Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

PIiS I UFcreI ‘'Adrian 1968. MÁRCIUS 3., VASÁRNAP Magyar hetek Hollandiában Hollandia két nagy váro­sában: Amsterdamban már­cius 5-től 17-ig, Rotterdam­ban pedig március 19-től 31- íg tartanak a magyar heteik. Ebben az időszakban a két Város Hilton-szállóiruik leg­szebb éttermei magyar ven­déglőkké alakulnak át, a Bijenkorf-áruházak pedig ma­gyar ajándékcikkek, kézi­munkák, élelmiszerek, sző­nyegek árusítására rendezked­nek be. A magyar hetek program­fához szakmai napok is kap­csolódnak. Sok vendéget vár­nak a kulturális események­re, továbbá a népművészeti kiállításra, ahol többek kö­zött magyar pingáló népmű­vész mutatja be látványos tudományát. Tegnaptél: szakmunkástanuló-szerződtetés Több mint 800 fiatalt várnak a megyében A kisiparosok kilencven szakmában képeznek tanuló­kat. Ez évben hazánkban 6500 szakmunkástanulót kívánnak szerződtetni, s ennek egyhar- mada előreláthatólag leány lesz. Területenként és szak­mánként a felvételi igények igen váltakozóak: van, ahol a tanítómester, és van, ahol a jelentkező fiatal a kevés. Pest megyében jelenleg 1568 fiatal tanul kisiparosnál. A megyei KIOSZ tájékoztatója szerint szombattól megkezdődtek az előzetes szerződésköté­sek. Hatvannégy szakmában több mint 800 fiatalt tudnak taníta­ni. Idén szeretnének több leányt szerződtetni, mert le­maradtak az országos átlagtól. A 26 százalék helyett nálunk csak 20 százalék a leány ipari tanuló a kisiparosoknál. A magánkisiparban a ta­nulószerződtetés feltételei azonosak az állami iparé­val, a képzési idő a nyolc általá­nost végzetteknél — a válasz­tott szakmáktól függően — két-három év, az érettségizet­teknél egy, másfél vagy két év. A szerződéskötés helyi lehe­tőségeiről a járási KIOSZ-cso- portok részletes tájékoztatást adnak. Mit tenne Ön ? Ha fiatal lenne? Sitkéi Sándor egyenes dere- [ kú, szép szál ember ma is. Lomha, mackós a járása, mint minden tengerészé. A tova­tűnt hetvenkét esztendő nem múlt el felette nyomtalanul; az arcára véste kemény jeleit. ' ötven esztendeje részese volt a kattarói matrózfelkelésnek, majd a Tanácsköztársaság hó­napjaiban a Belügyi Népbiz­tosság karhatalmi osztagában, b Lenin-fiúk soraiban tevé­kenykedett. Három év a szege­di Csillagbörtönben, két év Internálótáborban — ez volt a fizettség érte. Szabadulása titán Belgiumba emigrált, ahol egy szénbányában dolgozott nyolcszáznegyven méterre a föld alatt. De ott sem lehetett maradása, kommunista tevé­kenysége miatt kiutasították, haza kellett térnie. A felsza­badulásig rendőri felügyelet alatt élt. Az elmúlt huszonhá­rom esztendőben volt gyár­igazgató, újítási előadó, a Cse­pel Autógyár pártbizottságá­nak munkatársa. Jelenleg, het­venkét évesen is Szigetszent- márton község csúcsvezetősé­gének titkára. O Mit tenne ön, ha fiatal lenne? — Ha módomban állna, be­pótolnám a fiatalságomat, mi­vel nem volt gyermekkorom. Tizenhét éves koromban — amikor a mai fiatalok még az iskolákban vagy a tanműhe­lyekben tanulnak — én már a haditengerészetnél teljesítet­tem szolgálatot. Hat hosszú FELVESZÜNK villanyszerelőket és segéd­munkásokat budapesti munkahelyre. Vidéki dolgozók részére a jogosultságtól függően különélési pótlékot és szállást biztosítunk. Teljesítménybér. JELENTKEZÉS: 1. sz. Szerelőipari Üzeme ÉM. Villanyszerelőipari V. Budapest VI., Mozsár u. 16. Azonnali belépésre FELVESZÜNK eqyműszakos munkaidőben dolqozó vasszerkezeti laka­tosokat, általános lakatoso­kat, betanított lakatosokat, betanított qépmunkásokat (nő­ket is) fúróqépre, tarqonca- vezetóket, heqesztőket, festő- dukkozókat, firfi ős női se- qédmunkásokat, kétműsza- kos munkaidőben dolqozó eszterqályosokat, villanysze­relőt. A felsorolt szakmákra kezdő szakmunkások is Je­lentkezhetnek. Jelentkezés: épitőqépjavltó és Gépqyártó Vállalat 4. sz. Gyár, Bpest X., Gyömrői út 63. MunkaUqy. éven át. Életem legszebb esz­tendeit veszítettem el. Katona­ság és háború, sebesülés és újra harc, börtön és internáló- i tábor, ennyi jutott nekem az j ifjúságból. Még az első házas­ságom sem sikerült: amikor börtönbe kerültem, a felesé­gem kijelentette, kommunistá­val nem hajlandók tovább együtt élni. O Mi a véleménye a mai fiata­lokról? — Nem jobbak, de nem is rosszabbak, mint volt az én nemzedékem ifjúsága. Min­den kor fiatalságának megvan a maga bolondériája. Ma a hosszú haj, a farmernadrág, a beatzene ez. Régen a csárlsz- ton, a francia orrú cipő, a gi- radikalap jelentette ugyanezt, már aki akkor megengedhette magának. A kettő között leg­feljebb fia ennyi a különbség. Nekem legalább százszor kel­lene meghallgatnom egy beat- számot, hogy valamiféle dalla­mot vagy melódiát fedezzek fel benne, a mai fiatalok ugyanakkor bolondulnak érte. Tegyék, ha közben becsülete­sen végzik munkájukat, és em­berségesek maradnak ember­társaikhoz. Mert ez az ember megítélésének lényege, a többi külsőség csupán. O Hogyan ítéli meg saját köz­sége fiataljait? — Rendes gyerekek. Azok is, akik hosszú hajat viselnek, vagy éppen miniszoknyában járnak. Kirívóan jampec típu­sú fiatal talán egy sincs kö­zöttük. Igaz, ennek talán az is az oka, hogy egy kis község­ben a közvélemény hatása sok­kal nagyobb, mint a városban. Itt mindenki ismer mindenkit, nem úgy, mint Budapesten. A túlkapásokat itt hamar lefa­ragják a fiatalokról az embe­rek. O Jől dolgozik a község KISZ­szervezete? — Dolgozhatna jobban is. Tudja, az a baj, hogy kicsi. Ta­lán ha ötven fiatalt tömörít maga köré. Igaz, hogy a tár­sadalmi munkából lelkesen ki­veszik a részüket, de ez nem lehet minded. A hétköznapok­ra is gazdagabb programokat kellene kidolgozniuk önmaguk szántára. O Mi az oka, hogy csak ilyen kevesen vesznek részt a községi KISZ-szervezet munkájában? — A faluban, a termelőszö­vetkezeten kívül nincs más J munkalehetőség. A Csepel Au­tógyárba, a Pestvidéki Gép- ! gyárba vagy Budapestre jár­nak dolgozni innnen az embe­rek, elsősorban a fiatalok. A gyárakban pedig az itteninél is nagyobb kulturálódási-műve­lődési lehetőségek nyílnak szá­mukra. O Itt helyben milyen szórakozá­si lehetőségek várják a fiatalokat? — Négy esztendeje a falu ■ összefogásából, mintegy más- | fél millióból korszerű művelő- j dási ház épült. Ugyancsak az 1 elmúlt években készült el a j modern sportpálya, a strand., ; a szélesvásznú mozi és van j ifjúsági klub is. Ha figyelem- I be vesszük, hogy Szigetszent- I mártont alig több mint másfél ezer ember lakja, mindez nagy dolog. A fiatalok itthon tartá­sához azonban mégis kevés. O Véleménye szerint mi az, ami itthon tartaná a fiatalokat? — A biztos jövedelmet biz­tosító helyi munkalehetőség. Ez azonban egyelőre még hiánycikk a faluban. O Hogyan dolgozik a termelő­szövetkezet? — Még nem tart ott, hogy vissza tudná csábítani a vá­rosban dolgozó fiatalokat. Az egy tagra jutó átlagkereset alig több mint tízezer forint. Ez semmiképpen sem vonzó. Ezen kell változtatni mielőbb. Most különböző segédüzem- ágak létesítésével kísérletezik a gazdaság. Csakhogy itt meg az a baj, hogy nem helyi mun­kalehetőségeket kínál az itt éíő embereknek. A jelenleg működő segédüzemek célja csupán a nagyobb jövedelem megszerzése. És ez nem lehet az egyedüli cél, legfeljebb át­meneti megoldásnak jó, ha nyereségét kizárólag a mező- gazdaság fejlesztésére fordít­ják. O Elégedett az életével? — Ha húszéves lennék, és szükség lenne rá, gondolkodás nélkül újra ott kezdeném, ahol ötven évvel ezelőtt. A jobb létért való küzdés az, ami célt és értelmet ad az ember éle­tének. O Nem fáradt, hetvenkét éve­sen? — Nem szabad fáradtnak lenni. Szerintem a munka nél­kül élés egyet jelent az életről való lemondással. Tíz eszten­deje eszem a nyugdíjasok ke­nyerét, de nem hiszem, hogy kevesebbet dolgoztam volna ez idő alatt, mint azelőtt. És ez így van jól. Élni csak így ér­demes. És én szeretek élni. Szeretnék még sokáig élni, te­vékenyen. Prukner Pál Megzenésített árak Az esti szórakozást a nappali vendégek fizessék? Pesten olcsóbb Tessék, üljön be mellénk a kocsiba, kedves olvasó, és jöj­jön velünk egy kis kirándulásra a Dunakanyarba. Mai ki­rándulásunkon kizárólag annak szenteljük figyelmünket, ho­gyan, milyen árakkal készültek föl a vendéglátó helyek az új mechanizmus első évében a közelgő idényre? nem befolyásolja az árakat. Mégis változtak, kivéve az előfizetéses étkezést. — Kérem, a fogyasztás ná­lunk már luxus — magyaráz­za az üzletvezető. — Nem népélelmezés, nem kötelező idejönni. És hozzáteszi: ilyenkor is tizenkét alkalmazott áll glédá- ban, pedig kevés a fogyasztás, a szezon viszont nyáron két, legjobb esetben három hóna­pig tart. Idős, tapasztalt szak­ember és őszintén elmondja: a Belkereskedelmi Miniszté­rium rendelkezése értelmében 90—108 százalékos kalkuláció­ra volna lehetőség, de az üzle­tet fenntartó Budakömyéki Vendéglátóipari Vállalat köz­pontja megköti a kezüket, ők dolgozzák ki, írják elő az ára­kat. Az ételek is egyformán kötelezőek, azonos recept­könyv — a Venesz-féle szerint —, például 11 dekás húsada­gokkal. — így mi nem érezzük a nagyobb önállóságot, pedig jobb lenne, ha többet bízná­nak az üzletvezetőkre ... Kora délelőtt érünk Szent­endrére, természetes, hogy el­ső utunk a hangulatos Művész presszóba vezet. Sokan ülnek már az asztalok körül, mi is helyet foglalunk. Hiába is szeretnénk, mint azelőtt, blok­kot váltani egy-egy duplára — a bejárattal szemben levő pénztár, s belőle a mosolygós hölgy, eltűnt. A gyors és ud­varias pincértől — miközben 3.40-et fizettünk egy kávéért — megtudjuk, miért. — Megtakarít a vállalat két pénztárost, illetve havi há­romezret, mert a pultnál áll­va is ugyanennyiért adjuk a kávét — Tehát fölemelték az árát. És nem csökkent a forgalom? — Nagyjából megmaradt. Néhány vendég ugyan bosz- szankodva megjegyezte az el­ső napokban; Pesten 2,50-ért is kaphat duplát, inkább bent iszik ezután. De uram, ezért senki sem utazik a fővárosba. Lekanyarodunk a Duna- partra, a sétánnyal szemben van egy talponálló. Illetve, csak volt, mert a helyiségbe asztalok kerültek, meg egy JUNGLE” játékautomata, és ezzel följebb léptek, a III. osz­tályba. Lám, itt mosolyog a Művészből áthelyezett pénz­tárosnő. Egy fél barackra ké­rünk tőle blokkot, 4,90-ért az olcsóbb fajtából. Itt nincs pin­cér, a vendégek maguk kérik el blokkjukért cserébe az italt és láthatóan jó hangulatban üldögélnek az asztaloknál. Cseppet sem zavarja őket, hogy hat forintot'fizetnek egy kis üveg Kinizsiért. A hegyoldalban és a parton is szaporodó, modern, új hét­végi házak között futunk. Leányfalu, Gyöngyszem Étte­rem. A presszó és az étterem majdnemhogy üres. Ez már II. osztályú hely, a féldeci barack 7 forint. Az étlapot nézeget­jük, megkeresem a frissen sül­tek közül a legkedveltebbet: a sertésborda rántva, sült bur­gonyával, 18,50. Hm ... mint­ha tavaly olcsóbb lett volna. S a húsárak nem változtak. Nem kötelező Hozzánk lép az üzletvezető és mondja: — Minden maradt, sőt a borjúpörkölt olcsóbb, 11,60 egy adag. Mégis kiderül, a rántott hús árát több mint két forinttal fölemelték. És a kávé itt is 3,40, a forgalom vissza is esett, nem issza úgyszólván senki. Szombat-vasárnaponként ze­ne és tánc is van itt, de ez Óriási különbség Delet harangoznak, mire a tahi hídhoz érünk. Ez szövet­kezeti övezet, de a Vöröskő Étterem építkezés, bővítés mi­att zárva van. Tovább Duna- bogdányba, s a Fő utcán sze­münkbe ötlik egy tábla: Va­dásztanya kisvendéglő. No, ebédeljünk itt, ebben az eddigieknél ugyan szeré- ny€bb;_de vonzó, tiszta, és han­gulatos vendéglőben. Néz­zük az étlapot, a választék is kisebb, de nem sokkal. És az árak? Óriási a különbség! íme: a rántott borda 12,90, öthatvannal olcsóbb, mint a Gyöngyszemben. És van kö­römpörkölt, 6,20 egy adag. Mi pogácsaíasírtot rendelünk, frissen sütik és hozzák nem­sokára. Két szép darab, zsír­ral bőven öntözött, nagy adag burgonyaköret mellette. Az egész mindössze: 8,80. Ki­tűnő, ízletes, éppúgy, mint a túrós palacsinta. Ennek 3,50 adagja, s nem 5,40. Utána kiskőrösi kadarból iszunk egy nagyfröccsöt, a gépkocsive­zető Jaffa-szörppel öblíti le az ebédet. (A bor literje 31,80 helyett 26,40, a szörp 1,80, míg a szentendrei presszó­ban 3,10-be került.) Jöhetne a fekete, méghozzá 2,80-ért egy dupla, de ezt majd Visegrádon isszuk meg. Megkérdem az üzletveze­tőnőt: mi a véleménye, ho­gyan lehet ilyen nagy a kü­lönbség a II. és a III. osz­tályú árak között? Nem tud­ja hogyan, ők igaz, 70 száza­lékos rezsivel számítják az árakat Talán ezért jönnek KIÁLLÍTÁS ELŐTT VÁCOTT, KOMÁROMI PÁL, NYUGDÍJAS MÁV- FELÜGYELÖ HÁZA VALÓ­SÁGOS MÜZEUM. SZOBÁJA FALÁN TÖRÖK KORABELI FEGYVEREK SORAKOZ­NAK, AZ EGYIK TÁROLÓ­BAN GAZDAG PÉNZ- ÉS ÉRMEGYÜJTEMÉNY, A VIT­RINBEN RITKA TENGERI KAGYLÓK, ELŐSZOBÁJA POLCAIN PEDIG BRONZ­KORABELI URNÁK ÉS EGYÉB RÉGÉSZETI LELE­TEK LATHATÓK. KOMARO­MI PÄL MOST A VÁCI MÜ­ZEUM RÉGÉSZETI SZAK­KÖRÉNEK KIÁLLÍTÁSÁRA KÉSZÜL TÖBB TARSAVAL. sokan ide Tahiból és Visegrád- ról is. Hét végén náluk is van zene, de díjat nem szá­mítanak fel. — Belefér az árrésünkbe. Csak 7 százalék Visegrádon, az elegáns Vár Étteremben nagy a csend, csak két asztalnál ülnek. A zene nemsokára kezdődik, de a vendégek bizony nem gyü­lekeznek. Kérdezzük a pin­cért, miért nincsenek fel­tüntetve a zenés árak. — Az megszűnt — mondja tartózkodóan — egész nap azo­nosak az árak. Látom, nem akar közgaz­dasági vitába bocsátkozni, ezért inkább az árlapokat nézem. Sokat mondanak. Nem részletezem, de eddig itt a legmagasabbak az árak. Hogy miért, arra a választ Szentendrén az ugyancsak ze­nés Béke Étteremben adja meg a barátságos és közlé­keny üzletvezető. — A nyersanyagok ára nem változott, kivéve a halat, sőt a zsír, a cukor olcsóbb lett. De megszűnt a zenés felár, a költ­ségek benne vannak az árban. Míg azelőtt 15 százalék volt a zene, és 5 százalék a ki­szolgálás díja, most a zenés vendéglők csak 7 százaiéit pluszt számítanak. Ezt viszont akkor is fizeti a vendég, amikor még nincs zene, tehát egész nap. Ha ma­gam nem tapasztaltam volna, hogy a zene nélküli helyeken is emelkedett sokmindennek az ára, akkor azt mondanám; miért fizessek én 7 százalék­kal többet délben, csak azért, mert az esti órákban zene és tánc van? Vajön erköl­csös-e, igazságos-e, hogy a nappali fogyasztóra hárítják az este szórakozók költsé­geinek a felét? — A vendég ezt nem nézi, nem boncolgatja kérem — mondja a Béke vezetője. — Sőt örül, hogy nem büntet­jük a zenedíjjal. Ha megfelel neki a kiszolgálás, a környe­zet, akkor minden rendben van. Sajátosan egyoldalú, leg­alább is számomra csöppet sem meggyőző ez a magyará­zat. A tényen ugyanis — hogy én azért fizetek, még­hozzá nem is keveset, amit nem kapok meg — egyálta­lán nem változtat. Az egyeduralkodó Vitatkozunk még egy ideig; de az üzletvezető nem tud meggyőzni. Sőt, ha nem is szándékosan, de ő maga erősíti meg: nekem van igazam; Ugyanis azt mondja: — A reform, az új me­chanizmus önállóságot és versenyt akar. De hol van ez, kérem? Ha volna itt más szektor is, mondjuk egy szö­vetkezeti vendéglő velünk szemben, akkor kialakulhat­na a verseny. De egyelőre a mi vállalatunk, a Buda kör­nyéki egyedül van. Igen, egymaga uralja a piacot, saját, központilag megsza­bott áraival, és itt Szentend­rén néhány községet kivéve, az egész Dunakanyarban. A vendég, a fogyasztó tehát csak abban dönthet, csak így vá­laszthat: bemegy-e vagy sem valahova. Hát így történik „minden a fogyasztóért”... Hetesi Ferenc Pál Az Üvegesek KTSZ Bp. VII., Nefelejcs u. ( 3. sz. alatti fiókjában VÁSÁROLJON modern kivitelű keretlécet (folyóméterben), képkeretet és blondelkeretet Jó minőség, udvarias kiszolgálás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents