Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

FEST HECÍ z/fíHap 1968. MARCH’S 21., VASÁRNAP Kártyavárak a Józsefvárosban Érdekes munkával bízta meg a budapesti Lakásépítő Vállalat a Bányászati Kutató Intézet tatabányai robban­tástechnikai osztályát A főváros belterületén, a VIII. kerületi Tömő utcá­ban három kétemeletes ház robbantásos „lebontá­sa” a feladat. Ehhez sajátos technológiát kell kidolgozniok a tatabányai intézet munkatársainak. A lakhatatlanná vált régi házak robbantásos lebontása nem új módszer, a gyors és gazdaságos eljárást hazánk­ban is többhelyütt alkalmaz­ták már. Az eddig kialakult gyakorlat szerint egy-egy fal­szakaszt külön-külön robban­tanak le. Ezt a technikát azonban csak gyéren beépített területeken lehet biztonságo­san alkalmazni. A most lebon­tásra szánt épületek viszont Budapest sűrűn lakott belte­rületén fekszenek. A kéteme­letes házakat mindössze nyolc méter széles utca választja el a szemben levő házsoroktól. Ilyen körülmények között úgy kell irányítani a mun­kát, hogy egyetlen robban­tással az épületek kártya­ként „önmagukba” ros- kadjanak össze. Fontos követelmény, hogy a robbantással járó detonáció se okozzon kárt a környező épü­letekben. A tatabányai kutatók vál­lalták a nem mindennapi megbízatást és megkezdték a különleges technológia kidol­gozását. A robbantás előké­szítése a helyszínen körülbe­lül két hetet vesz igénybe. Egy-egy épület falaiba több száz lyukat fúrnak. A három kétemeletes házba fúrt lyu­kakba kétezer gyutacsot he­lyeznek majd el. A robbantá­sokra március végén, ^április elején kerül sor. Fohász EMLEKEK, TOVATŰNT IDŐK (Kertész karikatúrája) Dekoráció vagy művelődési ház? Keresni keli a megoldás kulcsát! Aki átutazik Ceglédberce- len, láthatja a pompás, mo­dem művelődési házat, mely bármelyik kisebb városunk kulturális centruma is lehet­ne. 400 embert befogadó szín­házterme, több szakköri he­lyisége, könyvtára van, az épületet központi fűtés mele­gíti, és színpada — a megszo­kott gyakorlattól eltérően — viszonylag korszerűnek mond­ható, ezen bármelyik színház képes előadást tartani. A község vezetőinek több éves küzdelme teremtette ide azt a négy és fél milliós érté­kű épületet. Amíg el nem ké­szült, az volt az állandó pa­nasz, hogy a község tömeg- szervezeti, kulturális és társa­dalmi élete azért halódik, mert nincsen megfelelő hely, ahol rendezvényeiket lebonyolít­hatnák. Most van. És a dolgok mégsem mennek rendjén. A művelődési ház ablakai általában sötétek, ke­vés a műsor vagy egyéb ren­dezvény, az új intézmény léte nem sokat lendített a község életén. Pedig az idén május elsején már a hároméves év­fordulót ünnepelhetik. A be nem váltott remények okait kutatom. Joó Ágostonné, a községi ta­nács elnöke azt mondja: — Legszívesebben nem gon­dolok erre a kérdésre ... A művelődési ház rosszul dolgo­zik. Terveiket nem teljesítik, ráfizetéses a munka. Az igaz­gató ellen pénzügyi szabály- sértések miatt fegyelmit kel­lett elrendelnünk __ K özben behívatja a gazdál­kodási előadót, aki pontos szá­mokkal egészíti ki az elmon­dottakat. A terveket állítják szembe a teljesített forintösz- szegekkel, és a kép valóban nem kedvező. 24 bál helyett csak hetet rendeztek az elmúlt évben, ez több ezer forintos bevételi hiányt jelentett. El­lenvetésként megjegyzem, hogy a művelődésügy nem elsősorban üzlet. Lényegesebb a munka tartalmi oldala... — Minket elsősorban a pénz­ügyi dolgok érdekelnek — mondja az elnökasszony, és a tulajdonképpeni kulturális tevékenységről nem beszél. Az igazgató Károlyi Mihály. Eredeti fog­lalkozását tekintve tanító. A szokásos panaszokat ismételge­ti: Sok a tv, az embereket nem érdekli semmi, a fiatalok csak a beatzenére jönnek be a ház­ba. Ez lenne a követel oldal. A mérleg pozitív oldalán egy színjátszó csoport, egy ének­kar, egy kézimunka-szakkör és az ifjúsági klub szerepel. Részvevőik száma alig halad­ja meg a százat. A színjátszók tavaly egy drámát tanultak be, azt kétszer eljátszották a köz­ségben, aztán újat kezdtek. Az új vígjáték egy Susanna vagy Zsuzska című produkció ed­dig kétszer szerepelt műsoron, és terveik szerint bemutatják néhány környező községben is. Az ifjúsági klub harminc ál­landó tagja javarészt középis­kolás diák. Munkanaplójuk ta­núsága szerint két TIT-elő- adáson, egy álarcosbálon kí­vül legfeljebb közös tv-nézés- sel ütik agyon az időt. Az énekkar az állami ünnepségek műsorain hallható, tavaly ösz- szesen ötször szerepeltek. Az idei munkanaplóban ösz- szesen 15 program szerepel, ebbe bele kell érteni az ifjú­sági klub közös tv-nézéseit is. Ez valóban nem sok. — Nem tudjuk kielégíteni a község igényeit r-r mondja az igazgató, de árrá nem nagyon derül fény, hogy a község igé­nye mi is lenne... Az iskolában a pedagógusok véleményét akarom kikérni. Az igazgató- helyettes ezt mondja: — Nehéz itt valamit csinál­ni. A község lakóinak nagy ré­sze bejáró munkás. Rájuk nem lehet számítani. A töb­biek pedig inkáb a tv-t né­zik ... I Egy idősebb pedagógus: — Én tanácstag is vagyok... Mi akartuk a kultúrházat, so­kat kellett érte harcolni. Mit tehetünk, ha a község lakóinak nem kell? Az igazgató nem sokat segíthet ezen. Nem hisz- szük, hogy akár a Nemzeti Színház igazgatója is többre menne itt. A beszélgetésből kiderül, hogy most épül a faluban egy egészségház, de még remény sincs a legsúlyosabb gond, a szűk iskola bővítésére. — Húsz nevelő pendlizik a két iskola között. A tízperces szünetek erre nem elegen­dőek, legalább húsz perc, amíg egyik óráról a másikra átér. Addig a gyerekek várnak. Egy osztályra, mely eredetileg húsz-harminc gyereknek épült, negyvenötén vannak, szinte a kályha tetején is ülnek — mondja az igazgatóhelyettes. — Sajnos, a község lakói el­fásultak, nem kell nekik a kultúrház... — ez a végső konklúzió, amelyben ugyan nem hiszek, de azért megkoc­káztatom: — Nem lett volna helyesebb, ha előbb az egészségház épül fel, és az iskola gondjait eny­hítik? Ennyi pénzből ez bőven megoldható lett volna!? Beleegyezés a válasz... Bó­lint rá a tanácstag is. Ez hát a helyzet a cegléd- berceli kulturális életben. Is­métlem: nem tudok ítéletet mondani, legfeljebb találgat­hatok. Lehet, hogy a község vezetőinek maximális, a körül­ményeket és igényeket fel nem mért elhatározása volt a művelődési ház felépítése. Lehet, hogy nem jól választot­ták meg a vezetőt. Az is le­het, hogy a község vezetői is félreértelmezik a művelődési ház feladatát, és csupán üzle­ti vállalkozásnak tekintik. Sok válasz elképzelhető még, és a község gondja, hogy megta­lálja a jelenlegi áldatlan hely­zet megoldásának kulcsát. Különben a drága beruhá­zás nem marad más, mint egy szép dekoráció a pesti út men­tén ... ősz Ferenc Egy mosolytalan öregúr mosolyos históriáiból — LAKIK ITT A FALUBAN EGY ÖREGŰR — BIZTAT­TAK A TÁRNOKI VASŰTALLOMÁSON ÚJDONSÜLT IS­MERŐSEIM —, AZ AZTÁN TUDNA MESÉLNI MAGÁNAK TÖRTÉNETEKET. MULATSÁGOSABBNÁL MULATSÁGO­SABBAKAT. KERESSE FEL EGYSZER, MEGLÁTJA, NEM BÁNJA MEG ... AZÉRT A FÉRFI AZ UR Kilenc évtizeddel a vállain, még ma is egyenes tartású férfi. Szikár, mosolytalan, gya­nakvó és kimérten udvarias. Tudatosan kíméli maradék erejét, kerüli a felesleges moz­dulatokat Feleségével, aki csaknem két évtizeddel fiatalabb nála, havi 700 forint nyugdíjból él, meg abból a 400 négyszögöles kertből, melyben minden meg­terem. Tavasztól őszig elma­tatnak benne. A kerítés tövébe telepített málnás 1000 forintot jövedelmezett, abból vásárol­tak tüzelőt — Miska Erdődön született, Szatmár vármegyében, abban a házban, amelyben azelőtt Szendrey Júlia lakott, és az első felesége Kölcsey Ilona volt, a nagy költő unokahúga — mutatja be férjét a máso­dik hitestárs. Négy évtizede élnek együtt. Azóta, amióta nyugdíjba küld­ték a doberdói harcteret is megjárt, ma már valamelyest nagyothalló hadastyánt. — Vendégünk nem ránk, A Dunakanyar Naponta több mint százezer palack ás­ványvíz készül • margitszigeti üzemben. A vállalat ebben az évben már nemcsak a fővárosba, hanem a Dunakanyarba és más vidékre is szállít a margitszigeti ásványvízből és a külön­féle üdítő italokból Budapesti munkahelyre azonnali felvételre keresünk: ÁCS, LAKATOS, SEGÉDMUNKÁS ÉS KUBIKOS MUNKAERŐKET, Vidékiek részére térítés ellenében szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk, valamint különélési pótlékot fizetünk. • JELENTKEZÉS s 23. sz. Állami Építőipari V. Budapest V.. Rosenberg házaspár u. 16. IV. emelet. Munkaügyi osztály hanem a történeteimre kíván­csi! Kissé indulatos ez a horka- nás, de büszkeség is lobog benne, s azt is érzékelteti, hogy ebben a házban azért mégiscsak a férfi az úr. Fülöpné elhallgat, Miska bácsi a torkát köszörüli, én meg rettentőmód hegyezem a fülem. — Hát, kérem szépen, én akkor elkezdeném. A TEIIÉNREYALÓ Jó negyven éve, Nagykőrös város birtokainak bérárvere­zésére nagy sokadalom gyűlt össze. Egész kocsisor ejtőzött a tölgyek alatt. A gazdák azt gondolták az azidőtájt csim- bora&szói magasságokba szö­kött termény- és jószágárak­ról, hogy azok soha nem es­nek alacsonyabbra, és a fül­ledt ponyvasátorban ugyan­csak túllicitálták a kikiáltott bérösszegeket. A szerencsések aztán, vagy­is azok, akik bérlethez jutot­tak, boldogan fizették az ál­domást a lacikonyhában. De a hopponmaradottak is ittak, hogy elfelejtsék búbánatukat Ürültek az üvegek, a hordók, húzta a cigány, porzott a tánc. Imre gazda is hevesen cif­rázta, amikor mellésomfordált a prímás, és odasúgta neki: „Eljöttünk, -.mert hívott, oszt,; lám, roppant gyéren hull a lóvéi tsiók uccse, másnak húz­tuk volna, ha gazduram nem ígér egy tehénrevalót”. Imre gazda nagyot kurjan­tott: „Megkapjátok, amit ígér­tem! Ihaj, csuhaj, sose halunk meg!" Felvillant erre a mu­zsikusok szeme, és örömükben olyan friss talpalávalóra zen- dfteltek, hogy csakúgy rezgett a sátorponyva belé. A csárdás végeztével letö­rölte verítékét Imre gazda. Várt, míg csend lett, és min­denki ráfigyelt. Akkor, hosz- szas keresgélés után, zsebéből kihúzta, magasra emelte, és jól megrázta a széles, fehér galandra felfűzött, kis koiom- pot: „Itt a tehénrevalót Hun­cut, aki nem állja a szavát!" Nagy volt a csalódás, de a kitörő nevetés olyan vidámsá­got teremtett, hogy a cigá­nyoknak végül is nem lehetett okuk panaszra, mert a tehén- reválóhoz egyhamar megkeres­ték a tehén árát is ... Az elbeszélő komoly arccal élvezi a hatást, s úgy látszik, elégedett vele. mert már tá­lalja is az újabb históriát A TOKFIUKO Egy dermesztőén hideg, zúz- marás hajnalon, jégvirágos ablakokkal indult a vonat Cegléd felé. Az utolsó pilla­natban vékonykabátos, lakk- cipős fiatalemberekből álló társaság ugrált fel rá, és he­lyezkedett el egyik fülkéjében, melyben csak egy idős úr tar­tózkodott. Valami bálról jö­hettek, s hogy az úton se szá­radjon ki a torkuk, mindegyi­kük egy-egy üveg nyakolajat szorongatott hóna alatt. Zsebeikből csakhamar poha­rakat szedtek elő. vígan koc- cintgattak, s már repült is . az első üres üveg az ablakon ki­felé. Meglobogtatták az ördög bibliáját, bőröndöt fektettek térdükre, és néhányan ferblíz- ni kezdtek. A kibicek kezelték az üvegeket, danolásztak és sűrűn emlegették az egek urát. Kisvártatva belépett a ka­lauz, kérte a jegyeket. Tréfás megjegyzések kíséretében tet­tek eleget felszólításának, az­tán folytatták a kártyázást, az italozást. , Ám alig hagyott el a vonat néhány állomást, megint nyílt az ajtó, s most a főkalauz akarta látni a jegyeket. A kompánia tagjai zaklatás­nak minősítették az ismételt ellenőrzést, de azért engedel­meskedtek. Egyikük azonban, úgy vélvén, ragyogó tréfát eszelt ki, a kártyacsomagból magához vette a tökfilkót, és amikor rá került a sor, jegy helyett azt mutatta fel. A főkalauz, összeráncolt szemöldökkel, jól megnézte a kártyát, majd azt is, aki ke­zében tartotta, aztán így szólt csendesen: „Köszönöm, tegye csak el uraságod az arcképes bérletjegyét." Ceglédre érve, leszálltak a vidám fiúk. De leszállt az idős úr is. Beszaladt az állomás ét­termébe és egy üveg pezsgő­vel tért vissza. Azzal jutal­mazta a talpraesett főkalauzt, amiért olyan szellemesen uta­sította rendre az idétlen illet- lenkedőt... — Miska bácsi volt az idős tír! Igaz? — fitogtatom She- lock Holmes-i tudományomat. Vendéglátóm rejtélyesen el­néz a fejem felett. Már attól tartok, tapintatlanságommal megsértettem őt. De nem! Im- hol a bizonyíték! A VÉTKES Ez megint egy régi törté­net ... De nem untatom? ... Debrecenben, húsvét első nap­ján, a Nagytemplomban meg­jelent hívőknek maga a püs­pök szolgáltatta az úrvacsorát. Persze, Sándor hajdú is oda- titubált az Űr asztalához. Szájról szájra járt a borral telt, közös kehely, Eljutott végre a hajdúhoz, is. Az meg a Iír^Bű .kapta, jól Belei* ott, és soká nem adta vissza a- püs­pöknek. A püspök halkan rá is szólt: „Sándor fiam, nem lesz sok?" Mire a hajdú visz- szasúgta: „Nem, ins tállom, mert sok ám itt a vétek is!” ★ Elhallgatnám Miska bácsit reggelig. Tudna mesélni végé- szakadatlanul. Vadásztörténe­tei közül például még egyet se hallottam, pedig azok sem akármilyenek. De, látom, fá­radt. Olykor kapkodva vesz lélegzetet. A falióra ütése pe­dig arra figyelmeztet, rohan­nom kell, ha el akarom érni az utolsó vonatot — Erőt. egészséget — bú­csú zko dóm ... A kupéban furcsálkodva néznek az emberek. Bárhanern azt gondolják, hogy nincs ki az e^yik kerekem. Holott én csak még mindig a mosolytalan öregúr históriáin mulatok. Polgár István m I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents