra kifulladva a vőlegény szaladt fel. Karjába kapta Pirkót, mindenről megfeledkezve forgatta féltve őrzött mirtuszkoszorúja felett. András Ida
