Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
fist megvbi kJCMod 1968. MÁRCIUS 21., CSÜTÖRTÖK ÍTÉL AZ OSZTÁLY Egy bűnügy és a közvélemény I ^ Nagykőrös felé menet meg- 5 álltam az egyik községi ta- § nácsnál, hátha az elnök tud ^ valami érdekes eseményről § mesélni. § — Sajnos, semmi újságba ^ kívánkozó dolog nem történt, i Volt ugyan egy krimink, és elmesélte a történetet: § — Rendes, becsületes és nagyon szerencsétlen asszony j) D.-né. Férje részeges, nemhogy ^ hazaadna fizetéséből, de még ^ az övéből is elvesz. D.-né a ^ szomszéd község egyik üzeméig ben dolgozott. 1500 forint kö- S rül keresett, ebből tartotta el S két gyermekét. Aztán kiderült, § hogy több mint egy éve a ru- ^ hája alatt készárut lopkodott a ^ gyárból. A holmik értéke több § mint húszezer forint. ^ — Nem csekély összeg ... ^ Vegye figyelembe, hogy a I Icét gyerekre költötte! Nem S volt annak a szerencsétlennek S egyetlen jó ruhája sem. Ha rajtam múlna, én a férjét csuknám, be. Ez az asszony nem kocsira vagy villára lopott, hanem kenyérre ... Hosszú ideig vitatkoztunk az elnökkel: bűnös-e és milyen mértékben vétkes az asszony? Az ügyről több emberrel beszélgettem. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy helyzete, szomorú körülményei, az a tény, hogy két kiskorú gyerekéért követte el tettét, kétségtelenné teszi: D.-né áldozat. Ax ötlet hirtelen jött. Amikor Nagykőrösre érkeztem, bementem az Arany János Gimnázium egyik negyedik osztályába. Ezek a lányok és fiúk szenvedélyes tv-nézők, többségük rendszeres újságolvasó, a rendőrségi és bírósági anyagokat, a krimiket kiváltképpen kedvelik... — Egy befejezetteti krimit mesélnék el maguknak. Az lenne a feladatuk, hogy saját véleményük és elképzelésük szerint fejezzék be. ítélkezzenek. Mentsék tel vagy ítéljék el a történet főszereplőjét — mondtam, és részletesen elmeséltem D.-né esetét. Fél órán belül leírták a krimi lehetséges befejezésének különböző variációit... Azaz, nem is voltak lényegbevágó különbözőségek. Strifler Izabella: „Az anya teljesen magára maradt, és mivel kevés jövedelme volt, rákényszerült a lopásra. Az anya tehát népi tekinthető bűnösnek ...” Fábián László: „Az apát elvonókúrára ítélném, és kötelezném a kár megKÖNYVESPOLC PINTER ISTVÁN: Magyar kommunisták a Hitler-ellencs nemzeti egységért Törleszteni kezdjük fontos és nagy adósságainkat. Közelmúlt történelmünk kusza szálainak elrendezése, az áttekintés és megértés elősegítése nemcsak hagyományaink szerves beépítését biztosítja jelenünkbe, hanem az útmutató tanulságok ösz- szegezését is. Pintér István nagyszerű tanulmánya erre vállalkozott. A magyar kommunisták harca, tévedésektől nem mentes, de végső soron következetes küzdelme a fasisztaellenes nemzeti egység megteremtéséért, közelmúlt történelmünk felemelő fejezete. Mégis, a kelleténél sokkal kevesebbet ismerünk, tudunk^ erről az időszakról. A szerző most arra vállalkozott, hogy nagylélegzetű tanulmányában az 1941—1944 közötti évek eseményei alapján a kommunisták harcának teljes képét adja. Vállalkozása sikerrel járt. A Hitler-ellenes nemzeti egység megteremtésének alapvető tényezője a kommunista párt volt. A kommunisták hirdették meg a nemzeti függetlenség, a háborúval való szakítás jelszavát, s a szerző tudományos pontosságú, mégis élvezetes olvasmánnyá váló fejezetekben tekinti , át ezt a. kezdeti időszakot. A pártnak nem csupán jövendő szövetségesei, támogatói sokféle fenntartását és ellenállását kellett legyőznie, hanem a soraiban is meglevő értetlenséget, befelé fordulást, a széles tömegekre támaszkodó ellenállás eszméinek dogmatikus, álforradalmi értelmezését is. A párt, a kommunisták harca végül is eredménnyel járt. Megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, a németellenes erők egyetlen lehetséges, s az ál-1 tala képviselt társadalmi erő- I két tekintve, sokat ígérő tö- j mörítője. Pintér nagy érdé- | me, hogy rendkívüli alapos- ! Sággal boncolgatja ezt az ' időszakot, s minden szépítge- | tés nélkül fogalmazza meg azokat a hibás lépéseket, j melyeket a párt tett meg, s 1 ugyanakkor a bizottságban j tömörült szorosabban vagy | lazábban működő szövetsé- j gesek tévedéseit. Bonyolult j történelmi időszak volt ■ ez. rendkívül kuszáit társadalmi erővonalakkal, áthághatatlannak látszó válaszfalakkal, mégis, a kommunisták igen nagy érdeme, hogy e bonyolult időszakban magát az ellenállás lehetséges kiindulópontját — a Történelmi Emlékbizottságot, s annak [ eszmei-elvi alapjait — egyáltalán képesek voltak létrehozni. Az 1942. március 15-én lezajlott tüntetés jó kezdőpont lehetett volna a németellenes küzdelem továbbfejy lesetéséhez. Az okokat, melyek miatt ez nem következett be, Pintér István igen áttekinthetően csoportosítja. Abban, hogy Magyarországon nem bontakozott ki az európai országok többségére jellemző, széles néptömegekre támaszkodó ellenállási mozgalom, jelentős része volt a párt. téves helyzetelemzésének. a pártvezetésben megnyilvánuló türelmetlenségnek és tényeket figyelmen kívül hagyó konokságnak, de: nemcsak ezeknek. Az ellenállási mozgalom csírájában való megrekedését legalább ennyire befolyásolta a szociáldemokraták megalkuvása, majd árulása, s a hivatalos Magyar- ország viszonylag mértéktartóbb köreit magába foglaló Kállay-féie hintapolitika teljes csődje. A jórészt eddig nem publikált forrásokra, dokumentumokra támaszkodó tanulmány a felfedezés erejével hat az olvasóra. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) térítésére. Az anya legfeljebb felfüggesztett börtönbüntetést kapna...” Többen teszik a társadalmat felelőssé. Íme a legsommásabb ítélet: „A nő tettének oka az üzemi ellenőrzés hiánya. És a szomszédoknak is észre kellett volna venniük, hogy nyomorognak. De senki nem segített... Domokos Imre: „Módosítani kellene a törvényt az ilyen esetekre. Bizonyos, hogy a férj viselkedése nem a család titkos ügye volt, tudtak róla a szomszédok és a gyár is. mégsem tettek semmit. Az asszony részére a gyárnak jobban fizető munkahelyet kellett volna biztosítani.’’ Búr Ferenc: „Ha a bíróság lelkiismerete szerint dönt, és nem a törvény szerint járna el, fel kell menteni azt az asszonyt, aki gyermekei érdekében lopásra adja a fejét. ..” Ilyen és ehhez nagyon hasonló véleményeket írtak a többiek is. ítélt az osztály. Harminc tizennyolc éves fiatal ember, akik néhány év múlva a dolgozó társadalom tagjai. Nem óhajtok most velük vitába szállni, csupán el- gondolkozorrt ezen az egyoldalúságon. Minden bizonnyal örvendetes az a humanizmus, mely véleményük alaphangja és mozgató rugója. Többen leírják, hogy az anya börtönre ítélése azért is helytelen, mert a gyerekek állami gondozásba kerülnének. Érdekes módon az anya életének példájától — mely sokáig nem maradhatna titok a, gyerekek előtt sem — senki nem féltette a gyerekeket, de talán még ennél is érdekesebb, hogy az asszony életét mindnyájan olyan szigorúan látták kötve a garázda részeges apáhQZ, hogy senkinek nem fordult meg a "éjében: védelmet lehetett volna kérni. Az azonban nem merült fel, hogy az asszony 1500 forintos fizetése mellé megkapja a háromszáz forintos családi segélyt, és az apát kötelezni lehet a gyermektartás megfizetésére. Ennek elhanyagolása súlyos börtönbüntetéssel ■ is végződhet. A talán általánosítható tanulság ebből a kis krimijátékból, hogy D.-nét mindenkit kiszolgáltatottnak tekintette. Az asszony az ő elképzelésükben cselekvőképtelen, aki a kényszerítő körülmények — ebben az esetben egy részeges férj j — hatására óhatatlanul bűnbe j sodródik. így vélekedett a ta- i nácselnök is és sokan azok közül, akiknek a történetet elmeséltem. Nehéz egy ilyen mélyen berögződött elképzeléssel szembeszállni. Annál is inkább nehéz, mert a vélemények nem nélkülöznek némi igazságot. Csakhogy — és ez egyre inkább feltűnő — a bűnök elkövetőinél az ilyen és ehhez hasonló enyhítő körülmények vizsgálata az emberek ítéletében lényegesen nagyobb súlyt kap, mint az elkövetett cselekmény. Különösen hajlamosak erre a társadalmi tulajdon ellen vétők megítélésében. Ha D.-né történetesen besurranó tolvaj, aki magánházakból lopkod, meggyőződésem, hogy az ítéletek szigorúbbak lettek volna, ugyanezen enyhítő körülmények mellett is...! A várható jogos és megérdemelt ítélet hevenyészett közvélemény-kutatásom szerint tehát nem lesz egyező az emberek ítéletével. És ez esetben nem a törvényekben a hiba. Sokan élnek ma hasonló körülmények között, de csak kevesen választják D.-né útját. Ősz Ferenc ÓVINTÉZKEDÉS Örömmel olvastam az újságokban, hogy megszűnt az influenzajárvány, örömömbe azonban üröm is vegyült. A zárójelentésben az áll, hogy legközelebb két év múlva kell influenza- járványtól tartani. Már előre félek! Miért kell azt nekem inár két évvel előbb tudnom, hogy 1970 őszén, vagy talán Damoklész kardjaként lebeg felettem; vajon mikor kapom meg a szakemberek által beígért influenzát, mikor dűlök ágynak. Másrészt azonban jó, hogy időben közölték ezt velem, úgymond kaptam két év „kifutási időt” megbetegedésemig. Így minden óvintézkedést megtehetek, hozzákezdek máris a vita- mintartalékoláshoz, hogy szervezetemet ellenállóvá, immunissá tegyem a fertőzéssel szemben. S nem'- csak a lakosság, de a külkereskedelem is időben felkészülhet a behozatalra és nem lesz fennakadás a citrom, a narancs s egyéb vitamindús déligyümölcs vásárlásában. — Vári — .V2/7/í*f/-.S5<ío/l«/o Ml htttit! KÍSÉRLETSOROZAT A szegedi szénhidrogén-medencében kitermelt olajat, a jelenlegi vasúti szállítás helyett, a nemrég kidolgozott tervek szerint 160 kilométernyi csővezetéken továbbítják majd a százhalombattai finomítóba. A feladatot a hagyományos módszereknél lényegesen egyszerűbben és gazdaságosabban kívánják végrehajtani, a miskolci nehézipari műszaki egyetemen kidolgozott új eljárással. A gyakorlati alkalmazásra vonatkozó kísérletsorozatot a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat, valamint a siófoki Kőolajvezeték Vállalat mérnökei, technikusai megkezdték. Az eredményeknek megfelelően tervezik majd meg a szeged—százhalombattai távvezetéket és berendezéseit. Új osztály az emeleten Követésre méltó áruházi újdonságok Érdemes volt odafigyelni, amikor az Otthon Áruház és á Divatcsarnok vezetői beszámoltak újdonságaikról. A korszerű kereskedelemnek megfelelően kisebb szekciók helyett mammutosztályokat, kereskedelmi komplexumokat létesítettek. így a férfi- és fiúruhához társították a férfi- és gyermekcipő-részleget. A nagy osztályok a keresletnek megfelelően változtatják árufrontjukat. Ha egyik, vagy másik cikkből nagyobb a kereslet, vagy a nagy forgalmat éppen árleszállítás. engedmény teszi indokolttá, a hagyományos és kevésbé keresett cikkek rovására nagyobb frontot nyitnak a slágercikkekből. így született meg elsejével a háztartási és műszaki osztály abban a Divatcsarnokban, ahol eddig inkább csak textiliákkal, ruhaneműekkel foglalkoztak. A nagy méretű osztályok egyúttal az árubemutató és közvéleménykutató szerepét is betöltik. Igyekeznek mindig különleges újdonságot is beszerezni. Ilyen például a Vetex cipőtalptisztíió szőnyeg. Két malomkő között f. sszonyom, én tulajdonképpen A egy szerencsétlen ember vagyok, ne tévessze meg önt, hogy mosolygok, vicceket mesélek a kollégáknak, ez mind csak azért van, hogy ne gondoljak mindig arra, amitől úgysem tudok sohasem szabadulni. Azt kérdezi, mi bajom? Az a bizonyos, amit úgy neveznek, hogy két malomkő közötti órlődés. Azelőtt sokszor hallottam ezt a kifejezést, de soha nem gondoltam, hogy én is belekerülök és hogy egyelőre nem is tudok kivergődni onnan. Ha rámszán egy kis időt, elmesélem, de kínáljon meg egy cigarettával is, mert elfogyott a Kossuthom. Rengeteget szívok mostanában, azt mondja az orvos árt a tüdőmnek, de néha azt gondolom, nem is baj. Akkor gondolom ezt, ha nagyon el vagyok keseredve, ha már nagyon elegem van mindenből. Az első házasságom nem sikerült. Van ilyen, nem kell csodálkozni. Színésznőt vettem el, huszonkét éves fejjel, nagyon büszke voltam, hogy egy olyan ragyogó nő, mint a Takács Mici hozzámjön, igaz, hogy tele voltam pénzzel, fotósként működtem abban a vidéki városban, ahol Mici szubrettkodott. Két évig éltünk együtt, közben megszületett a kislányunk, Marika. Mici tulajdonképpen nem akarta, tiltakozott ellene, de én ezt az egyet kierőszakoltam, azt mondtam feljelentem, ha orvoshoz megy. Sokat bőgött, de belenyugodott, nem is volt csúnya a terhessége alatt, az ötödik hónapig játszott, a rendező megígérte, hogy szülés után a legjobb szerepet kapja meg. Szóval megszületett a Marika és én boldog voltam, de Mici pár hónap múlva otthagyott. Nemcsak engem és Marikát hagyta ott, hanem a bútorokat, a holmikat is, nem vitt el semmit, csak ami a bőröndjébe fért. Nem titokban ment el, megmondta, sőt kikiabálta, hogy ő ezt nem bírja tovább, hogy ő nem anyának született, hanem színésznőnek, én akartam a gyereket, én erősköd- tem, fenyegetőztem, most már neveljem fel. F el is neveltem. Azazhogy Marika még csak tizenhárom éves, de a nehezén — úgy éreztem — túl vágyok. Először az anyámhoz adtam, az nevelte, az foglalkozott vele, aztán megnősültem. A második feleségem egészen más mint Mici. Nagyon rendes asszony. Nem volt túl nagy szerelem, nem lángoltunk, nem égtünk, de jó erős parázs ma is. A feleségem könyvelőnő. Fél kilencre jár, délután ötkor otthon van. Ebédszünetben bevásárol, mire én hazamegyek már főzi a vacsorát. Kitűnően főz, nagyszerűen gondoskodik rólunk. Marika olyan tiszta blúzokban jár iskolába, mint a patyolat. Nekem soha nem hiányzik az inggombom. Sokáig azt hittem, hogy már megtaláltam a boldogságot, hogy végre rendbejövök, megnyugszom a viszontagságok után. Aztán egyszerre csak felbukkant Mici. Nem hozzám jött, nem énutánam vágyott — a lányát kereste. Autóval jött, elegánsan, illatosán. Nagyon csinos még ma is, habár harmincon túl van már, ha jól számolom idősebb, mint a feleségem. Marika először csodálkozva nézett rá, el sem akart menni, mikor hívta. Aztán a feleségem unszolta, hogy menjen, nézze meg az édesanyját a színházban. A feleségem nagyon jó lelkű nő, sohasem volt saját gyereke, de nagyon megérti az anyákat. 'Marika bepakolt néhány holmit és elment. Két nap múlva ragyogva jött vissza. Otthonosan pattant ki a kocsiból, megjegyzem nem a volt fe- leségemé az autó, hanem azé, aki jelenleg udvarol neki. Marika kapkodva vacsorázott és állandóan mesélt. Hogy milyen isteni volt a színházi előadás és hogy szünetben bemehetett az' öltözőkbe és fényképet kapott a bonvivántól, és, hogy anyut mindenki tegezi. És anyunak csodaszép ruhái vannak, neki is adott egyet, a lányok megpukkadnak az iskolában, ha meglátják. És hogy anyu azt mondta, belőle is színésznőt nevel majd, mert meglátta, hogy van rá hajlama. É n csak hallgattam, nem szóltam ■ egy szót sem. A feleségem se. Vártuk, mi lesz ebDŐl. Aznap már semmi sem lett, mert Marika fáradt volt, lefeküdt. Másnap morcosán ébredt. Amikor odamentem az ágyához — mindig így szoktam, mielőtt munkába megyek — azt kérdezte: — Hogy volt szíved neked anyut otthagyni ? Mert a volt feleségem persze nem mesélt el semmit. Érthető. És biztos volt benne, hogy én sem mesélek semmit — ismert. Nem is szóltam semmit a lányomnak és azóta sem szólok csak szenvedek és figyelem, milyen pusztítást végez a volt feleségem. Marika már nem fogad szót a feleségemnek, felesel, szájai vele. Néha olyan gúnyosan néz rá, hogy pofonra emelem a kezem, holott sohasem ütöttem meg. A feleségem csitítgat, mondja, hogy gyerek még, megbolondították, majd elmúlik az egész hóbort, de tudom, hogy őt is bántja a dolog, hogy éjszakánként titokban sír. így élünk. Mici időnként felbukkan, elviszi Marikát. Nem teszek neki szemrehányást, minek. Csak örülne, ha látná, hogy problémát okoz. Nem tiltom el tőle Marikát, nincs értelme. A tiltott dolog mindig csábítóbb az ilyen kamaszlányoknak. Titokban találkozna vele, engem pedig meggyűlölne, ha ugyan már most nem gyűlöl. Vajon, meg fogja-e tudni valaha az igazságot? Tőlem soha. Én csak szenvedek és őrlődök és szeretném vigasztalni a felesegemet, akinek eltolja a főztjét, és fitymálja a ruháját. Szeretném megmagyarázni, hegy én tulajdonképpen vele érzek, de a lányomat sem taszíthatom el magamtól, hiszen nagyon szeretem. Hogy mi lesz? Nem tudom. D olgozom, viccelek a kollégákkal, néha megiszom egy fröccsöt, de Csak ritkán, mert nem szeretem az italt. Szűkszavú embernek ismernék, ez csak véletlen, hogy most így elmeséltem a problémámat, ki tudja, mitől érzi az ember a másikban, hogy az megérti. Ha jót akar tenni, felejtse el. Bende Ibolya T~\’ I 1 "1 Kiállításon mutatták Diplomamunkák be * »***»«»« mű•l szaki Egyetem építészmérnöki karának hallgatói vizsgamunkájukat. Az ókori építészeti tanszék hallgatói — a képen látható — görög templom tervét készítették el vizsgafeladatként
