Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

1968. MÁRCIUS 2., SZOMBAT ft. J> i MEGYEI cJCírlan 3 Preparátorok Javuló közállapotok Csökkent a panaszok és a bejelentések száma A MEGYEI NEB ULESE A Mezőgazdasági Múzeumban évente több száz különféle állatot preparálnak. A kitömött apró vadak és szárnyasok a múzeum kiállítási tárgyait képezik. A tárlatokat láto­gató kisdiákok biológiai ismereteit hasznosan bővítik a szemléltető prepatóriumok $ A Pest megyei Népi Ellen- ^ őrzési Bizottság tegnapi ülé- § sén a bejelentések és panaszok ^ alakulásáról és intézéséről ké- ^ szült beszámolót vitatta meg ^ Bori Rudolf elnökletével. A ^ megyei népi ellenőrzési szer- ^ vekhez az elmúlt évben első- ^ sorban a lakosságtól sokkal ^ kevesebb bejelentés érkezett, ^ mint 1966-ban. A beszámoló ^ elemzi ennek okait, s figye- ^ lemre méltó megállapítást ^ tesz: a csökkenés egyértelműen ^ a közállapotok javulásá- ^ val, a sérelmek, törvény- ^ sértések, visszaélések és a J bürokratikus intézkedések J egyre ritkább voltával in­dokolja. ehhez azonban, A js Hozzájárult ^ különösen a gödöllői és a váci ^ járásokban, a községi népi el­§ lenőrzési csoportok aktív mun * ■ bejelentések nélkül is foglal­koznak a helybeli panaszok­kal, és azok nagy többségét el is intézik. A bejelentések szá­mának csökkenéséhez hozzá­járult az is, hogy a lakosság az országgyűlési és tanácsvá­lasztások alkalmával elmond­ta panaszait, s emiatt azokkal nem kereste fel a népi ellen­őrzési szerveket. A megyei NEB-ülések második papirendjén meg­tárgyalta egy most kezdő­dő vizsgálat programját is. kája: ezek sssssssssssssssysssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/Ä. Pártszervezetek Ennek célja, hogy megállapít­sa: a megye üdülőövezeteiben, a Dunakanyarban,' a ráckevei Duna-ágban milyen nagyságú parlagterületek fekszenek, amelyek parcellázhatok hét végi pihenőhelynek. A vizsgá- lat során ellenőrzik azt is, hogy szervek ugyanis | a közigazgatási szervek, a ta­nácsok és a földhivatal parcel­lázási munkáját mennyiben segítik vagy hátráltatják a je­lenleg érvényben levő kisajá­títási, építési és pénzügyi jog­szabályok. a termelőszövetkezetekbe A pártszervezetek általános gazdasági szervező és ellenőr­ző munkájának politikai tar­talmát, elveit és alapvető mód­szereit a párt vezető szervei: a pártkongresszus, a Központi Bizottság határozatai szabják meg. Az általános alapelvek és módszerek azonban „csak” irányelvek, amelyek nem mondják met? hogy a párt­munka konkrét viszonyai kö­zött milyen módszerek alkal­mazása, milyen tartalmú hatá­rozat biztosítja az adott válla­lat, üzem vagy más gazdasági egység politikai fejlődését, gaz­dasági előrehaladását. Gya­korlati tapasztalatok bizonyít­ják, hogy az általános alapel­vek sémákká merevítése több kárt okoz, mint hasznot Még inkább így van ez, ha a termelőszövetkezeti pártszervezetek célszerű, ha­tékony gazdasági irányító és ellenőrző munkáját kell meg­szervezni. A mezőgazdaság számos olyan sajátossággal rendelkezik, amelyek már ön­magukban is szükségessé ten­nék a pártmunka más ágaza­toktól eltérő vezetési stílusát. A szövetkezeti gazdaságokban működő pártszervezetek mun­káját még bonyolultabbá, ne­hezebbé teszi a termelőszövet­kezeti gazdaságok sajátos ket­tős jellege, az, hogy egyrészt szocialista nagyüzemek, más­részt a tsz-tagság legátfogóbb társadalmi szervei. A közös gazdaság a szocialista nagy­üzem és a háztáji gazdaságok egysége; a tsz-tagok egyszerre társult tulajdonosok és nagy­üzemi munkavállalók; a tsz-ekben nincsenek szakszer­vezetek, az általános érdek- képviseletet a közgyűlés és a különböző bizottságok teste­sítik meg. A felsorolást még lehetne folytatni. Nem feled­kezhetünk meg azonban arról sem, hogy bár rendkívül sok­rétűek a politikai munka ve­zetési funkciói, eredményessé­gük az egymástól eltérő terü­leteken alkalmazott változatos munkamódszereken túl első­sorban attól függ, hogy a párt­munka tartalmában hogyan igazodik a társadalmi-gazdasá­gi változásokhoz, hogyan elé­gíti ki a továbbfejlődés szem­pontjából szükséges igényeket. A termelőszövetkezetek meg­szilárdításának feladata ma egyet jelent a közös gazdaságok vállalati jellegének erősítésével. Ennek megvalósítása nem egyszerű, egy csapásra megoldható fel­adat, hanem számos külső és belső — pénzügyi, jogi stb. — feltétele van. A párt és a kor- iriány intézkedései megterem­tették az előrelépés külső fel­tételeit, a belső feltételek ki­dolgozása, a lehetőségek hasz­nosítása, a jövedelmezőbb gaz­dálkodás megteremtése viszont olyan napi feladat, amely a tsz-parasztság tömegigényévé vált. A szövetkezetek fejlődé­sének, létének, ennek függvé­nyében a kedvezőbb életfelté­telek megteremtésének köz­ponti kérdése. Nem ennyire magától érte­tődő azonban a szövetkezetek másik, a társadalmi oldalának a fejlesztése. Pedig a szövet­kezeti gazdaságok nagyüzemi jellege és társadalmi oldala szerves egységet alkot, ■ egy­mástól elválaszthatatlan, köl­csönös fejlesztésük feltételezi egymást, és a dolgozó ember a tulajdonos vonatkozásában fontos feladatokat ró a veze­tőkre, a pártszervezetekre. A szövetkezetek társadalmi jelle­ge egyben megszabja a tsz-ek vállalatszerű működésének, ve­zetésének, így a pártszerveze­tek tevékenységének az állami vállalatoktól eltérő sajátos vo­násait. A termelőszövetkezetek egyrészt felelős vezetők által irányított vállalatok, másrészt a különböző társadalmi szer­veken keresztül érvényesül a kollektív tulajdonosok döntése, beleszólása a közösség ügyei­be. A tsz-ekben, az állami vál­lalatoktól eltérően, fokozottab­ban érvényesül a dolgozók be­vonása az irányításba, a tulaj­donosi jogok gyakorlásába. A tsz-ekben a szövetkezet életét érintő legfontosabb kérdések­ben kollektiven születik az el­határozás, ilyen értelemben a demokrácia is szélesebb. En­nek megfelelően az egyszemé­lyi vezetés nem kizárólagos, hanem csak meghatározott idő­szakban, meghatározott kere­tek között, általában az üzemi, a gyakorlati feladatok megol­dásában jelentkezik. A szövet­kezet vezetősége beszámolási kötelezettséggel tartozik a kol­lektívának és a pártszerveze­teknek is. Ez jó alkalom a gaz­dasági vezetők munkájának fejlesztése mellett a közös gaz­daság tennivalóinak, a párt- szervezetek feladatainak meg­határozására is, ha a pártve­zetés jól felkészült, és érvelé­sét reális közgazdasági elem­zés támasztja alá. A pártszer­vezet minden tevékenysége akkor éri el a kívánt hatást, ha a gazdasági vezetőkkel fenntartott kapcsolatait a se­gítő közreműködés hatja át. A legfontosabb, törvény által is meghatározott kérdésekben azonban a tsz ve­zetősége csupán előkészíti és a közgyűlés elé terjeszti javasla­tát, amely végső soron dönt ezekben a kérdésekben. A köz­gyűlés azonban nemcsak a szö­vetkezet legfontosabb társadal­mi szervezete, hanem politikai fórum is. A közgyűlés akkor tölti be igazán szerepét, ha a tsz-tag valóban úgy érzi ma­gát, mint tulajdonos, mint gazda, és mégis úgy dönt, hogy az ne legyen ellentétes a nép­gazdaság általános érdekeivel. Az ilyen légkör kialakításában döntő szerepe van a pártszer­vezeteknek. Mint említettem, a tsz-ekben nincs szakszervezet, amely a tsz-tagság érdekeit egyes ese­tekben képviselné. Ezt a funk­ciót első fokon a szövetkezet vezetősége, másodfokon pedig a közgyűlés látja el. Persze, a közgyűlés és a szakszervezet szerepe nem teljesen azonos még abban az esetben sem. A közgyűlés nem véleményez, hanem dönt a fejlesztés, a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulásáról, a szak- szervezet vétójogát pedig a tsz-tagság gyakorolja a köz­gyűlésen. A közgyűlés azonban csak ritkán ül össze, ezért az új tsz-törvény bővíti az ellen­őrző bizottság jogait Ilyen kö­rülmények között a tsz-párt- szervezet politikai ellenőrző munkájával szemben még ma­gasabbak a követelmények, még inkább indokolt a rend­szeresség, a problémák időben való feltárása és a kezdemé­nyezések felkarolása Dankovits László az MSZMP KB munkatársa Bolt üzlet, rendelő Márciusban két új üzlettel Is gazdagodik Üjlengyel. ön- kiszolgáló élelmiszerbolt épül a Kossuth utcában; az átadás­hoz már csak a festés és a be­rendezés hiányzik. A korszerű, 90 négyzetméter alapterületű üzlet 300 ezer forintba került Ugyancsak jó ütemben halad az új iparcikküket építése. A 350 ezer forintos beruházás ré­gi igényt elégít ki. Sok gondot okozott a köz­ségnek, hogy nincs orvosuk. Nem rendelkeztek megfelelő szolgálati lakással. Múlt hó­napban a községfejlesztési alapból — elkezdték az orvo­si lakás, és a rendelőintézet építését Könyvért — könyv A tavaly őszi megyei könyv- napok sikere érdekében az út­törőcsapatok is részt vettek a könyvterjesztésben. Az ered­ményeket e hét elején érté­kelték, s megállapították a legnagyobb forgalmat bonyolí­tó iskolák sorrendjét Első he­lyen áll a monori Munkásőr úti iskola, tanulói 14200 forint értékű könyvet adtak el. A második és harmadik helye­zettek eredményei is kiválóak; a nagykátai 2. számú iskola 8 ezer, a százhalombattai, 5400 forintot számolhat el. A leg­jobb csapatok elismerésül 4— 500 forintos könyvutalványt kaptak. IPARFEJLESZTÉS ÉS INGÁZÁS A vonaton és autóbuszon bejáró munkások közül sokan aggályoskodnak, hogy nem ke­rülnek-e hátrányos helyzetbe, amiért az állam a vállalatok­ra hárította az utazási költség­különbözetet? A nagykátai munkásvonaton magam is fül­tanúja voltam egy vitának, amelynek ez volt a lényege: Az rendben van, hogy kötele­ző döntés született az utazási költségek fizetéséről, az üzemi hozzájárulásról, de vajon nem lesz-e majd olyan törekvés, hogy a vidékről bejáró dolgo­zókat elbocsássák? Pest me­gyében különösen sok embert érdekel a kérdés, hiszen na­ponként több mint 160 ezer dolgozó utazik a főváros üze­meibe és hivatalaiba, 40 ezer pedig a megyén belül jár más helységekbe. Az a válasz: rendelet köte­lezi a vállalatokat a költség- különbözet térítésére, s ebben az is szerepel, hogy egyetlen bejáró dolgozó sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe — úgy érezzük, csak részben ki­elégítő. Ezzel kapcsolatban olyan kérdésről is indokolt említést tenni, ami általáno­sabb jellegű és társadalompo­litikai, gazdaságpolitikai vo­natkozású. Az utazó munkás, az ingázó dolgozó-kérdés ugyanis nem vonatkoztatható el az általános iparfejlesztéstől nemcsak Magyarországon, de más fejlettebb országokban sem. Induljunk ki abból: létez­hetnek-e iparvállalatok bejá­ró, ingázó dolgozók nélkül? A válasz egyértelmű lehet: nem létezhetnek. Az ingázás, a munkásutazás ma már az ipa­ri fejlődés és az iparfejlesztés elválaszthatatlan része. Az üzemek koncentrációjával nagyvállalatok, gyáróriások alakultak ki és ezek dolgozói­nak mindegyikét lehetetlen a munkahely köré, sőt ahhoz közel telepíteni. A többi kö­zött ez olyan városfejlesztést is igényelne, amely rendkívül nagy költségekkel járna, sok­szorosába kerülne az utazási költségtérítéseknek. De a nagyvárosokban terület sem lenne erre, vagy ha jelenleg mégis, akkor ezt a későbbi iparfejlesztés elől vehetnék eL (A modern városfejlesztést is a centrikusság, a nagy önálló lakótelepek építése jellemzi és ezek egy része, terület- hiány miatt is, ugyancsak a nagyvárosokon kívülre kerüL) Ilyen körülmények között tár­sadalom- és gazdaságpolitikai érdek, hogy az ingázással biz­tosítható munkaerőellátottság továbbra is megmaradjon. Nálunk egy másik sajátos körülmény is indokolja ezt. A budapesti üzemek bejáró dol­gozóinak szakképzettségét vizsgálva azt látjuk, hogy többségük segéd- vagy betaní­tott munkás. Ugyanakkor majdnem minden gyár kapu­ján olvasható a tábla: „Segéd­munkásokat felveszünk.” Hi­ány van belőlük, miért szün­tetnék meg hát az olyanok munkahelyét, akiknek a pótlá­sáról képtelenek lennének gondoskodni? A bejáró szak­munkások nagy része pedig magas kvalifikáltságú, régi dolgozó, a gyárakhoz, műhe­lyekhez nőtt törzsgárdatagok, akikhez ragaszkodnak a válla­latok. Az aggodalmak megalapo­zatlanságát ezek az objektív körülmények is magyarázzák. A vállalati hozzájárulás, a nyereségből elvont utazási költségek legfeljebb — és csu­pán egyes üzemekben — mér­sékelheti a vidéki dolgozók arányát, de a jó munkaerő helyzetét — legyen az szak­vagy segédmunkás — egyálta­lán nem veszélyezteti. Legfeljebb csak mérsékelhe­ti — ezt nyíltan mondhatjuk. (Még annál is kisebb mérték­ben, amennyire a megye sok — köztük kitűnő eredménye­ket elért — termelőszövetke­zetének munkaerőhiánya in­dokolttá tenné.) Az is tény ugyanis, hogy a jelenlegi in­gázások mértéke kissé túlzott, és a megyében minden ezer helybenlakó keresőre 720 bejá­ró dolgozó jut. A Budapesthez közelebb eső falvak némelyike hétköznapokon szinte teljesen kiürül. Igaz, azzal is magya­rázható ez, hogy az ország legnagyobb megyéje iparosi- tottságban az elmarad ottab- bak közé tartozik, hiszen a városok és falvak üzemeiben a foglalkoztatottaknak csupán 5,2 százaléka dolgozik és az ipari állóeszközöknek csak 4,4 százaléka van a megye terüle­tén. (Ez a helyzet viszont a megye iparosításának, főleg a fővárosból távolabbi helysé­gek fejlesztésének fokozását sürgeti.) A jó munkásoknak nincs okuk az aggodalomra, hiszen az üzemeknek, vállalatoknak anyagi érdekük is fűződik ah­hoz, hogy megtartsák, sőt meg jobban a munkahelyükhöz kössék őket. Kovács András Favilla, fakanál... Egymillió forinttal több a Pomázi Faipari Ktsz export­terve a tavalyinál: négy és fél millióért szállítanak faka­nalakat s favillát egész Euró­pának. Harminc-negyven fajta készül két-három méretben. A pomáziak kanalával főznek a háziasszonyok Londonban, Hágában, Zürichben, s új vá­sárlókként jelentkeztek az olaszok és a nyugatnémetek. Megrendelő van, az igénye­ket azonban nem könnyű ki­elégíteni. A román importfa minősége gyakran kifogásol­ható, ezért új partner után kell nézni. A külföldi vevők megnézik, hogy a kanál mi­lyen fából készült; általában juhart és jávort kémek. Ju­harból például az idén mi - félmillió kanalat kell szállíta­ni a pomáziaknak, amik: : 600—700 köbmétert használ­nak fel. A hazai szükségletet hazai alapanyagból fedezik: a magyar háziasszonyok gyer­tyánból és harsból készült ka­nállal keverik az ételt. GYORSFÉNYKÉP Szerelem... Nem tudsz lebeszélni róla! Mert sze­retem és nem érdekel, hogy mit mon­danak az emberek. Az bizonyos, hogy nem hétköznapi férfi. Kicsit boldogta­lan is és szüksége van rám. Hacsak egy nap nem hívom fel, már szerencsétlen­nek érzi magát. Én tudom, hogy nem hazudik: neki fáj a legjobban, hogy csak heti két-három órát tölthet velem. Nekem is kevés ez az idő, de én meg­értem öt. Az ilyen férfiakat más mér­tékkel kell mérni. A művésziélek nem hasonlítható a hétköznapi emberekhez. — Nem vagyok tapasztalatlan. Igaz, hogy ö volt nekem az első, de nem is kívánok mást. Ezek a sületlen kama­szok untatnak. Lehet, hogy kor szerint inkább ők volnának hozzám valók, de hát végül s nem a kor számít. Zoltán negyvenöt éves, de fiatalosabb, mint sok húszesztendös. — Akkor is nagy művész, ha jelen­leg nem ismerik el. Csodálatos verse­ket ír, csak nem vonalas ... Manapság nem becsülik sokra, aki nem politikus verseket ír. Zoltán idealista ... — Most egy ócska hivatalban dolgo­zik. Ahogy Katona József írta, olyan ő, mint amikor Michelangelo széklábat farag a falanszterben... — Most miért mondod, hogy nem Katona József írta? Nekem Zoltán me­sélt erről eb ő kívülről tudja az egész irodalmat. Ha nem tiltotta volna meg, felolvasnám a hozzám írt versét... De hát megígértem neki, hogy csak a ha­lála után engedem, hogy rajtam kívül más is belelásson a leikébe. Azt mond­ta, hogy e vers révén még az irodalom­történetbe is bele fogok kerülni. Majd még ír egy csomót és a halála után egy kötetben jelennek meg az „Olga-da- lok...” — Igenis, szeret. És csak azért van velem olyan ritkán, mert nagyon elfog­lalt. Az a vacak hivatal is nagyon lekö­ti, és valamikor verseket is kell neki írni. Most éppen egy nagy ... nagy ... nem tudom, hogyishívják ... szóval olyan versen dolgozik, mint a Toldy. Több kötetes lesz. Még nem tudja me­lyik kiadónak adja, mert többen is ké­rik. — Te soha nem fogod megérteni a zsenit. Nekik egészen mások a szoká­saik, más az életformájuk. És azért is nem visz ngem sehová. Nem szeret a nyilvánosság elé menni. Azt mondja, ha velem van, csak velem akar lenni. Za­varják az emberek, nem akar senki­vel találkozni. Azt mondja ... Várj csak, hogy is mondta... Ja igen! Ha velem van, betöltőm a testének és lel­kének minden zugát. Templommá vál­tozik, melybe beköltözött az istenség ... Mert mi is a templom? Épület... Le­hetne tőzsde, színház, vagy pályaudvar. Templommá az isten jelenléte avatja... Így avatom én az ő testét templom­má ... Érted te ezt? Tudnál te valaha ilyet még csak kigondolni is? — Nem igaz, hogy olvastad ... Ezt ő találta ki és csak az én számomra. Azt mondta, hogyha vele vagyok, mindig ilyen szép dolgok jutnak az eszébe. Legutóbb is, mikor együtt voltunk, na­gyon szerettük egymást... aztán hir­telen felugrott és azt mondta, annyi szép dolog jutott az eszébe, amit le kell írnia, ezért nem maradhat tovább. El is rohant, hogy leírja ... — Hagyjál békén ... Hagyjál, nem érted? Mennem kell! Hiába erőszakos­kodsz ... Azonnal add vissza a ruhá­mat ... — Nem érdekel, hogy mi kiabálsz... És vedd tudomásul, hogy el fog venni feleségül is. Csak előbb el kell intéznie a válást. Ez nem könnyű dolog, mert az egész karrierje rámehet. De nem szere­ti a feleségét, csak engem... És igenis, inkább leszek az ő múzsája, mint egy ilyen szürke kis senki felesége ... — Szíja! \ ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents