Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

1988. MÁRCIUS 19.. KEDD r»> Hccm t/ftr/np 3 Körtánc egy lakás körül Papírokkal vívott háború A háború üzenete szerkesz­tőségünkhöz levél formájában érkezett. Idézzük: „Tisztelt Főszerkesztő! Tisztelettel ké­rem önöket, hogy ügyem ki­vizsgálására és az én meg­nyugtatásomra egy újságíró elvtársat kiküldeni szívesked­jen. Mivel ügyem bonyolult, leírni nagyon sok lenne. Elő­legként annyit, hogy az ügy címe az lehetne: hogyan lett két ember az utcára kirakva egy felelőtlen igazgató jóvol­tából. Jakab Bálint és neje, Cegléd, Kátai u. 23." Megtermett, középkorú férfi. Hosszú ideje betegállomány­ban van: gerincmerevséggel — tnint mondja. A házigazda egyik szobájában ültet le, al­bérlőként laknak itt: — Igen, mi írtuk a levelet. A feleségem éppen Pesten van, a főügyészségen. Kérem, ami itt történt... Hol is kezd­jem? Tíz éve dolgozom a Ceglédi Városgazdálkodási Vállalatnál, raktáros vagyok, többször, legutoljára tavaly május elsején kaptam kiváló dolgozó jelvényt. Feleségem is a vállalatnál dolgozott. Tavaly év elején szóba került, hogy az épülő lakásokhoz házmester kellene. Az igazgatóm — kér­désünkre — azt mondta: szó lehet a feleségem ilyen alkal­mazásáról. Volt egy házré­szünk, eladtuk, albérletbe mentünk, vártuk a megígért lakást. December végén meg is kötötték a feleségemmel a szerződést, de beköltözni még nem lehetett, mert a lakás nem volt készen. Eljártam fű­teni, hogy száradjanak a fa­lak, s így tovább. Néhány holmink is ott volt már, ami­kor két hét múlva fölmondták a feleségemnek; nincs szükség rá. Hinni sem akartuk. Azután el kellett hinni, mert kilakol­tattak. Mos itt állunk, se ál­lás, se lakás, albérletben va­gyunk ... & A városi tanács igazgatási osztályán a papírokkal vívott háború „lövedékeit” tanulmá­nyozom. Szabályos munka­szerződés a városgazdálkodási vállalat és Jakab Bálintné kö­zött, a házmesteri teendők és vagyonőri feladatok — ti. az ott tárolt építési anyagok őr­zése is feladata lett volna — ellátására. Kelt december 28-án. Másik papír: értesítés a szerződés felbontásáról, mert a „kikötött és vállalt feladatok a mai napig sem va­lósultak meg”. Kelt január 16-án, tehát mindössze 19 nap­pal a szerződés megkötése után. Egy levél, melyben a vállalat igazgatója értesíti a városi tanácsot, hogy Jakabék a lakásba önkényesen beköl­töztek. Kelt január 23-án. Ki- lakoltatási határozat, majd újabb, ehhez karhatalom kéré­se, mert „ellenállásra lehet számítani”. Jelentés a kilakol­tatás végrehajtásáról. Rend­ben folyt le, semmiféle ellen­állás nem volt. Kutasi Sándor, a városi ta­nács igazgatási osztályának vezetője: — Nagyon nem sze­retjük az ilyen papírokat. A kilakoltatás mindig nagyon rossz azok számára is, akik el­határozzák. Nem volt más le­hetőség, hiszen önkényes be­költözésről volt szó. Különben is: a szóban forgó lakás, hét másikkal együtt, ún. átmeneti célokat szolgál, azaz a tataro­zás vagy egyéb okok miatt más állami lakásokból kiköl­töztetettek átmeneti elhelyezé­sére. Ezt véglegesen lekötni... Arról nem beszélve, hogy a város igen súlyos lakáshely­zetében mindenki árgus szem­mel figyeli, kik költöznek be a kevés számú állami lakásba melyek a múlt év folyamán, illetve ez év első hónapjában készültek el. Jakabék saját házrészüket adták el, tehát, mint elvi kérdést sem helye­selhetjük, hogy a vállalat ilyen megoldást választott. Most ellátja valaki azt a munkát, melyre először Ja- kabné volt a jelölt? — Igen, a már ott lakók kö­zül vállalta valaki, úgy tudom. — Az ön véleménye szerint korábban is megoldhatták volna ezt így? És akkor nincs ez az egész papírokkal vívott, de nagyon is emberek idegeit terhelő háború? — Ha most sikerült megol­dani, nyilván korábban is meg volt ez a lehetőség. — Ügy tudom, hogy a nyolc átmeneti lakásra na- gyonis hamar szükség lett? — Sajnos, igen. Két épü­let is-életveszélyessé vált, s tíz családot azonnal el kel­lett helyezni. Ez is azt iga­zolja, hogy állandó lakóval lefoglalni e lakások közül akár csak egyet is, nem he­lyes. Balog József, a Ceglédi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója (beszélgetésünket végighallgatja a vállalat szak- szervezeti bizottságának tit­kára is): — Ezek a lakások a vállalat vagyonának részét képezik, úgymond szolgálati lakások, tehát mi rendelke­zünk fölötte. Ha nincs az a véletlen, hogy két épületből ki kell költöztetni tíz csa­ládot, akár hónapokig is üresen álltak volna, tehát nem áll az, hogy az alapve­tő elgondolás hibás lett vol­na. Arról nem beszélve, hogy a vállalatnak igenis szüksége van ilyen alkalmazottra, hi­szen sok ezer forint értékű építési anyagot tárolunk ott — nincs központi telephe­lyünk —, arra felügyelni kell. Jakabék ügye azonban más dolog. Megszüntettük a szerződést, mert az abban le­fektetettek egyik fél részéről sem valósultak meg. — Mikortól kellett volna ellátni a munkát? — Január elsejétől. — Készen volt altkor a la­kás? — Nem. — Mikor került ön és Jaka­bék között először szóba ez a házmesterség vagy vagyon- őrség, nevezzük bárminek? — A múlt év elején. — Jakab Bálint azt állítja hogy ön ígéretet tett az ál­lásra és a lakásra. Igaz ez? — Igen. Jakab Bálint kü­lönben hosszú évek óta olyan dolgozója a vállalatnak, hogy még ma is csak a legjobba­kat tudom mondani róla. Én mindenben törvényesen jártam el, s ha Jakabék nem költöznek be önkényesen, ak­kor nincs ez az egész. Akkor később realizálódhatott volna az eredeti elképzelés. Most már azonban én nem tudok rajtuk semmit sem segíteni... 0 Csúnya egy háború ez, s egy város a nézőközönség hozzá. Mert februárban Jakabné korábbi, raktáradminisztrá­tori munkaviszonyát is föl­mondta a vállalat,.. Jaka­bok az üggyel most a kü­lönböző hatóságoknál kilin­cselnek: meghallgatást, vizs­gálatot és igazságot köve­telve. Újabb papírok szület­nek tehát megint, további energia, idő pocsékolódik, újra megfeszülnek az idegek, s már nem is az igazságról, hanem a felek presztízséről lesz szó, mert valamikor el­hangzott egy nem eléggé át­gondolt ígéret. Egy ígéret, melynek nyomán azután ki­ki megtette a maga mind inkább hibás és rossz lépé­seit. Jakabék is, a vállalat is. Ez lett belőle. Mészáros Ottó Sikeres évet zártak a szakszövetkezetek 41 MÁZSA FÖLDIEPER HOLDANKÉNT Választmányi ülésen érté­kelte a területi szövetség a Pest megyében működő, sző­lő-gyümölcstermelő szakszö­vetkezetek tavalyi munkáját. Mint dr. Horváth Gyula szö­vetségi elnök bejelentette: a budai, a szentendrei és a szobi járás 14 szövetkezete az 1966- ban elért két és háromnegyed millióval szemben — a múlt évben — négymillió 365 ezer forint tiszta bevételre tettek szert. Ennek legnagyobb része föl­dieperből, málnából és egyéb gyümölcsfélékből származik. Nemcsak a kedvezőbb időjá­rás, hanem a gondosabb mun­ka is hozzájárult a hozamok növekedéséhez. Földieperből például a tervezett 37 mázsá­val szemben 41 mázsát szed­tek fel holdanként. Málnából csaknem öt mázsával többe», 15,2 mázsát szüreteltek. A vá­lasztmányi ülésen szóba került a közös területek fejlesztése is. Egyöntetű vélemény ala­kult ki: tovább kell növelni a táb­lás ültetvényeket, mert csak a nagyüzemi módsze­rekkel tudnak többet ter­melni. Az új telepítésű gyümölcsö­sök 1970-re fordulnak termő­re, s a gazdaságok szerényen számolva is 35 millió forint bevételre tehetnek szert. A verseny mindinkább érezteti a hatását, s ebben a szakszö­vetkezetek csak úgy állhatják meg helyüket, ha új megoldá­sokra törekszenek. Így pél­dául a földiepeméi a jelenle­gi szőnyegtermesztés helyett célszerűbb a soros művelés. Lényeges követelménye a piacigényeknek az új fajták meghonosítása. Mindemellett a szakszövetkezeteknek fon­tos érdekük, hogy az állatte­nyésztés és a termeléshez kap­csolódó melléküzemági tevé­kenységet is fejlesszék. A választmány elismeréssel állapította meg, hogy a szö­vetség szakszövetkezetei közül a múlt esztendei verseny­ben a kóspallagi Haladás Szakcsoport érte el a leg­jobb eredményt. A 25 mázsás, holdankénti málna termelésével, megelőzte az ország legjobb szakszövet­kezete cím és vándorzászló birtokosát: a tahitótfalui Kék Dunát. — sp — Találkozó Kevélynyergen Nagyszabású ifjúsági nagy­gyűlés színhelye volt vasárnap a kevélynyergi Stromfeld Aurél turistaház. A forradalmi ifjúsági napok jegyében zaj­lott ünnepségen a résztvevő nyolcszáz fia­tal a Tanácsköztársaság évfordulójáról emlékezett meg. Megkoszorúzták a turistaház falán elhelyezett emléktáblát, majd az MHSZ-szel közösen rendezett akadályversenyben vetélkedtek. Az 1200 méteres távon gránátdobás, kötélmá­szás, ugrás nehezítette a cél- bajutást. A lövészetet kedvelő fiatalok számára párbajlövő versenyt is rendeztek. Az egy órakor sorra kerülő ered­ményhirdetésnél a dunakeszi gimnázium tanulói büszkél­kedhettek az ebben a sport­ágban nyújtott legjobb telje­sítménnyel, míg az akadályverseny első helyezettjei a ceglédi Me­zőgazdasági Technikum és a monori József Attila Gimnázium csapatai vol­tak. A délutánba nyúló de­monstráció végén a fiatalok szabad program keretében csoportonként a környék szép kirándulóhelyeit keresték fel. Mit tesznek a vállalatok csökkent munkaképességű dolgozóikért A munkaügyi, az egészség- ügyi és a pénzügyminiszter múlt év végén kiadott közös rendelete minden eddigi in­tézkedésnél hatásosabb módon kívánja rendezni a csökkent munkaképességűek helyzetét. Az a cél, hogy a betegség kö­vetkeztében megromlott egész­ségű vagy rokkant és eredeti munkahelyükön, illetve szak­májukban nem foglalkoztatha­tó dolgozóikat a vállalatok, gazdaságok, ktsz-ek olyan munkahelyre állítsák, ahol teljes értékű munkát végez­hetnek, és lehetőleg keresetük se legyen kevesebb, vagy leg­alább közelítse meg azt, amennyi azelőtt volt. Vagyis hogy bajukat ne tetézze olyan érzés, mintha csak alamizsná­ban részesülő, megtűrt embe­rek lennének az üzemben. Hi­szen a társadalomnak és nép­gazdaságnak egyaránt érdeke, hogy mindenki testi és szelle­mi képessége szerint vehessen részt a közösség munkájában. t A vállalatok kötelessége Éppen ezért a rendelet ki­mondja, hogy a csökkent mun­kaképességűvé vált dolgozót az üzem, esetleg a számára ter­hes munkakörülmények módo­sításával elsősorban eredeti munkahelyén és szakmájában alkalmazza. Ha a dolgozó egészségi állapota miatt ez lehetetlen, akkor más, neki alkalmas szakmára képezze át, I vagy áthelyezéséről gondos­kodjon, illetve ha mód van rá, beldolgozóként foglalkoztassa, j és csak végső esetben részesít­se szociális járadékban. Hogy pedig a csökkent mun­kaképességűeknek egyénen­ként megfelelő munkahelyet biztosítson minden vállalat, ahol egy régebbi rendelkezés alapján eddig ez még nem tör­tént volna meg, köteles bizott­ságot alakítani. A bizottság dolga egyrészt a csökkent munkaképességű dolgozók számbavétele, másrészt a ré­szükre alkalmas munkahelyek jegyzékbe foglalása és a jegy­zék eljuttatása a járási vagy városi tanács munkaügyi cso­portjához. A bizottságoknak ezt a munkát ez év január el­seje és március 31 között kell elvégezniük. Határidő előtt A megyei tanács munkaügyi osztálya a járási és városi cso­portvezetők bevonásával múlt héten megvizsgálta, hogyan áll Pest megyében most a vállala­toknál ez a munka, nem sok­kal a határidő lejárta előtt. Megállapította — és ez bizony elszomorító, ha a megyében lakó több ezer érintettre gon­dolunk —, hogy a munka von­tatottan halad. Több vállalat­nál is hivatkoznak arra, hogy az új gazdaságirányítási rend­szerre való áttérés sok mun­kája mellett nem tudták eddig Ki mit tud Vácott Több mint négyszáz fiatal izgulta végig a vasárnap Vá­cott megrendezett Észak-Pest megyei Ki mit tud döntőt. A helyieken kívül a szentend­rei, a váci és a szobi járás, va­lamint Szentendre város arra legérdemesebbjei vetélkedtek az országos válogatóba jutá­sért. Az első énekkategóriából továbbjutott Egressy Zsuzsa, a szentendrei gimnázium tanuló­ja, aki klasszikus darabokat adott elő zongorakísérettel, és a váci Lövész Nelli, aki tem­peramentumosán előadott táncdalokkal aratott nagy si­kert. A zenekarok kategóriá­jából a legkiemelkedőbb tel­jesítményt az MN 4123-as ala­kulat együttese nyújtotta. He­lyi sikerként könyvelhető el a 20 tagú kamarakórus tovább­jutása is. A zsűri Dányi József és Füller Zsuzsa szentendrei gimnazisták szavalatát érté­kelte legtöbbre. A vetélkedőn több tánccsoport is részt vett. MINITÖPRENGESEK Kezében a pohár — a har­madik. Nem a pohár a har­madik, hanem a benne lévő két deci bor, ami összesen és pontosan hat deci. Mitől van az, hogy ami négy decitől nincs, sőt öt decitől sincs, az pont a hatodik decitől van... Mert mi van? Ez van: — ... és akkor lebuktam, kérlek óvatos, de mégis a tő­lem megszokott könnyed moz­dulattal utánaúsztam a hal­nak, s aztán zutty... Két uj­jam a kopoltyú alá ... így szoktam, kézzel, kérlek, halat fogni... Mitől van ez? Hiszen még úszni sem tud! ★ Megszámlálják a jegesmed­véket. Rendben van. Fejlődő emberi társadalmunk, amely pontosan megszámolta már, hány atom van egy vízmole­kulában, hány proton egy hid­rogénatomban, hányadmagá­val él a földön, s mennyi hid- rogénbomba kell, hogy e há­nyadmaga tizedmagára csök­kenjen, nos, ennek a társada­lomnak illik, sőt kell is tud­nia, hogy mennyi jegesmed­vével rendelkezünk. Igen: eljöhet a kor, amikor fiaink, unokáink kérdőre von­nak. Valahogyan így: — S mondjátok, apáink és anyáink, hány jegesmedvétek volt, mennyit használtatok fel és mennyit adtok át ne­künk. — Tudja a nyavalya, amikor még azt sem tudom, hogy pén­zem mennyi van ... Azt hi­szem, semmi — mondta vol­na eleddig az atya és az anya. Eleddig! De most már nem, megszámoljuk és nehéznek ta­láljuk a jegesmedvéket, s mint ilyen nehéz mackókat, büsz­kén adjuk át majd a felnö­vekvő nemzedéknek. Rendben van. De erdei nünükéket soha­sem számolunk meg? Nünü! Még a fejünkre ol­vassa majd ezt az utókor! ★ Szívátültetés. Mélyfagyasz- tásos tartósítás a beteg em­ber számára, míg feltalálják betegsége gyógyszerét. Műszív és művese és műmicsoda. Eli- xirek, hormonok. Kezdem re­mélni, hogy közeleg ama idő, amikor kimegyek a temetőbe és ezt olvasom majd egy fej­fán, amely alatt legjobb bará­tom nyugszik: — Bendegúz Benedek. Élt 232 évet. Nézem a fejfát, könny futja el a szemem és így sóhajtok majd fel: — Szegény barátom, de fia­talon háltál is meg... Szeretném eme barátom halálát megérni. Gyurkó Géza ezt a feladatot megkezdeni. Amikor azonban a bajba ju­tott dolgozóikról van szó, bár­mennyi is az új mechanizmus­ra való áttérés következtében előállott pluszmunka, ez az érv szinte kifogásnak hat. — A vállalatok egy része különösen az erdőgazdaságok — közli velünk Molnár László, az osztály helyettes vezetője —, vonakodtak megalakítani még a bizottságot is. A Kőrös- tetétleni Állami Gazdaság március elején, amikor leg­utóbb érdeklődtünk nála, még meg sem alakította a bizottsá­got. 1900 munkahelyből csak 14? — Általános tünet — foly­tatja —, hogy a vállalatok a már beadott munkaköri jegy­zékben csupán annyi munka­helyet jelölnek meg csökkent munkaképességűek számára, ahány ilyet ezeken a helyeken már foglalkoztatnak. A budai járásban például e hó elejéig hat vállalat beadott jegyzéké­ben összesen 162 helyet tün­tetnek fel, de ebből már 158 betöltött, csak négyen dolgoz­nak egészségesek. A szentend­rei járásban a Lenfonó és Szö­vőgyár Vállalat 1900 dolgozót foglalkoztató budakalászi gyá­ra mindössze 14 munkahelyet jelöl meg, valamennyi már foglalt csökkent munkaképes­ségűekkel. A rendelet azonban azt teszi kötelezővé, hogy a vállalatok valamennyi csök­kent munkaképességűeknek al­kalmas munkahelyet felkutas­sák és jegyzékbe foglalják. — Ritka, szinte egyedülálló a Gyapjúmosó és Szövőgyár Vállalat pomázi és budakalá­szi gyáregységeinek esete. Köz­pontjuk irányjegyzékbe fog­lalta a csökkent munkaképes­ségűeknek alkalmas munkahe­lyeket, a két gyár bizottságai azonban még más ilyen mun­kahelyeket is feltártak. Pél­dául a fonalmentő részleget, ahol aránylag sokakat foglal­koztathatnak. Mindent összevéve tehát, az eddigi jelek szerint a vállala­tok nem valami nagy buzga­lommal láttak hozzá az embe­riesség törvényén alapuló mi­niszteri rendelet végrehajtá­sához. Gyenge vigasz, hogy nemcsak Pest megyében, ha­nem az ország más részein is. Enyhén szólva, az ember szá­jában rossz íz támad ettől. Szol üy Endre t

Next

/
Thumbnails
Contents