Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-15 / 63. szám
t968. M \RO v PENTEK VL 31 m revet xSCírlao HÁROM KÖZSÉG JELÖLTE Ne kiváltságot várjanak - segítséget! Beszélgetés Ihászi Józseffel — őszinte leszek: nem irigylem! Vállalni három település gondját, a megyei ta- nácstagságot, viszonylag ismeretlenül ... Ihászi József elneveti magát. — Ismeretlenül? Ezt azért nem mondanám. Igaz, hogy nem olyan nagyon régen élek ezen a vidéken, de hogy úgymondjam, hivatalból is sok emberrel, témával és gonddal kellett ismerkednem. A Da- basi Járási Pártbizottság első titkári beosztása megköveteli az alapos tájékozottságot. — Maradjunk hát ennél a témánál: mit tud választóiról, akik most megyei tanácstagnak jelölték? — Megemlítek néhány ap- róbb-nagyobb ügyet. Az Örkényi Béke Tszcs-nek azt a tanácsot adtam, hogy ne mondjanak le a sertéstartásról. Igaz, hogy alaposan megtize*- delte állományukat a járvány, fél év múltán mégis érdemes volt ismét nekivágni. Téves az a nézet, hogy ma ezt a jószágot csak ráfizetéssel, haszon nélkül lehet tartani. Másutt azt ajánlottam, hogy kajszi- barackot telepítsenek. Ez olyan gyümölcs, amely nyers állapotától a dzsemmig és a cefrégi mindenre hasznosítható. Hernádon kevés volt az ember, jószóval, meggyőzéssel igyekeztem magam is segíteni abban, hogy minél többen kerüljenek a tsz-kapuján belül. Támogattam, s a magam lehetőségei szerint segítettem hű-* tőházépítő akciójukat. Kár, hogy az idén nem foghatnak hozzá. — Térjünk a nevezetes napra, a jelölés izgalmas Óráira. 1 hsí.ias:: — Azt mondtam, forduljanak bizalommal hozzám és én segíteni fogok olyan bajok, gondok orvoslásában, amelyek összeegyeztethetők elveimmel. Ne kiváltságot, a szónak rossz értelmébe vett protekciót várjanak tőlem. Akkor és ott segítek, ahol ennek emberi vagy közösségi indokát is megtalálom. Azt sem hallgattam el, hogy ebben a járásban 15 település lakosairól van szó. S nekem nemcsak választóim, a három községbeliek kedvesek. Ennek ellenére, ha megválasztanak, mindig szakítok majd időt arra, hogy egyéni ügyeikkel, megoldatlan gondjaikkal foglalkozzam. — Mit jelent a megyei tanácstagság? Azonkívül, hogy vitathatatlanul újabb tehertétel. — Hogy is mondjam? ... Lehetőséget ad arra, hogy sürgős járási ügyeket, terveket előbb megvalósíthassunk. Ily módon segíti azt a munkát, amelyet mint járási első titkár végzek. Nagy öröm, hogy ma már nem beszélhetünk munkaerőfeleslegről, de azért van mit tenni. Különösen az olyan túlontúl szerteágazó tsz melléküzemágakat ellenezzük, amelyeknek az égvilágon semmi köze a gazdasághoz. — Mire gondol? — Például a budapesti hidak festésére vagy a hipós- üvegek töltésére. Ezeken a helyeken amúgysem a tsz-tagság keresi a kenyerét, rendszerint pestiek. Ezzel szemben jó választás, hogy a táborfalvi asz- szonyoknak varró munkát sze- reztek, s bedolgozó rendszerben tudnak kenyeret biztosítani. Dologidőben ezek az asz- szonyok erejükét", s' idejüket a gazdaság szolgálatába állíthatják. — Mennyire kisemberek? ismerik a A festő tanította — járni Zebegény egyik idegenforgalmi nevezetességét, a múlt év augusztusában megnyílt Szőnyi István Emlékmúzeumot havonta átlagosan ötszázan tekintik meg. Így hát cseppet sem csoda, hogy vendégek most is vannak. Egyikük fiatal lány — név szerint Kocsis Judit — otthonosan mozog a múzeumi tárlóvá változott műteremben. — De még mennyire, hogy otthonosan, hiszen apró gyerekkorom óta ismerem ezeket a szobákat — mondja, s azután kis szünetet tartva hozzáteszi — keresztlánya vagyok. Érdekes véletlen, ezt hogyan is szabadna elszalasztani. — Az anyám főzött Szőnyi bácsiéknak. Itt laktunk mi is. Szerette a gyerekeket, persze, mindig körülötte lábatlankod- tam. Csaknem valamennyi képének láttam a születését. Még karonülő koromban engem is lefestett. A kerti pádon tart Szőnyi néni. Azt a képet emlékül kaptam, mondták — ez a nászajándékom. Festményeket mutat, olyanokat, amelyeknek készülését végignézte. Majd ismét egy gyermekkori emlék. — Mondják, nagyon lusta baba voltam, semmi kincsért sem akartam menni. A gyomromat viszont szerettem, ezért tudott Szőnyi bácsi megtanítani járni. Amikor reggeliztek és én ott vártam, hogy anyám végezzen a munkával, kiflivéget kínáltak. A kedvencemet. Választhattam. Vagy megyek érte magam, vagy pedig hiába áhítozom utána. Hát inkább mentem. Ezután már minden reggel így játszott velem és néhány nap alatt megtörtént, amit anyám azelőtt sehogyan sem tudott elérni. Mentem. Megtanultam járni... Ismét a képeket nézi. Ki tudná megmondani, hányadszor jár a múzeumban Kocsis Judit... (A fotón: szemben.) A múzeumban? Dehogyis. Szőnyi bácsinál. (szántó) Ifjúság, romantika, egyéniség — (Elneveti magát.) — Most olyan válaszra vár az újságíró, hogy: „már messziről megsü- vegelnek az emberek”. Lehet, hogy ez hatásos lenne, én mégis egyszerűbben fogalmazok. Először szokatlan volt, most már tudomásul veszem, hogy az emberek legbensőbb családi gondjaikat is megosztják, s tanácsokat kérnek tőlem. Ahol lehet, segítek. Hiszen én is apa és férj vagyok, aki ismeri a családi élettel és neveléssel járó sokféle örömet és apró-cseprő bánatot. — A jelöléssel tehát elégedett? — A jelölő gyűléssel? Igen is, meg nem is. Örömmel tapasztaltam, hogy az őszinte szavakat, azt, hogy nem ígérek különleges kiváltságokat választóimnak, elismeréssel fogadták. Jólesett a támogató, bizalmat előlegező sok felszólalás, mégis hiányoltam, hogy nem léptek fel velem szemben valamilyen követelménynyel. örültem volna, ha a nagy nyilvánosság előtt is beavatnak egy-két megoldásra váró ügyükbe, de hát legközelebb majd jobban megy ez is. Persze, a végső választ vasárnap adják meg jelölőim, amikor a szavazáson eldől, méltónak tartanak-e az új posztra. —tgy— SOK SZÁZ IFJÜSÁGI KLUB született szerte a megyében és az országban. A helyiséghiány mindenütt nagy gond, a berendezéshez szükséges pénzben sem bővelkednek sehol, s mégis gomba módra szaporodnak a fiatalok közös szórakozását, együttlétét szolgáló szervezetek. Különösebb központi szervezés sem segítette létrejöttüket: a legtöbb helyen a helyi KISZ-isták álltak össze, s némely idősebb gazdasági vezető, pedagógus segítségével teremtették meg, amire vágytak. Mert az ifjúsági klubok valóban a fiatalok kedvére valók. Hány és hány klubhelyiség volt és van ma is, amely üresen tátong, pedig minden megvolna hozzá, hogy a fiatalok, jól érezzék ott magukat. Csak éppen az hiányzott, ami minden fotelnál, játékasztalnál, hangulatlámpánál fontosabb: a szel.em, a légkör, a hangulat, amely odavonzza a fiatalokat. Az igaz, persze, hogy egy társaságnak saját magának kell megteremtenie a megfelelő légkört, de az is igaz, hogy a fiatalok többsége önmaga nem képes erre. Kiemelkedő népszerűségé tudásúi vonzó vezetők, akik szintén a fiatalságból, kerülnek ki, egy-egy ilyen ifjúsági klub motorjai. SOK KISZ-SZERVEZET példáját idézhetnénk, ahol évekig nem ment a munka, aztán választottak egy új titkárt, s a KISZ-szervezet élni kezdett, a sokáig passzivitásuk miatt szidott tagok lelkessé váltak. Kialakulatlan életszemléletű fiatalok számára nagy jelentősége van az érzelmi motívumoknak. Romantikát várÁprilis elsején indul a SZOT kedvezményes tüzelőakciója Foto: Gábor A SZOT a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben az idén is megszervezte a kedvezményes tüzelőakciót. Az előkészületek után már megkezdődött az utalványok szétosztása, s március végéig folyamatosan valamennyi üzem megkapja az utalványokat. A kedvezményes akció hivatalosan április 1-én kezdődik, azonban az előbb jelentkezők megrendeléseit korábban is elfogadják. Az idén 850 millió forint értékben, mintegy 240 000 vagon tüzelőanyagnak megfelelő, 1,4 millió utalványt bocsátanak ki. Az ez évi mennyiség lehetővé teszi, hogy egy dolgozó több utalványt kaphasson. Az idén kétféle, 600 és 900 forintos utalványt adnak ki. Mindkét névértékű utalvány — a telepi készletektől függően — bármilyen tüzelőanyagra beváltható. Tűzifa és koksz minden mennyiségi korlátozás nélkül vásárolható az utalványokra. Az utalványok árát hathavi egyenlő részletekben vonják le. A kedvezményes tüzelőakció zavartalan lebonyolítása érdekében az utalványokat dekád- ütemezéssel látják el, s a feltüntetett határidőkhöz az állami és a földművesszövetkezeti tüzelötelepek ragaszkodnak. A SZOT tüzelőakciója a tavalyihoz hasonlóan szeptember 30-án záruL nak, s őszinte választ kérdéseikre. A száraz, bürokratikus magatartás rendkívüli módon taszííja őket. S előfordul, hogy egy-egy „színes egyéniség" rossz ügy számára nyeri meg őket. A még mindig fel-feltü- nedező galerik legtöbbször egy-két vezéregyéniség körül szerveződnek. Ők nem szólamokkal operálnak, nem úgy toborozzák maguknak a híveket. S a galeri vezetését nem fáradságbs munkának tartják, hanem örömüket lelik benne. Vajon nincsenek-e legalább ennyire vezetŐKépes fiatalok azok között, akik a jóra, a szépre, a társadalmilag hasznosra tudnák tanítani és szervezni társaikat. FELTÉTLENÜL VANNAK ILYEN FIATALOK. Nem is kevesen! Sajnos, sok helyütt éppen azért szorítják háttérbe őket, mert „kilógnak a sorból". Egyéniségek, tehát másmilyenek, mint társaik. Alapjában ugyanazt akarják, amit a nagy többség, de ezt más módszerekkel próbálják elérni, megközelíteni, vagy éppen más kifejezésekkel hirdetik. Üj generáció lép majd az idősebb helyébe, már csak azért is fontos, hogy segítsük az ifjúság között a vezető egyéniségek kibontakozását. Számos ifjúsági brigádot, KISZ-szervezetet neveztek el szerte az országban Ságvári Endréről, Kilián Györgyről, Kulich Gyuláról, Pataki Istvánról és hős társaikról. Egy nép történetébe vonultak be ők, akiket nagyon fiatalon ért a fasiszta hóhérok bárdja. Soksok társukat ragadták magukkal az illegális harc nehéz vi-, szonyai között is a társadalmi haladásért folytatott úton. Nagy egyéniségek voltak, de áldozatos és alázatos harcosai az eszmének. Ma az országot vezető kommunisták között a legtöbben szintén már ifjú korukban kitűntek társaik közül. Tekintélynek örvendtek közöttük, hallgattak a szavukra, nemcsak a fiatalabbak, hanem az idősebbek is. A párt felelősségteljes feladatokkal bízta meg őket, s így ők válhattak egy egész nép vezetőivé. Igaz, ma mások a körülmények. De vajon fiataljaink között nem akadnak-e olyanok, akik kiválnak társaik közül? Bizonyára igen. S akadniuk is kell, hiszen a jövő vezető posztjait ők fogják betölteni. NAGYON SOK SZÓ ESIK arról, hogy mit tudnak a mai fiatalok. Különböző érdemjegyekkel, tanulmányi versenyekkel le lehet mérni, hogy ki mennyit tanult. Arra azonban már kevesebb figyelmet fordítunk, hogy közülük ki mennyit ér. Bármennyire megnövekedett fontossága van ma a tudásnak, nem szabad háttérbe szorulnia az emberré válás egyéb kritériumainak. A fiatalok közösségei képesek arra, hogy segítsék ebben egymást. Több segítség és mennél kevesebb, merev gondolkodásból fakadó beavatkozás a fiatalok hasznára válik. Az ifjú ember szárnybontogatása közben segítsünk a helyes repülési irány megválasztásában, de ne nyessük meg szárnyait. Szárnyaljon csak nyugodtan a mai ifjúság, végtére is hazánk felett szabad az ég. P. I. Egy ember, tíz funkció? Két, szakmáját teljes szívvel és felvilágosult értelemmel szerető, kiválóan művelő falusi iskolaigazgatóval ismerkedtem meg a közelmúltban. Abban is egymásra emlékeztettek, hogy mindketten aktívan politizáló, figyelemreméltó szociológiai munkát is végző, közéleti érdeklődésű emberek. E kiváló tulajdonságaikkal az új, progresszív vidéki értelmiségi típusát jelenítik meg. Amikor konkrét társadalmi tevékenységükről kérdeztem őket, meglepődve hallottam a következő két felsorolást: Az Örkényi általános iskola igazgatója községi tanácstag, vb-tag: járási tanácstag és a járási művelődésügyi, valamint a járási gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottság elnöke; községi alapszervezeti párttitkár és községi csúcstitkár; a pedagógusok járási szakszervezeti bizottságának bér- és munkaügyi felelőse; takarékszövetkezeti igazgatósági tag; az általános fogyasztói és értékesítő szövetkezet igazgatósági tagja. Az ipolydamásdi általános iskola igazgatója a pártvezetőség szervezőtitkára; politikai iskolai vezető; községi tanácstag, vb-tag; iskolai egyeztetőbizottsági elnök; a járási honismereti akcióbizottság elnöke; a községi népfrontbizottság elnöke; tagja különböző szakmai munkaközösségeknek; tűzoltótestületi vezetőségi tag. A felsorplás, azt hiszem, önmagáért beszél. Miért Van ilyesmire szükség? Egy-egy pedagógusra, ráadásul iskolaigazgatóra, akinek fő tevékenysége a tanítás és nevelés, és az iskola összefogása, miért kell ennyi mindent ráruházni? Ez a szemlélet nem becsüli eléggé sem a pedagógus eredeti hivatását, sem társadalmi, közéleti tevékenységét, — hiszen köny- nyen kiszámítható, hogy a felsorolt megbizatásainak aligha tud rendesen eleget tenni. Ez a szemlélet már azért is rossz, mert ahelyett hogy felkutatva, vagy megteremtve az érdeklődést, új embereket vonna be a közéletbe, szinte visszaél mások meglévő társadalmi ügyszeretetével. És káros, mert félő, hogy elbürokratizálja az addig élő. eleven, alkotó szakmai és társadalmi buzgalmat. Ha egy emberre valahol eny- nyi feladatot hárítanak, akkor az illető ott mások helyett dolgozik, akkor ott a többiek passzivitásában keresendő a hiba! P. A. Tanuljunk meg vásárolni! Erdekődéssel olvastam a Pest megyei Hírlap szerdai számának kitűnő cikkét, melyre már a címe is felhívta a figyelmem. „Kit szidjon a fogyasztó?" — ez volt a cikk címe és érthető a felkelt érdeklődés: valóban, kit is kell nekem fogyasztói minőségemben szidalmazni? Jó dolog, hogy ilyen problémáimban is eligazítást kapok a sajtótól. A cikk érdekes volt, okosan érvelt, és felvilágosított, hogy egy-egy hibás áruért leginkább a gyártó céget, kisebb mértékben a forgalomba hozó kereskedelmi vállalatot illik szidni a korszerű fogyasztónak az új gazdasági mechanizmusban. E tétel megdobogtatta a szívemet. Ezek szerint én az ómechanizmusban is az új mechanizmus szerint szidalmaztam. Soha eszembe sem jutott, hogy a gyerekem cipőjéről első nap leváló talp miatt a rendszert, az ENSZ- közgyűlést, vagy a győri vagongyárat ócsároljam. Ilyenkor mindig a tárgyban illetékes cipőgyár és cipőbolt jutott eszembe, őket illettem olyan kitételekkel, melyek egy modern beat-versnek is dicsőségére váltak volna. Ettől azonban — legalábbis a régi mechanizmusban — a cipő semmivel sem lett jobb. Időnként belestem a cipőbolt ablakán és sajnálkozva állapítottam meg, hogy szidalmaim itt sem valósultak meg, mert a mennyezet nem szakadt le és az eladók is tökéletesen kiegyensúlyozottnak tetszettek. Most szűkül a kör. Figyelnem kell a márkát, és a kereskedelmi vállalatot és szidalmaim özönét konkrét irányba kell terelnem. Tehát, hogy a gyerekcipő példánál maradjunk: ezután nem az egész magyar cipőipart, hanem csak azt az egy gyárat, sőt annak is csak a szóban forgó cipőt gyártó telepét, nem az egész kereskedelmet, hanem csak az illetékes kereskedelmi vállalatot és annak is csak azt a bizonyos boltját kell emlegetnem és bizonyos cselekvésre ösztönöznöm. Es nemcsak szidnom kell, hanem büntetnem is! Durcásan elhatároznom, hogy ennek a gyárnak, ennek a telepe által, ebben a boltban forgatómba hozott cipőjéből legközelebb az vásároljon, akinek kötéltáncos volt a nagynénikéje. Legközelebb egy másik gyár, másik boltban forgalomba hozott cipőjét veszem, és ha az is rossz, akkor megyek mindaddig, amíg az összes gyárat nem szidalmaztam. Szerencsére sok gyár van, sok teleppel és amíg mindet végigjárom csak felnő az a gyerek és ezzel a gyerekcipő probléma meg is szűnt. Közben persze'mások is hasonlóképpen cselekednek és ebben a nagy dur- cás körforgásban a gyárak szeme sem rebben, mert egy elvesztett vevő helyett jön a másik. Pontosan úgy, ahogy az eddigi Közért fiókomban jártam. Ügy véltem, hogy az új mechanizmusban nem elégedhetem meg csupán a szidalmazással, ezért a tízezredik nyomatékos figyelmeztetés után bejelentettem, hogy a jövőben egy másik fiókot tüntetek ki bizalmammal. Az illetékes kereskedelmi dolgozón semmiféle elváltozást nem tapasztaltam. Nem fakadt sírva, nem omlott a lábam elé, csak szkeptikusan megjegyezte, hogy mehetek ahová akarok, de ha nem tudok dönteni, ő adhat néhány tanácsot. Mondtam, hogy erre nincs szükségem és elindultam egy másik Közért felé. Amint beléptem a boltba éppen azt hallottam, hogy egy vevőtárs fennen hirdette; törjön le a lába, ha még egyszer beteszi, majd modern szidalmakat hangoztatva elindult az én elhagyott Közértem felé. Ezért gyanakszom én emberek, hogy csupán a szidalmazással és a duzzogás- sal nem megyünk semmire. Hiába ajánlja nekem az idézett cikk, hogy tanuljak meg vásárolni, és éljek a jogaimmal. Nem akarok bolygó hollandi lenni, nem óhajtom azt elérni, hogy egy-egy vásárlás napokig tartson, amíg megtalálom azt az üzletet, ahol a legolcsóbb és a legjobb árut kaphatom. Mert biztos, lesz ilyen bolt. En odajárok, elmondom barátaimnak, azok továbbadják, mire a felfedezett bolt előtt óriási tömegek tolonganak, ettől a bolt nyilván rossz lesz és kezdhetjük az egészet elölről. En nagyon örülök annak, hogy piaci tényező lettem, egy piciny csavarja a kereslet nevű gépezetnek. Hajlandó is vagyok megtanulni vásárolni, különösen, ha erre egyre gyakrabban hívják fel a figyelmem. Csak attól félek, hogy a jövőben, ha a helyzet nem változik lényegesen, magamat szidalmazhatom: nem ty^iltam meg jól vásárolni, hogy az a... ősz Ferenc
