Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

1968. MÁRCIUS 20., SZERDA K/Ctrian MÉRLEG A HORGON Öregek új otthona Százharminchatezer forin­tot fordítanak Budaörsön az öregek napközijére, önma­gában a szám nem sokat mond, könnyen elsiklik fö­lötte az ember. Sokkalta többet jelent azonban azoknak az öregeknek, akik magányo­sak és nehezen élnek. Mesé­lik, hogy Budaörsön nem volt könnyű meggyőzni a rászorulókat, hogy járjanak el az otthonba, Restelltek. Aztán mégis vagy húszán jöttek. A kultúrotthonban kaptak helyet és megszeret­ték. Ennek híre ment, mások Is jelentkeztek, de nem tud­Ajándékklub ­ták fogadni őket. így sza­vazott meg a tanácsülés 136 ezer forintot és sok-sok tár­sadalmi munkát. Az öregek gondja közügy lett, minden­ki felajánlotta segítségét. A Sasad Tsz raktárát ala­kítják át és ebben kapnak végleges otthont, amely na­gyobb lesz a jelenleginél. Sa­ját házuk lesz előszobával, konyhával, társalgóval, pi­henővel. öltözővel és tu- solóval. Lassan, szánté ész­revétlenül alakult át a szem­lélet: nem szégyen az, ha va­laki a napközibe jár. Érzik, hogy nem feleslegesek, vala­hol várják őket. ajándékrádióval Vezérlő cellák — A daru sokat bíró emelő­horga nehéz tárgyat visz fel­felé. Az emelés pillanatától tudják, milyen súlyú. Ha köz­ben levesznek valamit belőle, vagy hozzátesznek, azonnal jelzi... Mérőhídra gördül a gépkocsi, s lefékezése után né­hány másodperccel már pa­pírra rögzíti a gép, milyen súlyt mér. Mindez az ügyes mérő­elemeknek köszönhető, az erőcelláknak, amelyek a daru horgán, a mérleg négy pontján és még számtalan he­lyen teljesítenek szolgálatot elektromos úton. Segítségükkel vezérelhető anyagot adagoló, vagy a súlyokat rögzítő, köny­velő berendezés. Mindez csak néhány érde­irány'itó turbinák • kesség a sok közül, amelyet tegnap a Méréstechnikai Köz­ponti Kutató Laboratórium munkatársai mondtak el. Fenn­állásuk 10 éves évfordulóján kiállítást rendeztek a Technika Házában. Érdekes műszerük az áramlásmérő, amety angol műszaki kooperáció ered­ménye. A csőben elhelyezett turbina rendkívül pontosan méri gá­zok és folyadékok mennyisé­gét, s felhasználható arra, hogy a szükséghez mérten csökkent- se-növelje, megakadályozza, vagy éppen elindítsa, például az olaj áramlását a vezeték­ben. Ilyen berendezéseket sze­reltek s szerelnek fel Száz­halombattán, az olajvárosban. Mint a téli napsütés, várat­lanul és meglepetésszerűen mosolygott a szerencse a Cse­pel Autógyár fiataljaira. Első pillanatban alig is tudtak mit kezdeni vele. Aztán összeült az „okosok tanácsa", négy, nagy gyakorlattal bíró KISZ-vezető és elkészítették az első ne­gyedéves programot. Dehát miről is van szó? A korszerű, szép művelődési házban valóban sok a színvo­nalas műsor, rendezvény. Csak ... éppen a fiataloknak nem volt olyan igazán saját, „külön bejáratú” helyük. Egy hónappal ezelőtt azonban be­fejezték a kultúrház egymillió forintos bővítését; három új helyiséggel gyarapodott. A KISZ-esék még ekkor sem ne­szeitek fel, hogy itt számukra is készül valami. Annál na­gyobb volt az öröm, mikor megtudták, hogy a gyermek- könyvtár és a műszaki klub részére fenntartott szoba mel­lett a harmadik termet ők ve­hetik birtokba. S ekkor szüle­Házgyári épületek szereléséhez állandó budapesti MUNKÁRA FELVESZÜNK kubikosbrigádokat, férfi, női segédmunkásokat, kőműves, ács, festő-mázoló, fűtés-víz-gázszerelő, villany- szerelő, műanyagburkoló, parkettás szakmunkásokat, épületasztalos, műköves, épületlakatos, hegesztő, vasbetonszerelő és asztalos- ipari gépmunkásokat, helyszíni szerelésre és műhelymunkára. Vidékieknek szállást biztosítunk. Állandó jelleggel SZAKMUNKÁSKÉPZŐ TANFOLYAMOKAT INDÍTUNK Jelentkezés személyesen: ÉVM 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Bpest XI.. Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal) MINDEN MUNKAHELYEN biztosítás tett meg az ifjúsági klub ala­kításának gondolata. Mi a te­endő? A 80, 90 embert befo­gadó világos, szép termet a gyár szakszervezetétől kapott 80 ezer forinton rendezték be. Skyfoteleket, asztalokat vásá­roltak. A terem elejére dobo­gót építettek a tervükben sze­replő író—olvasó, művész— közönség találkozók meghívott vendégei és a helyi színjátszó csoport tagjai számára. Az ünnepélyes „beköltözés”, a klub megnyitása alkalmából a'Pest megyei KISZ-bizottság lemezjátszót és Pacsirta rádiót ajándékozott a megye legfia­talabb klubjának. V. V. Tv-szervíz Felsőgödön Csaknem valamennyi lakás­ban szól a rádió Felsőgödön és a tv-tulajdonosok száma is meghaladja a kétezret. Eddig gondot okozott a hibás készü­lékek javítása. Ha beszállítot­ták a GELKA váci fiókjához, néha két-három hetet is vár­hattak elkészültéig. A felsőgödiek kívánságát a községi tanács vezetői tolmá­csolták a Dunakanyar Ktsz elnökének: létesítsenek rádió és tv-szerelő részleget. Öröm­mel adunk hírt róla; a részleg már működik. A rádió- és tv- készülékeken kívül háztartási gépek javításával is foglalko­zik. Megfoghatatlan, mégis van, sőt, olyannyira van, hogy grá­dicson igyekszik fölfelé: mi az? Fogas kérdés, törhetném rajta a fejem, szerencsére, akik föltették, meg is adják a fele­letet: a műszaki fejlesztésbe vetett hit, az új eljárások er­kölcsi megbecsülése, azaz a gyár alkotó légkörének erősí­tése. No, és a grádics? Igen, azon jár. Néhány esztendeje más volt a helyzet; fokról fok­ra jutottak följebb, s kemény munka volt a bizalom ára. Bi­zonyítani kellett újra és újra, hogy érdemes, hogy nem elfe­csérelt energia, oktalan fára­dozás. ELLENTÉTES esztendők !Már-már visszavonhatatlan zsákutcának tűnt; nem lesz belőle semmi. Akik azonban egyszer elhatározták, hogy csi­nálnak valamit — Bonyhádi Imre, Széplasz János, Bodor István — nem könnyen lépnek vissza. így lett. Ma az E—211- es keresztcsévélő-gépek álta­luk módosított alkatrészei tö­kéletesen megfelelnek a köve­telményeknek — kiforrott tí­pust jelentenek — mondják —, s ez nagy szó, mert jó ideig csak baj, gond volt vele. Az ilyesfajta makacssághoz, kö­vetkezetes munkához az emlí­tettek elszántságán kívül más is kellett: a légkör változása, a hit abban, hogy nemcsak ne­kik fontos, amit csinálnak. A légkör változásáról, a megfoghatatlanról megfogha- tót mondanak a számok: 1966­A Művelődésügyi Beruházá­si Vállalat és a TIT országos központja megbízása alapján Lux László műegyetemi tanár, a magasépítési tanszék' veze­tője és Tömöri Tamás, a tan­ba n mindössze hatvanezer fo­rint gazdasági eredménnyel jelentkezett a Könnyűipari Al­katrészgyártó és Ellátó Válla­lat Váci Gyárában az újító­mozgalom, 1967-ben viszont már másfél millió forintot könyvelhettek el! Természete­sen az anyagiak is fontos sze­repet játszottak abban, hogy sikerült előre jutni. — Mégis — mondja Valentin At­tila, a forgácsolóüzem főmű­vezetője —, hiba lenne azt gon­dolni, hogy a pénz minden. Csak pénzzel megfizetni a plusz energiát, a fejtörést, nem lehet. Kell a biztató szó, a tár­sak segítsége, az okos törődés, mindaz, ami korábban hiány­zott. Eléggé lélektelenül, s hosszasan intézték a benyúj­tott javaslatokat, s ez kedvét szegte az embereknek. Előbb igen lassan, majd már gyor­sabb léptekkel jutottak előbb­re azok, akik magukra vállal­ták az újat kezdés dolgát; ma viszont a gyár egésze látja hasznát. RÉSZ a 44 ÓRÁBAN Valóban, a gyár egésze lát­ja ma már a változó légkör, a fokozódó megbecsülés hasznát. Vogel Gyula, a gyár igazgató­szék adjunktusa elkészítették az új magyar planetárium első vázlatát. A tervek szerint 1970-ben épül fel a Gellérthegy oldalán, kupolája 32 méter át­mérőjű lesz. ja a 44 órás munkahét január elsejei bevezetésében részét tudja a technológiák tökélete­sítését szolgáló új eljárások­nak is. A pártszervezet titkára, Békési Gyula pedig az új me­chanizmus és a gyáron belüli termékkorszerűsítés összefüg­géseiben — máskülönben: ő maga is többszörös újító — tartja igen jelentősnek a „hol­nap embereinek” munkáját. A holnap emberei? Igen, lé­nyegében azok, hiszen olyasmi foglalkoztatja őket, ami a gyár számára ma még nem égető szükség, ám holnapra az lesz! Például: a kézi munka csök­kentése, megkönnyítése mind jobban előtérbe kerül. Az egyik szerszámkészítő, ifj. Turáni István egyetlen esztendő alatt, 1967-ben tizenkét olyan uni­verzális készüléket konstruált, melyek — mint például a for- maszekrény-hajlító készülék, az univerzális körtárcsa hely­zetfúró készülék — a kézi munka könnyítésében, csök­kentésében mind jelentősebb szerepet töltenek be. Erdőst Pál és Juhász Lajos a nagyvál­lalat által hirdetett pályázaton nyertek díjat az addig jelentős selejttel készülő pergető és or­sóházak öntésének módosításé­. 1 wncgfoghatatlan grádicsfokai ® Nemcsak a pénz • A bizalom ára • A holnap emberei-----------------------------------------------------------------------------­T arisznyás követek Minden reggel útnak indulnak ezek a követek. Váll­ra akasztják súlyos tarisznyájukat — az egyik szeré­nyebb, vászon, a másik mutatósabb, bőr —, gyalogosan, kerékpáron, sőt, lóháton is útjuk megtételére, küldetésük teljesítésére vállalkoznak nap mint nap, hóban, tűző na­pon, tavaszi esők idején, őszi ködökbe beleveszve. Ke- mény a munkájuk, s küldetésük a névtelenség, a köznapi munka egyszerűségének jegyét hordja magán, mégis, be­csülettel, teljes szívvel csinálják. Postások; a nagyvilág eseményeinek, a kultúra, a technika, a gazdasági és poli­tikai élet friss tudnivalóinak hírhozó követei, az egysze­rűbb vagy szebb kiállítású lapok, folyóiratok terjesztői. A legtöbb helyen személyes jó ismerősök az előfizetők, az olvasók számára, s munkájuk igazi éltékét, jelentősé­gét csak akkor becsüljük igazán, amikor — nem jut _ el időben hozzánk a lap, amikor nem tudunk érte nyúlni a megszokott időben. Egyszerűségében is nemes munka az övéké. A mű­velődés, s ami ehhez szorosan hozzátartozik, a tájéko­zottság, a világ és hazánk, benne megyénk eseményeiben való eligazodás segítői, követei a hírt adó nyomtatott be­tűnek, terjesztői a magyarázó szónak, a szórakoztató ol­vasmányok átnyújtok Ebben a munkában is van, s nem kevés megszokottság: a minden reggel megtett út, az elő­fizetői díjak beszedése s így tovább. Van ebben sok szép­ség, öröm is. Látni, tapasztalni,, hogy a korábban a be­tűtől idegenkedők rendszeres előfizetők, olvasók lettek: várják ezt vagy azt a lapot, sőt, beszélnek is arról, a legutóbbi cikkek közül mi tetszett, mi nem. Szépség és öröm benne az is, hogy egy fontos és nélkülözhetetlen hálózat tagjaként valóban érzi a lapterjesztés minden dolgozója, hogy amit csinál, az nemcsak szükséges, ha­nem hasznos is, nem pusztán „lebonyolítása” valami­nek, hanem a kultúra, a felvilágosodottság egyik sajátos eszközének, a sajtónak az istápolása. Ezekben a napokban a tarisznyás követek fölkere­sik körzetük házait, lakóit. Bevallott szándékuk, hogy új híveket nyerjenek meg az újságolvasásnak, a világot tük­rözni igyekvő újságoldalak újabb olvasóit-böngészőit leljék meg. Az újságírók, akik „csinálják” a lapot, sokra becsülik azokat, akik — eladják az újságot. Mégis, s leg­kevésbé pénzügyi, üzleti kérdés ez. Magunk is úgy érez­zük, s ezt érzik a terjesztés fáradhatatlan munkásai is, hogy dolgunk méhében ott rejlik a küldetés teljesítésé­nek felelősségteljes, de eredményeivel örömöt adó köte­lezettsége is. Még többet tudósítani a világ nagy és kis eseményeiről, még jobban tájékoztatni az olvasót, még több emberben felkelteni az érdeklődést a társadalom életének ezernyi gondja, öröme, kérdése iránt. Sokat mondó számokat lehetne sorolni arról, hogyan lett valóban tömegigénnyé az újságolvasás hazánkban, falvakban és városokban, olyan emberek soraiban is, akik korábban azt a sokat emlegetett kalendáriumot is alig olvasták. A történelmi horderejű változások mellett tisztes rész jut ebből az eredményből a postásokra, a ta­risznyás követekre is. Hosszú évek óta ők töltik be, s mind jobban töltik be a kulturálódásban oly fontos he­lyet elfoglaló lapterjesztők feladatát. Eredményeik su­gallják a gondolatot: mostani jelentkezésük a jövendő olvasóknál nem lesz kárbavesző fáradozás. V__________________________________) val . Szeder Ottó, Págyi Pál, Tóth István és Lülley István találmánya, a ládatáros cséve- váltó szerkezet a múlt eszten­dőben sikeres új terméknek bizonyult: ötven darab készült belőle, s ma már külföldi ér­deklődést is tapasztalnak. Most fejeződtek be a kísérle­tek Marosvölgyi Géza és Erdős József ötven százalékos héjho- mok-megtakarítást és 25 szá­zalékos termelékenységnöve­lést biztosító eljárásával, s a példák sora folytatható tovább. TELJES SZÍVVEL Az új ember, aki másfél esztendeje átvette a munka­kört: Maracskó József. — Mint minden munkáig ezt sem lehet fél szívvel csinálni. Teljes szív kell hozzá — mondja —, mert az emberek igen hamar megérzik, puszta papírt lát­nak-e az erőfeszítéseik ered­ményét rögzítő javaslatban, vagy becsülik benne a szelle­mi értéket? Erőfeszítései bár sokat je­lentettek, önmagukban nem letíek volna képesek változá­sokat hozni. Az igazgató a pártszervezet adta támogatás mellett sokat segített a szak- szervezet újítási bizottsága, s több olyan műszaki, mint Schiffer György, Kurdi Lajos, Valentin Attila, akik önzetle­nül álltak a jó ügy mellé, s egyengették a grádics lépcső­fokait. Tiszta lappal kezdhet­ték az 1968-as évet: vala­mennyi régi, restanciában levő ügy sorsa rendeződött. Így kezdhették az évet, de: még­sem könnyen. Maracskó Jó­zsef: — Voltak és vannak is viták a találmányokról és újí­tásokról szóló új rendelet kö­rül. Nagyon ideje volt, hogy a régi. sokféle kiskaput rejtő rendeletet újjal váltsák fel. A mostani keretrendelkezés né­hány tekintetben azonban olyan utat jelöl meg, mely a hozzánk hasonló, kisebb üze­mek számára igen nehezen járható. ÚTKERESŐK VITÁJA Itt a váci gyárban, akárcsak mindenütt másutt, a hogyan továbbról zajlanak viták. Ért­hető azok aggodalma, akik féltik az elért szintet, s külö­nösen attól tartanak, hogy a II. részesedési kategóriába so­roltak újítási kedve csökken majd a részükre szűkebben mért fizetési lehetőségek miatt. Ugyancsak nehéz fel­adat: megértetni a csak a ma­guk érdekeit néző emberek­kel, hogy a részesedési kate­gória terhére kifizetett újítási díjak többszöröse az egész gyár, tehát a kollektíva vala­mennyi tagja számára jelent­kezik haszonként. A viták már csak azért is érthetőek voltak, mert már­cius elején készült el a nagy- vállalat újítási szabályzata — amivel majdnem mindenütt hasonló a helyzet —, s addig a levegőben lógott - minden. Lehet és kell is vitatkozni a nogyan továbbról, hiszen való­ban fontos tudni, látni, ho­gyan biztosíthatja a gyár a meglevő eredmények tovább­fejlesztését s ennek anyagi alapját. Az sem mindegy, ké­pesek-e előteremteni licenc­vásárlásra a pénzt, vagy kény­szerűen le kell mondaniok er­ről. Az is alapos vizsgálat tár­gya kell, hogy legyen: hol, mi­ben nem teremtett tiszta hely­zetet az új rendelet, s az eh­hez kapcsolódó újítási sza­bályzat. Mégis, a viták ellené­re is igazolódik, hogy más a légkör: mert a megoldást ke­resik a további cselekvéshez, s nem a magyarázatot a tét­lenségre ...! Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents