Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-13 / 61. szám
Szar satu Husk és Fulbright között Kedden folytatódott az amerikai szenátus külügyi bizottságának vietnami vitája. Már az ülés elején éles összecsapásra került sor Fulbright és Rusk között. Fulbright figyelmeztetett arra, hogy a kormány gyakorlatilag felhatalmazás nélkül, nagyszabású és katasztrofális következményekkel fenyegető háborút folytat Vietnamban. A szenátor leszögezte: Rusk tanúvallomása nem nyújtott tájékoztatást és ebből arra lehet következtetni, hogy a kormány nem hajlandó a választott törvényhozókat az alkotmánynak megfelelően bevonni a döntésekbe. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 61. SZÄM ÁRA 70 FILLÉR 1968. MÁRCIUS 13., SZERDA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ä szófiai tanácskozás a béke és a biztonság megszilárdításának Húszéves a dunai konvenció A Duna-bizottság jubiláris közgyűlése Húsz évvel ezelőtt kötötték | meg Belgrádiban a dunai hajó- 1 zás rendjéről szóló konven- | eiót. Ebből az alkalomból ked*- den Budapesten, a Tudományos Akadémia dísztermében jubiláris közgyűlést tartott a Duna-bizottság. A jubiláris közgyűlést V. Bogdanov, Bulgária magyar- országi nagykövete, mint a Duna-bizottság soros elnöke nyitotta meg. Részletesen beszámolt a Duna-bizottság tevékenységéről. A beszámoló után dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács el| nökhelyettese a Magyar Nép- 1 köztársaság kormánya névé- | ben üdvözölte a Duna-bizott- ságot, a jubileumi közgyűlés részvevőit. Hangsúlyozta: megtiszteltetés számunkra, hogy a Duna-bizottság székhelye, hazánk fővárosa, Budapest. Dr. Ajtai Miklós beszéde után a Duna-bizottságban részt vevő országok küldöttségeinek vezetői méltatták a bizottság munkáját A magyar küldöttség vezetője, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter is felszólalt. Rusk azzal érvelt, hogy Johnson elnök nem köteles az ilyen tájékoztatásra, „az elnöknek, mint főparancsnoknak, joga van katonai döntésekre” — mondotta és azzal igyekezett kitérni a válasz elől, hogy „Hanoi nyilván nagy örömmel fogadná, ha részletesen előre értesülne a lzato- nai tervekről”. Fulbright éles szavakkal utasította vissza a külügyminiszter érvelését. „Ma már nem bízunk meg úgy a kormány számiban, mint 1964-ben tettük” — mondotta, a törvényhozás úgynevezett Tonkini-öböl határozatára utalva, amely felhatalmazást adott Johnsonnak a VDK elleni hadműveletek megindítására. A szenátor hangsúlyozta: a bizalom hiánya miatt van szükség a felvilágosításokra. ügyét szolgálta Az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa jóváhagyta a szófiai dokumentumokat Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megvitatta a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1968. március 6— 7-én Szófiában megtartott ülésszakán részt vett szovjet küldöttség beszámolóját a taHelyünk az asztalnál Ismerek egy éjjeliőrt, aki meghittebb körben gyakran mondogatja, félig tréfásan, félig komolyan: „Az igazgató után én vagyok a második ember a vállalatnál.” Amikor megkérdezik tőle, hogyan érti ezt, készen áll a felelettel: „A nap huszonnégy órájának egyik felében az igazgató elvtársra bízták az üzemet, a másik felében pedig én ügyelek.” Ha némileg talán túloz is az üreg de alapjában véve Igaza van. Ez a beosztás is — csakúgy, mint más számtalan — becsületes helytállást, lelkiismeretes * figyelmet követel azoktól a többnyire már nem fiatal emberektől, akiknek az a hivatása, hogy őrizzék a vállalat, az intézmény, a nép vagyonát. Szándékosan használtam ezt a kifejezést: hivatás. Sokan ha őzt hallják, csak olyan foglalkozásokat tudnak elképzelni, mint orvos, pedagógus, katonatiszt, tudós vagy művész. A felsorollak valóban a legszebb hivatások közé tartoznak, és talán ebből származik a tévedés. Két dolog keveredik itt: a szép és a fontos. Amit szépnek tartanak, azt hivatásnak, s ezért fontosnak is tekintik, amiről úgy vélekednek, hogy nem szép, azt legjobb esetben fontosnak tartják, de gyakran annak sem. Sokan vannak, akik emiatt lekicsinylik, semmibe veszik mások munkáját, csendes, de megbízható szorgalmát. Csak azért, mert abban nincs semmi látványos csillogás. Ugyanakkor saját tevékenységükről ellenkezően vélekednek, bár a munkában „fogjuk meg és vigyétek” a fő jelszavuk. Többé- kevésbé ismerős ez a típus mindenki számára még akkor is, ha ismertető jegye különböző. Az egyiket úgy tartják számon, hogy a „nagy okos”, a másikat úgy, aki „nem most lépett le a falvédőrői”. A harmadikat ott találjuk azok között, akik a legerőszakosabban reklamálnak, ha véletlenül — s szerencsére — kimaradnak a jutalmazásból. Valamennyiükre egyaránt jellemző, hogy a megérdemeltnél több elismerést, több fizetést, több tiszteletet és bámulatot követelnek maguknak, akár mások rovására Is. Ha ezt mégsem kapják, megtelnek sértődöttséggel. Maguk körül megkeserítik a levegőt, agresszívek lesznek, zavarják mások munkáját, cívő- Wt, egyenetlenséget szítanak. Az ellenkező véglet sem ritka tünet. Ismerünk olyan embereket is akik saját munkájukat tekintik tizedrangú feladatnak. Ügy érzik, a világ egészen jól meglenne az ő szorgoskodásuk nélkül. Emiatt kelletlenül, örömtelenül, fél szívvel dolgoznak, és néha keserű irigységgel gondolnak azokra, akiiének szerintük szép munkájuk, fontos hivatásuk van. Ismert megállapítás: pótolhatatlan ember nincs. Ez megfelel a valóságnak, de csak annyiben, amennyiben cgy-egy emberről vagy egy-egy esetről van szó. Egész más a helyzet, ha általában a munkára, a társadalom életében különféle funkciót betöltő emberi tevékenységre gondolunk. A hangsúly ugyanis nem azon van, hogy egy adott tevékenységet más is képes elvégezni, nemcsak az, aki éppen azzal foglalatoskodik, hanem azon, hogy valakinek mindenképpen el kell végeznie — méghozzá rendesen, tisztességesen —, mert a kisebb vagy nagyobb közösség számára az nélkülözhetetlen. Nem nehéz belátni, hogy különösen a modern társadalomban, fejlett gazdasági viszonyok között, amikor a tudományos és technikai haladással a termelő és mindennemű társadalmi tevékenység egyre erősebben differenciálódik, bármely egyszerűnek, igénytelennek tűnő munka elmulasztása is súlyos zavarokhoz vagy pótolhatatlan veszteséget előidéző fennakadásokhoz vezethet. Ami csak szépet, fontosat, érdekeset látunk magunk körül, az minden közös erőfeszi- téssel — ki tudja hány ember munkája révén — születik. A legegyszerűbb családi ház építéséhez is százak és ezrek munkájának gyümölcsét használják fel. Vegyük csak el bármelyiket Is. rögvest kiderül, hogy az bizony minden szürkesége, látszólagos jelentéktelensége ellenére is nélkülözhetetlen. Nem árt, ha néha gondolnak erre a hencegők, az önmagukat felmagasztalók, a mások fáradozását lekicsinylők is. És azok is, akik saját tevékenységüket értékelik le igaztalanul. A reálisabb önértékelés minden bizonnyal megkönnyíti, hogy az asztal körül előbb vagy utóbb mindenki az őt megillető helyet foglalhassa el. Gyertyános Zoltán nácskozáson végzett munkájáról. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa különösen nagy jelentőségűnek tartja, hogy a politikai tanácskozó testület ülésszakán behatóan megvitatták a vietnami nép elleni amerikai agresszió további fokozása következtében előállott helyzetet. A szófiai tanácskozáson egyhangúlag elfogadott nyilatkozatot — amely megállapítja, hogy az amerikaiak vietnami agressziójának kibővítése a békét veszélyezteti — a Szovjetunióban igen fontos politikai dokumentumnak tekintik, amely figyelmezteti az Egyesült Államok kormányát, hogy milyen felelősséget vállal magára az emberiséggel szemben a vietnami agresszív háború iolytatásával és kiterjesztésével. Az SZKP KB Politikai Bizottsága és a szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a politikai tanácssoknukkozó testület ülésszakán oldalúan megvitatták a leáris fegyverek elterjedése megakadályozásának kérdését. Ez a probléma a legközvetlenebbül összefügg az európai biztonság kérdésével és a világbéke sorsával. Az SZKP KB Politikai Bizottsága és a szovjet kormány teljes egészében, maradéktalanul támogatja a nukleáris fegyverek elterjedése meggátlásának kérdéséről kiadott közös nyilatkozatot. Az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa teljes mértékben jóváhagyta a politikai tanácskozó testület ülésszakán részt vett szovjet küldöttség tevékenységét, és úgy vélekedik, hogy a szóban forgó tanácskozás munkája a béke és a biztonság megszilárdításának ügyét, az európai biztonság megszilárdítását, ar szocialista államok összefogásának és testvéri együttműködésének további erősödését szolgálta. Csökkent, de még tart az influenzajárvány Pest megyében Az 16189 elmúlt ember hét folyamán ] lett kórházba szállítani. kapta meg a \ megbetegedettek közül két A 80 év körüli ember hunyt el. Feljegyzésre méltó adat, hogy a február 24-én végződő héten történt a legtöbb, 46 ezernél nagyobb számú megbetegedés. Azóta a járvány egyre veszít erejéből és remélhető, hogy egy, legfeljebb két hét múlva véget ér. megye területén az influenzát. Vagyis kereken tízezerrel kevesebben, mint az előző héten. Ez a rohamos csökkenés azonban még nem jelenti, mintha a Pest megyében ötödik hete tartó járvány már megszűnt volna. Az influenzaeseteik egyébként a múlt héten is változatlanul enyhe lefolyásúak voltak, csupán 304 szövődmény $ _ _ _ ___r f ordult elő és 55 beteget kel- ^ 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSS. Kertből kertbe A Dél-budai Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet facsemetetelepén megkezdődött a tavaszi idény. Naponta több száz háztáji és kiskert-tulajdonos válogat a mintegy tizenkétezer különböző gyümölcsfa- és szőlőoltvány közül. Jelenleg a legkeresettebb csemete az ananász-, a kajszibarack, valamint a cseresznye, korai és későn fajtái. era „Aranyifjok" a rendbontók Jozef Kepa beszéde a varsói aktíva ülésén Mint a Lengyel Távirati Iroda jelenti, Varsóban hétfőn összeült a főváros társadalmipolitikai aktívája, hogy megvitassa a varsói egyetemen, és néhány más főiskolán lezajlott legutóbbi eseményekkel, illetve a varsói utcákon történt kilengésekkel kapcsolatos kérdéseket. A vitában a varsói vállalatok, valamint a főiskolák és egyéb oktatási intézmények képviselői felháborodásukat fejezték ki, elítélték a kilengések szervezőit és részvevőit. \ Az aktíván beszédet mondott Jozef Kepa, a varsói pártbizottság első titkára. Bevezetőben Kepa részletesen ismertette a varsói utcáA BAROSS TÉRÉN kon március 8-án és 9-én lezajlott és a diákok közötti felelőtlen elemek által előidézett kilengéseket. A továbbiakban megjegyezte, hogy a varsói egyetemen már több éve diákok kis csoportja ártalmas politikai tevékenységet fejt ki. Az esetek többségében az úgynevezett „aranyifjúságról” van szó, akik a Nyugatért lelkesednek, és szüleik helyzeténél fogva jó anyagi körülmények között élnek. Éppen ők azok, akik az egész diákság véleménye képviselőinek tartják magukat, akik azt a jogot bitorolják, hogy a diákok érdekeit az egyetemi hatóságoknál képviseljék. A varsói pártbizottság első S titkára a továbbiakban hangoztatta: nem tűrünk meg semmi olyan tevékenységet, S amely megbontja a rendet a vá- $ rosokban. | Jozef Kepa megállapította: S a kilengések és tüntetések § szervezőinek nem sikerült el- ^ érniük fő célkitűzéseiket. Az ^ egyetemi hallgatók többsége ^ nem támogatja őket. Varsó közvéleménye fel- 5; háborodással fogadta a | huligánincidenseket. Éles $ tiltakozással lépett fel a ^ főváros munkásosztálya. § Hétfő délelőtt a varsói egye- $ temen tartott gyűlés után az ^ egyetem környékén, túlnyomó- $ részt serdülőkből álló csopor- i tok jelentek meg. amelvek ITT ÉPÍTIK BUDAPEST EDDIGI LEGNAGYOBB ALULJÁRÓ RENDSZERÉT, MELYET ÖSSZEKAPCSOLNAK A FÖLDALATTI VASÜTTAL. AZ ÉPÍTÉSI MUNKÁK SORÁN Átépítik a rAkóczi üt csatorna- 6s elektromos vezeték hálózatát, VALAMINT ÜTB URKOLATAT IS ^ — jelentek meg, amelyek ^ akadályozták a forgalmat, és > sértegették a rendfenntartó ^ erőket. $ Délután huligán elemek a ^ város különböző negyedeiben & rendbontást okoztak, a rend- ^ őrökre köveket dobáltak. A ^ rendőrség a rend helyreállítá- sa érdekében mintegy háromszáz személyt őrizetbe vett. A s személyazonosság ellenőrzésekor kiderült, hogy közöttük s mindössze harminc egyetemi | hallgató volt, a rendbontók s többsége huligán elemekből, § munkakerülőkből állt.
