Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-15 / 63. szám

A PEST MEGVEI hírlap különkiadása xn. ÉVFOLY LM, 63. SZÁM 1968. MÁRCIUS 15., FENTEK A közgyűlésen bejelentették: rosssui stkritt ao évet as Építőipari MI LESZ A PARKETTÜZEMMEL? ® ES A MUNKAFEGYELEMMEL? A napokban tartotta évzáró közgyűlését az Építőipari Ktsz. Púlfalvi Károly ktsz-elnök be­számolójából kiderült, hogy tavaly bizony egymillió 200 ezer forinttal elmaradtak a tervezett programtól. Veszte­séggel dolgozott a parkettüze- mük, annyira, hogy az év közben kellett leál­lítaniuk. Deficites a gáterüzem is, de azt Bíróság ez, bár nincs vád- és védheszéd Férj a gyárkapunál - Akik visszasírnák a büntetést Délelőtt 9 óra. A városi ta­nácson, a szabálysértési ható­ság irodájának ajtaja előtt egy kis társaság élénk hangon vi­tatkozik. Azon tanakodnak, hogy a bentmaradt tanú ho­gyan nyilatkozik, el tudja-e majd mondani a történteket úgy, ahogy azt látta, hallotta. Igaz, ezúttal nem szabályos tárgyalóteremben folyik az ügy vizsgálása, de azért a hi­vatalos helyiség itt is feszélyezi a jelenlevőket. A hamis tanúvallomást itt is büntetik, tehát végső soron biróság ez anélkül is, hogy nem ül a pul­pituson a bíró és a népi ülnök, s nincs vád- és védbeszéd. Az ügyekben egyedül a szabály­sértési előadó dönt. — Mi csak pénzbüntetéssel sújthatjuk a szabálysértőket — mondotta Farka* László. — S bármennyire megvan min­den büntetendő cselekményre a paragrafus, a döntés nem könnyű. Van olyan esetünk is, hogy a feleség feljelenti férjét, s miután kiküldjük a bün­tetést, sírva szalad vissza, hivatkozva a gyerekekre, a ké­rés pénzre — kéri a büntetés 31 törlését. Persze, az ilyen ké­réseket nincs módunkban or­vosolni. És sok van ilyen. Az >pa ittas állapotban életve­szélyesen megfenyegeti csa- ádját. Azok sokszor a szom- izédokhoz menekülnek. Ő ma­tt kijózanodva aztán itt szán- _a-bánja bűneit. De ha egyszer az eljárást megindítottuk, arra vég­érvényesen pontot kell tenni. A szabálysértéseket legtöbb esetben — ittas állapotban kö­vetik el. Az utóbbi időben rendkívül sok életveszélyes fe­nyegetéssel találkozunk. Szin­te azt lehet mondani,, minden­napos jelenség. A megfélemlí­tettek, persze, feljelentést tesznek, noha a fenyegetés sok­szor csak felindultságból, pil­lanatnyi ideges állapotból ered. Ezt a cselekményt ezer forin­tig büntetjük. A mára kitűzött tárgyalás­nak is ez a témája: élet­veszélyes fenyegetés. nem a szállásadója, akinek Sz. József egy szép napon betörte a lakásajtaját. A kártérítést — 126 forintot — azóta már kifi­zette a nagy erejű ember, ezenkívül 200 forint pénzbün­tetést is ki kell fizetnie. De Sz. Józsefné azóta is remegve jön ki a gyárkapun... Igaz, panaszával fordulhat a bíró­sághoz, de ott sincs olyan pa­ragrafus, amely megmentené az ütlegeléstől... (cs—i) üzemeltetniük kell az építés­hez nélkülözhetetlen faanyag biztosítására. Mi volt az oka annak, hogy a tavalyi esztendőt rosszul zár­ták? Az elnök szerint ott a hiba, hogy 1967 első negyedében as időjárás beleszólt az épít­kezésekbe, továbbá az OTP tavaly keve­sebb kölcsönt, illetve kisebb összegeket folyósított a ma- gánház-épitkezésekhez, mint amennyi a sokévi átlag volt. Több, mint kétezer munkanap esett ki tavaly télutón és ta­vasszal az építkezéseknél, s ezt már nehéz volt behozni. Különösen azért, mert a mun­kafegyelemmel is baj volt. Nyilván innen ered, hogy sok baleset történt, amelyek közül az egyik halállal végződött. Növelte a kiadásokat, hogy meg kellett szervezniük a fuvarozást és gépeket kel­lett vásárolniuk. Sz. Józsefék különváltan él­nek. Azonban a férj, aki igen nagy szeszbarát hírében áll, nehezen nyugszik bele, hogy a felesége nem kíván veié egy háztartásban élni. A fiatalasz- szonyt sokszor várja a gyár kapujában este tíz órakor, s ha a szép szavú kérlelés sem hatja meg őt, bizony sokszor kezet emel, sőt bicskát ránt. Ebben az esetben nem is az asszony tette a feljelentést, ha­Lesz iparvágány Fektetik már az iparvágányt a konzervgyár göngyölegtele­pén. Vajon a többi üzemek mikor kapják meg? Értesülé­sünk szerint az iparvágányok tervén még csak most dolgoz­nak, de az már biztos, hogy a vasútnál az új biztosítóberen­dezés tervébe ezeket az új ipar­vágányokat már beleszámítot­ták. Mindezek ellenére — ha sza­bad így mondani — o lemara­dásban is volt bizonyos előre­haladás: a mostani mérleg két és fél százalékkal jobb az 1966- os esztendőénél. Ezenkívül az eredmények közé sorolandó a központi telep ebédlője, a cserkésző! ói hétvégi üdülő, s nem utolsósorban az új aszta­losműhely. A parkett üzem idei üzemel­tetéséről még nem döntöttek, (I) A Vetkőző nő, a Virágárus lány es a Honvédelem Három művész ajándéka a 600 éves város jubileumára Mindenki készül a 600 éves í város jubileumára. Ki azzal segíti a várost, hogy tavasszal háza elé szalagparkot telepít, ki új köntösbe öltözteti házát.. Csikai Márta Munkácsy-díjas szobrász — a ’ áros szülötte — erre a nagy ünnepre ajándék­kal lepi meg a várost. Vetkőző nő című szobrát felajánlotta a városnak. Az eredeti munka gipszből készült, de mivel a gipsz nem időtálló, ezért a Képzőművészeti Vállalat most kőből elkészíti a szobrot, ame­lyet a strand • előtti téren állí­tanak fel. A Virágárus lányt egy szentendrei művész, Kucs Bé­la ajándékozta a jubileumra. A sarkán ülő virágárus lány ölében virággal rakott tálat tart. A kész szobrot a nagy­áruház előtti kis parkba terve­zik felállítani. A harmadik ajándékszobor Búza Barna művész jóvoltából kerül városunkba. A Honvéde­lem című szoborkompozíció a DÁV mögötti parkba kerül, arccal a Ceglédi útra. A jövő héten érkezik váro­sunkba a Képző és Iparművé­szeti Alap küldöttsége, amely a város szakembereivel együtt kijelöli a szobrok pontos he­lyét. (fehér) MEGÁLLT AZ IDŐ Az italbolt pénztárosnője áhítattal ve­ri a kis papírszeleteket dobáló gépet. A különbség egy arizonai csapszék s eme Utasellátó létesítmény között csupán az, hogy ezt nem cowboyok, hanem többsé­gében olyan alkalmi munkások keresik fel, akik eddig ügyesen kikerülték a ci­vilizációt. Leisszák magukat a sárga földig, pontosabban a büfé piszkos kö­véig, melyet a sűrű takarítás ellenére is sokszor ellep a papír, alma, tökmag- héj s miegymás, ami hasonlatossá teszi egy hulladéktárolóhoz. A létesítmény­ben varázslatos a hangzavar; „Kicsi fe­hér meszelt szoba, falon függő Mária- képpel” — énekli bambán egy emberi lány, rajta hegedűtökhöz hasonló cipő, nyakában kétes színezetű sál, kabátja pedig olyan, mintha latyakban több esetben átgázolt volna rajta egy daliás úthenger. Rövid matatás után zsebeiből fél szemétládára való hulladék és egy korsó sör ára kerül elő, melynek beváltását elszántan akadályozza a vendéglátóipari dolgozó. Odébb három összetolt asztalnál népes söröző társaság jelentékenyen emeli a népes intézmény amúgy sem pangó for­galmát. Közvetlenül az ajtó mellett, kö­rülbelül negyvenes pár: a férfi csókol­gatja a nő körömlakkmaradvánnyal élénkített ujjait, miközben úgy vigyo­rog, mint Clark Gable egy „örökszép” film szerelmi jelenetében. S a témák! — Tudja, maga, ki az az Albert Fló­rián? — mondja egy borízű hang. — Hát — mondom — az, akiről el­nevezték a Flórián teret Budán! A válasz tetszik, páciensem vihog, mi­közben fél korsó asztali fehérrel (á: 12,50) veszélyezteti a ruhámat. — Az a világ legnagyobb játékosa! — szól leereszkedően, s a vállamra csap. ezzel jelzi, hogy „belevaló fejnek" hajlandó elismerni. , Változik a kép. A befutó vonat jóvol­tából megtelik a „szentély”. Ezek azon­ban csak átfutó vendégek, a „krém” marad, mert ők azok, akik itt már szin­te leltári tárgyként szerepelnek. — Tóth vagyok — fordul hozzám egy ötvenes férfi. — Én III. Pdchárd — válaszolom, mert úgyis mindegy a név. — Kedves Richard kartárs, hozzon nekem egy fél rumot — könyörög, mint egy beduin egyhetes szaharai bolyongás után. Közben a gyötrő szomjúságtól egyéni problémái is adódnak. — Tudja — suttogom bizalmasan a fülébe —, már engem sem szolgáltak ki az imént. Hülye — válaszol dühösen és ott- j hagy. Az események peregnek. Rövidesen előkerül egy rendőr, to­vábbá ‘ valami silány személyi igazol­vány, és az én Tóth nevű újdonsült is­merősöm. — Mit akar itt ez a rendőr? — Bizonyára a karfiol ára érdekli, vagy, hogy mikor betonozzák le a Cso­konai utcát— néz rám megvetően, de azért háborog: Micsoda disxnóság! A tisztességes dolgozó már nem is szó­rakozhat! A hétköznapi történet fél óra alatt játszódott le a huszadik században, az atomkor hajnalán, amikor az emberi tudás, civilizáció a világűr kapuit dön­geti. S bár kvarcóráink százezred má­sodpercnyi pontossággal mutatják az időt — ez az idő néhány ember számá­ra megállt itt valahol... (t—k—zs) Két tanyai iskola villanyt kap Kultúrközpont Homolytáján és Gógányban A városi tanács művelődési osztálya nemrég tervet készí­tett a tanyavilág számára. Ezek szerint az idén két he­lyen, Homolytáján és Gó­gányban kultúrközpontot akarnak felállítani. Mindkét helyen az iskola lenne a köz­pont. Tv-t, magnót, lemezját­szót állítanak be és klub­könyvtárt nyitnak. A tervek megvalósításához azonban az szükséges, hogy mindkét iskolában bevezessék a villanyt. Homolytáján a Dó­zsa Tsz vezetői és a KÍSZ-is- ták mintegy 40 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával se­gítik a villany bevezetését. Sorukban Fehér Gabriella és Nyerges Józsefné tanítónő is segédkezik e nemes munká­ban. A gógányi iskola villamosí­tását már megkezdték. A vá­rosi tanács pedig 10 ezer fo­rinttal járult hozzá a művelő­dési centrumok kialakításához. ELADÓ! Foto: ifjú Tóth István Jönnek a gázpalackok — telefon még nincs Jó hír érkezett a palackos gázról. Mindazok, akik tavaly júliustól gázengedélyt kértek, hamarosan megkapják a gáz­palackot, s bekapcsolják ké­szüléküket. Értesülésünk szerint a gáz­ellátásban nem lesz fennaka­dás a nyáron sem. Jó lenne vi­szont, ha a posta — éppen a szélesedő forgalomra való te­kintettel — minél sürgősebben bevezetné a gázcseretelepre a telefont. Ünnepi iársasvacsorm a centenáris Olvasó Egyletben A Szabadság Termelőszövet* kezet alszegi klubja — az Al­szegi Olvasó Egylet — száz esztendővel ezelőtt alakult meg. Az évforduló alkalmából a termelőszövetkezet és a klub vezetősége szombat este 7 órai kezdettel a klub helyisé­geiben ünnepi társasvacsorát rendez. A vacsorát tánc követ5 Szundikálók szónoka... A napi első ér­tekezlet és a ne­gyedik kávé után megérkezem a másodikra. Ille­delmesen figye­lem az előadót. Meglepődve kons­tatálom, hogy va­lóban hallgatom, amit mond. Ra­gyogóan tömörít! Semmi felesleges. Minden mondata mögött tartalom. Negyven perc alatt befejezi. Ál­talános tetszés! Még mindenlií- nek marad ener­giája bőven és gondolata az el­hangzottakhoz. Egy perc tétová­zás és a notórius hozzászóló már föltette a kezét. Ö nem fogalmaz előre. Mindig tudja kapásból, hogy mit fog mondani. Már ömleszti is az elő­regyártott monda­tokat. Eltelik tíz perc. Próbálunk fe­gyelmezetten ülni. Harminc perc! Mind többen né­zik az órájukat. Már mindenki mást csinál, eset­leg ásít, sőt, szun­dít. A hozzászóló ötpercenként lel­kesen egyetért az előadóval, és is­métli, amit az mondott. Semmi kétség, jó memó­riája van, monda­tokat is idéz. — Köszönöm a türelmüket. Csak ennyit akartam mondani — fejezi be egy óra múlva. És ott vagyunk, ahol a part sza­kad ... (iongori) Két kosárlabda-édzőmérkőzés N. Kinizsi—Kecskeméti Petőfi 60:57 (33:22) A gimnázium tornatermében játszották a második NB II-s női kosárlabda-edzőmérkőzést. Mivel mindkét együttes a kö­zépcsoportban szerepel, „adú- ját” egyik csapat sem játszot­ta ki. Az egész körösi csapat jól játszott. Bertalan, Donáth (4), Szarvas — Bakonyi (12), Klingl (10) kezdett, a cserejá­tékosok: Máté (14), Ábrahám K. (13), Kopa (4), Sallai (2) és Herczeg (1). Szolnoki Vörös Meteor— N. Kinizsi 122:71 (A rendes játékidőben: 82:56 (51:30.) Vasárnap Szolnokon a Kele­ti csoport múlt évi második helyezettje ellen játszottak NB II-s kosaraslányaink. A rendes játékidőben 26 pontos szolno­ki győzelem született. Szellő 9, Donáth 10 — Szarvas 0 — Klingl S, Bakonyi 16, a csere­sorból Takács 6, Sallai 4, Ko­pa 0, Máté 3 pontot szerzett ekkor. Mivel az állóképesség fejlesztése volt a. mérkőzés cél­ja, a két edző beleegyezésével összesen 120 percig folytatták a küzdelmet, s így alakult ki a női mérkőzéseken szokatlan nagy eredmény. A körösi csapatban négy be­teg játékos nem szerepelt. Ba­konyi, Donáth és Sallai jól dobált messziről, Szellő nagy küzdeni akarással lendítette játékba a csapatot. (s) Lesipuskások Örvendetesen fejlődik városunkban a céllövő­sport. Már az általános is­kolákban is szakosztályok alakulnak — olvasom az újságban — s nemes verse­nyen mérik össze képessé­geiket. Ez szép. De nem szép az, ami naponta a Cifrakert­ben történik. Alkonyat tá­ján kisebb-nagyobb csopor­tok szálljálc meg a parkot. Képviselve van ott a kis is­kolásoktól a felnőttekig — minden korosztály. Légpus­kákkal, csúzlikkal felsze­relve lesik a nyugovóra té­rő madarakat és lelövöldö­zik azokat. Néha az is megtörténik, hogy a szállo­da vagy a képzőművész kör épületeinek ablakai esnek áldozatul, vagy a járókelők füle mellett süvölt el az el­tévedt lövedék. Miközben e lesipuskások szabadon garázdálkodnak, parkőrt hiába keresnénk — még lámpással sem talál­ható. Szép kertünk keríté­se az Abonyi út felől jó darabon elenyészett, s a fák között hamarosan elné­mul a madárdal, ha nem lép fel senki ellenük. Rácz József 'sssjmmssssssssssssssssssssssssssss.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents