Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

)*sr íEcrei '■sfCxrino 1968. MÁRCIUS 31.. VASÁRNAP Hat nap Párizsban A magyar—francia kap­csolatok történetében min­den bizonnyal fontos új szakasz kezdődött. Első íz­ben történt meg, hogy ma­gyar kormányelnök hivata­los látogatáson a francia kormányfő vendége volt. A hat napon át tartó tárgya­lások célszerű eszmecseré­re adtak lehetőséget a leg­magasabb szinten is, hi­szen De Gaulle elnök szin­tén találkozott Fock Jenő magyar kormányfővel. A két ország vezetőinek mostani találkozója nem­csak Magyarország és Franciaország, hanem föld­részünk szempontjából is jelentős, mert két különbö­ző társadalmi és politikai berendezkedésű európai ál­lam vezetői ültek tárgyaló­asztalhoz, hogy elmélyítsék az együttműködést és a kö­zeledésnek, a kapcsolatok további javításának újabb területeit keressék. Most, hogy a találkozó befejeződött, elmondhat­juk, hogy a szándék nem volt hiábavaló: az eszme­csere eredményes volt. A tárgyalások azt tükrözték, hogy több nemzetközi kér­désben Magyarország és Franciaország álláspontja igen közel áll egymáshoz. A két ország nézete néhány igen lényeges ponton azo­nosnak bizonyult a vietna­mi probléma megítélésében és a közel-keleti izraeli agresszió kérdésében is. Ami az európai problémá­kat illeti, itt változatlanul vannak különbségek néze­teinkben, de újra beigazo­lódott, hogy mind a Fran­cia Köztársaság, mind a Magyar Népköztársaság a békés megoldások híve és hatásos biztonsági rend­szert igyekszik kialakítani földrészünkön. Magyaror­szág szocialista szövetsége­sei oldalán küzd ezért a cé­lért, Franciaország pedig új realista helyzetértékelé­sek alapján lép fel fontos kezdeményezésekkel. Külö­nösen lényeges, hogy a francia vezetők is félreért­hetetlenül állást foglalnak az Odera—Neisse határ tiszteletben tartása és elis­merése mellett. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény arról ta­núskodik, hogy a találkozó a gazdasági kapcsolatok fej­lődését is előmozdította. A magyar kormányfő Pompi­dou miniszterelnökkel és a francia vezetőkkel folyta­tott tárgyalásai során ismé­telten hangsúlyozta, hogy a magyar gazdasági vezetők véleménye szerint megnö­vekedtek lehetőségeink a műszaki-tudományos együttműködéshez és a francia ipar is helyet kap­hat a gyors ütemben fej­lődő magyar ipar beruhá­zási igényeinek kielégítésé­ben. Azt is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ennek feltétele: Franciaország is fokozza magyarországi vá­sárlásait. A francia gyáriparosok ebédjén a magyar minisz­terelnök igen érdekes gon­dolatot fejtegetett: azt, hogy Magyarország szoros együttműködése a Szovjet­unióval és más szocialista testvérországokkal nem akadályozza, hanem ellen­kezőleg, előmozdítja gazda­sági kapcsolatait niás tár­sadalmi rendszerű államok­kal. Például a magyar— szovjet alumíniumegyez­mény eredményeképpen 1975-re hazánknak évi 130 ezer tonna alumíniumja lesz. Ismerve a francia fel­dolgozóipar képességeit, itt kedvező lehetőség nyílna a magyar—francia együttmű­ködés előtt. Feltehetően az ilyenfajta lehetőségek fel­tárása vezetett oda, hogy a kormányfői találkozó egyik eredményeként magyar— francia ipari, műszaki, tu­dományos együttműködési vegyesbizottság jön létre. Végül pedig külön mélta­tást érdemel, hogy a talál­kozó nagy lépés volt a sze­mélyi kapcsolatok elmélyí­tése útján is. De Gaulle el­nök, Pompidou miniszter- elnök és Couve de Murville külügyminiszter belátható időn belül ellátogat ha­zánkba és szívesen látott vendége lesz országunknak. Fock Jenő miniszterelnök franciaországi látogatása ebben a tekintetben is, az egész nemzetközi életben figyelmet keltő sikerrel zá­rult. Vietnami jelentés Az amerikai légierő vadász­bombázói az utóbbi napokban fokozták tevékenységüket ÉsZak-Vietnam fölött. Pénte­ken, MÍG—21-es észak-viet­nami vadászgépek Hanoi tér­ségében harcba szálltak táma­dó Phantomokkal. Az ameri­kai kalózok vasúti pálya­testeket, rendező-pályaudva­rokat és közúti hidakat bom­báztak Hanoi, Dong Hói, il­letve a Mugia-hágó térségé­ben. A felszabadító népi fegy­veres erők tüzérsége pénte­ken Dél-Vietnam egész terü­letén súlyos csapásokat mért az ellenség legfontosabb ha­ditámaszpontjaira. A varsói egyetem rektorának intézkedése Mint a szombat reggeli la­pok közük, a varsói egyetem rektorának rendelkezése ér­telmében az egyetem épületé­ben csütörtökön engedély nél­kül megtartott diákgyűlés szervezői és részvevői közül 34 hallgatót kizártak az egye­temről, 11-et pedig ideiglene­sen megfosztottak az egyete­mi hallgatókat megillető jo­goktól. Mivel egyes fakultások hallgatóinak nagyszámú cso­portja megsértette az egyete­Szergej Mihalkov szovjet irodalmi problémákról A Komszomolszkaja Pravda szombati száma ismerteti Szergej Mihalkov író felszóla- sát a moszkvai pártértekezle­ten. Nem hallgathatunk az iro­dalmi életünkben előforduló bizonyos megnyilvánulások­ról — mondotta a moszkvai írószövetség első titkára. Né­hány irodalmár elfeljtette, hogy a szocialista társadalom polgára felelősséggel tartozik a társadalomnak tettei erköl­csi és politikai következmé­nyedért. Napjainkban a bonyolult nemzetközi helyzetben a szó művészeinek magatar­tása különösen nagy jelen­tőségre tesz szert — jelentette ki Mihalkov. Bármennyire furcsa is, az irodalmárok között akadtak botcsinálta prókátorok, akik védelmére keltek két olyan politikai rágalmazónak és két- kulacsos egyénnek, akit szov­jet bíróságok elítéltek. Tizen­hét moszkvai párttag író is uszályába került azoknak, akik írásos tiltakozást küldtek az ügyben a felettes állami és pártszerveknek. Üzenetük még el sem ért a címzettekhez, amikor valamiféle furcsa mó­don napvilágot látott a nyu­gati sajtó hasábjain. Másfél évvel később a szov­jet népi bíróság elítélt három bűnözőt — ezúttal olyan sze­mélyeket, akiknek semmi kö­zük nem volt az irodalomhoz —, csak különféle külföldi „hangok” kiáltották ki őket irodalmároknak. Most is akad­tak olyan „védőügyvédek”, akik az említett módszer sze­rint jártak él. Mihalkov han­goztatta, hogy a mindent meg­bocsátás, a liberalizmus han­gulatát még nem sikerült le­küzdeni az írók pártszerveze­tében. Ugyancsak aggodalmat okoznak más, egyebek között a színházi élettel összefüggő jelenségek. Egyes rendezők a darabok színrevitelénél önkényesen értelmezik a klasszikus művek szövegét, egészség­telen hangulatot keltve a közönség bizonyos részé­ben. Lehet, hogy ezt olcsó hatásva­dászat céljából és nem rossz- indulattal teszik, az viszont mindenesetre biztos, hogy po­litikai és állampolgári szem­szögből nézve felelőtlenül jár­nak el. Mihalkov ezután hangoztat­ta, hogy a nemzetközi Impe­rializmus erőt és pénzt nem kímélve aknamunkát folytat a szocialista országok ellen. A gyenge, ingatag, szűklátókörű, politikailag éretlen és ennél fogva elvtelen emberek ily módon a hazugságrfk, a hami­sítványok és a félréinformá- lás labirintusába kerülnek. mi fegyelmet és az egyetemi hatóságok rendelkezéseit, a varsói egyetem rektora a köz­oktatás és a felsőoktatási mi­niszterrel egyetértésben hatá­rozatot hozott néhány tagozat feloszlatásáról március 30-i hatállyal. Ez az intézkedés mintegy ezer diákot érint. Ezekre a tagozatokra új felvétele­ket írnak elő. A feloszlatott tagozatok hall­gatói április 6-ig írásban vagy személyesen nyújthatják be igényüket az újrafelvételre. Az egyetemi foglalkozások felújí­tásának időpontjáról külön hoznak döntést. Fájdalmas és költséges in­tézkedés — mutat rá a Trybu- na Ludu kommentárja —, ele ugyanakkor feltétlenül helyes, mert elvezet az egyetemen uralkodó feszültség fő gócai­nak felszámolásához. A diákok már hosszú ideje magyarázzák, hogy provo­káció áldozatai lettek, a rektor félreérthetetlenül figyelmeztette őket, hogy nem tűr rendbontást az egyetem területén, s ennyi erőfeszítés után már nem elég a meggyőzés. Nem kis gyerekekkel van dol­gunk, a diákok, igaz, fiatal, de már felnőtt emberek, rendel­keznek azokkal az értelmi és erkölcsi képességekkel, ame­lyek segítségével meg tudják különböztetni azt, ami haladó, attól, ami maradi, azt, ami ha­zafias dolog, attól, ami len­gyelellenes. Wladyslaiv Go­mul ka március 19-i beszédé­ben szólt a diákság helyes és helytelen követeléseiről, és kijelentette, hogy ezeket a kö­veteléseket a párt nyugodt és őszinte légkörben meg is fog­ja vizsgálni. A rektor intézke­dése a többi között ezt a célt is szolgálja — hangzik a Try- buna Ludu kommentárja. ZŰRZAVAR PANAMÁBAN Panamában folytatódik a hatalmi harc a két csoport; a nemzetgyűlés által megdön­tött Marco Robles elnök hívei és ellenfelei között. A zavaros helyzetben az ellenőrzés egyre inkább a Roblest támogató Vallarino tábornoknak, a nmezeti gárda főparancsnoká­nak kezébe csúszik át. A had­sereg körülzárta a fővárost. Vallarino tábornok pénteken a nemzeti gárda alakulatait vetette be az ellenzéket tá­mogató diáktüntetés elfojtásá­ra. A katonák a tüntető diá­kokra tüzet nyitottak. Pénteken tüntetések rob­bantak ki az ország más váro­saiban is. Colon utcáin gyász- ruhás asszonyok tömege vo­nult feí. A nemzeti gárda ala­kulatai könnyfakasztó bom­bákkal oszlatták szét a tünte­tést. Üzenetek a világűrből A cambridge-i egyetem tudósai által észlelt és felfogott univer­zum-jelzéseket Viktor Vltkevics szovjet rádiócsil­lagász nagyon ér­dekesnek tartja. Egy, a naprend­szeren kívül, de feltehetően a mi galaktikánk ha­tárain belül fekvő valamiféle forrás 1,337 másodperces időközökben a 81,5 MHz. hul­lámhosszon jelzé­seket bocsát Id. A most felfe­dezett forrás su­gárzási energiája több milüárdsao- rosa a Napénak. A világűrből ér­kezett jelzések periodikus volta mindenesetre meglepő dol<og — jelentette ki befe­jezésül Vitkevics. 59. — Téved — felelte öntelt vigyor- ral. — Azok az idők már elmúltak. Most jobb lenne, ha magáról beszél­ne valamit... — ... Azt már tudja, hogy Russel leánya vagyok. Az apám ideges, zsarnok ember volt szegény. Jó szí­vű, zseniális, de szertelen, hirtelen haragú ... Miatta elkerültem tizen­hat éves koromban otthonról. Nem fértünk össze. Én is színésznő let­tem, mint az anyám ... Azután jött ez a tragédia ... Az apám eltűnt... Ma már tudom, hogy megölték. Az anyámat úgy szerepeltették az ügy­ben, mintha megcsalta volna a má­sodik férjét, Brétail doktort. Anyám régen szerette Brétailt, és szenve­dett az apám mellett, de mindig be­csületes, tiszta nő volt. Ezért elhatá­roztam, hogy kiderítem az igazságot. Elsősorban szegény -nyárn ártatla­nul meghurcolt becsületéért vállal­tam ezt a keserves harcot. De az apám nagy felfedezése, az átjáró, amelyért annyit küzdött, elválaszt­hatatlanul hozzátartozott szegény anyám tragédiájához. És ebben a küzdelemben senki sem volt mellet­tem, csak egy régi szolga, egy félvér, tiki eljött annak idején velem együtt az apám házából. Mahmud volt az, akit maga egyszer mint inast, egy­szer, mint bennszülött jóst látott, aki a viperával mutogatta magát Murzukban. Magam is jó munkát végeztem, színésznő voltam, ér­tek a maszkírozáshoz. Megfigeyltem, az apám expedíciójáról visszatért embereket. Tudtam, hogy a bű­nös ezek között van. Hogy elve­gyülhessek a külvárosban, ahol európai nő nem fordulhat meg feltű­nés nélkül, burnuszt vettem fel, bar­nára festettem a bőrömet, és ami le­hetetlenné tette, ho~v felismerjenek: férfimaszkot tettem fel... Ha em­lékszik még az öreg kávéfőzőre Oranban, az Avenue Magentán ... Galamb kis híján hanyatt esett. — Mi?... Maga?... Csúf, vén, férfi volt? ... Szakállat ragasz­tott?... Hopplá! Megvan! Hát ezért nem láttam bemenni a házba, ahon­nan kijött! Burnuszbán ült ott..: Szakállal! És amíg én a lábszárvé­dőmet varrtam.. addig átöltözött nőnek, és úgy jött ki... Én meg kö­vettem, és nem értettem ... Maga volt az orani kávéfőző! — És én voltam Abu el Kebir is, a trachomis, vézn? „nebuló”, hosz- szú, ősz szakállel. rikácsoló hang­gal... Galambnak újra leesett az álla. Azután magához rántotta a lányt, és megcsókolta. — Ne haragudjon — dadogta a katona —, maga az életemet mentet­te meg! Egy csókkal le se róhatom a hálámat... — Most... ne rója tovább a hálá­ját. Mahmud mindenhová elkísért, mint kígyóbűvölő is. Amikor rájött, hogy viperáját ellopták, és a maga inge is eltűnt, figyelmeztette, hogy vigyázzon, pedig ő azt hitte, hogy maga gazember, de én ... én már akkor ... Szóval már gyanakodtam, hogy esetleg tévedés. Ezért még le­öntöttem ... magát kmirhával is ... — hátraugrott. — Nem, most, ne ró­jon hálát... Szóval ezért volt... — És a karóra? ... — Ez a karóra ... rejti a tervet, hogy hol az átjáró, de senki sem tudja megfejteni az óra titkát. Hallgattak. Galamb megfogta a kezét. Magde nem húzta el. — Nem lenne jó, ha megnéznénk még egyszer az órát? — mondta a katona. — Talán kisütünk vala­mit... Várjon! Most jut eszembe... A szegény Kölyök firkált néhány sort. A papírlap, amire a beteg írt, még ott volt a zubbonyábaan. Elfeledke­zett róla. A nő kikapta a kezéből, és izgatottan olvasta: „Figyelnek bennünket. Ha meg akarja tudni, hány óra van, igazítsa be a napon a mutatókat, és nézze figyelmesen a másodpercmutatót. Éjfélkor pontos órája lesz ...” — Az isten szerelmére, hogy lehet ilyen felületes... — suttogta reme­gő hangon a leány. — Hiszen ez nagyon fontos... Már régen tudni kellett volna... Odavitte az órát az ablakhoz, és felkattintotta a fedelét. A nap rávi­lágított a repedezett számlapra. A nő forgatta a felhúzót... Talán ki­nyílik’ valami titkos hasadék... Per­cekig próbálta hiába ... — Egy ötlet! — k'áltotta Galamb. — Azt mondja az utasítás: „Éjfélkor pontos órája lesz ..Állítsa mind­két mutatót a tizenkettesre. Az éj­fél. — Lehet... Sebesen forgatta a mutatókat. Mi­kor egymás fölé értek a tizenkettes­re. várt. Semmi... A nő sóhajtva visszaadta. — Vegye fel... És, kérem — mondta, mialatt Galamb megerősí­tette csuklóján a karórát —, nagyon kérem ... vigyázzon magára, mert.. i — Halló! Hát ez mi! — Pencroft lépett be. — No, nézd csak! Igazán érdekes. Galamb rosszkedvűen fordult a leányhoz. — Bocsásson meg, Magde, de saj­nos, most kénytelen leszek ezt az urat félholtra verni... pedig nem il­lik így viselkedni egy hölgy jelenlé­tében — és mert közben Pencroft a közelébe ért, úgy vágta pofon, hogy beleesett fejjel a szekrénybe, áttör­te az ócska bútor ajtaját és minden­féle holmikkal együtt a földre esett. (Folytatjuk) CSAK RÖVIDEN... KOMÓCSIN ZOLTÁN, az MSZMP KB Politikai Bízót L- ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára március 29-én Belgrádban tartózkodott, s véleményt cserélt a jugoszláv elvtársakkal a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. ÜJ-DELHIBEN befejeződött az Egyesült Nemzetek keres­kedelmi és fejlesztési értekez­letének második ülésszaka, amelyen 113 országból mint­egy 1600 küldött vett részt FELVÉTELRE KERESÜNK gyapjúszövőket, kereszt- orsózókat, betanulókat, férfi segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő szak­munkásokat, férfi és női gépmunkásokat. Jelentkezni lehet: i Gyapjúmosó és Szövőgyár Budapest XIII., Kárpát u. 9—11< Munkaerőgazdálkodási osztályon naponta 9—11 óra között. TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT jó kereseti lehetőséggel azonnali belépéssel felveszünk Vidékieknek munkás- szállást biztosítunk. • JELENTKEZNI LEHET: Bp IX., Viola u 45 sz. alatt a Prosperitás Ktsz. munkaügyi osztályán ä

Next

/
Thumbnails
Contents